Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-11-26 / 48. szám
KP. BÉRM. BP. 78. XXXII. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 1967. november 26. Ara: 1,40 Forint Az életet adó Jézus szolgálatában A feltámadás hite az élő Jézus Krisztusra épül, akinek ugyanúgy van élete, mint az életet adó Istennek, és akinek ugyanúgy van hatalma életre kelteni, ahogyan Isten hív életre, és tart életben mindent. Ezért az apostolok óta mind a mai napig egyedül az élő Ür Jézus Krisztus tudja legyőzni a kételkedést, mégpedig úgy, hogy életet ad, és az élet szolgálatába állít. Nekünk azzal kell foglalkoznunk, amit Isten tett és tesz a világért és az emberért, hogy mi az ő gyermekeiként hozzá hasonlóan cselekedjünk. Jézus is ebben az értelemben szól Isten önmagában való életéről, és arról tesz bizonyságot, hogy Isten nem kapja, hanem adja az életet. Jézusnak is úgy van élete önmagában, hogy életet ad a tzó teljes és sokszínű értelmében. Életet adó hatalmához fűződik az a reménységünk, hogy eljön az az óra, amikor az ö hangjára életre kelnek a halottak. De ezt a jövőre néző reménységünket hitünknek az a tapasztalata táplálja, hogy Jézus már most ebben a világban is megmutatta, és megmutatja életet adó erejét. Jézus az életet szolgálja a földi és az örök életet átfogó értelemben. Ahogyan Jézusnak úgy van élete, hogy életet ad, úgy nekünk is akkor van életünk, ha mások életét szolgáljuk. Ez nem valami különleges keresztyén életszabály, hanem az emberi életnek az az általános rendje, amelyet a teremtő Isten szabott meg. A reformáció drága örökségét érvényesítjük, amikor az ingyen kegyelemről szóló evangéliumot tartjuk az egyház páratlan értékű kincsének, és valljuk, hogy Jézus mindenekelőtt a bűnök bocsánatával ad életet. A bűnbocsánat életet ment és életet ad az újrakezdés lehetőségével. De a bűnbocsánatból fakadó új élet csak akkor u mienk, ha »mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek«, ahogyan a Miatyánkban is mondjuk. Bűnbocsánat és megbocsátás együtt, ad életet. De Jézus sem csak a bűnbocsánattal ad életet. Az életről és ítéletről mondott szavai a bethesdai beteg meggyógyításával kapcsolatban hangzottak el. Jézus a tó partján nyüzsgő betegek közül éppen azt szemeli ki, aki harmincnyolc éve beteg, mert magára maradt és nem volt embere, aki bevigye a frissen felkavarodott vízbe, hogy meggyógyuljon. Jézus itt is életet ad azzal, hogy a betegnek visszaadja egészségét, és a magára maradottat visszavezeti az emberek közösségébe. Tanítványaitól és egyházától is azt várja, hogy ebben a kettős értelemben szolgálják az ember életét: a bűnbocsánat evangéliumával és a szeretet cselekedeteivel. Az életnek ez a szolgálata mindenekelőtt személyes és közvetlen szeretetre kötelez. De magától. értődőén . hozzátartozik az élet szolgálata az emberiség közös nagy ügyeiben is. Aki megízlelte a bűnbocsánat és a megbocsátás felszabadító örömét, az az élet minden területén a gyűlölet és bosszúállás helyett a megértés és a megbékélés útját fogja követni. Aki Jézus Krisztus által meggyőződött arról, hogy Isten végső szándéka nem a halál, hanem az élet, az nemcsak a maga kis körében, hanem az élet minden területén szembefordul az igazságtalan és értelmetlen vérontással, és teljes erejével ösz- szefog azokkal, akik a népek és az emberek felemelkedéséért és emberibb életéért küzdenek. Az élet szolgálata világos és egyértelmű állásfoglalást jelent az olyan kérdésekben, mint a vietnami háború, vagy a faji kérdés, vagy a fejlődő népek megsegítése. De ennek az állásfoglalásnak a valóságos hitelét mindig az adja meg, hogy mi magunk saját helyünkön, saját környezetünkben milyen áldozatra vagyunk hajlandók azért, hogy megbocsátással, előlegezett bizalommal, meg nem érdemelt szeretettel és viszonzásra nem számító segítséggel gazdagítsuk és szépítsük mások életét. Állítsuk azonban mindezt az örökkévalóság megvilágításába, ahogyan Jézus is teszi, amikor a bethesdai beteg meg- gyógyítása után a feltámadásról és ítéletről szól. A keresztyén reménység elengedhetetlen része az, hogy Jézus Krisztus eljön dicsőségben, hogy újjáteremtsen mindent, de előtte ítélni fog élőket és holtakat. Az ítélet igazi jézusi értelmezéséhez akkor jutunk, ha nem ebből az életből tekintünk az eljövendő felé, hanem az ítélet felől a jelen világ felé. Jézus hangsúlyozza, hogy ítélete igazságos, és ez azt jelenti, hogy megfelel annak, amit földi életünkben tettünk. Hangjára feltámadnak a halottak: «■azok, akik a jót tették az élet feltámadására, azok, akik a rosszat cselekedték, az ítélet feltámadására«. Jézus ezzel azt mondja, hogy az utolsó ítélet döntése tartalmilag már életünkben történik meg azzal, hogy a jó vagy a rossz pártján állunk-e. Ahhoz pedig kétség sem fér, hogy a jó cselekvése egyenlő az élet szolgálatával, úgy ahogyan azt Jézus tanította és élte. Ezzel függ össze az, hogy Jézus nem húz határvonalat a földi élet és a túlvilági élet közé: a halálból átment az életre az, aki embertársai életét szolgálja az ö nyomában. Hivatásiak körét bele kell építenünk az egész emberiség nagy közösségébe, és így az örök élet mérlegén a jó cselekvésébe tartozik az is, amit népünk és az emberiség javára teszünk. Jézus azért ad bűnbocsánatot, hogy életünk legyen a szó teljes értelmében, s ez magában foglalja azt, hogy szolgáljuk embertársaink életét, ahogyan ő szolgálta. Akinél nyomtalanul vész el az ő kegyelme és szeretete, annak nincs élete, és ezért nincs is üdvössége. Az utolsó ítéletnél nem is történik más, mint annak meg- pecsételése, ami az ember életében rejtetten és leplezetten érvényesült. Aki Jézust követi, annak szántára annyira önkéntelen és magától értődő az élet szolgálata, hogy nem is tud róla, és ezért van élete. Dr. Prőhle Károly A református zsinat ülése A Magyarországi Református Egyház Zsinata alapos előkészítő munka után megalkotta a református egyház Törvény- könyvét. A törvényjavaslatok háromszori olvasás után, november 15-én kerültek szavazásra. A Zsinat a hat törvénycikkből álló törvénykönyvet egyhangúlag elfogadta. A november 15-i záróülésen — amelyen Dr. Bartha Tibor püspök és Dr. Erdei Ferenc egyházkerületi főgondnok elnökölt — jelen volt Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A Magyarországi Evangélikus Egyházat D. Káldy Zoltán püspök képviselte. Felszólalt Prantner József elnök, és többek között a következőket mondotta: »A Magyarországi Református Egyház napjainkban, más egyházak haladó embereivel együtt, a szocializmus teljes felépítéséért munkálkodik a párt vezette Hazafias Népfrontban. Számtalan egyházi ember, mint aktív népfrontmunkás szerez megbecsülést és érdemeket. Elmondhatjuk, hogy mindabban, amit népünk a szocializmus felépítésében eddig elért, hogy egy élenjáró szocialista ipart teremtettünk, hogy a szocialista mezőgazdaság kezdi bizonyítani áldásos voltát az egész nép érdekében, hogy a kultúrában, a műveltségben és az emberi viszonyokban ilyen nagy fejlődést értünk el — mindebben benne van a hivő emberek odaadó munkája is. Együttmunkálkodunk a nemzetközi fórumon a békéért, a társadalmi haladásért, az imperialista agresszió felszámolásáért. Az Amerikai Egyesült Államok vietnami agresz- sziója ellen egységesen lép fel a magyar nép országon belül és kívül. Csak az elismerés hangján szólhatok arról a harcos magatartásról, amit a Magyarországi Református Egyház képviselői tanúsítottak a különböző egyházi fórumokon az amerikaiak vietnami agressziója elítéléséért, és a hős vietnami nép igazságos harcának támogatásáért. Mindezekből bebizonyosodott az is, hogy nem hivő és hivő emberek — bár világnézeti alapkérdésekben nem egyezhetnek — népünk és az emberiség szolgálatában egyetérthetnek, sőt eredményesen együtt is munkálkodhatnak. Ezért a szocialista állam és az egyházak jó együttmunkálkodása fontos és nélkülözhetetlen a szocializmus teljes felépítésén dolgozók összeforrottsága és egysége szempontjából, de nélkülözhetetlen a békéért és a társadalmi haladásirt munkálkodó népek eredményes harca érdekében is. A párt és a kormány egyházpolitikájának helyességét a szocialista építőmunkában elért sikereink, a nemzetközi béke- és haladó mozgalmakban elért eredményeink is igazolják. A kipróbált, helyes egyházpolitika folytatása egybeesik nagy nemzeti célunkért, a szocializmus teljes felépítéséért folytatott harccal. Ezért még szorosabb nemzeti egységben és még jobb eredménnyel munkálkodjék együtt minden jóakaratú ember, nem hivő és hivő egyaránt.« Felszólalt még D. Káldy ZolIMÄDKOZZUNK örökkévaló Isten, Édesatyám! Magasztalom cs áldom nevedet az egyházi esztendő utolsó vasárnapján. Megköszönöm, hogy egyházadban egy esztendő leforgása alatt újra és újra feltárod előttünk embermentő, újjáteremtő szereteted hatalmas tényeit. Most különösképpen türelmed nagyságát köszönöm. Köszönöm, hogy nem fáradtál bele a szeretetbe; hogy annyi odaadással foglalkozol a mi világunkkal és benne velem is; hogy vársz a mi megtérésünkre és az én hozzádtérésemre is; hogy még mindig tart a kegyelmi idő, van időd számomra is. Tarts vissza a nemtörődömségtől, elbizakodottságtól. Segíts megfontolnom földi sorsom. Vésd szívembe naponta, hogy az idő a te ajándékod. Én csak sáfára vagyok. Irányítsd figyelmemet éltem utolsó napjára és arra, hogy minden feladatomat záros határidőn belül kell megoldanom. De ne engedd szem elől tévesztenem Jézus Krisztust, mert ő a vég, ő a cél, ő maga a feltámadás és az élet. Kérlek Édesatyám, aki Fiad által egyszer mindeneket újjá teszesz, kezdd el újjáíeremtő munkádat teremtésed legellenál- lóbb helyén, az én szívemben. Hogy tudnám megérteni, Atyám, a körülöttünk végbemenő, de életem vátozásait is, ha te magad igéd által nem teremtenél már most új szívet bennem. Taníts meg a változó világban bölcsen, felelősen élni, míg egyszer el nem juttatsz a legnagyobb változáshoz; testünk feltámadásához és az örök életre. Ámen. utfier SÖiártott moribía Szentháromság után a 27. vasárnapon 2 Pét 3,13 Isten országát ne itt ebben a világban keresd, ahol múlandó az élet és elmúlik az emberi élet is. Az Isten megígérte dicsőséget és új életet abban a másik világban fogod megtalálni és megkapni, amelyre Krisztus ígéretei vonatkoznak. Itt, ebben a világban rövid és múlandó örömre indítana csupán az Isten országának az öröme, hiszen ez a világ nem örökkévaló az Ige tanúsága szerint. Az én Királyom, Jézus Krisztus azonban a megígért országnak a Királya, tehát örökké uralkodó Király. Arra kell ügyelnünk, hogy ott legyen örök és tartós örömünk és tisztességünk! Hiszen Krisztus nem hagyott itt a földön bennünket. A feltámadás reménységét ajándékozta nekünk, ebben az időben és térben élő embereknek, és ez az ígéret be fog teljesedni. Minden keresztyén embernek szüksége van arra, hogy higgyen ebben az ígéretben, de különösen is szükségük van erre azoknak, akik az igehirdetés munkáját végzik. pm tán püspök és Palotay Sándor, a Szabadegyházak Tanácsának ügyvezető igazgatója. Az alábbiakban közöljük D. Káldy Zoltán püspök felszólalását.-A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében tisztelettel és testvéri szeretettel köszöntőm a VII. budapesti Zsinatot, annak Főtiszteletű Elnökségét. Ezen a helyen is szeretném megköszönni Dr. Bartha Tibor püspök úrnak, a zsinat lelkészt elnökének, hogy a Magyar- országi Evangélikus Egyház 1966 decemberében tartott törvényalkotó zsinatán részt vett, ott felszólalásával bennünket kitüntetett, velünk való együttgondolkodását kifejezésre juttatta, és munkánkban bátorított bennünket. A két testvéregyház, a református és az evangélikus egy- időben kezdett hozzá, hogy megalkossa az egyházi törvényeket. Mindkét egyház azt tartotta szem előtt, hogy törvényalkotásával medret biztosítson annak az egyházi életnek, amelyet Isten Szentlelke az evangélium hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása révén munkál, valósít és megtart mind a két egyházban. A törvényeket tehát nem önmagukért alkottuk, nem is azért, hogy azok megkötözzék az egyházi életet, vagy uralkodjanak az egyház életén, hanem azért, hogy az evangélium hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása, a szeretetszolgálat végzése, a lelkészek pásztori szolgálata ékesen és jórenddel történjék egyházainkban, és semmi rendetlenség és éktelenség ne zavar ja meg egyházainkon belül ezt a szolgálatot. Tudomásunk szerint a két testvéregyház törvényalkotó munkája és annak gyümölcsei, az Egyházi Törvények, világ- viszonylatban is elsők olyan vonatkozásban, hogy a szocializmus építésében és a szocializmusban élő protestáns egyházak törvényekben fektetik le azokat a szempontokat, amelyek meghatározzák szolgálatukat, meghatározzák annak tartalmát, irányát és módját. Maga az a tény, hogy egyházi törvényeket alkottunk szocializmusban élő egyházaink számára, bizonyítja, hogy egyházaink végezhetik az evangélium és hitvallási irataink szerint szogálatukat az új társadalmi és politikai rendben, de azt is bizonyítják ezek a törvények, hogy egyházaink megtalálták helyüket és szolgálatukat a szocializmus rendjében. Olyan két egyház alkotta meg törvényeit, amelyek Isten színe előtt állva önmagukkal teológiailag tisztázták szolgálatuk tartalmát. De azt is jelzik ezek a törvények, hogy mindkét egyház Isten kezéből fogadta el helyét és szolgálatát az új társadalmi rendszerben és ezt a szolgálatot a jövőben is ebben a rendben akarja végezni. Mindkét egyház olyan egyház képét rajzolta bele törvényeibe, amely Jézus Krisztus követésében járva, öreá mint példára és egyben éltető forrásra tekintve, szeretettel, örömmel és reménységgel szolgál népünk között és az emberiség nagy családjában. Nem az uralkodó egyház rajzolódik elénk törvényeinkből, hanem az az egyház, amelynek fülébe állandóan ott cseng lírának szava: »Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál«. A megdicsöült Jézus Krisztus szolgáló egyházai akarunk lenni és azért imádkozunk, hogy egyházainkon keresztül a megdicsöült Jézus Krisztus szolgálhasson az embereknek a bűnbocsánat evangéliumával, a szeretet cselekedeteivel, kenyérrel, békével, igazságossággal. Abban a bizonyosságban élünk, hogy nem úgynevezett nemteológiai tényezők, hanem éppenséggel a teológiai tényezők határozzák meg számunkra, hogy valóban szolgáló egyház legyünk népünk között és a teremtett világban. A magyar evangélikus egyház tisztelettel és megbecsüléssel figyelte azt a nagy munkát, amelyet a testvér Református Egyház törvényeinek megalkotásával végzett. Tisztelettel néztük azt a teológiai munkát, amely a zsinati törvények megalkotását megelőzte. És most örömmel adunk hálát református testvéreinkkel együtt a megalkotott törvényekért. Kívánom Isten gazdag áldását a megalkotott törvényekre, azok véghezvitelére, alkalmazására. Kívánom és kérem, hogy a két testvéregyház a jövőben is együtt gondolkodva, egymást segítve szolgáljon népünk javára, az emberiség javára, hogy így növekedjék közöttünk Isten dicsősége.” Ülést tartott a Nyugdíjosztály Tanácsa A Nyugdíjosztály Tanácsa november 8-án ülést tartott. A tanács Karner Ágoston főtitkár, nyugdíjosztályi ügyvivő jelentését meghallgatva megvizsgálta a Nyugdíjosztály helyzetét és tudomásul vette a Nyugdíjosztály működéséről készített jelentést Péter Lajos országos egyházi pénztáros a Nyugdíj osztály anyagi kérdéseiről adott tájékoztatót, majd beterjesztette a Nyugdíjosztály 1966. évi zárszámadását, valamint az 1968. évi költségelőirányzatát A Nyugdíjosztály Tanácsa tudomásul vette a püspökök előterjesztését a nyugdíjkorhatárt elért lelkészekkel kapcsolatosan. A Nyugdíjosztály Tanácsa az alábbi lelkészeket nyugdíjazta: A Déli Evangélikus Egyházkerületből 1968. január 1-ével Keveházi Ottmár battonyai lelkészt és Tomcsányi László kispesti másodlelkészt, 1968. július 1-ével Tátrai Károly csorvási lelkészt, az Északi Evangélikus Egyházkerületből 1968. január 1-ével Mészáros Sándor rajkai lelkészt, 1968. július 1-ével dr. Bányai Béla várpalotai lelkészt, az Országos Egyház lelkészi állományából pedig 1968. január 1- ével Virágh Jenő főkönyvtárost A többi nyugdíjkorhatárt elért lelkész szolgálatát a Tanács egy évre meghosszabbította. A Nyugdíjosztály Tanácsa végül tárgyalta az 1968. évi nyugdíjjárulék kivetéseket és úgy határozott hogy a nyug- díjjárulék az 1968. évben úgy a gyülekezetek, mint a lelkészek személyi nyugdíjjáruléka tekintetében változatlan lesz. I I
