Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-08-13 / 33. szám
KP. BÉRM. BP. 72. / t XXXII. ÉVFOLYAM. 33. SZÄM 1967. augusztus 13. Ära: 1,40 forint Üj kenyér Augusztus 20-a megünneplésére készül hazánk népe. Ez a nap egyrészt az alkotmány szép ünnepnapja, amikor 1949 augusztusára emlékezünk. Alkotmányunk törvénybeiktatásának nagy napjára. Hazánk életének építését az alkotmány szelleme határozta meg és mutatta meg a fejlődés útját. De ezen a napon az új kenyérre is emlékezünk. Egy kicsit elébe megyünk nagy ünnepünknek. Az aratás nehéz munkája végétért. A munka dandárját a hatalmas testű kombájnok végezték. De voltak olyan táblák is, amelyeken az ősi szerszámmal, az élesre fent kaszával kellett a munkát végezni. Ezen a nyáron meg különösen is sokat szenvedtek a forró búzatáblákon dolgozók. Felégett testű emberek rakták keresztbe a termést és vitték a cséplőgépekhez az érett gabonát. Az aratás, cséplés szép munkájának lassan az egész országban vége lesz. Csak egy pár faluban búgna)^ a cséplőgépek. Nagy ünnepünkre megsütik az új kenyeret. Nemzetiszínű pántlilcát csavarnak rá és annak adják, akit szeretnek és tisztelnek. Régen egy dunántúli kis községben, amikor az asszonyok hajnalok-hajnalán megsütötték az új kenyeret, a kora reggeli csendben megszólalt az áhítatos ősi ének: „Vígak a föld lakosai Mert megnyíltak ajtajai Az Ür bő tárházának ...” Erdők, hegyek zúgták vissza az énekes imádságot. Majd a kenyérre keresztet rajzolva, vágták fel Isten adományát, a friss, jóízű kenyeret. A kenyérre mi, Istenben hívő emberek, úgy nézünk, mint Isten ajándékára és augusztus havában, az új kenyér ünnepnapján buzgó imádságban köszönjük meg Istennek, hogy „bő tárházát” kinyitotta. A kenyérre úgy is nézünk, mint amiért szorgalmasan és hűségesen dolgozni kell. Jézus nem szerette a dologtalan embereket. Egy alkalommal így szólt: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, én is munkálkodom.” Apostolai, tanítványai munkaszeretö. emberek, voltak, akik nem lankadtak el, mert szenvedélyük volt a tett. A kenyérre úgy is gondolunk, mint életünk fenntartásának egyik legfontosabb eszközére. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy az új kenyéren van az egész világ szeme. Az élet mindenütt egy kicsit attól. függ, hogy milyen az új kenyér és mennyi van belőle. Hatalmas gyárak munkásai boldogan olvassák az újságokból, hogy ez idén elegendő kenyerünk van. Óriási költség- vetéssel dolgozó államok és kormányzatok szeme ott van a kenyéren. Hálásak vagyunk Istennek azért is, hogy békében arathattuk le mindennapi kenyerünket. Vietnamban úgy aratják a rizst, ami ott a mindennapi kenyérnek felel meg, hogy az asszonyok és a háborúból hazaérkezett katonák nyakában ott lóg a fegyver, mert munkaközben is érheti őket támadás. Egyik szemük a mindennapi rizsen, másik szemük az ellenségen. Mennyi mindent meg kell még tenni azért, hogy a világon béke legyen és a békében élő emberek nyugodtan dolgozhassanak. Isten szeretete a föld minden gyermekére egyformán árad. És Istennek fájdalmára van az, ha a föld egyes részein háború, nyomorúság és pusztulás van. Szívből sajnáljuk azokat az országokat, ahol nem termett elegendő kenyér. Amíg e sorokat írom, olvasom, hogy Argentínában az állam elnöke hivatalosan bejelentette: 80 000— 100 000 állami alkalmazott és több 10 000 munkást elbocsátanak a búzahiány miatt. Vagyis Argentína, a világ egyik legnagyobb búzatermő országa az idén búzabehozatalra szorul. Üj kenyerünkért hálásak vagyunk azoknak is, akik kora reggeltől késő estig a mezőkön dolgoztak. Fárasztó munkájukkal legyőzték az időjárási és a talajviszonyokból adódó nehézségeket. Munkájuk nyomán a mi asztalunkra is odakerült az új kenyér. Üj kenyér ünnepén mélyebbre hajtjuk fejünket és csendben mondjuk tovább napi imádságunkat: „A mi mindennapi kenyerünket ad meg nékünk ma ...” Fiilöp Dezső oitljer 93lárton mortbía Szentháromság után a 12. vasárnap 3 Móz 19, 18 A szeretetnek csobogó folyású szeretetnek kell lennie, Belülről, a szívből kell csörgedeznie üde patakként, amelynek soha nem szikkadt ki a forrása és medre. Ez annyit jelent, hogy nem azért szeretem az embereket, mert azok istenfélők vagy gonoszok. Hiszen nem azok istenfélelméből merítem szeretetem vizét, hanem abból a forrásból, ti. az igéből, amely állandóan megáztatja a szívemet. Ebből a forrásból táplálkozik naponként a szeretetem, és kiárad mindazokra, akiknek szükségük van rá: barátra és ellenségre egyaránt. Sőt az ellenségre talán még inkább, hiszen nekik nagyobb szükségük van reá, hogy megszabaduljanak bűneiktől. pm. Baráti találkozások Az Evangélikus Élet már hírt adott arról, hogy Eero Saarinen, a Finn Lelkészegyesület főtitkára és Osmo Kata- jamüki, a Kotimaa című egyházi lap szerkesztője családjukkal Magyarországon töltötték szabadságukat. Ugyanabban az időben négy magyar lelkészházaspár Finnországban üdült. Most pedig a Kotimaa főszerkesztője, Simo János Talvitie tartózkodik hazánkban családjával együtt. A minap részt vett szerkesztőségünk munkagyűlésein is, ahol beszélgetést folytattunk vele. Erről az alábbiakban Koren Emil számol be. Katajamäki- vel és Saarinennel pedig innen hazatértük után Várady Lajos beszélgetett Helsinkiben. B emutatom a Talvitie-csa- ládot. Simo János már negyedszer jár hazánkban, öt jól ismerik sok gyülekezetben. Felesége Anneli lágy, hárfazengésű énekét is több helyen ismerik. Tíz évvel ezelőtt együtt volt férjével nálunk. A két fiú, Jussi és Eero mintha most léptek volna ki Kivi: Hét testvér-ének lapjai közül. Szőkék, bozontosak, nyurgák. Á szemük élénk, villanó, s a humor és jókedv szavukban, tekintetükben és mozdulataikban is szüntelenül ott bujkál. Marjaliisa,’ vagy ahogyan becézzük: Marjuka, szőke finn baba, ahogyan az a nagy könyvben le van rajzolva. Ű a legkisebb a családban. Kijártukat most őrajta keresztül mutatom be. Suhanunk a Balaton partján. Izzó napfény, selymesen páráló víztükör, zöld hegyek. Mindenki a tájon mereng. Közben Simo János tanítja finnül a magyar himnuszt. A „baisors akit régen tép”-et a finn szöveg szabadon fordítja. Valahogy így: éppen eleget szenvedett már a mi hazánk ... Marjuka vele dúdolja, s közben nézi a tájat. Aztán hirtelen megszólal: — Ugye ez a finn népre vonatkozik! — Miért? — kérdezi csodálkozva Anneli, aki ölében tartja Marjukét. — Hát. .. hát... mert a mi sportolóink olyan sokszor „szenvedtek” vereséget a nagy versenyeken... Hirtelen nagyon a tájat kezdtem nézni én is, pedig igen kezdett elhomályosulni előttem a Badacsony, a szőlősorok, az épülő házak, a rézbőrűre sült vidám fürdőzők, a suhanó autók, s ez a napfényben táguló, életet hullató, szépülő ország. — Nem, Marjuka — felelt rá Simo János. Ez a magyar népről szól. Bár szólhatna a finnről is. De te soha ne ismerd meg azt a szenvedést. Csak majd később. Könyvekből. Hát ilyenek Talvitiéék. Simo Jánost a szerkesztőségben a Kotimaaról vallatjuk. A hetenként kétszer megjelenő egyházi lapról, hetvenötezer példányban. Ez a legnagyobb finn egyházi újság. Nem is olyan nagy a példányszám a négymilliós finn egyházban. Megtisztelő pozíció a főszerkesztés. Előtte tekintélyes egyházi nagyságok, egyetemi tanárok töltötték be mellékállásként. Közvetlen elődje Lauha püspök volt. ö az első függetlenített, teljes állású főszerkesztő. Egy vidéki segédlelkészi állásból emelték ebbe a feladatkörbe. Rádió, televízió és irodalmi tevékenysége eddig is széles körű volt. Legutóbbi nagyobb Amióta kézbe vette a lapot, a maga munkája és á jó munkatársi válogatás útján pozitív, előrevivő helyet kapott a finn—magyar egyházi kapcsolat is. A Talvitie-család Koren Emil esperessel a Fasori templom oltáránál könyve: „Az egyház és állam viszonya az ökumenikus beszélgetésekben.” L apunk irányát egy mondat három szavával jellemezném — mondja. Keresztyén egyházi lap akarunk lenni. Keresztyén, mert evangéliumot akarunk hirdetni a mai embernek, akit a régi fogalmak, az átörökölt mondatok nem elégítenek ki. Például a harmadik parancsolat mögött a termelő munkában üzemelő gyárat kell látnunk munkásaival, s a háziasszonyt, aki az otthoni munkával akkor van legj óbban elfoglalva. S ez nem könnyű kérdés. Egyháziak akarunk lenni s ha korunkban a keresztyén- ség helyzetét nézzük a világban, észre kell vennünk, hogy Finnországban sem a lelkész a legnagyobb tekintély a faluban s nem a templom a település központja, de ha egyház akarunk lenni, meg kell találni a nagy összefüggésekben az egyház segítő üzenetét, bátor helytállását a társadalom, az emberiség javára. Végül újság akarunk lenni a friss hírközlés, az olvasóink előtt járás, a útmutatás eszközeivel az újságírás íratlan törvényei szerint. Simo János Talvitie kezében láthatóan formálódik a több mint hatvan éve megjelenő lap. A vezércikkeket mindig ő írja, s az világosan mutatja, hogy keze az élet ütőerén van. Rovatot indított, amely kül- és belpolitikai kérdésekkel foglalkozik. „Jussi” aláírással állandó külön rovata van, amelyben az egyházi és társadalmi élet jelenségeire élményszerű rövidséggel reagál. A friss életszerűséget, a minden ügyekkel való helyes és előrevivő összefüggéseket keresi — mert keresztyén, mert egyházi és mert újságíró. A két neves finn testvérünkkel, Katajamäkivel és Saarinennel még Budapesten találkoztam és akkor meghívtak a rövid találkozás hosszabb folytatására. Vissza- indulásunk előtti utolsó estén került sor erre Osmo Kata- jamäki lakásán, amelyet betöltött még a magyarországi látogatás sok élménye, a Balaton vizének hőfoka, a halászlé piros-erős íze. Itt-ott a jellegzetes magyaros tarka térítők és az egyik falon egy Luther-kép, néhai Lünhsdorf Károly grafikája . .. A szerkesztő, aki különben nem papi ember, de több évet tanult a teológián is, már 20 éve forgatja a tollat s kezdettől fogva a Kotimaa-nál (jelentése: „Haza”). Negyvenhét éves. Könnyen hajlik a jóízű nevetésre s mások humorizá- lásának hálás hallgatója. Először az egyházi sajtó lényegéről kérdeztem. — Az egyházi sajtó és főleg a Kotimaa főcélját meghatározni nem könnyű — kezdte el nyilatkozatát. A Kotimaa elsősorban információs lap, amely azonban arra törekszik, hogy egy lépéssel az egyház népe előtt álljon és irányt mutasson. Szolgálja az evangélium ügyét és éppen az a nehéz feladat, hogy eközben élénk figyelemmel kell követnie mindazt, ami az egész világon történik. Ezt a kettős problémát megvilágítja maga az ökumenikus mozgalom, amely a lapban napirenden van. A lap számára igen nagy öröm és előny, hogy a finn evangélikus egyháznak nagyon sok más egyházzal élénk ösz- szeköttetése van, így a magyarországival is. Azután köztudomású, hogy az országban már hosszú ideje négy ébredési mozgalom van, sőt jelentkezett egy ötödik is s ezek nem tudnak eléggé közösségi szabályok szerint együttélni és együtt szolgálni. A Kotimaa szeretne mindegyik számára szolgálatot nyújtani úgy, hogy a belső ökumené, a belső egyházi egység megteremtődjék és lát- hatóvá legyen. A béke kérdéssel kapcso- latban így szólt: — Ezt politikai és teológiai síkon kell megközelíteni. Mi úgy látjuk, hogy eddigi köz- társasági elnökeink, Paasikivi és Kekkonen, jó úton jártak és járnak, mint államférfiak, tekintettel arra a sajátos helyzetre, amelyben történelmét éli az ország és a nép, most már függetlenségének 50. évfordulóján. Valljuk, hogy a világbéke a legfonto- (Folytatás a 3. oldalon) D. Káldy Zoltán püspök hazaérkezett a Szovjetunióból D. Káldy Zoltán püspök és felesége augusztus 6-án hazaérkezett a Szovjetunióban — Moszkvában. Jaltán és Lenin- grádban — töltött szabadságáról. Ütibeszámolójukat a következő számunkban közöljük. Imádkozzunk Urunk, Istenünk! Te tudod, hogy sokszor úgy véljük, emberek előtti igazságunk, becsületességünk, jóhírünk, tekintélyünk, munkás, szorgos életünk elég ahhoz, hogy a Te tetszésedet elnyerjük és érdemeinkért minden földi jó s végül az örök élet jár nekünk. Könyörgünk, világosíts meg a Te igazságoddal s ébressz bennünk igaz hitet, hogy el ne bizakodjunk jócselekedeteink miatt, hanem tisztán lássuk mindig, hogy mi sohasem lehetünk igazak önmagunkban. Mert Te más mértékkel bírálod életünket, mint ahogy mi mérlegeljük önmagunkat. Világosíts meg bennünket, hadd lássuk, ezen a mérlegen mindig könnyűnek találtatunk. Törvényed ellenünk bizonyít és lerombolja mindazt az igazságot, amelyet mi cselekedeteinkből építgetünk és amelyben annyira bízunk. Kérünk, vigyázz reánk, nehogy úgy járjunk, mint a gaz-» dag ifjú, aki amikor mindezeket megtudta Jézus Krisztustól, elszomorodott és nagy búsan elhagyta Öt. Láttasd meg velünk, hogy éppen azért kell mindig Fiadnál maradnunk, benne bíznunk, Öt követnünk, mert Ö az igazság. A mi igazságunk is, amely előtt elnémul a Te, bűneink miatti haragod. Szentlelkeddel ajándékozz meg bőségesen, hogy soha el ne szakadjunk Megváltónktól, aki megbocsátó szeretetedet, kegyelmedet biztosítja nekünk. Köszönjük, hogy nekünk adtad Jézus Krisztust és érette könyörülsz rajtunk s örök életrp vezérelsz bennünket. Ámen. i
