Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-10-08 / 41. szám

VASÁRNAP. — »Meghall­gatja az Úr az én könyörgé­semet, elfogadja az Ür az én imádságomat.« (Zsolt 6, 10) Csak ezek tudatában képzel­hető el keresztyén életünk. Bármilyen problémánk, két­ségünk, kérésünk és örömünk van tehát, nyugodtan vihet­jük Istenünk elé. Ígérete sze­rint meghallgatja imádságun­kat és minden esetben úgy cselekszik velünk, hogy az nekünk üdvösségünkre válik. Mind ezért csak hálával és dicsérettel tartozunk Iste­nünknek, mert nem olyan természetes az, hogy a mi imádságunkat elfogadja, hi­szen szavunkkal és cseleke- Öetünkkel sokszor ellene for­dulunk. Kegyelméből viszont mindig eléje vihetjük imád­ságunkat. Éljünk is ezzel a lehetőséggel! HÉTFŐ. — »Most azért tes­sék néked megáldani a szol­gádnak házát, hogy legyen ál­landó mindörökké előtted.« (1 Krön 17, 27) Nekünk is csat­lakoznunk kell Dávid könyör­géséhez, hogy Isten áldásával tegyen bennünket magáévá. Sokféleképpen lehet élni, de csak úgy lesz nyugodt és bol­dog az életünk, ha minden cselekedetünkön Isten áldása van. Istennek ezt az üdvözítő áldását hozta és hozza szá­munkra Jézus. Kérjük is Is­tennek áldását, hiszen nélkü­le eredménytelen és céltalan lesz életünk. Áldásával vi­szont megelégedett és boldog. KEDD. — »Ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat mesz- szünen és leányaimat a föld­nek végéről. Mindent, aki csak az én nevemről nevez­tetik, akit dicsőségemre te­remtettem.« (Ézs 43, 6—7) Ha azt akarjuk, hogy életünk Is­ten által irányított, tetszése szerinti élet legyen, akkor ne­künk is csatlakoznunk kell nap mint nap a próféta kö­nyörgéséhez. Életünk csak úgy lehet Istennek tetsző, ön­zetlenül szolgáló élet, ha ve­zetője és irányítója Isten. Eh­hez pedig Istennek kell éle­tünket megváltani, kivezetni a gonosz völgyéből és meg­szentelni. SZERDA. — »Uram, erő­szak rajtam, szabadíts meg!« (Ézs 38, 14) A bűn az, ami ha­talma alatt igyekszik tartani r -------------­ME GJELENT dr. Nagy Gyula EGYHÁZ , A MAI VILÁGBAN ; című teológiai szociáletikája Ára: 85,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon MEGJELENT Jávor Pál CSENDES PERCEK című imádságos könyve Ara: 12,— Ft Kapható a Sajtóosztályon egész életünket. Ennek bi­zonysága az életünk különbö­ző területén uralkodó szere- tetlenség, gyűlölet, harag, va­gyis bűn. Ez a való helyzet. De Isten Jézus Krisztus által meg akar szabadítani ben­nünket ebből a helyzetből. Ezért küldte el Jézust értünk. Jézus Krisztus váltságműve ad alapot nekünk arra, hogy kérjük imádságainkban Is­tent, hogy szabadítson meg bennünket a bűn és halál uralma alól. CSÜTÖRTÖK. — »Uram, ne feddj meg haragodban en­gem, és ne ostorozz engem búsulásodban.« (Zsolt 6, 2) Nekünk is újra meg újra el kell mondanunk a zsoltáros- sal együtt ezt a könyörgést, hiszen Isten haragja, bünteté­se méltán és jogosan sújtana életünkre. Jogosan, mert min­den cselekedetünk, egész éle­tünk arról tanúskodik, hogy jobban szeretjük a bűnt, sa­ját önző életünket, mint Is­tent. Ennek következménye csak Isten büntetése és ha­ragja lehet. Ezért kell könyö­rögnünk irgalmáért. PÉNTEK. — »Hagyja el a gonosz az ő útját és a bűnös férfiú gondolatát, és térjen az Űrhöz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővel­kedik a megbocsátásban.« (Ézs 55, 7) Csak ez lehet szá­munkra az egyetlen lehetsé­ges út. Igyekezni — minden elbukás mellett is — arra, hogy szakítsunk a bűnös múlttal. Szakítsunk önző énünkkel, szakítsunk a gyű­lölettel és szeretetlenséggel. Igyekezzünk erre, mert csak ebben az esetben várhatjuk és kérhetjük Isten bocsánatát és kegyelmét, amivel közele­dik hozzánk, hogy szebb és boldogabb legyen az életünk, melyet nem a bűn fog megha­tározni, hanem Isten kegyel­me. SZOMBAT. — »Csak ő az én kősziklám és szabadulá­som; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.« (Zsolt 62, 7) Enélkül a bizonyosság nélkül semmit nem tudnánk megvalósítani abból, amire Isten parancsaiban felszólít bennünket. Az a reménysé­günk, hogy bármilyen kísér­tés és bűn kerít is hatalmába, Istenhez mindig fordulhatunk kegyelméért, bocsánatért és szabadításért. Ez a tudat ad lehetőséget az igaz keresztyén életre, mely vétkezik napon­ta, de tud Istenhez, mint meg­bocsátó és segítő Atyához for­dulni, menedékért és útmu­tatásért. Ezt tudva lehet csak életünk nyugodt és igaz ke­resztyén élet. iíj. Kendeh György Jézus követésének akadályai Lk 14, 25—35 Jézus követése, a megszentelt életfolytatás nem könnyű. Jézus éppen azokról az akadályokról beszél, amelyek miatt nem tudják őt követni. Aki ezeket nem küzdi le, az nem le­het az ő tanítványa. Három ilyen akadályt sorol fel: — aki nem gyűlöli meg szeretteit és önmagát, — aki nem hordozza keresztjét és — aki nem vesz búcsút vagyonától. Jézusra jellemző az ilyen kemény beszéd, mert ő határo­zott döntést követel. »Meggyűlölni« a szeretteimet, ez nyilván csak azt jelenti Jézus nyelvén: hátrább helyezni őket szerete- temben. Senki, ha szívemnek még oly drága is ebben a földi életben, ne állhasson közém és Jézus közé. Egész bizonyos, hogy ha teljes odaadással őrajta csüngök, csak annál jobb szü­lő, testvér, gyermek leszek ez által. Saját énemet is le kell döntenem trónusáról, hogy helyette öt ismerjem el és szolgál­jam egyedüli Uramként. Magamnak élni és őnéki élni, ez olyan ellentét, hogy lehetetlen összeegyeztetni. — »Gyűlöli önmagát« és »hordozza keresztjét« — ezt vál­lalta Jézus. Nem azért, mert megvetette a világot, hanem mert szerette. Aki Jézushoz hasonlóan szereti a világot, az nem vonul ki belőle, hanem magára veszi emberek gondját, baját, hogy segítsen rajta. Annak készen kell lenni ilyen önmegta­gadásra és szenvedésre is, különben nem tud Jézus tanítvá­nya lenni. Építő vállalkozáshoz és harcbaszálláshoz is hasonlítja Jé­zus az ő követését. Mindkét példázattal ugyanazt az igazságot hangsúlyozza: az ő követésére csak egészen eltökélt lélekkel érdemes elindulni! Mert csúfsággá válik minden építő mun­ka, amelyik félbemarad. Előre számot kell vetni minden ne­hézséggel, amely az ő követésével együttjár és úgy kell rá vál­lalkozni. Ilyen mindenre felkészült követője legyek én is az Úrnak! És végül a só hasonlatával foglalja össze Jézus a monda­nivalóját. A só értéke abban van, hogy feloldódva az ételben, élvezhetővé teszi azt. — A keresztyén ember élete akkor ér­tékes, ha megszentelt szolgálata által könnyebbbé, boldogabbá válik a körülötte élők élete, ha megkevesbedik a gonoszság, igazságtalanság és növekszik a jólét, az egyetértés, a békes­ség. A szolgálat ilyen vállalásával nemcsak magunknak szerez­hetünk jó lelkiismereti nyugalmat, hanem így szerzünk Jézus nevének is megbecsülést és adunk példát a hitben erőtelenek- nek, a tétovázóknak, a megkísértetteknek. Szende Ernő — Szentháromság utáni 20. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Ts 2, 13—17: az igehirdetés alap­igéje: Lk 14, 25—35. A dél­utáni istentisztelet alapigéje: Ézs 29, 19—24. — A NÓGRÁDI EVANGÉ­LIKUS EGYHÁZMEGYE lel- készi munkaközössége szep­tember 28-án Balassagyarma­ton tartotta ülését. Úrvacso­rát osztott Terei Endre. Né­meth Géza írásmagyarázata után Gartai István esperes az Országos Esperes Értekezlet­ről és aktuális kérdésekről tájékoztatta a lelkészeket, Dedinszky Tamás békemoz­galmi beszámolót tartott. Sztehló Mátyás »A reformá­ció nyomában gyülekezetem múltjában« címen tartott elő­adást. — BUDAVÄR. A gyüleke­zet szeptember 17-én, vasár­nap délután szeretetvendég- ség keretében tartotta köz­gyűlését. A közgyűlés meg­újította a gyülekezet presbi­tériumát, tizenegy új presbi­tert választott. A szeretétven- dégségen megjelent Dr. C. A. Clouson oxfordi matematikus professzor, metodista igehir­dető, aki rövid előadást tar­tott »Hit és tudomány« címen. Dr. Ottlyk Ernő püspök Lu­therről tartott előadást. Közre­működött a gyülekezet ve­gyeskara. — FASOR. A gyülekezet első őszi szeretetvendégségén a nem látók gyülekezete szol­gált Jakab Miklós lelkész ve­zetésével igehirdetéssel, ver­sekkel, énekkel, bizonyságte­véssel. Többek között felol­vasták Koren Emil »Az ál­dás« című írását, amit a Som­virág című kötetből tettek át vakírásba. — KÖRMEND. A gyüleke­zet szeptember 17-én az is­tentisztelet után bensőséges keretek között emlékezett meg Németh-Farádi Mihály lelkésznek a gyülekezetben végzett 25 esztendős szolgála­táról. Ebből az alkalomból Tóth Lajos felügyelő-helyet­tes, Nagy Kálmán szarvas- kendi, Agg Vince hegvhátho- dászi és Károlyi István kata- fi gondnokok, valamint Kluge hajosné és Mihály Enikő kö­szöntötték a jubiláló lelkészt és nyújtották át a gyülekezet ajándékát. — KELENFÖLD. Október 15-én délután 6 órakor zenés áhítat lesz a templomban, amelyen az igehirdetés szol­gálatát Dr. Ottlyk Ernő püs­pök végzi. Közreműködik a gyülekezet ének és zenekara. — TATABÁNYA. Szeptem­ber 24-én délután dr. Ottlyk Ernő püspök a Tátra utcai új templomban, melynek egy éve volt a felszentelése, hálaadó istentiszteletet tartott. Elké­szült a templom új falikép-so­rozata, és oltárfelszerelése. FÖLSÉGES! Falun lakó ember, ha ko- csija-lova nincs, nem lehet el fuvaros nélkül. Szenet a Tü- zéptől, fát az erdőről, vendé­get a vasútállomásról, hogyan is hozhatna haza, ha nem len­ne fuvarosa, aki ilyesmire vál­lalkozik. A kukoricáról nem is szólva, amelyet ha csak illet­ményföldön termett is, még­sem tolhatja haza tragacson az ember. Magam igen szerencsés hely­zetben vagyok. A mi falunk­ban akad még ló is, meg kocsi is. Azonkívül olyan előzékeny emberek is akadnak, akik a legnagyobb készséggel hajlan­dók egy-egy közeli, vagy akár távolabbi fuvart is vállalni — jó pénzért. Megmondom őszintén, leg­jobban akkor örülök, ha Ban­dit sikerül megkapnom. Dolga sok, az biztos. Lót-fut egész nap. Van is kiért-miért. öt ap­ró gyereke van. Értük kell dol­goznia s természetesen keres­nie is kell. Viszont az is igaz, hogy amit elvállal, azt becsü­lettel meg is csinálja. Ezért szeretem és becsülöm Bandit! Na meg még valamiért. A jó szótehetségéért és a választé­kos kifejezésmódjáért. Hogy minderre hol tett szert, rejtély előttem. Otthon, a szülői ház­ban nem igen gyarapíthatta szókincsét. Apja szófukar volt Erről volt híres, ^tz ö szókin­cséből tehát nem volt mit örö­kölnie. Az iskolában sem bő­víthette szavai készletét, mi­vel az iskolát Bandi inkább csak kívülről ismerte. Lehet­séges, hogy katonaévei során találkozott össze valakivel s tőle ragadt rá. Nem kérdez­tem. Ö nem mondta. így hát nem is tudom. A sok szó közül, amelyet használt, volt egy, amelyet Bandi különös előszeretettel alkalmazott. Nagy becsben tar­totta ezt a szót. Ha véleményt nyilvánított valamiről, vagy valakiről, akkor jött elő vele. Amikor először hallottam tőle, azt hittem, véletlenül használ­ja. Később azután rájöttem, hogy tévedtem. Az igazság az volt, hogy ezt a szót Bandi na­gyon is tudatosan, sőt öntuda­tosan használja. Egy alkalommal rozséért mentünk az erdőre. Jó han­gulatban volt. Nagy elragad­tatással beszélt egy múltheti lakodalomról. Dicsérte a há­zigazda figyelmességét, a tá­lalás kifogástalanságát, a nász­nép fegyelmezettségét. Csak egyről nem volt elismerő sza­va. Talán ezért is kezdte el­beszélni az egészet. A borral nem volt megelégedve. E fö­lött nem tudott napirendre térni. Pedig Bandi nem igen szerette a bort. Csak nagyon keveset fogyasztott belőle. Ak­kor is inkább a társaság ked­véért. S most éppen ö, és ép­pen a bort kritizálja! Pedig erre mindenütt sokat adtak a ház gazdái. A lakodalmi borra különösen is kényesek voltak. — Mi baja volt annak a bornak? — kérdeztem tőle, amikor rövid időre megállóit a beszédben. — Hát tetszik tudni... ha hiszi, ha nem... az a bor, amit a lakodalomban ittunk, az egy fölséges rossz bor volt! »Fölséges«! Bizony nehéz volt a komolyságot megőriz­nem. Igyekeztem, hogy a derű, amely arcomra kívánkozott, belül maradjon... Hazafelé azután még sok minden egyéb is előkerült. Az idő kedvező, az út jó volt. A lovak egyenletesen húzták ter­hüket. Nem volt baj velük. Mármint a mi lovainkkal. Vi­szont a sógor lováról már nem lehetett ezt elmondani. Hogy, hogy nem egyszer csak elém bökte: — Hiába beszél a sógor. Az a ló, akit nemrég a vásáron vett, az egy fölséges rossz ló! Beszélgettünk mi még Móri­ról is. Arról az asszonyról, aki nem élt jól az urával s bizony a gyermekeit sem tartotta tisztán. Nyelvére is vette a falu. Bandinak magának is megvolt a véleménye róla: — Az a Móri egy fölséges rossz asszony! Amikor már majdnem mö­göttünk volt mind a kilenc ki­lométer, s a falu szélső házai előtt haladtunk, Bandi beszá­molt a vasárnap délutáni pin- cézésről is. Többen voltak együtt. Beszélgettek, iddogat- tak. Jól telt el az idő. De a kí­nált borról fejcsóválva ezt mondta: — Olyan stikkes volt, hogy az valami fölséges! Röviddel később azután ott­hon is voltunk. Leraktuk a rőzsét. Elintéztük a fuvart s azután elbúcsúztunk. Alig haj­tott ki Bandi a nagykapun, amikor a gyerekek odafutot­tak hozzám és érdeklődve kérdezték: — Apu, mit mesélt neked Bandi bácsi mielőtt elment? — Egy viccet! — És jó volt? — Nem! Rossz volt! — Rossz? — Igen! Olyan rossz, hogy az valami »fölséges«! Zoltán László Hegyek koszorúzzák az ősi iskolavárost, reneszánsz pártá- zatú házak az ősi iskolát. A »Tarca-parti Athén« egykori evangélikus kollégiuma meg­fiatalodva áll az antik város- központ kellős közepén. Háromszáz éves. Körülötte rohamosan fejlő­dő, negyvenötezer lakosú vá­ros lüktető szívverése hallat­szik. Három nagyüzemébe messziről özönlenek a dolgos, szorgalmas munkások tömegei. Autóbuszok és trolibuszok szüntelen robogása modern vá­rossá varázsolja az egykori csendes, patinás megyeszék­helyt. Szinyei Merse Pál kék ege azonban a régi. Szeptember vége közeledik, a sárosi nap­fény mégis bearanyozza Eper­jest. Sőt mi több: a Kollégium többszáz öregdiákjának a szí­vét is. Csehszlovákia különböző ré­szeiről és hazánkból egyaránt népes szerelvények futottak be- a város pályaudvarára 1967. szeptember 14-én. A fellobo­gózott állomáson ünnepélyesen fogadták őket. Másnap egyórás közös vá­rosnézés után öt különböző irányú autóbuszkirándulás kö­zül választhattak a vendégek. Kit merről vonzottak az ifjú­kori emlékek. Szeptember 16-án voltak a jubileum főünnepségei. Reg­gel a Kollégium épületén em­léktáblát lepleztek le. Most háromszáz éve, 1667 őszén nyílt meg Habsburg-ellenes kezdeményezésre a főiskola, hogy a már 1531 óta működő alsóbb tagozatok mellett a ma­gyar protestantizmus fellegvá­ra lehessen. Thököly is itt ta­nult, s Kossuth is róla írta: »Itt virradóit fel lelkemben azoknak az elveknek világos­sága, melyek vezéreltek viha­ros életemben a hazám és fele- barátim iránti kötelességnek ösvényén.« Az ünnepséget a Kassai Ke­rületi Nemzeti Bizottság, Eper­jes Város Tanácsa és a Kassai Safárik Egyetem filozófiai és pedagógiai fakultása rendezte. Sokan kaptak emlékplakettet, s minden részvevő gomblyu­kában látható volt a kis fák­lyás emlék jel vény »Collegium Pressoviense« felirattal. E nap délutánján tanár— diáktalálkozó színhelye volt a régi Kollégium és a volt gim­názium épülete, este pedig tár­sasvacsorán vettek részt a vendégek a Dukla-szálló összes helyiségeiben. Vasárnap reggel tanár—diák kongresszust tartottak a kul- túrház nagytermében, az egy­kori híres Széchenyi-kör he­lyiségében. A részvevők zöme ezután a Kollégiummal szom­szédos evangélikus templomba vonult át, ahol magyar nyelvű istentiszteleten vettek részt. Ctibor Handzo eperjesi espe­res és Julius Dzifrik nyugal­mazott kükemezei lelkész hir­dették Isten igéjét. Délben lo­vasok — köztük magyar hu­szárok — színpompás felvonu­lásában gyönyörködhetett a város lakossága: történelmi kosztümökben lovagoltak vé­gig Eperjes főutcáján. A rész­vevők hangos tapsa kísérte őket. Az utolsó nap délutánján az evangélikus temetőben koszo­rúikat tették le a vendégek a Kollégium egykori professzo­rainak sírjaira. Mi, mai magyar evangéliku­sok, akik annyit köszönhetünk Eperjes haladó protestáns lel- kületének és fennkölt szelle­mének, e sorainkkal rójuk le hálánkat és kegyeletünket az ősi eperjesi kollégium előtt. Dr. Fabiny Tibor — SOMLÓVECSE. Október 8-án dr. Ottlyk Ernő püspök felszenteli a Somlószőllőshöz tartozó somlóvecsei gyülekezet új harangját. Délután meglá­togatja a somlószőllősi anya- gyülekezetet, ahol igehirdetés­sel szolgál. — BUDAVÁR. A gyüleke­zet presbiterei számára szep­tember 29-én és 30-án csendes órákat tartottak. Benczúr László: »Kísérni vagy vezet­ni?« címen, ifj. Harmati Béla: »Bizalom és felelősség« címen tartott előadást. Az áhítatokat Várady Lajos esperes és Ma- docsai Miklós segédlelkész tartották. CSALÁDI HÍREK — HALÁLOZÁS, özv. Var­ga Józsefné, Varga József volt sárvári lelkész özvegye, szep­tember 7-én elhunyt. Kaper- naum volt lakóját lérje mel­lé temették el a sárvári teme­tőben. A temetést Hernád Ti­bor és Martos Ödön lelkészek végezték. »Tudom, hogy az én Megváltóm él!« — Szontagh Gáspár, a kecskeméti gyülekezet presbi­tere 67 éves korában elhunyt. Ősei közé tartozott Szontagh Pál, Madách Imre legjobb ba­rátja, és több egyházfelügye­lő. »Boldogok, akik az Urban halnak meg ...« — Csipkay Imre a Fejér- Komáromi Evangélikus Egy­házmegye felügyelője, az Északi Evangélikus Egyház- kerület felügyelő-helyettese, szeptember 25-én, egy évi tü­relemmel hordozott betegség után 81 éves korában elhunyt. Szeptember 30-án temették el a salgótarjáni temetőben. »Az igaznak emlékezete áldott!« Istentiszteleti rend Budapest, 1967. Deák tér de. 9. (urv) Hafenscher Károly de. 11. (urv) Várady Lajos du. 5. Trajtler Gábor du. 6. Szere- tetvendégség: dr. Kékén. András Fasor de. fél 10. Korén Emil de. 11. Bizik László du. 6. Bízik László Dózsa György út de. fél 10. Bizik László Üllői út 24. de. fel 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. Bándi Sándor du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (urv) Baranyai Tamás du. 4. Sze­retetvén dégség Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. (urv) Baranyai Tamás Fóti út de. 11. Benczúr László Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de.- EGYHAZFINÉT keresünk kő­bányai gyülekezetünkbe. Adunk egyszoba komfortos lakást, kész- pénzfizetést, fűtést, világítást. Nyugdíjas házaspárnak is igen al­kalmas. Nagyméretű cserelakás szükséges belterületen. Érdeklődés: X. Kápolna u. 14. udvarban. — ROZSA! L/©gszebb bokor, futó, babafajták. Gladiólus, jácint, tuli­pánhagymák gyönyörű színekben. Palkó kertésznél Budapest. XV. Csillagfürt u. 8. Kérje díjtalan ár­jegyzékemet. Szállítás postán. HARANGOK újraöntését, harangko­ronák, harangállványok készítését, átalakítását, újrendszerűvé vállalja DÚSAK ISTVÁN harangöntő. örszentmiklós. Dózsa György út 26. október 8-an fé& 10. Solymár Péter Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár-újteiep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota Máv telep de^ 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Káposzta Lajos de. 11. Káposzta Lajos este 7. Madocsai Miklós Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda *de. 9. Dr. Vámos József de. 10. (urv) dr. Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. 21. de. 9. de. 11. este fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. (urv) Bencze Imre de. 11. (szuppl.) Solymár Gá­bor teol. du. 6. Bencze Imre Né­metvölgyi út de. 9. Solymár Gá­bor teol. (szuppl.) Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. U. EV ANGELIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 60,- Pt Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 673515 Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős vezető: Soproni Béla igazgató I Eperjes ünnepe

Next

/
Thumbnails
Contents