Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-02-05 / 6. szám

VASÄRNAP. „örökké megéli a Te kegyelmesseged és megerősíted a te hűséges voltodat”. (Zs. 89, 3). Ezt a vallomást a bizalom diktálja. Emberileg kissé érthetetlen: én bízom! — de a másik fontosabb, akiben megbízhatom. Örökké. Tehát ma azzal a biztonsággal kezdhetem és vészolgálati (Zsolt. 33,

tartozik.

ságom hangját erősítik. Ma is lesz alkalmam tapasztalni és éreztetni az evangélium „családias” melegét. Egy olyan közösségét, mely Krisztusban erőt, egymásban pedig segítséget talál. (Zsolt 19, 9.)

PÉNTEK. „Atyám vagy te, én Istenem és szabadításom kősziklája.” (Zsolt 89, 27.)

körömbe 10.)

SZERDA. „Az Ür megőriz téged minden gonosztól, meg- __________ ______

ge

zhetem dolgomat, hogy °rzi a te lelkedet”. (Zs. 121, 7.) Atyám és kősziklám az Isten. Uram hű marad nekem adott Sokszor bizonyossá lett igaz- Igazságom és biztonságom ben- kegyelmes Ígéretéhez. Ezek- sa8 ez és figyelmeztető lehe- ne találom meg. Mutasd meg nek beteljesedése pedig min- tőség azok számára, akik a bún uram igazságodat, hogy te- dig javamra — üdvösségemre ellem harcot kilatastalannak gyem azt. Állj mellém Iste— szolgál. ^(Zsid. 9, 12.)

HÉTFŐ. „Az Isten lelke van énrajtam, mert fölkent engem”. (Ézs. 61, 1.) Részese vaés ezért feleslegesnek tartják, nem, hogy célomat mindig biz- A tudós egykor egy pontot kért tosan tudjam. Légy kétségeim- a földön kívül, ahonnan meg ben támogató mankóm, szoltudta volna mozdítani a FÖL det. A mi számunkra ezt a

gyök egy csodának. Benne él- pontot a kereszt jelenti. Én

boldogan vallom: Uram, őrizz meg attól, hogy lélektelen, tehát értelmetlen legyen az életem. (Mt 6, 34.)

hetek Isten Lelkének sugárzásában. Bennem is összpontosul és sokszínű sugárzásra kész. Tegyem azzal gazdaggá környezetemet, hogy szavaimon és tetteimen át a Lélek sokféle ajándéka áradhat feléjük. (Mt. 3, 16.).

gáló lendületemben szárny. (Mt. 7, 7.)

SZOMBAT. „Jöjjön el a Te országod”. (Mt 6, 10.) Biztos vagyok abban, hogy Uram ma is részeltet áldásában. Mégis arra kérem, adjon éberséget,

CSÜTÖRTÖK. „Mert aki hogy értetlenül ne menjek el cselekszi az én mennyei Atyám mellette. Hiszen itt a földön akaratát, az fiútestvérem, nő- ott van jelen országa, ahol ase- testvérem és anyám”. (Mt 12, lekszik akaratát, befogadják

KEDD. „Mindent nekem 50.). Nem vagyok egyedül. Is- áldását. Mert ón ma az élet

mert és ismeretlen testvérek Uráról akarok bizonyságot fenéinek körülöttem, akik jószán- ni. (Dán 7, 27.) dékomat támogatják és imád- Dorn Vilmos

adott át az én Atyám”. (Mt 11, 27.) Isten „titkai” Jézus Krisztusban lettek kinyilatkoztatott „közüggyé”. János evangélista írja: lakozott miközöt- tünk. Én meg magánügyeim ápolgatása miatt sokszor magányos, riadt és tehetetlen vagyok. Annak ellenére, hogy Krisztus követeként minden,

— ÖTVENED VASÁRNAPJÁN az oltáriterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jak 3,13—18; az igehirdetés alapigéje: Mt 23,

23—36. A délutáni istentisztelet alapigéje: Zs 12,1—9.

— EVANGÉLIKUS VALLÁSOS FÉLÓRA A RÁDIÓBAN. Február 26-án, reggel fél 8 órakor a Petőfi rádió és az URH hullámhosszán evangélikus vallásos félóra lesz, amelyen az igehirdetés szolgálatát Detre László mendei esperes- lelkész végzi.

— ALBERTI. Január 15-én a

gyülekezetben szeretetvendég- ség volt, amelyen előadást tartott Keveházy Lászlóné és igét hirdetett Madocsai Miklós.

— BUDAPEST-KŐBÁNYA A gyülekezet az egyetemes imahetet ebben az évben is megtartotta a helyi református gyülekezettel együtt. — Vasárnap szeretetvendégség Volt, amelyen Virágh Gyula pesterzsébeti lelkész „A modern technika által felvetett lelkipásztori kérdések” címen tartott előadást.

— KOMÁDI. A gyü'.tkezet az egyetemes imahetet ebben az évben az evangélikus gyülekezeti teremben tartotta a helyi református gyülekezettel együtt. Az imahét szolgálatait Boda Aladár református lelkész és Halasy Endre helyi lelkész felváltva tartották a szépszámú gyülekezetnek.

— BÉKÉSCSABA. — A Kelet-békési egyházmegye lel- készi munkaközössége január 27-én tartotta ülését a békéscsabai egyházközség gyülekezeti helyiségében. A munka- közösségi ülésen dr. Gubcsó András tartott állítatott, Zsemberovszky János vezette a homiletikai munkaközösséget, Mekis Ádám „Hitvallásosság és ökumenikus etikai döntéseink” „Kertész Géza „Keresztények és marxisták párbeszéde” és Balogh Pál „A béke és a nemzetközi élet időszerű eseményei” címen tartottak előadásokat.

— BALASSAGYARMAT. A

Nógrádi egyházmegye lelkészi munkaközössége január 26-án Balassagyarmaton tartotta idei első ülését. Az írásmagyará- zaíot Terei Endre tartotta, az úrvacsoraosztást Fábry Mihály végezte. Gartai István esperes „A szórványszolgálat kérdései és feladatai” címen tartott előadást, amelynek társelőadója Kovács Gyula lelkész volt.

Jézus feddő szava

Máté 23,23—36

A mai vasárnap igéje olyan mint egy sötét tónusú Mun kácsy-festmény. A sötét színekkel megfestett háttérből csak hosszas szemlélődésre bontakozik ki a lényeg. Csupa ítélet Jé zus szava, fedd, dorgál. Képmutató kegyességet vet írástudó, Istent kereső, a törvénynek látszatra eleget tenni akaró emberek szemére. Olyan ez az ige, mint morajló mennydörgés ébenfekete éjszakában. Hol van valami világosság?

Amikor bűnösökre mond ítéletet Jézus, megmenekülésü két munkálja. Kárhozatba kellene taszítania, s Őt inkább e: foglalkoztatja: „Miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését?” Vajon van-e rá lehetőség? Belső megújulás nélkül nincs. Kívülről szépítgetni életünket, de a szív mélyén gonosznak maradni, éppúgy nem használ, mint pirosító a sápadt betegnek. Belső megújulásra van szükség ahhoz, hogy Krisztus lakozzék hit által a szívünkben. Krisztus azért dorgál s ítél meg képmutató kegyességünk miatt, hogy kisöpörje, megújítsa szívünket.

Isten végtelen irgalmáról tanúskodik ez a mondat: „Prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok.” Azt mutatja ez is, hogy Isten nem mondott le a bűnös ember megmentéséről. Mindent megtesz, mint a jó szülő a rossz útra tévedt gyermekéért, hogy visszataláljon a jó útra. A legkülön félébb módokon közeledik hozzá. Valóban végtelen az Isten hosszútűrése! Követei után még saját Fiát is elküldte, hogy éljen és meghaljon az emberért! Mindezt azért teszi, hogy megmentse, örök életre tartsa meg az embert.

A Mennyei Atya szeretete nagyobb volt bűnös, földi gyér mekei iránt, mint Egyszülöttje iránt. Az Ártatlan Bárány vére ömlött ki, hogy mi megmeneküljünk az ítélettől. Az egyedül Igaz vére kiált immár az égre, hogy ne vád hangozzék Isten színe előtt ellenünk, hanem közbenjáró szó értünk. „Krisztus vére jobbat beszél, mint az Ábel vére.” Ábel vére vádolja a bűnös embert Isten előtt, de Krisztus vére elmossa bűneinket és ítélet helyett a Mennyei Atya öröksége száll reánk.

Reményik Sándor írta „A szőnyeg visszája” c. versében „A világ Isten-szötte szőnyeg, mi csak visszáját látjuk itt, és néha — legszebb perceinkben — a színéből is — valamit.” Ez az ige is ilyen Isten-szötte szőnyeg. A visszáján látszanak a sötét tónusú emberi bűnök, de ha színére fordítjuk, meglátjuk Istennek megmenekülésünket munkáló, Jézusban hozzánk ér kezd szent szeretetét.

Vető Béla

IIIII>ininillllllllllll!lll!l!l!lll!!!l!lllll!lllll!l!l!l!llt!l!l!l!i:i!l!l!n!llllllll[ini1l!l!l!l!llll|[|l|[|ini!lll!l!ll!!nil!lllllllll!lllllll!l!lllllllll!lll!lllll

Budapesten, 1967. február 5-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10 (úrv.) Koren Emil, de. 11 (úrv.) Koren Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 (úrv.) Szirmai Zoltán.

Ülrői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b.‘

de. 10. (szlovák), de. 12 (magyar).

Thaly Kálmán u. de. 10. Bánai

Sándor, de. 11 dr. Rédey Pál, du.

6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreüs Imre. Utász u. de.

9 (úrv.). Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Baranyai Tamás. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de.

8. Benczúr László. Frangepán u. de.

fél tO. Benczúr László. Újpest de.

10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Szeme- re-telep 8 ó. Pestújhely délelőtt 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota kistemplom de. 10., du. S. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9.

— RÖZSASSY JÓZSEF templom- és toronyszakiparos Debrecen. Gólya u. 15.

— BUNDÁK, kucsmák, szőrmegallérok, átszabások Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. az udvarban.

— DISZNÓPERZSELÖGÉP, hurka-kolbásztöltőgép Kulcsár kisiparosnál, Budapest, Rákóczi út 6.

Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr

de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Ma doesai Miklós de. 11 (úrv.) Ruttkay Levente, este 7 (úrv.) Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. úrv. istentiszt. Ruttkay Levente. Óbuda de. 9., de. 10 (úrv.). XII. Tarcsay

Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László, este fél Takács József. Pesthidegkút de, fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11 Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. H. Visontai Róbert. Albertfalva de. 7. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11

TEMPLOMOK és egy- házi épületek tatarozását vállalom. Építési ügyben díjmentesen adok szaktanácsot. Pusztavári Attila építész, Bp. VIII., Lujza út 36. Telefon: 338—255.

JUBILEUMI

450 éve, hogy a reformáció kezdetét vette. A protestáns egyházak, különösképpen az evangélikus egyházak az egész évet jubileumi esztendőnek tekintik. Világszerte megemlékeznek arról ,hogy 450 évvel ezelőtt Luther Márton bátran kiállt a pápás egyház tévedéseivel szemben és ezáltal elindítója lett egy tisztultabb, megújult egyházi életnek. Hogy ezáltal milyen kincsekhez jutott a világ, hogy milyen kihatása volt az egyházi, társadalmi, állami, politikai életre, arról az év során bőven fogunk hallani. Valamint arról is, hogy testvéreink a hitben szerte a világon miképpen teszik ünnepélyessé és feledhetetlenné a jubileumi évet. Egyre több hír érkezik azokról az előkészületekről, amelyek folynak az ún. Lu- ther-városokban, Wittenberg- ben, Eisenachban, Erfurtban. Az ünneplésből a Magyarországi Evangélikus Egyház is ki fogja venni részét.

Ebben a rövid néhány sorban most olyan területre kalauzolom az olvasót, amely időben és tartalmában nagyon közel áll a lutheri eseményekhez és a maga nemében szenzációnak fogható fel. Gyakorta adtunk hírt arról, hogy egyházunknak egy felbecsülhetetlen értékű eredeti Luther-kézirat áll birtokában, nevezetesen reformátorunk végrendelete. De arról még nem esett szó, hogy különböző könyvtárakban milyen gazdag anyag van összegyűjtve Luther Márton iratainak kiadásaiból. Nincs arról tudomásunk, hogy van-e valahol még az országban Luthertől származó kézirat. Nagy esemény lenne, ha a jubileumi év alkalmából előbukkanna valahonnan. De nem kevésbé becsesek azok a kiadványok, amelyek reformátorunk idejében láttáik napvilágot. Országszerte köz- és magánkönyvtárakban sok-sok ilyen lehet.

Nagyszerű élményben volt részem néhány napja, amikor az Országos Széchenyi Könyvtár Luther-anyagát tekinthettem meg. Több mint 300 olyan kötet szerepel az említett könyvtárban, amely a 16. században jelent meg, vagyis reformátorunk életében hagyta el a nyomdát. A legtöbb közülük ún. önkiadvány, vagyis az első kiadásból származik. Nem lehet tudni, hogy a világon egy-egy ilyen kiadványból hány példány van és a hosszú :dő alatt sok-sok elkallódhatott. Mindenesetre óriási értéket jelent minden egyes példány, különösen, ha az az első kiadásból származik. Sok fáradtsággal és gonddal állítják össze és egészítik ki újra meg újra azokat a katalógusokat, amelyek jelzik a bejegyzett és bejelentett példányokat.

Így a Széchenyi Könyvtár, másszóval a magyar nemzet birtokában levő Luther-kiadványok nemzetközi vonatkozásban is rendkívül előkelő helyen állnak. Abból a több mint 300 őskiadványból, amely 1518- tól 1546-ig (illetőleg néhány Luhter halála utáni gyűjteményes kiadásból) a Széchenyi Könyvtár birtokában van, csupán 75 latin nyelvű. A többi mind német nyelvű kiadás Már ebből a számból is mesz- szemenő következtetést lehet levonni arról, hogy a nemzeti nyelv miképpen szorítja ki a középkor „előkelőinek” nyelvét és a nép nyelve a sajtóban is elfoglalja az őt megillető helyet.

Nemzetközi katalógus tünteti fel, hogy az ismert kiadásokból hol és kinek a birtokában vannak az egyes példányok, hogy az ún. „őskiadványokból” hozzávetőlegesen mennyi lelhető meg. A „lelőhelyek” számát nem lehet lezárni, hiszen előfordulhat, hogy itt-ott még felbukkanhat néhány, főleg magánkönyvtárak rendezése közben. Ami azonban a szenzációt jelenti az az, hogy a mi Széchenyi Könyvtárunkban négy darab ún. „unikum” van. Mégpedig két olyan könyvecske, amelynek kiadásáról tudtak ugyan, de példány belőle mindeddig sehol nem volt. Kettő pedig teljesen ismeretlen kiadás és csak nálunk van meg. Mind a négy irat felbecsülhetetlen kincset jelent.

Vessünk egy pillantást a négy könyvecskére!

Az első kettőnek a kiadásáról tudtak, csak példány nincs sehol belőle. Ezek közül az egyik Luther irata a mainzi papokhoz. Az irat Wittenberg- ben, 1526-ban hagyta el a nyomdát: „Widder den rechten aufrurischen verrethersen und mordischen Radschlag der gantzen Meintzi sehen pfafféréi Unterricht und warnunge Martini Luther. Wittenberg

M.D.XXVI.’*

Ügy látszik reformátorunk vitában állt a mainzi klérussal, mert ebben a rövid iratban mintegy válaszol a papok feltett kérdéseire. Hivatkozik arra, hogy a Sátán az elmúlt évben nagy nyomorúságot hozott

tf.akapács

— ORGONÁK generálozását, javítását, tisztítását, hangolását, valamint évi rendszeres karbantartását vállalom. VARAM OTTO orgonakészitömester, Bp. X. Pa- taky István tér 27. Telefon: 149— 088.

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó:

Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIU. Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

67.0042/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest. F. Bolgár L

Diófánk öreg törzsét kopogtatja a harkály. Csukott ablakon át is hallom csőrének csattogását: kip-kop, kipi-kop! Mennyit fárad, mennyit dolgozik, míg egy gyenge falatra ráakad! Nézem e szánandó kis madarat s emlékeim feltámadnak.

1956 kemény telén Rigácson jártam. Esti istentisztelet után hidegtől gémberedett tagjaink sietve keresték a meleget. Fe- renczi Kálmán, a filia öreg gondnokg. meleg konyhával várt. Meleg konyha, meleg étel után feloldódtunk. Néhány népdallal és mesével fellob- bantottam Paula néni gazdag nóta- és mesefáját. Dalolt és mesélt...

Tudja, tisztelendő úr, az úgy volt:

„Jézus és Szent Péter vándorlás közben nagyon megéheztek. Amint beértek egy faluba, mindjárt az első házba bementek és kértek egy falat kenyeret.

Az asszony éppen kenyeret sütött. Nagyon fösvény volt. Gondolta a kis vakarékot azért nekik adja. Amint nyúl érte a kemencébe — uramfia! — akkora lett, mint egy taligakerék.

„Ezt nem adom!” — gondolta magában a fösvény asszony.

Nyúlt a másikért. Az is úgy tett, a többi is mind. A végén bezárta a kemence ajtaját és nem adott a szegény vándoroknak semmit sem.

Jézus ezért büntetésből fakopáccsá változtatta.

Azért fehér a fakopács hasa, mert az asszonynak fehér köténye volt. A háta fekete, mert fekete ruhában volt s piros a feje, mert piros kendő volt az asszonyon.

Amint kiléptek az udvarra, kirepült a fakopács és rászállt a kútágasra. Jézus erre így szólt hozzá:

»Amiért ilyen szívtelen voltál, szedd a fából a kenyered!-"

Ezért kopogtatja a fákat a fakopács.”

Egy kevermesi asszony pedig úgy mondta el nékem e mesét, hogy Jézus azzal büntette meg a fösvény asszonyt, hogy kővé változtak a kenyerek.

Kossuth szülőfalujában, Monokon, Tamás néni egy asz- szonyről mesélt nékem, aki minden koldust üres kézzel zavart el s ilyenkor mindig egy marék lisztet tett egy ládába. Az esztendő végén dicsekedni akart urának, mennyit takarított meg s amint felnyitotta a ládát, töméntelen kígyó mászott ki belőle. Mindkettőjüket megmarták és meghaltak.

Mese-mese-meskete, aki elhiszi kereskedjen vele! Nem kell sokat keresnünk, hogy rátaláljunk arra a nagy igazságra, amit e mesékben találhatunk.

Betakarítottad a termést. Nyugodtan nézel a tél elé. Boldogan nézed két kezed munkájának gazdag eredményét. Én most kamrakulcsod szorongató kezed keresem. Nyisd fel a tenyered és tedd asztalodra a kulcsot. Tedd olyan helyre, hogy könnyen ráakadjon a kezed, ha ínséget szenvedő testvér zörget ajtódon. Nem takarítasz meg semmit azzal, amit fösvénységed elzár mások elől. Abban a kamrában, amit ritkán nyitogatnak, dohos, penészes a „kenyér”. Elszaporodik benne a patkány és az egér. Amelybe minden nap betérnek, onnan elmenekülnek a férgek, Merd megnyitni, ha kell. Ne egérszag, doh és penész árad jón belőle, hanem a Krisztus jó illata!

„Napról napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Is tene ...” Aki ezt nap mint nap megtapasztalja, az boldogan tanácsolja: „ne aggodalmaskodjál!”

Hernád Tibor

Németországra, a parasztfelke» léssel és a pápasággal. Mindezek nehezítették a világi fel- sőbbség dolgát. Ehhez hozzá jön még az, hogy a német fejedelmek egymás ellen harcolnak és az egész országot vérbe- füllasztják, miközben csak a saját hasukkal törődnek és keresztyénieden pompát űznek.

A tirannusok istentelenül és szégyentelenül élnek. Azzal vádolják őt, Luthert, hogy erkölcstelenül él és úgy védekezik, hogy soha nem ölt meg, de még csak nem is bántott senkit. Valóban eszik húst böjtben és iszik mértékletesen „A gyümölcsről kell felismernetek — írja —, hol állok.” „Nem mondom azt, hogy ezáltal megigazultam, csakis Isten kegyeiméből. Kövessétek tanácsomat mainzi papok” — fejeződik be az irat.

Luther iratához hozzá van csatolva, egy .másik levél is, valószínűlég a válaszirat, amelyben arról az anarchiáról szerezhetünk tudomást, amely a parasztforradalom után jellemezte az országot. Keserű szemrehánjmst tartalmaznak a sorok azzal kapcsolatban, hogy a fejedelmek feloszlatják a szerzetesi és apáca rendeket, elkergetik minden jövedelem és nyugdíj nélkül a papokat és ezért a császárhoz javasolnak egy deputáció küldését. A császártól várják az üldözés enyhítését. A deputáció tagjai az irat szerint a három választó- fejedelem, a Rajnai, Trieri és Pfalzi. Majd néhány őrgróföt sorol fel. A leszegényedett egyházak részére pedig gyűjtést indítanak.

A másik példány szintén egy levél, amelyet Luther 1525 szeptemberében írt VIII. Henrik angol királynak. Ez a levél két évvel később, vagyis 1527- ben Krakkóban jelent meg.

A könyvecskében ajánlást találunk, amelyet a krakkói palatínusnak címez az ismeretlen szerző, majd közöl egy huszonnégy soros epigrammát; amelyben Erasmus, Cox, Luther neve szerepel és rátér Luther levelére. Sőt közli Henrik válaszát is. Az egész irat latinul jelent meg és mellőzzük a hosszas latin cím leírását. Az 1525. szeptember 9-i levél szerepel a weimari kiadásban is. (BR. III. 562—65.)

És végül a két ismeretlen kiadás. Mindkettő latin nyelvű. Az egyik 1531-ben Fridericus Artemisius nyomdájából került ki Nürnbergben. (A címlapon 1532 szerepel!) A mű maga Luther Kiskátéja (Catechismus minor). Kérdés-felelet formájában van feldolgozva. Tartalmaz még imádságokat. Hozzákötve egy 1532-ben nyomtatott német nyelvű szöveg, amely tanítást tartalmaz azok számára, akik az Űr asztalához akarnak járulni. Hasonlóképpen hozzá van kötve egy wittenbergi kiadású tanítás, amely vigaszt tartalmaz azok számára, akik bűneikben vannak.

És végül a negyedik könyvecske a kiadások közül a második ismeretlen. 1519-ben jelent meg Lipcsében, prédikációt tartalmaz a Tízparancsolatról': Decem Praecepta Wuit- tenbergesi predeata populo per P. Martinum Luther Augusti- nianum.” Ez talán a legszebb kiadás. Az első oldalon a cím két sorban piros gót betűtípussal, a többi antiqua betűkkel nyert elhelyezést. A szokásos, gazdagon cizellált keret közepén a Golgotha emblémáját övezi. A belső oldalon szarvakkal feldíszített álló Mózes a két kőtáblával, rajtuk héber betűkkel a tízparancsolat. Ezután ismét a cím következik, majd pedig a parancsolatokról szóló elmélkedés külön-külön fejezetekben. A mű Schuman nyomdájából került ki.

íme a négy könyvecske, ill. irat! Első rátekintésre semmitmondó. hellyel-közzel nehezen olvasható. Hiszen a nyomda- technikának is még a kezdetén vagyunk. De a könyvecskék forgatása közben mégis csak átjárja az embert a reformáció századának lüktetése. Ki tudja, talán ezek a könyvecskék megfordultak a reformátor kezében is, hiszen valószínű, hogy egy-egy kiadás után a nyomdász elvitt néhány példányt a szerzőhöz is. Örök kérdés marad, milyen rejtélyes úton kerültek ezek Magyarországra és milyen csodával határos módon őriztettek meg napjainkig. Nagy kincsek. És különösen büszkék lehetünk arra, hogy eme unikumok a magyar nép birtokában vannak.

Dr. Rédey Pál