Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-11-05 / 45. szám

VASÁRNAP — *A ml

Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene.« (Dán 9,9) Inkább vállaljuk, hogy mások bántsanak meg bennünket, minthogy nekünk kelljen bocsánatot kérni. Istennel is ezért nehéz megtalálnunk az alaphangot, mert Ö a megbocsátó és mi vagyunk a vétkesek. Sok van a rovásunkon! A mindennapi életben hitetlen gondolatainkkal és szeretetlen cselekedeteinkkel a gonoszság pártjára állunk. Akaratának megkerülésével külön utakat keresünk. Hanyag tudatlanságból, vagy tudatos ellenszegülésből figyelmen kívül hagyjuk egész életünket igénylő akaratát. ö mégis irgalmas, nem bánik velünk keményen, ahogyan a lázadókkal szokás. Indítson új életre megtartó kegyelme!

HÉTFŐ, — »Nem azért szeretett titeket az Űr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; hanem mivel szeretett titeket az Űr és hogy megtartsa az esküt, mellyel esküdött a ti atyáitoknak.« (5 Móz 7,7—8) Az Ürnak nincs szüksége válogatott testőrségre, emberi túlerőre. Nem rendezett szűrővizsgálatot népe kiválasztására. Minket sem azért szeret, mert jók, hűségesek, kitartók, szilárdak vagyunk, akikre bátran rábízhatja ügyét és mindig számíthat. Az atyáknak tett esküje és irántunk mutatkozó jóindulata egyedül csak indokolatlan szeretetével magyarázható. Az, hogy gyermekei lehetünk, nem dicsekvésre, hanem hálaadásra indít.

KEDD. — »Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram! (Zsolt 139,3—4) Kár Isten előtt szavakat keresni. Még nagyobb baj, ha szép szólamokkal éppen a gondolatainkat akarjuk leplezni Előtte. Szóból ért az ember — Isten a lélek rezdüléséből. Nem a szabatos fogalmazást értékeli, hanem a tökéletes bizalmat. Nagy biztatás ez a kevés szavú alázat számára, de megsemmisítő ítélet a képmutatás felett. Ne áltassuk magunkat; önmagunkat, környezetünket •esetleg be tudjuk csapni, Istent azonban nem.

SZERDA. — »Erősségem az Ur és énekem, szabadítómmá lett nekem ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.« (2 Móz 15.2) Önmagunkat mindig dicséretre méltónak találjuk. Isten munkájában azonban lépten- nyomon hibát fedezünk fel. Magunkat erősnek, mindent tudónak, Istent erőtlennek, tehetetlennek látjuk. Engedjük, hogy életünkben Isten legyen az erős és valljuk meg, hogy önmagunkban gyengék, elesettek vagyunk! így meglátjuk, jelen világunk legerősebb hatalmasságát, a halált is legyőzte.

CSÜTÖRTÖK. — »ÉS lesz az én lakhelyem felettük és leszek nékik Istenük és ők nékem népem tesznek.« (Ez 37,27) Szomorú a magányos élet. Az ember csak teng-leng a nagyvilágban, ha nem tartozhat valakihez. Egyedül rágódik baján és örömét — ha van — nincs kivel megossza. Sok millió magányos emberhez szól az üzenet: Isten közelünkbe költözött, itt lakik! Sokkal közelebb, mint a szomszéd emeleten, vagy az utcasoron. Olyan közel van láthatatlanul, mint a gondolataink. Élnünk kell Isten közelgésének áldásaival! Elfogad övének. Társ, támasz, oltalom mindany- nyiunknak. A láthatatlan Isten közelsége indítson a látható embertárs keresésére, hogy ne csak egyenként, hanem összeforrott népként adjunk hálát Neki.

PÉNTEK. — »Vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: nagy az Ür, aki ki-, vánja az ő szolgáinak békességét! (Zsolt 25,27) A történelem során nagyon sok úr, király vezette háborúba, halálba a szolgáit, méghozzá a saját

érdekeiért. Eszelős elvakuftsággal, vagy hideg gonoszsággal az álávetettek millióit pusztította el. De van egy olyan úr is — Jézus— aki szolgáit eltiltotta a vérontástól és maga állt a fegyverek elé. Szolgái helyett önmagát adta halálra. így békességet adott Istennel. Kívánsága azonban az is, hogy az emberek egymással is békességben legyenek. Ez a kívánság nagy öröm és nagy feladat minden gyermekének, örömünk azonban csak akkor lehet teljes, ha minden lehetőt megtettünk, hogy valóra váljék Urunk kívánsága.

SZOMBAT. — »És mondd

néki: vigyázz és légy nyugodt; ne félj! és meg ne lágyuljon szíved e két füstölgő üszökda- rab miatt, Reczinnek és Szíriának és Remalja fiának felgerjedt haragja miatt!« (Ézs 7.4) Nyugalom! A pánik rossz tanácsadó! Ne csak a sok érthetetlen és ijesztő eseményt lássuk meg a világból, hanem figyeljünk arra. Aki világosabban lát. mint mi. Nem történik más, mint amit Jézus előre megmondott. Légy nyugodt, az ő kezéből semmiféle veszedelem nem ragadhat ki. Ne féltsük önmagunkat! Éber őrködésünk terjedjen túl magánéletünk körén. Kikezdhetetlen biztonságunkat állítsuk a felebarát szolgálatába. Magunk is csak így leszünk biztonságban itt és az ítéletben is.

Baranyai Tamás

A keskeny úton

Máté 1, 13—14

Még ott kell hogy csengjen mindnyájunk füléhen a reformáció ünnepének nagyszerű üzenete. Ojra megláthattuk az egyházban munkálkodó Isten nagy kegyelmét és meghallhattuk az újra felcsendülő evangélium boldog üzenetét. Életünk azonban megy tovább. Az ünneplés véget ért és újra jönnek a hétköznapok. Az ünneplésnek viszont akkor volt értelme, ha annak látható nyomai maradnak életünkben.

Igénkben Jézus Krisztus útról beszél, melyen vándorol az ember, az Isten népe. Mindenki, aki él, járja az utat. A kérdés csak az, hogy milyen úton jár?

Az életek nem egyformák, mert az utak sem egyformák. Van széles út is, mely Jézus szavai szerint a veszedelembe visz. Nagyon könnyű erre az útra rálépni, mert széles, tágas kapu van az elején, kényelmesen, könnyen lehet rálépni. Ezen az úton nincsenek korlátok. Minden gátlás nélkül, szabadon tombolhatnak rajta emberi indulataink. Ezen az úton semmi sem korlátozza az emberi bűnök uralmát. Ezért visz veszedelembe. Az emberi indulatok korlátlan hatalma veszedelmet jelent.

Éppen a reformációban megszólaló ige volt az, amely figyelmeztette az egyház népét, hogy ne menjen tovább a széles úton. Van másik út is, a keskeny út. Ez az az út, melyen Jézus járt. Isten erre az útra akarja vezetni Fia által az ő népét Jézus Krisztus erre az útra állt rá, itt akar pásztora és megváltója lenni népének. Azért keskeny ez az út, mert itt már nincs korlátlan hatalma a bűnnek. Itt Krisztus akarata vezet. Talán ezért látja az ember szorosnak a kaput, mely rávezet és szűknek az utat. Az ígéret azonban az, — mondja —, hogy életre visz. Az az ígéret nemcsak azt jelenti, hogy keskeny úton járók eljutnak az Isten országába, hanem azt is jelenti, hogy aki itt járja élete útját, annak itt, a földi életében igazi tartalommal telik meg élete. Boldogabb és gazdagabb az az ember, aki a keskeny úton jár, mert szebb az élete. Ezért kell meghallanunk Jézus biztatását: »Menjetek be a szoros Icapun/«

Kökény Elek

— Szentháromság utáni 24. vasárnapon az oltárterítö színe: zöld. A vasárnap délelőtti oltári igéje: 1 Tim 6, 12—16; az igehirdetés alapigéje: Mt 7, 13—14. A délutáni istentisztelet alapigéje: Zs 16. 5—11.

— A VASI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE lélkészi munkaközössége október 12-én Kőszegen tartotta ülését, amelyen résztvett dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke.

— A GYÖK-SOPRONI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközösségi ülésén úrvacsorát osztott Rusz- nyák Ferenc, igetanulmányt olvasott fel Szabó Kálmán, »Hogyan prédikáltak a magyar reformátorok koruk kérdéseiről?« címen előadást tartott Zoltán László és Bödecs Barnabás. Weitler Rezső esperes az időszerű kérdésekről számolt be.

— A BUDAPESTEK RUNDSHAU, a Budapesten megjelenő német nyelvű hetilap október 27-én megjelent számában hosszú cikkben ismerteti azt a beszélgetést, amelyet a lap munkatársa D. Káldy Zoltán püspökkel folytatott a reformáció 450 éves jubileuma alkalmából. A beszélgetés témája a magyarországi reformáció és a magyarországi evangélikus egyház jelenlegi szolgálata volt.

— SPANYOLORSZÁG. A

61 000 katolikus templom mellett mindössze 306 protestáns templom és imaház van nyitva Spanyolországban. Ezek közül 221 hivatalos hozzájárulással használható, 85 pedig megtúrt és elnézett használat. Barcelona tartományban él a legtöbb protestáns. Számukra 38 templom áll rendelkezésre. Utána Madrid tartomány következik 15 templommal. A spanyolországi protestánsok számát mintegy harmincezerre becsülik.

— TEMPLOMOK, tornyok, egyház) épületek tatarozásét kiváló minőségben, szolid árakon vélla- lom. Speciális .toron,yéllvánnyal rendelkezem. SZOMOLNOKI MIHÁLY kőmíves mester. Nyíregyháza, Honvéd u. IS. Kérjen Információt a hajdúnánási református egyházközségtől.

— EH ALL-gyártmányú Jő állapotban levő harmónium eladó. Cím a kiadóban.

— HARMONIUMOK speciális Javítása garanciával. Adás-vétel. Pokomy Pál, Bp IV Újpest, Komiét u. 120 Telefon: 493—017.

— ROZSA! Legszebb bokor, futó, babafajták. Gladiolus, Jácint, tulipánhagymák gyönyörű színekben Palkó kertésznél. Bp, XV. Csillagfürt u. 8. Kérje díjtalan árjegyzékemet. Szállítás postán.

— MATRASZENTIMRE — BAGOLYIRTÁSON autóbuszmegállótói 2 percre beépített területen, az Evangélikus Üdülő mellett gyönyörű fekvésű 120 négyszögöles telek eladó. Telefon: 299-969.

Kantáta-est Kelenföldön

»Isten kegyelmes szabadítá- sára a válasz az Ö dicsőítése. Ilyen válasz az egyházi ének és zene is« — mondotta dr. Ottlyk Ernő püspök az 50. zsoltár igéit hirdetve a kelenföldi gyülekezet október 15-i zenés áhítatán. Ez a gondolat hatotta át az éneket és a zeneszámokat is.

Előbb két Handel-mű szólalt meg. A nálunk »Szívem szerint kívánom« szöveggel jól ismert és Bach passióiból megszeretett dallamra felépített gyönyörű kantáta; »Ö, Uram árva lelkem« címmel. Ebben a szólót és duetteket Básti Anna, Dauda Katalin valamint Marik Péter és Me- zöfi Tibor átéléssel és tudásuk legjavát adva énekelték. Majd az F-dúr orgonaverseny hangzott fel zenekarral. Trajtler Gábor orgonaművész nagyszerű, szakavatott előadásában. Amint hallgattuk a szárnyaló

muzsikát, önkéntelenül is a nemrég elhunyt kiváló orgo- naművészünkre, Peskó Zoltánra emlékeztünk, aki annakidején egyik legkedvesebb számaként szólaltatta meg az orgonaversenyt és vezényelte a megkapó erejű kantátát.

Az igehirdetés után Kodály Zoltán két zsoltárát, az 50. és 114. zsoltárt szólaltatta meg az ének- és zenekar. Tolmácsolásukon látszott a hűséges készülés, meg az éneklésben való öröm, s így jó hírnevükhöz méltóan énekeltek és muzsikáltak Sulyok Imre karnagyuk vezetésével.

A nagyszámú gyülekezet szép élménnnyel gazdagodva távozhatott a templomból, mert a püspök igehirdetésében Isten szeretetének kifogyhatatlan gazdagságát ismerhette meg, s együtt dicsőíthette Istent igéjéért az énekben és zeaébeB- Figyelő

Nem akarnak Uppsalába menni

Olaszország keresztyén ifjúsági mozgalma Praliban tartotta konferenciáját augusztus

26—28-ig. A kongresszus témája »Hit és forradalom« volt és egy részletes határozatban tiltakoznak az ellen, hogy az Egyházak Világtanácsa Görögországban tartotta központi bizottsági ülését és hogy az ülést Konstantin király beszéde vezette be. Ez a tény a görög rezsim elismerését jelenti. Az olasz ifjúsági mozgalom azzal a görög néppel vállal szolidaritást, amelyet a hatalom jelenlegi birtoklói elnyomnak és együttérez a görög munkásokkal, egyetemi hallgatókkal, a politikai foglyokkal, deportáltakkal és a száműzetésben élő görögökkel.

Szolidaritását azzal demonstrálja az olasz evangélikus ifjúság, hogy nem küld képviselőt az uppsalai világgyűlésre.

— ZABOLAI CSEKME ÉVA.

miután a bécsi egyetemen befejezte teológiai tanulmányait, a londoni német evangélikus gyülekezetben kezdte el segéd- lelkészi szolgálatát.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 19S7. november 5-én

Deák tér de. 9, (urv) Trajtler Gábor de. ti. (urv) Hafenscher Károly du. 6. (urv) Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. Bizik László de. 11. Bízik László du. 6. Bogya Géza Dózsa György út de. fél 10. dr. Benes Miklós Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57'b. űe. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bán- di Sándor de. 11. (urv) dr. Rédey Pál du. «. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du, 7. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (urv) Rákosfalva de.

8. Gyarmat u. de. fél 10. Fóti út de. 11. Benczúr László Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél

10. Solymár Péter Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. fél 10. Vtrágh Gyula soroksár-ÜJtelep de. fél 9. Vlrágh Gyula Pestlőrinc de.

11. Matuz László Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV Telep de. 8 Rákospalota Nagytemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél H. Kamer Ágoston Sashalom de. 9 Kamer Ágoston Rákoscsaba de. 9 Békés József Rákoshegy de.

9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (urv) Mado- csai Miklós de. 11. (urv) Káposzta Lajos este 7. (urv) Madocsai Miklós Torockó tér de. fél 9. (urv) Káposzta Lajos Óbuda de. 9. Mik- ler Gusztáv de. 10. (urv) Mlkler Gusztáv XII. Tarcsal Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csenzsef Pesthidegkút de. fél ti. RUtt- kay Elemér Kelenföld de. 8. Ben- cze Imre de. 11. Bencze Imre du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelen- völgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. fél 9. Albertfalva de. 1. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 1L

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyhá2 Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: Koren Emi]

Szerkesztőség és kiadóhivatal-. Budapest, vm, Puskin m. 12 Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 20.412—'Vitt. Előfizetési ár: egy évre 60,- Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

67.3795

Athenaeum Nyomda. Budapest Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

Wittenbergi naplótöredék

A wittenbergi várostemplom

1967. június 29. csütörtök.

Szobatársammal, a csornai lelkésszel reggel fél hatkor asztalhoz ülünk a wittenbergi Goldener Adler (Arany sas) 32. számú szobájában. Abban a vendégfogadóban, ahova es- ténkint szívesen eljártak Luther professzor magyar uiákjai, és nemegyszer maga a professzor is megjelent közöttük. Az asztalnál most nem reggelit fogyasztunk, hanem az igével élünk. Az örök igével, amely ugyanaz Csornán. Mórichidán és Wittenberg ben.

Meghökkenve és hálatelt szívvel olvassuk az Űtmutató szerinti igéket: »szabályszerű* reformációi igék.

Az ószövetségi vezérige, mintha nem is Jeremiás, nanem Luther szájából hangoznék: »Azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben« (Jer. 20:9.) A reggeli

igéből: »Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással... (II. Tim. 4: 1—5.)

Telik a nap. Lutheránus lelkészek számára csodálatos, felejthetetlen látni- és hallani valókkal.

Délután fél hat. A wittenbergi vártemplom előtt állunk. Előző este, amikor a városba érkéz link, megpillantottuk már a száguldó autóbuszból, és a szívünk feldobogott. Most a 95 tétel kapujába értünk. Szemünk rátágul a bronzba öntött betűsorok hat oszlopára. Másik kapu nyílik és belépünk a templomba. Nemcsak mi, hanem előttünk, utánunk csoportok, látogatók özöne. Jó látni a sok áhítatos arcot, alágördülő könnycseppet és imára kulcsolt kezet. Az oltárnál tengerentúli turistacsoport áll. Beülünk áhítattal, várakozón a padokba. A másik oldal padjaiban is ül egy csoport. Népes nagyon. A tengerentúliak elhúzódnak az oltártól. Fiatalok. Fiúk és leányok. A mellettünk levő csoport is nagyfiúk, nagyleányok csoportja; német lehet, mert a kalauznő német beszédét nem fordítja senki Fémiképezőgépek dolgoznak. Sűrű villanások jelzik a felvételeket. A lencsék főleg a gótikus oltárra irányulnak.

Hirtelen kő-be rendeződnek az oltártól elhúzódott fiatalok, és felcsendül az »Erős vár a mi Istenünk« — angolul. Áhítattal, lendületesen, nem túl hangosan énekelnek egy verset. Utána hosszú másodpercekig — csend Majd felhangzik a gyűrűből egy férfihang Imádkozik. Halkan, röviden, bensőségesen.

Oszlik a csoport. Villog a magnézium.

A fiúk közül ruházatában, hajviseletében

nem egy meglehetősen huligánkülsejű. De az arcok, tekintetek — fiúké, lányoké egyaránt — tiszták. Később negtudjuk, hogy egy lutheránus kollégium növendékei.

Az oltártér előtt egyik oldalon Melanchton, másik oldalon Luther sírja. Mindegyik kőből faragva, feliratos, bronz fedőlappal.

Az oltártól elvonulva Luther sírja köré gyülekezünk. Erőteljesen, ércesen zendül meg az ódon boltívek alatt az »Ein feste Burgi- — magyarul. Elénekeljük az első és második versét, ahogy idehaza szoktuk. Elhangzik egy Túrmezei-vers: »Luther sírjánál, Wittenberg- benn. Lelkész-vezetőnk imádságra nyitja száját. Egyszerű, de szívből — az övéből és a miénkből — jövő szavakkal ad hálát Lutherért, a Luther által nekünk ajándékozott tiszta igéért. Némelyik lelkész óvatosan előhúzza zsebkendőjét, hogy felcsillanó könnyét letörölje...

Sokan állnak a csoportunk körül és néma áhítattal figyelnek ránk. A nyelvet nem értik, de szivünk hangját igen. Testvérszivek, Luther népe vagyunk.

Kilépünk a vártemplomból. Indul a fiatalok hatalmas autóbusza. Sokáig integetnek a fiúk, lányok. Mi visszaintegetünk. Aztán másik nagy busz indul, utasokkal telve. Kölcsönös integetés, búcsúzkodás. Testvérek vagyunk Luther hitében.

Németországi utunk utolsó vacsoráján, a Wittenberger Hof-ban kellemes meglepetés várt bennünket. Asztalainkon gyönyörű virágcsokor, mindegyik virágcsokorban három hosszú, karcsú, hajlott gyertya: piros, fehér zöld. A gyertyák égtek, lobogtak, a szivünk megfényesedett. És a szemünk is. A

szemünk aztán elhomályosodott, mert bepáráz- ta a könny. Eszünkbe jutott az a zászló, amit délelőtt láttunk a Luther korabeli wittenbergi egyetem nagy előadótermében, Luther katedrája felett. Két másik zászló — az egyetem és a filozófiai fakultás zászlaja — mellett függött a falon kiterítve, nyelestül. Kopott, ki- fakult, színehagyott. A címer jól látható rajta: a magyar címer. És jól látható, betűzhető a felirat is:

— Disiunctos musae.

— Disiunctos musae! Távoli diákok. Magyarok. Akikből a XVI. század folyamán ezer tanult Wittenbergben, hogy aztán hazahozza drága magyar földünkre a láncaitól megszabadított örök igét.

Emlékeink kopott tarsolyából néhányan ős: wittenbergi diákdalt kotortunk elő és csendesen, óvatosan lefújtuk róla a port, amivel évszázadok belepték.

— Mikor Wittenbergának kapuját döngetem. A rector magnificus azt mondja énnekem:

»Hej, domine spectabilis, látszik, hogy kend

magyar,

úgy kongati, bongati, döngeti, rengeti azt a

kaput.

mint a jeges zivatar/«

Amikor aztán a Goldener Adlerben barátommal elolvastuk a hit által való megigazu- lásról szóló esti igét — Római lev. 4: 9—25. —■, az egy másik, drágább éneket zendített meg számunkra:

— Krisztus halálra adatott A mi sok bűneinkért.

De harmadnap feltámadott Megigazulásuntcért... (207:1.)

Sigby Jenéi