Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-04-02 / 14. szám

Az élők világában Zsolt. 116, 9. Nagyon közel vagyunk még húsvéthoz és a vasárnap jel­lege is arra utal. Természetes tehát, hogy ez az egy vers is nagyon szorosan kapcsol bennünket a húsvéti üzenethez. Nagyon sokat hallottunk, olvastunk az elmúlt hetekben arról, hogy mit tett értünk Jézus, milyen nagy áldozatot vál­lalt azért, hogy mi élhessünk, hogy nyugodtan tekinthessünk a holnap elé. Igaz, hogy eddig is volt már szó arról, hogy mit jelent ez a húsvéti örömhír a mi számunkra, a gyakorlati életünk szem­pontjából, de talán nem fölösleges ismét figyelmeztetni ma­gunkat a saját felelősségünkre is. Kettős feladatot állít elénk a húsvéti evangélium: az Űr színe előtt járni — az élőfe világában. Kettős cél, de nagyon összetartozik. Olyannyira, hogy szétválasztani sem lehet őket. Hiszen, aki komolyan veszi keresztyén hitét, Jézus követé­sét, az nagyon jól tudja, hogy nem lehet ezt úgy csinálni, mint ahogy nagyon sokszor és nagyon sokan csinálták is, hogy han­goztatom a szép vallásos szólamokat, dicsekszem azzal, hogy én milyen sokat imádkozom és lebecsülöm a másikat, aki ezt nem teszi. Mindenre bibliai idézetet keresek. Fennhangon hir­detem, hogy majd megoldódik Isten segítségével minden. Ezzel aztán ki is merül a keresztyénségük, hitükből csak erre telt. Jó értelemben vett kegyességre természetesen szükség van, de ez kevés. Annyiszor hangsúlyoztuk már, annyit beszéltünk róla, de mégsem tudjuk komolyan venni nagyon sokszor: Istent imádni, Jézust követni csak a másik emberen keresztül lehet. Csak a gyakorlati életen keresztül vezet út Istenhez. Erre int, erre figyelmeztet bennünket a zsoltáros is. Csak úgy lehet követni Jézust, csak úgy fogadom el helyesen és igazán a húsvéti evan­géliumot, ha becsületesen végzem a munkámat ott, ahová Isten állított. Csak úgy lehet követni Jézust, ha törekszem a jóra mindenkivel kapcsolatban, gyakorlom a szeretetet minden em­berrel. Csak úgy fogadom el helyesen a húsvéti evangéliumot, ha munkálom a békét, ha harcolok minden ellen, ami elvá­lasztja az egyik embert a másiktól. Sorolhatnánk még tovább, hogy mi mindent kell és lehet megtennünk azért, hogy Jézusnak igaz követői legyünk, olya­nok, akiken nem veszett kárba Jézus megváltói munkája. „Az Űr színe előtt fogok járni az élők világábanA hús­véti örömhír elfogadása, élése csak ennek a mondatnak a figyelembevételével és magunkévá tételével képzelhető el he- tyesen, mert különben nem nevezhetjük magunkat Jézus kö­vetőinek, keresztyéneknek. Vegyük komolyan a figyelmeztetést és törekedjünk egész életünkkel ennek megvalósítására, hogy ne legyen hiábavaló J,ézus áldozata. rfj. Kcndeh György Hol vagy most halál? Mentem az utcán téli hajnalon, fagyos hidegben; sötét volt nagyon. Fázott a kezem, a hideg rázott, keservesnek láttam a világot. Halottnak mindent, földet és fákat, halottnak minden hólepte ágat. Egyszerre csöppnyi hó hullt rám csendben, honnan jön, fejem felkaptam egyben. M felettem madárka szárnya megrebbent, megrázta magát, az ágvégre lebbent. s csattog a dal a téli hajnalon, fagyos hidegben állva hallgatom. Tavaszról csattog halálos télben, hajnali ködben, nem fényes délben. Életről csattog lombtalan ágról, csodákat csattog napfényes nyárról. Hol vagy most, halál, s ti száraz ágak? Nem hiszek nektek, csak a madárnak. Gyarmathy Irén MINDIG ELÖL Esperesiktatás a Bács-Kiskun egyházmegyében Bensőséges ünnepe volt már­cius 16-án a Bács-Kiskun Egy­házmegyének. Ekkor iktatta be tisztségébe az egyházmegye újonnan megválasztott espere­sét, Görög Tibor kecskeméti lelkészt a kecskeméti temp­lomban D. Káldy Zoltán püs­pök, a Déli Evangélikus Egy­házkerület püspöke. A rendkívüli egyházmegyei közgyűlés tagjai és a kecske­méti gyülekezeti tagok szép számmal megtöltötték a kecs­keméti templomot. Az egyház­megye lelkészei, élükön a püs­pökkel, az „Erős vár a mi Iste­nünk” éneklése közben érkez­tek a templomba. A beiktató igehirdetést D. Káldy Zoltán püspök 1 Thess 5, 12—14 ver­se alapján tartotta, s igehirde­tésében a következőket mond­ta. Útmutatást ád ez az ige az esperesnek, aki elöljárója egy­házmegyéjének. Az esperes nem elől ülő, nem elől álló, hanem elől járó, akinek min­dig a jó utat kell mutatnia a többieknek. Az esperes sok­szor nehéz utat jár, de félelem mányzatban és a politikában is. Az esperesnek úgy kell pré­nélkül, bátran kell haladnia minden vonatkozásban: az ige hirdetésében„ az egyházkor­Küzdelem a lepra ellen A lepra magyarul: bélpok- losság. Egyik lexikonunk így határozza meg: „ ... krónikus fertőző betegség, amelynek legfeltűnőbb tünetei a bőrön és a nyálkahártyákon jelent­kező foltos, göbös, hólyagos vagy fekélyes kiütésekből, a különböző idegek és belső szervek megbetegedéséből, va­lamint évekig tartó és több­nyire halállal végződő senyve- désből állnak.” Már az ókor­ban is ismerték. Különösen Afrikában, a Földközi-tenger környékén, Kis-Ázsiában, Per­zsiában, Indiában, Kínában, Japánban ismerős. Behurcol­ták még Ausztráliába is. Eu­rópában is előfordul, főleg a déli országokban: Spanyolor­szágban, Portugáliában, de Norvégiában is előfordult már. Bibliaolvasó ember ismeri az Ótestamentumból is. Eli- zeus ebből a betegségből gyó­gyítja meg a szíriai sereg fő- parancsnokát, Naámánt (2 Kir 5,). Jézus gyógyításai között is többször előfordul a bélpoklo- sok tisztítása. A zsidóknál ré­gen a pusztában vagy a sze­métdombon kellett tartózkod- niok. Ha úton voltak és egész­séges emberek közelébe kerül­tek, kiáltaniok kellett: Bél- poklos vagyok (Lk 17,12.). Az evangéliumok leírják, miként küldi ki Jézus a 12 apostolt. Máté evangéliuma külön ki­emeli : .......poklosokat tisztít­sa tok ...” (10,8.). Krisztus ta­nítványainak tehát mindig kötelességük volt a bélpoklos- ság elleni küzdelem. Meste­rükkel szorosabb kapcsolatban élő keresztyének időnként em­lékeztették erre az emberisé­get, mint a középkorban Assi­si Ferenc. Hogy Krisztus fenti paran­csának engedelmeskedjenek az evangélikus keresztyének, 1874-ben megalapították a lepra elleni Missziót. Ez a munka nemzet- és felekezet- közi. Központja Londonban van. Együttműködik 88 misz- sziói társasággal. Körülbelül 12 országban van Nemzeti Se­gítő Bizottsága. A Missziónak számos saját lepra telepe van, de még többet támogat. Ma 20 millió felé jár a világban élő leprások száma és ez a szám egyre növekszik. Ebből az óriási számból körülbelül há­rommillió részesül rendszeres ápolásban és kezelésben. A Missziónak 56 orvosa van, akik közül hét a világ legkép­zettebb és legtehetségsebb szakemberei közé tartozik. A leprásokkal foglalkozó orvo­sok is specializálódnak. Az angol dr. Paul Brand például a leprásoknak főleg a kezével foglalkozik. Felesége, aki ugyancsak jónevű szakorvos, a leprások szemére speciali­zálta magát. Ma már a lepra ellen hatá­sos gyógyszerek vannak. A Misszió egyik legfontosabb fel­adatának tartja, hogy előké­szítse, lelkileg felfegyverezze a betegeket a gyógyulás utáni normális életbe való visszaté­résre. Munkáját a világi ható­ságok is annyira értékelik, hogy például a himalájai Bhu­tán állam királya meghívta a Missziót, hogy ott is munkál­kodjék. Franciaországban a Rhone völgyében van egy protestáns leprátelep. Ezt 1924-ben ala­pította Delord lelkész. Itt mintegy 50 beteget ápolnak. Ezeknek csak egy kis részük francia. Festői környezetben, egy 1500 hektáros erdő köze­pén fekszik. A trópusi beteg­ségekkel foglalkozni akaró or­vosnövendékek a világhírű montpellier-i orvosi fakultás­ról ide járnak ki tanulmá­nyozni ezt a betegséget. P Dr. Makay Miklós dikálnia, hogy az igehirdeté­sekből élet áradjon és ne mú­zeumi illat. Az. igehallgatók feleletet várnak kérdéseikre, ezért úgy kell prédikálnia, hogy az igehirdetés ne szálljon el a fejek felett. Nem önma­gát, saját gondolatait kell to­vábbadnia, hanem Isten sza­vát De az esperesnek egy nyáj­já kell összegyűjtenie az egy­házmegye lelkészeit is. Végig kell küzdenie velük az egyéni problémákat, részt kell vállal­nia örömükben és bánatukban egyaránt Az esperesnek inte­nie is kell a többieket, a jó út­ra kell térítenie azokat, akik rossz útra térnek, helytelenül gondolkodnak. Isten igéje útmutatást ad a gyülekezetnek és a híveknek is, amikor arra tanít, hogy be­csüljék meg és szeressék elöl­járóikat. Az egyházmegye lel­készei, gyülekezetei és hívei úgy szeressék esperesüket, ahogy Jézus Krisztus szerette övéit Az istentiszteletet rendkí­vüli egyházmegyei közgyűlés követte, amelyen az Állami Egyházügyi Hivatal képvisele­tében résztvett Grnák Károly főosztályvezető, Straub István csoportvezető és Szakáts Gyu­la megyei egyházügyi tanácsos. Jelen volt a közgyűlésen dr. Balogh László református es­peres, dr. Kemény Lajos ró­mai katolikus plébános, Jávor Pál ceglédi és Táborszki Lász­ló kondoros! lelkész. Dr. Rajnai Károly egyház- megyei felügyelő megnyitó be­szédében megemlékezett a re­formáció 450 éves jubileumá­ról és a következőket mondta: A magyar evangélikus egyház közel négy és fél évszázados történelme során végig kap­csolatban állt haladó nemzeti mozgalmainkkal és hagyomá­nyainkkal. Ez természetes és minden haladó ember számára magától értetődő is... 1948- ban kötötte meg az állam és az egyház a valamennyiünk által ismert Egyezményt Az Egyezmény megkötése kétség­telenül annak a ténynek a fel­ismerése volt, hogy az egyet­len reális út az állam és az egyház együttműködése ... Az egyház együtt munkálkodik minden jó szándékú és jó aka­ratú emberrel vallási, faji és világnézeti különbségre való tekintet nélkül hazája, népe, az egész emberiség békéje és jobb jövője érdekében. Görög Tibor esperes megkö­szönte az egyházmegye bizal­mát, és beszédében a követke­zőket mondta: Jézus Krisztus­tól meg kell tanulnunk, hogy a szolgálat neip lépcső, hanem lépés. Lépés az emberek felé. Amint Jézus Krisztus minden szava és cselekedete az embe­rek felé való lépés volt, ugyan­így kell ma is az emberek felé lépnünk a szolgálat útján ... De meg kell tanulnunk azt is, hogy Jézus Krisztus összenyi­totta az ajtót az igehirdetés szent órája és a hétköznapok között. Nincs külön „szent óra” és külön „profán óra.” Is­ten megmutatta nekünk vilá­gosan hogy olyan egyházat akar, amelyik egy nagy, össze­nyitott szobában örömmel hir­deti az igét és amelyiknek ér­zékeny füle van ugyanabban a pillanatban az emberi jajok meghallására. Olyan egyházat akar, amelyik nem lépcsőn áll, hanem amelyiknek lépései vannak. Az új esperest köszöntötte D. Káldy Zoltán püspök, Sza­káts Gyula megyei egyházügyi tanácsos, a Lelkészi Munkakö­zösség nevében Ponicsán Imre kiskőrösi lelkész, a református egyházmegye és a református gyülekezet nevében dr. Balogh László esperes, dr. Kemény Lajos római katolikus plébá­nos, a Pest megyei Egyházme­gye és a szomszéd ceglédi gyü­lekezet nevében Jávor Pál ceglédi lelkész, a Nyugat-Bé­kési Egyházmegye nevében Táborszki László kondoros» lelkész, a kecskeméti gyüleke­zet nevében dr. Kemény Szi­lárd gyülekezeti felügyelő, a gyülekezeti munkatársak ne­vében Osztein Katalin gyüle­kezeti tag, s végül Sikter And­rás soltvadkerti lelkész, aki ti­zenhét esztendőn keresztül töltötte be az egyházmegyében az esperesi tisztet. A rendkívüli egyházmegyei közgyűlés köszönetét mondott Sikter Andrásnak eddigi hűsé­ges szolgálatáért, majd az egy­házmegye új tisztségviselői le­tették az esküt. Harkányi László A PAPNÖTLENSÉG ELLEN A Német Szövetségi Köz­társaságban közvéleménykuta­tást végeztek atekintetben, hogy ki helyesli a papnőtlen­séget. A lakosság 73%-a nyi­latkozott a papnőtlenség ellen —• férfiak és nők egyaránt. Azt is megállapították, hogy az elutasítás mérve a meg­kérdezettek képzettségével egyenes arányban növekszik. A magyarországi reformáció nagy alakjai SYLVESTER JÁNOS Az ki zsidóul és görögül és vigre deákul Szól vala rigenn, szól neked az itt magyarul Minden népnek az ü nyelvinn, hogy minden az Isten Törvényin iljen, minden imággya nevit. Amikor az esti csendességben Űjtestamen- tumunk fölé hajolunk, vagy kezünkbe vesz- szük Arany veretes balladáit, vagy a magyar sorson búsongó-lázongó Ady szimbolista ver­seit, vagy Shakespeare magyarított szonett­jeit, vagy bármilyen más magyar nyelvű köny­vet, gondoljunk Sylvester Jánosra és adóz­zunk neki hálával, mert Ú jtestamentoma az első teljes magyar nyelvű újszövetség-fordítás és egyúttal az első Magyarországon nyomta­tott magyar nyelvű könyv. Az ő művével in­dul hazánkban a magyar nyelvű könyvkiadás és ő az első Magyarországon magyarul nyom­tató nyomda megszervezője. Kicsoda és honnét jött Sylvester, akit két századdal később Kazinczy a XVI. század csendes díszének nevez? Életének első két évtizede homályba vész. Életére vonatkozó első egykorú adat 1526-ból a krakkói Jagelló- egyetem anyakönyvéből került elő. De itt sem jutunk több adathoz életére vonatkozóan, mert ez időben a külországi alma materek anyakönyvei szűkszavúak, s nem szokták fel­jegyezni a beiratkozottak születésének évét vagy életkorát és idehaza sem igen vették számba, hogy ki mikor született. Ezért nem­csak Sylvester, hanem legtöbb kortársának életrajzi adatai hiányosak. Sylvester 1526 októberében, a mohácsi csata után kelt útra Lengyelbe, baráti földre, béke sebb tájak, új ismeretek forrásai felé. Friss vértől ázott hazai földről menekül sze­rencsésebb csillagzat alá, a magyar szellemi élet nagy ígérete, Vele együtt az ország szívéből fejvesztetten menekül­nek a szerzetesek, humanisták, tudósok és deá­kok. Mivel a krakkói egyetemen Erasmus- nak, később pedig a wittenbergin Melanch- tonnak indul el nyomdokain, ez végképp meghatározza sorsát: nem térítő harcos pap, nem vitatkozó, polemizáló prédikátor lesz, hanem csendes, elmélyült tudós reformátor, aki bibliát fordít és a hibátlan tiszta bibliai igazságot a filológia módszereivel igyekszik feltárni és szolgálni a reformáció ügyét. Már Krakkó humanista légkörében felfegyverke­zik azzal a tudással és képességgel, amely az Újszövetség filológiai pontosságú fordítására képesítette. Mert hiába lett később az első magyar nyelvtan és szótáríró, a magyar idő­mértékes verselés első igazi művésze, min­den korábbi tanulmánya és foglalatossága csak előtanulmány volt nagy vállalkozásá­hoz, a biblia fordításához és kiadásához. A krakkói egyetemen sajátítja el a fordí­táshoz szükséges három nyelvet: a hébert, görögöt és latint. Itt töltekezik meg erasmista professzorok révén Erasmus szellemével és tanításával. Itt ismeri meg Erasmus fordítói elv'eit: „Bárcsak minden nyelvre le lenne fordítva a Biblia, hogy ne csak a skótok és írek, hanem a törökök és szaracénok is el­olvassák és megismerjék. Bár ebből énekelne a földmíves az eke szarvánál, s ezt zengené a takács vetélője mellett, s az utas ennek történeteivel könnyítené útjának fáradal­mait . i. Amiképpen a nap mindenkivel kö­zös, akkép Krisztus tudománya is az.” Ugyan­csak itt Krakkóban ismeri fel Sylvester, hogy a könyvnyomtatás a leghatásosabb eszköze a nemzeti nyelvű irodalom terjesztésének és fejlesztésének. S itt ébredt benne a vágy, hogy otthon is nyomdát kellene állítani az irodalom művelésére. 1529-ben a wittenbergi egyetemen találjuk, s itt rövidesen Melanchton belső barátjává lesz. De Luther vonzóereje alól sem térhe­tett ki. Hiszen nála tapasztalta meg, hogy amit Erasmus helyesel és sürget (ti. a Biblia nemzeti nyelvre való fordítását), azt Luther meg is valósította. Wittenbergi tanulmányai közben Luther példája nyomán bibliafordító szándéka még jobban megérlelődött. Hazajövet 1534-ben a humanista művelt­ségű Nádasdy Tamás, a későbbi nádor szol­gálatába szegődött. Annak Sárvár-Űjszigeti udvarában telepedett meg, mint az ottani iskola tanítója. Nádasdy a tudós iskolamestert közel tíz esztendőn át tartó működése idején megbe­csülte és nevelői, irodalmi és reformátort tevékenységében támogatta. Erről vallanak Sylvesternek Nádasdyhoz intézett levelei, s bizonyítja az újszigeti nyomda, melynek fel­állítását Sylvester kezdeményezte. Űjszigeten zavartalanul dolgozhatott, úgy­hogy 1536-ban már arról értesíti pártfogóját, hogy Pál leveleinek a fordítását is hamaro­san befejezi. Tehát 1536 közepén újszövetség fordításának */t részével készen volt, ez pedig azt jelenti, hogy odaérkezése után alig két évvel befejezte fordításának nagyobbik ré­szét. Bibliája 1541-ben hagyta el az újszigeti nyomdát. Ajánlásának bevezető sorai ezek: „Ügy láttam, hogy ha valamikor, hát akkor éppen e században van szükség erre az isteni törvényre, amely visszatarthatja a nemzetet mindenféle gonoszságtól és szabadosságtól és visszavezetheti, sőt fellelkesítheti az igaz ke­gyességre, amely a háborúknak nagy zűrza­varában szinte elenyészett.” Ajánlását így zárja: „Mert ebben van a kegyelem és ki- engesztelődés beszéde, ebben az igazság ereje, ebben a lélek szellemi eledele, ebben az élő víz forrása, ebben továbbá az örök élet igé­je. Ezt adja meg övéinek az Isten, kinek neve legyen áldott mindörökké.” Ez időben megszólaltam a Bibliát, a nép nyelvén reformátori és haladó tett volt. Két példával hadd illusztráljam. Az egyik a Lutherrel vitatkozó franciskánus szerzetesé, aki ezt vágja oda Luthernak: Nem kell a nép nyelvén miséznünk, mivelhogy a barbár nyelvek gyakran változnak és csúfság és megvetés számba menne, ha az isteni szolgá­latot azokon a nyelveken tartanók, amelyen ügyes-bajos dolgainkat intézve beszélünk. Igazi középkori hang. A másik példa egy gúnyos vers, melyet azok ellen faragott vala­melyik szerzetes, akik a bibliafordító Luther módjára, mint bolondok a nép nyelvén ír­nak: „Vájjon azért kell így írnotok, Hogy pórok és mészárosok, Betűzhessék könyve­tek?” Ennek fényében értékelhetjük nagy tettnek Luther és Sylvester és a többiek biblia-fordító munkáját. Buda elvesztése és Szolimán terjeszkedése után a sárvári rektorreformátor idehaza nem számíthatott tehetségéhez méltó érvényesü­lésre. A sárvári kisiskolások oktatása nem elégítette ki becsvágyát. A közeli Bécsbe megy és itt az egyetemen tanár lesz, de Syl­vester élete utolsó szakaszáról semmit sem tudunk. Matuz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents