Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-01-29 / 5. szám

VASÄRNAP. „Hajtsátok ide füleiteket és j érték hozzám, hallgassatok, hogy éljetek." (Ézs 55,3.) Amint Isten magához hívta Izrael népét, ugyanígy gyűjtötte össze- Jézus is övéit. Az Istenre figyelő ember Jézus Krisztusnál ma is megtalálja az életet, fáradozásában a megnyugvást, terhe alól a szabadulást.

HÉTFŐ. „Vigadok Jeruzsálem fölött és örvendek népem fölött és nem hallatik többé aban siralomnak, és kiáltásnak szava”. (Ézs 65. 19.) Az Isten— Hatvanad vasárnapján az eltáriterítö színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Zsid. 4, 12—13; az igehirdetés alapigéje: Mt. 13, 10—17. A délutáni isten- tisztelet alapigéje: Zs 95, 1— 1L

— EVANGÉLIKUS VALLÁSOS FÉLÓRA A RADIO- BAN. Január 29-én, reggel fel S órakor a Petőfi 'Rádió és az URH hullámhosszán evangélikus vallásos félóra lesz, amelyen az igehirdetés szolgálatát dr. Ottlyk Ernő teológiai •professzor végzi.

— MEZÖTŰR. A gyülekezet szeretetvendégségén január I5-én Táborszky László kon- dorosi lelkész tartott előadást. Előadásának témája a keresztyén öröm volt.

— IRSA. Január első hetében tartott esti áhítatokon Tóth Károly pilisi lelkész szolgált.

— MEDGYES EGYHÁZ A.

Január 5-én az esti istentiszteleten Sáfár Lajos gyomai lelkész hirdette az igét.

— HÁZASSÁGKÖTÉS Fülöp Attila elektromérnök és Tátrai Zsuzsánna január 21-én tartották esküvőjüket az óbudai evangélikus templomban. Az esketést a vőlegény édesapja, Fülöp Dezső óbudai lelkész végezte.

— SZÜLETÉS. Vető Béla veszprémi lelkészéknek január 14-én harmadik gyermekük született. A gyermek neve: András.

— HALÁLOZÁS. Pfahnl Kálmán, a kisfaludi gyülekezet hűséges presbitere 69 éves korában hosszú szenvedés és sok megpróbáltatás után meghalt. Az elhunytat élettársa és hegy gyermeke, köztük Hegyháti Jánosné iharosberényi lelkész felesége gyászolják. »... én élek, ti is élni fogtok!”

— Hutflesz Ferenc, a tatai gyülekezet hűséges presbitere 68 éves korában váratlanul elhunyt. „Közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal meg önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg.”

re talált ember élete derűs, örömteli, ujjongó élet. Sokszor lehorgasztott fejjel járunk a világban. Isten, igéje által, felemeli fejünket. A töprengő, kételkedő szívünk helyett örömteli szívet ad és őt dicsőítő életre tanít minket.

KEDD. „Az utolsó időkben erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette és magasabb lesz a halnfck- nál és özönleni fognak hozzá minden népek”. (Ézs 2,2.) Isten maga köré gyűjti övéit a világ minden tájáról. Ez az összegyűjtés azonban nem valami öncélú dolog. Isten mindig azért gyűjti össze övéit, hogy szolgálatba állítsa őket. Jézus Krisztus is azért gyűjtött tanítványokat maga köré, hogy szolgálatba állítsa őket. Isten ma minket állít szolgálatba.

SZERDA. „Füves legelőkön nyugtat engem és csendes vizekhez terelget engem”. (Zsolt 23,2.) Az Istennel való találkozás, a Krisztussal való közösség mindig nagy dolog az ember számára, Amint Isten megelégíti övéit étellel, itallal és mindennel, amire csak szükségük van, ugyanezt teszi Jézus Krisztus is. Ezt teszi ma is, amikor emberek életét megoldja és segítségét kínálja fel minden időben.

CSÜTÖRTÖK. „Hiszen te közöttünk vagy, Uram és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket!” (Jer 14,9.) Az ember sokszor talán úgy látja, hogy Isten nélkül egyedül maradt. Pedig Isten soha nem hagyja el a benne hívőket. Lehet, hogy kísértésekkel teli az életünk, de Ö a kísértésekben is velünk van, nem hagy el minket árván.

PÉNTEK. „Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az ö lelkét őbeléjük”. (IV. Móz. 11,29.) Isten minden időben talált olyan embereket, akiket Lelke által megszólaltatott. Isten ma is kitölti Szentleikét igéje által reánk is, hogy az igazság útján járhassunk és szolgálatunkat betölthessük.

SZOMBAT. „Közel van az Úr a megtört szívekhez és megsegíti a sebhedt lelkeket.” (Zsolt 34,19.) Isten közelebb van hozzánk, mint azt sokszor gondoljuk. Kinyújtja felénk kezét, hogy megsimogis- son, hogy bátorítson, hogy felemeljen. Velünk van földi életünkben és azt ígéri, hogy a miénk lesz a mennypk országa.

Harkányi László

.............................

Bo

ldogok, akik meghallják...

Mt. 13, 10—17

Igeszakaszunk a magvetőről szóló parabola közé van ékelve, s következésképpen innét kapja értelmét, fényét és világosságát. Mondanivalója középpontjában a bűnbánatot, új életet és üdvösséget teremtő ige és az azt hallgató ember viszonya áll. Ez a viszonyulás pedig két okból nem lehet közömbös számunkra. Egyrészt, mert mi evangélikusok előszeretettel nevezzük magunkat az ige egyházának. Másrészt azért, mert nagyon gyakorlatias gondolkodású világban élünk, ahol gyakran tudakozódnak arról: mi a keresztyénség értelme és haszna, milyen jó következik, milyen építő és hasznosítható erő támad abból, hogy a keresztyének templomoznak, istentiszteleteken vesznek részt, igét hallgatnak.

Bizony van úgy, hogy nem sok jó, mert az igehallgatóknak gyakori betegsége a süketség. Nem hallják meg az Isten kereső szavát, nem értik meg cselekedeteit, és nem veszik észre keze munkáját életük kis és nagy eseményeiben. Nem érzik magukat bűnös embernek, akiket nagyon szeret az Úr! Nem értjük egymást, társunkat, nem vesszük észre a másik embert, értékét és nyomorúságát nem halljuk meg segítségért kiáltó hangját.

Nem elég csak az igét hallgatni. Be is kell fogadni. A régebbi időkben — a középkorban — az éhhalálra ítélteket a tömlöckonyha felett őrizték, hogy még az étel illata is gyötörje őket. Sok igehallgató önmagát ítéli erre a sorsra az Istenadta lelki eledelnek csak az illatával él és éhen vész mellette.

De az sem elég, hogy az igét egyszer befogadjuk a szívünkbe. Őrködni is kell felette. Itt bukik el megint sok ember. Mert nem elég életünk óráját egyszer jó felhúzni és azután magára hagyni. Mert a ma átadott szívet holnap megoszthatja a bűn. Életünk óráját mindennap vissza kell igazítani Krisztushoz, hogy jól járjon. Csak így válhat életünk hitben, szeretetben, szolgálatban álló és gyümölcsöt termő életté.

Mit tehetünk az ige helyes meghallása érdekében? Kettőt. Az egyik a bűnbánat. Beismerjük szívünk romlottságát. Isten igéje befogadására alkalmatlanságát. A másik, hogy új szívért könyörgünk. Az igehallgatók legidőszerűbb, imádságára; Uram, új szívet adj énnekem a Te Lelked által.

Matűz László

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos ■ Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12, Telefon: 142—074 .Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

67.00398/2 — Zrínyi Nyomda F. V.: Bolgár I.

— HELYREIGAZÍTÁS. Lapunk 15-i számának Mikszáth Kálmán című cikkében három hiba található. Mikszáth születési ideje helyesen 1847. Szklabonyát ma Sklabina-nak hívják. Feleségének neve Mauks Ilona. Kétszer kötött vele házasságot.

— Lapunk fenti számában a Szent igédnek fáklyafénye című rovat 12. sorában a helyes szöveg: ,,... miután másoknak meghirdettem...”

Z TEMPLOMOK és egyJJ házi épületek tatarozá- J sát vállalom. Építési

■ ügyben díjmentesen

■ adok szaktanácsot. Pusz■ tavári Attila építész, ; Bp. VIII., Lujza út 36. J Telefon: 338—255.

„Az ördög ügyvédje’*

Thurzó Gábor „Az ördög ügyvédje” című darabja Ka- szap István szenttéavatásának pőréről szól. Kaszap neve a darabban Gregor István. Egy prelátus. egy rendfőnök és egy megyéspüspök tárgyalja három felvonáson keresztül, hogy szentté avatható-e Gregor István?

Akik a második világháború utolsó éveiben hét végére a Balaton mellé utaztak, mosolyogva beszélgettek arról, hogy Székesfehérvárt nem éri bombatámadás, mert Kaszap István sírja védi a várost. Ezzel kezdődik a darab is. Légiriadó közben reggelizik a pörben dolgozó fiatal pap, aki a sziréna hangjaira le akar menni a pincébe, de a nővér azzal biztatja, hogy a várost nem érheti bombatámadás, mert Gregor István sírja megvédi a várost.

A szentté avatást, mint eljárást. port vezető prelátus régi katolikus neve: az ördög ügyvédje. Neki végig kétkedőén kell eljárnia a bizonyítási eljárásban. A Vígszínház színpada előadás közben tele van misztikummal, az egyes felvonások változásaiban templomi énekek adják az átmenetet, panok és apácák mozognak a színen és a bizonyítási eljárásban a prelátus sok „csodát látott” embert hallgat ki.

Az eredmény szomorú. A prelátus felvilágosult, modern gondolkodású ember, aki a mende-mondára semmit sem ád. A dráma a második felvonásban emelkedik tetőpontjára, amikor két orvost hallgat ki. Az egyik határozottan megállapítja, hogy az elhaltnak szarkómája volt. Bebizonyosodik az is, hogy parázna ifjú volt, és sohasem akart pap lenni. A második felvonás egyik változatában felcsendül Bach zenei aláfestésével „Jézus életemnek” című korálunk. A második felvonás utolsó akkordjaiban bizonyosodik meg a prelátus arról, hogy Gregor nem avatható szentté s a rendfőnökkel szópárbajt vív arról, hogy az egész eljárás meddőnek bizonyult és ekkor így fejezi be a második felvonást: Luthert kell idéznem (prelátu- si díszben): „Itt állok, másként nem tehetek, Isten engepa úgy segéljen.” A rendfőnök jajve- székelve tiltakozik a Lutherre hivatkozás ellen, de már gördülőben van a függöny s a Luther idézet alatt az egész Vígszínházát betölti a dörgő taps. A prelátusnak is szólt a taps, de Luthernek is.

A szentté avatás kérdését a megértő püspök mégsem engedi levétetni a napirendről és ügyes ravaszkodással rákényszeríti a prelátust, hogy a boldoggá avatást ajánlja a római kúriának. A prelátus nem vállalja a megbízást, de akkor áldást oszt rá a püspök, amelyet ő térdelve fogad s az áldásosztás után mondja a püspök: „A térdeplő ember a nagy.” S mégis elkészíti a boldoggá avatás iratait.

A darab nem antiklerikális.

JCames&ny,L úiaíéiium

Aranyvasárnapi vásárlás lázában égett a Belváros. Siető emberek csomagokkal megra- kottan keresték szeretteiknek a még hiányzó ajándékokat.

Az emberáradatban azonban hat óra felé itt is, ott is feltűntek olyanok, akik hónuk alatt nem ajándékcsomagokat, hanem egy „Bach” feliratú zöldkötésű kottát szorongattak. Ezek az emberek és még sokan mások a Deák téri templom felé igyekeztek: a karácsonyi oratórium előadására. Igaz, csalogató volt a kiírás is: „Az ötödik és hatodik kantáta Magyarországon először”. Az oratórium hat kantátáját terjedelme miatt egyszerre sehol sem adják elő. A leggyakoribb megoldás, ha az első két vagy három kantátát játsszák. A Bach-művek hazájában, Drezdában és Lipcsében is csak néhány, tételt adnak elő ezen kívül a többi kantátából. Magyarországon pedig csak hanglemezről ismerkedhettek meg a zenekedvelők az utolsó két kantátával. Bár remekművek ezek is, csak az a szerencsétlenségük, hogy nagyobb sorszámot viselve mindig kiszorulnák a pódiumról.

Az érdeklődőkkel megtelt templomban egyszerre a karácsonyi békesség lett úrrá a szíveken. Kint forgatag, idebent a nyitótétel, a lírai „pasztorál-szimfónia” hangjai. Hegedűkar és pásztorsípok (oboák) csoportjai válaszolgat- nak egymásnak hajlékony vonalú melódiában. Ahogyan Betlehem mezején az angyalkar és a pásztorok találkoztak. Majd Mária bölcsődala csendült fel. Az édesanyai szeretet minden melegét benne éreztük ebben a ringató altatódalban: Köszönjük a mély élményt Takács Judit művésznőnek.

Nagyszerű pillanat volt az estén az ötödik kantáta nyitó- tétele. A Lutheránia a hivatásos énekkarok teljesítményét nyújtotta itt. Szopránjai köny- nyedén énekelték még a magas á-kat is. A bravúros, nagy technikát követelő tételek mellett az • énekkar a bensőséges- séget is tudta érzékeltetni a korálok szépen árnyalt, sokszor lehelletfinom előadásában. Weitler Jenő karnagy itt mutatta meg, hogy a jó előadáshoz nemcsak szakmai tudás, hanem átélés is szükséges. Sok gyönyörűséget szerzett a hallgatóknak a tercett is. Érezni lehetett, hogy a szólisták: Ruzicska Márta, Takács Judit és Marik Péter maguk is hatása alá kerültek az újonnan tanult műnek. Mély ihletettséget árult el e tétel megformálása. Mezöfi 7 ibor basszista is tökéleteset nyújtott a 47-es ária előadásában. A hatodik kantáta fénypontjai a trombitások voltak. Az arasznyi Bach-trombitákból áradó hangok örömöt sugároztak, hatásukra az énekkar is lendületet kapott.

Az igét D. Káldy Zoltán püspök hirdette. Az utolsó tételről szólva rámutatott arra, hogy ebben a műben milyen értelmű az „Ó, fő vérző sebekkel” koráldallam megjelenése. Ez a motívum nagypéntekre utal. És ha a karácsonyi muzsikában ott is van az öröm és a ragyogás, sohasem szabad elfelejtenünk, amit Isten karácsonykor kezdett el, az a kereszten teljesedett be. Ezt mutatja meg Bach mély teológiai érzékkel.

Az igehirdetés a muzsikára mutatott, a muzsika pedig Jézusra. Ebben az egységben volt nagyszerű ünnepkezdés számunkra a Karácsonyi oratórium.

Trajtler Gábor

Egy darab történelem hiteles

feldolgozását élvezi a közönség. Van benne okos politikum is, és egy öreg embernek végső ítélete az volt a darabról és az előadásról is, hogy Thurzó Gábor ezúttal is remekelt nagyszerű művével s ha már egyházi és vallásos témához nyúlt, alkotása sokkal jobb, mint az ezen a színpadon régebben előadott „A mi kis városunk” és mint a Magyar Színházban előadott „Az Úr katonái” című darab. Legfőképpen azért, mert magyar anyag. Magyar szereplőket és a legnehezebb történelmi időket szólaltatta meg a szerző a darabban s olyan szelíd, olyan bölcs minden sorában, hogy senkit sem bántott. G. L.

Irreális magatartás

A napokban valamelyik rádióelőadásban hallottam ezt a kifejezést: irreális magatartás. A kifejezés ilyesmit jelent: a valóságtól távoli, valóságellenes, a valóságnak nem megfelelő, helytelen magatartás.

Sajnos, a keresztyén emberek között is sokan vannak, akik irreális magatartással járnak-kelnek a világban. Irreális magatartású az a keresztyén, aki szakadatlanul azzal van elfoglalva, hogy a saját és az egyház nemlétező előjogait védje, ahelyett, hogy az egyház feladatait segítené megoldani. Általában irreális magatartású az az ember, aki nem akarja tudomásul venni, hogy az egész világon megiji- áult a harc az emberi jogokért. Mindenütt a világon küzdenek valamilyen formában azért, hogy az ember ember lehessen, emberhez méltó életet élhessen, egészséges lakása legyen, gyermekeket nevelhessen, gyermekeit iskolába járathassa, a betegek számára legyen kórház, ne éhezzék. Mind az öt- világrészen küzdenek valamilyen formában azért, hogy az emberi élet első számú feltétele: a béke biztosítva legyen. És ahol háború van, elsősorban Vietnamra gondolunk, ott béke legyen! Aki mindezt nem látja, vagy nem akarja látni és tudomásul venni, az irreális magatartású, a valóságtól elrugaszkodott magatartású.

Irreális magatartású az az ember is, aki ún. vallási semlegességben akarja leélni az életét. A vallási semlegességben élők nem Jézus tanítványai. Jézus nem ismeri a semmit tenni nem akaró semlegességet. Jézus magatartása minden körülmények között a szeretet és a szeretetből folyó szolgálat, pozitív előjelű magatartás.

Valamelyik este a televízió bemutatta a „Köznapi legenda” c. színdarabot. Van ebben a darabban egy rész, amely arról szól, hogy egy kerületi bírónő — emberségből, segíte- niakarásból, szeretetből — sürgetni akarja env válás kimondását. Főnökőtél kéri a segítséget. A főnök ilyeneket mond — csak tartalmilag emlékszem a szövegre — A testvérnek is annyi jár, mint az idegennek. A bírónő a tételt megfordítja: Idegeneknek is annyi jár, mint a testvérnek.

Ez a pozitív magatartás. Így is mondhatnám: Jézusi, keresztyén magatartás.

Legyünk hát mi keresztyének is bátran reálpolitikusok. Legyünk a segítésben és szolgálatban határozottak. Mindenféle körülmények között legyen tudatos a magatartásunk! Fülöp Dezső

r.-\

3

Budapesten, 1967. január 29-én

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András de. 11. (úrv.) Hatenscher Károly du. 6. Trajtler Gábor Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán de.

11. Koren Emil du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Karácsonyi Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b de. 10. (szlovák) de.

12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bánd! Sándor de. 11. dr. Ré- dey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Benczúr László Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de 10. Virágh Gyula Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula Pestlőrinc de. 11. Matuz László Pestúhely de. 10. Kürtösi

Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota kistemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de fél 11. du. 3.

Bécsikapu tér de. 9, (úrv.) Rutt- kay Levente de. 11. (úrv.) Mado- csai M,klős este 7. Madocsai Miklós Xorockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de 10. úrv.) Fülöp Dezső, XII, Tar- csay Vilmos utca de. 9. Dre- nyovszky János de. 11. Drenyovszky János este fél 7. Csengődy László Pesthidegk5t de. fél 11. Muncz Frigyes Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11. dr. Rezessy Zoltán du. 6. Bencze Imre Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

Zsuzska nénit mindenki szerette. Családjának, gyülekezetének, falujának napfénye volt. Mosolygós szeme, derűs arca, okos beszéde mindenkit feléje vonzott. Már 79 éves volt, de a tsz első, friss és kitartó dolgozója. A fiataloknak ugyancsak igyekezniök kellett, ha a munkában meg akarták előzni. Otthon is égett keze alatt a munka. Kenyérsütés, fejes, disznók etetése az ő dolga volt. A templom pedig második otthona.

A délutáni istentisztelet után a templomtéren gyülekeztek a templomból jövök a szokott beszélgetésre. Ilyenkor mindig ö volt a központ. Nevetésre fakasztotta még a legszomorúbb embert is.

Mondták is az asszonyok:

— Zsuzska néni, maga sohase fog meghalni.

— Nem is akarok — mondta vidáman.

És mégis mégtörtént, mert hozzá is eljött a halál.

Szürke varjú

Akkor is éppen kenyeret sütött.

— De furcsán érzem magamat ... egy kicsit lefekszem — mondta. — Julis, te csak menj, szedd ki a kenyereket, nemsokára én is megyek, csak egy kicsit ledőlök.

Zsuzska néni azonban többé nem kelt föl és nem ment elrakni a kenyereket.

Meghalt, de a halál sem tudta leszedni arcáról a mosolyt.

Temetésre gyülekezett a falu népe. Aki csak tehette, ott volt. Fátyolfelhő mögül bágyadtan, de melegen sütött a nap.

Kisvártatva látom, hogy mindenki egy pontra néz. Én is arra felé nézek. Egy szürke varjú telepedett le egészen közel a koporsóhoz egy almafa alsó ágára.

Aztán megindult a gyászmenet a temető felé. Közvetlen a falu felett egy dombon van a temető. A domb tetején a halottas ház. Mire odaértünk, a szürke varjú már ott ült a halottasház tetején és nézte a közeledő gyászmenetet. Asszonyok jöttek hozzám kérdezni, mit jelent ez?

— Semmi rosszat — feleltem.

Odaértünk a nyitott sírhoz. A ‘ szürke varjú odarepült és egészen közel egy sírkőre telepedett. Lehajtotta fejét bánatosan és komolyan nézte a sírt, az embereket, a földbe- merülö koporsót. Hugyec Gyurika vitte a keresztet. Egyszer- csak odafurakodik mellém és odasúgja halkan: — Ez a varjú engem• szeret — és ragyogott a gyermek szeme.

Vége lett a temetésnek. Az

emberek hazementek, de a szürke varjú ott ült rendületlenül a sírkereszten. Hazament a gyászoló család is. Már esteledett.

Én visszasompolyogtam és egy fa mögül néztem, mit csinál a szürke varjú?!

Még mindig ott ült mozdulatlanul a kövön. A falu már elcsendesedett. Kigyulladtak az utcai villanyfények. Lassan fölemelte búslakodó fejét a szürke madár. Mintha mély álomból riadt volna ... aztán odarepült a sírra. Szárnyait odaverdeste a hantokra... aztán kiterjesztett szárnyakkal fölrepült és ment napnyugat felé. Még sokáig hallottam szomorú énekét: kár... kár!

Így búcsúzott el ez az ismeretlen szürke varjú Zsuzska nénitől. Ismerte? Nem tudom. Titok marad mindörökké, és ezzel a titokkal örökre elrepült a szürke varjú!

Csőváry Dezső

>

*

t

i