Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-04-16 / 16. szám
A keresztyén öröm Thess 5, 16—24 Milyen sokféle emberi magatartással lehet találkozni itt a földön. Szinte ahány ember, annyiféle élet. Az egyúc félénk, a másik öntelt. Az egyik aggodalmaskodó, a másik vakmerő. Az egyik gyáva, a másik bátor. Lehetetlen volna mind sorra venni. Az azonban bizonyos, hogy a legszimpatikusabb emberek közé mindig azok tartoznak, akiknek életéből valami nyugodt békesség és derű sugárzik. A mosolygó emberi arc a legszebb. Van-e az.emberi fül számára szebb muzsika a boldogan kacagó gyermek hangjánál? Van-e megnyugtatóbb dolog, mint egy ilyen derűs, vidám és nyugodt ember mellett élni, akinek egész lényéből sugárzik a biztonság és a reménység? Az építő munka szempontjából is mindig azok az emberek a legértékesebbek, akik ilyen belső nyugodtsággal és rendíthetetlen reménységgel tudnak előrenézni. Ezek az emberek tudják, hogy érdemes élni, mert cél van előttük és bizonyosak abban, hogy elérik céljukat. Ezek után talán jobban megértjük az írás tanítását, hogy merjünk vidám, örvendező, reménykedő emberek lenni. A mai vasárnapnak igéi egybehangzóan arra tanítanak: jubilate! — örüljetek! Ez az, amit ma meg kell tanulnunk. Ez az, amit Isten minden gyermeke életében meg akar valósítani. Mi pedig most azt keressük, hogyan vezet az út ehhez az élethez? Először is úgy, hogy soha nem felejtjük el azt, amit Isten már eddig is tett érettünk. Hangozzék csak újra mindaz, amit vasárnapról vasárnapra hallottunk az igéből. Elevenedjék csak meg újra a Jézus Krisztus értünk való életének egész útja. Milyen felmérhetetlenül sokat tett értünk Istenünk. Ezért mi neki HÁLÁVAL tartozunk. Az öröm forrása elsősorban az, hogy tudjunk hálásak lenni Istennek azért, amit már eddig tett értünk. A csüggedés, az aggódás, tehát a megszomorodó élet akkor kezdődik, mikor az ember elfeledkezik arról, hogy mit kapott eddig. Ebből a hálából fakad a REMÉNYSÉG. Az a reménység, mely meggyőz arról, hogy hű az Isten. Aki vezette életünket születésünk óta, aki kihozott minket a bűnből, az nem fog elhagyni ezután sem. Életünk csodálatos valósága az, hogy magunk felett érezhetjük a gondviselő Isten hűségét. Van-e nagyobb felismerés annál, hogy nem kell az embernek egyedül maradnia, mert vele van az Isten, akinek célja van vele. Mindig az az ember a legboldogabb, aki nincs egyedül, hanem körülveszi őt a segítő szeretet melege. Ezért boldog nagyon a gyermek, amikor a szülő karja öleli őt körül. Ezért boldog a hálás és Istenre hagyatkozó ember is, mert Isten szeretete öleli őt körül. Az Isten hűségének megtapasztalása SZOLGÁLATRA serkent. Akinek szívét már átjárta ez a szeretet, aki már megtanult örülni és belső békességben élni, az nem bírja látni a szomorúságot és a csüggedést maga körül sem. Az az egész életével az öröm szogálatába áll és azon van, hogy a gonosznak minden fajtájától távol tartsa magát és a körülötte élő emberek életét is. Az öröm, a békesség, a reménység, mind olyan indulatok, melyek csak akkor tudnak igazán boldogítani, ha megosztjuk másokkal, örülni csak másokkal együtt lehet. Ezért lesz sokkal nagyobb a felelőssége Isten gyermekének a környező világgal szemben. Ezért fogja szolgálni és építeni az emberek életében azt, hogy ők is örüljenek és reménységben éljenek. Ezért száll szembe mindennel, ami megronthatja az emberek örömét. A keresztyén ember hisz abban, hogy lehet boldog életet élni és építeni és azért mindent meg is tesz ennek érdekében. A keresztyén ember erőt kap Istentől arra, hogy reménységgel és örömmel teljék meg szíve és erőt kap ahhoz is, hogy bátran hirdesse és szolgálja az emberek között Isten parancsát: mindenkor örüljetek! Kökény EI«k Lelkész! munkaközösségi ülésen Veszprémben GYAKORLATI TEOLÓGUSOK KONFERENCIÁJA Másodszor tartották meg Jénában a gyakorlati teológia professzorainak konferenciáját február 28—március 3- ig. A konferencián dán, francia, osztrák, lengyel csehszlovák, svájci, nyugat- és keletnémet teológusok vettek részt. D. G. Casalis párizsi profesz- szor a gyakorlati teológia alapelveiről szóló előadásában hangsúlyozta, hogy a gyakorlati teológiának kell fölkészítenie a holnap egyházát a világban betöltendő szolgálatára. KUBAI EGYHÁZ A REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉGBEN Dr. M. Pradervand, a Református Világszövetség főtitkára közölte Genfben, hogy a kubai református egyházat fölvették a világszövetségbe. A szavazást levélben bonyolították le és annak eredményeként egyhangúlag vették föl a kubai egyházat a világ reformátusságának nagy közösségébe. A Református Világszövetségnek 102 tagegyháza van 69 országból. A Veszprémi Egyházmegye lelkészei márciusi munkaközösségi ülésüket Veszprémben tartották március 30-án. Ürvacsoravételre készülődött az összegyülekezett harminc lelkész, amikor D. dr. Vető Lajos püspök, kíséretével megérkezett. A lelkészek, Halász Béla esperessel az élükön, örömmel, szeretettel köszöntötték a püspököt. Az úrvacsoraosztás szolgálatát Mesterházy Ferenc keszthelyi lelkész végezte a boltíves barokk templomban. A templomból kijövő lelkészek a gyülekezet tanácstermében gyülekeztek és az esperes imája után kezdetét vette az ülés. Halász Béla esperes köszöntötte a püspököt és kíséretét, valamint a jelenlevő dr. Mihály Dezső, egyházmegyei felügyelőt. Halász Béla esperes köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a váratlan örömben mindig sok lehetőség van. Sok áldott lehetőség van abban, hogy egyházkerületünk püspöke eljött hozzánk. És ez a kijelentés a tanácskozás során valósággá lett. Az esperes köszöntőjében azt is elmondta, nai lekész elmondotta, hogy a ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE Lapunk eheti számába csekket mellékelünk azok számára, akik előfizetési díjukat még nem rendezték. Azon előfizetőinket, akik az előfizetési díjat már befizették, kérjük, hogy a csekklap •küldését ne vegyék zaklatásnak. hogy az egyházmegye lelkészei, vele együtt örvendeznek azon is, hogy a püspököt most választották meg negyedszer képviselőnek. Szalay Kálmán lovászpatogyülekezetekben szolgáló lelkészek úgy látják, hogy jó lenne, ha a Teológiai Akadémián tanuló teológusok, tanulmányaik során, a kántori- zálást is jól megtanulnák. Az ülésen D. dr. Vető Lajos püspök is felszólalt és megköszönte a szíves hangú üdvözlést. Képviselővé történt | megválasztásával kapcsolatosan elmondotta, hogy milyen nagy dolog a népünk bizalma. De a nép bizalmát nemcsak a püspöknek, hanem a lelkészeknek is ki kell érdemelniük. Annak is nagyon örülök — mondta a püspök —, hogy az Evangélikus Élet színvonalával a lelkészek meg vannak elégedve. Ez egyben azt is jelenti, hogy a lelkészek politikailag érettebbé lettek. Elmondotta, hogy a teológusképzéssel sok problémánk van. Többek érdeklődésére szólt a püspök a nyugdíjosztályunk helyzetéről. Kérte, hogy a gyülekezetek és lelkészek időben fizessék be a nyugdíjjárulékot. Kiemelte, hogy a jobb megoldás biztosítására egy bizottság foglalkozik a nyugdíj kérdésével. Utána Németh Tibor, va- nyolai lelkész terjesztette elő a következő vasárnapi ige: János 5, 24—25 exegézisét és magyarázatát. Az előterjesztéshez többen hozzászóltak. Asbóth László malomsoki lelkész azt vizsgálta, hogy időszerűen prédiká- lunk-e? Szepesy István sikátor! lelkész azt emelte ki, hogy Jézus a világból az örökéletbe vezet át. Hernád Tibor lelkész azzal hozta közelebb az igét a lelkészekhez, hogy az élet kérdését vizsgálta az igével kapcsolatban. D. dr. Vető Lajos püspök újbóli felszólalásában örömét fejezte ki a hozzászólásokért. Kiemelte egyrészt az élettel, másrészt az időszerűséggel összefüggő problémákat Befejezésül Dorn Vilmos, bakonyszentlászlói lelkész tartott színes, érdekes előadást a lelkészcsaládok időszerű kérdéseiről. Halász Béla esperes imája fejezte be a lelkészi munkaközösségi ülést F. D. WWWWWVVWWNWft/WVWVVVWWVflAÍWWAW TÉKOZLŐ FIÚ (Űrvacsora előtti imádság) Atyám! A mélységből kiáltok Hozzád! Lelkem poklok kínjába ível! Ne rejtsd el előlem kegyelmes orcád! Hajolj felém irgalmas szívvel! Atyám! Melletted, óh, mily gazdag voltam! Szívem csupa hit volt s szeretet De én mindenemet eltékozoltam, Mert elengedtem áldó kezed. Csalfa lidércfények után futottam. Elhagytalak Téged hűtlenüL Bűnök sötét vermébe így jutottam S ím, nem maradtam büntetlenül. Atyám! Az Űr Jézusnak érdeméért Irgalmazz s bocsáss meg énnekem! Az ő énértem támadt öt sebéért Hallgasd meg bűnbánó énekem! Atyám! A mélységből kiáltok Hozzád! Lelkem poklok kínjába ível! Ne rejtsd el előlem kegyelmes orcád! Ments meg engem irgalmas szívvel! Murányi Árpád A veszprémi lelkészi munkaközösségi ülésen részt vevő lelkészek Dezcxmbotuifc!e!nssv Kiolvasni sem könnyű ezt a kétségbeejtően hosszú szót, hát még megjegyezni. Ennél is több tudni, hogy mit jelent, mi a jelentősége a szervezet háztartásában, a vegyi életfolyamatokban. De ha valaki egyszuszra hibátlanul kimondja, sőt tömör meghatározását is tudja, az ennyivel még nem biokémikus, vagy orvos-biológus. Ez utóbbiak ugyanis nemcsak átfogó és mélyreható ismeretekkel rendelkeznek a maguk szakterületén, de annak gyakorlásában vannak benne annyira, hogy számukra egy-egy efféle kifejezés nem szakmai „kapuszám” csupán, hanem egészen kézzelfogható, szószerint életbe-vágó problémákat idéz. Hitünknek s a hittudománynak is vannak szakkifejezései. Aki a Szentírást meg akarja érteni, legalább bizonyos bibliai alapfogalmakkal jó tisztában lennie, lelkészeknek pedig sokkal átfogóbb és mélyrehatóbb teológiai ismeretekkel kell rendelkezniük. De ez önmagában még nem keresz- tyénség, mint ahogy a szakács- könyv, vagy a háziasszonyi tudás még nem ebéd. Fölöttébb ajánlatos, sőt szükséges, de még korántsem minden, mert a legjobb elméletnek is csak a jó gyakorlat adhat rangot. „Krisztus keresztje", „újon- nanszületés”, „szeretet által munkálkodó hit” stb. Igen jó tudnunk, hogy ezek mit jelentenek. De mit is mond Jézus? „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek”! (Jn 13, 17). A benzin, vagy gázolaj nem leltári tárgy, hanem üzemanyag. Arra való — és semmi másra —, hogy elsegítsen a célhoz. Különben csak akadályt, sőt veszélyt jelent. Isten kijelölte számunkra a végcélt, de az út seregnyi közbeeső feladattal van kikövezve: számtalan lehetőség hitünk tevőleges megváltására. Törekedjünk hát hitünkben a tudásra, de pillanatra se feledjük: legtartalmasabb, legcsillogóbb szakkifejezéseink sem arra valók, hogy dobálódd- zunk velük. Ezek nem valami elegáns lelki játék lakkozott eszközei, hanem életbevágó üzenetük van, hogy magatartásunk tudja drága tartalmukat „kimondani”, hitelesen valóvá élni, nyilvánvaló áldássá tenni azok számára, akikért küldettünk. Mert nem magunkért, s magunknak hiszünk, hanem azokért s azok javára, akik mellé odaállított az Isten, családban, ■munkahelyen, egyházban, né^ púnk közösségében — fölemelő erőnek, kézzelfogható áldásnak, szeretet „ábrájának”. Ilyen nagyszerű a mi hivatásunk. Bodrog Miklós A SAJTÓOSZTÁLY KÖZLEMÉNYE Értesítjük a lelkészi hivatalokat és híveinket, hogy a Keresztyén Énekeskönyv nagyalakú kiadása nyomdai okok miatt késik. Az énekeskönyv április utolsó napjaiban, vagy május elején lesz kapható 40,— Ft-os áron. Az eddig beküldött rendeléseket előjegyeztük. GÁLSZÉCSI ISTVÁN A történelemkönyvek néha száraz, szinte adatszerű halmazában nagy igazságok rejlenek. Sokszor és sokan megfogalmazták már ezt a sejtést, de mindezek ellenére a szavak nem koptak el, a lényegük mit sem változott. S ebben az esztendőben, amikor a reformációi ünnepeink alkalmából különösen is gyakran gondolunk vissza a 450 évvel ezelőtt történtekre — a külföldi és hazai vonatkozásúakra egyaránt •— hálás emlékezésünket most is mindenképpen csak helyes irányba fordíthatja ez a szempont. Miközben Gálszécsi István életének az adatai és főbb eseményei után kutattam régi és új teológiai szaklapokban, jó érzés volt tapasztalni azt, hogy egyházunk soha nem feledkezett meg a múltjáról s egyháztörténetünk nagy alakjaira mindig hálás szeretettel gondolt vissza. A szolgálat értelmét egyre inkább felismerő s önmagát a krisztusi szolgálattal azonosító egyház nem feledkezik el arról, hogy akarva-akaratlanul benne él a történelem nagy áramlatában s a jövőjéért folytatott küzdelemhez hozzátartozik a múlttal szemben tanúsított önvizsgálat is. A Krisztus kegyelméből élő egyháznak igenis van múltja s az új felismerése elkötelezettségében az egyház mai népének igen is van joga értékelni 450 év teológiai és szociológiai tevékenységét. Azonban a szavak konkrét példák nélkül általában inkább csak elhamarkodott előítéleteket váltanak ki, ahelyett, hogy aktivitásra és szolgálatra késztetnének. Az emlékező utókornak nevekre és életpéldákra van szüksége. A magyarországi reformáció nagy alakjai Gálszécsi István élete hosszú ideig szerfölött titokzatos volt az egyháztörténetírók előtt. Nem sokat tudunk róla. Elsősorban szellemi tevékenységével gyakorolt nagyon jó hatást a XVI. század magyar evangélikus- ságára. Kiskátéja és Énekeskönyve nagy áldás lehetett a kezdet nehézségeivel küszködő híveknek. Mint iskolamester volt a legelső magyar reformátorok egyike. A zempléni, közelebbről a Gálszécsen birtokos Gálszécsi családból származott. 1502 körül születhetett. Az egykori források mint előkelő ifjúról beszélnek róla. 1524-ben a bécsi egyetemen tanul. A bécsi egyetem a XV. század végén és a XVI. század elején nagyon vonzotta a magyar fiatalságot. 1500-tól 1586-ig 1700 magyar diák kereste fel ezt a mozgalmasságáról híres egyetemet. Gálszécsit azonban a tudásszomja tovább űzte s életének következő jelentős állomása Krakkó volt. Ez a lengyel egyetemi város évszázadokon át mintegy vérkeringése volt a híres lengyel—magyar barátságnak s a humanizmus és a reneszánsz szellemében virágzó egyetem sok kiváló jellemet és tehetséget nevelt a mi nemzetünknek is. Gálszécsi mint egyetemet végzett ifjú került vissza szülőföldjére, ahol — a szellemi áramlatok hatására — szakított régi hitével. Áttérését 1529-re vagy 1530-ra tehetjük. Természetesen nem lehetett azonnal reformátor s a szükséges képzések miatt Wittenbergbe megy tanulni. Ő volt Luther Márton legelső magyarországi tanítványa. 1538 körül hazakerülvén, iskolamester lett, minden bizonnyal szülőföldjén, Gálszécsen. Gálszécsnél alig is volt jobb hely, hogy ott kezdje meg működését. Élénk kereskedőváros volt, ipara révén iparos közönség is lakta, úgyhogy megvolt benne a fogékonyság az új eszmék iránt. Másrészt az ország egyetlen részén sem tömörült a birtokosság olyan szép számmal, mint Zemplénnek ezen a vidékén. Nem véletlen, hogy az 1604-i országgyűlést is itt tartják meg. Itt kezdi meg a hitújítását Gálszécsi. S így jut ez a kis város ahhoz — az egyháztörténetírásban eddig talán soha sem eléggé méltányolt szerephez —, hogy falai között Gálszécsi István majdnem éppen akkor gyújtja meg a hitújítás tüzét, amikor lángra lobban az Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon. Gál- szécs tehát rögtön Sátoraljaújhely és Sárospatak mellett említendő, amikor arról van szó, hogy hazánkban hol kezdődött el a reformáció, mely egyházak fogadták be legelőször az új tant. Egy protestáns iskola alapvetésével kezdte meg Gálszécsi a működését. A protestantizmusnak hazai vonatkozásban is többek között abban rejlett nemzetet átformáló ereje, hogy a lelkeket egy új, nemesebb, magasabb gondolkodási körbe tudta emelni. A reformátorok legtöbbje az iskolai szószéken keresztül lépett a templomi szószékre. Nálunk is érvényes volt Luther tétele, hogy senki se legyen addig pap, amíg tanító nem volt. Itt jelentette meg Gálszécsi az Énekesköny- vét, amely az első magyar nyelvű kottás füzet volt. Ha kellőleg mérlegelni tudjuk azt a hatást, amelyet egy magyar nyelven megjelent első protestáns énekeskönyv tett a nemzetre, s a reformáció haladására és belső erősödésére országszerte, midőn a hívek ezrei saját nyelvükön dicsérhették az Istent, akkor csak örülhetünk, hogy a reformáció terjedésére, éspedig rögtön a kezdet kezdetén, a zempléni felvidék egyik kisvárosa adta meg az indíttatást. Másik műve „A keresztyéni tudományról való rövid könyvecske", amely a hitigazságok megismertetése által akart hatni kicsinyekre és nagyokra egyaránt. Csak sajnálni tudjuk, hogy ebből még egy levélnyi töredék sem maradt az utókorra. Életének további alakulásáról semmit sem tudunk. Halálának évszáma is ismeretlen. Emléke mégis — 450 év csendes múltbeli távlatából — tisztán és hűen él bennünk. Gy. S.
