Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-08-27 / 35. szám

ion-stop program Stiomiban Harmadízben érkezett szíves meghívás a finn evangélikus egyház részéről magyar evan­gélikus lelkész-küldöttség fo­gadására. Ebben az évben is négy magyar lelkész utazott el július elején a 70 ezernél is több tó országába. Várady La­jos esperes feleségével, Mekis Adám esperes feleségével, Ga­rami Lajos egyházasdengelegi lelkész és e sorok írója felesé­geikkel. Három napig tartó fá­radságban és nagyszerű él­ményekben egyaránt bővelke­dő vonat- és hajóút után ér­keztünk meg Helsinkibe. Rövid ott-tartózkodás után küldöttsé­günk útjai széjjelváltak és megnyíltak előttünk Dél- és Közép-Finnország melegséget és szeretetet árasztó lelkészott­honai. A lelkészcsaládok szinte kézről kézre adtak. Nemcsak a melegség és a szeretet árasztá- sában voltak kifogyhatatlanok, hanem abban az igyekezetben is, hogy a finn egyházi, társa­dalmi, gazdasági és kulturális élet valóságával megismertes­senek minket. E célból szünet nélküli non-stop programot ál­lítottak össze. Napról napra a finn élet új és új színfoltjával ismertettek meg. Láttunk ér­dekes ultramodern templomo­kat — és ősi fatemplomokat. Megfordultunk különböző egy­házi és diakóniai intézmények­ben: öreg- és gyermekottho­nokban és kórházakban. Részt vettünk házi keresztelőn (ez igen gyakori Finnországban) és az azt követő családi ünnepsé­gen. Voltunk temetésen és azt a gyászházban követő összejö­vetelen. Láttuk konfirmandu­sok úrvacsorához járulását, meglátogattunk különböző jel­legű gyárakat. Meghívást kap­tunk gyárigazgatók otthonába és baráti közösségben hosszas beszélgetéseket folytattunk egyszerű favágók és erdei munkások otthonában is. De maradt időnk és erőnk a ter­mészeti szépségek — csodás tavak, fenyő- és nyírfaerdők — élvezéséhez is. Sőt a szauna el­viselésére is. A magyar küldöttség nem­csak a finn ember és az egy­házi élet széles körű megis­mertetéséért hálás, hanem azért is, hogy alkalom nyílott számunkra a magyar egyházi és társadalmi, gazdasági kul­turális élet tárgyilagos és reá­lis ismertetésére. Bizony erre még mindig szükség van. E, célból a rendelkezésünkre áll­tak egyházi, és nem egyházi, vidéki és központi újságok. Különböző körökben előadást tarthattunk egyházunk múlt­járól és jelenéről és itt kér­dések formájában melegen ér­deklődtek népünk társadalmi és gazdasági intézményeiről, és általában építő életéről. Megnyíltak előttünk a finn szószékek. De talán legérté­kesebbek voltak ebből a szem­pontból azok a „fehér éjsza­kába" nyúló beszélgetések egy­háziakkal és világiakkal, amelyeken közösen beszéltük meg népeink és egyházaink sorsát. Mindegyik lelkészcsaléd jú­lius végén azzal a jóleső kö­zös tapasztalattal indult haza­felé, hogy a szívélyes vendég­látáson túl leteti egy szerény téglát a népeink és egyhá­zaink között épülő barátság és testvériség épületéhez. Matuz László Bibliai ábécé: „IGE” A beszéd önmagunk kifeje­zésének legtermészetesebb esz­köze. Arcjáték, taglejtés, más kifejező mozdulatok kiegészít­hetik ugyan, de szegényes pró­bálkozássá válnak csupán, ha az emberi szót, beszédet kell helyettesíteni velük. A beszéd által tárjuk fel mindazt, ami bennünk van. Ez által tudunk igazán megnyilatkozni ember­társaink előtt, és ez segít el megismerésükre is. Ezért tu­dunk szánakozni azokon, akik­nek nem adatott meg ez a ké­pesség, vagy akik valamilyen betegség, esetleg szerencsétlen­ség folytán elveszítették azt. Önmaga kinyilatkoztatására, saját magának a feltárására, megismertetésére Isten is a beszédet, az emberi szót vá­lasztotta. Istennek ez a hoz­zánk szóló beszéde az Ótestá- mentom prófétáinál, valamint a törvényben, melyet népének adott, található először. Ezáltal a prófétai ige által Isten nyúl bele népének életébe, szólítja meg, ad utasítást és parancsot. Régi közmondás kezdődik így: „A szavak elrepülnek...” Valóban ezt szoktuk mi is mondani: „Ezek csak sza­vak ..., üres beszéd stb ...” Azt jelenti ez, hogy ígéreteink hitelüket vesztették, szavaink frázisokká váltak. Isten igéje nem ilyen. Benne a megbízha­tóság mellett hatalom és te­remtő erő van. Szépen juttatja ezt kifejezésre magyar nyel­vünk. A magyar^ nyelvtan sze­rint ugyanis az*lge cselekvést, történést kifejező szó. Az ige által Isten cselekszik, és ahol ő cselekszik, ahol az ő igéje meg­szólal, mindig végbemegy va­lami. A teremtéskor ő szólt és meglett. — Ez a hatalom és erő nyilatkozik meg az Ür Jé­zus szavában is, nemcsak ak­kor, amikor álmélkodnak a ta­nításban megnyilvánuló isteni erőn, hanem akkor is, amikor általa betegeket gyógyít, vagy halottakat támaszt életre. Urunk beszéde, szavai, egyes mondásai Isten igéje csak úgy, mint az Ötestámentom idéze­tei, mert Isten kijelentését tar­talmazza, és az ó hatalmas cse­lekvésének eszköze. Isten kijelentése tartalmát tekintve nekünk végsősoron mindig arról szól, hogy ő „úgy szerette a világot, hogy egyszü­lött Fiát adta, hogy aki hisz ő- benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Az Ige az Üjtestámentom fényében tehát örömüzenet Jézus Krisztusról. Ö az, akiben Isten minden igé­je és ígérete beteljesült és kéz­zelfogható valósággá vált. Isten egész kijelentése az emberiség számára egyedül ő. Az ő eljö­vetelét készítette elő törvényé­vel és a próféták igehirdetésé­vel. Róla szólt a próféták ige­hirdetésében évszázadokon át. Benne nyilatkoztatta ki magát egészen. Ezért, amit Isten akar mondani az emberiségnek, azt Jézus Krisztusban találjuk meg. ö, az értünk földre jött, itt szenvedett, meghalt és fel­támadott Űr Jézus, maga az Is­ten kijelentése és értünk való cselekedete: az ige. Öt akarja velünk Isten közölni az apos­tolok és prédikátorok ajkán felhangzó igében. — így értjük meg János evangéliuma 1. ré­szének első verseit is. Itt Jé­zusról, mint az örökkévaló Igéről szól az evangélista, ö az örök isteni Ige, aki „testet öltött karácsony éjjelén”. Ezért az őt hirdető, őt közlő emberi beszéd — prédikáció és bizonyságtétel — ma is ige, azaz Isten kijelentését tartal­mazó szó. amely által maga Is­ten cselekszik közöttünk. Bánfi Béla A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELLEN Az Amerikai Református Egyház egyetemes zsinata éle­sen tiltakozott a dél-afrikai apartheid-politika ellen. A dél-afrikai kormány faji poli- I tikája szerint a „kizsákmányo­lás és elnyomás politikája”. Teljes támogatásáról biztosí­totta viszont a zsinat azt a politikát, amely meg akarja szüntetni Amerikában azt a megszorítást, hogy a színesek csak bizonyos lakónegyedek­ben lakhassanak. Mindenki­nek joga van szerinte az em­berhez méltó életkörülmé­nyekhez. ÉSZAK PÜSPÖKEINEK ÉRTEKEZLETE Az öt észak-európai ország evangélikus egyházainak püs­pökei háromévenként érte­kezletet tartanak, amelynek nincsen hivatalos jellege, de észak evangélikusságának idő­szerű kérdéseiben jelentős megoldásokat szoktak előké­szíteni. Erre az, értekezletre ez évben ismét sor kerül. Ez­úttal a norvégiai Tönsbergben tartják augusztus elején, s mintegy 35 püspök megjele­nésére számítanak. Fő kér­désként szerepel az állam és egyház viszonya északon. Korén Emil az Evangélikus Élet új szerkesztője Korén Emil neve az; egyházi sajtó olvasói előtt nem isme­retlen. Lapunknak több mint húsz éve munkatársa. Amikor most a szerkesztés jelentős fel­sége az egyházi sajtó, amely­nek teológus kpra óta munká­sa. Szórványkátét írt, útirajzot és tanulmányokat a finn egy­házi életről, cikkeket és ripor­adatkörét átveszi, ismertetjük eddigi pályafutását. Békéscsabán született 1915- ben, régi papi családból. Nagy­apja Koren Pál békéscsabai es­peres, bőtollú egyházi író. Haan Lajos békéscsabai lel­kész, egyházi énekköltő, etnog­ráfus pedig anyai ágon őse. Iskoláit Szegeden, teológiái tanulmányait Sopronban, Ko­lozsvárt és Helsinkiben végez­te. Fiatal lelkészként nyolc éven át volt szórványszolgálat­ban. Azok közé tartozott, akik elsőként irányították a figyel­met a szórványmunka fontos­ságára. Harmincéves lelkész! szolgá­lata alatt kilenc gyülekezetben szolgált huzamosabb ideig. Ezek között tizenkét évig Kő­bányán volt, s nyolc éve a Bu- dapest-fasori gyülekezet lelké­sze. Egyetemes sajtólelkészként jelen volt 1948-ban a Magyar Népköztársaság kormányával kötött Egyezmény aláírásakor, s kezdettől fogva együtt küz­dött azokkal, akik keresték az egyház szolgálatának útját a szocialista társadalomban. 1955 óta esperesként vezeti a Pesti Egyházmegyét. 1958 óta a Déli Egyházkerület lelkészi főjegy­zője s mint ilyen, a püspök he­lyettese. Megalakulása óta, ti­zennégy éve, a Gyülekezeti Se­gély országos lelkészvezetője. Legutóbb, nem egészen egy évig, a Teológus Otthon igaz­gatója volt. A legkülönbözőbb egyházi munkaágakban dolgozott, de egyik legkedvesebb tevékeny­tokát az egyház életének hazai és külföldi eseményeiről. Leg­kedveltebb írásai a novellák és szépirodalmi jellegű cikkek. „Kallódó lelkek nyomán” c. novelláskötete nagy példány­számban fogyott el. Számos fordítást készített. Tanulmányutakon, ill. kikül­detésben járt Romániában, Finnországban, Észtországban, a Szovjetunióban, Csehszlová­kiában, Németországban, Bel­giumban, Ausztriában, Svájc­ban, Lengyelországban, Dániá­ban. A finn—magyar egyházi kapcsolatoknak egyik legbuz­góbb építője. Különösen a má­sodik világháború után végzett kiemelkedő szolgálatot azért, hogy ezek a kapcsolatok a sze­mélyes érintkezéseken túl a két egyház rendszeres, tervszerűen átgondolt, hivatalos kapcsola­taivá mélyüljenek. Az Evangélikus Élet olvasói és munkatársai nevében meleg szeretettel és sok bizalommal köszöntjük Koren Emil espe­rest, lapunk új szerkesztőjét. Az irodalmi élet iránti eleven érdeklődése, jó tolla, az egyhá­zi sajtó szolgálata közben szer- zett sok tapasztalata, az a meg­becsülés, amellyel hazai gyüle­kezeteinkben és a külföldi test­véregyházakban emlegetik ne­vét, az evangélium ügyéért és népünk javán odaadó lelkese­déssel fáradozó egész eddigi közegyházi munkássága méltán ébreszt reménységet arra, hogy tovább viszi előre egyházi saj­tónk szolgálatát. B. Ln Somit oaqtjok dma Mert úgy volt az mindig, jöttek a házhoz és mondtam: ma nem tudok elmenni apámhoz. De hogy jött az óra mikor szoktam menni, mégis elindultam — nem tudtam mást tenni. Sosem mondta jöjjek, nem mondtam, hogy megyek, de mindketten tudtuk, hogy biztos ott leszek. Eljöttél? Itt vagyok! Épp ütött az óra: pontosan érkeztem a találkozóra. Körúton Amerikában A Lutheránus Világszövetség Teológiai Bizottsága Dr. Juva finn professzor elnökletével az Egyesült Államokban St. Pé­terben tartotta évi rendes munkaülését. A bizottság az 1963, évi helsinki nagygyűlésen kitűzött téma keretében tovább fog­lalkozott az igazi humanitás és Krisztus uralma kérdésével, és ezúttal a munka és a hivatás teológiai problémáit vitatta meg. Az elhangzott előadások egyrészt Luther hiimtásetikája, más­részt a munka és pihenés mai kérdéseit világították meg. A fő hangsúly azonban a megbeszéléseken volt, amelynek eredmé­nyeit a bizottság tételekbe foglalta össze. A bizottság az egyik legsúlyosabb kérdésnek látja a jólét és a szegénység fokozódó ellentétét a világban. Nagy jelentőségű az a megállapítása, hogy bizonyos körülmények között a humanitás érdekében a forradalmi hatalomátvétel is igazolható a lutheri teológia alap­ján. A Teológiai Bizottság foglalkozott Jézus Hegyibeszéde mai értelmezésének kérdésével is, és rámutatott arra, hogy Jézus közismert szigorú követelményei az igazmondásról, a szerétéi­ről, a megbékélésről olyan követelmények, amelyek megvaló­sítását ma is elvárja követőitől. A Lutheránus Világszövetség Teológiai Bizottságának ülé­sén dr. Pröhle Károly professzor tagként vett részt, aki ezzel kapcsolatban a Lutheránus Világszövetség Amerikai Nemzeti Bizottságának meghívására hosszabb körutat tett Amerikában, Részt vett az észak-amerikai teológiai tanárok évi konferen­ciáján St. Paulban, valamint az Észak-Amerikai ökumeniku­sok Tudományos Akadémiájának alakuló gyűlésén Chicagó­ban meglátogatott teológiai akadémiákat St. Paulban, North- fieldben. Chicagóban és Dobuqueban, és megtekintette az észak-amerikai lutheránus egyházak székhazát, valamint az Egyházak Világtanácsának amerikai központját, ahol őt D. F. Cl. Fry egyházi elnök, illetőleg Dr. E. Espy főtitkár fogadtai Látogató körútja az amerikai lutheránus teológiával való kap­csolatfelvételt szolgálta, amely reménységünk szerint haszno­san lesz továbbépíthető a jövőben. ÉNEKEINK „Kelj fel, öltözz fénybe... n A XVII század egyik leg­nagyobb. énekköltöjének, Rist Jánosnak egész élete a 163. énekünkben megénekelt cso­dálatos fényben csillan elénk. Határozott egyénisége, el ■'.em bizonytalanodó költői szava a késéi utókort is őszin­te csodálkozásra késztetik. 1607-ben született, egyszeri patkolókovács család sarja­ként. Sokoldalú tehetsége már igen korán megmutat­kozott, s így szívesen tanít­tatták. Később a németföld egész sor híres egyetemét lá­togatta, s elvégezte a teoló­giát is Wedel-be került lel­késznek. Parókiája hamaro­san kulturális és tudományos központtá vált. Széles baráti kör gyűlt köré, és a melegszí­vű hitszónoknak nem csupán újabb költeményeit hallgat­ták lelkesedéssel, hanem la­boratóriumának ördcngős ma­sináit és fortyogó lombikjait ’s megcsodálták. Rist János, a fáradhatatlan lelkipásztor, egyben kitűnő költő és lele­ményes polihisztor is volt. A 30 éves háború szörnyű lavinája azonban sajnos őt is maga alá temette. Kétszer ru­gaszkodott neki, hogy újjáte- remtse az elpusztult otthont, de mind a kétszer ismét szét­rombolták a martalóc hordák, öt magát viszont nem tudták megtörni a csapások, éppúgy', mint énekköltő kortársait; Gerhardt Pált, vagy Schirmer Mihályt sem. Ontotta a szebb­nél szebb költeményeket éí mindegyik rendíthetetlen hit­ről tanúskodott. Amikor las­san lecsillapodtak a háború hullámai, ismét kialakult kö­rülötte az irodalmi tábor. Né­metország koszorús költője- ként ünnepelték. Verseihez kitűnő érzékkel válogatott a korabeli gazdag dallamanyag- liól. összesen 659 éneket írt, melyeket még életében 10 kö­tetben adtak ki. A mi éne- keskönyvünkben 5 található énekeiből, Payr Sándor, Sára­iba Károly és Zábrák Dénes fordításában. Amikor ez év augusztus 31-én, halálának 300. évfordulóján Rist János­ra emlékezünk, tudjuk ml is olyan fénylő hittel és határo­zott hanggal vele együtt éne­kelni : ..Te mennyben s földön Ur 1 vagy,’ S íme, szegénnyé léssz, Örök szerelmed oly nagy, Hogy értünk halni kész: Add, hívek maradjunk, S dicséretedre kelvén, Hozsánnát énekelvén, Buzgón hálát adjunk. (Ékv. 110.) Valtinyi Gábor | KOPT PÜSPÖK GENFBEN A kopt ortodox egyház kép­viseletében Genfben járt Sá­muel püspök, aki meglátogat­ta az Egyházak Világtanácsá­nak genfi központját és arra kérte a vezetőket, hogy mi­előbb hívjanak össze egy olyan konferenciát, ahol a közel-ke­leti egyházak képviselői ki­fejthetik álláspontjukat a nyu­gati egyházak megbízottai előtt a közel-keleti krízisről. Sámuel püspök a Kairóban székelő kopt ortodox egyház ökumenikus és szociális kér­désekkel foglalkozó hivatalá­nak a vezetője. Felszólította Sámeul püspök a nyugati egyházakat, hogy vállalják a békéltetés szere­pét és harcoljanak az igazsá­gos békéért. A közel-keleti problémát az európai antisze­mitizmus eredményének te­kinti a püspök, mert most a nyugati keresztyén egyházak „az arab népek kontójára” tá­mogatták Izrael államát, mi­vel szégyellik az Izraellel szemben annak idején elköve­tett bűneiket. „A Nyugat nem várhatja az arab népektől, hogy megelég­szenek az eddigi eredmény­nyel” — hangsúlyozta a püs­pök ... A nyugati nemzetek kierőszakolta „megoldások’’ nem elégítik ki az arab népe­ket s ezért hatalmi szóval bé­két teremteni ezen a térségen nem lehet.” Igazságos béke csak akkor jöhet létre szerin­te, ha a nyugati népek szem előtt tartják az arabok jogait és boldogulását. Genfi látogatása után meg­látogatja Sámuel kopt püspök a németországi, hollandiai, angliai, egyesült államokbeli és a kanadai egyházakat. Azóta is úgy van, hogy jönnek a házhoz s mondom: ma nem tudok elmenni apámhoz. De ha üt az óra, múló percek őre ... csendben megindulok ki a temetőbe. Nem hívnak, hogy jöjjek nem ígértem, megyek, de míg járni tudok biztos, hogy kimegyek. Hát itt vagy? Eljöttél? hallom, mintha várna ... és úgy érzem sosem, sosem vagyok árva. Gyarmathy Irén HIVATALOS TEOLÓGIAI KAPCSOLATOK A finn evanglikus és az or­todox egyház között hivatalos teológiai tárgyalások indulnak, ahogyan ezt Martti Simojoki finn érsek szovjetunióbeli lá­togatásáról hazatérve Helsin­kiben közölte. Simojoki evan­gélikus érsek szerint a véle­ménycseréknek jó eredményei lesznek. Tárgyalásokat folytatott Si­mojoki érsek Alexej moszk­vai pátriárkával és Nikodim metropolitával, az Orosz-Orto­dox Egyház külügyi hivatalá­nak a vezetőjével. A sajtó szá­mára adott nyilatkozatában ‘„élő egyháznak” mondotta az érsek az ortodoxiát, „amely különösen is az istentisztele­tében él elmélyült életet”. MINDEN HANGSZER HASZNÁLHATÓ! A pápa kiadott egy doku­mentumot. amely szerint ze­nei szempontból széles skálájú változtatásokat engedélyez a katolikus istentiszteleten. Töb­bet kell énekelnie a gyüleke­zetnek és ajánlja, hogy mind- j azokat a hangszereket hasz- : nálják, amelyek elterjedtek az illető országban.

Next

/
Thumbnails
Contents