Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-09-17 / 38. szám
KP. BÉRM. BP. 72, XXXII. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1967. szeptember 17. [ Ära: 1,40 forint Or. larfKta Tibor püspök indokSő beszéde a vietnami külön nvilalkozathoz Lapunk legutolsó számában „Heraklion” című cikkünkben közöltük, hogy az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának Heraklionban tartott ülésén a Központi Bizottság több tagja „külön nyilatkozatot” terjesztett be, mivel nem találták elégségesnek azt a nyilatkozatot, amelyet Vietnam ügyében a Központi Bizottság elfogadott. A külön nyilatkozat szövegét már közöltük. Az alábbiakban közöljük dr. Bartha Tibor református püspök indokló beszédét, amellyel Heraklionban a külön nyilatkozatot beterjesztette: „Miközben mi kiegyensúlyozott, józan nyilatkozatokat bocsátunk ki nemzetközi kérdésekről, az emberiség élete megdöbbentő gyorsasággal rohan a katasztrófa felé. A vietnami háború fokozódása, a közép-keleti válság, azt mutatják, milyen messze vagyunk annak a felismerésétől és belátásától — ami különbén mindenki számára nyilvánvaló —, hogy a nemzetközi vitás kérdéseket az atomkorban nem lehet háborúval megoldani. Ezzel a helyzettel szembenézve, látnunk kell — mintegy tükörben — a keresztyén béke-fáradozások hatástalanságát, erőtlenségét, szinte eredménytelenségét is. Ezért' én nem beszélnék a keresztyén felelősség növekvő mértékéről — ahogy azt a nyilatkozat teszi —, ellenkezőleg, a legmélyebb szomorúsággal és bűnbánattal szólnék arról a tényről, hogy képtelenek vagyunk segíteni. Iratokat készítünk, melyek diplomaták papírkosaraiba kerülnek, megpróbálunk közbenjárni anélkül, hogy erre bárki kérne bennünket, kifejezésre juttatni kegyes kívánságokat, tanácsokat adunk a szemben-állló feleknek, melyeket nem hallgatnak meg. Eljött az ideje, hogy újra átgondoljuk a keresztyén béke- Szolgálatot. Remélem az uppsalai nagygyűlés döntő módon hozzásegíti a keresztyén egyházakat, hogy hatékony lépéseket tegyenek ebben az irányban. Meg vagyok győződve, hogy ennek az átgondolásnak az irányvonala csakis a következő lehet: éreznünk kell, hogy nem azt tesszük, amit tennünk kellene. Az Isten Igéjét kell hirdetnünk a mi emberi bölcsességünk és jóakaratunk helyett. A mi közbenjárásaink, tanácsaink, irataink az emberi jóakarat kifejezései. Azonban mi nemcsak arra hivattattunk el, hogy az emberi jóakarat képviselői legyünk. A mi elhivatásunk abban áll, hogy Isten szeretetének eszközeivé váljunk, hogy az Űr Igéjét hirdessük. Isten Igéje, amely szól hozzánk, nagyon világos. Azt mondja: „Ne ölj!" Ez az ige nagyon is érthető az atomkorszakban. Ha a vietnami nép amerikai földön gyilkolna, arra lennénk kényszerülve, hogy a legélesebben tiltakozzunk: Nem! Most, amikor amerikai csapatok gyilkolják Vietnam népét, nagyon élesen kell kimondanunk — kifejezve Isten Igéjét: — Nem! Isten Igéje mindig össze van kötve bűnbánatra hívással, megtéréssel, metanoiával: a módszerek megváltoztatásával, mivel a régi módszerek katasztrófához és pusztuláshoz vezettek. Ennek a csoportnak a tagjai, akik aláírták a külön nyilatkozatot, meg vagyunk győződve, hogy ezt cselekedve nagyon •alázatosan — lehet, hogy nem megfelelő formában —, de mégis hozzájárulunk Isten Igéje világosabb megszólaltatásához, mert az Ige szólni akar a nemzetközi kérdésekben ma, mondván: „Változtassátok meg gondolataitokat és ne öljetek." IMÁDKOZZUNK Mindenek Teremtője és Fenntartója, kegyelmes Istenünk! Hálát adunk életünkért, mert részesei és továbbvivői lehetünk általa a Te világotformáló nagyszerű munkádnak. Hálát adunk a feladatokért, melyekkel megbízol és küldesz minket, mert általuk részt vehetünk e világ életében. Hálát adunk kereszt- ségünkért és a hitért, melyet Te ébresztesz bennünk s általuk az anyaszentegyház tagjai lehetünk, melyet a mi Urunk, Jézus Krisztus alapított. Ezen a napon különösen is hálásak vagyunk azért, hogy nyitogatod Igéd által szívünket a Krisztusban való egység meglátására. Akármerre nézünk, különbözőségeket, sőt néhol sajnálatos ellentéteket is láthatunk népek között is, de az anyaszentegyház tagjai között is. Jó arra gondolnunk, hogy a Te akaratodhoz híven ma már sokan vannak olyanok, akik nem a különbözőségek kiélezését munkálják, hanem az együttműködés és egyetértés lehetőségeit keresik s meg is találják. Erősítsd ezeknek szavát, tedd hatékonnyá munkájukat, törekvéseiket. Hiszen a Te szereteted, Fiadban megmutatott bűnbocsátó kegyelmed s életünkben eligazító ezernyi útmutatásod nem egyeseké, nem egyes népeké vagy egyházaké, hanem mindnyájunké. Külön is könyörgünk Hozzád az egyház egységéért. Egy testnek, Krisztus testének tagjai vagyunk. Sokféle úton járunk és sokféle feladatot kell megoldanunk. Add, hogy egységre törekvésünk ne abban álljon, hogy másokat akarjunk a magunk útjára irányítani, hanem abban, hogy mi magunk jól felismerjük helyünket, betöltsük azt a küldetést, amelyet Te reánk bíztál. Hiszen ha a maga helyén mindenki hűségesen követné a Te útmutatásodat, akkor az egyház életéből és szolgálatából az egész világ gazdagodna, amint Jézus Krisztus életéből és szolgálatából gazdagodott. S ha a magunk helyét, munkáját már megtaláltuk, kérünk, add belénk az alázat és szeretet lelkét, hogy észrevegyük és megbecsüljük a többi tag szolgálatát, elfogadjuk annak sokféle jó gyülmölcsét. Hiszen a test tagjainak élő képével világossá tetted előttünk, hogy egymás szolgálata nélkül mi sem élhetnénk. Munkáld ezt a lelkiiletet gyülekezeteinken belül is, egész magyarországi egyházunkban s egyházaink között, de a világkeresztyénségen belül is. Jézus nevében. Ámen. Forrón tűző nap, amely a szőllőskerteken, olajfákon és cédrusokon kívül kiszárítja a dombhátak és völgyek egész növényzetét. A magasabb hegyek teljesen csupaszok és csak az átforrósodott sziklák ontják a meleget. Este viszont megérkezik a tenger felől az enyhülést hozó szél, amelybe időnként belesüvít a cédrus- és olajfákat ezrével ellepő kabócák zenéje. A fennsíkokon és dombhátakon híres mazsolatermő szől- lőskertek és olajfaerdők váltakoznak. Patakmedrek húzódnak itt is ott is, de ezek is kiszikkadtak, hiszen júniustól szeptember végéig nem esik eső Kréta szigetén. Felhőfoszlányokat is csak kétszer, a kora reggeli órákban láttunk a csodálatosan kék égbolton, pedig 11 napot töltöttünk Kréta szigetének egyik legnagyobb városában, Heraklionban, ahol az Egyházak Világtanácsának a Központi Bizottsága ülésezett augusztus 16-tól 26-áig. Az élet, a szorgos munka, a járművek robaja szinte napkelte előtt megkezdődik Heraklionban és déltől a késő délutáni órákig csak külföldi turisták téraferegnek a város teljesen kihalt utcáin. Az üzletek is zárva vannak ilyenkor, csak a rengteg krétai „kultur- cikket” árusító bazár tart nyitva, hogy az ott tartózkodó vagy átutazó külföldi turistáknak eladhassák „nyugatnémet alapossággal” készített krétai archeológiái utánzataikat. Annál nyüzsgőbb lesz az élet késő este egészen' éjfélig, amikor nemcsak a szomjúság, hanem az étvágy is megnő és a járdákra kirakott vendéglői asztalok mellett vidáman esz- nek-isznak az emberek. De kik ezek az emberek? Honnan kerültek Kréta szigetére? Hiszen egyes tudósok szerint az őslakosság líbiai eredetű, amelyet az achájok, majd a dórok -váltottak fel. A török uralom maradványai is ott találhatók az arcvonásokban. A távolról odaérkező idekultúrát utánozza, színeiben azonban feltűnően hasonlít a miénkhez. És ha közelebbről megnézzük az emberek mai életét, akkor nemcsak a lapostetejű és fehérre meszelt háMinosz király palotájának rekonstrukciója gén csak annyit lát mindebből, hogy a mohamedán kisebbségtől eltekintve az egész lakosság az ortodox hitet vallja, gyönyörű népművészete van, amely formájában a minoszi H. W. Hosier szerkesztő egyházunk vendége Hans Wolfgang Hessler, a Lutheránus Világszövetség információs irodájának vezetője s a német nyelvű hírközlés szerkesztője, egyházunk meghívására hazánkba érkezett. A repülőtéren D. Káldy Zoltán püspök és Koren Emil esperes, szerkesztő fogadták. Hessler szerkesztő megbeszélést folytatott D. Káldy Zoltán és dr. Ottlyk Ernő püspökökkel, Koren Emil esperessel, dr. Prőhle Károly dékánnal és dr. Vámos József intézeti tanárral, az egyházi lapok szerkesztőivel. Vasárnap részt vett a mohácsi gyülekezet ünnepén, hétfőn pedig püspökök, professzorok és esperesek munkatársi közösségében tájékozódott egyházunk életéről. Hessler szerkesztő magyarországi tartózkodása alatt Budapesten és vidéken meglátogatja egyházi intézményeinket s részt vesz az Evangélikus Elet szerkesztőbizottságának ülésén. Eissfeldt professzor 80 éves Szeptember 1-én töltötte be nyolcvanadik életévét Otto Eissfeldt teológiai professzor, aki 1922-től nyugalombavonu- lásáig a Hallei Teológiai Fakultás ószövetségi tanára volt. Eissfeldt professzornak sok tanítványa volt és van Magyarországon is, akik most nagy hálával gondolnak nagy tanítómesterükre és Istennek adnak hálát azért, hogy 80 éves korában is megőrizte a világhírű ótestamentomi tudós alkotó kedvét és erejét. A REFORMÁCIÓ MEGÜNNEPLÉSE SVÉDORSZÁGBAN Október 29-től 31-ig sorozatos ünnepléssel emlékezik meg a svéd evangélikusság a lutheri reformáció 450 éves jubileumáról. A régi püspöki székhelyen, Lundban, az új érsek Ruben Josefson prédikál a megnyitó istentiszteleten, aki október 1-én lép a nyugalomba vonult dr. Gun- nar Hultgren érseknek a helyébe. Október 30-án fogja ünnepelni a Lutheránus Világszövetség Svéd Nemzeti Bizottsága fennállásának 20. évfordulóját Bo H. Giertz püspök elnökletével. Ebből az alkalomból Svédországba látogat a Lutheránus Világszövetség elnöke, dr. Fredrik A. Schiotz is. Október 31-én akadémiai ünnepi ülés lesz a Lundi Egyetemen. A svédországi reformáció történetét szemléltető kiállítás október 22-én nyílik meg a stockholmi Történeti Múzeumban. zak, az udvarokban nagyra- nőtt pálmafák és narancsfák tűnnek fel, hanem az a nagy ellentét is, amely a falusi lakosság és a városi polgárság között megvan. Nemcsak abban, hogy a falusiak ma is megőrizték népviseletüket a fekete kabátot és ugyancsak fekete színű és a törökösen buggyant, térdig érő nadrágot, a félig polgáriasul! gazdagabb parasztok pedig bricsesz-nad- rágot hordanak, hanem abban is, hogy ezek a parasztok bizony szegények a javából, amilyenek apáink voltak 1945-ig, a városban viszont nagykereskedők, szállítók és magas fizetésű tisztviselők építik ki polgári jólétüket. De az emberek barátságosak és készségesek. Van bennük valami a keletiekre jellemző vendégbarátságból. Csak ép-s pen jutalmat is kérnek érte.' És ez a jutalom nem mindig kevés, ha úgy látják, hogy tapasztalatlan az „idegen”. Vajmi kevés vehető észre abból, hogy ma Görögországban az őrmesterekből lett tábornokok ragadták kezükbe a hatalmat. Legfeljebb több katona- és rendőrruhás egyén van jelen a templomi liturgián is. Úgy látszik ők is vallásosak! Európa országaiban nagyon nehéz dolog engem becsalogatni valamelyik múzeumba. Hiszen néhány európai múzeumtól eltekintve mindenütt ugyanannak a kultúrkörnek az emlékeit láthatja az ember. Kréta azonban valami egészen más ebből a szempontból. Kréta bölcsője annak az európai kultúrkörnek, amelynek mi magyarok is tagjaivá lettünk a honfoglalás után. Sőt talán még más újdonságok is érhetnek bennünket, ha igaz lesz annak az idegenvezetőnek a csak kis körben elhangzott kijelentése, hogy néhány hónappal ez előtt olyan leletekre bukkantak valahol Kréta szigetén, amelyek a Kr. előtti 5. évezredbe visznek vissza bennünket. Mert ebben az esetben Kréta nemcsak Európának, hanem Egyiptomnak és az egész Közel-Keletnek a kulturális bölcsője volt. Ebből a szempontból első nagy élményünket az jelentette, amikor a Herakliontól nem messze fekvő Knossosba rán- dultunk ki. A német Schlie- mann kereskedő már a múlt század végén akart itt ásatásokat végezni, mert az volt az érzése, hogy annak a kultúrának a bölcsője, amelyet Trójában és a mai Törökországnak a nyugati partjain Tiryns- ben, vagy (Mykénében maradványaiban kiásott, — Kréta szigetén volt. Meg is vette azt a telket, amelyen a mai minoszi palota romjainak a maradványai vannak a tulajdonostól, de amikor a helyszínen azt kellett tapasztalnia, hogy a mesgyét nem kívánságának megfelelően jelölték ki és 2500 olajfa helyett csak 888 olajfája lesz, visszamondta az üzletet, fgy azután a minoszi palotát nem ő, hanem az angol Arthur Evans ásatta ki. jFolyt. köv.) Dr. Pálfy Miklós utfyer SJlárton monbta Szentháromság után a 17. vasárnapon Mt 12, 7 A világ kezdete óta úgy volt, hogy a képmutatókat elkábítja a saját igazságuk és vallásosságuk. Csak a rosszra képesek, a jóra alkalmatlanok, hiszen egész életükben semmi mást nem tesznek, mint a másikat kisebbítik, megítélik és elítélik. A bűnösöket, a gyengéket, a magukra maradottakat megvetik és csak a maguk nagyságát bámulják csodálattal. Csak ők és senki más az Isten fiai... Mivel megvetik az irgalmasságot és az áldozatot választják helyette, ezért Isten az irgalmasságot emeli magosra és megveti az áldozatot. Nem azért, mintha ez a szent cselekedet magában véve rossz és megvetendő volna, hanem azért, mert bűnös kézből nem fogadja el Isten az áldozatot, ahogyan megvan írva: „A bűnösök áldozata utálatos” (Péld 21, 27). pm EVANGÉLIKUS LELKÉSZ TANZÁNIA KORMÁNYÁBAN J. K. Nyerere, Tanzánia elnöke, a Tanzániai Evangélikus Egyház egyik vezető munkatársát, E. Mushendwa lelkészt a politikai nevelés titkárává nevezte ki. Mushendwa Uppsalában végezte el a teológiát és lelkészi státusát továbbra is megtartja. í Minosz király földjén
