Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-11-19 / 47. szám

VASÁRNAP. — „És akiket összegyűjtött a különböző föl­dekről: napkelet és napnyugat felől, északról és a tenger fe­lől: adjanak hálát az Ürnak az ő kegyelméért és az embe­rek fiai iránt való csodadol­gaiért.” (Zsolt. 107, 3. 8.) Terü­letileg szétszórtan élünk ugyan, de hitben egyek vagyunk Is­ten minden elhívottjával. Egyek vagyunk a hálaadás­ban is irántunk való jóvol­táért. A kegyelem, az ember­mentő szeretet csodálatos dol­gait cselekszi állandóan. Ben­nünket is a bűnbocsánat és egykor a feltámadás csodájá­ban részesít. HÉTFŐ. — „És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda ál­tal tart meg az Ür, mert az Őré a had, és ő titeket ke­zünkbe fog adni.” (1 Sám. 17, 47) Isten szándéka függet­len az emberi erőviszonyok­tól. Kár emberi esélyeket fi­gyelembe véve latolgatni Is­ten népének helyzetét és jö­vőjét. Nem az a dolgunk, hogy mérlegeljünk, hanem az, hogy rábízzuk magunkat. Aki Jé­zus oldalán gyengének érzi magát, az nem ismeri Isten hatalmát, bármennyire szivén viseli is ügyét. Istennek nem aggodalmaskodók, hanem en- gedelmeskedők kellenek. KEDD. —„A nagy vizek zú­gásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Ür a magasságban.” (Zsolt. 93, 4) Lenyűgöző jelenségek tárulnak elénk a természet­ben. Félelmet, vagy lelkese­dést váltanak ki. Pedig hol vannak Attól, Aki létrehozta azokat! össze sem lehet ha­sonlítani. Minden elképzelhe­tő, földön tapasztalható erő is semmi Istenhez képest. A földi energiák hihetetlen kárt tehetnek az ember ellensége­ként és áldássá lehetnek az ember oldalán. Isten a szere­tet roppant erejét adja ne­künk Jézus által. SZERDA. — „Kicsoda olyan erős, hogy éljen és ne lásson halált, s megszabadítsa magát a Seclnak kezéből?” (Zsolt. 89, 49) Testi erőnk súlyok ci- pelésére, lelki erőnk csapások viselésére, akaraterőnk önfe­gyelmezésre, értelmi képessé­günk alkotásra alkalmas. Nagy eredményeket érhetünk el velük. Olyan erőnk azon­ban nincs, amit a halál leküz­désére használhatnánk. Halál ellen nincs orvosság. De van szabadító, Jézus Krisztus, aki a maga erejét adja nekünk, lefeszíti rólunk a halál szo­rítását és kárhozat helyett az örök életbe visz. CSÜTÖRTÖK. — „Az élők mind tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkal­mas időben. Adsz nékik és ők takarnak: megnyitod kezedet és megtelnek a te jóvoltod­ból.” (Zsolt. 104, 27—28) Meg­számlálhatatlan lény nyüzsög földön, vízben, levegőben. Nem tenyészti, táplálja őket földi hatalom. Mégis megél­nek. Isten nyitott tenyeréből élnek, sőt élünk mi emberek is. Értelmet adott, hogy meg­szervezzük és munkával biz­tosítsuk fennmaradásunkat. Legyünk hálásak, hogy mun­kánknak gyümölcsöt, létfenn­tartó erőfeszítéseinknek ered­ményt ad. PÉNTEK. — „Isten, a te ítéletedet add a királynak, és a te a igazságodat a király fiának. Hadd ítélje népedet igazsággal és a te szegényei­det méltányossággal.” (Zsolt. 72, 1—2) Mindnyájunk érdeke, hogy a felsőbbség jól végez­ze dolgát. Az igazságosság felvirágzást hoz. Ha az or­szágban valami jó dolog tör­téni!?, mi látjuk a hasznát. Szükséges, hogy minden tő­lünk telhető segítséget meg­adjunk a felsőbbség felelős­ségteljes munkájához. Ezt nemcsak állampolgári köteles­ségünk, hanem a szeretet pa­rancsa is szívünkre helyezi. Hitünk engedelmességre és imádkozásra kötelez minket. SZOMBAT. — „És az Űr megsegít engem, azért nem szégyenülök meg, azért olyan­ná tettem képemet, mint a kova és tudtam, hogy nem szégyenülök meg.” (Ézs. 50, 7) Segítségre van szükségünk, hogy mindvégig megálljunk a hitben. Határozottság, elszánt­ság és olyan keménység kell hozzá, mint a kovakőé, ne­hogy a kísértések, a kishitű­ség, vagy az emberek meg nem értése kárt tegyenek benne. Csak akkor vallunk kudarcot, ha a saját erőnkkel folytatjuk hitünk harcát. Jé­zus erejével túljutunk a ne­hézségeken és végül miénk lesz az örök élet ajándéka. Baranyai Tamás — Szentháromság utáni 26. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 14, 7—12; az igehirdetés alap­igéje: Jn 5, 26—30. A délutáni istentisztelet alapigéje: Ézs 61, 10—11. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 19-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangéli­kus vallásos félóra lesz a Pe­tőfi Rádió és az URH hullám­hosszán. Igét hirdet: DR. PRÖHLE KAROLY teológiai akadémiai dékán. — ŰJPEST. A gyülekezet egyik presbiterének felesége a reformáció 450 éves jubi­leuma alkalmából oltárterítőt készített és ajándékozott a gyülekezetnek. — KAPOSVÁR. A reformá­ciói ünnepélyt befejező ünnepi presbiteri ülésen Dr. Szabó Ferenc felügyelő és Szakálas Györgyné meleg szavakkal köszöntötték Dubovay Géza lelkészt lelkésszé szentelésé­nek 25 éves, kaposvári lelkészi szolgálatának pedig 20 éves jubileuma alkalmából. Az ün­nepélyen Berkényi Ede ny lelkész saját készítésű fest­ményt ajándékozott a gyüle­kezetnek. — FELSÖPETÉNY. Október 1-én Szabó István ősagárdi, október 8-án Kovács András bánki lelkész szolgált a gyüle­kezetben. — SZARVAS — ŰJTEMP- LOM. A gyülekezetben Bod­rog Miklós gyulai lelkész szol­gált. A befolyó offertóriumot az eleki társgyülekezet céljai­ra adták. — KISKUNHALAS. A gyü­lekezet őszi szórványnapján Ponicsán Imre kiskőrösi lel­kész hirdette az igét — BUDAPEST — ZUGLÓ. A reformációi szeretetvendég- ség sorozat keretében Feren- czy Zoltán Bp.-Rákoshegyi lelkész tartott előadást a -Hét­köznapok reformációja-« cí­men. — VECSÉS. Az őszi csen­desnapok keretében Ruttkay Levente Bp.-Józsefvárosi se­gédlelkész végzett igehirdetés­sorozatot — MAGYARBÓLY. A gyü­lekezet három központjában Borjádon, Siklóson és Magyar- bolyon Fónyad Pál nagykani­zsai lelkész istentiszteleteken szolgált «4 hifi ÖRÖKMÉCSES Jn 5,26—30 Novemberben sokszor gondolunk halottainkra. Egyházi évünk rendjében is az utolsó vasárnapok a végső dolgok felé irányítják tekintetünket. Igénk is sírokat sorakoztat elénk. Ott vannak közöttük az általunk őrzött sírok is, de azok is, amiket ezután hántolnák föl. Minden emberé, a miénk is. Hirdetik a halál könyörtelen­ségét, következetességét. Azt, hogy — az ige szavaitól élve — nincs életünk önmagunkban. Aki adta, elveszi, mert: a bűn zsoldja halál. A halálnak ebben a sötétségében gyújtja meg Jézus az örök élet ígéretének mécsesét mai igénkben. Fénye reá hull, a Fiúra, akinek megadatott, hogy élete legyen önmagában. Mert bűn benne nem találtatott. A feltámadott és élő Jézus áll a sírok között és szól a ha­lottakhoz. Azokhoz, akikhez a sír süketségében nem ér le többé semmi hang. Sem az átoké, sem az imáé, sem a dicséreté, sem az elmarasztalásé, sem az elűzésé, sem a visszahívásé. Csak az ö hangját fogják meghallani. Az ő hangját fogjuk meghallani mindannyian. A sírok között megszólaló -Jézus szava itételettétel. Néki adta az Atya a hatalmat, hogy mérlegre tegye az emberi élete­ket, mert a szívek és vesék vizsgálója. Egyedül neki, aki Ember Fiaként ismeri az emberi élet vívódásait, mert hozzánk ha­sonlóan mindenben megkísértetett. Egyedül néki, aki úgy szerette a világot, hogy életét kész volt odaadni érette. Jézusnak azon az órán kimondott szava élet vagy ítélet. Kegyelem, vagy elvettetés örökre. A mérlegen a jó tettek és a gonosz cselekedetek a súlyok. Azok, amiket tettünk, vagy el­mulasztottunk a -kicsinyekkel«, a rászoruló testvérekkel, akik­kel közösséget vállalt a testté lett Isten Fia. A pohár víz, a fa­lat kenyér, a sebek gyógyítása, a vigaszt adó szó, a megvédett otthon, a hidat építő békéltetés, a megkötöttek megoldása, vagy mindezek ellenkezője ott lesz a mérlegen. De mindezekben és mindezeken túl a mérleg nyelvét a hit mozdítja el az örök élet felé, amely most, még a testi halálon innen hallja Jézus beszédét és befogadja. Bízik benne és en­ged néki. Aki hisz az Élet urának és helyet ad néki földi éle­tében, annak már most világol az örök élet mécsese. Mezősi György Tóbiás a temetőőr Senkit sem érdeklő, fél év­százados titok, miért lakik immár ötven éve Tóbiás a sír­ásók szerszámfészerében, a ravatalozó mögött. Sovány és rozoga, mint a széteső fejfák, arca agyagszínű, akár a rögök és ráncai élesek, mint a han­tok sarkai. Megvetéssel nézi a gyertya­fénytől átizzott ködben áram­ló sokadalmat, a későöszönként megismétlődő halottaknaxn nyüzsgést. Olyan, mint valami néma nagyúr hűséges szolgá­ja, aki elhúzott szájjal szem­léli a ritkán jövő hódolók szo­kásszerű széptevését, — míg ő örökké mellette van és min­den titkának tudója. Számontartja a sírokra tett befőttes üvegeket, megritkítja a szapora kövirózsát a hantok lejtőin, utánaranyozza a meg- zöldült feliratokat, utánozha­tatlan mozdulattal kétfelé si­mítja a koszorúk aranybetűs szalagjait. — Az elmúlásból él. — Milyen szép itt most minden — mondom a megdőlt lángocskákat bámulva. Gyer­tya és mézeskalács illat van, mint a karácsonyfák alatt. Tóbiás a levegőbe könyökölve áll mellettem, mint a síremlé­kek köangyalai és csupa lené­zés. — Cirkusz ez uram. Az élők felcicomázzák kurta emléke­zetüket, csekken feladott pénzzel, postán küldött virá­gokkal fizetik ki azokat, akik­nek sírjába bele akarnak ug­rani a temetésen. Ügy kellett lefogni őket. Én már csak tu­dom. Én szoktam elföldelni azoknak a csontjait, akiknek sírhelyét harminc év múlva újra eladjuk. Az unokák alig váltják meg újra. — És nem ilyenkor szép a sirkert. — Látta már nyári hajnalokon, amikor csigák másznak a sírköveken és kék­arany nyomot hagynak ma­guk mögött a márványon? Vagy koratavasszal, amikor keserű a levegő a repedező rügyektől és a zápor elöl futó szél megkondítja a lélekha­rangot? És ősz elején —akkor látta már? Olyankor a békák beülnek a virágok alá a vá­zákba és énekelnek, amíg a nap le nem hanyatlik. — És télen? — kérdezem megbűvölten a temető költő­jétől. — Akkor is szép — feleli kurtán. Akkor is. — Körüljár­ja a hold a kerítést, pontosan körbe és ha már beszökik — közel a tavasz. — Kisértetet látott már Tó­biás? — Nem. A kapu fölé azt ír­ták, hogy »Feltámadunk«. Itt csend van és álom. Ha kísér­teiét akar látni, menjen a mo­ziba. — Amikor suttogást hal­lok, tudom, hogy a koszorú­szalagokkal babrál a szél. Ha fehér árny suhan a parcellák között, — havat kavar a för­geteg, vagy a nyárfák gyapját kergeti. Nem, a titkok nem itt kezdődnek. Egyszer majd tit­kok kertje lesz ez is, — ami­kor újra testté tapad a rög —, de addig töretlen a csend és az álom. A szerszámoskamra vasalt tölgyfa ajtaja döngve bevágó­dik mögötte. Olyan most Tó­biás birodalma, mint az örök­kévalóság születésnapi tortája, amelyen nem lehet megszá­molni a gyertyafényeket. Turchányi Sándor A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a (gyülekezeteket, hogy az 1968. évi ÚTMUTA­TÓ és NAPTÁR előjegy­zések december 2-ig küldhetők be. A Sajtó- osztály az igényeket a beérkezés sorrendjében elégíti ki. A megjelölt határidőn túl beérkező előjegyzéseket a Sajtó- osztály nem tudja figye­lembe venni. Mivel e két kiadványból visz- szavételezés nem lehet­séges, a Sajtóosztály ké­ri a Gyülekezeteket, hogy csak a szükségnek meg­felelően küldjék be meg­rendeléseiket CSALÁDI HÍREK — HALÁLOZÁS. Várkoly Irén a putnoki gyülekezet 28 esztendőn át hűséggel szolgált kántora 89 éves korában el­hunyt. Temetésén Pásztor Pál esperes, Marcsek János ny. lelkész, Solymár András és Völgyes Pál lelkészek szolgál­tak. -Aki hisz énbennem, ha meghal is, él«. — özv. Máry Sándomé sz. Haifer Mária, a paksi gyüle­kezet hűséges tagja türelem­mel viselt hosszú betegség után 78 éves korában októ­ber 16-án elhunyt. November 8-án temették el az óbudai temetőben. -Mert nékem az élet Krisztus és a meghalás 1 nyereség«. Az áttört tornyú templom Istentiszteleti rend Budapesten, 1967. november 19-én-Bizonyosak lévén afelől, hogy a századok érckeze fel­forgat és megemészt mindent, amit emberi kéz alkotott, s így megszűnik lenni idővel ezen Isten dicsőségére emelt hajlék is, jónak találtuk, hogy erről a későbbi nemzedék is biztos tu­domással bírhasson, ha neta­lán egykor a Zárkő emberi ke­zek által felemeltetnék ...« Emberi kezek által minded­dig a Zárkó nem emeltetett fel, pedig ez éppen százeszten­dős mondat leírása óta emberi kezek bizony emelgettek, rom­boltak köveket, sőt. bombák szórtak szét, de a váci temp­lom, amelynek alapjaiban ott nyugszanak ezek a mondatok áll. Sőt. megszépültén áll. .— Súlvos áldozatokkal a váci gyülekezet kívül-belül tata­rozta, felújította templomát. Dombay Sándor főmérnök biz­tos ízlésű tervei és ellenőrzése mellett. Az alapokban százesztendős mondatok rejlenek. Fent a ma­gasban száz vaselemből szer­kesztett, különös, áttört torony­csúcs díszük, a város érdekes színfoltjaként. Impozáns volt a lelkészek és presbiterek bevonulása a meg­újított templomba október 22- én, az élen D. Káldy. Zoltán püspökkel, aki feleségével együtt és bő lelkészi kísérettel vett reszt az ünnepélyes tem- lomavatáson. Impozáns volt a fényhatás a templomhajóban. Modern fénycsövek ontották a fényt, amelyek a falak száz­éves stílusával mégis megkapó harmóniába olvadnak. (Bolla Árpád lelkész tervét és mun­káját dicsérik.) S a fényt har­monikus színek verik vissza. Aki visszaemlékezik a régi bel­sőre, érzi csak igazán, mit je­lent a templomtér belső hatá­sában a jó színválasztás. De legimpozánsabb maga a gyüle­kezet Volt, amely megtöltötte a templomot. Anyagyülekezet, fi- liák és szórványok népe együtt örült, s ez a gyülekezet szívé­vel érthette Káldy püspök ige­hirdetését, amely a templom­ról, mint otthonról szólott, ahol Isten a családfő s ahol senki nem idegen, nem kívülvaló, és Isten közelsége telíti meg ott­hon-meleggel a hajlékot. De ezt a meleget szét kell árasztani a világban, s jövője annak a gyü­lekezetnek, annak az egyház­nak van, amely nem zárja be szíve melegét a templom falai közé, hanem kiviszi családi otthonokba, munkahelyekre, emberek közé. Szép ez a temp­lom — mondotta a püspök —, de hideg, érzéketlen szépség mindaddig, amíg szívekkel nincs kibélelve. Igazi szépségét a benne gazdagodó és benne meleget gyűjtő, dobogó szívek adják. Az ünnep fényét, belső mele­gét emelte a Lutheránia ének­karának több éneke. Püspök és énekkar onnan jöttek, ahonnan pontosan egy év és egy hónap híján száz évvel ezelőtt Szé­kács József püspök, az ország papja jött, hogy 1868. novem­ber 22-én felszentelje ezt a haj­lékot. Budapesten akkor mind­össze két evangélikus templom állott: — a Deák téri s a Buda­vári. S a váci vasúton azzal a büszkeséggel jártak az embe­rek, hogy az ország első gőz- vontatású vasútja. Az elfolyt század mi mindent hozott! De a templom ma is akkor temp­lom igazán, ha szívek bélelik. Akkor Tornyos Pál volt a lel­kész, aki szelíd, de szívós küz­delemmel harcolt éveken át a templomért. Ma Bachát István a papjuk, s a szívós harc a templomért nem csökkent ben­ne sem. Szász év alatt sokat változtak az arcok és a nevek. De a szívek nem. így történt, hogy >*a száza­dok érckeze, mely felforgat és megemészt mindent« — hatal­mas, győztes ellenfélre talált a meleg emberszívekben. K. E. Deák tér de. 9. (úrv) Dr. Kékén András de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 6. Hafenscher Karoly Fasor de. fél 10. Bízik László de. 11 Korén Emil du. 5. szeretetven- dégség Dózsa György út de. fél 10 Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákó­czi út 57/b de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de 10. Bánd! Sándor de. 11. dr. Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Veö­reös Imre Zugló de. 11. (úrv)) Ba­ranyai Tamás Rákosfalva de. 8. (úrv) Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás Fóti út de. 11. Szalay Tamás (szuppl.) Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula Pestlőrinc — MEGVÉTELRE KERESEK Jó állapotban levő, gyülekezeti hasz­nálatra is alkalmas harmóniumot. Cím a kiadóban. — SZORGALMAS, nyugdíjas asz- szony elmenne takarítani heti 1—2 napra. -Megbízható« jeligére a ki­adóba kérném a leveleket. — ROZSA! Legszebb bokor, futó. babafajták. Gladiolus, jácint, tu­lipánhagymák gyönyörű színekben Palkó kertésznél. Budapest XV., Csillagfürt u. 8. Kérje díjtalan ár­jegyzékemet. Szállítás postán. — TEMPLOMOK, tornyok, egy­házi épületek tatarozását kiváló minőségben szolid árakon válla­lom. Speciális toronyállvánnyal rendelkezem. SZOMOLNOKI MI­HÁLY kőműves mester. Nyíregy­háza. Honvéd u. 18. Kérjen infor­mációt a hajdúnánási ref. egyház- községtől. — HARMONIUM javítása - hibás felújítása garanciával. Fizetési könnyítéssel. Vidékre leutazom. Pokomy Károly Újpest, Rózsa ut­ca 59. — KÖZPONTI FÜTÉSES laká­somat megosztanám főiskolás leánnyal. Cím a kiadóban. de. 11. Matuz László Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston Sashalom de. 9. Kamer Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél IL du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Mado­csai Miklós de. 10. (urv) (német) Káposzta Lajos de. 11. (úrv) dr. Ottlyk Ernő este 7. Káposzta Lajos Torockó tér de. fél 9. dr. Ottlyk Ernő Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József de. 11. Takács József este fél 7. Rutt­kay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. Bencze Imre de. 11. Bencze Imre du. 5. dr. Rezessy Zoltán Német­völgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. fél 9. Visontai Ró­bert Csillaghegy de. 10. Csepel de. 1L EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadö: Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm., Puskin u. 13. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm, Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 67.3798 Athenaeum Nyomda. Budapest Felelős vezető: Soproni Béla igazgató l i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents