Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-04-16 / 16. szám
KP. BERM. BP. n JUBILATE — ÖRÜLJETEK! J ubilate vasárnapja az öröm, az ujjongás vasárnapja az egyház életében. Alig néhány héttel múlt el húsvét ünnepe, ami a halál és bűn feletti diadal ünnepe Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása által. Nem véletlen tehát, hogy a húsvét utáni harmadik vasárnapon örvendezésre és ujjongásra szólítanak fel a vasárnapi igék. Ezen a vasárnapon az ujjongó gyülekezet és az örvendező egyház képe jelenik meg lelki szemeink előtt, s amikor az ige felhangzik, tudomásunkra hozza, hogy Isten örvendező keresztyéneket akar látni ebben a hazában, s ebben az egyházban is. Minden kor keresztyénéinek szükségük volt erre a biztatásra: örüljetek! Szükség volt erre mindig, mert az egyház népe sokszor megfeledkezett az örvendező, ujjongó életről. Vessünk csak néhány pillantást a tanítványokra, az első keresztyénekre. A húsvéti feltámadás örömhíre boldogsággal töltötte el a tanítványok szívét. Nem veszett el minden — ahogy ők nagypénteken a golgotái kereszt tövében látták —, mert Uruk feltámadott. De a feltámadás tényének boldogsága csak néhány órára, néhány napra töltötte meg örömmel a szívüket. Azután úrrá lett rajtuk a szomorúság, a bizonytalanság. Uruk feltámadott ugyan, de az életükből mégis hiányzott valami: a boldog ujjongás. A pünkösdi Szentlélek kitöltésére volt szükségük, hogy az örvendezés egyszer, s mindenkorra hatalmába kerítse őket. Nekik is szükségük volt a mai vasárnap biztatására: örüljetek! Kellett a biztatás a későbbi gyülekezeteknek is. így biztatja Pál apostol a filippi- belieket: „örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!” (Fii 4,4.) Mert volt okuk az ujjongásra a filippibelieknek éppen úgy, mint minden kor keresztyénének. Mert az öröm, az ujjongás velejárója keresztyén életünknek. Az egyház nem élhet másképp, csak ujjongó örvendezésben. Erre tanítja egyházát Isten, s az egyháznak mindig az örvendezés útján kellett volna járnia. Az egyház története pedig mást mutat. Azt, hogy az egyház elfeledkezett Isten teremtő, fenntartó akaratáról, ami már maga is hálaadásra és örömre indít. Megfeledkezett az egyház Jézus Krisztus váltságművéről, haláláról és feltámadásáról, ami örök örömforrása a keresztyéneknek. És megfeledkezett az egyház a Szentlélek naponként összegyűjtő és ujjáterem- tő erejéről, ami újabb örömforrás a számunkra. Szüksége volt tehát minden korban az egyháznak arra, hogy maga Isten tanítgassa az ujjongó és örvendező életre. Az egyház történetében volt olyan korszak, amikor az egyház megfeledkezett az örvendezésről. Volt idő, amikor az egyház bölcselkedni akart, amikor boncolni kezdte Isten teremtő erejét, Jézus Krisztus váltságművét és a Szentlélek munkáját. Ez az egyház szeretett volna mindent megmagyarázni ahelyett, hogy hívő örvendezés töltötte volna el a szívét és egész életét. Tudjuk, hogy Isten megítélte a bölcselkedő egyházat, mert ez az egyház nem élt Isten akarata szerint. És volt az egyház történetének olyan szakasza, amikor az egyház az örvendezés helyett a szenvedést, a mártír- ságot kereste, s úgy gondolta, hogy a szenvedés az egyház helyes életformája. Isten megítélte a szenvedést kereső egyházat is, mert csak a mindig örvendező egyház él Isten akarata szerint. De volt az egyház történetében olyan korszak is, amikor az egyház az örvendezés és szeretet helyett a felelőtlenség és embertelenség egyháza volt ahelyett, hogy az Isten iránti hitéből táplálkozva szeretettel közeledett volna a másik emberhez. Isten ítéletet mondott efelett a szeretetlen egyház felett is. E zekből a példákból világosan megláthatjuk azt, hogy az egyház nem élhet másképp, csak örvendezésben. Ezért is bíztat minket Isten a mai vasárnapon ismételten is az örvendezésre. Ezt olvassuk a mai vasárnap zsoltárában: „örvendezz Istennek, egész föld”. (Zs. 66,1.) És a zsoltár felhívását különösen is nekünk, mai egyháznak és mai keresztyéneknek kell komolyan vennünk. Mert elég okunk van az örömre és ujjongásra! Isten megtartott minket a második világháború pusztulásában. Ok az örömre. Isten ujjáteremtette az életünket, adott munkát és ad egészséget a munka elvégzéHúsvét ünnepét — mint tudjuk — az első tavaszi holdtöltét követő vasárnapon ünnepli a világ keresztyénsége. Csak az ortodox keresztyén- ség nem! Az egységes rendezés szükségét mindenki ismeri, de sem a Népszövetség annak idején, sem az ENSZ nem tudott eredményt elérni ezen a téren. Most az Egyházak Világtanácsa azt javasolja, hogy a világ minden részében egységesen április hónap második szombatját követő vasárnapon ünnepeljék meg húsvé- tot. A Németországi Evangélikus-Lutheránus Egyesült egyház március 8-án tartott zsinatán elvileg elfogadta ezt a javaslatot. Kilátás van arra is, hogy az ortodox egyházak is elfogadják ezt a javaslatot] IMÁDKOZZUNK Szerető Atyánk! Boldog öröm tölt el bennünket, amikor a mai napon újra halljuk evangéliumodat, hogy egyszülött Fiadban eljöttél megkeresni és megtartani minket, elveszett gyermekeidet. Áldunk Téged, hogy az élő Jézus Krisztus által visszatérítesz bennünket tévelygéseinkből. Ujjongva magasztalunk, hogy megváltott világodban élhetünk. Szívünk és szánk dicséretet énekel, mert igédben nap mint nap halljuk kereső, hívó szavadat; mert nem akarod, hogy elmerüljünk bűneikben, hanem hogy megtérjünk és Veled együtt örökké éljünk. Imádunk, Jézusunk, hogy egész életünket Rád bízhatjuk, mert Te mindent javunkra és üdvösségünkre cselekszef. Áraszd reánk, Urunk, tovább is föltámadásod fényét, hadd járjunk az új élet világosságában. Add meg nekünk, hogy életünk visszatükrözze jóságodat, szeretetedet és békességedet, és továbbsugározza embertársainkra. Légy segítségünkre, hogy derűs, vidám keresztyén életet élhessünk, hiszen Te gyönyör- ködöl gyermekeid örömében. Tisztítsd meg gondolatunkat és szívünket a hitetlenségtől és a megszomorodástól. Siess segítségünkre, hogy hitünk és reménységünk meg ne lankadjon. Tartsd távol tőlünk a békétlenséget és őrizd meg a világ békéjét. Újítsd meg erőnket, hogy meg ne fáradjunk a jó szolgálatában, hanem inkább szüntelen fáradozhassunk szeretett hazánk és az emberiség szolgálatában. Örök öröm van Tenálad, Jézusunk. Kérünk, hadd merítsenek forrásodból különösképpen az egyedülállók, a szenvedők, az özvegyek, az árvák, a leki gyötrelemben levők. Légy anyaszentegyházaddal, maradj gyülekezeteiddel. Kísérj mindnyájunkat életútunkon. és add, hogy örvendezve dicsérhessük szent nevedet mindörökké. Ámen. sére. Ok az örömre. Boldogan élhetünk mi is és élhetnek gyermekeink ebben a szocializmust építő magyar hazában, amely napról-napra szebb és gazdagabb lesz. Van okunk az örömre, mert Isten vasárnapról-vasárnapra összegyűjti népét az ige hallgatására, ad pásztorokat, akik vezetik a nyájat és hirdetik az igét, s a keresztség által Isten gyarapítja is a nyájat. Van okunk az örömre, mert Isten naponként mindennel ellát minket. Ezért hangzik a biztatás: Örüljetek! Az egyház nem élhet másképp ma sem, csak szüntelen ujjongásbán és örvendezésben. Jó, ha ezt tudjuk, de jó még néhány dolgot tudnunk az örvendező egyházról. Az örvendező egyház mer előre nézni. Sajnos volt olyan idő, amikor az egyház eltakarta a szemét a jövendő útja elől, s valami bizonytalan félelem és rettegés lett rajta úrrá. Nem élhetünk behunyt, vagy csak félig nyitott szemmel a mában, mert akkor elvétjük az egyház helyes útját a holnapban. Pedig Isten holnap is tisztánlátást és örvendezést vár tőlünk. De az örvendező egyház mer előre lépni is. Jó, ha ezt is tudjuk. Az egyház nem állhat meg egyhelyben a mában, de nem járhat ólomlábakon sem. Ma a ma emberének kell hirdetnie az igét, holnap a holnap embere felé kell elvégeznie feladatát, amelyet Isten bízott reá. örvendezéssel kell előre lépnünk, mert maga Isten készíti számunkra az utat. E s tudnunk kell azt is, hogy az örvendező egyház hűségesen végzi el feladatát a világban az emberek felé. Ebben a szolgálatban szüntelenül fáradoznunk kell. Úgy, hogy segítünk az elesettnek, hogy kenyeret adunk az éhezőnek és vizet a szomjazónak. Ügy, hogy a betegek sebeit bekötözzük és a szomorú szí- vűeket megvigasztaljuk. Ügy, hogy odaállunk a másik ember mellé. Úgy, hogy felemeljük a szavunkat a pusztító embertelenség ellen, amely gyilkos bombáival egy békét, boldogságot kereső nép életébe gázol. Igen, ez mind beletartozik az örvendező egyház szolgálatába. És még sokáig sorolhatnánk a különböző feladatokat. übilate-örüljetek! Az örvendezés vasárnapján emeljük fel tekintetünket a teremtő, megváltó, megszentelő szentháromság egy igaz Istenre. Aki bőségesen adja számunkra az öröm kiapadhatatlan forrását. Legyen egyházunk Isten mindenkor örvendező egyháza, s legyünk Istennek boldogságban élő. hálaadó, ujjongó és örvendező gyermekei! Harkányi László I .0P'#e.$:e 3 fi z* i A wittenbergi vártemplom kapuja, ahova Luther a 95 tételt leszögezte Húsvét ünnepének rögzítése Luther 95 tétele Ebben az évben ünnepeljük a reformáció 450 éves jubileumátt A reformáció indulását és kezdetét a világtörténelmi jelentőségű 95 tétel jelzi. A tételek történeti előzményeit és összefüggéseit minden evangélikus keresztyén ismeri. S azt a történeti tényt is, hogy 1517. október 31-én déli 12 órakor szegezte ki Luther a wittenbergi vártemplom kapujára latin nyelven, hogy a kor szokása szerint nyilvános vitára hívja tudós társait a tételekben foglalt teológiai kérdések felett. Tapasztalatunk szerint azonban kevés evangélikus ismeri a tételeket tartalmilag. Számos gyülekezetben folytattam kísérleteket különböző korú, különböző képzettségű presbiterek és egyszerű egyháztagok között: vajon mennyire ismerik magát a 95 tételt, mennyit tudnak elsorolni belőle. Az eredmény legtöbb esetben negatív volt. Hasonló tapasztalatokról számolnak be lelki- pásztor testvéreim, is. Ezért a jubileumi év alkalmából szükségesnek tartjuk, hogy lapunkon keresztül híveinket folyamatosan megismertessük a 95 tétellel, annak ma is aktuális téziseivel. Elöljáróban hadd mondjuk meg, hogy a tételek még egy- ben-másban nem eléggé határozottak, az evangélium még nem jut teljes és kizárólagos uralomra bennük, át és át vannak szőve a katolicizmusból hozott gondolatokkal. De éppen az a nagy dolog, hogy az evangélium lüktetni kezd bennük, elejétől végéig mindenütt, itt gyengébben és elfátyolozva, amott azonban már erősen, majdnem a villám vakító fényével. S éppen ez az, ami bennük a virradat hangulatát kifejezi. Virradatkor a fény még nem teljes, a színek összeolvadnak, összemosódnak. De azért nem gyönyörködtető-e, nem üdítő-e virradatkor az előtörő napot szemlélni? összegezve: Ha vannak is elavult részei a tételekneky azért mint ahogy a hegyi beszédben benne lüktet a keresz- tyénség, vagy János 3, 16-ban a biblia, úgy a 95 tételben a reformáció egész szíve dobog. Mielőtt a 95 tétel folyamatos közléséhez kezdenénk, hadd jegyezzem meg, hogy két magyar teológus fordította le azt magyar nyelvre. Dr. Masznyik Endre az egyik, aki a latinnyelvű iratot, Paulik János a másik, aki a németnyelvű iratot fordította nyelvünkre (ugyanis Luther a tételeit latin nyelv mellett német nyelven is kiadta). Paulik János fordítását érezzük világosabbnak, s ezért ezt közöljük majd, korrekciót csak a legszükségesebb esetben végzek rajta. A 95 tétel „Az igazság iránti szerétéiből s annak napfényre hozatalai érdekében dr. Luther Márton tisztelendő atya, a szabad művészetek és hittudomány doktora s utóbbinak Wittenbergben rendes tanára, a következő tételek felett vitatkozni kíván. Kéri tehát mindazokat, akik vele erre vonatkozólag személyesen nem érintkezhetnek, tegyék azt a távolból írásbelileg. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen, 1. Mikor a mi Urunk és Mesterünk, a Jézus Krisztus így szólt: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa, azt akarta, hogy az ő híveinek egész élete folytonos bűnbánat legyen. 5. A pápa nem akar elengedni s nem is engedhet el' semmiféle más büntetéseket, mint amiket ő saját belátása szerint, vagy az egyházi szabályok értelmében kirótt. 6. A pápa semmiféle bűnt nem bocsáthat meg, legfeljebb kinyilatkoztathatja s erősítheti, hogy az Isten megbocsátotta azt; vagy azt azokban az esetekben teheti, amelyekre nézve az intézkedés számára fenn van tartva; aki ezt figyelembe nem venné, annak a bűne teljesen megbocsátatlan marad. 7. Isten egyáltalán senkinek sem bocsátja meg bűnéti anélkül, hogy az illetőt egyszersmind rá ne bírná, hogy a lelkész, mint Isten helyettese előtt, magát megalázza. 8. A vezeklésre vonatkozó egyházi szabályok csupán az élőkre alkalmazhatók s amint az magokból a szabályokból is kivehető, a haldoklókra nem vonatkoznak. 9. A Szentlélek tehát a pápa által üdvös dolgot visz végbe, midőn ez a maga rendeletéiben a halál és a végső szükség esetét illetőleg kivételt tesz. 10. Tájékozatlanul s helytelenül járnak el tehát azok a papok, akik a haldoklóra kirótt egyházi vezetetésnek érvényét a tisztítótűz idejére is kiterjesztik. 11. Az a dudva, amely szerint az egyházi szabályok által kiszabott vezeklésnek a tisztítótűzben kell lefolynia, úgy látszik abban az időben vettetett el, amikor a püspökök nem voltak ébren.” Matuz László Suutfyer 93lárton mortbía Húsvét után harmadik vasárnap Jn 16,20 Figyeljünk nagyon arra, hogy Krisztus előre megmondta tanítványainak: az életük tele lesz szomorúsággal, de ez a szomorúság örömre fog fordulni. Nekünk is ezzel kell vigasztalnunk magunkat! Nem szabad elcsüggednünk, ha a lelkiismeretünk vádol bennünket és rádöbbenünk a bűneinkre. Arra kell gondolnunk, hogy ez nem sokáig fog tartani. Minden megrettent és megszomorodott lelkű keresztyénnek jelentsen ma is vigasztalást, hogy Krisztus ma sem hagyja tanítványait rossz lelkiismerettel élni. Nem taszítja el őket magától bűneik miatt és akkor sem, ha nem értik meg azonnal minden igéjét. Türelmesen vár, oktat bennünket evangéliomával, és alázatosan elhordozza ma is bűneinket. pm
