Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-02-12 / 7. szám

KP. BERM. BP. 72.

A Hazafias Népfront politikájával a népért

Egyházun k élete és az új törvénykönyv

Egyházunk és az egyházak

Február 3-án fővárosunk XVII. kerületében országgyűlési képviselővé jelölték DR. VETŐ LAJOS püspököt. A jelölő gyűlés a rákoskeresztúri gépjavítóállomás kultúrtermében folyt le, amelyet több más „csatlakozó” gyűlés követett a kerület más helyein. A jelölő gyűlésen a püspök is felszólalt.

i,NAGYON ÜNNEPÉLYESNEK tartom ezt a mostani jelölő gyűlést — mondotta többek között. Ünnepélyessé teszi már a színhelye is, ez a nagyon szép, zsúfolásig megtelt művelődési ház. Ünnepélyessé teszi a Hazafias Népfront helyi bizottságának, a kerületi tanácsnak és párt- bizottságnak a vezetőiből, továbbá a helyi dolgozókból választott elnöksége. De különösen ünnepélyessé teszik az elhangzott felszólalások, amelyek mind egyértelműen és lelkesen helyeslik a Hazafias Népfront politikáját, ahogyan az a választási felhívásban, de különösen az eddigi jó eredményekben és a jövő nagyszerű terveiben tükröződik. Mindez ma sokkal köny- nyebbé teszi az országgyűlési képviselőség vállalását, mint ahogyan 10—15 esztendővel ezelőtt egyházi vezető ember számára lehetséges volt. Most olyanok is szívesen lennének képviselők, akik annak idején ilyen tisztséget nemcsak hogy maguk nem vállaltak volna, hanem engem is igyekeztek lebeszélni róla.

’ De mit is jelent országgyűlési képviselőnek lenni? Közel másfél évtizedes képviselői tapasztalataim alapján megpróbálok erre a kérdésre válaszolni.

együttesen oldjuk meg népünk s az emberiség problémáit.

2. Az országgyűlési képviselő az egyes emberek bajaiból és panaszaiból tudja meg, mik a tennivalók képviselői kerületében. A helyi és orszá-. gos szervekkel összhangban1 igyekszik a közérdekű feladatok megoldásán. Az elmúlt négy esztendő sok szép eredményét itt is ezzel a valóban népfront-politikával értük el.

I. AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐBEN ma is sokan azt a közéleti embert látják, akihez ügyes-bajos egyéni dolgaikkal segítségért fordulhatnak, rendszerint akkor, amikor ügyük már minden fórumot megjárt s mindenütt elutasításra talált. Az ilyen embereket is megértéssel kell fogadni. Hiszen a nép nem valami megfoghatatlan óriási j,massza”, hanem nagyrészt ilyen egyéni problémákkal küzködő emberekből áll. Meghallgatni a panaszukat, több szempontból hasznos lehet. Előfordulhat, hogy tényleg segíteni tudok rajtuk, ami egyébként is hozzá tartozik a hivatásomhoz. De ha nem is lehet az ügyet rögtön elintézni,- az is tanulságos: kiderülj hogy egy ember, vagy kettő-" három se tud minden ügyet elintézni, hanem csak sokan együtt. Ilyenek például a lakásügyek. A jó megoldás itt nem az, hogy az egyik ember kedvéért kitesszük a másikat a lakásából. Hanem az, hogy együttes jó munkával, a legkorszerűbb gépekkel sok házat építünk, annyit, hogy mindenkinek legyen hol lehajtania a fejét. És ez már hazafias népfront-politika, éppen az, hogy fogjunk össze, s

3. A képviselő tulajdonképpeni munkaterülete az ország- gyűlés, mely népünk egészére vonatkozólag hoz törvényes határozatokat. Az országgyűlési törvényhozói munkát cso- portösszejövetelek és bizottságok készítik elő. Csak a nagyon gondos előkészítő munka után, melyben minden képviselő részt vesz, kerül sor a tulajdonképpeni országgyűlésre, s a törvény meghozatalára. Nagy felelősség ez, lelkiismeretességet és szakértelmet igényel. Hiszen az országgyűlés dönt például arról, hogy a most már százmilliárd forintos évi költségvetésből mire mennyi jusson. Az ipar, a mezőgazdaság, a bel- és külkereskedelem, a művelődés, a külpolitika stb. mind-mind idetartoznak. Magam legutóbb külügyminiszterünk ország- gyűlési beszámolójához szóltam hozzá. Rámutattam arra, hogy egyházi téren is tapasztalni lehet, mennyire megnőtt szocializmust építő hazánk tekintélye a külföld előtt. Ez azóta még inkább így van, s egyfelől megkönnyíti a mi kapcsolatainkat külföldi hittestvéreinkkel is. Másfelől mi magunk is arra törekszünk, hogy külügyi összeköttetéseinkkel elősegítsük a béke

Pályázati felhívás

A. reformáció 450 éves jubileuma alkalmából a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma pályázatot hirdet orgonakíséretes négyszólamú vegyeskari kórusmű megírására. A kórusmű kb. 8—10 perces időtartamú lehet, a Keresztyén Énekeskönyvben található 351. vagy 738, sz. Luther- énekek valamelyikének szövegére, vagy Zsolt. 118, 17. versére („Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Űrnak tetteit”) írott legyen.

’ A pályázók a műveket 1967. június 15-ig jeligésen nyújtsák be az Országos Egyházi Irodának (Bpest, VIII.. Üllői út

24.). Az első helyezett 3000, a második 2000, a harmadik 1000 Ft pályadíjat kap. A díjazott pályaművek a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonát képezik. Az első helyezést nyert mű a Lutheránia Énekkar előadásában kerül bemutatásra a jubileumi ünnepség keretében.

ügyét, különösen is az európai biztonságot, aminek egyik legnagyobb veszedelme a vietnami háborún túl a nyugatnémet revansista politika. Egyházi békeszolgálatunkban, is egyek vagyunk békeszerető népünk egészével. Itt is az a fontos, hogy együtt tudjunk fáradozni mindnyájan, akár protestánsok, akár katolikusok, vagy akármilyen más világ- pézetűek legyünk.

SZOLGÁLATUNKBAN NAGY ERŐT AD az a tudat, hogy egyek vagyunk népünk egészével. Hogy mellettünk és mögöttünk van hazánk egész népe, amikor népünk és a népek békéjéért s boldogulásáért

síkra szállunk. Helyeseljük tehát a Hazafias Népfront nemzeti egységet munkáló politikáját. Segítjük és erősítjük azt mindnyájan ott, ahol vagyunk, azokkal az eszközökkel és lehetőségekkel, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Örömmel vállaljuk a megtiszteltetést és a feladatot is, ha népünk bizalma országgyűlési képviselővé választ.’’

A jelölő gyűlésen résztvett Ferenczy Zoltán helybeli lelkészünk a gyülekezet több presbiterével együtt. A még gyengélkedő Dr. Kosa Pál lelkészt, a helyi népfrontbizot’tság elnökségi tagját, a püspök meglátogatta.

IMÁDKOZZUNK

Űr Jézus Krisztus! Dicsérünk Téged, mert engedelmes voltál mindhalálig. Sokan akartak ebben megakadályozni. Megkísértett a sátán, óvott az engedelmességtől a tanítványok értetlensége és féltése. Dicsérünk, mert legyőzted a kísértőt és megálltál a kísértések között. Mindenféle csábítás, féltés és értetlenség, gúny és szenvedés között is engedelmes voltál.

Hála legyen Neked, Űr Jézus! Engedelmességeddel bocsánatot szereztél nekünk bűnösöknek. Utat nyitottál számunkra az atyai házhoz. Áldozatoddal üdvösséget szereztél minden embernek.

Űr Jézus! Te látod, hogy a mennyei Atya gyermekei akarunk lenni anélkül, hogy engedelmeskednénk. Tanítványaid akarunk lenni anélkül, hogy követnénk. Követni akarunk anélkül, hogy felvennénk és hordoznánk a keresztet. Mert kényelmünket drágábbnak tartjuk Ígéreteidnél, kívánságainkat fontosabbnak hívó szavadnáL

Kérünk azért, vésd mélyen szívünkbe, hogy csak akkor vagyunk tanítványaid, ha Téged követve a keresztet is hordozzuk. Te segíts, hogy uralkodni tudjunk kívánságainkon. Állj mellénk, hogy keresztünket felvállalva hűségesen kövessünk és egykor örökké Veled lehessünk. Ámen.

Az emberi és társadalmi megújulásért

Mitzenheim püspök a reformáció jubileumáról

„Az evangélikus egyház nincs kötve meghatározott gazdasági vagy társadalmi rendhez s ezért mi evangélikus keresztyének politikai döntéseinkben is személyesen vagyunk felelősek Istennek.” — mondta Moritz Mitzenheim eisenachi püspök a sajtónak adott nyilatkozatában.

Az 1967-es reformációi jubileummal kapcsolatban azt a kérdést tették fel a türingiai evangélikus püspöknek, hogy hogyan „viszonylik a mai evangélikus egyház a reformáció korának forradalmi mozgalmaihoz”. Mitzenheim azt válaszolta, hogy az evangélikus egyháznak az evangé- liomnak a felebaráti szeretet- re vonatkozó parancsolata szerint kell kialakítania magatartását, „ha 'arról van szó, hogy a forradalom át akarja alakítani a társadalmat. Mi evangélikusok a békés egymás mellett, egymással és egymásért élést valljuk saját népünkben és a népek világában”.

Mitzenheim püspök hangsúlyozta azt is, hogy „Luthernak a világi és lelki regimentre vonatkozó tanítása szerint segíteni fogunk abban, hogy az állami hatalom jó és minden vonatkozásban igazságos rendet tartson fenn és szükség esetén alakítson ki, és hogy az egyház maga juttassa el az evangéliomot a világba a maga gyógyító erejével, hogy ilyen módon megújuljanak az emberek belsőleg és megújuljanak annak alapján a külső viszonyok is”.

A jubileumi ünnepségekről elmondta a püspök, hogy meghívják az ünnepélyekre mindazokat az egyházakat, amelyek hitvallásos alapon közel állnak a német evangélikus egyházhoz. Az ünnepélyeknek egyébként két gócpontja lesz: Wittenberg és Halle.

Luther Márton mondta:

Böjt első vasárnapján

Mt 4,10

Istent akkor szolgáljuk, ha Isten igéjének a parancsa szerint élünk. Isten igéjének a parancsa pedig ez: Ha gyermek vagy, tiszteld atyádat és anyádat. Ha alkalmazott vagy, légy engedelmes és hűséges a munkádban. Ha fejebbvaló vagy, ne bosszanísd szavaiddal és tetteiddel beosztottaidat, hanem végezd becsülettel munkádat. így kell Istennek és igéjének szolgálnod és nemcsak az embereknek. Bármit teszünk és végzünk tehát a világban, úgy végezzük, hogy azzal istentiszteletet végzünk. Mert Isten igéje ezt mondja neked felebarátoddal kapcsolatban: Szeresd felebarátodat és szolgáljad őt!

Most először foglaltuk törvénybe egyházunk ökumenikus felelősségét és szolgálatát. Az elsők között kapcsolódott bele egyházunk a keresztyénség egységét kereső újkori mozgalmakba, kezdettől fogva tagja az Egyházak Világtanácsának, ennek keretében jelentős tanulmányi munkát folytat különösen az utolsó évtizedben és széleskörű kapcsolatokat épített ki más egyházakkal hazánkban és külföldön. Törvényeinket egyházi életünk valóságához igazítottuk tehát, amikor az ökumenikus kérdésről törvényt alkottunk.

Az. Ünnepélyes Nyilatkozat 5. bekezdése és az I. törvény 13. §-a azonban nemcsak a valóságos helyzetet kodifikálja, hanem irányt és keretet is szab ökumenikus munkánknak, amikor megállapítja, hogy „a Magyarországi Evangélikus Egyház az egész keresztyénség részének Vallja magát, és ezért keresi és fenntartja az ökumenikus kapcsolatokat a többi egyházzal Magyarországon és a világon”. Amennyire magától értődő, hogy keressük a kapcsolatokat más egyházakkal, annyira szükséges ennek a törekvésnek helyes irányba terelése és megfelelő keretek között megtartása. Ez teszi az ökumenikus szolgálatról szóló nyilatkozatunkat és törvényünket rövidsége ellenére is hangsúlyossá.

Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy majdnem olyan régiek az egyházszakadások, mint maga az egyház, és ezért az egyház egységére törekvés is majdnem egykorú az egyházzal. Gondoljunk csak arra, hogy Pál apostol milyen kemény harcot folytatott az egyház egységéért a személyi okokból és sokszor tév- tanításokból adódó széthúzásokkal szemben. Maga Jézus előre látta egyházának ezt a jövőjét és nemcsak intette tanítványait az egységre, hanem imádkozott is azért, hogy „mindnyájan egyek legyenek”. Az egyház története az újkorban mégis a felekezeti elkülönülés és megmerevedés útjára futott. A mi századunkban viszont ennek a fejlődésnek az ellentéteként homloktérbe került a keresztyénség egységének a keresése. A protestáns egyházak indították el ezt az ökumenikus mozgalmat, amelytől azonban a római egyház következetesen elzárkózott. Mint ismeretes, a Vatikáni Zsinat néhány éve meghirdette a római katolikus ökumenizmus új időszakát. Ez az új hangr széles körökben keltette azt a benyomást, mintha most elérkezett volna az egyházak egységének a korszaka. Ez a reménység azonban nem józan reménység, mert a vatikáni zsinat nem hagyott kétséget az iránt, hogy az egyházak egységét kizárólag a római katolikus egyházban és a római pápa fennhatósága alatt tudja elképzelni. Ez pedig a mi hitünk szerint egyet jelent a reformáció és a protestantizmus végével.

Döntő kérdés tehát az, hogy mit tartunk lehetségesnek és reálisnak az egyházak egységtörekvésében. Zsinati nyilatkozatunk és törvényünk itt is igei és teológiai alapra épít. Világosan beszél arról, hogy az egész keresztyénség egysége adva van az egy Vr Jézus Krisztusban és az egy keresztségben. Ebből pedig az következik, hogy az egyházak egymáshoz is akkor jutnak közelebb, ha Jézus Krisztus nyomába szegődnek. Ezen a ponton azután döntővé válik az a felismerésünk, amely nem új, hanem Jézus szaván alapul és a reformációnak is alapvető felismerése: hogy amiképpen Jézus nem uralkodni, hanem szolgálni jött a világba, úgy az ő követőinek, egyházának sem az a feladata, hogy uralkodjék a világon, hanem szolgáljon a világban, a világért. Es ahogyan Jézus nemcsak hirdette az evangéliumot az Isten szeretetéről, hanem szüntelenül végezte a szeretet cselekedeteit, úgy az egyház is akkor jár az ő nyomában, ha nemcsak hirdeti az igét, hanem éli is, hazánk, a szocializmust építő népünk, az egyenlőségért, haladásért,, jólétért és emberséges rendért küzdő emberiség életében.

Ez a felismerés szab irányt a mi egyházunk ökumenikus munkájának, amelyet a Nyilakozat így fogalmaz meg: „A zsinat Isten igéje és az evangélikus hitvallások alapján vallja, hogy az egyházakat az egy Ür és az egy keresztség, valamint a világért való közös felelősség kötelezi a hit és a szolgálat egységének keresésére. Ezért a Magyarországi Evangélikus Egyház evangélikus hitével és felismeréseivel vesz részt az emberiség közös javát és békéjét munkáló egyházi törekvésekben, azzal a meggyőződéssel, hogy az egyházak az egész világért végzett diakóniai szolgálattal járnak az egy Űr Jézus Krisztus nyomában, és így kerülhetnek közelebb egymáshoz.”

Dr. Prőhle Károly

A nyugatnémet lutheránus püspökök nyilatkozata

A nyugat-németországi evangélikus püspökök egyhetes zárt megbeszélést tartottak a bajorországi Kranzbachban, amelyen a Biblia körül kialakult vitát tárgyalták meg és annak az egyéves mozgalomnak a problémáit, amely „Nincs más evangéliom” néven indított harcot a tudományos teológia ellen. A megbeszélésről nyilatkozatot adtak ki a püspökök, amely többek között ezt mondja: „Isten úgy intézi művét, hogy felhasználja erre a gyülekezetét és annak különféle karizmáit. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik az evangéliom tisztaságáért harcolnak, ha kutató munkát végeznek és tanítanak, ha prédikálnak és a mindennapi életben bizonyságot tesznek az evangéliomról. Intünk mindenkit arra, hogy ne ítélkezzék elhamarkodottan a másikról és egyúttal azt kérjük, hogy ne hamisítsák meg és ne rövidítsék meg az evangéliomot. Minden gyülekezeti tagot arra buzdítunk, hogy kutassa szorgalmasan az írásokat. Teológiai tanítóinkat és lelkészeinket pedig arra kérjük, hogy erősítsék és őrizzék meg a gyülekezet egységét. Az igazi teológia segít nekünk abban, hogy hívek maradjunk az imádságban, bátrabbak a bizonyságtevésben és engedelmesebbek a szeretetben.”

pm.