Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-08-13 / 33. szám
A REFORMÁCIÓ MA WM ÁEMimmjm Csak egy 5 m”-betű Vígan fut velünk a kocsi a Mátra szerpentinjein Mátraházáról Mátrafüred—Gyöngyös felé. Kanyargós fordulóin olykor kitárul a Mátra panorámája a Galyatető felé... Az üde, tisztára mosott lombok felett ott kéklik a Piszkéstető, Bagolyirtás ... A másik kanyarban Gyöngyös házrengetege szalad a szentünkbe; ez a kétszer leégett, ma egyre épülő, szépülő város, a Mátra lábánál... legtöbbször csak éles fordulók fái és bokrai zárják el a kilátást. Ahogyan óvatosan és vidáman kanyargunk lefelé, egy másik szerpentin jutott eszembe. Az ugyan nem volt por- mentesített, de kanyargós volt és — veszedelmes! A „szent városból” Jeruzsálemből vitt alá a Jordán völgyébe: Jerikóba. „Fönn” a galileai hegyvidék platóján, a tenger színe fölött 800 méterre a Sión hegyén és környező dombjain a Szent város. 240 méterre a tenger színe alatt, a hegyvidék tövében, mintegy 27 km-re Jeruzsálemtől és 8 km-re a Holt-tengertől a pálmák, tamariszkuszok és rózsák városa: Jerikó. Az út tehát jó ezer métert ereszkedik alá, míg Jeruzsálemből Jerikóba ér. Kanyargós, szerpentines és veszedelmes út, melynek fordulóiban sokszor bújt meg rosszindulatú ember, rabló, akit az ember már csak későn vett észre. Így járt az irgalmas samaritánus története szerinti ember is, aki útonállók kezébe esett, akik megverték, kifosztották és valamelyik kanyarodóban otthagyták. Ezen az úton két egyházi ember, pap és lévita kerüli el a megsebesített, kifosztott embert. Magatartásukat ma a törvény büntetné, mert kimeríti a segítség elmulasztásának vétségét. Miközben a kocsi a mátrai szerpentinen lefelé gurult, azon gondolkodtam: miért viselkedtek ezek az egyházi, tehát istenfélő emberek ilyen embertelenül, ellenszenvesen? Ügy gondolom, hogy egyéb szempontok mellett a következő elvi alapállás határozhatta meg magatartásukat. Az út kanyargós és veszélyes. A következő fordulónál ki tudja milyen veszedelem leselkedik rám! Mi lesz velem, ha megállók? Mi lesz velem, ha lehajlok ehhez a szerencsétlen emberhez? Ki üt le engem is? Mi lesz velem, ha elfoglalom magam a segítéssel és akkor lepnek meg a prédára leselkedő rablók!? Tehát ez a döntő kérdés: Mi lesz velem?! Arra kellett gondolnom a mátrai szerpentinen, hogy a papnak és lévitának ez a gondolkodásmódja nem is annyira elavult, mint gondolnánk. Vajon ma nem ez-e az a szinte reflexszerű, önkéntelen gondolatunk azokban a helyzetekben, amelyekbe az élet napról napra állít? Nem olyan énközpontú magatartásúak vagyunk-e, mint a történetbeli emberek, akik azt kérdezzük: mi lesz velem, ha adott esetben így és így viselkedem? Családunk körében, munkahelyünkön, munkatársainkkal való viszonyunkban vajon nem a magunk érdekét — sokszor hasznát — kereső kérdés uralkodik-e; velem, velem, velem! Vajon hányszor jutunk el annak a samaritánusnak a magatartásához, aki tudott így gondolkodni és cselekedni: mi lesz vele, ha nem állok meg; mi lesz vele, ha nem segítek; mi lesz vele, ha nem hozok áldozatot érte; mi lesz vele, ha irgalmatlanul viselkedem?... csak egy „m” betű és mégis két viselkedés, két magatartás, két életstílus, két ember! Jól tudom, hogy vannak az életnek „nagy jfiUanatai", amikor eltűnik az az átkos „m” betű! Van eset, amikor fuldokló után ugrik meggondolás nélkül egy emberért az ember- -társa! De az élet nem nagy pillanatokból, hanem szürke hétköznapokból áll! Nem mindegy az, hogy az „úton” milyen magatartással járunk; milyen érzülettel tekintünk embertársainkra; milyen az alapállásunk mindnyájunk közös problémáival szemben; megmaradunk-e magunk önös életszemléletének bűvkörében, vagy le tudjuk törni az „m” betűt és felszabadulunk a másik számára? Jézus Krisztus erre a mások felé — élettárs, gyermek, szülő, munkatárs, világ felé — kitáruló, felelősségteljes életre tanított: Mi lesz vele, ha én elzárkózom a magam féltése, a magam haszna, a magam érdeke világába!? „Fent” a hegyen, a szent városban a pap és az egyházi tanító biztosan járt a templomban. Jó volt ott lenniök! Bizonyára szívük legbensőbb vágya szerint voltak ott, de — az úton csődött mondtak. „Liént” az úton elfelejtették, hogy az istenimádat hegyéről a szürke hétköznapokba léptek és ott kell megállniok a helyüket. Kettészakadt lelkűkben az istenimádat szent hegye és az élet hétköznapjának kötelessége! Szívükben nem hoztak mást, csak ennyit: mi lesz velem? Ezzel a magatartással leszünk és lehetünk mi is embertársaink előtt ellenszenvesek, antiszociálisak! Ez a magatartás képtelen a szolgálatra, segítésre és másokért való áldozatra. „Mi lesz velem” nem tud felemelkedni a „mi lesz vele” életlátásáig. Csak egy „m” betű! De a legyőzött „M” az útszélen fekvőnek, a kifosztottnak si- mogatást, segítséget, vendégfogadót, megmenekülést jelentett! Gurult lefelé a kocsi... lassan elfogytak a szerpentinek ... közelített a város... emberek, embertársak... az élet... gondokkal teljes napok.>. szolgálat... szabad-e úgy mennem közétek: mi lesz velem? Egy ismeretlen samaritánus életével arra tanít: ne ezt kérdezd, hanem hagyd el az „m” betűt! Mi lesz vele, velük, akikkel együtt élsz, akikkel egy útra vitt a sorsod! Szól pedig nekünk Jézus, akinek nevéről magunkat ke- resztyényeknek revezzük: Látod-e magad előtt ezt az ismeretlen embert? „Eredj el és te is hasonlóképpen cselekedjél.” Dr. Kosa Pál EGYSÉG, MEGÚJULÁS, KÜLDETÉS Az egység, az egyház megújulása és az egyház küldetése a világban olyan három feladata ma a Lutheránus Világ- szövetségnek, amelyet a jövőben elsősorban kell munkájában szem előtt tartania. Dr. André Appel főtitkár jelentette ki ezt a Végrehajtó bizottság elé terjesztett jelentésében a kanadai Waterlooban. Az egységről megállapította, hogy az nem válhatik „üres jelszóvá” és „szentimentális és zavaros eszmévé”. Ezt a veszélyt azonban csak akkor kerülhetjük ki, ha a Lutheránus Világszövetség „világosan meg tudja mondani, milyen egységről beszélünk mi és mit értünk rajta.” < Az egyház megújulásával kapcsolatban azon a véleményen van dr. Appel főtitkár, hogy „az állandó reformációt, amiben Luther óta hiszünk”, elsősorban az egyházak testvéri párbeszéde és találkozása segíti elő. Korunk egyenesen előírja, hogy egyházaink lelki megújulását munkáljuk, hiszen a reformációt éppen mi, evangélikusok nem tekinthetjük lezártnak. Az egyháznak a világban betöltendő felelős küldetésével kapcsolatban szintén elengedhetetlennek tartja a főtitkár, hogy az egyházak kicseréljék egymással tapasztalataikat. A béke, a leszerelés és az igazságosság olyan feladatok, amelyek elől a mai nemzedék nem térhet ki. Jelentésében hangsúlyozta a főtitkár, hogy a reformáció 450 éves és a Lutheránus Világszövetség 20 éves jubileuma önvizsgálatra indít bennünket. Föl kell tennünk magunknak a kérdést, hogy hogyan - kell ma értelmeznünk a 16. században keletkezett egyházak bizonyságtételét A családi élet mai kérdései „Ha nekem valaki a wormsi birodalmi gyűlésen mondta volna, hogy hét év múlva házasember vagyok, teleségem és gyermekeim lesznek, kinevettem volna. Ugyanis nem gondoltam arra, hogy ilyen messze fogok nyúlni. Eredetileg csak a búcsú ellen akartam küzdeni.” Luthernak ez a nyilatkozata arra figyelmeztet, hogy amikor a reformáció szempontjaival akarunk közeledni a család mai kérdéseihez, nem elég Luther tanítását és a családi élettel kapcsolatos tételes megállapításait felelevenítenünk. Figyelembe kell venni tetteit és egész reformátort magatartását is. Luthert és azokat, akik hallgattak igehirdetésére, maga a hirdetett ige állította új1 meg új feladatok és döntések elé. Ilyen feladat volt a házasság és a családi élet becsületéért folytatott elvi és gyakorlati küzdelem. Ilyen döntése volt, amikor otthagyta a kolostort és később megházasodott. „E cselekedetemmel meg akartam erősíteni azt, amit tanítottam” — mondta. A családi élet megújítását célzó tanításaira nem szabad úgy tekintenünk, mintha azok előre végiggondolt reformprogram kivitelezését képeznék. Az egyház megújhodását szolgálta, s éppen ezért foglalkozott kora társadalmának kérdéseivel. közöttük a családi élet problémáival. Ezek előrebocsátása után vetjük fel a kérdést: mit jelent a reformáció a család mai kérdéseiben? 1. Luther tanításával a felelősség elöl menekülőket akarta feltartóztatni. A papnőtlenség és a kolostori élet az ő korában tömegesen vonta el az embereket a társadalmi és a családi életben való tevékeny és felelős részvételtől. A „kollektív felelőtlenség” életformájává vált mindkettő. Ezért küzdött ellenük. — Ma más a menekülés iránya. Nem is az a lényeges, hogy hová menekülnek az emberek, mint inkább, hogy mi elől. A család új életformája kialakításának feladata elől menekülnek. Ma nem egyszerűen a hűségben kell csak helytállniok a család tagjainak, hanem szívós türelemmel kell keresniük, milyen legyen a közös teherhordozás egy olyan családban, ahol az édesanya is, dolgozik, viszont a gyermekek is keresnek, vagy mint tanulók a társadalom támogatását élvezik. Kérdéssé vált ma, hogyan kell a szélesebb családnak, a rokonságnak is összefogni azért, hogy a nagyszülők, szülők öreg napjairól gondoskodjanak. Miként alakítható ki a családon belül olyan légkör, amelyben tevékeny egységet tudnak alkotni különböző val- lású, sőt világnézetű családtagok, amelyben józanul tudják lemérni, mit lehet és kell a család hagyományaiból továbbadni s mit kell felszámolni. Miként lehetne, ha nagy, közös erőfeszítések árán is, a fiataloknak saját otthont biztosítani házasságkötésükhöz. — A jó igehirdetés ma arra segíti a keresztyén családokat, hogy ne fussanak mag a család tagjai a jó törekvések sok türelmet, reménységet igénylő feladata elöl. A könnyű válás éppen olyan megfutamodás, mint a meggondolatlan házasságkötés. Megfutamodás a felelős gondolkodás és az áldozatos szeretet vállalása elől. Olyan gyülekezeti életre, igehirdetésre, istentiszteletre, oktatásra van ma szükség, amely a szülői, házastársi, gyermeki, testvéri felelősségérzetet növeli a család tagjaiban. 2. Luther azért szállt síkra a családi élet becsületéért, mert azt a szolgáló szeretet Istentől rendelt gyakorlóiskolájának tekintette. A keresztyén embernek nem szükséges okvetlenül kiállnia a je- rikói országúira, ha találkozni akar irgalomra és segítségre szoruló felebarátjával. A felebarát nincs messze. Közel van. A családban található meg leghamarabb. A családi életformát nagyra értékelte Luther, szentnek tartotta. Nem tekintette azonban üdvözítő intézménynek, szentségnek. Józanul látta, hogy a családot létrehozó házasságnak érzelmi, jogi, gazdasági vonatkozásai is vannak. 3. Luther megmutatta miként kell különböztetni az emberi önkény és az Isten által szerzett jó rend között. Tagadta, hogy a nőtlenség és kolostori élet magasabbrendű életforma lenne a házasságnál. A házasság becsületének helyreállítása érdekében nem az erkölcsprédikátor fölényével, hanem a lelkipásztor bölcs szeretetével lépétt fel. Hamis nézeteikből, rossz lelkiismeretükből, meghasonlott állapotukból és ebből eredő kilátástalanságuk béklyóiból akarta feloldozni az embereket. amikor a házasságról tanított. — A házasság helyes értékelése ma is feltétele a családi élet megújulásának, blyan egyházi életre van szükség, amelyben az emberek felbátorodnak s belátják hogy a házasság a teremtő Isten jó rendje. A házasság akkor „emberiesül”, „humani- zálódik”, ha a házastársak egész életre szólóan vállalják egymást hűségben, reménv- ségben és türelemben. Ellenkező esetben az ember elem- bertelenedésén°k helyévé — könnyen nokollá — válhat. A válással kapcsolatban világosan kell tanítanunk, hogv az csőd. Hívő ember esetében hitének és szeretetének is csődje. Ezért Isten ítélete alatt áll., De még ilyen törés esetén is elképzelhető, hogy a házastársak összebékélie- nek, vagy ha elkerülhetetlen a válás, eljussanak a meg- engesztelődéshez. Az önkény és az Isten rendje közötti különböztetés sorába tartozik a gyermekáldás kérdése is. Itt a reformáció szellemében tanítunk, amikor határozottan kimondjuk, hogy a házasságot nem az utódok nemzése indokolja és igazolja, önmagától is teljes. A gyermekáldástól való elvi — kényelmi, önös — tartózkodás azonban éppen olyan felelőtlen dolog, mint az ugyancsak kényelem és önzés vezette korlátlanság. A lelkiismeret szerepét ezen a ponton sem lehet valami törvény media-, nizmusával helyettesíteni. A házasélet mellett gondolni kell azokra is, okik nem házasodnak meg. Luther szerint ehhez külön isteni ajándék szükséges. Hozzátehetjük, hogy a hűséges házastársi élethez nemkülönben. A reformáció szellemével ellenkezik a német idealista filozófusnak, Fichtének, az az állítása, amely szerint a nemházas ember félember. Ez szeretetlen és evangéliummal ellenkező nézet. Jézus sem élt házasságban, Pál apostolnak sem volt felesége. 4. Végül arra kell utalnunk, hogy Luther milyen odaadással prédikált az evangéliumot befogadó hitről, s arról az er-, kölcsi szabadságról és bátorságról, amelynek kiapadhatatlan forrása a hit. Ez a hit családdá formálja a gyülekezetét, mert felnyitja ajkunkat és így kiáltunk: Atyám! Mi Atyánk! Egyik énekében imádkozó családhoz hasonlítja a gyülekezetei. A Kis Kátét és a Nagy Kátét viszont azért írta, hogy az egyház megújhodását a család keretei között is munkálja, hogy a család kis gyülekezetté váljék. j Luther tehát reformátort munkássága közben jutott el arra, hogy a család kérdéseivel foglalkozzék, s kora családi kérdéseinek megoldásában részt véve, egy pillanat ra sem szakadt el reformátor ri munkásságától. Fellépése eredményeképpen az egyház tanítása segítséget, eligazítást nyújtó, a kérdések megoldásához hozzájáruló, lelkipásztori felelősségtől áthatott tanítássá vált. — A keresztyén egyháztól ma is tanítást várnak. Nem megfellebezhetetr len ex cathedra nyilatkozató- kát. Bátor és bátorító, felelős szerétéiből fakadó és ugyani ilyen felelősségre kötelező szót. Az ilyen szót megtalálni azonban csak a családdá váló egyház tudja és a családjaiban türelemre kész, reménységében meg-megújí'.lá gyülekezet képes. Benczúr László ! Lelkészek a Luther-városokban in. Eisenachban elidőztünk a Bach-szobor tövében. Majd megnyílt a falombok közt elrejtőző ház kapuja, melyben Bach János Sebestyén született és gyermekkorának 10 évét töltötte. Orgonista állást 18 éves korában kapott. A ház szobái korabeli bútorzattal vannak berendezve. Képek, iratok, kották beszélnek a nagy muzsikus családról. Schweitzer Albert nagy Bach- muzsikus képe is ott függ egyik falon. A hangszerek termében 331 hangszer gyűjteménye található. Többek között hadd említsek meg néhány érdekességet: 200 éves csembaló, 250 éves spinett, 400 éves hegedű, trombitahegedű, Vila de gamba, klavirorgona, hárfa, eol- hárfa, útiklaviatura, oboa, klarinét, serpens (kígyóformájú fúvóshangszer), trombita, min- nesänger hárfa, nyenyere, hengeres duda. japán szami- zson, skót Ás szláv dula. bala- lajka, gitármandolin, 300 éves klavikord. Mozart ideiéből fémkalapácsos asztali zongora, akkordion, melyen egy valaki játszott, egy másik pedig fújtatott, Franklin Benjamin által konstruált üvegharmorúka. Ezeken a hangszereket vezetőnk egy-egy jellegzetes zenedarabot is eljátszott. A hangszerek közül nagyon soknak a magyar nevét is ismerte. A Szent György templomnak három karzata igen meg- lenett minket. Ez M’tzenheim püspök temploma. Szent Erzsébet itt kötött házasságot és a mézes hetek után itt tette le az oltár elé fejedelmi aranykoronáját, mondván, mivel Krisztus toviskoronát hordott a fején, nem kíván aranykoronát hordani. Luther Márton a wormsi birodalmi gyűlésre rpenet e templomban is prédikált. A parasztháború-idején 1525-ben feldúlt templomot 1560-ban újra szentelték. Bach gyermekkorában itt énekelt, mint karénekes fiú. Mikor a salzburgi püspök elűzte az evangélikusokat Salzburgból & - ÜL'., A weimari piactér és azok Svédországba vándoroltak, útközben itt tartottak istentiszteletet. Eisenachból Gothán áthaladva megálltunk a Weirnar-i temető kapujában, hogy megtekintsük Goethe és Schiller koporsóját a mauzóleumban. Mindkét koporsó fényesre politúrozott, teljesen egyforma, sötétbarna koporsó. A mauzóleum mögött kicsi ortodox templom áll. Majd Liszt Ferenc házába tértünk be. Itt élt Liszt Ferenc élete utolsó szakaszán 1869—86. A szalon zongoráján még ma is játszanak házi hangversenyek alkalmával. Ebbe az otthonába Liszt Ferenc Rómából újra papi minőségében tért vissza. Liszt, amikor Bonnban nem volt pénz Beethoven emlékművének felállítására, koncerteket tartott erre a célra. Egy képen Liszt Ferencet magyar nemzeti viseletben láttuk. A világ minden tájáról kapott ajándékok között szerepel egy volt budapesti tanítványának ezüst. babérkoszorúja, mely azonban, már csak a mester halála után érkezett meg. A magyar szőttes függönyökkel ellátott szabákban rátaláltunk arra az oklevélre is, mely Liszt Ferenc Sopron városi díszpolgárságát igazolja. Sopron városa azért ajándékozta meg Liszt Ferencet díszpolgársággal, mert hangversenyeket adott a soproni hangászó iskola, a szegény mesterlegények, a szolgálók kórháza és a kisdedóvó javára. A gyönyörű berakásos asztalka két ülőkével a szultán ajándéka volt feketekávézás céljára, III. Napóleon ajándéka pedig a 14k brazil szivart tartalmazó díszes doboz. / Weimarból Naumburgba érkeztünk. A dóm építészeti szépség, világhírű szobrokkal. Engelheid püspök építtette és 1542'-ben lett protestáns templommá. Luther is prédikált benne, szószékén a négy evangélista mellett Luther szobra is látható. A templom szobrait és kődíszítéseit ismeretlen mester készítette, akit egyszerűen naumburgi mesternek neveznek. Nem stilizált motívumokat, hanem természetből vett díszítéseket alkalmazott. A dóm hajója 23 méter magas és 98 méter hosszú. Naumburgból Witfenberg- be érkeztünk. Wittenberg alapítási éve 1180, várossá 1293- ban lett. 1400—1800-ig védelmi város volt. Fénykora a XVI. század, Luther és MeJanchton működési ideje. Bölcs Frigyes 1502-ben alapította az egyetemet, amikor a város lakosainak száma 2—3000 volt és ugyanannyi diák tanult egyetemén. Luther 1508-ban érkezett először Wittenbergbe és a kolostorban szállt meg, melynek első emeletén volt az egyetem, a második emeletén helyezkedtek el a szerzetes cellák. A szerzetesek 1517-ben elhagyták a kolostort, 1523-tól itt lakott Luther egy priorral és 1526-ban Állhatatos János az egész házat Luthernek adományozta. A Katalin-kapun léptünk be az épületbe. Ezt a kaput Bóra Katalin építtette Luther számára. jobb és bal oldalán egy kis ülőkével, felette Luther arcának és Luther-rózsának díszítésével. A refektorium a szerzetesek étkezőterme volt. A Luther-teremben id. Lucas Cranach eredeti képei. A pápa eredeti okirata a bűnbocsátó cédulák árusításával kapcsolatban. Egyiken az ösz- szes kardinálisok pecsétje, a másikon a pápai ólompecsét Péter és Pál apostol domborművével. (Folytatjuk) Rusznyák Ferenc GÖRÖGORSZÁG A Görögországi Ortodox Egyház új érseke, Hieronymus Kotsonis prímás bejelentette, hogy belső egyházi reformokat és az elvi kérdésekben is fontos változtatásokat fog eszközölni. Követelte a görög ortodoxok egvüttműködését más egvházakkal és teljes hűségéről biztosította I. Athenagoras konstantinápolyi pátriárkát, aki igyekszik megszüntetni a keleti és nyugati egyházak között 900 éve meglevő viszályt.
