Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-01-29 / 5. szám

Önmagunkból kivetkőzve Gál 2,20 Az őszi sárban megragadt a szekér, s a kocsis „önmagából kivetkőzve” ütötte-verte lovait, hogy a kocsit kihúzzák a ká­tyúból. Még a járó-kelők lába is gyökeret vert a kínzás és kegyetlenség láttán. — Egyszer a pesti villamoson utaztam, s egy hirtelen fékezésnél egyensúlyt vesztve ráléptem valaki­nek a lábára. Hiába kértem a bocsánatot, az illető „önmagá­ból kivetkőzve” kiabált rám és utasított rendre. — S lehetne sorolni a példákat, ami mellett az ember megrökönyödve áll meg. Hogyan lehetséges az, hogy a férj otthagyja a családját, három-négy gyermekét a feleségével, mert megismerkedett egy fiatalabb lánnyal; vagy mért úgy kéri számon az a bri­gádvezető a tsz-ben azt az öreg tsz-tagot, hogy az ember maga is pirulni kényszerül? Hogyan lehetséges az, hogy apró kis hántásokért vérig sértődünk, s gyakran még testvérek is úgy összevesznek, hogy egymás köszönését sem fogadják el? Sajnos nem lehet azt mondani, hogy ezek életünknek „ha­táresetei”, amely „fehér holló”-számba menő ritkaságok. Mi olyan könnyen „kiborulunk önmagunkból", s olyankor sem­mire, senkire sem nézünk, csak magunkra. — Sokszor gondol­tam arra: nem ilyen a mi igazi arcunk? Idegességünkben, fel­indulásunkban egy-egy pillanatra levetjük a konvencionális il­lendőség, erkölcs, jólneveltség álarcát, s megmutatjuk igazi ar­cunkat. Mindenesetre ezek a jelek „áruló jelek”, elárulnak va­lamit abból, hogy megszokott, mindenki által ismert viselke­désünk mögött sok alakoskodás, gyakran hazugság rejtőzik. Mi keresztyének szeretnénk „őszintén” élni, hogy nyitott könyv lehessen mindenki előtt az életünk. Cselekedeteink és gondolataink-érzelmeink harmóniájára vágyunk. Olyanoknak kell lennünk, mint a jó könyvelésnek: „napra készen”, hogy bármikor számot adhassunk életünkről Isten, embertársaink és önmagunk előtt! Ehhez azonban az kell, hogy valóban kivet­kőzzünk önmagunkból, s a bűn által megrontott énünk helyett Krisztus éljen bennünk. Ahogyan Pál apostol is mondja \szent- igénkben: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. Cselekedeteinkben az Ó cselekedeteinek, érzéseink­ben, indulatainkban az Ö indulatának kell kirajzolódnia. Döntő változás ez az ember életében, de ugyanakkor a születő élet folyamata is, amikor Krisztus veszi hatalmába kezemet, számat, szívemet. S ez nem egyéniségünk elvesztése, elszínte­lenedése, hanem inkább megtalálása. Az emberi humánum legmélyebb, leggazdagabb, legszínesebb felfedezése és meg­élése. Életünknek ez a megújult, megváltozott formája a ben­nünket körülvevő világban folyik tovább. S jó ha e tekintet­ben mi is a valóságok talaján maradunk és nem csodálkozunk azon, hogy körülöttünk egycsapásra nem változott meg min­den. Ezt az életet „testben” élem — mondja Pál — s ez va­lami olyasmit jelent, hogy ezután is lesz kocsi, amit nekem kell húzni a kátyúból, s olyan is lesz, hogy a villamoson rá­lépnek a lábamra. Desz beosztottam, aki nem pontosan úgy végzi a munkáját, ahogy kiosztottam rá és gyermekem, aki eltépte a nadrágját, vagy rossz bizonyítványt hozott haza az iskolából. És olyan is lesz, hogy elfog a kísértés a családi élet felrúgására, és ezután is lesznek rosszindulatú emberek körü­löttem. — A változás bennünk történt meg, mert ezt az életet „az Isten Fiában való hitben éljük?’. A hit a keresztyén ember -számára nem egy „eszmének?’ az elfogadása, nem az egyház dogmái előtt való meghajlás, hanem annak az eleven erőnek a megmutatása életünk hétköznapi eseményeiben, hogy Krisz­tus él bennünk. Ez a hitünk tesz alkalmassá bennünket, hogy életünk ezerszínű kérdéseire „emberhez méltóan” tudjunk vá­laszolni döntéseinkben és magatartásunkban. Még egy kérdést azonban tisztáznunk kell. Mi az az erő, amivel Krisztus minket a hatalmába vesz? Hogy van hatalma rajtunk arra, hogy megromlott indulatunk helyett az ö indu­lata elevenedik meg bennünk? Tatán ítéletétől, „ama nap” szá­monkérésétől félünk? Vagy mély erkölcsi tanítása ejtett rabul. — Minket Krisztus szeretete győzött le! Pál apostol is így né­zett Urára: „... aki szeretett engem és önmagát adta éret­tem." — Bennünk Krisztus szeretete diadalmaskodik, ahogy azt hitben megismertük a Kereszten. S ez a szeretet mun­kálja bennünk azokat az indulatokat, formálja bennünk azo­kat a cselekedeteket, melyek embertársaink, s a magunk éle­tét is boldogabbá, szebbé, békességesebbé és emberségesebbé tehetik. Csizmazia Sándor Előadás külföldön DR. PÁLFY MIKLÓS, aki cumi ökumenikus konferen- a németországi evangélikus cián „A magyar evangélikus egyház ökumenikus Központ- egyház hozzájárulása az okú­jának a meghívására január menikus párbeszédhez” címen 9-t61 19-ig Nyugat-Németor- előadást tartott, 21-én vissza- szágban tartózkodott és a loc- érkezett. Á csendes Dolgok Olyan jó, hogy vannak csendes dolgok. Kő és virág és fa, meg a felhők ' és csillagok az égen. És nem is lenne rossz, ha olykor meg-megállnánk és szétnéznénk hogy lássunk. Nehéz időkben néhány gesztenyegally integetett be ablakomon. Sokáig volt ez vigaszom. Láttam, hogyan rügyezik, nyit virágot, hoz termést, és hogyan hervad. Semmi különös nem történt közben — a gesztenyefa még most is ott áll az út szélén — rügyet bont, virít, termése kifeslik... Sietős léptünk elhalad a csendes és egyszerű mellett, mely türelmesen ott áll, csak nő, és érik. Lelkünk elfelejtette, mi az: csendesnek lenni. Nézd a virágokat a mezőn, madarakat az égen, nézd az egyszerű dolgokat, követ és fát, fűszálat a szélben, bogarat az úton, fény játékát a vizen, nézz egy gyermek szemébe és állj meg egy kissé, állj meg minden nap, melyet ajándékba kapsz. Hilde Hofmann ntán: Bodrog Miklós MEGALAKULT A LAIKUSOK TANÁCSA A VATIKÁNBAN VI. Pál pápa bizottságot alakított az igazság és a béke kérdéseinek a tanulmányozá­sára. Egyidejűleg megalakítot­ta a világiak egyházi munká­jának az egységes irányítása érdekében a Laikusok Legfel­ső Tanácsát. Közölte a Vatikán azt is, hogy a katolikus búcsúgya­korlatban bizonyos — a hírek szerint csak jelentéktelen — változtatásokat is eszközölnek majd, bár a Második Vatikáni Zsinaton a haladó gondolko­dású atyák az egész búcsú- gyakorlat megszüntetését kö­vetelték. Egy közös bibliafordítás elő-i készítése érdekében 22 kato­likus és protestáns szakértő tárgyalásokat folytatott a Va­tikánban. MADAGASZKÁR Ä Madagaszkárt Köztársa­ságban jelentkező kedvezőtlen gazdasági helyzet korlátozza a sziget protestánsainak a mun­káját is. Január eleje óta a lelkészek nem kapnak fizetést. Madagaszkárnak mintegy 6 millió lakosa van. Ebből más- félmillió evangélikus és refor­mátus, 1 millió katolikus, 300 000 mohamedán, a többi pedig valamilyen természeti vallásnak a híve. Folyik a konfirmáció Tudom, hogy a fogalmazás pontatlan. Így kellett volna írni: folyik a konfirmációi ok­tatás. A konfirmáció az új ká­té szerint is két részből áll: a konfirmációi vizsgából, és a konfirmációi istentiszteletből. A konfirmációi vizsgán arról adnak számot a konfirmandu­sok, hogy ismerik az evangéli­kus egyház tanítását. A konfir­mációi istentiszteletről pedig ezt tanulják: „A konfirmációi istentiszteleten megvallom hi­temet. A gyülekezet Isten Szendéikéért könyörög. A lel­kész a nevünkön szólít, kezét fejünkre teszi, megáld ben­nünket Isten igéjével. Ezután úrvacsorát veszünk.” A gyer­mekek szerint azonban az oktatás is konfirmáció. Amikor kon­firmandusaink előkészítő órá­ra mennek, ezt mondják: kon­firmációra megyek. Pontatlan­ság ez? Nem hiszem. A kon­firmáció szó magyarul megerő­sítést jelent. A konfirmandu­sok azt várják az oktatástól, hogy az a legalapvetőbb ke­resztény ismeretek segítségével a hitben erősítse őket. Már az oktatásnak konfirmációvá, vagyis megerősítéssé kell vál­nia. Tudatos hitre kell eljutniok azoknak, akik Krisztust követik. El kell jön­nie egy időnek Krisztus köve­tésében, amikor számot adnak arról, hogy tudom kiben hi­szek. Ez nem egyszerűen bel­ső, lelki szükséglet. Kívülről vetődik fel a kérdés. Maga Jé­zus veti fel. Egy kicsit a kon­firmációhoz hasonlított a nagy­hét közelében lejátszódott je­lenet, amikor a Mester arról beszélgetett tanítványaival, hogy az emberek milyen kü­lönféleképpen vélekednek fe­lőle. Aztán hirtelen feléjük fordult kérdésével: Ti pedig mit mondotok felőlem? Erre az alapvető káté-kérdésre vá­A köszönet ünnepe Bokodon Nehéz eldönteni, melyik a szebb: az elrejtőző, vagy a nyilvánosság elé lépő köszö­net Bokodon mind a kettő megtörtént, amikor a gyüle­kezet búcsút vett 32 éve kö­zötte szolgált lelkészétől, Po­hánka Sándortól. „Hála és szeretet hassa át szívünket, Amikor megköszönjük e kedves éveket Oh édes Istenem, hiszen észre se vette! Midőn nekünk világított, magát égette.” Hol is kezdődött az elrej­tőző köszönet? Talán ott, amikor a saját kérelmére nyugalomba vonuló lelkész tudta nélkül asszonyok sza­ladták évgig az evangélikus családok sorát, hogy megkér­dezzék: akamak-e ünnepé­lyesen búcsúzni lelkészüktől és hajlandók-e ezért áldozni is. — Az egyértelmű igenlő válasz 1967. január 1-én, újév napján vált láthatóvá. Ekkor lépett a gyülekezet köszöneté a nyilvánosság elé, amikor közel ezer szempár követte a bokodi evangélikus templom­ban a példásan összeállított hálaadó istentisztelet menetét. Selmeczi János esperes ün­nepi alkalmat bejelentő sza­vaival, majd a 103. zsoltár alapján mondott igehirdetésé­vel nyitotta meg az istentisz­teleted Az istentiszteletet ün­nepi közgyűlés követte. Első­ként az esperes mondott kö­szönetét a fejér—komáromi egyházmegye gyülekezetei és lelkészei nevében Pohánka Sándornak az egyházmegyé­ben korábban kifejtett külön­böző tisztségviselő szolgála­taiért. Az átnyújtott ajándék — egy mesteri fafaragással körülvett asztali óra — a min­dig pontosan hűséges szolgá­latot szimbolizálta. Azután búcsúzott a bokodi gyülekezet. Szabó Mihály fel­ügyelő állt elsőnek nyugalom­ba vonuló lelkésze elé és az ő egymáshoz Élesztgetett kö­szönő szavait fűzte tovább Németh Pál gondnok is. ök ketten adták át a gyülekezet praktikus és megtisztelő aján­dékait. Majd az ünnepély ver­seit író fiatalasszony, Barcza Károlyné lépett a padsorok elé, hogy csengő hangon mind­járt az első verset maga sza­valja el. Kár, hogy csak né­hány sorát idézhetjük: Az énekkar után jőítek a búcsúzók; a felnőttek nevé­ben Selmeczi Lajos, utána Pruner István egyházfi búcsú­zott. Ekkor mozdultak meg az első padok szép cserepes vi­rágai, mert verset mondó gaz­dáik léptek elő egyenként. Az utolsó konfirmandusok köszö­netét Nagy Erzsébet és Vida Julianna, — a még iskolások háláját Szabó Vilmos, Vas Zsuzsa, Szmilek János, Soko- rai Klára és Nagy Lajos mon­dogatták el szebbnél szebb strófákban. A gyülekezetétől búcsúzó lel­kész köszöntésére megjelent vendégek sorát Bakonyi De­zső helybeli református lel­kész és Oravecz Ferenc hely­beli római katolikus plébános nyitotta meg. A környékbeli evangélikus gyülekezetek ne­vében Hoffmann Ernő. Milán János, Lábossá Lajos, Csonka Albert, Magyar László lelké­szek mondottak egy-egy felöl-' vásott igéhez kapcsolódó kö­szöntést és kívántak a hosszú szolgálat után Istentől gazda­gított pihenést. Elgondolkoz­tató volt a meleg hangú üd­vözlések között meghúzódó megállapítás: nem tudják fe­lejteni a környező evangéli­kus gyülekezetek, hogy a má­sodik világháború utolsó sza­kaszában helyt állt és a sa­játján kívül még négy gyüle­kezetben végzett lelkészi mun­kát. — A helyettes lelkész, Si- monfay Ferenc köszöntő sza­vai után — ' Pohánka Sándor szeretettel viszonozta a feléje forduló sok kedves megemlé­kezést és testvéri szót. — Akik ott voltunk tudjuk, hogy ami újév napján, kora délután a bokodi evangélikus templomban történt, az való­ban hálaadás volt és a búcsú­zásban Isten színe elé állító istentisztelet volt. Simonfay Ferenc laszolt Péter a többi tanítvány nevében s kell válaszolnunk ma is. Hogy mikor, milyen életkorban kérdezzük meg gyü­lekezeteink tagjaitól ezt az alapvető kérdést, amit a kon­firmációi káték időről időre a fennálló szükség szerint igye­keznek részletekre bontani, ez a mi dolgunk, a mindenkori egyházé. Egyházunk mostani rendje szerint, mi 12 éves kor­tól konfirmálunk. Gyülekezeteinkben azt vallják híveink, hogy tu­datos hitre kell eljuttatni gyermekeinket s erre szolgál a konfirmáció. Megkívánják a lelkészektől, hogy tanítsanak, a gyermekektől, hogy tudjanak s mindezt a tudatos hit érde­kében. A konfirmációval kap­csolatban kialakult szokások eltérők, de mind annak ko- mollyátételét szolgálják. Idén némi problémát okoz húsvét közelsége. Március 26-ra esik ez az első tavaszi holdtölte időpontjától függő ünnepünk. Egyházunk rendje szerint évek óta a húsvét utáni vasársapon tartjuk a konfirmációt. Alig képzelhető, hogy április elején nagykabát nélkül léphessenek oltár elé konfirmandusaink. Ezt nemcsak a szülők, gyüle­kezeteink se fogadnák öröm­mel. Ehhez még figyelembe kell venni, hogy a mostani ke­mény hideg sokhelyt nehezíti az oktatást, olykor lehetetlen­né is teszi. Ezért rendelkezett az egyházi vezetőség az idei konfirmáció időpontjáról úgy, hogy az április 23-ra essék. A mostani konfirmandusokkal kapcsolat­ban eltérő tapasztalataink le­hetnek. Talán közös nézet mégis, hogy nem elégséges gyermekeink bibliaismerete ahhoz, hogy a konfirmációi kátét a rendelkezésre álló rö­vid idő alatt megtanulhassák. Legtöbb helyen a káté tanítá­sával együtt biliaismeretet is igyekeztek adni dióhéjban. Ol­vassuk a régi Károlyi-fordítás szerint való „valák”-kal teli szöveget. Élvezem, amint for­dítják konfirmandusaim a for­dítást mai nyelvre. Kánai me­nyegző helyett lakodalomról beszélnek. A megvető példáza­tában nem azt mondják, hogy némely mag az útfélre „esék”, hanem „pottyant”. Amikor a keresztrefeszítés történetével foglalkoztunk, szóba került a Spartacus-féle rabszolgaláza­dás és a Via Appián felállí­tott keresztsorfal. Elhozták s megmutatták a képet hozzá történelemkönyvükből. Ök ma­guk keresik a kapcsolatot a mával. Ma akarnak hinni. Jó ez. Megértem s örömmel élem át keresésüket. Magunkat is jobban megértem az ő segítsé­gükkel. Megértem, miért jelent meg három új káté a felsza­badulás ideje óta s azt is, hogy miért válik szükségessé majd egy idő múlva ismét újabb. Benczúr László Mnas iniSHHimifimiimniniill i fíi m!?! 115 m want h n mitti mi linisniiiimmonninminnmiinnnnifiifnHiinnniiiiiiiinininiilfHsiiiifiiniilfiglifiir !ii!!!!l!!H!il!!n!!i!li’i!nni Szeretem a könyveket Egy kirakat van, amely mindig foglyul ejti a könyvesboltoké. Nem lehet olyan sürgős az utam, hogy egy pillanatra meg ne álljak s tekintetemmel meg ne simogassam a legújab­bakat. Könyvespolcaim előtt állok. Hizlalom a szemem a tarka seregen. Ismerem őket. mint pásztor a juhait. Néhánya már 30 éve kí­sér utamon. Ötödikes diákja voltam az aszódi gimnáziumnak, amikor Csizmadia György, magyartanárom irodalom-rajongása rám­ragadt. Lelkes tagja voltam annak a kis csa­patnak, mely Adyval, Szabó Dezsővel s a népi írókkal kereste a holnap útját. Ez ak­kor komoly forradalmi tett volt. Szegényes diákzsebemből kevés könyvre futotta. Így lettem a népi írók kiadójának könyvterjesz­tője. A kapott százalékból már szépen gyara­podott. Áhítattal és szeretettel simogatom meg őket, mint forradalmi gondolkodásom útjel­ző tábláit. Polcaim legfelső során kb. 200 db XVIII —XIX. sz-ból való antik darab van. Na­gyobbik fele teológiai, kisebbik szépirodalmi. Valamikor valakinek drága kincs volt, ná­lam már csak a por lepi őket. Közülük kettő sűrűn kézben van: egy Németországban ta­nuló magyar teológus emlékkönyve, melyben Tessedik Sámuel saját kezű bejegyzése és alá­írása is olvasható és Jókai Mór élclapjának, a Nagy Tükörnek egy évfolyama. Tárgyi szempontból 3 csoportba oszthatók: 1. teológiai, 2. szépirodalmi, és 3. néprajzi. 1. Ahhoz a lelkésznpmzedékhez tartozom, mely a háború előtti és utáni sovány teológiai termés miatt kevés darabbal dicsekedhetik. Istennek legyen hála, hogy az elmúlt évek­ben bel- és külföldi irodalom egyaránt gaz­dag segítséget nyújt nékünk munkánk jó si­keréhez. Azon lelkészek közé tartozom, akik sokat prédikálnak. Naponta kétszer, vasárnaponként pedig 3—4 alkalommal. így érthető, hogy el­sősorban is írásmagyarázati művek érdekel­nek, melyek segítségével közelebb juthatok az igéhez és a mai emberhez. Szeretem az embereket s szeretek velük közérthető nyel­ven beszélni. Izgalmas korban élünk, izgal­mas mondanivalókkal. 2. Szépirodalomban a lírát szeretem a leg­jobban. A ma élő költők között kevés akad, akiket nem az első terméstől kezdve kísérek lelkes izgalommal. Nagy öröm lehet mind­nyájunknak, hogy egyre több vallásos tárgyú, Istennel őszintén viaskodó verset találunk. Kedvesek továbbá az életrajzi, és a törté­nelmi tárgyú regények. Sorozatot soha nem vettem és nem veszek. Olyan élő író nincs, kinek könyveit a név miatt mind megvenném. 3. Falun születtem, Nagytarcsán. A falu népének szájról szájra szálló élő irodalma már gyermekkoromban megragadott. Azóta nem is ereszt. Természetesen elsősorban a vallásos néprajz érdekel. Még Eleken készült el 1949-ben első könyvem kézirata: Magyar karácsony, magyar húsvét, magyar pünkösd. E három kötetben megtalálhatók a magyar vallásos néphagyomány sátoros ünnepekhez fűződő gyöngyszemei. Első oldalán ott a nagy pecsét: kiadható. Talán ennél is jobban szeretem a másik kéziratot, melynek „Istenes magyar népme­sék” a címe. Magyar Krisztuslegendák és val­lásos tárgyú népmesék találhatók benne. Csak kézbe kerülhetnének! Olvasok és írok. Sajnos, nem eleget! Ez azonban minden könyvbarátnak közös bánata. E bánat mellett nagy örömünk is van. Talán egy nép sem tárt olyan széles kaput az iro­dalomban, mint mi. Nincs olyan nép, mely­nek értékeiből ízelítőt ne kaphatnánk. Napi-, heti-, havi folyóiratok tömege engedi be hoz­zánk a nagyvilág legfrissebb levegőjét. Aki naponként eszik a friss kenyérből, az anél­kül, hogy elveszítené önmagát, kilép önma­gából, majd nemzeti e egyéb korlátái közül s azzá lesz, kinek Istene teremtette: emberré. Még messzebb lépek: emberséges emberré! Tegnap este fejeztem be Rónay György: Tükör és tűz c. legújabb verseskötetének ol­vasását. Nagyon ajánlom minden testvérem könyvespolcára. Búcsúzóul hadd tegyek e friss kenyérből csak egy morzsányit az asztalodra. A vers, melyből idézek: „Hat vers a korintu- siakhoz”, (Pál tusakodása értünk) ................................... lassanként belátod, hogy magad helyett az egész világot kell szeretned, s csak úgy leszel szabad, ha egy helyett milliók rabja vagy, s elveszve bennük, önkéntes halálod áldozata lesz a föltámadásod.”... Íróasztalomtól felkelek s e néhány sorral kicsit most Veled leszek! Her nád Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents