Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-10-22 / 43. szám
Az egyház történetéből Augustinus művei Retractiones című könyvében időbeli sorrendben 93 művét említi meg Augustinus azzal, hogy 232 befejezetlen munkája is van. Tudományos munkáinak az a része, amelyet megkeresztel- kedése előtt írt, Augustinust mint filozófust és esztétikust mutatják be. Halhatatlan művei azonban azok közül az írások közül kerülnek ki, amelyekben nagy teológiai félkészültséggel lép az egyház ügyének szolgálatába. Tapasztalatból ismerte Augustinus a különböző tévelygéseket, hiszen ezeknek nagy részén maga is átment, de amikor hosszú harc után megtalálta az Igazságot, akkor minden erejével küzdött azok ellen. így született meg legnagyobb terjedelmű műve, a »pe civitate Dei« 22 könyve, 413—426 között. A könyv címére nézve Augustinus a Szentírásra hivatkozik, amely három zsoltárban szól az Isten városáról (Zsolt 45,5 — 48,2,3,9, — 87,3), és a Zsidókhoz írt levélben is szó van arról a városról, amelynek alkotója és építője az Isten (Zsid 11,10). A könyv keletkezésének történelmi hátteréül az az esemény szolgált, hogy amikor Alarich gótjai 410-ben feldúlták Rómát, a po- gányok azt hirdették, hogy ha a keresztyének miatt nem tiltják be az ő istentiszteleteiket, akkor a római istenek megőrizték volna birodalmukat. Augustinus ebben a művében óriási történelmi ismerettel és biblikus alaposágg'al száll szembe a pogányok vádjaival, különösen müve első felében. A második rész anyaga a civitas Dei és a civitas Diaboli egymáshoz való viszonyáról szól. A könyv félreértése az, ha ezekbe a képletekbe az egyház és állam viszonyát próbálja valaki behelyettesíteni, mert eredeti értelme szerint az Is.- ten városa és a Sátán városa állnak szemben egymással, az igazság és a gonoszság,' a jó és rossz gigantikus harcáról fest mély benyomást keltő képet Augustinus. Legnépszerűbb műve a Confessiones, amelyben egyetlen nagy imádságban mondja el Isten színe előtt Istenhez térésének történetét. A könyv célját ebben jelöli meg: »Ez Vallomásaimnak gyümölcse; hogy megmutassam — nem azt, hogy milyen voltam, hanem, hogy milyen vagyok; hogy vallomást tegyek erről nemcsak a te színed előtt, titkos örömben, de félelemmel s titkos bánatban, de reménnyel, hanem az emberek hivő fiainak füle hallatára, akik társaim az örömben s halandóságomnak osztályosai — »polgártársaim« előtt s a velem zarándoklók előtt az előttem járók, az engem követők, az útitársaim előtt. A te szolgáid ők — testvéreim; azt akartad, hogy ezek a te fiaid az én uraim legyenek és meghagytad, hogy szolgáljam őket, ha veled és belőled akarok’élni.« Teológiai főműve a »De doctrina Christiana«, amelyben bibliai bevezetést és gyakorlati teológiai tanácsokat ad. Bibliai ábécé: JUTALOM is tud Isten jutalmazásáról. Nemegyszer beszél róla. De nem úgy, mint az Ötestámen- tum kegyes embere, vagy a korabeli zsidóság, s nem úgy, mint a mai emberek, ö Isten szeretettről tud. Azt hirdeti és példázza egész életművében. Ez a szeretet felülemelkedik minden emberi számításon. Elképzelhetetlenül több a teljesítményünknél! Mert mindenünk — testi és lelki erőink, kincseink — mind »reánk bízott talentum«, melynek elhanyagolása hálátlanság, helyes használata pedig egyáltalán nem érdem. Jézus így tanít: »Ti is, ha mindazt megtettétek, amiket parancsoltak néktek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, csak ■ azt tettük, amivel tartoztunk!« (Lk. 17, 10) (Ezért ellentétes a Bibliával a középkori egyháznak az a felfogása, hogy valaki felesleges jót is tehet!) Isten szeretete a méltatlant is körülfogja, megajándékozza és megáldja. így tárta oda Jézus ezt a tékozló fiú atyjának hallatlan szeretetéről szóló gyönyörű szép példázatában. Isten nem jogi mérlegelés alapján jutalmaz — gondoljunk a szőlőmunkások példázatára is! — hanem ajándékozó szívű és bőkezűen osztogatja kincseit. (Máté 25, 34) Pálnál is megtalálható a kettős megfizetés: a büntetés és jutalmazás, gondolata: »Nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki meg- jutalmaztassók aszerint, amit e testben cselekedett vagy jót, vagy gonoszt.« (2. Kor. 5,10) De ez a jutalom kegyelemből lesz a miénk. Nem érdemből, cselekedetekből, hanem hit által (Róma 4, 4) Luther ezt az egyszerű példát használja: »Ha valaki hív, hogy száz aranyat akar adni nekem, igaz, hogy én mentem oda, de a száz arany mégis ajándék marad s nem a cselekedetem jutalma!« Az Újszövetség azért beszél ítéletről — jutalomról, büntetésről —, nehogy visszaéljünk Isten szeretetével, ajándékait megvetve. János apostol így int: »Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsétek munkánk gyümölcsét, hogy teljes jutalmat nyerjetek!« (2. Ján. 8) Emberi vonatkozásban ez áll. »Méltó a munkás a maga jutalmára!« (Luk. 10, 7) Az Istentői kapott jutalom azonban mindég kegyel»m és ajándék. Bencze Imre Kisebb és nagyobb munkái hosszú sorából csak ízelítőül említjük még meg a következőket: nagy irodalmi harcot vívott a manicheisták, dona- tisták, pelagianisták, semipela- gianusok, arianusok ellen, eg- zegetikai könyvei szóltak a Genezisről, a Hegyi Beszédről, a Római, Galáciai levélről, Máté, Lukács, János evangéliumáról, Jób könyvéről, Mózes öt könyvéről, a Zsoltárokról slb. Könyvei közt érdekes című is van, amely később nagy hasznára volt a reformációnak, mint pl.: A kegyelemről és szabad akaratról, A szentek eleve elrendeléséről, A hitről és a jó cselekedetekről stb. Ezenkívül 363 prédikációja maradt fenn és nagy számmal levelek, versek. Óriási szellemi hagyatékának feldolgozásán már a második évezred munkálkodik és mégsem jut a végére. Augustinus életműve bemutatásának feladatára nem is lehet másként vállalkozni, csak úgy, ha a minket leginkább érdeklő mozzanatokat emeljük ki ebből a hatalmas teológiai munkából. Augustinus teológiai rendszere különben sem lehetett arányos, és részei sem lehettek egyenlő értékűek, hiszen állandó harcok tüzében jöttek létre művei, egy nyugtalan kor kavargó szellemi áramlatai köDr. Ottlyk Ernő Teológiai Akadémiánk egyházlörléneti tanszéke Dr. Ottlyk Ernő püspökké választásával megüresedett Teológiai Akadémiánk egyház- történeti tanszékének profesz- szori tiszte. Az akadémiai tanév kezdete előtt, augusztus 28-án foglalkozott az Akadémia Tanári Kara a tanszék feladatainak ellátásával. Addig is, amíg a megfelelő egyházi testületek egybehívásával illetékes szervek dönthetnek a tanári tisztség betöltésének kérdésében, a Tanári Kar az egyházi vezetőségnek indítványára tanszékhelyettesítői megbízást adott Dr. Fabiny Tibor miskolci lelkésznek, az Országos Presbitérium megerősítő határozatának reményében. Teológiai Akadémiánkon tehát az egyháztörténeti tanszék tanári munkáját, előadásait, szemináriumi munkájának irányítását a tanév eleje óta Dr. Fabiny Tibor látja el. Lapunkban több alkalommal írt cikkeket, neve nem ismeretlen olvasóink előtt. Üj megbízatásakor ismertetjük eddigi pályafutását. Budapesten született 1924- ben. Iskoláit is a fővárosban végezte, majd a jogi karra iratkozott be, s 1946-ban jog- és államtudományi doktorátust szerzett a budapesti egyetemen. Ezután három évig tisztviselőként működött. 1949- ben beiratkozott a soproni teológiára. Csepelen avatta lelkésszé 1953-ban dr.Vető Lajos püspök. A pápai gyülekezetben végzett segédlelkészi szolgálatot, majd 1954-ben a Veszprém megyei Csögle gyülekezete hívta meg lelkészéül. Tíz évig végezte ebben a kicsiny gyülekezetben a szolgálatot, s járta a környező szórványokat motoron, kerékpáron, gyalog, sőt síléceken. A családi közösséggé melegedett gyülekezetben szerette meg igazán az egyházi szolgálatot. 1964-ben került a miskolci gyülekezet élére, s ez a beosztása ma is töretlenül fennáll. Családos, három gyermeke van. Csöglei lelkészkedése alatt került szoros kapcsolatba az egyháztörténelemmel. Innen járt be a pápai református könyvtárba és levéltárba, s egyre jobban érlelődött benne az egyháztörténeti kutatómunkának öröme és szenvedélye. Később egyre többször lehetett látni Budapesten a Széchényi és Akadémiai könyvtárakban és levéltárakban. Magyar evangélikus egyháztörténelmünk nagyjainak életrajzain tágult történelmi látása, s tárultak ki előtte a korszakok a maguk összefüggéseiben. Mária Dorottya és Bauhofer György életében, a budai evangélikusság, a Deák téri templom történetében a pesti egyház világa tárult ki. Pet- rőczi Kata Szidónia révén a Thököly-kor. Pilarik Isván életrajzában az ellenreformáció, Bél Mátyás életén át az egyház pozitív kapcsolata az emberiség haladásához nyílott meg. Ez utóbbi éppen a mostani tanulmányainak szorosabb területe. Egyháztörténelem, egyházjog, ökumenika, egyházismeret és latin nyelv a szakterülete. A vezetése alatt folyó szemináriumi munka témája: az egyházi mozgalmak a társadalmi haladás szolgálatában. A feltáratlan területek izgatják. Levéltárainkban egy-, háztörténelmünknek ismeretlen fejezetei rejtőznek. Mélyre kell szállni, hogy gazdagodjék megírt történelmünk. Veled vagyunk Vietnam! Október 21-én világszerte megünneplik a vietnami hősök napját, október 15—21 között pedig az Országos Béketanács kezdeményezésére szolidaritási hetet tartunk hazánkban a vietnami nép támogatására. Ezek az alkalmak arra szolgálnak, hogy világszerte növekedjék a vietnami néppel való szolidaritás és erősödjék az Egyesült Állandók vietnami agresz- sziója elleni tiltakozás. A vietnami hét egyben jó alkalom arra is, hogy hazánkban is fokozzuk a vietnami nép megsegítését és ezzel is támogassuk a vietnami hazafiak igazságos küzdelmét. Ezt a hetet hazánkban felhasználjuk arra is, hogy átadjuk a vietnami népnek a magyar nép ajándékait. Ez a hét alkalom arra is, hogy ismételten |tudatosítsuk magunkban, hogy mi is történik napjainkban Vietnamban és mivel is van elfoglalva a nyugati világ legnagyobb és legerősebb országa, az Észak-amerikai Egyesült Államok. Az amerikaiak háborúja Vietnamban IMPERIALIST A HÁBORÚ. A nyugati világ legnagyobb katonai hatalma 10 000 km távolságból szállítja csapatait egy ázsiai országba, hogy azt térdre kényszerítse és magához láncolja. Ma már félmilliós amerikai hadsereg tartózkodik Vietnamban és ez a szám hónapról hónapra növekszik. Miközben az Egyesült Államok a »felszabadító« palástjában igyekszik megjelenni a világ színpadján és miközben »szabad Azsiá«-ról szónokol, mindenkinek tudnia kell, hogy ez csak szólam, mert arról van szó, hogy csatlósként szeretné kézben tartani az egész Vietnamot, '■csak úgy mint tette Dél-Koreával, Thaifölddel és a Fi- lippi-szigetekkel. Ez a háború tehát jellegzetesen imperialista háború, amelyben nem »szabad Vietnam«-ról, hanem egy bábkormánnyal rendelkező »csatlós Vietnaméról lenne szó. Az amerikaiak háborúja NÉPIRTÁS Vietnamban, Ebben a háborúban már több százezer ember, köztük igen sok gyermek halt meg Vietnam földjén. Bármilyen nagy az amerikaiak vesztesége, mégis a halál a lakosság körében végez legnagyobb aratást. Bombázások, gyilkos és bénító gázok, mérges kémiai szerek, biológiai fegyverek, napalm felhasználásával irtja az amerikai hadsereg Vietnam népét. Bombázzák a gátakat és más öntözési berendezéseket Eszak-Vietnamban azzal a céllal, hogy árvizeket okozzanak és tömeg-éhínséget idézzenek elő. Kémiai szerekkel pusztítják a termést és talán évtizedekre mérgezik meg és teszik terméketlenné a mezőket. Kínzások, foglyok megölése, csonkítások napirenden vannak. Vietnam népe hősies küzdelemmel harcol és ragyogó fegyver-- tényekkel ejti ámulatba a világot, de az amerikaiak még mindig ott vannak Vietnam földjén és gyilkolják ezt a népet. Az amerikaiak háborúja Vietnamban a GAZDAGOK HÁBORÚJA A SZEGÉNYEK ELLEN. Az Észak-amerikai Egyesült Államok ma a nyugati világ leggazdagabb országa, Vietnam pedig egy gazdaságilag elmaradott ország. A szocializmust építő Észak-Vietnam ugyan óriási erőfeszítéseket tesz a nép felemelkedéséért és nagyszerű eredményeket ért el már, mégis kétségtelen, hogy Amerikához képest gazdaságilag jóval gyengébb, Dél-Vietnamra pedig ez még fokozottabban áll. Amerika a maga gazdagságában arra vállalkozik, hogy még szegényebbé tegye a hozzá képest szegényeket, lerombolja iskoláit, kórházait, gyárait, gátjait és kivegye az emberek szájából az amúgy is kevés kenyeret. Az amerikaiak háborúja Vietnamban a FEHEREK HARCA A »SZÍNESEKKEL«. Ma, amikor Ázsiában és Afrikában az elnyomott »színes« népek öntudatra ébrednek, egyenlőségükért és emberi méltóságuk megbecsüléséért küzdenek, Amerika arra vállalkozik, hogy a fehér faj »magasabbrendűsége« nevében térdre kényszerítsen egy feltörekvő népet, amely helyet követel magának a nap alatt. Egyik legszomorúbb jelensége ennek a háborúnak az, hogy az imperialista Egyesült Államokat néhány »színes« csatlós állam is segíti és így azok részt vesznek a saját családtagjaiknak az irtásában! Mindezt a világ népei nem nézhetik néma ajakkal és kar- batett kézzel. Akik tudják azt, hogy ez a »helyi háború«-nak indult agresszió máris nemzetközi háború jellegét ölti magára és akik azt is tudják, hogy a közel-keleti háború is csak azért vált lehetővé, mert folyik a vietnami háború, akik tisztában vannak azzal, hogy a vietnami háború milyen nagymértékben mérgezte meg a nemzetközi légkört és hogy ez a háború milyen könnyen szélesedhetne ki egy harmadik világháborúvá és egyben egy atomháborúvá, azok egyértelműen csak azt tehetik, hogy *nem«-et kiáltanak erre a háborúra, tiltakoznak ellene, követelik Észak-Vietnam bombázásának megszüntetését, az amerikaiak és csatlós csapataik kivonulását Vietnamból, a népirtás abbahagyását és egy olyan béke megteremtését, amely függetlenséget, szabadságot, és demokrá- ráciát biztosít Vietnam népének. A keresztyéneknek szerte a világon az eddiginél jobban és határozottabban kell munkálkodniuk a vietnami háború befejezéséért és a vietnami nép békéjének és szabadságának biztosításáért. Ezért fáradozik évek óta egyértelműen és határozottan a Keresztyén Békekonferencia. Ezért emelték fel szavukat ez év júliusában a stockholmi Vietnam-konfer encián részt vevő különböző felekezetű keresztyének, amikor kimondták: »Nem maradhatunk némák és tétlenek azzal a szörnyű szenvedéssel szemben, amelyet a vietnami népfiek okoznak.-« Ezt a hangot azonban erősíteni kell és mozgósítani kell a keresztyéneket, hogy ők is jobban teljesítsék kötelességüket. Csendes percek — Megjelent az új imádságos könyv — Jávor Pál: Csendes percek című imakönyvének címlapja Az imádságos könyv — mindenki könyve. Az imádság lehetősége, jelentősége, értelme, hatása nincs életkorhoz, nemekhez, foglalkozáshoz, ta- nultsóghoz vagy más jellegzetességhez kötve. Imádkozni mindenkinek szabad és lehet. Éppen ezért egy jó, tartalmas imádságos könyv éppen úgy alkalmas mindennapos használatra, mint ahogyan kézen foroghat évtizedeken át. A »Csendes percek« egyik jellemző vonása, hogy rövidek az imádságok, a legtöbbje csak tíz sorból áll és elolvasásuk nem tart talán egy percig sem. Ez már szinte a korszellem és a mai rohanó életforma következménye, illetve az ahhoz való alkalmazkodás. A könyv címe is ezt fejezi ki, de arra is figyelmeztet, hogy azok a percek valóban csendesek legyenek. Mindez persze nem zárja ki a nyugodt, hosszas igeoiva- sás és a bőséges imádkozás szükségességét, sőt ez az új imádságos könyv szeretne erre rávezetni. Vagyis ugyanakkor, amikor a könyv az imádság, az imádkozás minimumát akarja biztosítani, mégis az elmélyülő hosszabb, szabad imádkozást is propagálja A »Csendes percek« is útra indul, mint egyházunk sajtó- osztályának egyik újabb kedves gyermeke, különféle otthonokba. Sok-sok szórványban élő, betegágyon szenvedő lélek erősödik általa és magányában is benne él az imádkozó keresztyének láthatatlan közösségében. El jut külföldre is és viszi magával az óhaza és az anyaegyház üzenetét határon túl, tengeren túl. Éppen ezért is ez a könyvecske sokkal nagyobb jelentőségű és hatású, mint gondolnánk. Az előszót D. Káldy Zoltán püspök irta és 'abban összefoglalta a hit és az imádság titkait. Minden imádság előtt egy ige áll. Összesen nyolcvan imádság olvasható benne. A könyv ára mindössze 12 forint. Kiállítása kedvesen szép s a papirosa is finom. Induljon el hát útjára és se az ige, se az imádság szava ne térjen vissza üresen. Várady Lajos „Lehetetlen korátok” A stockholmi hymnológiai intézet vizsgálat alá vette az összes használatos svéd egyházi éneket s megállapította^ mintegy 150i »lehetetlen korái-« van használatban, amelyek szövege nem felel meg a mai nyelvi követelményeknek. Arra számítanak, hogy a svéd püspöki konferencia szakbizottságot fog kiküldeni az énekek megújítására. Csöngetnek. Ajtót nyitok. Fiam jött haza az iskolából. Ragyog az arca. »Apa, ma két ötöst is kaptam, számtanból, meg biológiából is!« — és úgy néz rám, mint aki vár valamit. Várja a megérdemelt jutalmat. Elkészítetted a kért kimutatást, vagy jelentést. Bemutatod a főnöködnek. Sikerült túlszárnyalnod a kitűzött tervet. Jön a negyedév. Izgatotottan válód: milyen lesz a prémium. Még törli verejtékező homlokát a tv-vetélkedő győztese, de már indul, hogy tapsvihar közepette átvegye a ráváró kitüntető jutalmat: egy külföldi utazás utalványát. Teljesítmény és jutalom legyen mindig egyenes arányban egymással! Így .idegződött ez be nálunk, vagy talán így is születtünk? Mindenesetre any- nyira természetes ez nekünk, hogy még Isten elé is ezzel állunk; mi megtettük a magunr két, most Őrajta a sor! Jöhet a jutalom. A Biblia is beszél arról, hogy Isten jutalmaz. Nézzük meg, hogyan várja ezt az ótestamentum embere és hogyan- értelmezi Jézus. Így felel az Ötestamentum: »Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez és az ő jótéteményeit megfizeti néki!« — olvassuk a Példabeszédek könyvében (19, 17). Még világosabb ez az ige: »Imé az igaz e földön megnyeri jutalmát, mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!« (11, 31) Isten tehát megfizet mindenkinek a cselekedetei szerint. Mindenki tettei alapján veszi el jutalmát, mégpedig a földi életben. Jótetteiért boldogságot, vétkeiért boldogtalanságot. De mennyire másképpen beszél erről az Újszövetség! Itt is előfordul a jutalom kifejezése, de a szó megszokott színe új árnyalatban csillog. Az evangéliumokban is szó van megfizetésről, mind a jutalom, mind a büntetés értelmében. De nem a földi boldogság, szerencse, siker és gazdagság az, amivel Isten megfizet. — Jézus ezt mondja: »A ti jutalmatok bőséges a mennyben!« (Lk. 6, 23) A Jelenések könyvében is ez az ígéret hangzik: »Imé, hamar eljövök és az én jutalmam énvelem.« (22, 12) Mi emberek természetesnek tartjuk* sőt jogosnak a teljesítmény szerinti megfizetést Istennel való kapcsolatunkban is. A kettőt matematikailag kapcsoljuk össze. Szívesen hivatkozunk érdemeinkre. Jézus
