Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-09-10 / 37. szám
Ünnep Siófokon Az egyháztörténetből Egyre nő a megtett kilométerek száma. Elhagytuk a fővárost. Egymás után maradnak el a kilométert jelző táblák s kitárul előttünk a Dunántúl a maga jellegzetes, dombos tájaival. Régi gyártmányú autó „poroszkál” az út közepén. Nem hajlandó lejjebb húzódni. Kanyar kanyar után, szembe forgalom, lehetetlenség megelőzni. Az eddigi békés, nyugodt hangulat helyett a türelmetlenség kezd uralkodni rajtam. Ebben a pillanatban eszembe jut: türelmetlen vagyok, s holnap a siófoki gyülekezet szórvány napján éppen én fogok előadást tartani a türelemről! Arról, hogy a mindennapi élet megszépítésében milyen döntő szerepe van a keresztyén ember másikat megértő, annak hibáit türelemmel és szeretettel elviselő életének. Türelmetlenek vagyunk. Országúton épp úgy, mint a családi közösségben, vagy az élet más területein. Pedig nem véletlenül figyelmeztetnek bennünket Jézus szavai, az apostolok, hogy a keresztyén embernek türelmesnek kell lennie. Erre figyelmeztet a Zsidókhoz írt levél szerzője is: „Állhatatosságra van szükségetek. hogy az Isten akaratát cselekedjétek és elnyerjétek az ígéretet'’ (10, 36). Ne siessünk azonban annyira előre, hiszen ezek a mondatok már vasárnap délután hangzottak el. Szombat este a siófoki parochia teraszán sűrű vonatfüttyök mellett beszélgettünk Schád Ottó siófoki lelkész családjával. Nagy nap a szórványnap a siófoki gyülekezet életében. Megtudom, hogy egyszer egy évben, augusztus utolsó vasárnapján — ez már hagyomány — a gyülekezet lelkészének csak egyszer keli motorra ülnie, hogy Enyingen megtartsa a szokásos istentiszteletet. A többi szórványból a gyülekezet tagjai maguk jönnek be istentiszteletre, és az istentisztelet végén közösen vesznek Űrvacsorát. Másnap ragyogó napsütésre ébredünk. Ahogyan érkeznek a vonatok a siófoki állomásra, úgy sokasodnak az emberek a parochia udvarán. Kapkodom a fejem: Enying, Lehegy, Ber- hida, Mezőszentgyörgy, Kene- se, Kiliti, Világos s ki tudná felsorolni még,hogy a hatalmas szórványnak hány és hány falujából érkeznek az emberek. Még a „szomszédos” lajosko- máromi gyülekezetből is vannak vendégek. Megszólal Isten igéje. Rámutat arra, hogy nagyszerű dolog együtt ünnepelni; együtt lenni, nagyszerű dolog bajban segíteni egymáson. A szürke hétköznapok sorában is egymás támogatósára, szeretetére vagyunk utalva. Mindig Jézus parancsát kell teljesíteni. Mindig vissza Jézushoz. Mindig vele. Élni azzal a sok lehetőséggel, amit ajándékba kapunk Tőle. — Az istentisztelet végén több mint 50 úrvacsorázó, az alig 500 lelkes gyülekezetből. A délutáni összejövetelig van még idő. Sokan ezt arra használják fel, hogy ismerkednek Siófokkal. A délutáni előadás után néhány csendes bizonyságtétel hangzik. Ügy érezzük, hogy szívből jön. Majd élénk kötetlen beszélgetés következik, egészen a vonat indulásáig. Mindennapi gondok, mindennapi örömök. Mozaikok, amelyeken keresztül bepillanthatunk egy-egy ember terveibe, munkájába, életébe. Másnap reggel, amikor elhagyjuk a siófoki szórványgyülekezet területét, szeretettel gondolunk vissza arra a kis közösségre, amelyben a nagy távolságok ellenére is egymást Jézus Krisztusban testvérként köszönthettük. Kosa László Amilyen boldogító tény az, hogy tartozom valakihez, szólhatok hozzá, kérhetem, vagy dicsérhetem, épp olyan boldogító kiváltsága a hivő embernek az, hogy tudja: közösségben lehet Istennel. Ez a közösség meleg, bensőséges kapcsolat. Azzá teszi Isten kijelentése önmagáról, tehát szava, beszéde. „Sokszor és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által” — vallja a Zsidó levél szerzője. Ebben a szólásban benne volt mindig a biztatás is, amely így fakad fel a zsoltáros ajkáról: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején és megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem”. (Zsolt 50, 15). így értették és élték az Ótestamentum nagyjai, Ábrahám, Jákob, Mózes, Dávid, Jeremiás, Dániel és a többiek. Engedetlenek lettek volna és csodálatos tapasztalatoktól fosztották volna meg magukat, ha szívük és ajkuk nem rezonál Isten szerető hívására, ha nem felelnek biztatására. Az imádság igazi lényegét azonban Jézustól tanulta a ke- resztyénség. Nála az imádság az Atyával való teljes egység. Ebből merített erőt, hivatásához bizonyosságot, a megváltás művének véghezviteléhez kitartó hűséget. Akár elvonult kora reggel csendes magányába, akár a tömeg közepette emelte fel biztató tekintetét, vagy éppen a halott Lázár sírja előtt adott hálát az Atyának a meghallgatta- tásért (Ján 11, 41), olyan egyedülálló kapcsolatról tett bizonyságot, hogy övéi önkéntelenül kérték: taníts meg minket imádkozni. Miközben Jézus megtanította tanítványait a legcsodálatosabb imádságra, a „Miatyánk”-ra, megéreztette velük, hogy az imádság legfontosabb feltétele nem a külső, a látszat, a hosszú beszéd, hanem a szív helyes belső állapota: a bizodalom Istenben, hogy ö jelen van, meghallgat, szívesen veszi imádságunkat. A külső kérdések: a testtartás (állva, térdelve, leborulva), az időpont, a hely, (Ján 4, 23) , a közös vagy magánimádság mind csak következménye a belső magatartásnak, a bizodalmos hitnek, a „vidám, bizakodó lelkiismeretnek”. (Nagykáté) Ha pedig szívünknek az Istenhez való viszonya megzavarodott és bízni nem tud, nem mer imádkozni sem. Ez az oka sole erőtlen imádságnak. Jó azonban, hogy a Szentlélek segítségére van a mi erőtlenségünknek és esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal (Róm 8, 26). Krisztus érettünk (Luk 22, 32), a Szentlélek pedig helyettünk imádkozik. így válik érthetővé a biztatás: vigyázzatok és imádkozzatok. Ez a bizonyosság tette oly gazdaggá az első keresztyének imádkozó életét. Olyan magától értődő természetességgel tudtak imádkozni mindenért: az Isten dolgaiért épp úgy, mint egymásért és a földi dolgokért. Ekkor értették meg igazán Jézust: az ember gyermeki módon kell kérje a mennyei Atyát és ö meghallgat, mert megígérte. Lehet, hogy meg is várakoztat, másképpen hallgat meg, mint kérjük, de abból kár nem ér minket, sőt a belső megnyugvás a legbiztosabb felelet. Az imádságok legfontosabb fajai: kérő, dicsőítő, bűnbánó és hálaadó ima, de ezek nem sablonok, hanem itt is a szív teljességéből szól a száj. Az imádság Istenhez szól, mást nem szabad imádni, de a Szentháromsg mindhárom személye egy Isten és egyenlőképpen imádható. Jézus arra biztat, hogy az Ö nevében kérjük az Atyát (Ján 16. 23. 24) , de a keresztyének nagyon hamar Jézus nevét is segít- ségü1 hívták. Az imádság szó gazdag jelentéstartalma úgy bontakozik ki, ahogyan imádkozó életet él a hivő ember. Kovács Pál Origenes A keresztyénség terjedésének első évszázadaiban még virágzott az ezredéves klasz- szikus műveltség. Az athéni egyetem még mindig a leghíresebb filozófiai főiskola volt, a római jogászok messze földön híresek voltak, Alexandriában virágzott a hellenisztikus tudomány, a szobrászat és építészet remekei még álltak, a közéletben még uralkodott az ékesszólás és a klasszikus irodalom remekeit olvasták a kultúrára szomjas emberek. Ebben a helyzetben felelnie kellett a keresztyénségnek arra a kérdésre, hogy milyen nézetet valljon a keresztyén ember erről a világi műveltségről és hogyan egyeztesse össze hitével a tudás és művészet világát. Az egyház nagy tanítói közül elősorban Origenes felelt erre a kérdésre. Az észak-afrikai Alexandriában, mint keresztyén szülők gyermeke született, Kr. u. 185 körül. Apja, Leonidas, vértanúként halt meg Septimus Severus császár üldözése alatt, Origenes 17 éves korában. Végeredményben Origenes halálát is a római császári keresztyénüldözés okozta. Decius császár idejében ugyanis Origenest börtönbe vetették, embertelenül megkínozták. Akkor életben maradt, de a kiállott kínszenvedések következtében 254-ben meghalt. Origenes működése ilyen nagy idő távlatából is jelentős, mert a hit és tudás minden időben olyan nagy fontosságú problémájára ma is érvényes választ tudott adni. Voltaképpen Origenes tekinthető az egyházi-teológiai tudomány megalapítójának. Origenes szerint a keresztyén embernek a hitre és a műveltségre egyaránt szüksége van. Maga a Biblia igényli mindkettőt, az ige hivő befogadását és az igének alapos, tudományos vizsgálatát. Brrd ő maga adott példát, amikor a Szentírést tanulmányozó munkája felölelte a bibliai szöveg kritikáját és értelmezését is. Leghíresebb műve az, amely az Ószövetség görög fordításának szövegét veti egybe a különféle héber és görög szövegekkel. Ennek a munkának a gyümölcseként mérhette le az egyes szövegkülönbségek jelentőségét, amelynek alapján az Ószövetség helyesebb görög fordítása volt megállapítható. Ezzel olyan összehasonlító módszert követett, amilyet a modern tudósok is alkalmaznak. Ez már kifejezetten tudományos munka volt a Szentírás helyesebb megértése érdekében. A Biblia volt tehát Origenes számára az a terület, amelyen keresztül a hit és a tudás viszonyát nemcsak a saját maga tudományos munkája, hanem messze korszakok számára is tisztázta. Még szélesebb területen került a hit és a tudás, a keresztyénség és műveltésg problémája Origenes elé, amikor az egyház írásmagyarázó, igehirdető, hitvitázó, és tanító munkájáról volt szó. Ehhez alaposan kellett ismerni az embert, akit meg akar szólítani az igehirdetés. Ismerni kellett azt az egész kulturális heyzetet, amely körülvette kora emberét. Origenes, az első keresztyén hittani munka szerzője, úgy foglalta össze és fejtette ki tudományos rendszerességgel a Szentírás tanítását, hogy az kora műveltjei számára is vonzó legyen. Hitvitázó műve, igehirdetései, „Miatyánk”-értelmezései, valláserkölcsi és vallásfilozófiai iratai voltaképpen mind azt sugározzák, hogy a keresztyén embernek meg kell szereznie a világi műveltséget, a tudás hatalmát, mert ebből a hatalmas kincstárból minden összefér a keresztyén hittel, ami az életet előbbre viszi. Origenesnél nyoma sincs a középkor derekán mutatkozó tuVéget ért a második nyári kántori tanfolyam Augusztusban rendezték meg Fóton a Mandák Otthonban az idei második kéthetes nyári kántori tanfolyamot. A záró ünnepség augusztus 25-én egész délelőttöt vett igénybe, mert mindenki bemutatott valamit tudásából. Az a 12 teljesen kezdő is, aki most ült először hangszer mellé, mind játszott egy-egy könnyebb darabot a harmónium-iskolából. Sztruhár Ildikó orgonából vizsgázik 13 résztvevő az orgona mellett adott ízelítőt az elért eredményből. Ok természetesen nem most kezdték. Már több tanfolyamon vettek részt. E .két csoport között helyezkedett el a haladóké, akik már egy-két koráit el tudnak játszani és a koráljátékosok csoportja, amelybe azokat sorolták, akik pedálkíséret nélkül harmóniumon több koráit játszanak. Mindenkiről lapot vezetnek. Rá van írva, milyen tanfolyamon vett részt s milyen darabokat játszott. Mindenkivel ott folytatják a munkát, ahol abbahagyta. Egyéni képzést kapnak a hallgatók. A nap végzett munkáját mindenkinél külön osztályzattal látják el. így alakul ki a haladási görbe. Az aprólékos és gondos nyilvántartás Kiss János gondnoknak és Trajtler Gábor lelkészorgonaművésznek, a tanfolyam vezetőinek az érdeme. Pedantéria ez? Több: emberszeretet és ügyszeretet. A záróünnep olyan, mintha vizsga lenne. Több hallgató szülője, sőt nagyszülője is eljött. Hátul ülnek a nagyteremben a hallgatók mögött. A padsorokkal szemközt elnöki asztal. Az Országos Kántorképesítő Bizottság képviseletében Kökény Elek rákospalotai lelkész elnököl. Mellette a bizottság tagjai. Hangjegyvonalas fekete tábla a sarokban. Val- tinyi Gábor, a tanfolyam egyik előadója kottákat irat fel, hangtani feladatokat oszt ki. A régi előadói gárda mellé felnőnek a fiatalok. Demján Sándor Póton szerezte kántori oklevelét néhány éve .Idén már ő vezeti egyik csoport harmonium gyakorlatait. 12 előadó összesen 393 órát foglalkozott a részvevőkkel. íme, egy megindító jelenet. Két kislány ül a harmonium mellé: Kormos Anna és Biczó Kati. Kati játssza a jobbkezet, mert Annuska jobb keze megsérült a tanfolyam idején. Társa segítségével így gyakorolhatott tovább. Érdekesség is akadt. Kísérlet. Ifj. Győri János saját szerzeményű szöveggel és dallammal állt elő. Négy leány énekelte, ő kísérte gitáron. Az egvik így kezdődött: „Ó légy vidám fiatal...” Bit-szerű muzsika. Érdekes. Fiatalos. Az előadók önkéntes munkát végeztek. 9 ezer forint körüli óradíj költséget takarítottak meg. Mintha vizsga lett volna, oly komolyan behatóan folyt a záróünnep. Pedig nem volt vizsga, csak ízelítő két hét munkájából. Az egyik növendéket így mutatta be oktatója a megjelenteknek: „Éli a kottát, szívével, leikével, egész életével”. Áll ez a megállapítás magára a tanfolyamra is, növendékekre és előadókra egyaránt. Benczúr László dományellenességnek, vagy kulturális szűkkeblűségnek. ö még azt írja, hogy a Bibliát, az embert és a teremtett világot akarja megismerni. Ezt a célkitűzést mutatja hatalmas tudásvágya, amely arra ösztönözte, hogy magába szívja kora teljes műveltségét. Erről tesz bizonyságot óriási irodalmi munkássága, amelyről a hagyomány azt tartja, hogy hatezer könyvet, illetve kéziratot írt élete folyamán. Látókörét nagy utazások tágították, amellyel az akkor ismert világ minden fontosabb helyét bejárta. Volt Rómában, az akkori világ fővárosában, járt Görögországban, a filozófia hazájában, felkereste a Szentföldet, Jeruzsálemet, magas színvonalú iskolát vezetett Alexandriában, majd a Palesztinái Caesareaban, előadássorozatot tartott arab hercegi udvarban és azután Severus császár anyja előtt. A Bibliának, az embernek és a világnak a megismerése így vált valósággá Origenes életében. Természetesen az is hozzátartozik Origenes munkája jellemzéséhez, hogy írásmagyarázatában túl sok teret engedett annak az önkénynek, amely az írás egyszerű értelme mögött folyton rejtett, ké- pies jelentést keres. Amikor Luther arról ír, hogy az igét eredeti értelme szerint kell magyaráznunk s nem vehetjük jelképeknek a benne előforduló tárgyakat, azt írja: „Azért rótták meg hajdan Origenest az egyház tanítói, mert ő a fákat és mindent, ami a paradicsomról szól, eredeti értelméből kiforgatva, allegori- zálva magyarázta”. Luthernek ehhez a bírálatához még azt is hozzá kell tennünk. hegy Origenes korában még nem alakult ki sem a Szentháromságról szóló tanítás végleges alakja, sem Jézus Krisztus istenemberi méltóságának teljes feltárása, hiszen ebben a korban még a nagy hitvallások és a legfontosabb dogmatikai kérdésekben döntő zsinatok ideje előtt vagyunk, ezért Origenes a későbbi korok fényében nem tükrözi elég hűen a keresztyénség egyetemes hitvallásaiban megmutatkozó tanítást. Műve azonban így is jelentős és hatása évszázadokra kiterjedt. A keleti egyház szentté avatta. ö tanította meg a keresztyén- séget arra, hogy a hit és tudás, az egyház és a műveltség nem ellenségek, ö ajándékozta meg az egyházat a tudományos teológiával. Ő vitte a ke- resztyénséget közel kora műveltjeihez. Ö szerettette meg a keresztyénekkel kora kultúráját. Saját magán bizonyította be a hit és a tudás, a keresztyénség és műveltség szoros összefüggésének termékenységét és eredményességét. Dr. Ottlyk Ernő KURIÄLIS REFORMOK A VATIKÁNBAN VI. Pál pápa a római kúria nagyszabású reformját rendelte el. A II. Vatikáni Zsinaton ismételten elhangzott az a vélemény, hogy a római katolikus egyház római központi hivatalai reformra szorulnak. A most kiadott pápai rendelkezés az alábbi lényeges változásokat rendeli el 1968. január 1-i hatállyal: 1. A pápa nevezi ki a kongregációk (minisztériumok) élén álló legfelsőbb testület tagjait, valamint titkárait. Ez a kinevezés azonban csak öt évre szól. A megbízás tartamát azonban a pápa meghosszabít- hatja, de a pápa halála esetén a megbízás automatikusan megszűnik, hogy az új pápa maga választhassa ki munkatársait. 2. A Kúria munkáját az államtitkárság koordinálja. 3. Az államtitkárság felügyelete alatt dolgozik az Egyház Közügyi Tanácsa. Ez tárgyal (mint valami külügyminisztérium) a különböző országok kormányaival. Mindkettőnek vezetője a bíboros-államtitkár. 4. A világ minden részéből valókból kell a Kúria tagjait kinevezni. Megszűnik tehát az olaszok számszerű többsége a Kúrián. 5. A központi egyházkormányzatba bevonják ezentúl a megyéspüspököket is. Minden kongregáció (minisztérium) legfelsőbb testületébe, amelynek eddig csak bíboros tagjai lehettek, hét püspök tagjának is kell lennie. 6. A vatikáni kongregációk számát 12-ről 9-re csökkentették és ezek között nincs rangkülönbség. 7. A latin marad továbbra is a hivatalos egyházi nyelv, de más modern nyelvet is szabad használni a Vatikánnal, való érintkezésben. 8. Tartozik még három titkárság is a Kúriához. Az egyik a Bea bíboros vezette Egységtitkárság és a nemhivőkkel kapcsolatot tartó két másik titkárság. „A szürke eminenciás” A közvélemény gyakran ragadványnévvel illeti azokat a népszerűvé vált szereplőket, akiket szeret. Haitsch Emil doktorról örvendezve és tisztelettel suttogták: „Jön a szürke eminenciás!’’ „Szürke” — mert kerülte a feltűnést. Halkan, észrevétlenül, egyszerűen viselkedett, magáról szándékosan elterelte a figyelmet, teljes nyíltsággal és szívélyességgel másokra összpontosította egész erejét, a puszta jelenlétével is megnyugtató légkört árasztva. „Eminenciás”, — mert önkéntelenül természetes tiszteletet ébresztett a személye iránt. Sugárzott belőle az emberi méltóság. Megkülönböztetés nélkül kicsihez, nagyhoz, gazdaghoz, érdemeshez, érdemtelenhez szinte áhítattal közelített, mert magátólértetödönek érzett erkölcsi magatartással értékelte minden emberben az igényt az emberi méltóságra. Szertelen önfeláldozással gyógyított. fáradhatatlanul. Még betegen, ágyhoz láncolva is segített a rászorultakon, a maga gyötrő szenvedéseivel mitse törődve. Életeleme, szívós életakaratának nélkülözhetetlen serkentője volt az adakozás, a folytonos és csillapíthatatlan együttérzés a tehetetlenekkel, panaszkodókkal, a bátorítást, életkedvet sóvárgó elesettekkel. Betegen, már a sírhoz közelállva is, erélyesen, szuggesztív ráhatással lelket öntött a benne bízó, még mesz- sze földről, idegen földrészekről is hozzázarándoklókba. Képes volt megvárakoztatni a nagy kaszást, hogy még az elhaló leheletével is életet szítson, szóval, tettel, kézrátevés- sel, meleg tekintettel, az élet megbecsülésének érzékeltetésével serkentsen, gyógyítson. Betegei virágözönnel borították puritán szobáját. Pénzt nem fogadott el, mert az önzetlen segítőkészség, a természetes emberi jóság elkorcsosí- tásának érezte. De a virágnak örült, a virágköszöntésben a testvéri közelség, az emberi méltóság titkos nyelvén, az érdektelen szépség és a tiszta, ártatlan életöröm illatát szívta magába. Nagy műveltsége — egyik neves orvosprofesszor-barátja a legkiválóbb magyar pszihiáter- nek nevezte a búcsúztatáskor —, széleskörű irodalmi tájékozottsága, otthonossága a rajongásig szeretett zeneművészetben és a képzőművészet gyöngyeiben, meleg ragaszkodása egyházához, az aszódi gyülekezethez: diadalmas keretül szolgált férfiasán nemes jellemének, igaz emberségének és áldásos gyógyító művészetének. H. a ♦ Bibliai ábécé: „imádság"
