Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-12-31 / 53. szám

KÉSZPÉNZZÉ! BÉRMENESÍTVE BP. 72. XXXII. ÉVFOLYAM 53. SZÁM 1967. december 31. Ára: 1,40 Forint Jézus neve ragyog JÉZUS NEVE RAGYOG az új esztendő kezdetén. A IV. század óta ünnepli az egyház újév napján a gyermek Jézus templomi bemutatásának, vagyis az akkor még ószövetségi »keresztelőnek« az ünnepét. Csak a XVIII. század óta vált az esztendő fordulója keresztyén ünneppé, s ettől kapott ez a5 ünnep külön liturgiát és egyházi éneket. Most már, újév nap­ján mindkét motívum érvényesül: Jézus nevével köszöntjük az újesztendőt. Ebben érvényesül mindaz a gazdag tartalom, amit Jézus neve jelent nekünk, ugyanakkor a polgári esztendő fordulópontja figyelmeztet éveink múlására is, előretekintésre is, s arra biztat, hogy az előttünk álló útra is tekintsünk Jézus nevében. JÉZUS neve görög—latin formája a héber Jesua névnek, amely azt jelenti: megszabadít az Úr. Isten maga szánta ezt a nevet Jézusnak, amikor Józsefnek angyal által ezt üzente a születendő gyermekről: »Nevezd annak nevét Jézusnak, mert d szabadítja meg népét bűneiből.« (Mi 1, 21) Ez az Isten által adott név azt a személyt jelöli meg, aki életét adta értünk, hogy vele együtt feltámadásunk legyen. »Ezért az Isten is fel­magasztalta öt, és ajándékozott neki olyan nevet, amely min­den név felett valéx< (Fii 2, 9.) Az ő neve az egyetlen, amely Isten előtt megtart minket, »mert nem adatott meg emberek között az ég alatt más név, amely által kellene megtartat­nunk«. (Csel 4, 12) ÜJ ESZTENDŐT KEZDENI Jézus nevében azt jelenti, hogy vele indulunk el, és vele akarjuk járni az előttünk álló esztendőt is, és az egész földi élete$.. Aki Jézus nevével indul, az vele együtt tervez, dolgozik, cselekszik. Aki Jézus nevével indul, az ő lelkületét képviseli és hordozza. Vele együtt sze­reti az embereket. Vele együtt, tud szolgálni embertársának, vele együtt akarja az egyház népével együtt a cselekvő szere­tet útját járni. NEMCSAK SZEMÉLYES KERESZTYÉNSÉGÜNK, hanem, egész egyházunk élete is Jézus nevével indul az új esztendő­ben. Személyes hitünk egybeolvad gyülekezeteink hitével, az egész magyarországi evangélikus egyház hitével. Egész egyhá­zunk átfogó közösségében Us érvényes az, hogy Jézus neve ra­gyog az újesztendő homlokán. Jézus nevével indulunk azok­nak a feladatoknak az elvégzésére, amelyek egyházunk előtt állnak, A GYÜLEKEZETI ÉLETEN lesz a. hangsúly 1968-ban is. Egyházi életünk alapja a gyülekezet. Ott hirdetteti Isten igé­jét, hogy életösvényünk világossága legyen. Ott kapjuk életünk irányítását, hogyan higyjünk és hitünk hogyan teremje meg a szeretet gyümölcsét. Ott indítja, fel Isten szivünket a szeretet cselekedeteire mind az egyes ember, mind az átfogó közössé­gek: a nép, a. haza, az ország és az egész emberiség jövőjét, illetően. A gyülekezetben nyerjük Jézus Krisztus testét és vé­rét, hogy általa bennünk lakozhasson. A gyülekezetben válha­tunk szeretetközösséggé. Isten családjává és háza népévé. A gyülekezetekben folyó egészséges életre épül fel egész egyhá­zunk élete. De gyülekezeteink nem alkotnak egymástól függet­len testeket, hanem szerves egységben állnak magyarországi evangélikus egyházunk kötelékében. Ez a tény vezet összegy- hazi feladatainkhoz. AZ EGYHÁZI NEMZETKÖZI ÉLETBEN nagy szerepe tesz e Keresztyén Békekonferencia március végén Prágában kez­dődő világgyűlésének. Az emberiség békéjéért felelősséget érző keresztyén lelkiismeret szava fog megszólalni a legégetőbb vi­lágproblémák tekintetében. Ezek sorában bizonyosan döntő szerepet fog játszani a vietnami amerikai agresszió elleni tilta­kozás, s az ott folyó háború mielőbbi befejezésének követelése. — A Lutheránus Világszövetség Európai Kisebbségi Egyházai április végén Budapesten tartják háromévenként szokásos kon­ferenciájukat. Egyházunk lesz a vendéglátója és rendezője en­nek a konferenciának, amelyen kb. 100 külföldi és hazai részt­vevő fog megjelenni. — Júliusban a svédországi Uppsalában tartja az Egyházak Világtanácsa negyedik nagygyűlését, ame­lyen a katolikus egyházat kivéve a világ csaknem valamennyi protestáns és ortodox egyházának képviselői Jognak megje­lenni. — Ezeken a konferenciákon is ott lesznek egyházunk képviselői, de még igen sok más külföldi egyházi szolgálat vár egyházunkra. Isten iránti hálával tekintünk külföldi lehetősé­geinkre, amelyeken keresztül, mind ökumenikus, mind a né­pek barátságát célzó feladatokat végezhetünk. AZ EGYHÁZI BELFÖLDI ESEMÉNYEK sorában kiemel­kedik az a tény, hogy az egyház és állam között 1948-ban húsz évre kötött Egyezmény anyagi része 1968-ban lejár. Ezért új megállapodásra lesz szükség egyházunk és államunk immár hagyományossá vált jó viszonyának a szellemében. — 1968 az egyházi közgyűlések éve lesz, az évenként tartani szokott egy­házközségi gyűléseken kívül tehát az egyházmegyei, egyház­kerületi, országos egyházi közgyűléseken hangzanak el beszá­molók, jelentések egyházunk életéről és útjáról. — Lelkészeink toi'ábbképzése az eddig szokásos egyházmegyei lelkészt mun­kaközösségi üléseken kívül országos teológiai konferenciák so­rozatával és segédlelkészl konferenciával is bővül. — Az öreg­jeinkről való gondoskodás jegyében kell kidolgoznunk az egy­házi nyugellátásban részesülök nyugdíjának új rendjét úgy, hogy emelni fogjuk a nyugdíjak összegét. A JÉZUS NEVÉVEL megkezdett új esztendő így válhat új lehetőségek alkalmává, hogy amit az Ő nevében kezdtünk el, azt az Ű dicsőségére fejezhessük be. . D. Dr. Ottlyk Ernő Presbiteri gyűlések a két egyházkerületben Mindkét egyházkerülcti presbitérium december 15-én, pén­teken tartotta ugyanazon órában évi számadó ülését Budapes­ten. Kedves színfoltja volt mindkét ülésnek, hogy egymást köl­csönösen küldötlségileg köszöntötték, s a köszöntésekben kifeje­zésre juttatták a külön tárgyalt ügyekben is az egyház egységé­nek a valóságát, Mindkét ülésen 30—30 tárgysorozati pontban számoltak be az egyházkerületek, s azokon belül az egyházmegyék és gyü­lekezetek életéröl. Voltaképpen az 1966. évről, mint lezárt év­ről szóltak a beszámolók, de mindig úgy, hogy a végéhez köze­ledő 1967. év eseményei és adatai is felszínre kerültek. Minkét ülésen a püspökök jelentése adott áttekintést, elvi alapot és értelmezést a részletjelentéseknck. Beszámolónkban a két püspöki jelentést ismertetjük, illetve közlünk belőlük részleteket. Déli Egyházkerület D. Káldy Zoltán püspök öt- negyedórás jelentését élénk figyelem kísérte, amit mutat az is, hogy utána a presbite­rek közül heten szóltak hozzá, elvi jelentőségű, tartalmas bi- zonyságtevóssel és gondola­tokkal gazdagítva az áttekin­tést. A püspök jelentéséből mo- zaikszerűen közlünk néhány gondolatot. Ahogyan mennek az évek, úgy nő szivünkben egyre erő­sebben a hála. Az idő múlásá­val mélyül a felismerés, a tu­dat, hogy Isten szeretnie vezet mindnyájunkat. Minden mö­gött Ö van, s minél jobban vizsgálja, értelmezi az ember az egyház útját, annál jobban erősödik szívében a hála Is­ten iránt, aki szolgálatra in­dít és erősít az úton. Karácsony küszöbén nyitot­tabb a szív, teljesebb az öröm, és igazabb a fájdalom. Most különösen is fáj az embervi- láe. vietnami sebe, és min­den sebe, amit gyújtogató ke­zek, mint szalmakazlak közt tűzzel játszó gyermekek, per­zselnek az embervilág szívén. Ezek a sebek, különösen is a vietnami, a világméretűvé da­gadó szeretetlenség következ­ménye, s a szeretet hiánya különösen is fáj, ha azt rna­„Elmult már az ő-esztendő, Uram, te vagy dicsérendő...” Dt. ékv. 159. sz. IMÁDKOZZUNK Múló időben változatlan, örökkévaló Urunk! Köszönjük a napokat, hónapokat, az elmúlt esztendőt, életünk eddig eltelt idejét. Két esztendő határához érkezve tudatában vagyunk an­nak, hogy egy évvel idősebbek lettünk és egy évvel közelebb kerültünk halálunk időpontjához, megint fogyott a kegyelem ideje. Köszönjük, hogy életünk ideje mindenkor a Te kezedben van s ott jó helyen van. Köszönjük a sikert és eredményt, amit áldásként adtál munkánkra, a kudarcot is, amivel erőnk véges voltára figyelmeztettél. Köszönjük a mindennapi kenyeret, csa­ládunk tagjait, szerető szíveket, a rendet, a békét, az erőt, a vigaszt, a hitet: minden ajándékodat. Köszönjük a meghallga­tott imádságokat és a hirdetett evangéliumot. Bocsásd meg az elmúlt évben elkövetett vétkeinket. Ki tud­ná megszámolni azokat? Te tudod egyedül — de Te nem em­lékezel meg róluk! Azt hittük miénk az idő bármit tehetünk vele, máskor azt gondoltuk az idő szolgái vagyunk s nem a Tieid. Krisztusért irgalmazz nekünk! Bölcs szívet adj nekünk és az erős lelket újítsd meg mi- bennünk! Hadd becsüljük meg a rohanó időt, mint drága al­kalmat a Hozzád térésre és emberekhez fordulásra. Ments meg lustaságtól, kényelemszeretettől, felelőtlenségtől, de őrizz meg hétköznapok lázas rohanásában Is az idő zsarnokságától, ha­mis Istenként imádásától. Te légy időnk felett is Ür, hogy adni tudjunk belőle másoknak is. Minden órát Veled akarunk élni, munkánk idejét, pihenésünk óráit egyaránt. Adj időt az egye­düllétre és a közösségre, találkozásra Veled és testvéreinkké! Áldd meg gyülekezeteinket, egyházunkat, hogy hirdethessük igazságodat, népünket és vezetőit, kezünk munkáját, az egész embervilágot bölcsességgel, hogy számlálhassunk még napokat. Ha pedig elfogynak napjaink, hadd jussunk el Tehozzád az örökkévalóságba. ígéreteidben bizakodunk Urunk, Jézus Krisz­tus nevében kérünk hallgass meg! Ámen. gukat keresztyéneknek valló emberek részéről tapasztaljuk. Ezért elűzhetetlen a keresz­tyén ember szeme elől a viet­nami kép. Ezt a látványt nem lehet megszokni, különösen akkor, amikor énekelj ült: «Mennyből az angyal.. .<* Mindez kihat az egyházra mindenütt a világon. Egyetlen gyülekezet sem hunyhatja be e képek és kérdések előtt a szemét. Az egyház népe társadalmi életünk fejlődésének és erősö­désének jelét Ismeri fel abban az új gazdasági mechanizmus­ban, amelyet az új esztendő­ben kezdünk, s tudja, hogy nem csak erejéhez mérten, de erőnkön felül is be kell segí­tenünk közös ügyeink sikeres előrehaladásába. A keresztyén embernek idegen minden ci­nizmus és enerváltság, ellen­ben sajátossága a reménység és a jóra törekvő elszánás. Az egyház és állam viszo­nya azon az elvi úton halad, amelyet az immár húszeszten­dős Egyezmény fektetett le, s ez az út egyre világosabban mutatja, hogy azok láttak jól, akik húsz évvel ezelőtt lefek­tették, nem mint rövid időre szóló kibúvót., hanem mint az együttműködés alapját és té­nyét. Ez a párbeszéd egyház és állam között egyre gyümöl­csözőbben folyik. Az egyház részéről, a tisztázott teológiai látás, áz evangélium hirdeté­séhez való hűség, s- a szolgá­ját mai területeinek felisme­rése kiegyensúlyozott helyze­tet teremtett s ez az egyház minden működési területén érzékelhető. Különösen is él a lelkészek, a gyülekezetek s az egyház vezetősége közötti, fraternitás. Az egyház belső egysége valóság, amit csak elevenné tesz az egyház mun­kásainak sokszínűsége, kor­ban, teológiai iskolázottság­ban. szolgálati helyekben való különbözősége. Van azonban, ami nem a sokszínűség har­monikus alkotóeleme, hanem ellenség, s ez a reakciónak az egyház berkeiben érzékelhető próbálkozásai, amivel szem­ben nem szűnünk meg rámu­tatni, hogy idegen az egyház lényegétől, s nem szűnünk meg harcolni ellene éberen és határozottan. Az egyház egységének, jó reménységének. bizalmának bizonyos mértékig tükre az anyagi élete is. Az áldozatvál­lalás egyre inkább belülről fakad, s a számadások azt mu­tatják, hogy évről évre nő az anyagi kiegyensúlyozottság.. Csupán a Déli Egyházkerület, gyülekezetei egy év alatt 15 millió forintot forgalmaznak. Ebben 3 millió forint az az összeg, amit építésre, épület­tatarozásra és modernizálásra fordítottak, s ennek az összeg­nek mindössze ötödrésze az, ami kívülről jött segély. Ha ezt. az összeget, az Északi ke­rület hasonló forgalmával megduplázzuk, s hozzá szá­mítjuk a. ' diákóniai intézfné- nyek, a Teológiai Akadémia s a felsőbb egyházi intézmé­nyek és szervek anyagi for­galmát, kiderül, hogy magyar- országi evangélikus egyhá­zunk évente közel 40 millió forintot forgat Az Északi Egyházkerület presbitériumának ülését D. Dr. Ottlyk Ernő püspök be­számolója. nyitotta meg. Fél­esztendős püspöki szolgálatra teltintett vissza s lényegében szolgálatának két jelentős te­rületéről szólott: a gyülekeze­tek látogatásáról s a lelké­szekkel épített kapcsolatokról. Szolgálatának belső célkitűzé­sét három pontban foglalta össze. 1. Az egyház legdrágább kincse az evangélium — mondta Luther a 95 tételben. Isten igéjének a hirdetése áll minden lelkeszi szolgálat kö­zéppontjában. Amikor gyüle­kezeteket. látogattam, legfon­tosabb feladatomnak mindig az evangélium hirdetését tar­tottam, tudva, hogy a Szent­lélek az ige hirdetése által hívja egybe a gyülekezeteket. Az Isten szeretet — ez olyan átfogó üzenete Isten igéjének, de egyben a lutheri etikának is, amely lényegében minden textusban tükröződik. Ezért igyekeztem mindenütt a sze­retet evangéliumával lépni a szószékre. 2. A bibliai szeretet azon­ban sohasem elfolyó érzelem, vagy határozatlan hangulat, hanem mindig céltudatos, cél­ra irányuló magatartás. Em­berszeretetünk konkrét terüle­te az a világ, amelyben élünk. Szeretetünk természetszerűleg árad ki az egyes ember meg­segítésére, de ugyanúgy érvé­nyes az emberek átfogóbb kö­zösségére is, a népre, hazára, országra, vagy az emberiség békés jövendőjének biztosítá­sára. 3. Mindezt szeretetközösség- ben kell megvalósítanunk, együtt az egyház népével. Természetszerűleg vigyáztam arra, hogy az egyházvezetés és az egyház népe egységben maradjon, egymástól el ne tá­volodjék, hanem együtt járja egyházunk útját a szocializ­musban. A bizalmi légkör ki­alakítása, az egyházhoz méltó szeretetteljes viszony kialakí­tása állandó célkitűzésem. Mindenütt hangsúlyoztam szolgálati , egységünket, közös feladatainkat, amelyek mind­nyájunkat ai*ra hívnak, hogy egységben és szeretőiben szol­gáljuk egyházunkat, hazánkat és a béke ügyét. A püspök jelentése ezután beszámol arról, hogy fél év alatt pontosan hatvan gyüle­kezetben szolgált, beleszámít­va a diákat is. A legkülön­bözőbb alkalmak voltak ezek: templomszentelés, harangszen­telés, canonika visitáció, gyü­lekezeti emlékünnep, de nem egyszer hétköznap esti isten- tisztelet. A lelkészekkel kiépített kap ­csolat értékelése után népünk­höz való viszonyunkról szólt a jelentés. »Példát akartam adni a lelkészeknek, hogy az illetékes tanácsokkal minde­nütt a jó kapcsolat, kiépítésé­re törekedjenek, mert ez felel meg egyházunk álláspontjá­nak, amely szerint a néppel, a nép kormányával, a népha­talom helyi szerveivel min­denütt keressük az együttmű­ködésnek és a jó viszony ki­alakításának útját. Ne arra tegyük a hangsúlyt, ami elvá­laszt, hanem arra, ami egybe­fűz, s akkor hívők és nem hivők kéz a kézben haladhat­nak hazánk felvirágoztatásá­nak útján.-* * Mindkét ülés élénk hozzá­szólásokkal, a részlet jelenté­sek tüzetes megtárgyalásával és nagy egyetértéssel folyt le és zárult. Északi Egyházkerület

Next

/
Thumbnails
Contents