Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-02-05 / 6. szám

KP. BERM. BP. Í2.

Az ökumenikus párbeszéd jegyében

Lapunk olvasói már értesültek arról, hogy dr. Pálfy Miklós professzor, lapunk felelős szerkesztője és kiadója, január 9—

19-ig Nyugat-Németországban volt előadói körúton és január

21-én érkezett vissza szolgálati helyére. Külföldi útjáról visz- szatérve alkalmat keresett lapunk egyik munkatársa arra, hogy hosszabban elbeszélgessen vele útjának a tapasztalatairól. benyomásairól és mindarról, ami az Evangélikus Elet olvasóit minden bizonnyal érdekelni fogja.

A loccumi Evangélikus Akadémia előadóterme, a konferencia

színhelye

— Hol és milyen konferencián vett részt Professzor Űr és miről tartott előadást?

A Németországi Evangélikus Egyház Ökumenikus Központja (Frankfurt) hívott meg Loc- cumba (Hannover mellett), hogy az ott tartandó ökumenikus konferencián vegyek részt és tartsak előadást ezen a címen: „A magyar evangélikus egyház hozzájárulása az ökumenikus párbeszédhez”. A konferencia rendezője tehát a frankfurti egyházi külügyi hivatal volt, szervezője pedig dr. Hanfried Krüger egyházfőtanácsos munkatársaival együtt.

A loccumi Evangélische Akademie (Evangélikus Akadémia) adott öt napra szállást a mintegy 100 résztvevőnek, akik nagyobb részben evangélikus lelkészek voltak a" hannoveri, hamburgi, lübecki, stb. egyházkerületekből, de igen szép számmal voltak világiak is jelen. Külföldi rajtam kívül csak egy dán lelkész volt a konferencián,

— Hogyan fogadták Professzor Űr előadását a konferencia résztvevői?

Azt kell legelőször is hangsúlyoznom, hogy nagyon szíI vesen és igen nagy örömmel vállalkoztam ennek az előadásnak a megtartására. Hiszen olyan sokat és sokszor beszéltünk már idehaza és külföldön is arról, hogy milyen sok új teológiai felismerésre jutottunk el az elmúlt húsz esztendőben magyar evangélikus egyházunkban, hogy sok tekintetben új útjait nyitottuk meg hazánkban az ökumenikus együttműködésnek és egyházunk mai feladatainak. Éppen én szoktam megbeszéléseken hangsúlyozni, hogy nem elég ennek a ténynek a kimondása részünkről, hanem arra is szük_ ség van, hogy valamilyen nemzetközi nyelven tájékoztassuk is a külfödi egyházakat és lelkésztestvéreket arról, hogy mik ezek az új felismerések. Más szóval, mi az, amivel mi magyarországi evangélikusok hozzájárulunk az ökumenikus párbeszédhez?

Nem volt tehát egyszerű a feladat, de izgalmas és hálás is volt egyszerre, hiszen talán először hangzott el külföldön előadás erről a témáról. A konferencia tagjai is igen hálásak voltak, — nem utolsó sorban persze a konferencia rendezői. Ügy gondolom, hogy jó munka az, ha valaki közülünk a tények és realitások meggyőző erejével igyekszik külföldön bemutatni egyházunkat, annak életét, teológiai munkáját és elhelyezkedését ebben a mai világban. Hiszen előbb vagy utóbb külföldi lelkésztestvéreink is azonos problémák elé kerülnek, sőt igen sok tekinHÍREINK

JUBILEUMI ELŐKÉSZÜLETEK

A reformáció jubileumi ünnepségeinek előkészítésére alakított szervező bizottság január

23-án ülést tartott. A bizottság tagjai — D. dr. Vető Lajos és

D. Káldy Zoltán püspökök, dr. Ottlyk Ernő, dr. Pálfy Miklós és dr. Profile Károly profesz- szorok, valamint Várady Lajos esperes és Veöreös Imre lelkész — részletesen megtárgyalták azokat a feladatokat, amelyek a reformáció 450 éves jubileumával kapcsolatban egész esztendőben az egyházi sajtóra, a Teológiai Akadémiára, a gyülekezeti lelkészekre és a Lelkészi Munkaközösségekre hárulnak.

tetben már ott vannak. Ezért fogadták örömmel, hogy szá mukra egészen új szempontjait tártam föl az evangélikus egyház mai küldetésének a gyülekezetekben és a világban. Az előadás után kialakult eleven és igen jószándékú megbeszélés is arról tanúskodik, hogy van mit és miért mondanunk a külföldi, elsősorban nyugati keresztyéneknek.

Milyen előadások hangzottak még el a konferencián és hozott-e valami határozatot?

Rendkívül érdekes előadást tartott dr. G. Stählin mainzi teológiai professzor az 1968-as Világkonferencia bibliai igéjéről: „íme, én mindent újjá leszek.” Jungclaussen katolikus páter előadása ez volt: „Róma és az ortodoxia a II. Vatikáni Zsinat után”. Dr. Hollenweger, az Egyházak Világtanácsa genfi munkatársa ezt a témát választotta: „A tegnap egyháza a holnap világában”. Rendkívül tartalmas beszámoló hangzott el a múlt évi „Egyház és társadalom” világkonferencia anyagáról.

Munkacsoportokban tárgyaltuk meg a genfi ökumenikus központ által hozzászólásra kiadott füzetet: „Az ökumenikus úton” és a konferencia állást foglalt annak tételeivel kapcsolatban.

(folytatjuk)

lllllll!l!l!lllllllllllllllllllllllilllllllll)linill!lll!llllllllllll1llllll!IIIIIH!lll!lllll!lllllllllllllllüljllinilllll]lllll!lllll!lllil!lll!ipillll!l!!llii

IMÁDKOZZUNK

Urunk, köszönjük minden napodat, de különösképpen hála legyen Neked a vasárnapért! Köszönjük, hogy ezen a napon egész heti munkánk után megpihenhetünk. Köszönjük, hogy ezen a napon nemcsak olvashatjuk, de hallgathatjuk is igédet.

Urunk légy velünk, hogy a képmutatás bűnétől megszabadulhassunk. Sokszor áltatjuk magunkat azzal, hogy Te csak a szánknak akarsz Ura lenni. Vagy csak a kezünknek. Vagy csak a gondolatunknak. Vagy csak a szemünknek. Nehezen tudunk beletörődni abba, hogy nem elégszel meg életünkből azzal, ami látható. Uralkodni akarsz egész életünkön, egész valónkon. Add, hogy ne másokat vádoljunk képmutatással, hanem észrevegyük és bánjuk a bennünk meglévő képmutatást és harcba szálljunk vele. Add, hogy erőddel győzhessünk felette. Kérünk, küldd el Szentlelkedet, hogy gyógyító igédet szívünkbe fogadjuk. Akkor is, ha nem simogat. Akkor is, ha dorgál. Add, hogy megjobbuljunk általa.

Urunk köszönjük ezt a vasárnapot. Köszönjük hirdetett igédet. Köszönjük, hogy nem fáradsz el velünk törődni. Köszönjük, hogy gyermekeid lehetünk. Köszönjük, hogy Atyánk vagy, mert még Jézus Krisztust is feláldoztad értünk. Ámen.

MOCHALSKI LELKÉSZ,

A POZSONYI EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI FAKULTÁS TISZTELETBELI DOKTORA

A BÉKE ÜGYE A FINN EGYHÁZI NAPON

A Pozsonyi Evangélikus Teológiai Fakultás teológiai tiszteletbeli doktorává avatta Herbert Mochalski frankfurti evangélikus lelkészt, a Stimme der Gemeinde című nyugatnémet egyházi lap szerkesztőjét és kiadóját.

Mochalski lelkész a nyugatnémet egyházi élet egyik veze- |

A mexikói kormányzó a I hadsereg segítségével igyekszik elfojtani az egyetemi ifjúság tiltakozását az akadémiai szabadság ellen irányuló intézkedések miatt. Mint tudjuk, az ifjúság tüntetésekkel és általános sztrájkkal fejezte ki véleményét. Az ifjúságnak ezeket a megmozdulásait nemcsak világi szervezetek, hanem dr. Nicanor Gomez, a Mexikói Református Egyház egyik vető embere, a jól ismert húsvéti békemenetnek régóta egyik szervezője. Már 1959-ben bekapcsolódott a Keresztyén Békekonferencia munkájába is, a mozgalom nyugatnémet területi szervezetének a titkára, a mozgalom egyik alelnöke és nemzetközi titkára

zető embere is hatékonyan támogatta. A hatóságok elbocsátották állásából Gomez lelkészt és összes munkatársát és az egyetemi ifjúság megmozdulásait a hadsereg véres közbeavatkozása elfojtotta.

Nemcsak baloldali, hanem jobboldali politikai pártok is kiálltak az egyetemi hallgatók ügye mellett, — de az egyházak mindeddig hallgatnak;

A keresztyén szociáletikának ma az a legnagyobb feladata, hogy kidolgozza tanítását a békéről, — jelentette ki Esko Rintala lelkész, a 23. finn egyházi napon Vaasaban. Évszázadokig csak az a kérdés érdekelte a teológiát, hogy mikor tekinthető a háború „igazságosnak” és mikor nem. Egységes tanítás azonban még ebben a vonatkozásban sem jött létre s ezért a keresztyén embernek mindig magának kellett eldöntenie, hogy háború esetén mi legyen a helyes magatartása.

A modem világban azonban már nem elégedhetik meg az egyház a régi megfogalmazásokkal. Mert ma a háború és béke kérdése azonos az élet vagy halál kérdésével. Ezért kell ma végre a keresztyén szociáletikának egészen világos és egyértelmű döntést adnia.

A finn egyházi napnak mintegy ezer résztvevője volt és az előadók között szerepelt többek között XJrho Kekkonen államelnök és dr. A. Appel, a Lutheránus Világszövetség főtitkára is. Kekkonen azt az álláspontját fejtette ki előadásában „Finnország a Kelet és Nyugat feszültségében”, hogy a német problémákat csak úgy lehet megoldani, hogy „figyelembe veszik a Szovjetunió és a többi érdekelt állam biztonsági érdekeit.” Más lehetőséget nem lát, minthogy el kell ismerni a jelenlegi helyzetet. Dr. Appel arra szólította fel a keresztyéneket, hogy vállalják állampolgári kötelességeiket. „Krisztus üzenete a békéről, minden embernek szól s ezért nem szorítkozik igehirdetése csak egyes személyekre. Az egész emberiségnek békét akar hozni”, — mondta AppeL

Egyházunk élete és az új törvénykönyv

A test és tagjai jó rendben

A TEST ÉS TAGJAI hasonlatát az Újszövetség többször alkalmazza az egyházra, mert így teszi szemléletessé, hogy az egyházban egyrészt érvényesülnie kell a tagok személyes adottságainak, Istentől kapott képességeiknek és kegyelmi ajándékainak, másrészt a tagok mégis egy közösséget alkotnak, hogy végezzék a közös szolgálatot: bizonyságot tegyenek az egy Úr Jézus Krisztusról szóval és cselekedettel. Az egyháznak ezt a bibliai-teológiai képét fogalmazza meg az egyházjog nyelvén és viszi át a gyakorlatba új egyházi törvény- könyvünk, amikor az egyházi szolgálat rendjéről szól. A reformáció hagyományai szerint számol minden egyháztag részvételével az egyház közös szolgálatában, de azért tesz hangsúlyt a szolgálat rendjére, amelynek aláveti magát minden egyházi testület és tisztségviselő, minden gyülekezet és egyháztag.

EGYHÁZI ÖNKORMÁNYZATNAK szoktuk nevezni régtől fogva az egyházi szolgálatnak ezt a rendjét. Ennek külső kereteit az állami törvények és az állammal kötött egyezmények biztosítják, és ehhez tartozik, hogy egyházunk, régi hagyományainak, valamint államunkkal való jó viszonyunknak megfelelően, az állam előzetes hozzájárulását kéri a főbb tisztségek betöltésénél. Az egyházi önkormányzat azonban befelé is határozott kereteket szab. Nem tévesztendő össze az egyes gyülekezetek vagy egyháztagok önkényével, hanem szerves rendet jelent a különböző gyülekezetek és egyházi testületek, valamint az egyháztagok és egyházi tisztségviselők sokrétű munkájában. Üj törvénykönyvünk az egyházi önkormányzatnak ezt a szerves rendjét három irányban érvényesíti, amikor a gyülekezetek egyházhoz kötöttségéről, az egyházi szolgálat átruházásáról és az egyháztagokról szól.

Meddő dolog azon vitatkozni, hogy mi volt előbb: az egyház vagy az egyes gyülekezet, az egyházi közösség vagy az egyháztag. Rég elavult jogelmélet az, amely szerint az egyház az egyes tagok és gyülekezetek tömörüléséből származó egyesületszerű alakulat. A Szentírás szerint nincsen test tagok nélkül. A gyülekezetekre nézve ez azt jelenti, hogy beletartoznak egyházunk közösségébe, együtt hordoznak felelősséget egyházunkért és nem járhatnak külön utakon. A gyülekezeti ön- kormányzatra hivatkozás nemcsak az egyház helyes bibliaiteológiai értelmezésével, nem is csak új törvénykönyvünkkel ellenkezik, hanem régi egyházi törvényeinkkel is, amelyek a gyülekezeteket szintén az összegyház részének tekintik. Az a gyülekezet tehát, amely bármi okból külön útra tér, önmagát zárja ki egyházunk közösségéből, és nem élvezheti sem egyházunk közösségének gondoskodását, sem a vallásgyakorlat- rmk azt a szabadságát, amelyet államunk egyházunknak biztosít.

AZ EGYHÁZI SZOLGALAT ÁTRUHÁZÁSA szintén abból a bibliai szemléletből következik, hogy az egyháztagok az egyház életében képességeik és karizmáik szerint vesznek részt. Ezért az egyház kormányzását sem egyformán és nem is mindig közvetlenül intézik, hanem az egyházi szolgálatot választás útján önkormányzati személyekre és testületekre ruházzák, hogy az egyház törvényes rendje szerint intézzék annak ügyeit és mindenekelőtt a lelkészi szolgálat folytonosságáról gondoskodjanak. Ilyen módon épül az egyház ügyeinek intézése az egyháztagok összességének akaratára.

AZ EGYHÁZTAGSÁG sokat vitatott kérdése is megoldódik, ha nem az egyháznak a világtól való elhatárolására törekszünk, hanem az egyház szolgálatára tesszük a hangsúlyt. Üj törvénykönyvünk tehát helyes úton jár, amikor nem az egyháztagság fogalmi meghatározását adja, hanem az egész egyház és az egyes egyháztagok szolgálatának egymáshoz való viszonyát írja le. Tudatosan kerüli az egyháztagság meghatározásának azt a szokásos módját, amely teológiai vagy jogi mértékkel akarja eldönteni, ki az egyháztag, ki nem. Világosan meg kell látnunk, hogy túljutottunk a népegyház és a szabadegyház, alternatíváján, amikor a szolgáló egyház távlata nyilt meg előttünk. A szolgáló egyház azt nézi, mi a feladata és szolgálata az egyháztagoknak együtt és egyenként. Törvény- könyvünk ezért egyrészt arról szól, hogy az egyház mint közösség felajánlja szolgálatát minden tagjának, másrészt arra utal, hogy tagjai szellemi és anyagi erejükkel résztvesznek az egyház életében és közös szolgálatában. Viszont sem a szolgálatra, sem a szolgálat elfogadására nem kényszerít egyházunk senkit sem, hanem érvényesíti a lelkiismereti és vallásszabadság elvét és nindenkinél mindig tiszteletben tartja a személyes állásfoglalást arra nézve, hogy akar-e, és milyen mértékben akar résztvenni egyházunk életében.

Az egyházi szolgálat törvénykönyvünkben szabályozott rendje így építi bele az egyháztagokat és a gyülekezeteket az egyház közösségébe, hogy épüljön közöttünk Krisztus anyaszent- egyháza.

Dr. Prőhle Károly

Parlamenti képviselők választása

Amint arról az országgyűlés szombati ülése és a Hazafias Népfront országos főtitkára vasárnapi rádióinterjújában tudósított, március 19-én választjuk meg az új parlamenti képviselőket. A jelölő gyűléseket február első felében tartják, a választók február második és március első felében fognak találkozni a jelöltekkel, ahol a választói beszédeket hallgatják és beszélik meg a választók.

\

AZ EGYHÁZ HALLGAT