Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-12-31 / 53. szám
A legnagyobb élmény •— Mt volt az elmúlt év során végzett szolgálatai közben a legnagyobb élménye? — tettük fel a kérdést az esztendő utolsó napjaiban a püspöknek, a professzornak, a szerkesztőnek, a gyakorló leikésznek. íme a válaszok! Az elmúlt esztendő legna- gyobb egyházi élménye számomra az volt, hogy Witten- bergben Luther szószékéről szólhattam a gyülekezethez. A wittenbergi városi templomban Baugenhagen János paró- kus lelkész mellett Luther, mint teológiai professzor és a reformáció vezéregyénisége, gyakran prédikált. Kettős tornyával már Luther korában is kiemelkedett ez a templom a kis város házai közül. Belsejének jellegzetessége, hogy a ázószék a. templom, közepén van, egészen közel van a néphez. Luther igen sok nagy jelentőségű igehirdetést tartott ezen a szószéken. A legnevezetesebb az volt, amikor 1522. márc. S-án, böjt első vasárnapján a szószékre lépett először hosszúr wartburgi tartózkodása után. Ekkor erről a szószékről nyolc napon át prédikált, s a győzelmes evangélium hirdetésével lecsillapította azt a zavart, amelyet a rajongók keltettek. Luther szószékére lehetetlen úgy tekinteni, hogy az ember végig ne gondolja mindazt az áldást, amit a Szentlélek arról a helyről cselekedett Lutheren keresztül. 1967. okt. 31-én Luther szószékéről mondhattam el magyarországi evangélikus egyhazunk reformációi üzenetét a világ protestantizmusa képviselőinek jelenlétében. XVI. századi magyar reformátor eleink, Dévai Biró Mátyáson kezdve, nemhiába hozták el hazánkba a lutheri reformáció tanítását. Mi, kései utódok, bizonyságot tehettünk arról, hogy 450 év múltán is biztosan zeng az evangélium hirdetése Magyarországon. Amit Isten Lutheren keresztül elindított, az gyümölcsöt terem hazánk földjén is! D. Dr. Ottlyk Ernő A »kézrátétel« nem egyértelmű bibliai fogalom. Sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben. Alapvető vonása feltűnik Jákób magatartásában 1 Móz 48,11—16. Jákob, akit már ekkor Izraelnek hívnak, végbúcsút vesz Józseftől és ennek két fiától és a két fiúnak a fejére teszi a kezét és elmondja atyai áldását rájuk. A kézrátételnek ezzel a mozdulatával aktualizálja elmondott szavait. Mózes is a kézrátételt gyakorolta, amikor könyörgésére kijelentést kapott az Űrtől: «Vedd melléd Józsuét, Nún fiát, akiben lélek van és tedd őrá kezedet.« 4 Móz 27,18. Ez a cselekményi jellegű aktus, szertartás azt jelentette, hogy aki eddig Mózes volt a nép számára, az ezután Józsué lett Józsuáról ezt olvassuk: »Józsué a Nún fia pedig betel- jesedék bölcsességnek leikével; mert Mózes tette volt reá kezeit és hallgattak rá Izráel fiai«..; 5 Móz 34,9 Jákób az atyai áldást, amit ó is kapott, szent örökségként adja tovább. Mózes sem tesz egyebet mint a kézrátétel által ténnyé teszi az Istentől kapott kijelentést. Izráel népének az életében ezután törvényszabta módon is, intézményesített formában is szerepel a kézrátétel. Az áldozatok bemutatásánál (3 Móz 3,2., 4,15 stb) és a papszentelésnél (3 Móz 8.). Jézus Krisztus egyetlen főpapsága és ke- reszthaiáiának áldozata óta ez a törvény szabta, intézményesített szertartás értelmét és aktualitását vesztette. »Mert a papság megváltozásával szükségképpen megváltozik a törvény is.« Zsid 7,12. Az Űjtes- támentomban is találkozhatunk azonban Jákób és Mózes példája szerinti szabad, kötetlen kézrátétel gyakorlásával. Az áldást közvetítő kézráté- fcelt látjuk Jézusnál, amikor a kis gyermekek evangéliumát hirdeti és: »Azután ölébe vette azokat, kezét rájuk vetette, megáldotta őket«. Mk 10,16. Mennybemenetelekor pedig felemelte kezeit tanítványai A professzor igazi életeleme a tanítás. Nincs számára felelősségteljesebb feladat, de ugyanakkor mélyebb és iga- zabb belső öröm, mint lélektől lélekig, szavakba formálva továbbadni életbevágó, fontos igazságokat és űj felismeréseket az űj nemzedéknek. Ha közben érzi a rászegeződő tekinteteket és nyitott szíveket maga körül, kárpótolja minden fáradságáért. Ebben az esztendőben — ez volt talán számomra a legszebb személyes élmény és öröm — úgy kezdhettem meg az új tanévet, hogy végre felsőbb éves teológus tanítványaim kezébe adhattam egy olyan magyar nyelvű teológiai munkát, amelyben sorok ezreibe sűrítve, összefoglalva ott volt számos év munkája, belső keresése és új felismerések semmi mással össze nem hasonlítható öröme. Az egyik hallgatóm — az új könyvvel a kezében — megállt a katedra mellett, rám nézett, és érezhettem az őszinte örömöt a tekintetében. Mi volt a legszebb ennek az elmúló évnek Isten iránti hálára indító, sok kisebb és nagyobb élménye, ajándéka között? Talán • az, hogy a reformáció emlékezetes jubileumának évében az egy-' házunkban végzett közős teológiai fáradozásnak és tizenhét ért professzori szolgálatomnak ezt a gyümölcsét odatehettem evangélikus egyházunk asztalára, és elsősorban Is tanítványaim, hallgatóim kezébe. Dr. Nagy Gyula. Tisztelt Szerkesztő Ür! , Egy híján húsz db Evangélikus Élet gyűlt össze már azóta, hogy előfizettem ezt a számomra már szinte »szükségessé« vált lapot. Ez a húsz hét egyáltalán nem nagy idő. Kellő megalapozottság hiányában felé és megáldotta őket — olvassuk Lukács evangéliumában (24,50). / A betegek gyógyításánál találjuk leggyakrabban ezt a kifejezést; »kezeit reá tevén«... Mt 9,18., M. 5,23., Lk 4,10. stb. Jézushoz hasonlóan apostolai is gyakorolják a kézrátételt. Márk evangéliumában olvassuk, hogy a hit jeleként sorolja fel az evangélista azt is, hogy: »... betegekre vetik kezeiket és meggyógyulnak« (16,18). Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvben olvassuk: »Az apostolok keze által sok jel és csoda lett a nép között« (5,12). Mindez természetesen nem a kezek mechanikus felrakásaként értendő, hanem Jézus teljhatalmának szolgálatából. üzenetének az aktualizálásából áll. Használták a kézrátételt a Szentlélek közvetítésének a jelzésére (Csel 8,17., 9,17) és találkozunk a megbízatás, a szolgálat továbbadásánál is a kézrá tété llel 2 Tim 1,6. A kézrátétel értelmezése és alkalmazása nagy óvatosságot igényel. Isten munkálkodó, operatív igéjét szolgálhatjuk vele. Ige nélkül nincsen kézrátétel! És intézményesíteni sem lehet. Általa, felhasználásával Isten igéje ténnyé válik. Blumhard, Lőhe és más nagy lelkipásztorok életrajzából ismerjük ennek példáit. Hazai egyházunk lelki helyzetünknek megfelelően igen szerényen alkalmazza gyakorlatában. Amikor a lelkész a kereszteléskor a megkeresztelt fejére teszi a kezét, áldást közvetít. A konfirmációban a könyörgő imádságra adott kézrátétel áldást aktualizál és a Szentlélek útját készíti. A gyónásnál a bűnbocsánatot szolr gálja. A kéz érintésekor Jézus rendelése teljesül, mienk a búnbocsánat. A lelkészavatásnál »rendel, konfirmál a Szentlélek rendkívüli adományát nyújtja«. így ösztönöz hitre az áldásra emelt kéz is istentiszteleteinken, hogy az áldást el is fogadjuk. Kun Kaiser József akár fellángolasnak is nevezhető. De én nem így érzem. ... egy nemzetközi labdarúgó-mérkőzés alkalmával jártam Lipcsében... és meglátogattam a Tamás templomot. Túl az építészeti szépségen, az éppen működő orgona gyönyörű zenei élvezetén, a legmeg- kapóbb volt a Bach síremlék mögött álló hatalmas és egyszerű kereszt. Nagyon sokszor gondolok rá, és ma már tudom, hogy ott született meg bennem csirája az átalakulásnak. Aztán két ízben is felkerestem a templomot és őszinte szívvel leborulva imádkoztam.: Miatyánk, ki vagy a mennyekben ... Aztán egy napon idehaza, egy külvárosi árudában, munka közben, egy borosláda mélyén találtam egy 1953. évfolyambeli Evangélikus Eletet. Ez a lappéldány bizonyára már egyszer örömöt és lelki felüdülést vitt a címzettnek, a gyülekezetnek, most mint »makulatúra- megóvta a szállítmányt a fagyveszélytől, esetemben pedig missziót teljesített. A déli szünet idején szinte örömmel ittam sorait. Később az . ,-i lelkészi hivatalban is sikerült szerezni kettő példányt. Előfizettem! Minden péntek azóta örömteljes várakozás. Minden sorát elolvasom. Két hete Budapesten jártam és a Sajtóosztályon megvásároltam dr. Ottlyk Ernő püspök úr: Hűség Istenhez és népünkhöz c. könyvét, amelyet nagy figyelemmel olvasok immár másodízben. Itt tartok. Harmincnyolc éves múltam a nyáron és úgy érzem, hogy megtaláltam az Elet értelmét, őszintén, építőn élni becsülettel és Igével. Fanatikus, katolikus családból származom, az élet minden mozzanata szinte összenőtt a katolikummal. Édesanyám testvére katolikus pap, annak idején engem is annak szántak. A kezdeti lépéseknél azonban nem jutottam tovább. Tanultam, más irányban magánúton. Mindig csak azon voltam és vagyok, hogy a rám bízott felelősség- teljes munkát a legjobb tudásom szerint végezzem... Most valami ismét megmozdult bennem. Szép, emberien nemes vágy háborgó hullámai »háborgatják« életem partjait. Biztosan ezért olvasom — ki tudja hányadszor — imádsá- gos áhítattal: Uram, adj erőt hidat verni, az első lépést kezdenem! Bízni a hidjaidban s merni! Indulok. Jöjj, és légy velem! A négyéves Klárika még nem ismeri Ruth történetét a Bibliából. Ezért lepődtem meg egyik délelőtt, amikor kicsit selypítve, de. szóról szóra Ruth gyönyörű mondatát hallottam a szájából: »Édesanyám, ahova te mész, oda megyek én is!« És közben kitartóan követelt konyhából szobába, szobából a kertbe, s még a sötét pincébe is utánam merészkedett. Félénk, zárkózott gyerek, csak akkor oldódik fel teljesen, ha Bocsássa meg Szerkesztő Ür soraimat . . . A szerkesztőnek ez a levél volt a legnagyobb élménye. I). Koren Emil Egy éve állok közvetlenül gyülekezeti szolgálatban egy főleg munkásokból álló fővárosi gyülekezet lelkészeként. Legkiemelkedőbb élményemet munkám e kezdeti időszakában talán ezzel az egy szóval jelölhetem: az emberek. Azok az emberek, akikkel szolgálatom közben megismerkedhettem. Ha beszélni kezdenek magukról, kiderül: mindegyik élet kész regény. Egy epizódot elevenítek most fel. Szolgálatom első napjaiban történt. Azért említem, mert biztatás é$ jel volt számomra. — A lelkészi hivatal ajtaján fehér botra támaszkodva, kissé sántítva, egy asszony lépett be. Szinte teljesen vak. Rendesen öltözött. Nem lehet kéregető. Hellyel kínálom. Esküvőt szeretnék bejelenteni — mondotta. Kinek az esküvőjét? — Kissé elíogódottan válaszol: a magamét. Több éve élnek házasságban. Most egyházi esküvőt szeretnének. Férje szorgalmazta, Az most nem jöhetett el. Gyengélkedik. Rokkant. Aknát szedettek vele a háború alatt. Sokkosán reszket Felveszem az adatokat. Megállapodunk az időpontban. Vasárnap, az istentisztelet után. Hol a munkahelye? — A piacon cipőfűzőt árusít Felkerestem néhány nap múlva. Nyakában a cipőfűzők. Egy kis asztalkán főleg nylonból készült bazárholmik. Tapintásról ismeri meg a pénzt. Nagyszerűen számol. Vág az esze. Megismert hangomról. Jövünk vasárnap. Három autóval jövünk. — Az istentiszteleten kihirdettem. Benn maradt az egész gyülekezet. Kicsit késtek. Már féltem. Végre megjöttek. Ott álltak ketten az oltár előtt Nekem kéllett segítenem, hogy az eskünél megtalálják egymás kezét Hangosan, szépen mondták az eskü- szöveget Jákóbról szólt az igehirdetés. ő is sokat küzdött az áldásért Rokkant is volt. De új nevet kapott Istentől. Amikor vége volt az esküvőnek, egyik presbiterünk kilépett a pádból és a gyülekezet nevében üdvözölte őket Asszonyaink összevissza ölelgették a két kis öreget Látomássá tágult szememben a jelenet. Mi is a gyülekezet? — Pál apostol szavai fényesedtek meg: »... ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.« (Gál 3, 28) Benczúr László közelében tud bennünket. Ilyenkor vidáman és őszintén csacsog, fecseg, kis életének apró és nagy kérdéseit mondja . el. Jézus szavai jutottak eszembe: »Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermek ...« »Felnőtt« keresztyén életünk sok kudarcának oka nem abban van-e sokszor, hogy hiányzik belőlünk ez a gyermeki ragaszkodás és őszinteség meny- nyei Atyánkhoz? Keveházi Lászlóné Bibliai ábécé: KÉZRÁTÉTEL ÚT ANNA-MAUA RAITT1LA Vakon siettem a nap felé. Nagy-álomlátó úton vándoroltam. De kétféléi hangzott a hívás egyre, s az egyik mind mélyülőbb dallamokban fölfelé sürgetett a hegyre, magasságok harcába, örömébe. A másik ezt hamis hangnak ítélve, el akart tépni mindentől, mi drága: hulljon le álmom gyönyörű virága! Irgalmas és gyengéd erő emel, ha gyermekhitem Istenének hangja hazahív engem s visszakövetel. Ingadozom az aligjárt úton, és a szív éjben és árván marad. Hiányzik még az éltető erő, s valami összetört az út alatt. Még mindig a tiltott úton reked, míg ki nem szakadnak a gyökerek, és az Irgalmas parancsa alá nem alázkodom csendben: »Tagadja meg magát s a maga útját, vegye fel keresztjét minden nap, aki követni akar engem...« Ford.: Turmezei Erzsébet Nem lehet elég korán ... Valahogy így kezdődött 1933-ban is. De akkor meg tzott győződve a világ, hogy pillanatok alatt kitépheti a fát gyökerestül, mert. vékony a talaj alatta. Bizony így kezdődött és az a nemzedék, amely átélte a szörnyű időket, még él itt is, ott is. Hiszen alig több, mint egy emberöltőnyi ideje az egésznek- Barna ingek, antantszíjak, felvonulások, ütemes marsok a Horst-Wessel dallamára és a gyűléseken hallatlan nagy Ígéretek. Szavak, amelyek először megbizseregtet.ték a »sértett- nemzeti öntudatot, szavak, amelyek a háborúban megcsorbult kardokat voltak hivatva kiélezni, szavak, mondhatnánk frázisok a Mein Kampj-ból, amelyek »egy boldog Németország- délibábját vetítették a távoli jövendőbe, ha majd megszületik a harmadik birodalom. És valóban a csatatereken szerzett kitüntetések rosszul álltak a civil zakókon, a munka nélkül lézengő katonatiszti osztály serényen fényesítette a csillagokat.. Űjra izmos reménységgé vált, hogy ki lehet köszörülni a csorbát, amely a német dicsőségen esett a Marne-nál, pagy Verdun-nél. Az étvágy nagy volt, a kenyér kicsi. Ezért csak felvonulásokra és masíro- zásokra tellett először, meg néhány korsó sörre. De Kruppék hamarosan megszimatolták a\ néhány kalandorban lappangó lehetőséget és amikor hónuk alá nyúltak a milliókkal, már késő volt felébrednie a közönyös világnak. 1933-ban majdnem »törvényesen- átvették n hatalmat A Horst-Wesselböl »himnusz-, a barnaingesekből és a demagógokból az állam hivatalos vezetői lettek. Mélyen behálózták napok alatt a közigazgatást, a. közbiztonság, a kulturális intézmények minden területét, a rádiót, a sajtót, saját embereikkel és eszméikkel. Aztán hirtelen koncentrációs táborok ezrei, börtönök, pogromok, könyvégetések és egy példátlan diktatúra közepette találta magát a német nép. De vajon csak németség számára jelentett szörnyű meg próbáltatásokat a fasizmus? Idézzük csak meg a történelmet! Európa sebei még ma sem hegedtek be teljesen tőle. A fasizmus csizmái végigtapostak népeken s a halálgyárakban az emberekből szappant, ruhaszövetet, és enyvet készítettek. Szörnyű idők voltak. Mindez nem azért jut most eszünkbe, hogy hajánál fogva elöráncigáljunk néhány eseményt a közelmúltból, hanem egyszerűen azért, mert valami hasonló kezdődik megint Nyugat-Németországban. Néhány évvel ezelőtt az egyik nyugatnémet városka iskolájában a tanító a Horst-Wessel dallamára tanította a gyermekeket. És amikor szóvá tették ezt illetékesek előtt, a válasz az volt: »ez is hozzátartozik a német történelemhez-. Bizony néhány év óta egy »újnak- mondott mozgalom bontott zászlót, amely ma már jelentős párt — a Nemzeti Demokrata Párt nevet viseli — és amely az 1969-es választásokon legalább ötven mahdátumot akar szerezni a parlamentben. Ha nem tudnánk hogyan indult el ez a mozgalom és hogyan lett párttá, egy szavunk se lehetne. De drámaian hasonlóan, mint 1933 előtt. Előkerültek megint a vaskeresztek, a hadijelvények, bajtársi gyűléseket rendeztek, rehabilitálták önmaguk között az SS és SA tagjait és újra felcsendült egyre gyakrabban a Horst Wessel a sörös kriglik mellett. A szónoklatok újra a német dicsőség frázisaitól harsogtak és arról, hogy ki lehet újra köszörülni a csorbát, amely a német fegyvereken esett Sztálingrádnál. Erre bizony megdobbantak az SS és SA szívek. Ez a párt egyre erőteljesebben hallatja szavát. Nem kell mást tennie, csak azt, amit elődjének, a Nemzeti Szocialista Pártnak. Meghamisítani a történelmet és a német szívekben felizzítani a hamis hazafiság érzéseit, a területi revízió, vagy határkérdések gondolatát. Es az út akkor ugyanaz lesz: Anschluss, München, Danzlg. És ami mindezen belül van. Persze, mondhatnánk, a világ ma más, Valóban, 1945-ben Jaltában és Potsdamban végérvényes és örök érvényű szerződéseket írtak alá a szövetségi nagyhatalmak. Eszerint a fasizmust és annak minden válfaját örök időkre el kell törölni a földről, mert mérhetetlen szenvedést okozott az emberiségnek. De úgy látszik, valahol a kulisszák mögött, új Kruppok szimatolnak új lehetőségeket e néhány kalandorban. A világ azonban valóban más. Ennek következtében éberek a népmilliók. De a felelősség is nagyobb és mélyebb. Ezért született meg az elmúlt hetekben a Szovjetunió jegyzéke, amely a potsdami egyezmények aláíró hatalmai és a Német Szövetségi Köztársaság kormányához jutott. Ma ez még csak baráti figyelmeztetés. De a figyelmeztetésben az is benne van, hogy még egyszer nem járja végig a világ azt a kálváriát, amelyet három évtizeddel ezelőtt járt. Alapjaiban ez annyit jelent, hogy Európa biztonsága a két német állam realitásán, az Odera—Neise határ és egyéb határok sérthetetlenségén, nem pedig az újfasiszta ábrándok kalandos elképzelésein múlik. Európa valóban nyugalmat akaT, békés jövendőre áhítozik és végleg el akarja tüntetni azokat a romokat, amelyeket lelkiekben és anyagiakban egyaránt hátrahagyott a fasizmus. Nem lehet elég korán felhívni a veszélyre a figyelmet. A fasizmussal együttjáró embertelenséget, az embermilliók kiirtását és elpusztítását, a teremtettséggel szembeni szörnyű merényletet nem akarjuk újra átélni! Nem akarjuk újra megtagadva látni az Ószövetséget. Nem akarjuk Jézus Krisztust árjának tudni. És nem akarjuk újra hallani a faji mitológiára felépített teológia nagyszerűségét. Pontosan ismerjük a módszerét. Kegyetlen törvényszerűségen alapszik ez a rendszer. Ezért emlékeztetünk és figyelmeztetünk. Ezért szeretnénk, ha eljutna szavunk az NSZK-ban élő egyházakhoz. leérjük őket, hogy a törvény s az evangélium erejével küzdjenek az újfasizmus veszedelme s a benne feltámadó bűnök ellen. Gondoljanak azokra, akik a koncentrációs táborokban vesztették, életüket. Számoljanak azzal, hogy millió és millió ártatlan ember vérébe kerülne, ha ezek újra zászlót bonthatnak s hatalomra juthatnak. Ma még meg lehet fékezni ezeket az erőket és e kérdésben felelős az az egyház is, amely két évtizede Stuttgartban bűnvallást tett. Dr. Rédey Pál Istentiszteleti rend Budapesten, 1967. december 31-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) Haíenscúer Károly, du. 6. (úrv.) D. Káldy Zoltán. Fasor de. fél 10. Bízik László de. 11. Bízik László, du. 6. D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor, de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Dr. Rédey Pál Kőbánya de. 10., du. 5. Veöreös Imre. Utász, u, de. 9, Veöreös Imre. du. 5. Vajda Péter u. de. fel 12. du. 5. Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Baranyai Tamás, du. 6. Boros Károly. Rákosfalva de. fi. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Fóti út de. 11. Váci út de. 3. Frangepán u. de. fél 10. Újpest de. 10. Blázy Lajos, este fél 7. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc, de. 11. Mat.uz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10.. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de fél 11., du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Káposzta Lajos, de 11. (úrv.) Várady Lajos, este 6. (tirv.) Dr. OttJyk Ernő. Torockó tér de. fél 9. Mado- esai Miklós, este fél 7. (úrv.) Ma- docsai Miklós. Óbuda de. 10. (Orv.) Mikler Gusztáv du. fi. Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. li. Takács József. este fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér, du. fél 6. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. fi. Bencze Imre. de. 11 Bencze Imre. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. dr. Re- zessy Zoltán, du. 5. dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9. Visontal Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. du. 6. (úrv.) „Aliova te mész, oda megyek én is”
