Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-08-27 / 35. szám

VASÁRNAP. — „ő, az Űr; • a mi Istenünk, az egész föld­re kihat az ő ítélete.” (Zsolt 105, 7.) Mindig megdöbbentő az, amikor ítéletet mondanak ki valaki felett. Mennyivel megdöbbentőbb az, amikor Is­ten ítéletéről hallunk. Ö, az Űr, a menny és föld Ura tart ítéletet. Az ítélet feletti döb­benet mellett azonban vigasz­talás és bátorítás is van az igében: Nem ismeretlen, ke­gyetlen valaki tart ítéletet fe­lettünk, hanem „a md Iste­nünk”. Az, Aki szeret minket. Az, Aki egyszülött Fiát küldte értünk. Az, Aki bűnös voltun­kat Jézus Krisztus ártatlansá­gával, kereszthalálával elfe­dezte. HÉTFŐ. — „Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Urnák — és te elvetted ró­lam bűneimnek terhét.” (Zsolt 32, 5.) Isten elé nem mehe­tünk másképpen, csak bűn­bánattal és töredelemmel. Ki előtt vallanánk meg legin­kább bűneinket, ha nem Oelőtte?! A bűneinktől való szabadulás egyetlen forrása az őszinte bűnbánat és a bűn­bocsánat keresése. A bűnval­lás nem más, mint régi, bű­nös életünk felszámolása és Isten elé vitele. Aki őszintén megvallva bűneit, annak életé­ben valósággá lesz a zsoltáros szava: „te elvetted rólam bű­neimnek terhét.” KEDD. — „Vajon lehet-é baj a városban amit nem az Ur szerezne?” (Ámos 3, 6.) Sokszor nagyon nehéz elfő-' gadni a rosszat, sokszor zúgo­lódunk, amikor nehéz napo­kat élünk. Ilyenkor talán úgy érezzük, hogy még Isten is el­hagyott minket. Ezért hangzik útmutatásként számunkra ez az ige. Isten irányítja az éle­tünket, ő próbál meg minket a nehéz napokkal is. Krisztus keresztje a hitetlen számára a szégyen fája, számunkra, hívők számára azonban a bűn felletti diadal, a győzelem Közös egyházkormányzat I a dél-amerikai evangélikus egyházakban fája, amelyet Isten értünk, bűnös emberekért állíttatott fel a Golgotám SZERDA. — „Az Űr Isten bölcs nyelvet adott énnékem, hogy tudjam erősíteni a meg­fáradtat beszéddel.” (Ézs 50, 4.) Tudomásul kell vennünk, hogy nem magunknak élünk ebben a világban. Isten szol­gálatba állított minket. Szol­gálnunk kell Istent úgyf hogy közben a másik embernek szolgálunk. Isten a cselekvés szolgálata mellett reánk bízta az ige szolgálatát is. Hirdet­nünk kell Isten igéjét a má­sik embernek. Jézus Krisztus és tanítványai úgy hirdették az igét, hogy erő és hatalom áradt szavukon keresztül. Va­jon a mi beszédünkből árad-e Isten hatalma, gondoskodása, vigasztalása és szeretete az emberek felé? CSÜTÖRTÖK. — „Kezdet­ben teremté Isten az eget és a földet.” (1 Móz 1, 1.) Az az Isten, Aki egykor létrehozta, megteremtette az egész világ­mindenséget, ma is hatalom­mal kormányozza azt. ő ma is teremt, fenntart és igazgat. Ö teremt ma is új életeket, ő teremt olyanokat, akik szól­ják szavát, s teremt olyanokat is, akik hallgatnak szavára. Nem állhatunk meg előtte,' hatalma és ereje előtt más­képpen, csak tisztelettel és imádattal. PÉNTEK. — „Űj éneket adott szájamba, a mi Iste­nünknek dicséretét; sokan lát­ták és megfélemlettek, és bíz­tak az Urban.” (Zsolt. 40, 4.) Isten gyermekei szüntelenül dicsőítik a mennyei Atyát. Istent kell dicsőítenünk ne­künk is nemcsak énekünkkel, hanem életünkkel is, nemcsak vasárnap, hanem a hétközna­pok munkájában is. Istent di­csőítő énekünk és életünk az Istennel való kapcsolatunknak a kifejezője és bizonysága az emberek előtt. Vajon szolgál­ja-e az életünk az Ö dicsősé­gét? SZOMBAT. — „Nagy az Ur és igen dicséretes, a mi Iste­nünknek városában, az ő szentséges hegyén.” (Zsolt 48, 2.) A keresztyén ember előtt mindig ott áll Isten nagysága, hatalma, ereje. Isten nagysága mellett azonban megvilágoso­dik előttünk a saját porszem voltunk. Ennek meglátása odavezet minket Isten színe elé, hogy soha el ne szakad­junk Tőle, hanem Tőle vár­junk mindent: táplálékot, erőt, bűnbocsánatot és örök életet. Neki van hatalma arra, hogy minden tekintetben gondos­kodjék rólunk. Ragaszkodjunk Hozzá hittel életünk minden napján! Harkányi László A megelevenítő Lélek János 6, 60——66 Nyári szabadságukat sokan töltötték víz mellett. A Bala­ton és a Velencei-tó környékét, a Duna és a Tisza partját tömegesen keresték fel üdülni vágyó emberek. A strandok is mindenütt benépesültek. Különösen fülledt melegben jelentett felüdülést a fürdés. Utána a napon is elviselhetőbb volt a meleg. Voltak azonban, akik a víz közelében is tovább szen­vedtek a melegtől, mert a szolgálatuk, vagy az egészségi álla­Porto Allegreben kétnapos értekezleten elhatározták, hogy a dél-amerikai evangélikus egyházakat területileg három részre osztják, fqleg földrajzi okokból. Mindhárom résznek önálló egyházkormányzatot terveznek. A három, területi­leg választott egyházkormány­zat összessége alkotná a latin­amerikai evangélikus egyház­kormányzatot, amely maga választaná tagjai közül az el­nököt, aki az egyházkormány­zat tisztviselője s egyben egyetlen fizetett alkalmazottja Volna. VAKOK BIBLIÁJA Jelenleg a Német Demokra­tikus Köztársaságban adják ki az Ótestamentomot a vakok számára, miután az Ujtesta- mentom hasonló nyomásban már több kiadásban jelent ineg. Nálunk is aktuális volna már, hogy a vakok számára is adjunk ki Bibliát! potuk miatt nem fürödhettek. Jézust földi életében, amerre ment, mindenütt embergyürű vette körül, de nem minden hallgatója lett követője is. Sokan hallgatták a tanítását, de nem tudták öt életük Urának tekin­teni. Sokan tapasztalták meg csodatévő erejét, de nem akarták rábízni további életüket. Mai igénkben is arról olvasunk, hogy hallgatói közül sokan csalódottan fordultak el tőle. „Kemény beszéd”-nek minősítették szavait, amikor az élet kenyerének mondta magát, pedig ezek az emberek részesei voltak a feje­zet elején olvasható kenyércsodának. Ma is bejárja az egész világot Jézus evangéliuma. Sokan hallják is, szószékek alatt, vagy rádió mellett. Mégsem jelent mindenki számára még felüdülést sem a hirdetett ige. Vannak, akik csalódottan zárják le rádiójukat, mert nem azt hallják, amit szeretnének. Vannak, akiket keserűség fojtogat, amikor kilépnek a templom kapuján, mert életkérdéseikre a hirdetett igéből nem kaptak számukra elfogadható megoldást. „A Lélek az, ami megelevenít” — mondja a tőle elforduló hallgatóinak ma is Jézus Krisztus. Azért válik hiábavalóvá sok igehirdetés és vész kárba sok igehallgatásra fordított idő, mert akadályozzuk a Szentlélek áradását. Igehirdetők és ige­hallgatók, tegyük ki magunkat a Szentlélek munkájának. Kér­jük Isten Lelkét, hogy egy-egy istentiszteleti óra ne hozzon csalódást, ne töltsön el keserűséggel, ne fordítson el Jézustól. De ne legyen az igehallgatás csupán felüdülés sem, mint fül­ledt melegben a fürdés, hanem ennél sokkal több. Jézus Krisz­tus beszéde a Szentlélek által bátorítsa fel a mai hallgatót Istennek tetsző, embertársainak és önmagának pedig üdvössé­get ígérő boldog életre. Az új életet adó Szentleiket mindenki ajándékba kapja, aki őszintén imádkozik érte. ■ Jávor Pál — Szentháromság utáni 14. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 8, 6—11; az igehirdetés alap­igéje: Jn 6, 60—66. A délutáni istentisztelet alapigéje: Jób 32, 4—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 27-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangé­likus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hul- hámhosszán. Igét hirdet: DR. OTTLYK ERNŐ püspök, az Északi Evangélikus Egyházke­rület püspöke. — A DÉLI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET HÍREI: D. KÁLDY ZOLTÁN püs­pök egyéves tanulmányi sza­badságot adott Kása László Budapest-József városi és Szir­mai Zoltán Budapest-Fasori segédlelkésznek. Kosa László Finnországban, Szirmai Zoltán pedig Svájcban folytat tanul­mányokat. Ezzel párhuzamo­san a Budapest-Józsefvárosi gyülekezetbe segé^ilelkészi szolgálatra Ruttkay Levente segédlelkészt, a Budapest-Fa­sori gyülekezetbe, a Pesti Evangélikus Egyházmegye Es- peresi Hivatalába pedig Bízik László segédlelkészt küldte ki szeptember 1-i hatállyal. — BUDAVÁR. A Bécsika- pu-téri templomban hangerő­sítő berendezést szereltek fel. — HÁZASSÁG. Káposzta Lajos budavári evagélikus se­gédlelkész és Hegyi Ilona au­gusztus 19-én tartották eskü­vőjüket az angyalföldi temp­lomban. — HALÁLOZÁS. Gyurátz Ferenc, az acsádi gyülekezet gondnoka, aki tíz éven keresz­tül pásztorolta az akkor még leánygyülekezetet, hosszú be­tegség után 71 éves korában elhunyt. Temetése augusztus 3-án volt Acsádon nagy rész­vét mellett. — Gyurátz János, a mesz- leni és acsádi gyülekezet tag­ja 74 éves korában elhunyt. Temetése augusztus 8-án volt Acsádon. „Ha élünk, az Ur­nák élünk, ha meghalunk, az Urnák halunk meg. Ezért akár élünk, akár meghalunk, az Űréi vagyunk.” — EGYSZOBÁS, központi fűté- ses lakásomat megosztanám szep­tember közepétől szolid főiskolás leánnyal. Cím a kiadóban. ELADÖ egy hármas beosztású, fent üveges, alul tömör ajtós könyvszekrény, hozzá való író­asztal és szék. Cím a kiadóhiva­talban. KÉT DIÁKLÁNYNAK központi fűtéses, különbejáratú, utcai szo­ba kiadó belterületen. Megbeszé­lés lehetőleg szülőkkel. Cím az Evangélikus Egyház Nyugdíjosztá­lyán. Telefon: 138—504 munkaidő­ben. Áprily Lajos fej fája mellé A zengő szó, a vihar csalogánya, virágok és világok dalnoka. Az élet mintha nem sajogna, fájna: sugárba-vont maradt a homloka. Brassó telén és Visegrád nyarán övé a szép, a láz,... s a béke: őre. így tör töretlenül merész tetőre, hol győztes zászló leng a kor falán. Neki bilincsben is vers volt a föld! De, hogy szabad szív lett a bérc, a völgy: nem jajdul már múlton, magányon, végen ... S tiéd, Uram, ha ölelted, ha verted: a boldogan nyomodra hajló lelket most vadlúd-ék viszi feléd az égen. Minden szó méltatlan, hogy hozzáérjen. Esti Gyula A REFORMATUS VILÁGSZÖVETSÉG TORONTÓBAN A Református Világszövet­ség a kanadai Torontóban tartotta központi bizottsági ülését, amelyen öt világrész 35 egyházának a képviselői vettek részt, köztük a Magyar- országi Református Egyház képviseletében dr. Bartha Ti­bor református püspök. Négy újabb egyházat vet­tek föl a Világszövetségbe és így ma 69 ország 106 önálló egyháza tagja a Református Viliágszövetségnek, 5 millió lé­lekszámúval. Rendkívül érdekes határo­zatot hozott a torontói ülés a katolikusokkal való párbe­szédről. Mint ismeretes, a Re­formátus Világszövetség eddig külön párbeszédet nem folyta­tott a Vatikánnal. Ezt a felada­tot az Egyházak Világtaná­csára bízta, bár az evangéliku­sok és az anglikánok több éve párbeszédben vannak a Vati­kánnal. A Református Világ- szövetség Központi Bizottsága torontói ülésén újból megvizs­gálta ezt a kérdést és megma­radt eredeti álláspontja mel­lett: nem kezdeményez a ma­ga részéről külön párbeszédet Rómával. AZ IGEHIRDETÉS „Az egyháznak látnia kell, hogy legfontosabb feladata az eleven és a jelent szem előtt tartó igehirdetés” A Második Vatikáni Zsinatot és a Német Evangélikus Egyházi Napok munkáját kiértékelő evangé­likus egyházi vezetőség tette ezt a megállapítást augusztus 2-án Hannoverben D. Lilje püspök elnöklete alatt tartott ülésén. MAI FELADATAI Bár az egyháznak nem első­rendű feladata, hogy politikai kérdésekkel foglalkozzék, de a világbéke fenntartása érdeké­ben mindent meg kell tennie. Ez volt a hannoveri Egyházi Napoknak a legvilágosabb fel­ismerése — állapította meg a hannoveri evangélikusok ve­zetőinek gyűlése. Istentiszteleti rend Budapesten, 1967. Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 6. Trajtler Gábor Fa­sor de. 11. Koren Emil du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. dr. Rédey Pál Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter de. fél 12. Zugló de. 11. Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. de. 10. Fóti út de. 11. Solymár Pé­ter Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virá^h Gyula Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pest­lőrinc de. 11. Matuz László Pest­újhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rá­kospalota MAv-telep de. 8. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. 11. Schreiner Vilmos este 7. Schreiner Vilmos Torockő tér de. fél 9. Schreiner Vilmos öbu­augusztus 27-én da de. 9. Fülóp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Takács József Budakeszi de. 8. Takács József pesthídegkút de. fél 11. Ta­kács József Kelenföld de. 8. (úrv) Bogy a Géza de. 11. (úrv) Csákó Gyula du. 6. Csákó Gyula Német­völgyi út de. 9. (úrv) Beneze Imre Kelenvölgy de. t9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vni., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszóm: 20.412—VTn, Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 67.03458/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre A húszas évek körül, az egyik dunántúli községben, június közepén 'vasárnapot ünne­peltek. A gazdák kinn jártak a határban. Búzatáb­lák szélén baktattak lassan, komótosan. Egy- hat óra felé csöndítettek a toronyban. A egy kalászt letéptek, tenyerükön szétmorzsol- vér megfagyott az erekben. Valaki meghalt, ták az alig érett szemeket. Arra gondoltak, Nem emlékezett senki, hogy beteg lett volna hogy Péter-Pál napjára lesz már kereszt a valaki. Mindenki figyelt. Kétszer, vagy há- határban. Majd a cukorrépa táblák felé vet- romszor csöndítenek-e? Ha csak egyszer csön- ték útjukat és számolgatták, hogy kapálni is díí a kisebbik harang, gyermek halt meg. Ha kellene. Elégedettek voltak a határral. Gabo- a nagyobbik harang kétszer, nő hunyta le nákkal, kapálnivalókkal egyaránt. örökre szemét. Ha pedig háromszor az öreg A nap forrón sütött. Sugarai betakarták a harang, akkor férfi ember búcsúzik ebből az földet és a meleg éltette a gabonát, lucernát, árnyékvilágból. krumplit. A lassan ébredő szél valami jó illa- a nagyobbik harang sírt és háromszor. A tot hozott a földek végén emelkedő szőlőké- lányok nem szórták tovább a búzát a csibéic- gyekből. Hozta a szőlők fanyar üzenetét. Ha nek. A legények a szalmakazal tövébe dobták valaki jól beleszippantott a levegőbe, még a a szalmarakó villát. Az asszonyok a tűzhelyen bordóilé szagát is kivehette a sokféle illatból. hagyták a vacsoránakvalót és futott mindenki Szokás volt és íratlan parancs, hogy vasár- az utcára. Ki halt meg, kérdezték egymás- Hap délután a határ járó gazdák a szőlőhegyen tói az emberek? A felvégről kerékpáros hozta találkozzanak. Így volt ezen a vasárnapon is. a hírt: Kondrási István bácsi hirtelen meg- Nyitogatták a kisebb-nagyobb présházak ajta- halt! jártak nehézveretű lakatait. Kitárták a tölgy- A harang a szőlőhegyen lévőkhöz is üzent, fa ajtókat és a préselőhelyiséghez csatlakozó A félig telt üvegeket az^ asztalon hagyták, pincék lépcsőin kopogtak az ünnepi boksz- Egyik-másik még a bicskáját is ott felejtette, csizmák patkói. Ismerős mozdulattal a lopok- Siettek le a faluba a közelebbi úton. Fehér hoz nyúltak és a könnyebb rizlingből szív- ingük átizzadt a sietős buzgalomban, mert tak fel egy üvegrevalót. Ilyenkor meg is látó- ilyenkor a parasztember arra is gondol, hátha gatták egymást az ismerősök, barátok, szom- otthon van valami baj? szádok. De ezen a vasárnapon különös módon Kondrási István nagy darab ember volt. Sok nem keresték egymást. Csak úgy magukban jó és rossz tulajdonsággal. Senki nem tudta, iszogattak. A bor sem ízlett. Talán a meleg hogy a nevét honnan kapta. Talán valamelyik miatt, vagy valamit éreztek. Valami olyat, ősének volt kondija. Vagy kondás lehetett ami nem jó. valamelyik ükapja. Feleségét megbecsülte. Beht a faluban még csak Vékonyan, de már Fiát szerette, a nagy házban együtt laktak a füstöltek a kémények. Az asszonyok kezdték menyével. Négyéves unokájára úgy vigyázott, a tűzhelyre rakni a vacsoráravalót. A lányok mint a szemefényére. Szépalakú lányának az aprójószágot etették és a tojást szedték már többen is udvaroltak. Szerette a szép össze. A legények az istállóban almoztak. Az lovakat, a bort sem vetette meg. Tudott haj­'•egészen öregek pedig a tornácon szunyókál- Analtól késő estig dolgozni, de két-három ha­ladt. ^ vönként egyszer-egyszer kimaradt, ilyenkor A végtisztességtevő gyülekezet buzgón éne­kelt. A lelkész hosszan beszélt. A hívek nem nagyon figyeltek a prédikációra, inkább arra voltak kíváncsiak, hogy a hozzátartozók ho­gyan sírnak. Hat presbiter vette vállára a nehéz kopor­sót és a gyászoló gyülekezet plindult a teme­tőbe. Útközben is énekeltek: „Krisztus te vagy életem, nyereség halálom; Reményem beléd vetem, A halál csak álom”. Ahogy íratlan parancs volt a faluban vasár­nap délután a szőlőhegyre kimenni, parancs volt a temetés után a tortartás is. A torra rendszerint hivatalosak voltak a számottevő emberek, rokonok közül a férfiak és halott- vivők. A tor zsíros pörkölttel kezdődött. Így volt ez szokásban, hogy jól lehessen rá inni. Csend­ben kezdődött a vacsora. Szótlanok voltak az emberek. A szótlan némaságot a gondnok törte meg: — Igyunk hát István emlékezetére! Ahogy múltak az órák, úgy fogyott a nehéz bor is. Az elfogyott bor mennyisége a halott iránt érzett szeretet fokmérője volt. A toron halottról csak szépet és jót illett mondani. Ebben nem is volt hiány. Egyik­másik gazdának a könnye is kicsordult, ami­kor a halottról beszélgettek. Ejfél után már egy-egy nótát is elénekeltek. Hajnali három óra tájt még a cigány is elő­került. A fiatal Kondrási István előbb szégyen­kezve, később bátrabban énekelt és talán egy kicsit arra is gondolt, hogy mától kezdve övé a vagyon, a húgát majd csak kifizeti. Már világos volt, a kakasok is kukorékol­tak, amikor a gondnok kicsit akadozva bár, de véget vetett a tornak: — Emberek, megadtuk Estvánnak a tisztes­„Jer, temessük el a testet, __ séget, nyugodjék .békében, induljunk. ..-j Melyen a halál erőt vett...*/' ~ ^ ~ Fülöp Dezső * HALOTTI TOR két nap sem ment haza. Pincéjét, borát több falu határában dicsérték. Halála napján délben még jól evett. Dél­után már rosszul érezte magát. Estefelé a kamrába ment, a hombárból búzát öntött egy lenvászon zsákba. Másnap a malomba akart menni. Amikor a telt zsákot odább tette, meg­szédült, a hideg verejték kiverte és mire rá­találtak, már meghalt. Az asszony vette észre, mert egész nap figyelte, mint a jó asszonyok szokták. Hangos sírására a háznépe össze­szaladt. A halottat a fia, meg a szomszédéktól a barátok vitték be az első szobába. Felöltöz­tették, levedővel letakarták. A tükröt befed­ték, mert ilyenkor így szokás, gyertyát gyúj­tottak és szaladtak a paphoz, hogy jelső ha­rangszót kérjenek. Estére az összes rokonok, barátok, asszo­nyok jöttek részvétlátogatásra. Az asszonyok gyertyát hozta!, és a ravatal mellett meggyúj­tották. Sírás-rívás töltötte be a házat. Csak akkor szűnt egy pillanatra a sírás, amikor a gyülekezet lelkésze kopogtatott az ajtón. El­jött a lelkész, nemcsak azért, mert Kondrási István köztiszteletben álló ember volt, hanem a gyülekezetnek presbitere is. A lelkész imád­kozott a halottas ágy mellett, vigasztalta a családot. Majd ifjabb Kondrási Istvánnal megbeszélték a temetés idejét és rendjét. A temetésen az egész falu ott volt. Csak a kicsinyek hiányoztak és az öregek. A tölgyfa- koporsó egyik oldalánál a gyászoló család he­lyezkedett el, a másik oldalon a pap állt. A kántor elkezdte az éneket: i «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents