Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-08-06 / 32. szám
/ Äz imádkozás iskolájában Tikkasztó nyárban, amikor mindennapi kenyerünk betakarítása folyik, amikor kertjeink és gyümölcsöseink is gazdag termést ígérnek, előfordul, hogy viharfelhők gyülekeznek az égen. Villámlik, mennydörög, sebes zápor, vagy jégeső hull. Egyik percről a másikra oda lehet az ember vetése. Ilyen időkben, amikor villámok SOS-jeleket rajzolnak az égre, sokan érzik az ember magatehetetlenségét. Vannak, akik az imádsághoz menekülnek, de sokan meg is keményednek, mert úgy érzik, nem úgy felelt Isten a sokszor elmondott imádságukra, mint azt várták volna, vagy hallgatott az Isten, nem jött felelet kérő könyörgésükre. A csak bajban mondott imádság nem igazi imádság, a megkeményedés pedig nem hozzánk, keresztyénekhez illő magatartás. Jézus tanítványai érezték, hogy sok segítségre szorulnak az imádkozásban, ezért kérték Mesterüket: „taníts minket imádkozni” (Luk. 11,1). Nem arra kérték Urukat, hogy tanítsa meg őket jól prédikálni, vagy helyesen tanítani. A legnagyobbat kérték, amit a legfontosabbnak tartottak: taníts minket imádkozni. Valaki azt mondotta egyszer: „Sokkal inkább szeretnék nagy imádkozó, mint nagy igehirdető lenni. Sokkal inkább szeretném az imádság erejét, amely égi hatalmakat mozgat, mint a szó hatalmát, amely embereket mozgat”. Mi emberek taníthatunk másokat sok mindenre, de arra, hogy miképpen kell helyesen imádkozni, egyedül Jézus taníthat meg. Arra nem mindnyájan hivattunk el, hogy mások tanítói legyünk, de arra valamennyien, hogy imádkozzunk. Az imádkozás kegyelmi ajándéka Krisztus minden követőjének adatott. Hiba, ha csak bajban vesszük igénybe ezt az előjogot, és nem mindig. De az is baj, ha megkeményedünk, vagy helytelenül imádkozunk. Helytelenül imádkozunk, ha hitetlenül, reménytelenül imádkozunk. Amikor nem más az imádság, mint a tespedésre keseredett ember utolsó próbálkozása: hátha. De már maga sem bízik abban, hogy lehetséges, amit kér. Istenhez fordul, olyat kér, amit Isten az igében megígért, de maga sem hiszi, hogy meg is kapja. Az ilyen imádságra valóban nem ad feleletet Isten. I A helyes imádkozás másik buktatója az önzés. Az önzőn imádkozó a mindenkinek szóló drága isteni ajándékból is csak maga akar nyerni. Természetesen ezt se méltatja válaszra Isten. Bármily nehéz a mindnyájunkat fenyegető, velünk született önzést legyőzni, ezt a belső harcot vállalni kell. Minket embertársaink, egymás iránt Krisztus törvénye határoz meg. Ez a törvény pedig a szeretet parancsa. A helyes imádkozás akadályai lehetnek a múltból visszajáró, a még mindig ápolt, dédelgetett bűnök. Bűnben megkeményedett szívvel nem lehet imádkozni. Magunkat csaljuk meg az ilyen imádsággal. Céltalan is az ilyen könyörgés, hiszen a bűnben megkeményedés az összeköttetést szakítja meg a minden áldás és kegyelem Atyja között és közöttünk. Ameddig a bűn fékezi a szivet, s ez fel nem oldódik a bűnbánatban, nem várhatjuk, hogy Isten felel könyörgéseinkre. Az imádkozásban azonban minden akadállyal szemben olyan tanítónk és példánk van, mint Jézus. Ö teszi, hogy Isten és közöttünk ne feszüljön semmi akadály. 0 maga biztat, hogy vegyük igénybe a mindnyájunknak megadott drága előjogot, az imádkozást, ö érteti meg velünk, hogy az imádság nem más, mint a lélek lélegzetvétele. Ezzel szívjuk magunkba a lélek oxigénjét, ezzel kerülünk kapcsolatba mennyei Atyánkkal, s ezzel épül a szeretet kapcsolatává embertársainkhoz való viszonyunk is. Akarjunk hát tanulni az imádkozás iskolájában, Jézusnál, ö ma is tanít arra, hogy hittel, önzetlenül, tiszta szívvel imádkozzunk. Molnár Lajos Lelkészek a Luther-városokban ii. Hosszú és fárasztó autóbusz út után megérkeztünk Erfurtba. Erfurt az NDK legrégibb városa, 200 000 lakossal. Bonifácius püspök alapította 742-ben a püspökséget. A pápa dokumentuma, mely- lyel Bonifácius püspökségét megerősíti, a város legrégibb okirata. Bonifácius püspök nem a pusztaság magányába vonult vissza remete-életre, hanem itt a kereskedelmi út mellett telepedett le, mely Spanyolországból a távol keletig vezetett. V. Károly kereskedelmi jogot adott a városnak, mely kelet felé az utolsó német település volt. Erfurttól keletre szlávok laktak. Amikor Erfurt 8000 lakosú város, Drezda és Lipcse kis falu volt, Berlin pedig nem létezett. A város egyetemét 1392-ben alapították. Négy fakultást építettek ki és a XV. és XVI. században érte el virágkorát. Itt tanult Luther is. Ma is sok régi ház van a városban, reneszánsz és barokk házak. Ma nehézipari gépeket, írógépeket gyártanak itt, sőt van nagyméretű cipőgyára és rádiógyára. Húsz temploma közül 11 evangélikus. A városháza közelében levő templomban Bach szülei esküdtek. A templom előtti térségen Luther szobra áll. A régi kereskedők házain, a halpiac téren ma is láthatók a cégjelzések. A tér szögletében található régi hídon bonyolódott le a kereskedelem, erre a régi kőhídra egész sor ház épült. Színházában Schiller Don Carlos-ának ősbemutatóját tartották. A színház szomszédságában levő házban találkozott Napoleon I. Alexanderrel. A városháza lépcsőházában és folyosóin három képsorozat található. Az első a Tannhäuser képsorozata, a másik egy legenda sorozat a zarándok fejedelemről és két feleségéről, a harmadik Luther fiatalkori életének sorozata. Luther 1501-ben iratkozott be az erfurti egyetemre, 1505-ben magiszteri vizsgát tett. Barátjának, Alexandernek halála után 1 az Agoston-rend kolostorában I Luther elhagyta az egyete-1 és templomában. A kolostort | met és a nagy vihar élményé- 1273-ban alapították, a temp- vel hétért az Áaoston-rendi I lom 1310—20 között épült. A Luther szobája a wartburgi várban kolostorba. A koldússzerzete- sek templomtornya nem toronycsúcsban végződik, hanem kosárformájú, apró tornyos kőfaragású kiképzésben. Megilletődve álltunk meg A REFORMÁCIÓ MA Ál la m-közjó-béke A reformáció örökségét vesztük számba a jubileumi esztendőben, időszerű vetületében. A világi felsőbbségre vonatkozó lutheri tanítás néhány, részben elfelejtett vonását próbálom megrajzolni írásom első felében, míg a másodikban a mai tanulságokat vázolom. A kettő között négy és fél évszázad, de szoros belső kapcsolat van: közös a gyökérzetük, a Jézus Krisztusról szóló evangélium. Luther Isten gondviselő uralma eszközének tekintette a világi felsőbbséget. Vallotta, hogy Isten a felsőbbség és a szolgálatában álló személyek által cselekszik a földön. Nem vonult vissza a világ megteremtésével, és nem hagyta magára az emberiség sorsát. „Nem olyan mester ő” — mondja Luther egyik prédikációjában —, „aki úgy cselekszik mint egy ács vagy építőmester: ez, ha egy házat, hajót vagy egyéb művet, legyen bármi is, elkészített, átadja a házat urának, hogy benne lakjék, a hajót a hajósoknak, hogy járják vele a tengert, maga az ács pedig odamegy, ahová akar.” Isten a világ sorsán rajta tartja cselekvő, mégpedig őrző, védő, jót munkáló, irányító kezét — éppen a világi felsőbbség segítségével. Isten munkatársainak nevezi Luther azokat, akik egy ország vagy fejedelemség kormánykerekét tartják. A felsőbbség egyik feladata, hogy a közrendet biztosítsa a törvények érvényesítésével. E közben azonban a hatalom hordozóinak „méltányossággal” kell eljárniuk Luther szerint, tehát emberségesen. A mindennapi életben gyakran támad olyan helyzet, mondja, melyben a fennálló törvények alkalmazása teljes szigorral helytelen lépés lenne. Krisztus. példájára is utal: amint Jézus Péter tanítványának megbocsátotta árulását, a felsőbbség is méltányosság szerint és szelídséggel bánjék alattvalóival. A méltányosság érvényesítésére a német parasztháború leverésekor is figyelmeztette a fejedelmeket. A világi felsőbbség másik feladata Luther álláspontja szerint az alattvalók szolgálata. Isten a felsőbbséget nem saját érdekükben helyezte tisztükbe, hanem az alattvalók javára rendelte. „így kell a fejedelmeknek gondolkozniuk: Krisztus szolgált nekem, és minden dolgot követendőül tett; szolgáljak tehát én is felebarátomnak, ezért adta Isten nekem e hivatalt”. Luther a fennálló viszonyokat nem akarta rögzíteni, bár politikai felfogása kétségkívül nem volt forradalmi. Ez utóbbit számos korabeli körülmény érthetővé teszi, ami meghatározta teológiai gondolkodását. De e miatt gyakran megfeledkeznek arról Luther utódai, hogy mégis milyen nagy felelősséggel nyúlt bele a közéletbe. Luther kötelességévé tette a felsőbbségnek az intézményes segítést a rossz állapotokon. így például ki akarta küszöbölni a koldulást. Vagy megszívlelendő módon hívta fel a figyelmet az iskolaügyre: kövessenek el mindent az illetékesek alaposabb és szélesebb tanulási lehetőség megteremtésére. A társadalmi berendezkedés megjavítása végig megfigyelhető Luther törekvéseiben. Egészen a legutolsó időkig mostohán bánt a lutheraniz- mus a reformátor egyik ismételten hangoztatott, érdekes gondolatával. Pedig ebben benne rejlik o társadalmi, gazdasági, politikai haladás távlata, még „forradalmi”, fegyveres módon is. „Csodaembereknek” nevezi azokat, akiken keresztül Isten nemcsak fenntartja a világ rendjét, hanem annak megújulását is munkálja. Távolról sem minden fejedelem tartozik ezek sorába. A „csodaemberek” arra vannak teremtve Istentől, hogy legyen képességük az érvényben levő jog megváltoztatására és új, jobb alkotására. Néhány élő személyt is emlegetett Luther ilyen „csodaemberként”. Többek között Frigyes szász választófedelemről mondja: „Arra volt teremtve, hogy bölcs fejedelemként békében uralkodjék”. A közéletben különleges képességgel, bölcsességgel rendelkező „cso- daembemél” Luther a „forradalmi” változtatás lehetőségét is elismeri. 1523-ban írja válaszként egyik levelében: a választófejedelem, ha Istentől erre hivatottnak tudja magát, fegyvert foghat a császár ellen. A „csodaemberek” mögött is Istennek hatalma és gondviselése rejlik: Isten egyeseket különleges eszközévé tesz, hogy rendkívüli feladatokat végrehajtson az emberi közösség javára. Luther többször hasonlítja az ilyent Sámson- hoz.Ebben a felfogásában eltemetett rugó rejlik a mai lutheranizmus számára, hogy megszabaduljon a helytelen konzervatívizmustól, mely társadalmi, politikai téren gyakorta jellemezte. Isten gondviselésének világi eszközein keresztül nagy történelmi változás ment végbe a reformáció kora óta az állam tekintetében is. Létrejött a demokratikus államforma, melyben a kormányzást nem egy „felsőbbség”, hanem a nép képviselői és megbízottai végzik. A társadalmi rend forradalmi úton történő változtatása is beletartozik Isten gondviselő munkájába mai keresztyén meggyőződésünk szerint. Az állam helyes mai értelme: az állampolgárok felelősen résztvesznek a közjó megvalósításában. Az állam- hatalomnak továbbra is megmarad az a rendeltetése, hogy biztosítsa a közrendet, de a törvényeknek az egész társadalom érdekét kell szolgálniuk. Az állam keretén belül pedig a társadalom egyre nagyobb részt vállal a feladatok teljesítéséből. A reformációra emlékező és a mában élő keresztyén örömmel teljesíti állampolgári kötelességeit. Ezeken keresztül ő is kicsiben részese lesz Isten gondviselő világi kormányzásának, mely az emberek javát és az ő nagy végső tervét szolgálja. Ilyen lélekkel áll oda a hivő ember a társadalmi, gazdasági, állami élet minden jó törekvése mellé. Ami Luthernak egykor a koldulás megszüntetését, az iskoláztatás felkarolását jelentette, ugyanaz a szempont most hazánkban az új gazdasági mechanizmus minél jobb megvalósítását, a munkahelyeken való hűséges helytállást, selejtmentesebb termelést, udvariasabb, figyelmesebb kiszolgálást^ és a társadalmunk különböző időszerű feladatainak vállalását kívánja. Világviszonylatban pedig a lutheri élő, gazdag hagyaték azoknak a „csodaembereknek” támogatását jelenti, akiket Isten ma teremtett politikusok, államférfiak és egyszerű emberek sorában, hogy felismerjék amire legnagyobb szüksége van az emberiségnek: a béke és fejlődés ügyének fontosságát. így legyünk engedelmes „eszközök” a mindenható Isten kezében. Ez a magatartásunk szorosan összefügg Krisztus-hitünkkel. Ahol az evangéliumot hirdetik — mondja Luther —, ott a hit erejéből képes lesz az ember a felebarát szolgálatára készséggel és örömmel. A keresztyének ilyen tettei által Isten szere- tete működik tovább a földön, mely egykor Jézus Krisztus személyében látható lett. Az állam, a közjó, a béke szolgálatával is Isten Krisztusban megismert szereteté- nek leszünk megvalósítói embertársaink javára. Veöreös Imre templom egyszerű rendi élethez tartozó templom. A középkorban 12 oltára volt. A kórusban Luther sokszor foglalt helyet. Római útja előtt prédikált is a templomban. A gyönyörű színes ablaküvegeken Krisztus szimbóluma az oroszlán, míg Mária szimbóluma a liliom. A templomot fél hengerformájú faburkolat borítja. Az oltár előtt megtalálható Sacharias sírköve, aki 1428-ban Húsz János feletti ítéletet olvasta fel a konstanzi zsinat előtt. Itt az oltár előtt sokszor feküdt Luther imádkozva. A kolostor keresztfolyosója 1320 —30 között épült. E keresztfolyosón jutottunk el a káptalan-terembe. E teremben a fal körüli pádon 60 barát között gyakran foglalt helyet Luther. Itt e teremben tette le Luther szerzetesi fogadalmát, itt vették fel a szerzetesi életközösségbe. Luther cellája 1872-ben teljesen kiégett, ma modern berendezésű szoba. A késő délutáni órákban a szép tühringiai tájon Erfurtból megérkeztünk Wartburgba. Autóbuszunk a hegyoldalban elérte a parkírozó helyet és onnan gyalog értünk a hegytetőre, bár egy útszakaszon 10—12 csacsi a turisták rendelkezésére állt. Ez főként a gyermekek számára jelentett nagy szenzációt. Egykor a szamarak vizet hordtak a várba. Wartburg vára 900 éves, a palotája 1200-ban épült. A palota alsó helyiségei egyszerű kiképzésűek. De ez egyszerű helyiségekből történelmi események bontakoztak ki. Itt gyűjtötték össze a Minne- sängereket. Luther itt élte György lovagként rejtett életét és dolgozott a Biblia fordításán. A német diákok nagy találkozása is itt volt 1817- ben. Wartburg lovagterme egészen egyszerű, kőpadlózattal, boltíve^ menyezettel, melyet középütt szépen faragott kőoszlop tart. A várkápolna, falán a restaurálás alkalmával előbukkant hat apostol rajza, köztük Péter apostol a kulcsokkal, a másik boltíves falon a további hat apostol szerepelhetett, de ezeket nem sikerült felfedezni. Minden esztendőben május 4-én, Luther Wartburgba érkezésének napján e kápolnában istentiszteletet tartanak. A kápolna kis orgonáján egyik kollégánk eljátszotta Luther énekét, majd mindnyájan elénekeltük' a magyar himnuszt. Zárt gyönyörű oszloppal di- szített folyosónak belső falán Szt. Erzsébet freskói láthatók 1855-ből. A képek Moritz Schwindt alkotásai. Hat kép Szt. Erzsébet életét eleveníti meg, míg a nagy freskók között látható kisebb köralakú képek a keresztyén erényeket ábrázolják. A Sänger-sal (dalnokok csarnoka) falfestménye a dalnokok wartburgi vetélkedését mutatja. Egy osztrák dalnok elvesztette a küzdelmet, el is ítélték, de az ítéletet egy évre felfüggesztették azzal az el- kötelezéssel, hogy Magyarországról egy varázslót kell Wartburgba hoznia. Ennek a varázslónak sikerült békés megoldást találnia, mely szerint a küzdelemnek nem volt sem győztese, sem vesztese, Wagner Richard e kép és a kép alatti felirat ihletése nyomán komponálta meg nagy művét, a Tannhäusert. Wartburg koncertterme 36 méter hosszú. A terem meny- nyezetének tervezésében Liszt Ferenc is részt vett. Liszt ebben a teremben dirigálta 1817-ben az Erzsébet Oratóriumát. Meglepő volt számunkra a várat és a palotát összekötő fedett folyosó, melynek fejünk feletti fagerendázata ki volt faragva, nehogy akadályozza az őrség mozgását fegyverzete és sisakja miatt. Ezen a folyosón jutottunk el a szamárhajcsár fakamrájába, majd a Luther-szobába is. Luther vasrácsos ablakú szobája egykor fogda volt. — Luther maga Pathmosz szigetének nevezte. A szoba fala durván ácsolt vastag deszkából épített, sok régi bevésett névvel és évszámmal. A szoba mellett ablaknélküli hálókamra. Az ablak mellett Luther íróasztala, melyen bibliafordítását végezte, mellette egy gyökércsonkos fatuskó, melyet Luther zsámolynak használt. A falon Lucas Cranach rézkarca, mely Luthert György lovagként ábrázolja.’ Luther nagy energiával telített férfiú volt, aki csak nehezen tudott beleilleszkedni a wartburgi életbe, de ugyanakkor a természetet, az állatokat szerető ember volt, aki vadászat alkalmával köpenye alá szerette volna gyűjteni a nyulakat, hogy védelmébe vegye őket. A várfal mentén a várudvarban régi ágyúk. Az udvar egyik részén egy elhagyott zöld vizű fürdőmedence, melyben a vár ura csak egy alkalommal fürdött meg, mert fürdés alkalmával megbetegedett. Mindenféle fehér galambok kis csapata, mintha csak Picasso képéről repült volna ide. A vártoronyból csodás kilátás a thüringiai hegyekre. A hatalmas vaspántokkal megerősített külső és belső várkapu régi idők tanújaként tárva fogadja a mai látogatókat. Mi a várkapun belül, a régi falak között talán egy kicsit másként jártunk-keltünk, mint az egyéb turisták, nem csupán a múlton elmerengő szemlélettel, nem is régiségeket kutató tekintettel, hanem belső megihletődéssel, belső látással, mert magunk előtt láttuk Luthert, az ő kemény megállását, az ő alázatos, engedelmes szolgálatát, láttuk amint odahajolt várfogsága idején a Biblia fölé, hogy három hónap alatt lefordítsa az Ojtestamentumot. A vár tövében csupán egy terasz- szal lejjebb, a külsőleg régi stílusú, de belsőleg egészen modern Wartburg hotelben pihentünk meg ezen az éjszakán. Különös élmény volt számunkra, hogy itt a vár szomszédságában, ahol Luther menedéket talált és nagy munkáját elkezdte — egy éjszakára megpihentünk. Másnap a reggeli napfényben még egyszer körüljártuk a várudvart, még egyszer megszemléltük a gyönyörű tájat, megcsodáltuk a sziklára épített hatalmas vár és a palota falait. Keskeny gyalog- úton, hatalmas fák közt, egy- egy útfordulatban malomkőasztal sziklába vájt paddal pihenést kínál a mai vándornak. De máris búcsúznunk kellett Wartburgtól, hogy rövid út után megérkezzünk a hegy tövében épült Eisenach városába. (Folytatjuk) Rusznyák Ferenc i
