Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-01-29 / 5. szám

KP. BERM. BP. 72.

LELKÉSZI TOVÁBBKÉPZÉS

A Lelkészi Munkaközösségek Országos Választmányának ülése

Egyházunk élete és az új törvénykönyv

„A reformáció hagyományai szerint”

Köztudomású, hogy lelkészeink teológiai önképzése a Lelkészi Munkaközösségekben folyik. Mind a 16 egyházmegyében van lelkészi munkaközösség, melyekben az esperesek vezetésével havonta, vagy kéthavonta jönnek össze a lelkészek, hogy egy-egy teológiai témát feldolgozzanak és azt megvitassák. De ezek a lelkészi munkaközösségek azt a célt is szolgálják, hogy a lelkészek testvéri közösségét ápolják.

A feldolgozandó témákat a lelkészi munkaközösségek Országos Választmánya szokta évente kijelölni. Ebből a célból tartott ülést az Országos Választmány D. Káldy Zoltán püspök a Lelkészi Munkaközösségek Országos' elnöke vezetésével január 17-én a Déli

A Párizsi Protestáns Fakultás gyakorlati teológiai professzora, Georges Casalis január 4-én töltötte be 50. életévét.

Casalis professzor aktívan résztvett népének antifasiszta harcában és a háború befejezése után is első volt azok

Egyházkerület tanácstermében. Az ülésen jelen volt D. Dr. Vető Lajos püspök, Dr. Nagy Gyula a Teológiai Akadémia dékánja, Dr. Groó Gyula professzor, Weltler Rezső esperes a Lelkészi Munkaközösség Országos ügyvezető-elnöke, Koszorús Oszkár és Selmeczi János esperesek, Veö- reös Imre lelkész és Karner Ágoston megbízott főtitkár.

Az ülésen D. Káldy Zoltán püspök értékelte a Lelkészi Munkaközösségek 1966-ban végzett munkáját. Kiemelte, hogy a Lelkészi Munkaközösségekben a teológiai színvonal állandóan növekedőben van és az elmúlt esztendőben számos olyan dolgozatot olvastak fel a lelkészek, amelyek mu-, tátják nemcsak olvasottságukat, hanem azt is, hogy ők

között, akik a keresztyéneknek a világért vállalandó felelősségét mindig hangsúlyozta. Nem véletlen tehát, hogy megalakulása után azonnal csatlakozót! a Keresztyén Békekonferenciához és ma annak egyik al- elnöke.

maguk is egyénileg gondolnak végig egy-egy teológiai témát. Ezek a dolgozatok segítették a lelkészeket a Magyarországi Evangélikus Egyház teológiájának népszerűsítésében. Mindegyik lelkészi munkaközösség állandóan foglalkozott a béke ügyével, a Keresztyén Békekonferencia munkájával és magyar népünk életével összefüggő kérdésekkel. Különösen szorgalmas munkát végeztek a Borsodhevesi, a Vasi, a Csongrád—Szolnoki, a Kelet-Békési, a pestmegyei és a Tolna—Baranyai munkaközösségekben a múlt esztendőre kiadott valamennyi témát feldolgozták. A többi munka- közösség néhány témával elmaradt.

Az Országos Választmány nagyon élénk eszmecsere után jelölte ki az 1967. esztendő témáit. Közös volt a vélemény atékintetben, hogy ezeknek a témáknak jórészt a reformáció 450 éves jubileumával kell összefüggésben lenniük. A kijelölt témák ismertetésére legközelebb visszatérünk.

Azok a hírek, amelyek a szélsőjobboldali erők mozgolódásáról számolnak be Nyugat- Németországban, aggodalommal töltenek el mindnyájunkat s nem utolsó sorban a keresztyén embereket. Annál jobban örülhetünk annak, hogy az új náci párt nyílt fellépése síkra szólította a „másik Németország” táborát is. Azokra gondolunk, akik gátat akarnak vetni az újraéledő s egyre hangosabb fasiszta szellem térhódításának. A „Süd- westdeutsche Zeitung” hírt ad arról, hogy a tübingeni egyetem több mint 3000 hallgatója tiltakozó menetet és gyűlést tartott az újnáci párt tevékenysége ellen. A menet élén az egyetem rektora és protek- tora haladt, követve a profesz- szorok hosszú sorától s a diákságtól.

Ludwig Raiser professzor az összegyűltekhez intézett beszédében kijelentette: „A huszas és harmincas évek eseményeinek nem szabad megismétlődnie. A zavaros és az indulatokra és ösztönökre építő nacionalista agitáció ellen

ZSINATUNK az ünnepélyes nyilatkozatban hangsúlyozza, hogy egyházunk „a reformáció hagyományai szerint ’ végzi szolgálatát népünk és az emberiség közösségében. A zsinati előkészületek közben több hozzászóló kívánta, hogy ezt a kifejezést pontosabban írjuk körül és megfelelően részletezzük is. Az első törvény azonban ezt félreérthetetlenül megteszi, amikor az egyház meghatározása után azonnal a Szentírást és a hitvallásokat jelöli meg egyházunk .szolgálatának alapjaként Luther és a reformátorok képein és szobrain, jókon és rosszakon egyaránt, elmaradhatatlan a Szentírás. Ennyire egyértelmű „a reformáció hagyománya”, és ennyire egyértelmű az is, amit törvény- könyvünk ezen a kifejezésen ért. A Szentírás alapján akarjuk végezni az ige szolgálatát, a törvény és az evangélium hirdetését a mai világban úgy, ahogyan azt reformátoraink és hitvallási irataink a Szentírás

a józan ész erejét kell mozgósítani. Nem az szereti igazán hazáját, aki a népet ködös ábrándokba ringatja s fátyolt szeretne vetni a sötét múltra, vagy azt éppen mentegetni, hanem az, aki azon fáradozik, hogy népünk visszanyerje más népek előtt joggal eljátszott becsületét. Raiser professzor arra is rámutatott, hogy az újfasiszta mozgolódás egyik oka a bonni politika csődje és tehetetlensége az igazi problémák megoldására. Ezt a jobboldali elégedetlenséget csak őszinte önkritika és határozott tettek némíthatják el. Addig cselekedjünk, mondotta a szónok, amíg ezt számunkra nem teszik végképp lehetetlenné.

Az újság fényképet is közöl a tiltakozó menetről. E képen az első sorban menetelő professzorok között ott láthatók a teológiai fakultás professzorai is, élükön a hazánkban is járt és jól ismert D. Hermann Diem professzorral. A tübingeni evangélikus teológiai kar professzorai és hallgatói kiveszik a részüket a politikai felelősségvállalásból is.

eredeti értelmének megfelelően hirdettek. Ezt tekintjük az egyház fő feladatának.

HITVÁLLÁSOS kötöttségünk mégis magyarázatra szorul. Mert a hitvallásosság értelme a múlt század közepe óta elég széles körökben beszűkült és elferdült. A múlt századi egyházi újjáébredés a sekély es racionalizmus után fel akarta eleveníteni a reformáció elvesztett örökségét. Ez sikerült is abban a tekintetben, hogy újra kezdték érteni és hirdetni a bűnbocsátó kegyelemről szóló evangéliumot, azt a reformátor! felismerést, hogy Isten színe előtt egyedül Jézus Krisztus érdemével, az ő kereszthalála által szerzett bűnbocsánat hitével állhatunk meg. Mind a mai napig hálásak vagyunk azért, hogy az egyházi hitvallásos megújulás ezen a ponton felelevenítette a reformáció örökségét. Mi is így hisszük és valljuk, hogy a bűnbocsánat teremt új életet. A múlt századi hitvallásos megújulás azonban egy lényeges ponton nem érte el a reformáció örökségét. Nem ismerte fel, hogy a lutheri reformáció az ingyen kegyelem evangéliumával forradalmasította az egyházat, és emberek milliói számára mutatta meg az utal világi hivatásuk, vi- lági feladataik felé. Pedig nyilvánvaló, hogy az ingyen kegyelemből való bűnbocsá- nát nemcsak azt jelentette, hogy nem kell érte pénzt adni, zarándokolni, kolostorba vonulni, hanem azt is, hogy Istennek tetsző dolog, ha valaki akár mint szülő Vagy mint városi vezető jól végzi munkáját embertársai javára.

AZ UTOLSÓ HÚSZ EVBEN ŰJRA MEGTANULTUK, hogy a reformáció örökségét, ebben az irányban is kell gyümöl- csöztetnünk a mi világunkban. A reformáció' hagyományait és hitvallásos kötöttségünket tehát új törvénykönyvünk úgy értelmezi, hogy egybefoglalja hitvallásos hűségünket és felelősségünket a mai világ életéért. Ezt mondja egyházunkról: „A Szentírással és hitvallásaival egyezően hirdeti Isten igéjét a jelenkor felada- tairá nézve, mint ahogyan a hitvallások is időszerűen szólaltatták meg a Szentírás bizonyságtételét az egyháztörténelem folyamán és a saját korukban felmerült kérdésekben.” Ez azt jelenti, hogy mi pontosan a reformáció irányvonalában tudjuk magunkat akkor, amikor ma a keresz- tyénség elsőrendű feladatának tartjuk, hogy részt vegyen az emberiség mai nagy kérdéseinek megoldásában. Éppen ezért nem véletlen, hogy az

első törvény a Szentíráshoz és hitvallásainkhoz való kötöttséggel kezdődik, és az egyháznak a világért való felelősségéről szóló paragrafusokkal végződik, amely így szól: „A Magyarországi Evangélikus Egyház az evangéliumból folyó feladatának tekinti, hogy az emberiség békéjének ügye mellé álljon, a maga eszközeivel munkálja a népek megértését és összefogását, küzdjön a faji megkülönböztetés ellen, támogassa az elmaradott népek felemelkedését és az egész emberiség javát szolgáló világrend kialakítását.” Semmiképpen sem jelenti ez azt, hogy egyházunk egyszerűen összecseréli az állam és az egyház feladatkörét, hiszen világosan kifejezésre jut, hogy egyházunk „a maga eszközeivel”1 vesz részt ebben a világméretű szolgálatban. A maga eszközeivel, tehát az igével és az igére támaszkodó hitével és szeretetéVel. Ugyanakkor azonban azt sem jelenti ez, hogy megmaradtunk általánosságokban, örökérvényű, elvi jelentőségű nyilatkozatoknál, hanem az állandóan változó, fejlődő és haladó világban az ige fényénél és a tényleges helyzet felmérésével határozott állást foglalunk! Így ’tette ezt zsinatunk is a vietnámi kérdésben. Nem időtlen állás- foglalások ezek, hanem Isten örökérvényű igéjéből folyó keresztyén és emberi döntések, amelyek ilyen konkrét formában tesznek bizonyságot Isten igazságáról és szeretetéről a mai világban. Ugyanakkor az sem kétséges, hogy mint evangélikus keresztyének még az ilyen nyilatkozatoknál is többre vagyunk kötelezve. Az első törvény ezt így fejezi ki: „A Magyarországi Evangélikus Egyház valamennyi lelkészének, felügyelőjének és presbitériumának feladata, hogy az ige hirdetésével és életük példájával neveljék a gyülekezeteket embertársaik, népük és hazájuk szeretetére, állampolgári hűségre, és ébresszék bennük a felelősség érzését az emberiség békés fejlődéséért.” Minden evangélikus keresztyén a maga helyén és a maga hivatásában, keresztyén hite és szeretete, emberi szíve és tudása teljes bevetésével szolgálja népe és az emberiség előbbrejutásának ügyét.

Így értelmezi új törvény- könyvünk egyházunk mai szolgálatát „a reformáció hagyományai szerint”.

Dr. Prőhle Károly

Luther Márton mondta:

Hatvanad vasárnapján

Lk 8,5.

A mi tanulságunkra mondatott mindez, hogy ne tévelyeg- jünk és ne tévesszen meg bennünket, hogy olyan sokan visz- szaélnek az evangéliummal és csak kevesen tudják igazán megérteni. Hasonlóképpen elszomorító olyanoknak prédikálni, akik ellenállnak az evangéliumnak és nem asszerint cselekszenek. Mindez azonban ne tévesszen meg bennünket, mert úgy kell annak lennie, hogy sokan vannak a hivtalosak, de kevesen a választottak. A föld is türelemmel érleli gyümölcsét és annak érdekében a magnak el kell punsztulnia. Az vigasztaljon bennünket, hogy akár sziklára, akár a tövisek közé hullik a mag, biztosak lehetünk abban, hogy Isten igéje nem marad gyümölcs nélkül, hiszen olyan föld is van, amely megtenni gyümölcsét.

' HÍREINK

.......

WA

RTBURG-ÜNNEPSÉGEK HÜSVÉTKOR

Mint arról már hírt adtunk, három jubileuma is lesz 1967- ben Wartburgnak. A vár maga 900 éves, 450 éve kezdődött el a reformáció és 150 évesek a wartburgi munkásközösségek. A jubileumokkal kapcsolatos ünnepségek első nagy eseménye húsvétkor lesz. Nagy

ÚJ PÜSPÖKHELYETTES BERLINBEN

A Berlin—Brandenburgi

evangélikus egyház vezetősége közölte, hogy január 5-én tartott ülésén megválasztotta a berlini tartományi egyház új püspökhelyettesét D. A. Schönherr eberswaldi főszuperintendens személyében. Megválasztása után az új püspökhelyettes azonnal átvette az ottani egyházi vezetőség elnökségét, majd a január hónap közepén Berlinben ülésező keletnémet zsinati részleg ülésén többek között kijelentette:

WIESNER PROFESSZOR 60 ÉVES

Dr. K. Wiesner, a Lipcsei Egyetem Teológiai Fakultásának rendszeres teológiai professzora, január 13-án töltötte be 60. életévét. A hazánkban is ismert teológiai professzort sokan keresték föl jókívánságaikkal születésnapján.

CASALIS PÁRIZSI TEOLÓGIAI PROFESSZOR 50 ÉVES •

ünnepi felvonulás mutatja be a várnak és magának Eisenach városának a történetét. A berlini rádió 200 tagú zenekara előadja Händel Mes- siás-át, az újjáalakított „Arany oroszlán*’ vendéglőben pedig megnyílik a nemzetközi munkáskonferencia.

„A püspökhelyettes egyházi vezetőségével teljes összhangban végzi szolgálatát és nem fogad el semmiféle utasítást sem a nyugati zsinati részlegtől, sem az ottani egyházi vezetőségtől* sem pedig a Nyu- gat-Berlinben székelő püspöktől.”

D. Schönherr tagja a Ke resztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottságának és rendkívül tevékenyen részt- vesz a mozgalom munkájában.

Urunk, Istenünk! Hálát adunk Neked Fiadért, a Jézus Krisztusért, akiben és aki által nyilvánvalóvá lesznek számunkra Országod titkai. Köszönjük, hogy jóakarattal vagy irányunkban és teremtő hatalmadat javunkra fordítod. Köszönjük, hogy nem akarod a bűnös ember halálát, hanem megtérését. Köszönjük, hogy irgalmad és hosszú tűrésed nagyobb, mint haragod. Köszönjük, hogy számodra minden ember pótolhatatlan érték. Köszönjük, hogy eszközeidül választottál ki bennünket minden ember szolgálatára.

Bocsásd meg, hogy süketek voltunk igéd meghallására. Bocsásd meg, hogy elbizakodottságunk, kényelmességünk, indulataink, hitetlen gondolataink és önzésünk miatt nem jutott hely igéd számára életünkben. Bocsásd meg, hogy sokszor kicsorbítottuk igédnek élét, mert engedelmeskedni nem akartunk. Bocsásd meg, hogy mások felé igéd keménységével sújtottunk, magunkat viszont igazolni akartuk vele.

Kérünk, Urunk, ne vedd el tőlünk igédet, bár megérdemelnénk. Tedd késszé a szívünket teljes igéd meghallására és indíts el bennünket a maradéktalan engedelmesség útján. Legyen az ige számunkra éles karddá, amely felfedi előttünk hamisságainkat. Legyen szilárd alappá, amelyre ráépíthetjük életünket. Ha szükséges, okozzon fájdalmat, ha kell, gyógyítson sebeket. Ne a történelem ítéletével, hanem igéd ítéletével tedd egyházadat az ige egyházává. Ámen.

A másik Németország