Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-10-29 / 44. szám

kp. bérm. bp. n.

XXXII. ÉVFOLYAM 44. SZÄM 1967. október 29.

Ara: 1,40 Forint

Ünnepi nyilatkozat a reformáció 450 éves jubileumára

A reformáció 450 éves jubileumi ünnepén mi, magyarországi evangélikusok, valamennyi evangélikus testvérünkkel és a reformáció egész népével együtt mélységes hálával járulunk Isten színe elé, hogy megemlékezzünk a reformációban adott ajándékairól, és megújuljunk a tőle kapott küldetésünk hű betöltésére.

Hálával teszünk bizonyságot arról, hogy az egyház reformációjában a világot kormányzó és a történelmet formáló Isten kegyelmes cselekedete nyilvánult meg. Ö vezette Szentleikével az istenkereső Luthert az evangéliumnak ahhoz a világosságához. hogy Isten üdvözítő kegyelnie egyedül az Ür Jézus Krisztusban található meg hit által. Ö indította Szentlelkével a reformátorrá érett Luthert, hogy az elzárkózásból kilépjen a világba, és hirdesse az Isten ingyen kegyelmének evangéliumát, amely felszabadít arra, hogy Krisztus szerctetével szolgáljunk az Isten világában, és embertársaink javára végezzük mindennapi munkánkat.

Hálával teszünk bizonyságot arról, hogy Isten a lutheri reformáció világosságát nem zárta a német nép határai közé, hanem elterjesztette magyar hazánkban is. ö világosította meg Szentlelkével a nagy magyar reformátorokat, hogy koruk nehéz megpróbáltatásai között hirdessék bűnbocsátó kegyelmének drága örömhírét, és bátorítsák népünket a Krisztusban megújult élet nagy reménységével. Ö erősítette Szcntlel- kével a reformáció népét hazánkban, hogy necsak megálljon evangéliumi hitében, hanem évszázadokon át áldozatosan küzd; jön népünk felemelkedéséért, haladásáért és nemzeti szabadságáért. És Ö hívta bűnbánatra egyházunkat, valahányszor letért küldetése igaz útjáról és nem teljesítette szolgálatát népünk javára.

Hálával teszünk bizonyságot arról, hogy amikor hazánk felszabadulása után a történelmi változásokban rejtetten munkálkodó Isten akaratát kerestük, a lutheri reformáció felismeréseivel mutatott egyházunknak új utat, hogy az evangélium világosságánál megtalálja helyét és szolgálatát új társadalmi rendünkben. Ö ébresztett bennünk új hitet arra, hogy igéjére és ígéretére építsük egyházunk életét, és Krisztusra néző reménységgel hirdessük az evangélium örömhírét népünknek. Tőle kaptunk új világosságot és bátorságot arra, hogy bűnbocsátó kegyelmében bízva magunk mögött hagyjunk olyan tévutakat, amelyek szembeállították volna egyházunkat népünk új társadalmi rendjével, és így zsákutcába vitték volna egyházunk szolgálatát. Ő adott nekünk új erőt arra, hogy a szeretet nyíltságával vegyünk részt népünk közös munkájában a szebb és emberibb életért.

Most a reformáció 450 éves jubileumi ünnepén mi, magyarországi evangélikusok, mélységesen érezzük szent elkötelezettségünket arra, hogy Isten kegyelmébe vetett hittel hirdessük a bűnbocsánat örömhírét, Krisztus emberszeretetévcl dolgozzunk az emberek, fajok és népek egyenlőségéért és felemelkedéséért, és a Szentlélekben való megújulás reménységével munkáljuk a megbékélést a világban. Isten színe előtt kérjük és bátorítjuk egymást és a reformáció egész népét, hogy a reformáció örökségét így őrizzük, érvényesítsük és vigyük tovább a mi korunkban.

A reformáció 450 éves jubileuma

A Budapest-Deák téri evangélikus templomban október

31-én este 6 órakor rendezendő országos ünnep

sorrendje:

1. Közének: »Erős vár a mi Istenünk!«

2. Oltári szolgálat és igehirdetés. RUSZNYÁK FERENC soproni lelkész

3. Sulyok Imre: »Nem halok meg, hanem élek!« Előadja: a Luthcránia énekkara. Vezényel: Weltler Jenő karnagy.

4. »A reformáció öröksége és kötelezése« címen előadást tart D. KÄLDY ZOLTÁN püspök, az országos közgyűlés lelkészelnöke

5. Bach J. S.: Reformációi kantáta. Előadja: a Lutheránia énekés zenekara. Vezényel: Weltler Jenő karnagy.

6. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa nevében köszöntést mond SZAMOSKOZI ISTVÁN református püspök.

7. Bach J. S.: Erős vár a mi Istenünk. Korálelőjáték. Előadja: Trajtler Gábor orgonaművész

8. Ünnepi Nyilatkozat

9. Miatyánk, áldás.

10. Közének. »Ne csüggedj el kicsiny sereg!«

LUTHER MA

A reformáció 450 éves jubileuma alkalmából Lutherra és a reformációra emlékeznek szerte a világon. Könyvek és cikkek jelennek meg, száz és száz előadás hangzik el templomokban és előadóasztalok mellett, amelyek méltatják és értékelik Luther Márton szolgálatát, a reformáció nagy ügyét, és mutatják meg annak jelentőségét a mi korunkra és az egyház mai szolgálatára nézve. Magyarországi evangélikus egyházunk is részt vesz a jubileumi megemlékezésben. A fővárosban és valamennyi vidéki gyülekezetünkben össze- sereglenek kicsik és nagyok hálaadásra, megújulásra és örvendezésre.

Elsősorban dr. Luther Mártonra és életművére gondolunk a jubileumi ünnepen. Nem azért gondolunk rá, mintha embert akarnánk dicsőíteni, vagy mintha ő volna evangélikus hitünk középpontja, hanem azért, mert a mi számunkra ő Istennek az a kedves embere és eszköze, akin keresztül Isten az egyházat örök reformációra hívta.

Luther tanításaiban és egész életművében nyilvánvalóan vannak olyan részletek, amelyek összefüggnek azzal a korral, amelyben élt és dolgozott. Több olyan kérdésre kellett feleletet adnia, amelyek a több, mint 400 évvel ezelőtt élt emberek kérdései voltak, és ma már nem kérdései az embereknek. A reformációban fölvetődött kérdések túlnyomó többsége azonban a ma élő emberek számára is sorsdöntők és a Luther által megadott feleletek keresztyén életünk számára ma is alapvetők.

Melyek voltak Luther és a lutheri reformáció legjellemzőbb vonásai és melyek azok a tanítások, amelyek'ma is meghatározzák evangélikus hitünket?.

O

A lutheri reformáció lényege nem egyszerűen »egyháztisztítás«, hanem JÉZUS KRISZTUSNAK mindenek fölé emelése. Luther elsősorban nem az egyház romlására, az egyházban lábrakapott tévtanításokra akarta fordítani az emberek figyelmét, hanem arra a Jézus Krisztusra, Aki az egyház egyedüli fundámentu- ma, feje, éltetője és reménysége. Jól juttatja ezt kifejezésre Cranach Lukács nagyszerű oltárképe a wittenbergi városi templomban: Luther a szószéken prédikál és kezével a megfeszített Jézus Krisztusra mutat. Ez a reformáció lényege. A nagy reformátor ismételten hangsúlyozta, hogy a világtörténelemben és a természet világába elrejtőző Isten egyedül Jézus Krisztusban mutatja meg magát valójában, és egyedül Jézus Krisztusban ismerhető meg. »Nem azt parancsolja Isten, hogy utazz a mennybe megbámulni, mit művel ott angyalaival, hanem ezt mondja: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm, Öt hallgassátok. Benne szállt le hozzátok, hogy láthassátok.« Aki Krisztust hallja és látja, az hallja és látja Istent. Krisztus »Isten remeke«, Akit azért ajándékozott nekünk, hogy Ö segítsen rajtunk. Benne és Általa van bűnbocsánatunk és életünk. Ö a kútfő, Akiből csupa kegyelem, igazság és meg- igazulás árad. Luthernak ez a tanítása ma éppen olyan friss, mint saját korában volt. A ma egyházának is Ö a fundámen- tuma, éltetője és megtartója. A modern ember sem ismerheti meg másképpen Istent, egyedül

Jézus Krisztusban. Ma is igaz Luther mondata: »Itt megismerheted, másutt nem éred el!« (ti. Istent.)

O

A másik sajátossága a lutheri reformációnak, hogy Istent mindenek fölött ATYÁNAK ismerte fel és tett róla bizonyságot. Isten nem pusztán szuverén úr, aki »rendel és ragyog, és amit elrendelt, állni fog«, hanem Jézus Krisztusban olyan szerető mennyei Atya, Akihez úgy mehetünk, mint szerető gyermekek szerető Atyjukhoz. Ez az Atya Jézus Krisztus által vétkeinket megbocsátja, teljes kegyelmet hirdet, velünk kegyelmesen bánik és senkit sem büntet érdeme szerint. Az ember bűnét megbüntette már Jézus Krisztus kereszthalálában, és aki ebben a Krisztusban hisz, annak Isten odaajándékozza Jézus Krisztus igazságát. A mi korunkban, amikor egyes nyugati egyházi körökben már az »Isten halá- lá«-ról beszélnek, és amikor szerte a világon igen sok ember úgy érzi, hogy »ki van szolgáltatva a sorsának« és amikor ismét mások már a fatalizmus útján járnak, jó figyelmünket arra fordítani, hogy Isten Atya, aki kezében tartja életünket.

O

A lutheri reformáció szive közepéig jutunk, amikor az EVANGÉLIUM jelentőségét hangsúlyozzük. Luther úgy lett reformátorrá, hogy kétségei és kétségbeesései között — »Hogyan nyerhetek egy kegyelmes Istent?« — felragyogott az örömhír: »... az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: az igaz ember pedig hitből él!« »Isten igazsága« pedig az, hogy Jézus Krisztusban ingyen kegyelemből igazzá teszi a bűnös embert. Nem emberi erőfeszítések, nem erkölcsi tökéletesség, hanem a bűnbocsátó kegyelem által van életünk és üdvösségünk. A legmagasabbra emeli Luther az evangéliumot, amikor azt mondja: »Az igében mindene megvan a léleknek: tápláléka, öröme, békessége, világossága, megigazulása, igazsága, bölcsessége, szabadsága és mindennemű java bőséggel.« Az ige az egyház legbiztosabb ismertetőjele. Ott van az egyház, ahol Isten igéjét hirdetik, sőt, az egyház azért van, hogy az ige megszólalhasson. Az igében Isten ereje és hatalma közeledik a világhoz és az emberhez. Az evangélikus egyházaknak szerte a világon és a mi magyarországi evangélikus egyházunknak is, abban a bizonyosságban kell élnie, hogy akkor tesz a legtöbbet a világért és az emberekért, ha »hatalommal és erővel« hirdeti Isten bűnbocsátó, új életet formáló, szeretetet

Luther mondta: Szentháromság után a 23. vasárnapon

Mt 22,21

Különbséget kell tennünk Krisztus országa és a »másik« világ között. Az elsővel kapcsolatban azt kell mondanunk, hogy ott nincs helye a világi bölcsességnek. Isten országában ugyanis csak Istennek a tiszta igéje uralkodik.

Viszont a világban sok bölcs és okos vélemény hangzik el, sőt versengés tapasztalható atekintetben, hogy kinek van több értelme és kinek (a véleménye tekinthető evilági szempontból értelmesebbnek és elfogadhatóbbnak. Ennek megfelelően az egyik ember alkalmasabb a vezetésre, mint a másik. Az értelmesebb ember és a több bölcsességgel rendelkező világi vezető minden bizonnyal okosabban irányítja mindazokat, akiket re;' bízott az Isten.

Csak azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a világi dolgokhoz szükséges értelmet és bölcsességet is Isten ajándékozza mindenkinek — akár tudja az illető, akár nem. pm

ébresztő igéjét. Isten gondoskodik róla, hogy ez az ige a mi időnkben se »térjen vissza üresen«. Ez az ige békességet munkál Isten és az ember, továbbá ember és ember között. Erre pedig olyan nagy szükség van korunkban, mint »a mindennapi kenyérre«.

OA lutheri reformáció tanítása nagyon aktuális a mi korunkban is a VILÁGRÓL. Luther a világot »nagy- korúsította« Míg a középkorban a világ lényegében az egyház uralma alatt állt, és az egyház területéhez képest csak egy »másodrendű« kört jelentett, Luther tanításában visszaadta a világnak a méltóságát és a világot az egyházi gyámkodástól megszabadítva »saját lábára állította«. A világ Isten világa, amelyben a keresztyén emberek is felszabadultan szolgálhatnak Istennek és egyben embertársaiknak. A világban,

gítségével álljon mellette, munkálkodjék anyagi és lelki javaiért. A mi korunkban ennek a megvalósítása különösen is sürgős számunkra. A technika csodálatos vívmányai következtében közel került hozzánk a sok tízezer kilométerre élő »felebarát«, akinek minden gondja a mi gondunk is, és akinek megmentése, boldogabb életének biztosítása a mi feladatunk is. Különösen gondolnunk kell most az éhezőkre, a háború áldozataira, a gazdaságilag elmaradott országokra és a fajuk miatt szenvedőkre.

Luther ma is arra a Jézus Krisztusra mutat, aki által né- künk Isten szerető mennyei Atyánk és aki arra küld bennünket a világba, hogy hirdessük a bűnbocsánat evangéliumát, és végezzük a szeretet cselekedeteit felebarátaink jaVara' D. Káldy Zoltán

a különböző hivatásokban folyik a keresztyén emberek »megszentelődése«. A megszen- telődés tehát nem a kolostorokban és nem »csendes magányban« történik, hanem a világban való munka közben. Luthernak ez a világos felismerése biztat bennünket ma is, hogy Krisztustól kapott szeretettel és felelősséggel vegyünk részt az emberiség nagy családjának minden gondjában, törődjünk az öt világrész lakóinak problémáival, dolgozzunk magyar népünk felemelkedéséért és előrehaladásáért. Kell, hogy részt vegyünk abban az óriási erőfeszítésben, amely az emberiség békés jelenéért és jövőjéért folyik és megsokszorozzuk erőnket az igazságosságért és faji egyenlőségért folyó harcban.

©

Ugyancsak jellemző a lutheri reformációra a FELEBARÁT magasra emelése. Luther ismételten hangsúlyozza, hogy a felebarátban maga Isten jön hozzánk. A keresztyén élet arra való, hogy minden cselekedete a felebarát javát szolgálja. A keresztyén ember nem azért van, hogy »gazdagokat, erőseket és egészségeseket találjon, hanem hogy a szegényekből, gyengékből és betegekből ilyeneket teremtsen«. Arra van hivatva a keresztyén ember, hogy a másik ember »Krisztusává legyen«, vagyis Krisztus szerctetével, irgalmával és se■>