Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-09-10 / 37. szám

A REFORMÁCIÓ NYOMÁBAN DUNÁNTÚLON Esti beszélgetés a vados fai artikuláris gyülekezetben 4. 175 éves a kisbabod gyülekezet — Van egy nagy kőbe vé­sett anyakönyvünk is. Hatal­mas piros, szinte véres már­ványlap a torony alatt. Az összgyülekezet első világhá­borús 100 hősi halottjának ne­ve van belevésve. Vannak kö­A vadosfai templom kapuja zöttük testvérek is, három, sőt négy is! Mit érezhették azok a szülők?! Azon a véres­piros kőlapon együtt szerepel­nek apák fiaikkal! — RÉGEN SOK EVANGÉ­LIKUS GYÜLEKEZET VOLT EZEN A VIDÉKEN? — Háromszáz-négyszáz év­vel ezelőtt bizony nagyon sok. Szinte az egész vidék, minden falu evangélikus volt itt. Há­romszáz évvel ezelőtt, a sop­roni országgyűlés előtt Mi­hályiban volt az anyagyüleke­zet. Kisfalud és Vadosfa filiái, leánygyülekezetei voltak. Ké­sőbb erőszakkal elnyomták az evangélikus gyülekezeteket, akkor lett a félreeső filia, Va­dosfa, artikuláris gyülekezet. — Később, II. József csá­szár Türelmi Rendelete után, ami némi enyhülést hozott, a vadosfai „anya” több, na­gyobb leánygyülekezetét „ki­házasította”. Így lett önálló gyülekezet a filiák közül Fa- rád, Beled, Rábaszentandrás, Szilsárkány, Kapuvár és a töb­bi. 1790-ben még 12 gyüleke­új elnököt kapott dr. H. H. Harms, hamburgi főlelkész személyében, akit nemrégen választottak meg oldenburgi püspökké. Az Egyházak Világ­tanácsának ez a 120 főt szám­láló bizottsága bristoli ülésén választotta meg új elnökét s ugyanakkor dr. Schiink hei­zet tartozott a vadosfai anya­gyülekezet szárnyai alá. Most már csak hat. — FEL VANNAK ÍRVA EZEK A RÉGI TÖRTÉNETEK VALAHOL? — Fel! Néhány nyomtatott könyvben is, de meg egy kéz­zel írott könyvben is. A könyv címe: „A vadosfai Augustana Confessiot tartó artikuláris gyülekezet elébbi és mostani állapotiának rajzolattya.” Ed­dig 14 ismert lelkésze volt a gyülekezetnek. Rövid ideig szolgált itt ifj. Ács Mihály ku­ruc tábori lelkész, később pe­dig Fábri Gergely püspök. Eddig 78 segédlelkész szolgált a vadosfai gyülekezetben. Sa­játkezű aláírásuk a káplán­szobai nagy asztal fiókjában látható. — A kézzel írt könyv­ben 150 évvel ezelőtti időből érdekes jellemzések olvasha­tók. „... az istentiszteletet sokan csupa szokásból, hide­gen, figyelmesség nélkül vi­szik véghez............. sokan el­jönnek, hogy élő víz helyett az itt egy-két krajcárral ol­csóbb boron kedveket tölthes­sék ... Gyakran látni még őszbecsavarodott, s valaminek vélt embereket is vasárnapok­nak estvéje felé tántorogva ballagni innen hazafelé ...” Odább egy másik feljegyzés: „Maguk a vadosfai szülék gyermekeiket a nyári vasár­napokon tartani szokott dél­esti katekizmusi tanításokra el nem küldik, talán, hogy majd kikérdeztetvén vallás­béli tudatlanságokat elárulni ne kényteleníttessenek.” Per­sze vaskosabb jellemzések is olvashatók a kézi-krónikában az akkori világ közerkölcsei­ről. — Akkor többen jártak templomba? — érdeklődik az egyik ősi leszármazott. — Valószínűleg. A levéltár­ban van néhány panaszos le­vél, amit „feldúlt lelkek” el­keseredésükben írtak a pres­bitériumnak: valaki elfoglalta templomi helyüket. Előfordult, hogy a templomi padokért po­fonok csattantak és jól meg- cibálták egymás haját a jám­bor kegyes hívek. (Folytatjuk) Sümeghy József delbergi teológiai professzor kivált a bizottság vezetéséből. A Bizottságnak eddig ame­rikai elnöke volt P. S. Minear professzor személyében. Dr. Harms régi munkása az öku­menikus mozgalomnak és 1961 óta tagja az Egyházak Világ­tanácsa Központi Bizottságá­nak is. Ahol a szőke vizű Rába és a Bakony sebes-sodrú patak­jait összegyűjtő Marcal majd­nem találkoznak, évszázados fűzfák és akácosok között fek­A kisbaboti templom. Cpült 1813-ban szik Kisbabot. Az országút a Rába régi, szabályozás előtti, kanyargós vonalát követi. A falunak nemcsak a fekvé­sét és útjait, de életét is a vizek határozzák meg. Aszá­lyos esztendőkben is terem a föld, mert bírja a szárazságot. Nyári dologidőben jólesik es­ténként lemosni a napi izzad­ságot a Rába hűs hullámai­ban. Városi rokonok szívesen töltik szabadságukat itteni szeretteiknél horgászással, für­déssel. — A kisbabotiak azon­ban másképp is ismerik a fa­lut átölelő folyókat. Nem ritka eset, hogy a békés vizek meg­vadulnak, s pihentetés és élet­adás helyett megfeszített mun­kát és életet követelnek. Van úgy, hogy győz az ember, de előfordul az is, hogy mene­külnie kell, mert a máskor vi­ruló határban, sőt a faluban, az utcákon, a házak közt höm­pölyög az ár. Ilyenkor nem örülnek a babotiak a folyók- nak. Pedig a falu is, a gyüle­kezet is, nekik köszönheti lé­tezését. Valamikor, az ellenreformá­ció sötét évtizedeiben, marok­nyi kis evangélikus csapat ér­kezett ide az üldöztetések elől a Kapuvár melletti Babótról. A Rába és Marcal mocsarai biz­tos védelmet nyújtottak az el­lenséggel szemben, a vizek ha­lai, vadjai pedig a megélhetést biztosították. A szomszédban, a Rába túlsó oldalán, Bodon- helyen, virágzó evangélikus gyülekezet élt. A kisbabotiak ide jártak át vasárnaponként istentiszteletre, mígcsak Bo- donhely földesura át nem tért a római katolikus hitre, ugyanerre kényszerítve a bo­donhelyieket is. A kisbabotiak ekkor külön próbálkoztak meg önálló gyülekezeti élettel. Templomot is építettek. Ezt azonban 1636-ban elpusztítot­írtak a gyülekezet történelem­könyvébe. A szépséget nem a kiegyensúlyozott, nyugodt gyülekezeti élet adta, hanem a küzdelem, és a küzdelemben aratott győzelmek. Az árvizek állandó harcot jelentettek. A múlt század végére a templom is annyira megrongálódott, hogy életveszélyessé vált és be kellett zárni. De hamarosan újjáépítették. Ennek a század­nak az elején pedig a parókia égett le, csak a falai marad­tak meg. A falakra új tető került és állt az épület egészen napjainkig. A gyülekezet az egész egy­háznak való szolgálatból is kivette részét. Papjai mindig megbecsültek voltak a gyüle­kezet határain túl is. Nem egynek a neve országszerte ismerős ma is. Lélekszámához képest (400) nem kevés lel­készt és papnét adott a múlt­ban egyházunknak. — A múlt dicsőségére vonatkoztatva mondta valaki néhány évvel ezelőtt, hogy olyan ez a gyüle­kezet, mint a burgonya: a ne­mesebb, értékesebb része a föld alatt van ... Vajon valóban csak múltja lenne a kisbaboti gyülekezet­nek? Egy több évszázados püspöklátogatási jegyzőkönyv szerint az itteni lelkész arról panaszkodott, hogy Bodonhe- lyen három év alatt összesen hárman vettek úrvacsorát. Ugyanez a bodonhelyi gyüle­kezet néhány évvel ezelőtt templomot épített, s ma az istentiszteleten és úrvacsora- osztáson való részvétel átlago­san 80*%. A kisbaboti anya­gyülekezet pedig most épít új parókiát és gyülekezeti ter­met. Nyilván nem azért, hogy üres legyen. Hanem, mert élni akar ez a gyülekezet. Élni úgy, hogy megbecsüli a múltját, s reménységgel építi jövendőjét. Bárány Gyula kai is: „A keresztyén ember és az állam”, „Az egyház a vál­tozó társadalmi rendszerek­ben,” Az elvi előadást az Egy­házak Világtanácsának volt fő­titkára, dr. Visser’t Hooft fog­ja tartani ezen a címen: „Szol­gálni és megbocsátani”. Piros torony kék hegy alatt Ablakhoz állok, messze nézek, Míg gőzösünk robog, szalad: Egy ismerős torony piroslik Kék ködbe burkolt hegy alatt. A kék hegy is jó ismerősöm, Sokszor bejártam útjait. Tudom, hol rejt legtöbb virágot S hol van madárdalos csalit. Piros torony, hegy... gyermekévek Virág, madárdal... ifjúság Pajkos sereg, víg, fürge játék Első leány, első tusák. Akácos utca, édes otthon, Meleg szívek, meleg szavak. Enyém volt mindez. Ott születtem Fehéraljú födél alatt. Fájdalmasan szívembe markol Kínos vágy s húz falum felé... S a vas-sínpárt vadul tiporva Rohan kocsim el, másfelé. Mihaszna járnék felvidulva A hegy tövén, hegy oldalán, Mihaszna tudnék elmerülni Szelid berek csöndjén, dalán! Tömöttre töltött vánkosára Fejem mihaszna hajtanám: Házak során is, kert felől is Hiába vár szegény anyám. Megyek, mennem kell, hajtva hajszol A kötelesség ostora. Szabad, mint ott a hegyek alján S boldog már nem leszek soha! Szalay Mihály Az épülő kisbaboti parókia ták. Csak egy évszázad múlva, 1737-ben erősödtek meg any- nyira, hogy ismét templomot építhettek. De hamarosan ez is elődje sorsára jutott. II. József Türelmi Rendeletének kellett jönnie ahhoz, hogy a gyüleke­A bodonhelyi templom oltára Ruzicskay György festményével zet újra, és most már anya- gyülekezetként, megkezdhesse életét. Addig Téthez tartoztak. 1792-ben jó szervezőképességű tanító jött a gyülekezetbe: Malatidesz József. Ö kezdte vezetni az anyakönyveket, megszervezte Kisbabot anya- és Bodonhely fiókgyülekezetet. Közben lelkésszé szentelték, hamarosan templomot épített és parókiát vásárolt. Mindennek most van 175 éves évfordulója. A közben eltelt évtizedek sok szép lapot AZ EURÓPAI EGYHÁZAK KONFERENCIÁJA Az Európai Egyházak Kon­ferenciája (korábban Nyborgi Konferencia) szeptember 22-től október 5-ig tartja ülését az ausztriai Pörtschachban. A konferencia foglalkozni fog többek között ezekkel a témák­A HIT ÉS EGYHÁZ ALKOTMÁNY-BIZOTTSÁG A magyar protestantizmus a felvilágosodás korában A felvilágosodás eszméje a filozófiában je­lentkezett először. Gyökerei mélyen vissza­nyúlnak a 17. századba és első jelentős kép­viselője Descartes volt, aki a kritika és az ész ítélőszéke elé idézett minden addigi felfogást. Lassan hatotta át a szellem világát Descartes merész állásfoglalása, de eredménye nemcsak a kételkedés lett a babonákban, tévhitekben és áligazságokban, hanem kihatott a politi­kai, vallási és társadalmi életre egyaránt. Kezdetben valóban csak „divat” volt Descar­tes szellemében gondolkodni, filozófiáját to­vábbfejleszteni, de később a felvilágosodás klasszikus századaiban (18—19 sz.), amikor társadalmi, politikai és vallási területen je­lentkezett, forradalmi változásokat előidéző lavináját nem lehetett megállítani. A felvilá­gosodás nagyjai: Montesquieu (1689—1755), Rousseau felvilágosodás nagyjai: Montesqó oa Rousseau (1712—1788), Voltaire (1691—1778) a nagy francia forradalom szellemi előidézői voltak. A felvilágosodás azáltal, hogy az észt, az értelmet, az őt megillető helyére tette, felbon­totta a származás és kiváltság nyomasztó tár­sadalmi béklyóit, az abszolutizmus uralkodó állameszméjében bizonyos „demokráciát” ér­vényesített, a felekezeti küzdelmek helyére pedig egy toleráns, megértő szándékot lépte­tett. Döntő hatása és legnagyobb látható eredménye kétség kívül a (filozófia és többi tudomány fejlődésén túl) társadalmi téren mutatkozott. Mert a franciák „egyenlőség, testvériség, szabadság” jelszavától az egész világ visszhangzott és ahol a félelemtől a ré­gi rend őrei szigorú elnyomást alkalmaztak, a mélyből fel-felzúgott a fenyegető moraj: i,Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” De mit eredményezett a felvilágosodás a pro­testantizmus, közelebbről a hazai protestan­tizmus területén? A szabadgondolkodás, amely a felvilágosodás ikertestvére volt, elsősorban vallási elhidegülésben jelentkezett. Tévedés lenne azt állítanunk, hogy ez az elhidegülés kizárólag a protestantizmust érintette. A 18—19. szd. római egyháza hasonló problémával küzd. Az elhidegülésnek ez a korai „szekularizmu- sa” — elvilágiasodása — oly mélyreható, hogy a korabeli protestáms és katolikus irodalom egyaránt mélyen kesereg felette. Egy másik feltűnő jelenség, hogy a feleke­zeti harcban eddig fennálló küzdelmet (ellen- reformáció) „fegyverszünet” váltotta fel és a teológusok figyelme — a „közös ellenség”, a hitetlenség ellen irányult. Ebben is alig talá­lunk különbséget a protestáns és római iro­dalomban. Csupán jellemzésképpen idézzük Kis János dunántúli szuperintendens iratát: „A vallástalanságról, s a vallásbéli buzgóság meghidegedésének okairól, különösen a pro­testánsok között”. (Sopron, 1815.) Kis János iratát áthatja a felvilágosodás eszméje, ellen­érveit is a kor eszméiből meríti. Így szól: „a nyomorúságnak az oka a vallásbéli perleke­dés . .. mely a protestánsok között mutatta magát... mert még magának Luthernak tü­zes buzgósága, nagy tekintete sem tarthatta fenn egészen a hitbéli egységet azok között, akik vele a fő dolgokban egyetértettek”. De sokkal súlyosabb szerinte, hogy „az ily vallás­talanok száma a mi időnkben igen megsza­porodott ...........akik megvilágosodottabbaknak ak arnak látszani és mindent, amit szemmel látni nem lehet, vakmerőén tagadnak.” Sze­rinte a téren a legtöbb bajt Franciaország és Anglia okozta. És hogy lehet segíteni a ba­jon? Erre nézve szintén ad választ tanulmá­nyában: ,ja vallás nem csak az értelemnek ád foglalatosságot, hanem a szívnek is”. Va­gyis az érzelem világát szegezi szembe az ér­telemmel. Kiss János nem tudott eljutni a dolgok lényegéig, vagyis, hogy a roppant fe­szültséget mélyreható hittel ívelné át. De a kor maga sem volt alkalmas ilyen érvek el­fogadásához. Kis János szellemi fegyvertársa az evangé­likus egyházfelügyelő Berzeviczy Gergely (1763—1822), a kor egyik legtehetségesebb és legjellemzőbb magyar alakja. Berzeviczy, aki elsősorban közgazdasági és jogi kérdésekkel foglalkozott, mégsem mellőzhette a vallás és vallásosság kérdésének felvetését hazai vo­natkozásban. És nála már a hazai protestan­tizmus harmadik jellemző tünete bukkan fel. „Nachrichten über den jetzigen Zustand der Evangelischen in Ungarn” (Leipzig, 1822.) c. művében azt fejtegeti már, hogy a protestán­sok mellőzésének oka a forradalomra hajtás készsége. A forradalomtól való félelem pá­rosul a felvilágosodás eredményezte vallás- talansággal és valamennyi felekezet felveszi ellenük a küzdelmet. Egészen különös lecsa­pódása mutatkozik meg a korabeli irodalom­ban és az ellenszert egy ún. „toleráns unió­ban” próbálják megtalálni. Egész sora van azoknak a tanulmányoknak, amelyek a római katolikus és protestáns unió gondolatával fog­lalkoznak. A katolikus Rácz András: „Fenn maraggyon-e még továbbra is a közfal, mely a Katholikusoktól a Protestánsokat elválaszt­ja?" (1822), kérdésre ezt feleli: jobb volna már „reuniót” ünnepelni reformáció helyett (a re­formáció 300 éves jubileuma, 1817!), amihez csak az kell, hogy a protestánsok fogadják el a tridenti zsinat határozatait. Az egyesülés kérdése ebben az időben a protestánsokat is foglalkoztatta. Kriptokatolicizmus vádját hor­dozta Deáki Gedeon, vagy Vámosi Pap István református lelkészek, vagy Szikszay BenjamAn makói evangélikus lelkész („Római katholikus és protestáns keresztyének között fennálló unió”, 1824), akik az unió mellett foglaltak állást. Heves vita alakult ki a szélsőséges né- zetűek, a reformáció vívmányait feláldozni szándékozók között. így alakulhatott át azután a gondolkodás­ban az a felfogás, hogy az unió a nemzeti egységben legyen meg és a felekezetek béké­sen éljenek egymás mellett. Báthory Gábor református szuperintendens azt állítja: „ha a vallásban van is különbség, a »hazafijak« nyugodalmasan, tsendesen és boldogan élhet­nek együtt” (1822). De természetesen ennek a kornak is meg­voltak a maga csendes, hűséges szolgái. A re­formációban kapott örökséget nem áldozták föl, az ősöktől örökölt lángot tovább őrizték. Méltán ünnepelték a 300 éves jubileumot (1817), még ha akadtak is disszonáns hangok. Építették a gyülekezeteket és új templomok emelkedtek (ezidőre esik a legtöbb templom­építés) és ugyanakkor sok új iskolát állítottak szolgálatba. És noha volt bizonyos versengés a különböző felekezetek között a szentszövet­ségi rendszerben tanúsított államhüségben, a protetantizmusnak ősi jellemvonása, — a nép­hez való tartozás tudata —. nem veszett ki. Nagy megpróbáltatásokat okozot az egyház számára a felvilágosodás korszaka, de Isten ebben az időben is megtanította egyházát ke­resni akaratát és cselekedni parancsait. Meg­őrizte a hazai protestantizmusban a reformá­ció vívmányát a Szentírást, és elcsendesítette azokat a törekvéseket, amelyek olcsón akar­ták ezt feláldozni. Dr. Rédey Pál i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents