Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-11-05 / 45. szám

Utolsó szállásunk

Az 1917-es orosz forradalom visszhangja egyházunkban

tgy november táján, amikor a temetőket járjuk, hogy kedves halottaink sírját virágdíszbe öltöztessük, mindig újra Mamóka jut eszembe, aki egy kis alföldi falu temetőjében pihen már tíz esztendeje.

Amikor megismertem, felül volt már a nyolcvanon. Arcát ezer ránc barázdálta, de szemei elevenen csillogtak. Lassan, öregesen járt, léptei itt-ott már bizonytalanok voltak, de vasárnaponként sohasem hiányzott a templomból. Kicsit lihegett, amikor beült a harmadik padba, megszokott helyére, énekeskönyvét egészen az orráig emelte és mindig arról panaszkodott, hogy milyen aprók is azok a betűk!

Egy vasárnap üresen maradt Mamóka helye. Amikor lelkésze bekopogott hozzá panaszosan mondta: »A gyerekek nem engedtek tegnap elmenni a templomba!-« Mamókát szél érte. Léptei annyira bizonytalanokká váltak, hogy valóban nem volt tanácsos öt elengedni otthonról. A szobában vetettek neki ágyat, de napközben még föl-fölkelt, tett-vett maga körül. A lelkész érezte, hogy Mamóka akar neki valamit mondani, s valóban rövid beszélgetés után így szólt: »Tisztelendő Űr szeretnék mutatni magának valamit. Nehézkesen, botladozva indult előre, a konyhán át a kamrába tartott. A lelkész kíváncsian követte: -Mi lehet itt, ami engem érdekel?« A sötét kamrában hunyorogva

nézett körül, majd szeme lassan megszokta a félhomályt. Ekkor meglepetésében majdnem felkiáltott: a liszteszsák, zsírosbödön és néhány lim-lom mögött a fal mellett egy fekete koporsót pillantott meg. -Itt az én utolsó szállásom« —

mondta szinte büszkén Mamóka és sorra emelte ki belőle a fekete ünnepi ruhát, cipőt, fejkendőt, amiket már évek óta készítgetett gonddal, előrelátással a nagy útra.' A lelkész csak néhány szót tudott mondani: -Mamóka, maga szerette Isten igéjét, tudnia kell, hogy nem ez az utolsó szállásunk, az odaát vár bennünket Krisztusnál az üdvösségben!«

Két héttel később újra szél érte Mamókát. Most már ö üzent papjáért, beszélni akart vele. Megbénult teste tehetetlenül feküdt az ágyon, elferdült ajkai nehézkesen préselték ki a szavakat, fátyolos szemében azonban egy percre fény csillant, amikor ezt suttogta: -Ügy szégyellem magam azért, amit múltkor mondtam! Most már hiszem, hogy Jézusnál lesz az én utolsó szállásom is. Ezt mondja el a temetésemen és azt, hogy hazamentem!«

A temetési igehirdetés nem volt hosszú. Nem is volt más, mint egy üzenetátadás, egy haldokló asszony boldog, síron túl néző hitéről való bizonyságtétel.

Keveházi Lászlóné

Bibliai ábécé: KEGYELEM

A »Miatyánk«-ot az imádságok mártírjának szokták mondám. A gépies, lélektelen, figyelmetlen imádkozást mód miatt szenved. Ennék mintájára a »-kegyelem-« szavát pedig a bibliai fogalmak mártírjának lehetne nevezni, amely fulladozik a kenetes szóhasználatban.

Pedig nagyon is élethordozó szó. Az Ótestementum népe egész létének, sorsának, történelmének magyarázatát abban ea egyetlen tényben látta, hogy Isten választása, megin- dokolhatatlan jóságából rájuk esett Jóságos kegyelme. »che- szed«-je szabott törvényt, rendet is számukra. Méltán várja hát népétől, hogy kegyelmére hűséges magatartással válaszoljon, (5 M 5,10.) Ha népe hűtlenkedik, a visszatérés alapja mindig egy és ugyanaz: a szövetség egy pilléren nyugszik itt csupán és ezt még népe hűtlensége sem képes felrobbantani. Egy egész nép történelmének a summáját vallja meg a 100. zsoltár 1. verse: »Magasztaljátok az

Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.«

Aki pedig egy helyen szeretné látni és olvasni, mit jelentett Izrael számára a kegyelem, hogyan fogja át az egész mindenséget, az olvassa el a 136. zsoltárt. Méltán lehetne ezt az Ötestámentum »Te Deum«-áüak nevezni.

Az evangéliumokban nem túlságosan gyakran találkozunk ezzel a szóval. Ahol előfordul, ott a lehető legszorosabban kapcsolódik Jézus Krisztus személyéhez. Lukács evangéliuma azért mondja Máriát »kegyelembe fogadottnak«, mert Isten megindokol- hatatlan jóságából édesanyja lehet Jézusnak. János evangélista is egy lélegzettel beszél Jézus Krisztusról és a kegyelemről. a »Charisz«-ról. Jézus Krisztus egy és azonos az Isten testté lett kegyelmével: »... a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett.« (Jn 1,17.)

Jézus Krisztus maga nem beszél a kegyelemről, hanem gyakorolja azt, kegyelmez. Nem üzenetet hozott a kegyelemről. hanem az testté lett benne Aki Vele találkozott, az Isten üdvözítő emberszere- tetével találkozott. Neki türelme. szeretete és hatalma volt megközelíteni, feloldozni és szabaddá tenni az embert. Benne a kegyelem világméretűvé nő. (Jn 14; Mt 26,28.)

Jézus világosan beszélt arról, hogy a Benne testté lett kegyelem célja az, hogy az ember gondolkodásában, magatartásában Istenhez forduljon (Jn 3,14; Mt 22, 1,14.) és embertársának továbbadja a kegyelmet irgalmasság formájában: (Mt 18, 21, 35.) Ha ez nem történik meg, a kegyelem ítéletessé válik. (Mt 25, 31— 46.)

Pál apostol figyelmünket a kegyelem ajándék-jellegére irányítja. (Ef. 2,8.) Isten kivesz az ember kezéből mindent, amit üdvösségéért elébe vihetne, Isten jön és ajándékoz. Ez az ajándékkegyelem nem valami, hanem Jézus Krisztus maga. Vele gazdag a keresztyén. (2 Kor 8,9.) Ez a kegyelem kizár minden emberi érdemet, de elkötelez minden rosszal, bűnnel, ártóval való küzdelemre. Ezért Pálnál hangsúlyos a kegyelem erkölcsi, elkötelező ereje is. (Tit 2,11—12.) A kegyelem által lesz »boldog reménnyé« az ítéletnap várása is hiszen a Bíró azonos a kegyelem ajándékát adó Krisztussal. (Tit 2,13.)

A középkori egyház »kegyelmek«-^ beszélt, és azok megszerzésén fáradozott. A reformáció egyházának legdrágább' kincse a Jézus Krisztusban kapott ajándék-kegyelem, amelynek előzménye csak Isten megindokolhatatlan szere- tetében van, de etikai következményeit bennünk akarja látni.

Luther ezt így köszönte meg: »Én vagyok, Uram, a Te bűnöd. Te vagy az igazságom. Ezért vagyok vidám és ujjongok rettenthetetlenüL Mert az én bűnöm a Te igazságodat le nem gyűrheti és a Te igazságod nem is hagy engem bűnben maradnom.«

Fehér Károly

— A lutheránus világszövetség október 3- án megjelent hivatalos kőnyomatos lapja külön kiadásban, mintegy 8 oldal terjedelemben közli D. Káldy Zoltán püspök válaszait Hans-Wolfgang

Hesslernek, a Lutheránus Világszövetség Sajtóosztálya Vezetőjének kérdéseire. A püspök 16 feltett kérdés kapcsán - ismerteti a magyarországi

evangélikus egyház szolgálatát, elvi álláspontjait, továbbá véleményét a marxista—keresztyén párbeszédről, valamint a római katholikus egyházzal folyó dialógusról.

— WEILER HENRIK knitíenfeldi lelkészi szolgálata után

a bécsi I. kerületi evangélikus gyülekezet másodlelkésze lett.

O

tven esztendővel ezelőtt, az első világháború folyamán, egyre nyilvánvalóbbá

vált, hogy katasztrófába vezették az országot. Az Osztrák—Magyar Monarchia katonai veresége, az országban uralkodó nyomorúság és ínség, egyre követelőbben parancsolta a helyzet gyökeres megváltoztatását.

Egyes üzemekben már korábban is fel-fellobbantak a forradalmi törekvések, azonban az 1917-es orosz forradalom következtében az egész munkásság körében fellángolt a szocializmusért való lelkesedés tüze. A cárizmus bukása példaképül szolgált a Habsburgok megbuktatásához.

A nagy idők eseményei egyházunkban is éreztették hatásukat. Figyelemre méltó, hogy ebben az időben szó sincs arról a szovjetellenes hangról, ami a Horthy-kor- szakban jellemezte az egyházi sajtót. Ez egyszerűen nem volt lehetséges, mert a tábori lelkészek a katonákról, a gyülekezeti lelkészek pedig a hazai hangulatról mindig olyan értelemben számoltok be, hogy terjed a forradalmi gondolkodás, s ezért az egyháznak Vigyáznia kell, hogy ne azonosítsa magát a fennálló ferene- józsefi rendszerrel.

E

gyházunk sajtója beszámolt az orosz eseményekről. Az Evangélikus Örálló ismertette a szovjetkormány vallásügyi rendelkezését, amely szerint az egyházat elválasztják az államtól, megszüntetik bizonyos felekezetek fölényét a

többivel szemben, bevezetik a lelkiismereti szabadságot, minden vallási rítus szabadságot élvez, az egyházat és az iskolát elválasztják, a papi kiváltságok megszűnnek, az anyakönyvezés állami feladattá lesz (Evangélikus Örálló 1918. 61. sz.).

Ezeket az intézkedéseket megértéssel fogadta egyházi sajtónk, azzal a gondolattal, hogy az egyház mindig együtt örül a néppel, sohasem csak magára gondol, sohasem öncélúan cselekszik. Duszik Lajos miskolci lelkész ezt írja: »A szekularizáció (az egyházi vagyon államosítása) senkinek sem mulatság és gyönyörűség. Egyszerűen- szükség. Istennek nincsen vagyonra szüksége. A népnek van. Kiáltó igazságtalanságokat azonban csak azért, hogy minden a régiben maradjon, passzív magatartásunkkal nem szabad szankcionálnunk.« (Evangélikus Lap. 1918. 3. sz. »Hol késel Luthe- ránia?« című cikkben.)

A közelgő vihar szelét érezve, a Harangszó ismerteti a Vas megyei gazdasági bizottság következő című felhívását: »Földet a hazatérő katonáknak!« Isten nevében, tehát ajándékként kellene odaadni a földet. »Adjon a kisgazda V,„ */*. 1 egész holdat, a közép- és nagybirtokosok 5—100 holdat. Adjanak a községek, nemes és úrbéri közbirtokosságok, egyháznagyok és egyházközségek.« (Harangszó, 1918. 30.) Persze, a földfelajánlásból semmi sem lett, de hűen tükrözteti ez a javaslat a forradalomtól rettegő rétéA TEMPLOMÉPÍTŐ

Kétszáz éve, 1767. november 6-án született Liedemann Márton lelkész, a kolozsvári evangélikus templom építője. Ennek emlékére közlünk részieteket Reményik Sándor -Kövek zsoltára« című, Liedemann Mártonról írott verséből:

Elhalkult és elhalt az orgona...

De új nesz kél most a templomfalakból.

Nem halljátok? Itt körül a falakban

Dobognak a beépített kövek.

gek gondolkozását. A lelkészek világosan látták, hogy a hazatérő katonák és volt foglyok között sok lesz, aki rokonszenvezik az orosz forradalommal. (Harangszó, 1918. 90.)

Ebben a szituációban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása kétirányú volt az evangélikus egyházban: egyrészt felszította a papság legjobbjainak lelkiismeretét, ezek figyelmeztették az egyházi közvéleményt a jogos számonkérés lehetőségére, másrészt a főúri egyházvezetés evangélikus egyházunkat akarta odadobni eszközül a népellenes érdekek védelmére.

D

e még más jelentősége is volt a Nagy Októbernek. Az egyházi sajtó örömmel jelentette be, hogy a breszt- litovszki béketárgyaláson a központi hatalmak és Oroszország megbízottai a béke főbb szempontjaira nézve megállapodásra jutottak. (Harangszó, 1918. 13.) A Szovjetuniónak Lenin kezdeményezésére létrejött békelépését az Evangélikus Örálló így méltatja: »Békeszózat csendült világgá a messze keletről, honnét eddig öldöklő fegyverek csatazaja rémítgette lelkünket. A békesség szelíd galambja Végre kiröppent s szárnyra kelve most már, — jól esik hinnünk, — berepüli majd az egész világot és meghozza elveszített nyugalmát a harcokban megfáradt emberiségnek.« (Evangélikus Örálló, 1918. 45.)

Ezek a hírek nagy reménységgel töltötték el a lakosságot. mert egyre Inkább katasztrofálissá vált az osztrákmagyar monarchia helyzete. Nemcsak az orosz fronton, hanem a Piave folyónál történt súlyos veszteség miatt is Összeomlásban volt a hadsereg, a forradalmi mozgalom győzelmes terjedése következtében. Otthon már csak 80 gramm volt a kenyérfejadag. Sztrájkok és háború ellenes tüntetések voltak Bécsben, Budapesten, Prágában, Lvovban, ipari központokban, re- csegett-ropogott a Habsburg- monarchia egész korhadt épü... jött egy ember, törékeny, beteg, A lelke égett, Szíve dobogott,

Az az ember templomról álmodott.

Az az ember keresett, s megtalált

És azt mondta nekünk: Ti templom lesztek.

Falakká fogtok összeállani,

És visszaveritek az Ige hangját És visszazengitek az orgonát —

Az imádkozó nagy nyomorúságot S az áhítat szárnyaló énekét Szent nyugalommal veszitek körül.

Halkan dobogni fogtok a falakban,

Külön dobban meg minden kiesi kő,

És mégis-mégis egy ütemre vertek,

Egy óriási templom-dobbanással.

Isten, ha akarja, a köveket Dobogtatja meg a szívek helyett, így szólt hozzánk a templom-építő.

így beszélnek ma hozzánk a kövek.

lete.

A

z 1917-es Orosz forradalom pozitív visszhangot váltott ki egyházunkban s előkészítette az utat ahhoz, hogy hasonló értékelést kapjanak egyházunk részéről a magyarországi forradalmak is. Az 1918. okt. 31-én bekövetkezett »őszirózsás forradalom« által hozott eredményeket Geduly Henrik, tiszakerületi püspök 1918. ádventi pásztorlevelében így értékelte: »A népakarat egyértelmű, lelkes megnyilvánulásából kifolyólag magyar hazánk a független, szabad népköztársaság államformáját öltötte magára, amelyben immár nem születés, származás, nemzetiségi vagy vallásfelekezeti hovatartózandóság, hivatali rang vagy egyéni befolyás dönt a polgár hazára nézve hasznos értéke felett, de az általa betöltött polgári élethivatás térén kifejtett igyekezete ... Mi tehát megnyugvással, nemcsak egyszerű örömmel, de szinte kitöm boldog lelkesedéssel üdvözölhetjük, hazánk ez új államformájának kimondását... Foglaljuk immár imánkba a magyar népköztársaság boldog jövendőjét. Támogassuk annak szent ügyét mindannyian lelkes hévvel, legjobb erőnkkel. Igyekezzünk arra szószéki be- szédeinkoen, ifjúsági nevelő munkánk kifejtésében.«

Az orosz és magyar forradalmi erők megnyilvánulásának hatására egyházunk képviselői is keresték egyházunk helyes magatartásának útját az új helyzetben. Ennek számos bizonyítékából most csak egyetlen idézeten át mutatom be, mennyire pozitiven értékelték egyházunk vezetői az emberek javát munkáló forradalmi törekvéseket: A Harangszó 1919. április 20-i száma közli Kapi Béla dunántúli püspök körlevelét, amelyben többek között ezekkel a gondolatokkal fordul az egyházak vezetőihez: »Üj világ formálódik előttünk. Az érvényesülésre törő eszmék között sok a régi, amelyeket meggyőződéssel és hittel hirdetünk, de amelyek megvalósítására és a közgazdasági életben való érvényesítésére erőtlenek voltunk. Ezeken kívül sok új eszme vesz körül, melyek ma még idegenek, melyekhez szoktatni és nevelni kell önmagunkat. Ev. Egyházunk a kialakuló új világba és annak kiformálódó új társadalmi és gazdasági rendjébe becsületes elhatározással beilleszkedik. Alkalmazkodik a törvényekhez és megváltozott viszonyokhoz, s elismeri a kialakuló társadalmi és gazdasági rendet. Nekünk hatalmi, gazdasági, politikai törekvéseink nem voltak és nincsenek. Mi a lelkek szolgálatára rendeltettünk, s ha körülöttünk megváltozik is a gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedés, ezt a szolgálatot teljesíteni fogjuk mindazokkal szemben, akik annak szükségét érzik és azt igénybe venni óhajtják.«

A korabeli egyházi megnyilatkozásokból íme, így bontakozódott ki az összefüggés az 1917-es orosz forradalom és az 1918—19-es magyar forradalom között.

Dr. Ottlyk Ernő

— DR. LEFFLER ANDOR,

az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia volt elnöke, a clevelandi magyar gyülekezet alapító tagja elhunyt. Az amerikai magyar evangélikus- ság mély gyásza mellett temették el.

Luther-nyomok...

*****

■/; fi*' fafajé**- . .

N-W >- Illik

Luther kézírása egy Kalocsán Őrzött Bibliában

A reformáció jubileumi évé- Bizonyosan nem lehet állí- ben minden tárgyi emlék kü- tani, hogy a reformátor írta a ionosén értékes a számunkra, versikét, vagy pedig csak de- amely reformátorunkkal ősz- dikálta más művét. A hazánk- szeköt. ban őrzött végrendelet és e

A kalocsai római katolikus főszékesegyházi könyvtárban van egy Biblia, melyben egy versike alatt Luther Márton aláírása található.

Maga a könyv 1519-ben készült a franciaországi Lyonban. A korábban használt katolikus Biblia, az úgynevezett Vulgata.

A könyv útját is részben nyomon tudjuk követni a bejegyzések alapján. Németországban több kézen ment keresztül, míg nyolcadik ismert tulajdonosa 1787 után hazánkba hozta.

Helyileg Wittenberg környékén »él« e könyv.

Luther Márton egy kis versikét írt alá. Amennyire olvasható, körülbelül így fordítható magyarra:

Ez a könyv jó és értékes. Sok-sok tudomány van benne. Aki ebbe mélyen belenéz:

Az úgy is éli életét!

Isten áldása lesz rajta,

Azt ö kíséri naponta.

Igéje benned megmarad:

Ügy ött leszel országában.

Az ige egy életen át Munkál tartós megmaradást. Segítség: ha félsz haláltól, öv az örök kárhozattól.

versike betűi nagyban hasonlóak.

A könyv elején és végén az üres lapokat felhasználva többen írtak elmélkedéseket, vagy magukról.

Kézírások a Bibliában

A könyvben a nyomtatott szöveg közt vannak tintával írt helyesbítések, magyarázó rajzok és szövegek, eredeti szöveggel való egybevetések, alkalmazások, kiemelések különböző okok miatt, tartalmi összefoglalók, párhuzamos helyek megjelölése és liturgiái kiemelések. Nagyon érdekesek a rajzok és jelek. Ilyenek például: kéz, szem, szív, rózsa, Luther-rózsa, papi fej, kenyér, kulcsok, pajzs.

A kihúzott és aláhúzott szavak épp úgy, mint a jegyzetek, á reformátor közelségére utalnak. A bejegyzések sokaságát mutatja, hogy Mózes könyveiben 218 aláhúzás. Máté evangéliumában 62 kihúzás van.

Ez a beszámoló így röviden is az »Ujj« szolgálata akart lenni, amely a Könyvek Könyvére és a reformátorra mutat.

Hulej Ali.Cd