Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-10-29 / 44. szám

VAS ARM AP. — »Az Isten­hez kiáltok, és az Űr megsza­badít engem.« (Zsolt 55,17) Na­gyon sokszor kerül életünk olyan helyzetbe, hogy szinte reménytelennek látszik a sor­sunk. Akár egyéni sorsunkra, akár a családunk életére gon­dolunk, gyakori az ilyen eset. Ilyenkor jó tudnunk, hogy Is­ten minden körülmények kö­zött meghallgat bennünket. Nyugodtan fordulhatunk hozzá a legkilátástalanabb helyzet­ben is. A zsoltáros vallomása is buzdítson bennünket arra, hogy vigyünk minden nyomo­rúságot, bajt, vétket, de örömet is Isten elé! HÉTFŐ. — »Emlékezetet szerzett az Ür az ő csodálatos dolgainak; kegyelmes és irgal­mas az Ür« (Zsolt 111,4) Az egész világ léte arról tanúsko­dik, hogy hatalmas úr az alko­tója. A mi kicsiny életünk is napról napra arról kell, hogy meggyőzzön minket, hogy ha­talmas Ür ez, aki gondját vi­seli. Mindez Isten műve! De a leghatalmasabb, amit cseleke­dett és cselekszik velünk, az, hogy kegyelmével és irgalmá­val fordul felénk Jézus Krisz­tuson keresztül. Enélkül nem is élhetnénk! Mindezért Isten­nek hálával és dicsérettel tar­tozunk! KEDD. — »Örvendeznek az én ajkaim, hogy énekelhetek néked és lelkem is, amelyet megváltottál.« (Zsolt 71,23) Is­ten nagy és hatalmas cseleke­detei, amelyekkel naponta ta­lálkozunk az életünk folyamán, az emberekből félelmet és ret­tegést, dicséretet és örvende­zést vált ki. Ha csak Isten ha­talmát nézzük, akkor csak fé­lelem és legfeljebb csodálat tölti el szívünket. Viszont ha azt nézzük, hogy Isten mindent miértünk tett, azért, hogy igaz gyermekei lehessünk, akkor csak hálával és dicsérettel kö­zeledhetünk Istenhez. Ebből fakad a cselekvő keresztyén élet! SZERDA. — »Én vagyok az Űr és rajtam kívül nincsen szabadító!« (Ézs 43,11) Nagyon nagy szükségünk van erre a fi­gyelmeztetésre, mert nagyon gyakran elfeledkezünk arról, hogy kinek köszönhetünk min­dent életünkben. Nagyon sok­szor hamis elképzeléseket he­lyezünk előtérbe és közben ab­ban a hitben élünk, hogy ma­gával Istennel van dolgunk. Legtöbbször azután már csak nagyon későn ébredünk rá ar­ra, hogy amit Istennek képzel­tünk, az valójában csak bál­vány volt. Ezért szívlelendő meg nagyon is ez a figyelmez­tetés, mert csak az egy igaz Is­ten az, aki megszabadítja éle­tünket! CSÜTÖRTÖK. — »Az Ür ve­zérelt engem utamban« (Móz 24,27) Nagyon világosan kell látnunk, hogy minden — még a legapróbb esemény is —, ami történik velünk, Isten akaratá­ból történik. Az embernek ez sokszor természetszerűleg nem tetszik, de Isten minden eset­ben tudja, hogy mit miért tesz velünk. Ezért nincs értelme az aggoda'maskodásnak sem éle­tünkkel kapcsolatban. Az az igaz keresztyén élet, amely rá tudja bízni egész életét, min­den gondjával és örömével együtt, Istenre. Így lesz éle­tünk nyugodt és boldog élet. PÉNTEK. — »Várván vár­tam az Urat, és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat.« (Zsolt 40,2) Nyugodt lelkiisme­rettel vallhatjuk mi is, mint a zsoltáros, hogy vártuk az Urat? Ha probléma-mentes, nyugodt és boldog az életünk nagyon sokszor nem várjuk az Urat, hanem szeretnénk inkább megszabadulni a vele való ta­lálkozás gondolatától. Ha vi­szont életünk rosszra fordul, abban a pillanatban Istenhez fordulunk, és könyörgünk hoz­zá. Isten határtalan kegyelmé­ről tanúskodik, hogy még így is, ilyen körülmények között is, meghallgat bennünket. SZOMBAT. — »És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. (Ézs 32,17) Isten feltétlen vezetését elfogadva lesz csak az életem olyan, amilyenről a próféta be­szél. Csak ha őt követjük tu­dunk békében, békességben él­ni Istennel és embertársaink­kal. Erre pedig különösen is nagy szükségünk van. A békes- séges élet egyenes következ­ménye az igazságos élet is. Ha mindezeket meg tudjuk valósí­tani szűkebb életünkben, és ennek megvalósításán fárado­zunk életünk minden terüle­tén, akkor nyugodt és bizton­ságos lesz életünk már itt a földön. ifj. Kendch György IMÁDKOZZUNK Istenünk, gondviselő Atyánk! Örömmel telt szívvel adunk hálát a mai ünnepnapon, hogy engedted megélnünk ezt a reg­gelt. Téged dicsérünk énekléssel, szóval és imádsággal, fogadd szívesen örömünket és hálaadásunkat. Jézus Krisztus, egyház Ura! Előtted minden ember ked­ves, hogyne vigyáznál akkor egyházadra és annak minden ün­neplő tagjára. Köszönjük azokat az embereket, akik kezdetben az evangélium hirdetésével népet gyűjtöttek neked s méltán képviselték szent és nagy ügyedet a világban. Köszönjük re­formátor-őseinket, mert rajtuk keresztül ragyogtattad fel öröm­híred világosságát és tisztítottad meg egyházadat. Köszönjük, hogy adtál nekik hitet, tudást és bátorságot, amivel a rájuk bízott mukát neked tetsző módon el tudták végezni és segíteni tudták mind népük, mind az egész emberiség előrehaladását. Mindezért téged dicsérünk. Nélküled minden bizonyságtételük hiábavaló lett volna, mint ahogy eredmény nélkül*maradt az egyház történetében minden olyan fáradozás, amely eltért aka­ratodtól. Urunk! Mi is szeretnénk megmaradni a régiektől megis­mert helyes úton. De vezetéseddel tovább is szeretnénk lépni. Ügy irányítsd minden gondolatunkat és cselekvésünket, hogy azok dicsőségedet szolgálják és a mai emberiségnek is hasz­nára legyenek. Aidd meg egyházadat Téged prédikáló, bölcs igehirdetőkkel és igédnek boldogan engedelmeskedő, hűséges tagokkal, akik hálából a kapott kegyelemért lankadatlanul cse­lekszik a jót és újulnak meg naponként nagyobb szeretetre. óh Szentlélek Isten! Jöjj népedhez bátorításoddal, ne hagyd egyházadat magára, mert csak általad járhatunk egyakaratta! Jézus Krisztus útján. Erősíts meg bennünket minden jóra való igyekezetünkben addig, amíg részünk lesz örök országod teljes örömében. Ennek az örömnek jó ízét érezve kérünk; jelenléted­del tedd teljessé ünneplésünket és hallgasd meg a világ min­den tájáról hozzád fohászkodók imádságát. Amen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1987. október 31-én Deák tér de. 9. (urv) Hafenscher Kár oly Ue. 11. (urV) dr. Kékén András üu. 6. Országos reformá­ció) emlékünnepély Fasor de. 11. Bogya Géza du. 6. Bízik László Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. dr. Rédey Pál du. 6. Bandi Sándor Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 7. Veö- reös Inire Vajda Péter u. de. fél 12. veöreös Imre Zugló de. 11. Bo­ros Károly este 7. Boros Kárqly Fóti út de. 11. Benczúr László Új­pest de. 10 (urv) Blázy Lajos este fél 7. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula du. 6. Virágh Gyula Pestlőrinc de. 11. Matuz László du. fél 7. Matuz László Pestújhely du. 6. Kürtösi Kálmán Rákospalota nagytemplom de. 10. (urv) du 6. Rákosszentmihály du. fél 7. Rákoscsaba de. 9. Békés Jó­zsef Rákoskeresztúr de. fél 11. úu. 3. Bécsikapu tér de. 9. Káposzta Lajos de. 11. Csákó Gyula este 7. Madocsai Miklós Torockó tér de. fél 9. Csákó Gyula Óbuda de. 10. Fülöp Dezső du. 6. Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos ú; este fél 7. Csengődy László Pesthidegkút du. fél 6. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 11. dr. Rezessy Zoltán du. 6. Okúm. ref. ünnepély Kelenvölgy de. 9. Visontal Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — Szentháromság utáni 23. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zö'.d. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltár! igéje: 2 Ts 3, 10—13; az igehirdetés alap- igéje: Jn 17, 11—19. A délutáni istentisztelet alapigéje: Jer 20, 7—13. — Reformáció ünnepén az oltárterítő színe: piros. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: 2 Kor 4, 5—7; az igehirdetés alapigéje: Lk 12, 1—10. A dél­utáni istentisztelet alapigéje: Zs 36, 6—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Október 29-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus val­lásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán. Igét hirdet D. KÁLDY ZOLTÁN püspök, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. — A KELET-BÉKÉSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZME­GYE lelkészi munkaközössége október 24-én Békéscsabán tar­totta ülését. »Csendben Isten előtt« címen áhítatot Dedinsz- ky Gyula, »A reformáció az emberről« címen előadást Nagybocskai Vilmos tartott. Kun-Kaiser József igehirdeté­sét olvasta fel »Hogyan pré­dikálok a reformáció 450 éves jubileumán Lk 12, 1—10 alap­ján?« címen, végül az aktuális kérdéseket Mekis Ádám espe­res ismertette a lelkészekkel. — PESTÚJHELY. Október 29-én, délután 5 órakor a templomban reformációi em­lékünnepély lesz, amelyen Káposzta Lajos segédlelkész tart előadást. = TEMPLOMOK, tornyok egy­házi épületek tatarozását kiváló minőségben, szolid árakon válla­lom. Speciális torony ásvánnyal rendelkezem. SZOMOLNOKI MI­HÁLY kőműves mester. Nyíregy­háza. Honvéd u. 18. Kérjen infor­mációt a hajdúnánási református egyházközségtől. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vüt, Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm, Előfizetési ár: egy évre 60,- Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 67.3795 Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Legdrágább örökségünk Jn 17, 11—19. Luther legnagyobb reformátort cselekedete az volt, hogy újra Isten igéjét helyezte az egyház életének közepébe. Ezzel az egyház fejének akarata érvényesült újra, aki a látható vi­lágból eltávozva, az igét ajándékozta övéinek. Míg visszajöve- teléig nem láthatjuk őt, igéjében van jelen közöttünk. Az ige köt össze ma bennünket az Atyával és a Fiúval. Csak ezen az úton lehet közösségbe kerülni és maradni Is­tennel. Drót, amelyen keresztül a teremtő, megtartó és meg­szentelő Isten üzenete érkezik el hozzám. Ha leteszem a kezem­ből a Bibliát, ha megszűnők olvasni az írott, vagy hallgatni a hirdetett igét, megszűnik a kapcsolatom Vele. Míg kezemben tartom, hallgatom, értem gondolatait, látom cselekvését, érzem erejét. Az igével őriz meg Isten a gonosztól. Belőle értem meg, hogy a teremtett világ ura és törvényadója mit tart jónak, vagy rossznak. Hogyan élhetek tetszésére, magamnak is bol­dogságára, másoknak is javára. Igéje vészjelző, amely figyel­meztet a gonosz erejére, amely szüntelen megrontani kész ösz- szetartozásomat vele és embertársaimmal. De nemcsak őriz a gonosz hatalmával szemben, hanem meg is szabadít attól, ami­kor igéjében bűnbocsánata hangzik felém. Igéjével szentel meg az Isten. Az ő keze az, amely rám adja az igazság fehér ruháit. Felruház az igaz ember Krisztus indu­latával, mentő szeretetével és békéjével. Magam a szentség és igazság, az emberség mércéjét vagy alacsonyra állítom, hogy könnyen »átvihessem«, vagy olyan magasra, hogy csak kép­mutatással kelthetem az igaz ember látszatát. Amit igéje művel bennem, valóságos szeretet, valóságos áldozat a mási­kért, valóban béke közte és köziem, embertestvérem és köztem és azok között, akiknek a kezét én tettem egymáséba. Igéjében teljesedik ki az öröm. Mert újra és újra hallha­tom, hogy Atyám van a mennyben, aki Fia által visszafogadott fiának. Szüntelenül javamra és az egész világ javára cselek­szik. Igéje fényt vet szeretetének jeleire a világ életében, ese­ményeiben. Vele örülhetek, amikor akarata szerint győz az igazság, teret nyer a béke, céljához ér a segítő jóság, meghát­rál a gyilkos indulat, elejti fegyverét az önkény, útját veszti az önzés. Az igében nyílnak meg a távlatok, hogy múlt, jelen és jövő összefüggéseiben érthessem világot üdvözítő céljait. Öröm­mel és reménnyel vegyek részt minden jó és szép törekvésben, amely egy lépéssel is a boldogulás és egyetértés útján előbbre viszi a világot. Igéje láttatja meg és ízlelteti velem eljövendő világának tökéletes szépségét és örökkévaló örömét. Igéje teszi küldetéssé az életemet. Elsegít arra, hogy ne me­nekülni akarjak a világból, se ne gyűlöljem azt, hanem szeres­sem a Krisztus szeretetével. Szenteljem oda magamat érette a Krisztus áldozatával. Az ige bizonyságtevéssé formálódik a számban az Isten jóságáról, az emberi élet céljáról, erővé a bűn és halál ellen, tetté az életért, szolgálattá a körülöttem élők kenyeréért, egészségéért, otthonáért, békéjéért és üdvössé­géért. Híddá tesz, amely összeköt Istent és embert, embert és embert, népet és népet. Reformáció jubileumához közel, a Biblia vasárnapján kér­jük Krisztust, hogy újra ajándékozzon meg bennünket a vele összekötő, bűntől megőrző, megszentelő, szolgálatba állító igé­jével, hogy teljes lehessen öröme bennünk, és a miénk őbenne. Mezősi György Istentiszteleti rend Budapesten, 1967. október 29-én Deák tér de. 9. (urv) Trajtler Gábor de. 11. (urv) Hafenscher Károly du. 6. Trajtler Gábor Fa­sor de. fél lo. Bízik László de. 11. Bízik László du. 6. Bogya Géza Dózsa György út de. fél 10. teoló­gus Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de.10. (szlovák) de. 12. (ma­gyar) Thaly Kálmán ú. de. 10. Bándi Sándor de. 11. dr. Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. du. 5. Ref. emlékünnepély Utász ú. de. 9. Vajda Péter n. de. fél 12. Zugló de. 11. (urv) D. Kál- dy Zoltán Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Soly­már Péter Váci út de. 8. Benczúr László Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László Újpest de. 10. Blá­zy Lajos Pesterzsébet de. 10. Vi­rágh Gyula Soroksár-újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Pestújhely de. 10. (urv) Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemp­lom de. 10. (urv) du. S. Rákos­szentmihály de. fél 1L Karner Ágoston Sashalom de. 9. Kämet Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél IU du. 3. Bécsikapu tér de. 0. Csákó Gyu­la de. 10. (német ref. ist. Káposzta Lajos) de. 11. Madocsai Miklós du. 7. Csákó Gyula Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (urv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József de. 11. Takács Jó« zsef du. */27. Ruttkay Elemér Pest­hidegkút de. fél 11. Muncz Fri­gyes Kelenföld de. 8. Bencze Imre de. 11. Bencze Imre du. 6. dr. Re­zessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagyté­tény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. du. 5. Ref. em­lékünnepély. Országos Egyházunk Üllői úti székházában ritka értéket talál az érdeklődő. Vörös bársony foglalatú, kis folio alakú Írás, gondosan elzárt páncélszekrényben. Ötödfél oldal, százhuszonhat sor mind­össze. Lépjünk közelebb érdekes történetéhez. 1 A múlt század hetvenes éveinek végén iz­galmas irodalomtörténeti vita zajlott le egyes osztrák és magyar sajtóorgánumokban. A né­met evangélikusság köreiben ugyanis a század lr4 jCW /-fr#* j 4vt j rmJ í^ftr í j j*C*7i&r>T *r«rr&> V-v JWf SW-, (U y-tr—t- J /»»vlj- ? £'-7 I jpü-rcn . VW yßr ■írnmf /frprnirrrfjptf 'W I ti«',.---—--------------~----------------------------«■•> Lu ther Márton végrendeletének eleje közepe óta kezdett közismertté válni, hogy Luther eredeti végrendelete a magyar evan­gélikusság tulajdonában van. írtak erről né­met egyházi és világi folyóiratok, sőt köny­vek is. Hazai körökben is egyre nagyobb örömmel ébredtek e ritka kincs tudatára. Az 1878-as egyetemes gyűlés ki is küldött egy hatos bizottságot az irat hitelességének megállapí­tására. Három lelkész: Haan Lajos, Doleschall Sándor Ede és Győry Vilmos mellett Pulszky Ferenc, Zsilinszky Mihály és Nyáry Albert voltak a neves férfiak, akik tudományos vizs­gálatnak vetették alá a relikviát, összehason­Luther Márton végrendelete lították Luthernak két másik eredeti iratával és egy fakszimilével, — s örömmel tettek jelentést kétségtelen hitelességéről. Ennek ellenére nagy vita kerekedett rövi­desen. Egy bécsi -szakértő-, Reuss Károly, a Wie­ner Fremdenblatt hasábjain kétségbe vonta a végrendelet hitelességét. Ranke Lipótra, a közismert egyháztörténészre hivatkozva azt állította, hogy annak eredetijét a heidelbergi könyvtárban, üveglappal fedett tárlón láthat­ják az érdeklődök. Ez a pesti példány szerinte legfeljebb Honterus erdélyi reformátornak egy másolati példánya lehet, amelyet 1549-es német útja során kapott volna Luther özve­gyétől, hálából az erdélyi szász evangélikusok neki küldött ajándékaiért. Doleschall pesti lelkész ekkor nekilátott az igazság feltárásának. Nem nyugodott addig, amíg a sajtó nyilvánossága előtt, részben Ranke, részben a heidelbergi könyvtár veze­tőségének hivatalos cáfolatára, ki nem derült a bécsi író tévedése és a vád alaptalansága. Ettől kezdve vitathatatlan tény lett: mi, magyar evangélikusok vagyunk Luther vég­rendeletének jogos tulajdonosai és őrzői. De hogyan került hozzánk ez az okmány? Lépjünk még közelebb regényes történeté­hez. 2 Ezernyolcszáznégyet írtak, amikor egy alig harmincéves budai kamarai titkár, a későbbi híres régiséqbúvár, műgyűjtő és író, Jankovich Miklós (1773—1846), németországi körútja során Helmstedtbe érkezett. Itt arról értesült, hogy a lutheri orthodoxia két évszázados, híres professzor-családjának utolsó sarja, Carpzov János Benedek 1803-ban elhunyt, s értékes könyvtárát és régiséggyűjteményét örökösei most árverezik el. Jankovich, mint a híres tudósnak, Corniáes Dánielnek tanítványa, ekkor már több éve szenvedélyesen foglalkozott oklevelek, irodal­mi ereklyék, képek és könyvek gyűjtésével. Amikor Luther végrendeletét megpillantotta, nem sajnált érte negyven arany dukátot fi­zetni. Tudta, hogy nemzedékről nemzedékre szállt a Carpzov-család ereklyéje. Megszerezte azt a levelet is, amelyet még 1706-ban írt Carpzov Sámuel Benedek, drezdai egyház­tanácsos és udvari lelkész, igazolásul, hogy az ő birtokában van Luther eredeti végrendelete. A hitelességhez tehát nem fért kétség. Egy évtizeddel később, 1815-ben Jankovich műkincseit a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Egyetemes közgyűlésünkhöz írt levelével egyidejűleg azonban ezt a Helm- stedtben szerzett kincset evangélikus egy­házunkra hagyta. Évtizedekbe telt, amíg Prónay Sándor, majd Zay Károly egyetemes felügyelőink többszörös sürgetésére a Nemzeti Múzeumba szállított közös anyagból végre kiemelték. Így kapta meg az 1850-es években Evangélikus Egyete­mes (új nevén: Országos) Levéltárunk, amely ma is féltve őrzi ezt a kincset. Mit is tartalmaz ez a fontos dokumentum? Lépjünk végül egészen közel hozzá. 3 Négyszázhuszonöt éve, 1542 Epifánia ünne­pén kelt, kettős vízjeggyel ellátott papíron: az egyik a szász címer és a választófejedelmi kalap, a másik egy F betű és egy sas. Nem sokkal az 1541-es regensburgi betegségéből való felgyógyulása után írta meg végakaratát a nagy reformátor, hogy vagyontárgyait szeretett feleségére, Kata asszonyra bízhassa. Szembetűnő, hogy a családi szeretet melege mennyire átsüt a sorokon, és látszólag háttér­be szorít még hitbeli kérdéseket is. Pietista körökben emiatt a múltban többször említést is tettek: Jézus nevét, az ö szolgálatában el­töltött reformátori évekért való hálaadást és bizonyságtevést kevesellték benne. Aki ismeri Luthert, s különösen családi etikáját, az azonban nem ütközik meg ezen. Egyfelől hálaadással említi végrendelete vé­gén -a minden irgalmasság Atyját, aki az 6 drága Fiának evangéliumát reá, átkozott, szegény, méltatlan, nyomorult bűnösre bízta«. Másfelől éppen a szeretett élettárs sorsáért való aggódás, az ötgyermekes családapa min­den részletre kiterjedő gondossága tanít meg minket teológiájának megértésére, a földi javak és az Istentől kapott családi élet foko­zottabb megbecsülésére. Így hagyja feleségére a sógorától, Bóra Jánostól vett Lipcse melletti züllsdorfi bir­Luther Márton végrendeletének befejező része Luther aláírásával tokot, a wittenbergi ún. Bruno-házat, vala­mint azokat az arany és ezüst ékszereket és serlegeket, amelyeknek zömét tisztelőitől ka%>- ta ajándékba. Három nevezetes egyháztörténeti szemé­lyiség: Melanchton Fülöp. Creuziger Gáspár és Bugenhagen János írta alá a végrendeletet. Közülük Melanchton utóbb gyámja is lett Luther egyik kiskorú gyermekének. Tartsuk becsben és őrizzük hűségesen u világ evangélikusságának közös kincsét! Dr. Fabiny Tibor 1 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents