Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-11-26 / 48. szám
Követési távolság Járművezetőknek különösen nagy forgalomban kell ügyelniük a követési távolság betartására, nehogy aztán, ha az előttük haladó hirtelen fékez, belerohanjanak. Remek kocsikból pillanatok alatt lehet összenyomott ócskavas-harmonika. Más értelemben a »három lépés távolságot« szokták emlegetni. Eszerint feloldódott, természetes, meghitt emberi kapcsolatoktól kellene óvakodni, nehogy túl közel kerüljön hozzánk valaki s mi veszítsünk tekintélyünkből. Belső bizonytalanságról, görcsös önféltésröl árulkodik ez a magatartás. Néha egy-egy jó ügytől »sajnáljuk« magunkat, talán mert az egyénileg kevés haszonnal kecsegtet, vagy mert népszerűtlen. Ilyenkor aztán már csak távolról követjük a nemes célt — például rendteremtést, munkafegyelmet. A legellentmondásosabb távolság-tartást azonban Jézus Krisztussal szemben követhetjük elf Mintha a szigorú orvosi utasítást kezdenénk el rostálgatni: ezt komolyan veszem, azt már nem annyira. Ahogy az egyik bel-osztályon mondta egy öreg bácsi a közeledő injekciós tű láttán: »Nővérke, én azt nem kérem.'-« A válasz persze az volt, hogy ez nem eszpresszó, ahol ö rendel, hanem kórterem, ahol a főorvos rendel. Az élettől csak nem akarunk távolabb kerülni? Az evangélium (Jn 11,25) és Pál (Kai 3,4) egyaránt úgy jellemzik Jézust, mint aki a mi életünk! A hit mozgás-irányát mindig ez jellemzi: Ó érvényesüljön bennem, Ö! Leszavazom magamat, mert Öt illeti meg a döntés joga. Egy ki nem mondott test- vérietlen szó, egy mégis meghozott áldozat, egy előítélet feladása, egy gonosz gondolat megtagadása, mind útjelzői Jézus Krisztus »hézag nélküli« követésének. Ka viszont az egyetlen Szenttel és Méltóval szemben tartunk »követési távolságot«, mindig csak módjával engedelmeskedve és fenntartással, fél szívvel lépve néhányat a nyomába, annak következményei lesznek: pontosan ugyanolyan mértékben nem tudjuk majd tartani a távolságot magunkfa- ragta bálványainkkal szemben, hanem hozzátapadunk, odaláncolódunk. Vágy, aggodalom, indulat, hisztérikus kitörések, görcsös pénzimádat, élet- és halálfélelem, sértödékenység, önmarcangoló szomorúság — és nem bírjuk tartani a távolságot, mart ehhez olyasvalaki kellene, áld minket képes megtartani: Jézus, az Úr. Ezer alkalom kínálkozik nap mint nap, hogy kövessük. Lélekkel és jól végzett munka, becsületes harc önnön gyengeségeink ellen, tisztaság gondolatban, szóban és tettben, helytállás minden jó ügyben, és annyi egyéb »jó gyümölcs« jelezhetik életünk fáján az áldott Kertész kezenyomát. B. M. Ülést tartott a Külügyi Bizottság Egyházunk Külügyi Bizottsága november 13-án ülést tartott, amelyen wittenbergi delegációnk vezetője D. dr. Ottlyk Ernő püspök adott részletes tájékoztatót a 450 éves reformációi ünnepségek lefolyásáról, és abban egyházunk kiküldötteinek szolgálatáról. A jelentést élénk megbeszélés követte Ugyancsak tárgyalta D. Koren Emil esperes jelentése alapján a Bizottság a finn egyházzal való kapcsolataink jelenlegi helyzetét és tovább; fejlődési lehetőségeit. Az értekezleten D. Káldy Zoltán püspök elnökölt. Luther-emlékérem Az ausztriai evangélikus egyház a reformáció 450 éves jubileuma alkalmából Luthér- emlékérmet készíttetett. Az érem egyik oldalán Luther képmása látható »Erős vár 'a mi Istenünk« felirattal. Az érem másik oldalán a nyitott Bibliát látjuk, fölötte a kereszt, két oldalán kehely és ostya. A bronz és ezüst kivitelben készült érem egy főis kólái professzor műve. Az osztrák evangélikus egyház jubileumi I níher-emlékcrmc. jubileumi bélyeg és első napi postabélyegző Ökumenikus aggodalmak Spanyolországban A salámancaí egyetemen létesített ökumenikus titkárság lelkész és professzor tagjai aggódnak az ökumenikus munka jövőjéért Spanyolországban. Ha nem sikerül hamarosan megoldást találni a vallásszabadságról kiadott legújabb törvényre vonatkozólag — állapítják meg. akkor az ökumenikus mozgalom zsákutcába jut az országban. Az új törvény teljesen megköti a római katolikus egyház kezét és nem engedi meg, hogy részt vegyen az ökumenikus munkában. Akkor pe.dig lehetetlenné válik az ökumenikus párbeszéd is, amit éppen a katolikus egyház annyira szorgalmaz a világ többi részén. A titkárság felszólítja az összes katolikus egyházmegyék képviselőit, hogy szorgalmazzák a vallásszabadság kérdésének ökumenikus rendezésé' Spanyolországban, az igazságnak megfelelően tájékoztassák püspökiket és javítsák kapcsolat-lkat a nem katolikus testvérekkel. Gyűrő, kisközség Fejér megyében, a bud&pest-székesíe- hérvári vasútvonaltól 10 kilométerre. Lakosainak száma 1100, az evangélikusok lélek- száma 350. Ebben a kis faluban van még református és katholikus gyülekezet, sőt baptista közösség is. Az evangélikus gyülekezet 1790 karácsonyán keletkezett, mint Tordas leányegyháza. Templomot 1828-ban épített, 1861-ben önállósult. Lelkészei közül gyúrói Nagy Lajos szolgált leghosszabb ideig a gyülekezetben, 1912-től 1953 ig, de nyugdíjazása után is gyakran felkereste kedves gyülekezetét és szolgál ott a mai napig is, amikor már 85. életévéhez közeledik. November 12-én felejthetetlen ünnepe volt a kicsiny gyülekezetnek, amikor D. dr. Ottlyk Ernő püspök látogatta meg. Bágyadt őszi napsütésben vonult a püspök a helyi lelkész és gyúrói Nagy Lajos ny. lelkész kíséretében a templom felé. Követte őket az egyház- község elnöksége és presbiterei. A templom előtt a hívek nagy sokasága fogadta őket. Az oltári szolgálatot gyúrói Nagy Lajos ny. lelkész végezte. A püspök Lukács 19, 1—10 alapján tartott igehirdetést, amelyet a hívek mindvégig feszült érdeklődéssel hallgattak. Záró oltári szolgálat keretében iktatta be a helyi lelkész az új egyházközségi felügyelőt, D. Br. Oítlyk Ernő püspök, gyúrói Nagy Bajos ny. lelkész és Sikter László lelkész Az Iszonyai törvényei Kit golyősbomba szitává lyuggat — asszony, gyerek, aggastyán, katona — halott, vagy nyomorék. Nem harcol már, ha ugyan harcolt. De aki látta, abban megszakad valami. Szívét lyuggatta át az iszonyat. Elsírja könnyét — mert elfogy egyszer az is — és minden, ami’ benne él, holtáiglan ököllé ránduL Mily borzalmasan egyszerű dolog: a gyűlöletet futószalag gyártja, csak le kell dobni, nyugodtan, pontosan; szitává lyuggatott lelkiismei et, nyomorék szív, elvérzett emberség fontos a gyűlölet kertészeinél, S amit plántáltak, lent kihajt. Az útjára bocsátott gyűlölet visszapattan és szétsugárzik és megkerüli a világot s másnap a feladó hátában érzi. Mert az Iszonyat törvényeivel játszani sosem lehetett: aki fegyvert fog, fegyver által vész el, gyűlölet gyárosa gyűlöletbe fúl, önmagát is öli görcsbe rándult kézzel: egy lakás a világ, egyben ég, ha gyúl — s nem vadak, sárkányok, vérzabáló szörnyek,' hanem a szelídek öröklik a földet. Bodrog Miklós id. Mészáros Sándort. A gyülekezet több mint százéves múltjában az első eset, hogy a népből való parasztember lett egyházközségi felügyelő. Istentisztelet után diszköz- gyűlés volt a templomban, ahol dr. Bogár János helyi református lelkipásztor, Tóth János katholikus egyházi elnök, André Antal, a baptista közösség vezztője köszöntötte a püspököt. Id. Mészáros Sándor egyházközségi felügyelő megható szavakkal köszönte meg, hogy 11 esztendő után ismét püspök látogatta meg a gyülekezetét. A püspök válaszában köszöntötte az új egyházközségi felügyelőt. Régen, mint mondotta, ez a nemez urak kiváltsága volt. Most pedig itt első esetben a véretekből való vér, akit tiszteltek, mint idős, templomos embert. Valóban olyan felügyelő lesz ő, aki méltán tudja képviselni ezt a gyülekezetét. Majd a püspök a közegyházi eseményekről bőséges tájékoztatást adott. Végül az Országos Egyház nevében köszöntötte gyúrói Nagy Lajos nyugalmazott gyúrói lelkészt. Többek között ezeket mondotta: »Ősz, régi lelkipásztorotokban az Országos Evangélikus Egyház köszönti azt az embert, aki a maga idejében útmutató szolgálatot végzett. Az első világháború vérzivataros eseményei idején, amikor ezt olyan kevesen tették meg, gyúrói Nagy Lajos a békét hirdette. Amikor a békéről írt, akár új* ságban, akár verseiben, s a békéről prédikált Istennek ebben a házában, igen sokan felfigyeltek. Nem kisebb ember, mint a magyar iroda’om halhatatlan költője, Ady Endre figyelt fel működésére. Megvannak a régi újságok, amelyekben Ady Endre méltatja a »gyúrói pap«-ot. Kicsi ez a község, de már akkor nevezetessé vált azáltal, hogy akadt itt egy bátor szavú igehirdető, aki a nép ügye mellé tudott állni. De az evangélikus egyház is felfigyelt. Egyik neves teológiai tanár, egyházunk egyik tudósa, Masznyik Endre is méltatta működését. Sokat kellett szenvednie a későbbi időben. Isten azonban igazolta cselekedeteit, Isten valóban mindig a békének az Istene, Isten valóban mindig azt akarja, hogy felemelkedjék a nép. Ősz testvérünk, a gyúrói gyülekezet régi lelkipásztora, testvéri szeretettel köszöntünk. Ttt vannak azok, akik valamikor gyülekezeted tagjai voltak, akiket kereszteltél, tanítottál és akiknek az Igét hirdetted. És most kívánnak Neked további egészséget, szolgálatra való erőt. Isten áldása legyen rajtad!« Sikter László Nevezzük néven a tényeket! A Német Szövetségi Köztársaság és Nyugat-Berlin egyetemeinek és főiskoláinak az evangélikus lelkészei éles bírálattal illették az amerikai vietnam-politikát. Nyilatkozatukban azt követelik ezek az egyetemi lelkészek, hogy néven kell nevezni »a vietnami háború valódi okait«. A legtöbb sajtóhír embertelen fogalmazásban jelenik meg és elhazudja a katonai akciók igazi okait és méreteit. Felszólítanak a lelkészek minden egyházi vezető embert, hogy tiltakozzanak az USA vietnami háborújának a támogatása ellen. A nyilatkozat élesen elitéli Kiesinger szövetségi kancellárnak azt a kijelentését, hogy a szövetségi kormány »nagyra becsüli az amerikaiak hozzájárulását a szabadság védelméhez a világnak ezen a részén«. A nyilatkozatot két tartózkodás ellenében egyhangúlag fogadta el az egyetemi lelkészek konferenciája. Könyvespolc Tatay Sándor: Szülőföldem a Bakony Bakony — betyár-romantika nélkül. Mégis olyan szép és érdekfeszítő olvasmány, hogy alig tudja letenni az_ ember Tatay Sándor százhetven oldalas könyvecskéjét, amely Pap Klára jól sikerült rajzaival illusztráltan ez évben jelent meg a »Panoráma« könyvek sorában. Erdőtűz leírásával kezdődik. Együtt ül a gyülekezet a bakonytamási evangélikus templomban. A lelkész, az író édesapja, egyszer csak abbahagyja az igehirdetést. Valahol tűz ütött ki. Erdőtűz. Sietnek a férfiak. A gyermekeknek otthon kell maradniuk. Am az író pajtásával mégis kiszökik a faluból. Az erdőtűzből csak a füstöt látják. Messze van. Magasból nézik. A környékbeli gróf repülőgépe ott köröz a füst felett. Ő is kiváncsi. Közben rájuk borul az este. Esni kezd. Befogadja présházába őket egy öreg bácsi. Megszáradnak, esznek, megszállnak. Másnap reggel érnek haza. Közben ml mindent leír! A »szőlőhegyi remeték« életét. Juliánt, az első világháborúból ottmaradt oroszt. Elmondja, hogy abban az időben Tamási falu sokszor annyit termelt, mint ti határával körülbelül azonos nagyságú gici uradalom. »És nem tudnám megmondani, hogy a gici uradalom adójának hányszorosát fizették a tamásiak.« — fűzi hozzá. Nagyszerű képet rajzol soko- rópátkai Szabó Istvánról, a parasztból lett miniszterről, aki a hozzá hasonlókkal együtt pesti vicclapok szerencsétlen figurájává vált, »pedig nem volt akármilyen ember«. Megemlíti az első világháború előtt és után Amerikába vándorolt falusiakat. Sírverseket író nagyapját idézi. Erdők, hegyek, források, puszták, régi várak, városok, új ipartelepek elevenednek meg szemünk előtt. Mintha együtt rónánk a vidék útjait s közben a táj szerelmese, a nép jelenének és múltjának jó ismerője — az író — me- sélgetne. Oly lebilincselő költészettel beszél, hogy közben észre sem vesszük: bírál és eszméltet. Pedig éppen ez az anekdótázás közben véleményét is kimondó, megjegyzéseit el nem hallgató magatartás teszi sajátossá írását. Hangja szelídebb, mondanivalója más — mégis beletartozik. kissé abba a sorozatba, amely a második világháború előtt Fája »Viharsarok«-jával és Erdei »Futó homok«-jával kezdődött el. Egy egy táj nem csupán költészet, hanem sok érték és mulasztás, de számtalan feladat hordozója is. Tatay kritikája sokszor nem magát a tájat illeti, hanem inkább minket; ahogyan mi értékeljük a tájat. Veszprémről igy ír: »Kár lenne legyinteni, hogy hegyekben, régi városokban különbet lát az európai utazó. Mi a Bakonyt tudjuk nyújtani és Veszprémet, ez a miénk és egy a dolgunk, hogy az utas e részletszépségekben dúsgazdag kis hegység s e pompás városon keresztül már felüdült lélekkel érkezzék a Balaton nyújtotta örömök befogadására.« Várpalotán megjegyzi: »Az anyagi jobbléttel járó kispolgári szellemet mélyebb kultúrával kiszorítani, mondhatom, hősies feladat.« Szülőfaluját többször említi. Leírja, hogy a két világháború között Bakonytamásiban »kialakult bizonyos, csak szerénységgel annak nevezhető, közösségi munka, és ha differenciáltabbak lettek volna az átalakulás módszerei, némi türelemmel elébb lehetett volna eredményt elérni.« Egy mindent megdöntő erkölcsi érv állítja a közös gazdálkodás mellé: »Az, hogy az utolsó száz év alatt folyt hajsza a varyo- nosodásért a családokon belül, családok között, községek életében áldatlan, sokszor ádáz helyzetet teremtett, a községek gyökerét rágta-rothasztot- ta.« Őszintén ír az egyház szerepéről, de itt is kritikus. Jót, rosszat elmond. A falvak népéről írja: »Ezer éven keresztül a kultúrával való kapcsolatukat az egyház jelentette. Ám az egyházon keresztül történt megcsalattatásuk is.« Majd később megemlíti: »Igaz az, hogy egyes protestáns falvakban az egyház sokszor nem, számított kívülálló hatalomnak.« Tatay Sándor könyve nemcsak kíváncsiságunkat, hanem erkölcsi érdeklődésünket fordítja a vidék, saját szülőföldje. felé. Mennyire kellenek az ilyen könyvek: Benczúr László í Plisn üklátogatás Gyaron
