Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-12-31 / 53. szám
KÉSZPÉNZZÉ! BÉRMENESÍTVE BP. 72. XXXII. ÉVFOLYAM 53. SZÁM 1967. december 31. Ára: 1,40 Forint Jézus neve ragyog JÉZUS NEVE RAGYOG az új esztendő kezdetén. A IV. század óta ünnepli az egyház újév napján a gyermek Jézus templomi bemutatásának, vagyis az akkor még ószövetségi »keresztelőnek« az ünnepét. Csak a XVIII. század óta vált az esztendő fordulója keresztyén ünneppé, s ettől kapott ez a5 ünnep külön liturgiát és egyházi éneket. Most már, újév napján mindkét motívum érvényesül: Jézus nevével köszöntjük az újesztendőt. Ebben érvényesül mindaz a gazdag tartalom, amit Jézus neve jelent nekünk, ugyanakkor a polgári esztendő fordulópontja figyelmeztet éveink múlására is, előretekintésre is, s arra biztat, hogy az előttünk álló útra is tekintsünk Jézus nevében. JÉZUS neve görög—latin formája a héber Jesua névnek, amely azt jelenti: megszabadít az Úr. Isten maga szánta ezt a nevet Jézusnak, amikor Józsefnek angyal által ezt üzente a születendő gyermekről: »Nevezd annak nevét Jézusnak, mert d szabadítja meg népét bűneiből.« (Mi 1, 21) Ez az Isten által adott név azt a személyt jelöli meg, aki életét adta értünk, hogy vele együtt feltámadásunk legyen. »Ezért az Isten is felmagasztalta öt, és ajándékozott neki olyan nevet, amely minden név felett valéx< (Fii 2, 9.) Az ő neve az egyetlen, amely Isten előtt megtart minket, »mert nem adatott meg emberek között az ég alatt más név, amely által kellene megtartatnunk«. (Csel 4, 12) ÜJ ESZTENDŐT KEZDENI Jézus nevében azt jelenti, hogy vele indulunk el, és vele akarjuk járni az előttünk álló esztendőt is, és az egész földi élete$.. Aki Jézus nevével indul, az vele együtt tervez, dolgozik, cselekszik. Aki Jézus nevével indul, az ő lelkületét képviseli és hordozza. Vele együtt szereti az embereket. Vele együtt, tud szolgálni embertársának, vele együtt akarja az egyház népével együtt a cselekvő szeretet útját járni. NEMCSAK SZEMÉLYES KERESZTYÉNSÉGÜNK, hanem, egész egyházunk élete is Jézus nevével indul az új esztendőben. Személyes hitünk egybeolvad gyülekezeteink hitével, az egész magyarországi evangélikus egyház hitével. Egész egyházunk átfogó közösségében Us érvényes az, hogy Jézus neve ragyog az újesztendő homlokán. Jézus nevével indulunk azoknak a feladatoknak az elvégzésére, amelyek egyházunk előtt állnak, A GYÜLEKEZETI ÉLETEN lesz a. hangsúly 1968-ban is. Egyházi életünk alapja a gyülekezet. Ott hirdetteti Isten igéjét, hogy életösvényünk világossága legyen. Ott kapjuk életünk irányítását, hogyan higyjünk és hitünk hogyan teremje meg a szeretet gyümölcsét. Ott indítja, fel Isten szivünket a szeretet cselekedeteire mind az egyes ember, mind az átfogó közösségek: a nép, a. haza, az ország és az egész emberiség jövőjét, illetően. A gyülekezetben nyerjük Jézus Krisztus testét és vérét, hogy általa bennünk lakozhasson. A gyülekezetben válhatunk szeretetközösséggé. Isten családjává és háza népévé. A gyülekezetekben folyó egészséges életre épül fel egész egyházunk élete. De gyülekezeteink nem alkotnak egymástól független testeket, hanem szerves egységben állnak magyarországi evangélikus egyházunk kötelékében. Ez a tény vezet összegy- hazi feladatainkhoz. AZ EGYHÁZI NEMZETKÖZI ÉLETBEN nagy szerepe tesz e Keresztyén Békekonferencia március végén Prágában kezdődő világgyűlésének. Az emberiség békéjéért felelősséget érző keresztyén lelkiismeret szava fog megszólalni a legégetőbb világproblémák tekintetében. Ezek sorában bizonyosan döntő szerepet fog játszani a vietnami amerikai agresszió elleni tiltakozás, s az ott folyó háború mielőbbi befejezésének követelése. — A Lutheránus Világszövetség Európai Kisebbségi Egyházai április végén Budapesten tartják háromévenként szokásos konferenciájukat. Egyházunk lesz a vendéglátója és rendezője ennek a konferenciának, amelyen kb. 100 külföldi és hazai résztvevő fog megjelenni. — Júliusban a svédországi Uppsalában tartja az Egyházak Világtanácsa negyedik nagygyűlését, amelyen a katolikus egyházat kivéve a világ csaknem valamennyi protestáns és ortodox egyházának képviselői Jognak megjelenni. — Ezeken a konferenciákon is ott lesznek egyházunk képviselői, de még igen sok más külföldi egyházi szolgálat vár egyházunkra. Isten iránti hálával tekintünk külföldi lehetőségeinkre, amelyeken keresztül, mind ökumenikus, mind a népek barátságát célzó feladatokat végezhetünk. AZ EGYHÁZI BELFÖLDI ESEMÉNYEK sorában kiemelkedik az a tény, hogy az egyház és állam között 1948-ban húsz évre kötött Egyezmény anyagi része 1968-ban lejár. Ezért új megállapodásra lesz szükség egyházunk és államunk immár hagyományossá vált jó viszonyának a szellemében. — 1968 az egyházi közgyűlések éve lesz, az évenként tartani szokott egyházközségi gyűléseken kívül tehát az egyházmegyei, egyházkerületi, országos egyházi közgyűléseken hangzanak el beszámolók, jelentések egyházunk életéről és útjáról. — Lelkészeink toi'ábbképzése az eddig szokásos egyházmegyei lelkészt munkaközösségi üléseken kívül országos teológiai konferenciák sorozatával és segédlelkészl konferenciával is bővül. — Az öregjeinkről való gondoskodás jegyében kell kidolgoznunk az egyházi nyugellátásban részesülök nyugdíjának új rendjét úgy, hogy emelni fogjuk a nyugdíjak összegét. A JÉZUS NEVÉVEL megkezdett új esztendő így válhat új lehetőségek alkalmává, hogy amit az Ő nevében kezdtünk el, azt az Ű dicsőségére fejezhessük be. . D. Dr. Ottlyk Ernő Presbiteri gyűlések a két egyházkerületben Mindkét egyházkerülcti presbitérium december 15-én, pénteken tartotta ugyanazon órában évi számadó ülését Budapesten. Kedves színfoltja volt mindkét ülésnek, hogy egymást kölcsönösen küldötlségileg köszöntötték, s a köszöntésekben kifejezésre juttatták a külön tárgyalt ügyekben is az egyház egységének a valóságát, Mindkét ülésen 30—30 tárgysorozati pontban számoltak be az egyházkerületek, s azokon belül az egyházmegyék és gyülekezetek életéröl. Voltaképpen az 1966. évről, mint lezárt évről szóltak a beszámolók, de mindig úgy, hogy a végéhez közeledő 1967. év eseményei és adatai is felszínre kerültek. Minkét ülésen a püspökök jelentése adott áttekintést, elvi alapot és értelmezést a részletjelentéseknck. Beszámolónkban a két püspöki jelentést ismertetjük, illetve közlünk belőlük részleteket. Déli Egyházkerület D. Káldy Zoltán püspök öt- negyedórás jelentését élénk figyelem kísérte, amit mutat az is, hogy utána a presbiterek közül heten szóltak hozzá, elvi jelentőségű, tartalmas bi- zonyságtevóssel és gondolatokkal gazdagítva az áttekintést. A püspök jelentéséből mo- zaikszerűen közlünk néhány gondolatot. Ahogyan mennek az évek, úgy nő szivünkben egyre erősebben a hála. Az idő múlásával mélyül a felismerés, a tudat, hogy Isten szeretnie vezet mindnyájunkat. Minden mögött Ö van, s minél jobban vizsgálja, értelmezi az ember az egyház útját, annál jobban erősödik szívében a hála Isten iránt, aki szolgálatra indít és erősít az úton. Karácsony küszöbén nyitottabb a szív, teljesebb az öröm, és igazabb a fájdalom. Most különösen is fáj az embervi- láe. vietnami sebe, és minden sebe, amit gyújtogató kezek, mint szalmakazlak közt tűzzel játszó gyermekek, perzselnek az embervilág szívén. Ezek a sebek, különösen is a vietnami, a világméretűvé dagadó szeretetlenség következménye, s a szeretet hiánya különösen is fáj, ha azt rna„Elmult már az ő-esztendő, Uram, te vagy dicsérendő...” Dt. ékv. 159. sz. IMÁDKOZZUNK Múló időben változatlan, örökkévaló Urunk! Köszönjük a napokat, hónapokat, az elmúlt esztendőt, életünk eddig eltelt idejét. Két esztendő határához érkezve tudatában vagyunk annak, hogy egy évvel idősebbek lettünk és egy évvel közelebb kerültünk halálunk időpontjához, megint fogyott a kegyelem ideje. Köszönjük, hogy életünk ideje mindenkor a Te kezedben van s ott jó helyen van. Köszönjük a sikert és eredményt, amit áldásként adtál munkánkra, a kudarcot is, amivel erőnk véges voltára figyelmeztettél. Köszönjük a mindennapi kenyeret, családunk tagjait, szerető szíveket, a rendet, a békét, az erőt, a vigaszt, a hitet: minden ajándékodat. Köszönjük a meghallgatott imádságokat és a hirdetett evangéliumot. Bocsásd meg az elmúlt évben elkövetett vétkeinket. Ki tudná megszámolni azokat? Te tudod egyedül — de Te nem emlékezel meg róluk! Azt hittük miénk az idő bármit tehetünk vele, máskor azt gondoltuk az idő szolgái vagyunk s nem a Tieid. Krisztusért irgalmazz nekünk! Bölcs szívet adj nekünk és az erős lelket újítsd meg mi- bennünk! Hadd becsüljük meg a rohanó időt, mint drága alkalmat a Hozzád térésre és emberekhez fordulásra. Ments meg lustaságtól, kényelemszeretettől, felelőtlenségtől, de őrizz meg hétköznapok lázas rohanásában Is az idő zsarnokságától, hamis Istenként imádásától. Te légy időnk felett is Ür, hogy adni tudjunk belőle másoknak is. Minden órát Veled akarunk élni, munkánk idejét, pihenésünk óráit egyaránt. Adj időt az egyedüllétre és a közösségre, találkozásra Veled és testvéreinkké! Áldd meg gyülekezeteinket, egyházunkat, hogy hirdethessük igazságodat, népünket és vezetőit, kezünk munkáját, az egész embervilágot bölcsességgel, hogy számlálhassunk még napokat. Ha pedig elfogynak napjaink, hadd jussunk el Tehozzád az örökkévalóságba. ígéreteidben bizakodunk Urunk, Jézus Krisztus nevében kérünk hallgass meg! Ámen. gukat keresztyéneknek valló emberek részéről tapasztaljuk. Ezért elűzhetetlen a keresztyén ember szeme elől a vietnami kép. Ezt a látványt nem lehet megszokni, különösen akkor, amikor énekelj ült: «Mennyből az angyal.. .<* Mindez kihat az egyházra mindenütt a világon. Egyetlen gyülekezet sem hunyhatja be e képek és kérdések előtt a szemét. Az egyház népe társadalmi életünk fejlődésének és erősödésének jelét Ismeri fel abban az új gazdasági mechanizmusban, amelyet az új esztendőben kezdünk, s tudja, hogy nem csak erejéhez mérten, de erőnkön felül is be kell segítenünk közös ügyeink sikeres előrehaladásába. A keresztyén embernek idegen minden cinizmus és enerváltság, ellenben sajátossága a reménység és a jóra törekvő elszánás. Az egyház és állam viszonya azon az elvi úton halad, amelyet az immár húszesztendős Egyezmény fektetett le, s ez az út egyre világosabban mutatja, hogy azok láttak jól, akik húsz évvel ezelőtt lefektették, nem mint rövid időre szóló kibúvót., hanem mint az együttműködés alapját és tényét. Ez a párbeszéd egyház és állam között egyre gyümölcsözőbben folyik. Az egyház részéről, a tisztázott teológiai látás, áz evangélium hirdetéséhez való hűség, s- a szolgáját mai területeinek felismerése kiegyensúlyozott helyzetet teremtett s ez az egyház minden működési területén érzékelhető. Különösen is él a lelkészek, a gyülekezetek s az egyház vezetősége közötti, fraternitás. Az egyház belső egysége valóság, amit csak elevenné tesz az egyház munkásainak sokszínűsége, korban, teológiai iskolázottságban. szolgálati helyekben való különbözősége. Van azonban, ami nem a sokszínűség harmonikus alkotóeleme, hanem ellenség, s ez a reakciónak az egyház berkeiben érzékelhető próbálkozásai, amivel szemben nem szűnünk meg rámutatni, hogy idegen az egyház lényegétől, s nem szűnünk meg harcolni ellene éberen és határozottan. Az egyház egységének, jó reménységének. bizalmának bizonyos mértékig tükre az anyagi élete is. Az áldozatvállalás egyre inkább belülről fakad, s a számadások azt mutatják, hogy évről évre nő az anyagi kiegyensúlyozottság.. Csupán a Déli Egyházkerület, gyülekezetei egy év alatt 15 millió forintot forgalmaznak. Ebben 3 millió forint az az összeg, amit építésre, épülettatarozásra és modernizálásra fordítottak, s ennek az összegnek mindössze ötödrésze az, ami kívülről jött segély. Ha ezt. az összeget, az Északi kerület hasonló forgalmával megduplázzuk, s hozzá számítjuk a. ' diákóniai intézfné- nyek, a Teológiai Akadémia s a felsőbb egyházi intézmények és szervek anyagi forgalmát, kiderül, hogy magyar- országi evangélikus egyházunk évente közel 40 millió forintot forgat Az Északi Egyházkerület presbitériumának ülését D. Dr. Ottlyk Ernő püspök beszámolója. nyitotta meg. Félesztendős püspöki szolgálatra teltintett vissza s lényegében szolgálatának két jelentős területéről szólott: a gyülekezetek látogatásáról s a lelkészekkel épített kapcsolatokról. Szolgálatának belső célkitűzését három pontban foglalta össze. 1. Az egyház legdrágább kincse az evangélium — mondta Luther a 95 tételben. Isten igéjének a hirdetése áll minden lelkeszi szolgálat középpontjában. Amikor gyülekezeteket. látogattam, legfontosabb feladatomnak mindig az evangélium hirdetését tartottam, tudva, hogy a Szentlélek az ige hirdetése által hívja egybe a gyülekezeteket. Az Isten szeretet — ez olyan átfogó üzenete Isten igéjének, de egyben a lutheri etikának is, amely lényegében minden textusban tükröződik. Ezért igyekeztem mindenütt a szeretet evangéliumával lépni a szószékre. 2. A bibliai szeretet azonban sohasem elfolyó érzelem, vagy határozatlan hangulat, hanem mindig céltudatos, célra irányuló magatartás. Emberszeretetünk konkrét területe az a világ, amelyben élünk. Szeretetünk természetszerűleg árad ki az egyes ember megsegítésére, de ugyanúgy érvényes az emberek átfogóbb közösségére is, a népre, hazára, országra, vagy az emberiség békés jövendőjének biztosítására. 3. Mindezt szeretetközösség- ben kell megvalósítanunk, együtt az egyház népével. Természetszerűleg vigyáztam arra, hogy az egyházvezetés és az egyház népe egységben maradjon, egymástól el ne távolodjék, hanem együtt járja egyházunk útját a szocializmusban. A bizalmi légkör kialakítása, az egyházhoz méltó szeretetteljes viszony kialakítása állandó célkitűzésem. Mindenütt hangsúlyoztam szolgálati , egységünket, közös feladatainkat, amelyek mindnyájunkat ai*ra hívnak, hogy egységben és szeretőiben szolgáljuk egyházunkat, hazánkat és a béke ügyét. A püspök jelentése ezután beszámol arról, hogy fél év alatt pontosan hatvan gyülekezetben szolgált, beleszámítva a diákat is. A legkülönbözőbb alkalmak voltak ezek: templomszentelés, harangszentelés, canonika visitáció, gyülekezeti emlékünnep, de nem egyszer hétköznap esti isten- tisztelet. A lelkészekkel kiépített kap csolat értékelése után népünkhöz való viszonyunkról szólt a jelentés. »Példát akartam adni a lelkészeknek, hogy az illetékes tanácsokkal mindenütt a jó kapcsolat, kiépítésére törekedjenek, mert ez felel meg egyházunk álláspontjának, amely szerint a néppel, a nép kormányával, a néphatalom helyi szerveivel mindenütt keressük az együttműködésnek és a jó viszony kialakításának útját. Ne arra tegyük a hangsúlyt, ami elválaszt, hanem arra, ami egybefűz, s akkor hívők és nem hivők kéz a kézben haladhatnak hazánk felvirágoztatásának útján.-* * Mindkét ülés élénk hozzászólásokkal, a részlet jelentések tüzetes megtárgyalásával és nagy egyetértéssel folyt le és zárult. Északi Egyházkerület
