Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-11-12 / 46. szám

KP. BÉRM. BP. 72.

ORSZÁGOS EVAN G É LIKUS HETILAP

XXXII ÉVFOLYAM 46. SZÁM 1967. november 12.

Ara: 1,4# Forint

Reformációra indító szeretet

Ja 4, 9—10

A reformáció évfordulóján János apostolnak ez a bizonyságtétele hangzik: »As Isten szeretet-«! A szeretet az Isten lényege. Meg lehet vádolni János apostolt azzal, hogy túlzottan egyoldalúan beszél az Istenről. Nem a »szeretet-« az egyetlen szó, amivel ki lehet fejezni Isten lényegét — mondhatná valaki. Minden ilyen irányú okoskodást és érvelést elnémít azonban az. amit János apostol így mond: »És mi megismertük és elhittük az Istennek hozzánk való szeretetét«. A személyes megtapasztalással szemben ugyanis nincs érv! Luthernak is hiába mondták volna, hogy az Isten nem kegyelmes és nem szeret. Amikor hosszú viaskodás után saját életében élte át Isten mentő szeretetét, az olyan valóság lett számára, amelytől többé nem tudott tágítani. János apostol, Luther és sok millió hivő ember egyértelműen vallja: »az Isten szeretet«.

Amikor János apostol Isten lényegét a »szerelet<<-ben jelöli meg, akkor nem valamiféle teológiai, vagy filozófiai meghatározást használ. Előtte nem egy fogalom van, hanem sokkal inkább egy tett. Egy tett, amely igazolja, hogy az Isten »szeretet«. így mondja ezt János apostol: »Ebben nyilvánult ' meg az Istennek hózzánk való szeretete, hogy az ö egyszülött Fiát elküldötte Tsten a világba«. A szeretet szó tehát Isten cselekvését jelöli meg a világért és benne az emberért. Azzal mutatta meg Isten a maga valóját, hogy odafordult a világhoz és Fiát adta érte. Igen, a világra irányul ez a szeretet', az emberre, minden emberre! Krisztusban öltött testet ez a világ iránti szeretet. Aki látja, hogy miként adta oda Jézus életét a világért, hogyan járt az emberek között minden bűnük, gondjuk, terhük, kenyértelenségük magára vállalásával, az szemléltető példát lát az Istennek a világ iránti szeretetéröl. Ennek a Krisztusnak igazi lakóhelye az utca volt, ahol találkozhatott a bénákkal, a leprásokkal, a vakokkal, a fiát sirató özveggyel, a bűneikkel küszködökkel és az új élet után sóvár- gókkal. Ott az utcán, a forrongó élet kellős közepében, ott ahol a világ valóban világ volt, bizonyította meg, hogy Benne az Isten szeretete van az emberek között és cselekszik értük. Erre gondolt János apostol, amikor így vallott: »Ebben van a szeretet, nemhogy mi szerettük az Istent, hanem hogy Ö szeretett minket és elküldte az ő fiái engesztelésül a mi bűneinkért«.

Isten azt akarja, hogy Jézus Krisztusban megmutatott szeretetét az ö tanítványai vigyék tovább és úgy járjanak a világban, ahogy Krisztus járt. Jézus tanítványainak, tehát az egyház tagjainak a saját életükkel és munkájukkal kell választ adniuk Isten szeretetére. Az egyháznak vissza kell tükröznie Istennek azt a szeretetét, amelyet ő maga megtapasztalt. Ez azért lehetséges, mert Isten a Vele való közösségben részt ad a saját életéből, abból az életből, amelynek lényege a szeretet. A tanítványok szeretete az Isten szeretetén gyullad fel és az így felgyulladt szeretet továbbadóinak kell lenniük.

Ez a továbbadás szóban és cselekedetben történhetik. Ezen az úton járt János apostol is, amikor hangos szóval bizonyságot tett: »És mi megismertük és elhittük az Istennek hozzánk való szeretetét«. A szó, az evangélium hordozója az Isten szeretetének. Ezért volt olyan drága Luther számára Jézus Krisztus evangéliuma és ezért mondotta azt az egyház ■»legnagyobb kincsének«. És mivel egész munlcássága arra irányult, hogy a szeretetnek az evangéliuma tisztán és igazán hirdettessék, azért nem volt hajlandó tanításaiból semmit visszavonni sem Wormsban, sem niásutt. Ennek az evangéliumnak a prédikálására, az Isten szeretetéröl való bizonyság- tételre küldi ma is Isten az egyházat a világba.

A szóval való bizonyságtételhez azonban elválaszthatatlanul hozzátartozik a cselekedetekkel való bizonyságtétel is. Luther újra és újra hangsúlyozta, hogy Istennek megtapasztalt szeretetét a felebaráton való segítésben kell megmutatni. Így mondta ezt egyszer: »Isten nekem, méltatlan és megítélt embernek minden érdemem nélkül, ingyen és csupa kegyelemből Krisztus által életet és üdvösséget adott, úgy hogy semmi mást nem kell tennem, csak hinnem, hogy ez így van. Ezért viszont szabadon, boldogan és ingyen teszem azt, ami Atyámnak kedvére van és felebarátom iránt olyan módon viselkedem. mint Krisztus én irántam és semmi mást nem teszek, mint amiről látom, hogy jó, hasznos és üdvösséges Neki«. Luther János apostollal együtt vallotta, hogy Istent csak a felebaráton keresztül lehet szeretni. Istent csak a felebarátban lehet elérni. Csak rajta keresztül érkezhetik meg szeretetünk Istenhez. Még tovább ment Luther, amikor merészen így tanított: »Isten oly mélyre alázkodik, hogy mindent, amit a szegényekkel cselekszünk, úgy vesz, mintha vele magával tettük volna. A világ tehát telis-tele van Istennel. Nem kell az égbe bámészkodva mondanom: hadd lássam az Űr Istent, hogy szolgálhassak Néki. Hanem, ha Istennek szolgálni akarsz, hát ott van a házadban, a világban. Jól vigyázz hát, hogy el ne menj az Isten mellett«.

A mai keresztyénségnek világosan kell látnia, hogy csak akkor maradhat meg Istenben, ha a szeretet útján jár. Fel kell ismernie azokat a felebarátokat, akikben az Isten közeledik hozzá. Felebarát az a vietnami édesanya, édesapa és gyermek. aki a rázúduló bombák elöl az életét menti, aki összedűlő otthonának romjai alatt családtagjait keresi, felebarát az az indiai, vagy latin-amerikai édesanya, aki nem tud gyermekének kenyeret adni, felebarát az a néger, aki bőrének színe miatt csak másodrendű állampolgár, felebarát az a sok-sok millió ember, aki fél a holnaptól, mert fél a háborútól. De felebarát az is, aki saját bűneivel küszködik és szeretne szabadulni abból, felebarát az az özvegy, aki magára maradt, az a beteg, aki segítségünkre szorul, az a magányos ember, akinek nincs társa, az a síró, akinek a könnyét le kell törölnünk és aki előtt az Istennek mindennél nagyobb szeretetéröl kell tanúskodnunk.

I Részlet TV Kalriy Zoltán püspök

!*•?. október 29-i rádiós igehirdetéséből.)

••

Örökség és k ötelezés

A reformáció 450 éves jubileumának ünneplése

Október 31-én este 6 órakor tartotta még Magyarországi Evangélikus Egyházunk a reformáció 450. évfordulójára rendezett országos jubileumi ünnepélyét a Budapest — Deák téri templomban. Fővárosunk világvárosi, esti fénypompájában tündöklő szívében úgy állt a Deák téri templom, mint finom mívű antik ékszer. Egy darab örökség maga is. Ez az örökség azonban nem a múltba merengeni indít, hanem elkötelez a ma és holnap feladataira. Mint az egész lutheri reformáció.

Megértette ezt és egyre inkább tanulja érteni egyházunk népe. Erről tanúskodott a zsúfolásig megtelt templom. Sok későn érkezőnek már csak állóhely jutott. A Deák téri hívek népes seregében ott láttuk sok pesti és budai gyülekezet evangélikusait, felügyelőket, presbitereket, lelkészeket. Sőt nem kis számban voltak ott vidéki falvak, városok evangélikusai is. Jelenlétük igazán országos ünneppé avatta ezt az idei, jubileumi megemlékezést. S talán volt abban valami jelképes, hogy bár a reformáció ünnepe munkanap, mégis ily tekintélyes számban sereglettek össze az ünneplők. Hiszen éppen a lutheri reformáció adta vissza a világi munka becsületét, s tanított arra , — ahogyan ezt az ünnepi előadásból is hallhattuk —, hogy a hűséggel végzett munka igazi istentisztelet.

Ádán. metodista szuperintendens, Filep Imre unitárius egyházi püspöki helynök, Dr. Kádár Imre református teoelnöke és Madai András csoportvezető, Szamosközi István református püspök, Berki Ferit ortodox esperes-adminisztrátor. Laszkovszky János baptista egyházi elnök, Hecker

IMÁDKOZZUNK

Mindenható Ür Isten, Édesatyánk! A díszüket hullató fákkal és a közelítő téllel, de életünk minden változásával is magad felé irányítod tekintetünk. Változatlan vagy. Szüntelen jössz hozzánk. Velünk vagy. Hatalmadnak, türelmednek és igazságodnak nincs kezdete és vége. Számunkra mégis te vagy a kezdet és a végcél is. Egyszer hozzád kell megérkeznünk, mint ahogy mindnyájunknak meg kell jelennünk Fiad ítélőszéke előtt. Gondolataink, szavaink, cselekedeteink nyilván vannak előtted. Te ítéled meg azokat.

Bűnbánattal kell beváltanunk, hogy sokszor megfeledkeztünk rólad — megtagadtunk, megbántottunk. Rosszul sáfárkodtunk időnkkel, drága ajándékoddal. Sok alkalmat mulasztottunk el a jó cselekvésére, pedig számtalan jellel figyelmeztettél benünket. De azt is megváltjuk, hogy evangéliumod szava vigasztalást hoz keserűségünkbe, megújítja bennünk, az elszánást, mert megújítja hitünket. Meggyőzöl, hogy Atyánk vagy, hogy Jézus Krisztus, akit bűneink eltörlésére küldtél a világba, a mi testvérünk.

Köszönjük, hogy amikor körülöttünk a természet az elmúlást prédikálja, evangéliumod által az örök életet hirdet- teted nekünk. Tartsd meg közöttünk szent igédet. Ébreszd követeid lelkiismeretét, hogy érthetően, kikerülhetetlenül mondják el azt, amire szükségünk van. Add Szentlelkedet, hogy el ne aludjék egyházad, amikor annyi tennivaló van a világban. Ámen.

Sá&utber SÖidrton mortbto

Szentháromság után a 25. vasárnapon

Zsolt 36.9

Krisztus a menny ben nagy és jól megterített asztallal vár bennünket. Mi. akik ebben a földi életben miatta szenvedünk, szomjazunk és sokszor szégyenkezünk, a következőt halljuk tőle abban a mennyei hazában: Ti királyotoknak és Uratoknak ismertetek el engem, bár én szegény voltam és még azt sem tudtam, hogy lesz-e hely, ahol holnap pihenésre tudom a fejem lehajtani. Most lássátok meg, hogy én valóban Király vagyok abban az értelemben, hogy életetek legnagyobb kincse és gazdagsága az én evangéliumom.

Krisztus országában megszűnik a szükség. Ha böjtölt valaki miatta, asztalánál bősége lesz. Isten igéjének a követése mindig együtt jár ezzel az éhséggel és szomjúsággal ebben a világban, de Krisztus országában elkészített asztal kárpótolni fog mindenért.

pm

lógiai professzor, egyházkerületi főgondnok, Nagy József baptista szemináriumi igazga tó. Vendégeinket D. Káldy Zoltán püspök köszöntötte. • ■

Isten igéjét Rusznyák Ferenc soproni lelkész hirdette. Annak a soproni gyülekezetnek egyik lelkésze — s talán ez is kissé jelképes volt ezen az ünnepen — amely az országban elsőnek fogadta be annak idején a reformáció tanítását. Pál apostol Rómabeliekhez írott levele első részének 16—17 verse alapján szólt az igehirdetö Isten igéjének üdvözítő hatalmáról. Ezek voltak azok a bibliai igék tudvalévőén, amelyek Luthert elvezették reformatori felismerésére: az evangélium Istennek hatalma minden ember megmentésére. S »Luther nem elégedett meg azzal, hogy ő maga a belsőleg felszabadult ember hitével álljon a világban, hanem azon volt, hogy minden ember örömmel és becsülettel végezze munkáját családi otthonában és hivatásában. Mi is ezzel a belső szabadsággal, a mai életért vállalt felelősséggel állunk világunkban és teljesítjük feladatunkat munkahelyen, hivatalban, egyházban erőnk boldog bevetésével az emberiség nagy kérdéseinek megoldására.«

Az ünnepi előadást »A reformáció öröksége és kötelezése« címmel D. Káldy Zoltán püspök tartatta. »Mi volt az az ajándék, amit Isten a reformációban adott?« — vetette fel a kérdést. Jézus Krisztus evangéliuma! Ez a reformáció alapja, s ezért van a reformáció. Ezt az evangéliumot találta meg a Szentírásban Luther, a Biblia tudósa, s erről a kincsről vall a reformációt elindító 95 tételben is: »Az egyház igazi kincse az Isten kegyeimének és dicsőségének legszentebb evangéliuma.«

»Ez az evangélium megítélö- je és széttörője lett minden emberi .vallásosságnak’. Hiszen az ember semmit sem adhat Istennek, ellenkezőlég: Isten ad igazságot, bűnbocsánatot az embernek«. Az egyetlen, amit elvár, hogy higgyünk őbenne. Tehát a hit az egyetlen helyes

istentisztelet. Ezért lett a reformáció nagy tanítása: ’Kegyelemből, hit által!’ Ezért lett az egyház ismertetőjele ennek az evangéliumnak a hirdetése. Ott van az egyház, ahol ezt az evangéliumot tisztán és igazán hirdetik.

»Ugyancsak a felfedezett evangélium késztette Luthert arra, hogy a világ felé forduljon és megvonja a vonalakat a reformatori felismeréstől a mindennapi életig, a világig • Luther egyik legnagyobb tette az volt, hogy visszaadta a világnak méltóságát és értékét. »Az egyház nem arra van hivatva, hogy gyámkodjék a világ felett, hanem arra, hogy abban bizonyságot tegyen Istennek a Jézus Krisztusban a világ felé forduló szeretetéröl és végezze a szeretet cselekedeteit.«

Az előadás végén, mely szinte az egész lutheri teológia alapvonalait felvázolta, a püspök rámutatott azokra a kérdésekre, amikre ennek a teológiának az alapján a ma élő evangélikus nemzedéknek kell feleletet keresnie. Mert »a reformáció korához képest a tudományos és technikai fejlődés, a társadalom előrehaladása következtében új és új problémák adódnak. Ma nem élhetünk meg azokból a feleletekből, amiket a reformáció korában adtak a háború kérdésében.« De a mi időnkben feleletet kell adnunk arra a kérdésre is, »hogy mi a helyes keresztyén magatartás azokkal a forradalmakkal kapcsolatban, amik igazságosabb társadalmi rendet akarnak kialaikítani, a gyarmati népeket felszabadítani, a fajok egyenlőségét biztosítani. Végül arról sem feledkezhetünk meg, hogy a reíor- máció népe Magyarországon végzi szolgálatát, hiszen a protestantizmus legjobbjai négyszáz év óta szívesen és áldozatosan szolgáltak népünk között«. Erre a szolgálatra kötelez ma is a reformáció öröksége.

D. Káldy Zoltán püspök előadása után a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa nevében Szamosközi István református püspök, a Tanács alelnöke köszöntötte a távollevő Dr. Bartha Tibor püspök, elnök nevében is. az ünneplő gyülekezetét, egyházunkat. »A nagy értéket nyert emberek megilletődöttségével ejtjük ki ajkunkon Doktor Luther Márton atyánk nevét. A Krisztus követségében járt, s a nemes harcot töretlen hűséggel megharcolt ember volt ő« — mondotta többek között köszöntésében a püspök.

A felemelő, gazdag ünnepségnek méltó keretet adott a zenei. műsor. A Lutheránia énekkar Sulyok Imrének a reformációi jubileumra írt művé! adta elő, Weltler Jenő karnagy vezényletével, s Bach: Reformációi kantátájának egyik részletét. Trajtler Gábor orgonaművész Bach »Erős vár a mi Istenünk« korálelőjátékát adta elő orgonán.

Egyházunk Ünnepi Nyilatkozatát, melyet reformációi számunkban már közöltünk, Dr. Kékén András Deák téri lelkész olvasta fel. Hafenscher Károly Deák téri másodlelkész imádságával és áldásosztásával ért véget egyházunk országo- reformációi emlékünnepe.

Dr. Groó Gyula

Egyházunk országos ünneplését megtisztelte megjelenésével Prantner József miniszter, az Állami Egyházügyi Hivatal