Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-04-23 / 17. szám

ÓLOMTÖMB Heverni, azt tud. önmagá­tól nem is telik ki belőle más. S minél nagyobb, annál moz- díthatatlanabb. Ha meg zu­han, rettenetesen nekivágódik annak, ami az útjába áll. De esnie sem kell: puszta holt súlyával akár agyon is nyom­hat valakit. „Meg ne nehezedjék szíve­tek!” — figyelmeztet Jézus (Lk 21,34). Mert ha nem vi­gyáznak, komoly keresztyének is elveszíthetik belső mozgé­konyságukat, lelki rugalmas­ságukat: tulajdonképpeni ere­jüket, s akkor nem fölemelő, hanem nyomasztó tényezővé. tehertétellé válnak családban, munkahelyen, egyházban-vi- lágban egyaránt. A nemtörő­dömség, önsiratás, vagy éppen habzsoló életstílus e tehetet­lenségi nyomatékával szem­ben jelenti a hit nemes harca a mégis-t. Számtalan lehető­sége fenyeget ennek a leólmo- zódásnak — most csak néhá­nyat. Rádöbbennek, hogy valami árt nekem, esetleg másoknak is. Panaszkodom, nyögök, szá- monkérem a sorsot, körülmé­nyeket és embereket okolok, siratom és sirattatom magam — csak nekem ne kelljen ki- ebrudalnom magamból azt a kártevő valamit, mert az már kényelmetlen lenne. Inkább emberáldozatot is kész vagyok bemutatni Hagyjbékét isten oltárán, ha apró részletekben is. Rámehet valamire lassacs­kán az egészségem, a munka­kedvem, az önbecsülésem, az erkölcsi helytállásom, sa- rokbaszoríthat bálványozott félelmem, nyomorult rabszol­gává alacsonyíthatnak indu­lataim — csak „hegynek föl” ne kelljen mennem. Csak hadd maradjak olyan, ami­lyen vagyok. Csak változtat­ni ne akarjatok rajtam. Csak igazoljátok mozdulatlanságo­mat, tehetetlenségemet, önsaj- nálásornat, düheimet, ítélke­zéseimet, lelki görcseimet, előítéleteimet, gyűlölködése­met, magamról alkotott jó vé­leményemet — mindegy, hogy mi az ára, csak tegyétek meg nekem ezt a szívességet. A már említett Hagyjbékét isten a legnépszerűbb bálvánv a világon. Nem látszik külö­nösebben veszélyesnek, de azért — kedélyes képpel — naponta milliókat fojtogat, s ami a legérdekesebb, erre az illetők saját kezét használja. Ilyen eredeti az ő módszere. Bereczky urat régen eltil­totta az orvos a dohányzástól. Iszonyúan köhög, szinte fél- holtan borul az asztalra, sze­me kidülled, azt várná az em­ber, hogy ott helyben meghal. Kötnivaló gazember lenne, aki dohányzásra kényszeríte­né. De ilyenre szükség nincs; magához tér és cigarettát so­dor. Fekecsnétől retteg a nagy­anyja, sokat szomorkodik miatta az anyja, a férje néha már-már búskomor, gyerekei bújnak előle. Pedig takaiékos, ügyes háziasszony, fiatal is, szép is, esze is van — csak nem arra, hogy bármikori dü­hét visszanyelje. Egy pillanat alatt robban, nyelvének for­dulatszáma túltesz a légcsava­rén, a fiait felpofozza, a fér­jét mindennek elmondja, a nagyanyjára úgy ráförmed hogy szegény öregasszony csak félrevonul és sír, s ami­kor az anyja — számára az egyetlen tekintély — irgal­matlanul és kimerítően össze­szidja, könnyekkel a szemében ígér javulást, hogy aztán más­nap reggel újult erővel csap­jon iszonyú patáliát, mert a férje a vászontörülköző he­lyett a frottírba törölte az ar­cát Laci nem buta fiú, nem is rosszindulatú, de makacssága nem ismer határt. Amit egy­szer kimondott, vagy megtett, annak igazságához halálos el­szántsággal tartja magát, va­lódi birkakövetkezetess éggel, lett légyen bár az a legna­gyobb ostobaság. S aki meg akarja győzni, arra megharag­szik. Aki bólint neki, az a ba­rátja — bármiről legyen is szó. Vajon jó-e ez neki? Jogunk lenne talán önma­gunk, vagy mások apránkéntl tönkretételéhez? Álcázott em­bervesztéshez, „kisüzemi” mé­retekben? Furcsa „jog” ez; vagy inkább sötét lehetőség. Félreértés ne essék: nem csupán az említettekhez ha­sonló kirívó esetekre kell gon­dolnunk. A skála nagyon szé­les és sok árnyalata van, ki- nek-kinek magának kell föl­fedeznie, miben szolgál Hagyj­békét bálványnak, vagyis an­nak az embervesztő szellem­nek, amely hőn óhajtja ugyan, hogy minden és mindenki változzék meg körülötte (és javára), ám hallani sem akar arról, amiben neki kellene okvetlen megváltoznih — ön­maga és mások javára. Az ef­féle „Hagyj békét!” ingerült elutasítással nehezítjük mind jobban ólomtömbbé a szívün­ket s leszünk akaratlanul is kolonccá a kisebb-nagyobb emberi közösségekben. Az ólomtömb önmagában hever, s legfeljebb elbukik benne, aki nem veszi észre. Az ember azonban a legkülönbö­zőbb emberi kötelékekben él, s ezért társait vagy emeli, vagy lehúzza. Itt aztán nincs súlytalanság! Tetteink, sza­vaink, magatartásunk feltét­lenül hatnak, csak az a kér­dés, milyen irányban! Ha az elektromágnesbe be­kapcsolják az áramot, egysze­ribe óriási terheket képes föl­emelni. így emelheti föl a szí­vünket Jézus Krisztus bűnbo­csátó ereje — csak kapcsolód­junk vele komolyan egybe. S a fölemelő eredmény nem ma­rad eL Bodrog Miklós — Húsvét utáni 4. vasárna­pon (Cantate) az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Jel 15, 3—4; az igehirdetés alap­igéje Mt 21, 14—17. A délutá­ni istentisztelet alapigéje: Zs 96, 1—13. — EVANGÉLIKUS VAL­LÁSOS FÉLÓRA A RÁDIÓ­BAN. Április 30-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangé­likus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hul­lámhosszán. Az igehirdetés szolgálatát MEKIS ÁDÁM bé­késcsabai lelkész a Kelet-Bé­kési evangélikus egyházmegye esperese végzi. — DUNAEGYHÄZA. A gyülekezet újonnan válasz­tott presbitériumát április 9- én istentisztelet keretében ik­tatta be hivatalába Görög Ti­bor, az. egyházmegye esperese. — BUDAPEST. A Fejér- Komáromi Evangélikus Egy­házmegye Lelkészi Munkakö­zössége április 20-án Buda­pesten tartotta munkaülését. A bevezető áhítatot Fenyvesi László tartotta. Simonfay Fe­renc a konfirmáció homileti- kumáról beszélt és előterjesz­tette egy konfirmációi igehir­detés vázlatát. A szórvány- szolgálat kérdéseiről és fela­datairól Bányai Sándor és Molnár Gyula tartottak elő­adást. Az „Űj Ember” április 2-i számában megjelent cik­ket Selmeczi János esperes ér­tékelte. A befejező áhítatot Hoffman Ernő tartotta. — KISBABOT. Április 9-én konfirmációi emlékünnepély volt a gyülekezetben, amelyen a 60, 50, 25 és 10 évvel ezelőtt konfirmáltak együtt adtak há­lát Istennek. Előadást tartott Egyházy János győrszemerei lelkész, a gyülekezet szülötte, aki most ünnepelte konfir­mációja 50 éves jubileumát — ÉRD. Pintér János, az Evangélikus Élet hűséges ol­vasója, az érdi gyülekezet volt gondnoka és presbitere, 1967. április 4-én 80 éves korában elhunyt. Temetése április 6-án volt az érdi temetőben a gyü­lekezeti tagok részvételével. — „Az igaznak emlékezete ál­dott” — KELENFÖLD. Április 8- án a gyülekezet szeretetven- dégségén Hafenscher Károly lelkész tartott előadást. Április 23-án, vasárnap dél­után 6 órakor Cantate-est lesz a templomban a budavári és a kelenföldi énekkar ' közre­működésével. Igét hirdet Vá- rady Lajos esperes. VASÁRNAP. — „Énekeljé­tek az Urnák új éneket!” (Zsolt 98,1). Az éneknek cso­dálatos ereje van. Mint ahogy az áradat magával ragadja a csónakot, úgy ragadja magá­val az ének is az ember lel­két Sok kísértést és gonosz gondolatot űzhet el vele az ember. A szomorú embernek is a legjobb orvossága lehet. A kérdés csak az, hogy mi­lyen énekek hatásának tesz- szük ki a lelkünket? Ma arra kaptam parancsot, hogy ne­kem az Ür dicséretét kell éne­kelnem, meg-megújuló szép énekekkel. Van miért énekel­nem, hiszen nem a régi mo­gorva, hanem az új, örömteli testámentom gyermeke va­gyok. HÉTFŐ. — „Tekintsetek az égi madarakra ... nem sokkal különbek vagytok-e azoknál?” (Mt 6,26). Krisztus Urunk ezekkel a szavaival megerősí­tette az Ószövetségnek azt az ígéretét: „Az oroszlánok szű­kölködnek, éheznek, de akik az Urat keresik, semmi jót nem nélkülöznek.” Isten gyer­mekeinek, akik szent Fia szolgálatába álltak, nincsen okuk az aggodalmaskodásra. Nem lesz hiányuk semmiben, A leggazdagabb király szol­gái és a legtehetősebb Atya gyermekei. Azé az Atyáé, aki­ről a tékozló fia is tudta, hogy házánál a béres is bővölködik kenyérben. Nekem is tudnom kell legalább ennyit! Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor. de. 11 (úrv.) dr. Kékén András—Hafenscher Károly, du. 6 Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10 Koren Emil. de. 11 (konf.) Ko­ren Emil—Szirmai Zoltán, du. 6 Bogya Géza. Dózsa György út de fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. de. 10 Bándi Sándor, de. 11 (konf.) dr. Rédey Pál. du. 5 Szeretetvendég- ség. Kőbánya de. 10 (konf.) Veö- reös Imre. du. 5 Szeretetvendég- ség. Utász u. de. 9 Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Bo­ros Károly. Rákosfalva de. 8 Ba­ranyai Tamás. Gyarmat u. de fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 (konf.) Benczúr László, du. 5 Sze- retetvendégség. Váci út de. 8. Solymár Péter Fragepán n. de. fél 10. Solymár Péter. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10., du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sas­halom de. 9 Karner Ágoston. Rá­— HELYREIGAZÍTÁS. La­punk április 9-i 16. számának első oldalán levő „A holnap kántorai között” című cikkben közölt kép aláírása helyesen a következő: Kiss János gond­nok Lajtos Marika (Ácsa) • X* í »] ií y .ji] í* mm KEDD. „Inkább szeretem a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat” (Zsolt 119,127). A parancsolatokra szükség van. Nélkülük rettenetes zűrzavar uralkodnék a világon. Áldott legyen Istenünk azért, hogy a két kőtáblával megajándékoz­ta a világot. De a legbölcsebb parancsolatok is csak úgy je­lenthetnek áldást számunkra, ha azokat megtartjuk. Az én életem is csak úgy lehet tőlük más, ha sohasem felejtem el, hogy azok betöltése szent kö­telességem. Jézusom össze is foglalta számomra a paran­csolatokat: „Szeresd az Urat a te Istenedet... Szeresd fele­barátodat”. Ezt a kettőt kell a legtisztább aranynál is jobban szeretnem. SZERDA. — „íme én ma­gam keresem meg nyájamat és magam tudakozódom utá­na.” (Ez 34, 11). Már Ádám is megpróbált elrejtőzni Isten elől, mert bűnösnek érezte magát De Isten megkereste. Ugyanazt próbálja az ember ma, évezredek múlva is, de most sem sikerül, mert Isten megkeresi az ő nyáját. De miért állok ellent a jó Pász­torban megjelent kereső sze­koscsaba de. 9 Békés József. Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 Ruttkay Le­vente, de. 11 (konf.) Várady Lajos este fél 7 Ruttkay Levente. To- rockó tér de. fél 9 Madocsai Mik­lós. Óbuda de. 10 (konf.) Fülöp Dezső, du. 6 Szeretetvendégség: Mikler Gusztáv. XII. Tarcsay Vil­mos u. de. 9. Csengődy László, de. 11 (konf.) Csengödy László, du. fél 7 Filippinyi János. Budakeszi de. 8 Takács József. Pesthidegltó de. fél 11 Takács József, Kelen­föld de. 8 Bencze Imre. de. 11 (konf.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelen- völgy de. 9 Visontai Róbert. Bu­daiak de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. 1 ___________ — FIATAL házaspár sürgősen szobát keres, vagy lakásért Idő­sebb személy eltartását vállalja. „Vidéki lelkész lánya” jeligére a kiadóba. — LELKÉSZ édesapánk hagya­tékából fennmaradt magyar, né­met és tót egyházi könyveket el­adnánk. Mayer, Bonyhád. Rákóczi út 138. — BUNDÁK, áttszabások, szőr­megallérok tisztítása, festése So­mogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. — HARANG, Seltenhofer gyárt­mányú, kb. 270 kg súlyú, „B” hangú, kifogástalan állapotban el­adó. Evangélikus Lelkészi Hiva­tal. Csikóstöttös. Baranya megye. reteténelt? Hiszen kí sScar menteni a szakadékból, haza akar vinni az ő nyájába. Nem Néki van szüksége reám, ha­nem nekem öreá. Engedem megtalálni magamat, nem fu­tok és nem rejtőzködöm to­vább! CSÜTÖRTÖK. — Az Or uralkodik mind örökkc..- örökké.” (2. Móz 15,18). Egy állam, egy intézmény és egy család élete is attól függ, hogy ki irányítja ott a dolgokat^ Van sok jómódú ház, ahol senki sem érzi magát otthon és vannak egyszerű hajlékok, ahol felüdülést talál az em­ber. Így van a mi életünkben is Minden azon dől el, hogy ki irányítja, kormányozza azt: az Ür uralkodik-e fölötte, vagy a hazugság Atyja’ Nem szabad megelégednem azzal, hogy mások boldogan beszél­nek róla: „Az Ür uralkodik!” Az én életem fölött is el kell kezdődni uralkodásának. PÉNTEK. — „Áldott, aki jön az Űrnak nevében.” (7 olt 118,26). Milyen meleg hangzá­sa van ennek az igéiek ád- ventben és virágvasárnopon. Hogvan megdobban tőle ilyenkor a szív. Milyen öröm­mel kiáltjuk a hozsannát és még a tekintetünket sem tudjuk levenni Arról, aki jön! De sokszor elfelejtjük, hogy nem marad el az ő dicsőséges visszajövetele sem. Beteljesí­ti ígéretét: eljön hatalommal és dicsőséggel. Várom-e én ezt a jövetelét is örömmel? Tudom-e imádkozni: „Bizony, jövel Uram Jézus!” SZOMBAT. — „íme, nem ismert népet hívsz elő és a nép, amely téged nem ismert* hozzád siet.” (Ézs 55,5). Mi­lyen megszégyenítő volt Iz­raelre. Isten választott népé­re, hogy míg 6 elvetette ma­gától Isten kegyelmét, addig a pogányok között akadtak, akik megragadták. Nem lá­tunk-e ma is ehhez hasonló­kat? Isten olyan népeket hí­vott elő és tett naggyá ke­gyelme által, melyeket azelőtt senki sem ismert. És az Anya- szentegyházba is a világ nem­telenek és megvetettjeit hívo­gatja, hogy a királyi meny- nyegző népévé tegye őket* Mert a hivatalosak nem bizo­nyultak méltóknak és a m ;ny- nyegzőnek meg kell telni ven­dégekkel. Bár ne a sok „hiva­talos” közé tartoznék, hanem a kevés „választott” között hozzád sietnék Uram! Kutas Elek EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vni. Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 67.01567/2 zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre harmonium játékát figyeli. Budapesten, 1967. április 23-án Egyházunk istentiszteleti életéhez nemcsak az igehirdetés és az imádság tartozik hozzá, hanem az éneklés és az egyházzene is, mert nem mindegy, hogy milyen az istentisztelet formája, kerete. Cantate vasárnapjára készül­ve lapunk munkatársa beszélgetést folytatott Trajtler Gábor lelkész-orgonaművésszel, az országos egyház zenei bizottsága előadójával az egyházzenéről és az egyházzenei munka előző évi országos felméréséről. Miért volt szükség az egyházzenei felmérésre? Egyházunkban már többféle felmérés tör­tént. Évente számbavesszük a gyülekezetek lélekszámát, anyagi erejét, egyházi épületeink EGYHÁZ ÉS EGYHÁZZENE állapotát, az istentiszteletek számát, stb. Mindezideig nem történt meg azonban annak felmérése, hogy a gyülekezetek milyen mér­tékben tanulják énekeskönyvünk új énekeit, vagy hogy hány kántorképző tanfolyamot vég­zett kántor szolgál a gyülekezetekben. Érde­kes volt felmérni azt is, hogy a gyülekezetek milyen mértékben élnek azokkal á lehetősé­gekkel, amelyek egyházzenei téren a rendel­kezésükre állnak. Mire terjedt ki az egyházzenei fel­mérés? A lelkészek 19 kérdésre válaszoltak. A leg­fontosabb kérdések a következők voltak: mi­lyen formában folyik az istentisztelet, milye­nek az orgonák, hány és milyen képesítésű kántor szolgál a gyülekezetekben, mennyire ismerik gyülekezeteink az énekeskönyv új énekeit? A felméréssel kapcsolatban örömmel mond­hatom el, hogy egyházunk az elsők között van a hazai egyházak között, ahol ilyen egy­házzenei felmérés történt. Ennek alapján jó összképet kaphatunk egyházunk egyházzenei munkájáról. Hány helyen tartanak istentisztele­tet egyházunkban? Vasárnaponként kb. hétszáz helyen tarta­nak lelkészeink istentiszteleteket, beleértve az időszakonként tartott szórványistentisztelete­ket is. Minden vasárnap 440 gyülekezetben van istentisztelet, ebből 319 anyagyülekezet. Milyen istentiszteleti rend szerint tartják gyülekezeteink az istentiszte­leteket? Agendánk háromféle lehetőségét ad az is­tentiszteletek tartására. Legáltalánosabb az „énekverses rend”, amit 371 gyülekezetben használnak. Az un. liturgikus (énekes) rendet csak 32 gyülekezet használja, ezek régebben főleg német vagy szlovák nyelven tartották istentiszteleteiket. Eszerint a rend szerint a lelkész a szereztetési igéket, a Miatyánkot és az áldást énekli az oltár előtt. 37 azoknak a gyülekezeteknek a száma, ahol a rövidített rend szerint tartanak istentiszteletet. Mi a helyzet istentiszteleteinken az énekek orgona, illetve harmónium- kíséretével? A gyülekezet énekét 226 gyülekezetben or­gonával, 154 gyülekezetben harmóniummal kí­sérik, 60 helyen az éneket énekhanggal veze­tik. örvendetes az orgonák száma. Noha sok a kicsi gyülekezet, mégis 303 orgonát tartunk nyilván. Egyre kevesebb a használhatatlan, vagy elhanyagolt állapotban lévő orgona. Ahol énekhanggal vezetik a gyülekezeti éne­ket, ott legtöbbnyire nincs megoldva a kán­torkérdés. Mennyire ismerik gyülekezeteink az énekeskönyv új énekeit? ötvenhat gyülekezet szinte minden új éne­ket ismer, viszont hetvenhat gyülekezet még bele sem fogott az Üj Rész énekeinek tanulá­sába. Reméljük, hogy a Szarvasi Énekeskönyv új kiadása is lendületet fog hozni az új éne­kek tanulásába. Hogyan látják el szolgálatukat a gyülekezeti kántorok? Erre a kérdésre kettős választ adhatok: tu­dásuk szerint — hűséggel. Tudásukat nincs módunkban egyenként megvizsgálni, de képe­sítésük sokat elárul. Kántor-tanítói képesítés-* sei hatvanhét kántorunk szolgál. A kántor­utánpótlásról egyházunk a kántorképp tanfo­lyamokon gondoskodik. 81 olyan kántorunk van, aki egyházi kántorképző tanfolyamon szerzett képesítést. Állami zenei végzettség­gel, szakiskolai vagy főiskolai bizonyítvány­nyal 63 kántorunk szolgál. Nagy kár, hogy még mindig 140 olyan kántorunk van, akinek nem állt módjában képesítést szereznie. Kántoraink tudásuk mellett hűséggel vég­zik szolgálatukat. Hetvenöt kántor teljesen ingyen, 220 pedig havi 250 Ft-on aluli tiszte­letdíjért végzi munkáját. Csak 10 olyan kán­tor van egyházunkban, aki havi 750 Ft-on fe­lüli összeget kap munkájáért. Hány gyülekezeti énekkar működik egyházunkban? Huszonöt állandó és 67 alkalmi énekkarunk van. Az alkalmi énekkarok közé tartoznak a temetési, az esküvői énekkarok és az olyanok, amelyek csak nagy ünnepeken szolgálnak. Mi az öröme és megoldásra váró feladata az egyházzenei munkának? Örömeink közé tartoznak a szépen éneklő gyülekezetek, a rendbentartott orgonák és a jól képzett kántorok. Megoldásra váró feládat a némán álló orgonák megszólaltatásai a kántorok további jó kiképzése, s a gyülekeze­tekben az új énekek megtanítása. Feladatunk, hogy istentiszteleti életünket az adott isten- tiszteleti rendekkel gazdagabbá, élénkebbé te­gyük. Talán leginkább így fogalmazhatnám meg feladatunkat: ismerjük fel a kegyelmes Isten által nyújtott lehetőségeinket és sáfár­kodjunk hűségesen a felismert lehetőségekkel. Cantate vasárnapján nem mondhatunk mást a lelkészeknek, a kántoroknak és a gyüleke­zeteknek csak azt, amit a zsoltáríró mond, s amitől a mai vasárnap, Cantate vasárnapja a nevét is kapta: „Énekeljetek az Urnák új éneket!” (Zs 98,1). H. L.

Next

/
Thumbnails
Contents