Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-08-27 / 35. szám
KP. BÉRM. BP. It Lapunk szolgá A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának Tanácsa ülésezett. Mindig jelentős, na egyházunk valamelyik országos szerve mérlegeli a munkát, áttekinti, értékeli és tervezi. Az elhangzott jelentésekből, megállapításokból egyetlen örvendetes bejelentésre utalok most: emelkedett az Evangélikus Élet előfizetőinek száma. E tény mögött kétségtelenül ott húzódik sok lelkésznek a lapot ismertető és ajánló szolgálata. De ott van az olvasótábor érdeklődése, figyelme és az egyház ügyeiben való részvétele is. És nem utolsó sorban ott van a lap hangja, tartalma, formája, amit megszerettünk, magunkénak valljuk és együtt építgetünk. Az évek óta tapasztalt fejlődés azt igazolja, hogy nemcsak érzékeli, kitapintja, regisztrálja az egyházi élet eseményeit, hanem együtt lép, együtt halad, előre mutat az egyház útján, s ebben tölti be helyesen szolgálatát. Egyházunk teológiai felismerései helyesen formálták a lap arculatát. A húszesztendős fejlődésben, amelyen egyházunk a második világháború után átment, sajtónk is átment, sőt abban a legtöbbször elöl járt. Vezércikkekben, értekezésekben, tanításokban kifejeződött az a teológiai érdeklődés, egyházpolitikai látás, program és politikai meggyőződés, amelyben egyházunk megtalálta útját a mai magyar társadalomban. „Így látjuk'' a dolgokat. Bizonyságétel ez a sajtó szószékén arról, hogy jó reménységgel, küldetéstudattal járunk. A teológiai eszmélkedés nemcsak a tanulmány jellegű cikkeket hatja át, hanem az egész lapot, benne a sajátosan igemagyarázat jellegű cikkeket is. Széles látásra, átfogó üzenetre törekszünk, mint ahogyan szószékeinken is azért tusakodnak lelkészeink. A modern igehirdetés világszerte probléma. A keresztyén élet egyéni kérdéseitől a keresztyénségnek a világméretű kérdésekben szükséges megnyilatkozásaiig igyekszünk elmondani az üzenetet, ami az ige tolmácsaiként ránk bízatott. Három állandó rovatunkban igyekszünk konkrét igehirdető feladatot végezni: a „Napról napra” rövid ige-értelmezései a napi bibliaolvasót segítik, — a „vasárnap igéje” nem a prédikációt akarja helyettesíteni, hanem érdekeltté akar tenni az igehallgatásban — s a „szentigédnek fáklyafénye” példát szeretne nyújtani a korszerű igehirdetéshez —, persze valamennyi a zsurnalisztika íratlan törvényei szerint, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy lapunk szószéke ezekből van felépítve. Az újság mindig friss körültekintés a környező világban. Erre törekszünk egyházon kívül és belül, külföldön és itthon egyaránt. A rugalmas újságszerűség ezekben kell kifejeződjék. Külföldi hírek, útibeszámolók, hazai gyülekezeti események, kiszállásokról és egyéb alkalmakról készült riportok szolgálják e célt s bizonyos értelemben a történelmi körültekintés, a visz- szapillantás is ebbe a vonalba esik. A történelem igen nagy tanítómester, nem hiába igénylik olvasóink a történelmi cikkeket. A reformáció 450-ik idei forduló éve külön is megfontolandó. Ez az örökségünk kötelez, s nem szűnhetünk meg keresni annak helyes mai útbaigazítását. Sajátos tanítást ad, s helyes eszmélkedésre serkent. Vissza-visszatérő igény az „olvasmányos” anyag. Azon az állásponton vagyok, hogy minden cikket olvasmányosan kell megírni. Vagyis jó magyarsággal, ízes stílussal, fordulatosán, érdeklődést keltőn, s elgondolkoztatón. Akkor jó egy lap, ha nem lehet letenni, mert főleg tartalmában, de formájában, stílusában is leköt, s a legszörnyűbb kritika ellene az ásítás. Olvasmányos anyagon általában a novellákat értik, pedig a lap természeténél fogva ezek csupán kicsiny, villanás-szerű elbeszélések, tárcák, irodalmi reflexiók. Közben csiszolt gyöngyszemek a tömött sorok között a versek. Nemes szórakozásul keresik. Mi pedig feleletet keresünk bennük ezekre: mit mond, miről vall, mire tanít? Mert az írással, mindenfajta cikkírással vallani kell: mit merítettem mély kutak fölé hajolva, mire jutottam, mi van bennem, mti látok abban a világban, amiben élek, mit tudok adni, hogy segítsek, miben tudok együtt örülni. Még apró, „derűs sorok”-ban is vallunk — kedélyről, humánumról, kiegyensúlyozottságról, arról, hogy helyünkön tudjuk magunkat, békesség van bennünk, s ismerjük az élet ízét. Mindezt nem egyesek teszik. Egy esztendő alatt több mint száz név fordul elő lapunkban, mint cikkíró. Az előfizetők száma pedig nő. A postánk is. Együtt vagyunk. Koren Emil Mil-lJJlllffihlil.fcl.lliailiillllillBljimiBlillimiilimiliaiMllllilllHailllllttHiBltiBIIIIIIIKIiBUMHilllilllllHBIimilliHiaiUIBIIIIHili fgfutljer SÖiárton ntortbía Szentháromság után a 14. vasárnapon Lk 17. 15 Ha nem így élsz, ha nem másokért élsz, ha csak a magad élete sora érdekel, ha a másik ember sorsa hidegen hágy, akkor bizony nem sokat ér a hited. Hiszen nem azt teszed, amit Krisztus tett és nem az hiszed, amit Krisztus tett érted! Bizony, vannak beképzelt emberek és elbizakodott keresztyének, akik csak hinni akarnak, de szeretni nem, megvetik a másik embert és mégis keresztyének akarnak lenni. Tévhit ez és nem vezet jóra. Ehhez képest mi a következőket hirdetjük: A hit minden és üdvözít. Az embernek semmit sem kell teljesítenie ahhoz, hogy idvezüljön! Ennek ellenére a hit nem valami tunya magatartás, hanem nagyon is szorgalmas hit és mindig a másik ember javára cselekszik mindent, nem pedig a maga érdekében. És ez a másokért és nem magáért cselekvés az, amit mi szeretetnek nevezünk. pm A REFORMÁCIÓ MA Munka és hivatás ■ uther valóságos forradalmi újítást jelent azzal, hogy a Római levélhez írt magyarázatában a testi munkát egyenlő értékűnek tartja a lelkészi szolgálattal, sőt a becsületesen dolgozó parasztnak a munkáját többre értékeli a szerzetesi életnél. Míg a középkor a feudalizmus szellemében osztályozta a munka egyes ágait, addig Luther a munka értékét függetlennek tartotta annak feudális rangsorától. Az egyszerű emberek korábban lenézett munkáját ugyanúgy a teremtés rendje iránti engedelmességnek tartotta, mint a szellemi munkát, s így minden munkát azonosan Isten parancsára vezetett vissza. A munka minőségét nem lehet azzal mérni, hogy mennyi a lelki dolgokkal való kapcsolata, hanem aszerint kell értékelni, hogy a világ teremtésével adott rendet mennyiben szolgálja. A munkának nem kell egyenesen Istent szolgálnia, hanem azzal, hogy embereket szolgál, találja meg a munka legigazibb működési mezejét, a cselekvő keresztyén testvérszeretet szolgálatát. H a a munka embert szolgál, akkor egyúttal Isten akaratát is szolgálja. Ezért a világi-gazdasági munkában való szorgosság nem távolít el Istentől, hanem éppen az iránta való engedelmességet jelenti. Luther látta a munka erőfeszítéssel és fáradsággal járó jellegét, s ennek bűnbeeséssel való kapcsolatát hirdette. Ez azonban senkit sem jogosít fel arra, hogy meneküljön a munkától. Elítélte a kolostorélet dologtalanságát is, de a mun- kátlanságnak azt a formáját is, amire a kialakuló kapitalista pénzgazdálkodás során egyre több példa szolgáltatott okot, hogy ti. valaki tőkéje kamatjából éljen dologtalanul. Különösen a Fugger-bankházat támadta ismételten. Luther szerint a felebarátok összességének, a társadalmi közösségnek a szolgálata a hivatásban végzett munka útján valósul meg. „Egy csizmadiának, egy kovácsnak, egy parasztnak, szóval kinek-kinek megvan a maga mesterségével járó hivatása és foglalkozása, és mindegyiknek kötelessége, hogy a maga hivatásában és foglalkozásában másoknak használjon, hogy a sokféle foglalkozás mind a közösségre jrá- nyyuljon, a test és lélek javát munkálja éppen úgy, mint ahogy a testnek tagjai mind egymásnak szolgálnak.” (A német nemzet keresztyén nemességéhez). Vagy más helyen: „Mi mindannyian egy test vagyunk, de minden egyes tagnak megvan a maga külön munkája, hogy azzal szolgálja a többit.” Majd ezt olvassuk: „Valóságos imádság, ha valaki a maga dolgát folytatja.” Luther éber szociális felelősségérzése azonban a további századok során meghalványodott a protestantizmusban. Pedig közben nagyot fordult a világ. A munka értékelése terén új helyzet alakult ki az évezredes pásztor, földművelő kézműves munkák után, amikor a kifejlődő kapitalizmussal megváltoztak a munkával kapcsolatos régi keretek. A munka tömegmunkává vált, amelynek megvan a pontos fegyelme. Az egyes ember munkája az egyéni munkával szemben közösségivé vált, az egyes ember munkája a munkamenet láncsorának egyik szemét alkotta. A munkát és a termelést társadalmivá tette, anélkül azonban, hogy a termelési eszközöket társadalmi tulajdonba vette volna. A mezőgazdasági munkás is a munkáltató számára piaci áruvá lett, megvolt a kereslet és kínálat szabályozta árfolyama. Kialakult a szabad versennyel kapcsolatban a munkanélküliség problémája, amely önmagában is erkölcstelen, nem a munkásra nézve, hanem arra a társadalmi rendre, amely dologtalanságra kárhoztat tömegeket, mert ezzel Isten általános munkaparancsával kerül szembe. A munka társadalmi alapjá- ” nak szocialista jellegű megváltozásával az egyházról eltűnt az a nyomás, hogy idegen érdekek kedvéért elméleteket gyártson az emberi önzés, kapzsiság és általában egyik ember munkájának a másik által való kizsákmányolása fedezésére és palástolására. A keresztyén erkölcs oldaláról csak Isten iránti hálával köszönthetjük a világi munkaerkölcs telületén bekövetkezett változást, amelyben hazánkban a munkához való viszony a A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának Tanácsa augusztus 14-én Budapesten ülést tartott. Az ülésen D. Káldy Zoltán püspök beszámolt a Sajtóosztály munkájáról és értékelte az ez évi kiadványokat. A részletes jelentést a Sajtótanács örömmel fogadta. Foglalkozott a Sajtótanács egyházunk két lapjának, a Lelkipásztornak és az Evangélikus Életnek ügyével is. Egyéb egyházi beosztásuk miatt mindkét lapnak a szerkesztője lemondott. A Sajtótanács úgy határozott, hogy mindkét lapnál megszünteti a főszerkesztői tisztséget. A Lelkipásztor felelős szerkesztőjévé és kiadójává dr. Prőhle Károly teológiai tanárt választotta meg. Erre a személyi változásra lapunk következő számában visszatérünk. Az Evangélikus Élet felelős szerkesztőjévé és kiadójává a Sajtótanács Koren Emil budapesti esperest választotta meg, aki dr. Pálfy Miklós eddigi szerkesztőtől már közel két hónapja átvette a lap szerkesztését. Foglalkozott a Sajtótanács az 1968. évi kiadói tervvel s arra igen bő javaslatot dolgozott ki. E javaslatban a szokásos kiadványok mellett különös gonddal foglakozott azzal, hogy az írásmagyarázó kiadvány-sorozat folytatódjék, valamint, hogy a Sajtóosztály a gyülekezeteket ellássa megfelelő olvasmányos anyaggal. örömmel fogadta a Sajtótanács azt a bejelentést, hogy a finn evangélikus egyháztól megérkezett a Sajtóosztálynak szükséges papírmennyiség elküldéséről szóló értesítés. A feladott papírmennyiség négy esztendő szükségletének fedezésére szolgál. örömmel fogadta a Sajtótanács azt a tájékoztatást is, hogy az Evangélikus Élet előfizetői tábora az utóbbi hónapokban jelentősen megnövekedett. legfontosabb erkölcsi kategóriává lett. A munka az egész társadalomnak, a hazának és az emberiségnek javára való átfogó szolgálati területté vált. Az egyén érdekei egybeesnek a társadalom érdekeivel. Az egyes dolgozók jó munkája kedvezően hat ki az egész ország életszínvonalának emelésére. így válik a munka hazafias cselekedetté. Isten akarata az, hogy szoros összefüggés legyen a munka és a jólét között. Isten akarata az, hogy csak munkával lehessen legyőzni a természet erőit és az emberek javának szolgálatába állítani. Isten ezt az egyetemes célt tűzte ki az emberiség elé: „Töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá.” (1 Móz. 1,28.) Ez a cél a munka egyetemes emberi szükségletében valósul meg. Isten az emberi értelem és kéz felhasználásával akarja végezni gondviselő és világfenntartó munkáját. A keresztyén ember úgy tekinthet világbeli munkájára, mint ami parányi része Isten világáról és emberekről gondot viselő akaratának. Minden jól végzett munka egymagában is részese Isten gondot viselő munkájának, mert részt vesz Isten munkára küldő parancsa teljesítésében. Tekintet nélkül arra, hogy hivő, vagy hitetlen ember- végzi a munkát, ha az jól végzett munka, önmagában is értékes és becses. Nincs olyan becsületes munka, amelyben meg ne volna az emberek boldogításának nagy és szent célkitűzése. Ez a közös cél fogja át mindazokat, akik egymásnak jót akarnak, akik munkájukkal magukat, hazájukat és az egész emberiséget gazdagítják. N em véletlen, hogy éppen Pál apostol, a hit által való megigazulás evangéliumának nagy hirdetője int a hétköznapokban való hűséges, becsületes magatartásra. Nem véletlen, hogy az evangélikus egyház, amely a Szentírásból különös erővel hangsúlyozza a munkaerkölcs és hivatáshűség elmélyítését. Nem véletlen mindez, hanem az Isten akaratának szóló engedelmesség, aki azt várja, hogy hitünk megteremje a maga jó gyümölcseit abban a világban, amelyben élünk. Isten iránti szeretetünk abban is tükröződik, ahogyan felebarátainkat szeretjük, ahogyan népünket, hazánkat és az egész emberiséget szolgáljuk. A munka a hit imádságává lehet, ha azt keresztyén lélekkel végezzük. Hiszen a felebaráti szeretet nem valami különleges „szent” cselekedetekkel kell gyakorolni, hanem elsősorban a mindennapi helytállás hűségében. A lutheri erkölcsiségnek ha ■ nem is kizárólagos, de főmegnyilvánulási területe a családi élet és a hivatásszerű munka köre. A családiassággal együtt a hivatáshűség a lutheri erkölcsiségnek egyik legjellemzőbb vonása s elsősorban ennek az útján igyekszik betölteni legmesszebbmenő társadalmi, nemzeti és egyetemes emberi feladatát is. Ezért van a keresztyénség lutheri típusának bizonyos józan, egészséges, munkaszerető jellege. Dr. Ottlyk Ernő IMÁDKOZZUNK Kegyelmes Istenünk, esőért és a napsütésért, áldásaidért és gondviselő szeretetedért dicsérünk Téged. Minden népnek, minden embernek bőséggel megadod ezeket. Hálásan megköszönjük. hogy nem vagy személyválogató, haragot hordozó, emberektől elforduló. A Te szereteted áthatja az egész világot s a természet megújuló csodáin túl megbékélést munkál közöttünk, emberséges életre tanít. Bűnbánattal valljuk, hogy mi gyakran elfordulunk egymástól, gyakran irigykedünk egymásra és megválogatjuk azokat, akiket szeretni akarunk. Taníts meg minket Jézus Krisztus Urunk századokon és ezredeken áthangzó szavaira: minden gyűlölködés, bosszúvágy, megtorlás helyett a megbékélés, megbocsátás és cselekvő szeretet útján járjunk! Napról napra elszorul a szívünk, midőn a gyűlölet áldozataira gondolunk, akiknek otthonai, szerettei és saját életük is állandó veszélyben van. Vagy amidőn azokra tekintünk, akik közöttünk élnek szomorúan, szeretetlenségek, elhagyatottság terheit hordozva. Engedd, hogy mi magunk lehessünk mindig az elsők, akiken keresztül mindenkire elható szereteted elindul s továbbárad otthonunk, munkahelyünk, mindennapi életünk társai felé! Használd fel erre mai ünnepnapunkon is Igédet, annak hirdetését és befogadását. Tisztítsd általa szemléletünket, óvj meg könnyelmű és felelőtlen ítélgetéstől, ments meg a közönyösség vakságától. Áldd meg az eső és éltető napsugár gyümölcsét földjeinken és azokat, akik erejüket nem kímélve dolgoznak mindennapi kenyerünkért. Oszlasd a bizalmatlanság levegőjét szerte a világon, némítsd el a fegyverek zaját, melyek életeket veszélyeztetnek és oltanak ki. Hallgasd meg most is áldásodért mondott imádságunkat, szívünket formáló jó akaratod szerintt Jézus Krisztus által. Ámen. HOLLAND KERESZTYENEK VIETNAMÉRT A holland református egyház zsinata arra kérte az Egyesült Államok egyházainak a Nemzeti Tanácsát, hogy tegyen meg ezután is mindent a vietnami háború befejezéséért. A vietnami háború következtében az Egyesült Államok ■minden tekintélyét elveszíti a világon. Ma már nem a demokráciát és a szabadságot képviselik az amerikaiak Vietnamban, hanem hozzájárulnak ahhoz, hogy a vietnami nép anyagilag és erkölcsileg teljesen széthulljon. t t * Ülést tartott a Sajtótanács s
