Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-04-30 / 18. szám

fcP. BERM. BP. H A munka egységre hív A munka egységre hív, mert szolidaritást teremt a dolgozó emberek között. Nincs ember, aki ne volna rá­utalva a másik ember munká­jára. Csak úgy tudunk boldo­gulni a földön, ha az egymást kiegészítő, egymásra építő munkák láncolata építi az éle­tet. Isten akarata, hogy csak munkával lehet legyőzni a ter­mészet erőit és az emberek ja­vának és előmenetelének szol­gálatába állítani. Isten ézt az egyetemes célt tűzte az embe­riség elé: „Töltsétek be a föl­det és hajtsátok uralmatok alá.” Ennek a célnak teljesíté­se a munka egyetemes emberi szükségletében nyer megvaló­sulást. Isten nem az ember kikap­csolásával, hanem az emberi értelem és kéz felhasználásá­val akarja végezni gondviselő és világfenntartó munkáját. A keresztyén ember úgy tekint munkájára, mint ami egy pa­rányi része Isten világról és emberekről gondot viselő aka­ratának. Ugyanakkor minden jól végzett munka egymagában is része Isten gondviselő mun­kájának, mert részt vesz Isten munkára küldő parancsa tel­jesítésében. Tekintet nélkül arra, hogy hivő vagy hitetlen ember vég­zi a munkát, ha az jól végzett munka, önmagában értékes és becses. Hiszen nincs olyan be­csületes munka, amelyben ne volna meg az emberek boldo- gításának és előbbrevitelének nagy és szent célkitűzése. Ez a közös cél fogja át mindazo­kat, akik egymásnak jót akar­nak, akik munkájukkal magu­kat, hazájukat és az egész em­beriséget gazdagítják. TV/Tájus elsején, a munka ün- népén, gondoljunk arra, hogy mi keresztyének termé­szetszerűleg tartozunk bele ebbe az emberi szolidaritásba, a dolgozók és a jót akarók vi­lágot átfogó táborába. A mi munkánk abban különbözik másokétól, hogy mi hitből, Is­ten akaratának engedelmes- kedve, hálából Jézus Krisztus iránt szolgáljuk felebarátain­kat ebben a hazában és az egész világon. De hitünk nem­csak nem választ el hétközna­pi munkánktól, hanem éppen elmélyíti hűségünket és be­csületességünket. Evangélikus egyházunk négy- százötven éves jó hagyományai közé tartozik a keresztyén em­ber munkaszeretetének és hi­vatáshűségének a kiemelése. A lutheri erkölcsiségnek, ha nem is kizárólagos, de fő meg­nyilvánulási területe a családi élet és a hivatásszerű munka. A családiassággal együtt a hi­vatáshűség a lutheri erkölcsi­ségnek egyik legjellemzőbb vonása s elsősorban ennek az útján igyekszik betölteni leg­messzebbmenő társadalmi, nemzeti és egyetemes emberi feladatait is. Ezért van a ke- resztyénség lutheri típusának bizonyos józan, egészséges, munkaszerető jellege. Nem véletlen, hogy evangé­likus egyházunk, amely a Szentírásból különös erővel emeli ki Istennek a hitben adott megigazító kegyelmét, erősen hangsúlyozza a munka­erkölcs és hivatáshűség elmé­lyítését. Hiszen hitünk abban a világban termi a ^maga jó gyümölcseit, amelyben élünk. Isten iránti szeretetünk abban tükröződik, hogy felebarátain­kat szeretjük, ahogyan népün­ket, hazánkat és az egész em­beriséget szolgáljuk! XJa Istentől tanuljuk a sze­11 retetet, akkor az nagyobb kollektívumokat is átölel. Erre különösen a mi korunkban kell hangsúlyt tennünk, ami­kor Isten olyan hazával aján­dékozott meg bennünket, amelynek építésében mindnyá­jan érdekeltek vagyunk. Hi­szen a felebaráti szeretet nemcsak azt jelenti, hogy ki­ki szereti a hitvestársát, gyer­mekeit, szülőit, tágabb család­ját, gyülekezetét, egyházát, ha­nem azt is, hogy céltudatosan és tervszerűen szolgálja a fe­lebarát javát a közösség ér­dekében végzett munkával. A keresztyén embert az a lelkű­iét tölti el, hogyan tudna jobb és eredményesebb munkát vé­gezni felabarátai javára, ho­gyan tud minden kiló gabonát, szenet, vasat és egyéb értéket megőrizni, ha nem is a maga vagy családja számára taka­rítja meg és hasznosítja, ha­nem az embertársak javára. Pogány álláspont az, amely az emberek közötti versengést ar­ra használja fel, hogy min­denki magának akarja meg­szerezni az anyagi javak le­hető legnagyobb mennyiségét. Hiszen egy ember meggazda­godásának sok más nyomorba döntött ember adja meg az árát. Az önzés és kapzsiság eredménye az egyiknek győze­lem és uralkodás, a másiknak vereség és halál. A felebaráti szeretettől mindez olyan mesz- sze van, mint ég a földtől. A EIIIII!ll1llll!IIHllll!l>lll!llllllltllljl!lll!l||IT[||||lilllll!lllllllll!lll!llll|||lllllll!I|!l!ll|||lll|||!|l|||||||l|||||I||||||||i|i||||]i||||||||i|)|||||ij|| IMÁDKOZZUNK Istenünk, nagy hálával köszönjük, hogy egyszülött Fiad, a Jézus Krisztus által mennyei Atyánknak szólíthatunk. Urunk, Te magad kértél, biztattál bennünket és ígérted, hogy mond­juk el nevedben hálaadásunkat, kéréseinket és dicséretünket. Köszönjük, hogy nem marad imádság meghallgatatlanul. Kö­szönjük, hogy a mai vasárnapon is arra tanítasz, hogy mer­jünk kitartóan Hozzád fordulni. De Te magad irányítsd, Atyánk, gondolatainkat, amikor imádkozunk, hogy tetszésed szerint beszélhessünk Veled. Hi­szen olyan sokszor megerőtlenedik imádkozásunk, mert még ebben is önzők vagyunk. Néha csak kérni tudunk, máskor még az is elmarad. Mennyei Atyánk! Reménységgel és bizalommal kérünk, áldj meg minket örök javakkal és földi életünk szükségletei­vel kellő mértékben. Légy anyaszentegyházaddal, hogy betölt­hesse szolgálatát. Tartsd meg gyülekezeteinket egyetértésben és hűségben. Lelkeddel irányítsd egyházi elöljáróinkat, hogy akaratod szerint vezethessék rájuk bízott népedet. Áldd meg hazánkat jó időjárással, hogy szorgalmas mun­kánk után meglegyen mindnyájunk kenyere. Adj felelős veze­tőinknek bölcsességet, népünknek boldog jövőt. Könyörgünk a világ minden nemzetének és népének szabadságáért, béké­jéért, jólétéért. Add, Atyánk, hogy minden tudást, technikai eredményt az emberiség jó szolgálatára fordítsanak. Urunk, Te légy segítségünk, amikor akaratod szerint küzdünk min­den nyomorúság ellen. Légy Te magad a betegek, özvegyek, árvák, magánosak legfőbb vigasztalója és segítője. Adj igazi családi boldogságot. Terjeszd a földön az igazságot. Áraszd ki mindnyájunkra szeretetedet, hogy egymást testvérnek, Téged pedig Urunknak valljunk. Ámen. keresztyén ember csak jóban versenghet. Csak abban, ami előbbre viszi az emberi közös­ség életét. Ebből a lelkűiéiből fakad a segítés a gyengébbek és elmaradottabbak számára az erősebbek és fejlettebbek részéről, hogy általános fel­lendülést lehessen elérni min­den embertársunk javára. r1 mberszeretetünk a fele- barátok összeségének, a hazának és az emberiségnek a javára kifejtett rendszeres és céltudatos cselekvő keresztyén életben található meg. Ennek alapján a keresztyén ember érdeklődik minden olyan ügy iránt, ami a társadalom jólé­tét és békéjét érinti. Szívén viseli hazája sorsát, hiszen Is­ten olyan világkorszakba ve­zetett bennünket, amelyben a népek sorsa összefügg, amely­ben a béke korszakának felvi­rágzása, vagy egy nukleáris háború veszélye minden em­bert kell, hogy mozgósítson a béke megvédésének szolgála­tában. Nem szólhatunk Isten akaratáról anélkül, hogy ne éreznénk felelősséget az em­ber és az emberiség megmara­dásának, békés fejlődésének alapvető kérdése iránt. Ezt an­nak a Jézus Krisztusnak a ne­vében mondjuk, akitől az em- berszeretetet tanuljuk. Aki az értünk halálra ment Jézus Krisztust fogadja el Üd­vözítőjének, az minden segítő szolgálatra kész testvérei ér­dekében. Ebbe beletartozik a felebarátok üdvösségéért és a földi élet előbbreviteléért ér­zett keresztyén felelősség. Hi­szen a felebaráti szeretetet nem valami „szent” cselekede­tekben kell gyakorolni, hanem a mindennapi helytállás be­csületességében és hűségében. Itt lesz láthatóvá keresztyén- ségünk! Dr. Ottlyk Ernő Hírünk Amerikából Most kaptuk a hírt, hogy D. Káldy Zoltán püspök a Madison-í evangélikus gyüle­kezetben . április első napjai­ban több gyülekezeti szolgá­latot végzett angol nyelven, majd onnan Springfield.be (Ohio állam) utazott, ahol a Lutheránus Világszövetség Sá- fárság és Evangélizációs Bi­zottsága tartja munkaülését. Káldy püspök arról tudósított bennünket, hogy a fenti kon­ferencia jó szellemben folyik. Springfieldből Clevelandban fog prédikálni az ottani ma­gyar gyülekezetben, majd utá­na New York-ban találkozik amerikai lelkészekkel. pm D. Káldy Zoltán püspök G. östenstad és dr. Niilus lelkészek társaságában a springfieldi konferencián COBURGI JUBILEUMI ÜNNEPÉLYEK Július 8-án nagyszabású ju­bileumi ünnepélyek kezdőd­nek Coburg várában, ahol 1530-ban több hónapot töltött Luther Márton, hogy meg­várja az augsburgi birodalmi gyűlés eredményét. Ész, munka, szorgalom Ez a három szó jut eszünkbe, ha a kormány elnökének* FOCK JENŐ-nek az országgyűlésen elmondott székfoglaló be­szédét tanulmányozzuk. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a gazdasági kérdések állnak ezután is belpolitikánk központ­jában. A harmadik ötéves terv megvalósítása, az új gazdasági mechanizmus érvényesítése, a dolgozó nép igényeinek to­vábbi fokozottabb kielégítése, egész hazánk s egész népünk képességeinek mozgósítása feladataink teljesítése céljából, a bürokratikus akadályok elhárítása: ezek a legfőbb jellemvo­násai annak a lendületnek, mellyel az új ORSZÁGGYŰLÉS és az új KORMÁNY az eddigi jó célkitűzéseket s főleg a szo­cializmus teljes felépítését a beteljesedéshez közelebb akarja segíteni. Ezek nagyon világos elhatározások, melyeket még határozottabbakká tesz az, hogy a kormány a saját tevé­kenységével kapcsolatban igényli a BÍRÁLATOT, amit nyil­ván lehetővé fog tenni parlamenti s közéleti demokratizmusunk erőteljes továbbfejlődése. Az országgyűlés új elnökének, KÁLLAI GYULÁNAK a, személye, tapasztaltsága, összeforrottsága a népfrontpolitiká­val a közvélemény szemében biztosítéka közéletünk felfelé ívelésének. Az a fokozott részvétel a közéletben, az az izmo­sodó nemzeti egység, mely a képviselő és tanácsválasztások során tapasztalható volt, mint a tavasszal megáradt folyók ereje továbbra is élet és valóság marad hazánk történetének legközelebbi esztendeiben. A lutheri világszemlélet szerint az államügyeket ésszel kell intézni, a szorgalmas munka pedig igazi istentisztelet. Mi evangélikusok, a lutheri reformáció örökösei szívből örülünk annak, hogy az okos és szorgalmas munka az új országgyűlés és az új kormány jelszava. Hazánk újjáépítésének bámulatos sikereit eddig is tervszerű és szorgalmas munkának köszön­hettük. Ha valahol nem mentek jól a dolgok, ott elsősorban az ész és a szorgalom hiányzott. így volt ez a városokban és a falun, a gyárakban, kereskedelemben és a mezőgazdaság­ban egyaránt. Még az egyházi életben is. Tudatosan még oko­sabb és még szorgalmasabb munkával még nagyobb eredmé­nyeket fogunk elérni itthon. És még többet tudunk tenni a világ békéjéért s népünk boldogabb jövőjéért is. Dr. Vető Lajos fgg^utíjer SMrtort monbía Húsvét után ötödik vasárnap 1 Pt 1,21 Hiszünk tehát az Istenben és ez a hit reménységgel is tölt el bennünket a holnapot illetően. Egyedül ez a hit biztosítja üdvösségünket. Ennek a hitnek azonban mélyen kell gyöke­reznie az Istenben, mert ha Isten nem siet a segítségünkre* akkor végünk. Ezért nem elég, ha megszereztük minden em­bernek a barátságát. Isten barátságára van szükségünk, aki a mi Atyánk és mi az ő gyermekei vagyunk. Sokkal szilárdabb kötelékek fűznek bennünket hozzá, mint bárkihez ezen a vilá­gon, hiszen ő segíteni akar rajtunk minden szükségünkben. Ennek záloga, hogy az Ür Jézust küldte el ebbe a világba, aki nemcsak közvetít Isten és köztem, hanem meg is szün­teti azt a nagy távolságot, ami köztünk van. Kereszthalála és feltámadása arról győz meg bennünket, hogy övé a dicsőség is, tehát a hatalom, hogy bennünk hitet teremtsen a mennyei Atya akarata szerint. pm Az Űrra nézzetek! Jn 20, 16—18. Aki bepillant a keresztyén életterületre, drága értékeket láthat: Jézus tanításának bölcsességét, a szeretet ragyogását, a kegyelem csodáját, és még sincsen a keresztyénségnek olyan vonzó ereje, amint az természetes volna. Onnan van ez, hogy a keresztyén emberek zöme is csak hallott Krisztusról, de iga­zán és tisztán nem ismerték meg öt. Sokak életében megre­kedt a hit. Nem tudnak, vagy nem mernek abban a Krisztus­ban hinni, aki feltámadott és ma is velünk él. Sok-sok boldogtalan ember jár e világban lelki tusákban, megkeseredve, csalódottan, egyedül, akárcsak Mária nagypén­tek után. Könnyei akkor apadtak el, amikor a feltámadott Jé­zussal találkozott. Igazán boldog öröme azonban akkor lett, amikor gyökeret vert lelkében az a hit, hogy Jézussal élnie tovább is lehet. Akkor nyerte el igazi békességét nagy bánata után, amikor megismerte a dicsőségben gazdag Krisztust. E megismerés által ki tudott emelkedni az érzéki világból a hit világába. Amint tiszta ismeretre jutott Jézus felől, felismerte, hogy az Úrral való életre új lehetőség adatott néki: a hit. Erre a tiszta Krisztus-ismeretre s erre az eleven hitre ma is eljuthat a békességre.és szívbéli örömre vágyó ember. Mert ma is elénk áll Jézus: az Igében és szentségekben. Bizonyosak lehetünk, hogy Jézus szeretete mennybemenetele után is vele van e világgal s ezért nem uralkodhatik a bűn, az emberi rosszakarat és gyűlölet, önzés és békétlenség■ Nézzünk az Úrra, hogy ne csak bűnt, terheket, gondot és bánatot lássunk, hanem lássuk bűneink közben is a bűnt és halált legyőző Krisztust. Mária sem és mi sem öncélúságra kaptuk azonban a hitet, hanem azért, hogy szolgáljunk másoknak. Ezt mondja Jézus Máriának: „Menj el az én atyámfiáihoz...” Mária el is ment és hirdette a jóhírt az emberek között. A mi küldetésünk is ez: Hirdetni az élő Krisztust, aki él és aki eljön. Az ö szerete- tével szeretni egymást, az Ö igyekezetével szolgálni a békessé­get és ápolni a szeretetet az emberek között. Horváth József * I b

Next

/
Thumbnails
Contents