Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-08-06 / 32. szám

1

MARADJUNK EGYÜTT — VELE

Dr. Ottlyk Ernő püspök a csepeli gyülekezetben

Kis gyülekezet a nagy gyár- kémények tövében — ez a csepeli gyülekezet. Tagjai sokféle foglalkozású, kétkezi munkásemberek, az ország minden tájáról, akik többségükben már évtizedekkel ezelőtt azért telepedtek itt le, hogy megtalálják életlehetőségüket, nagyobb darab mindennapi kenyerüket. Gyülekezetté is így, a mindennapi élet örömeiben, gondjaiban kovácso- lódtak össze, hogy lelki otthonra találjanak maguk is és azok, akik később napjainkban költöztek Budapest e negyedébe. Éppen ebből a helyzetből következik az is, hogy ez a gyülekezetünk a gyakorlatban valósítja meg az ökumenikus lelkűiét életformáját. Eleven kapcsolatot tart a helyi protestáns gyülekezetekkel, hiszen egymás hite által épül az igazi testvéri közösség.

Nem véletlen tehát, hogy Mezősi György lelkész — Teller Péter pénztáros köszöntő szavai után — éppen ezeknek a gondolatoknak a jegyében mutatta be a presbitérium tagjait dr. Ottlyk Ernő püspöknek, aki családjával dr. Vámos József kíséretében érkezett a gyülekezetbe. A lelkész elmondotta azt is, hogy az egyház- község az előző napokban fejezte be a templom és a lel- lészlakás kerítésének rendbehozatalát, festését. E munka anyagköltsége 25 ezer forint volt, s munkabére semmi, mert a munkát a presbitérium és a gyülekezet tagjai végezték el.

Az istentiszteleten a püspök János 15,1—5 alapján hirdette az igét.

— Igénk az Újszövetség szívét hozza közel hozzánk — mondotta. — A Jézussal való közösségünk az egész keresztyén élet célja és értelme. Ezért történik minden az egyházban, és enélkül üres marad minden.

A Jézus-korabeli tanítvátak tőle és általa jézusi emberekké.

Amikor pedig azt kérdezzük, hogyan lehettünk mi, mai tanítványok, Jézussal közösségben, itt van előttünk a

sál él, óvakodik a nyelv bűneitől, mások megszólásától, mások tönkretételétől, mások becsületébe gázolástól. Jézus a vele járó embert tiszta beszédre tanítja, amelynek szaA csepeli parókia

sokoldalú lehetőség: Jézusból, az áldott szőlőtőkéből táplálkozhatunk, az igén, a szentségeken, az imádságon, a testvéri közösségen keresztül s ennek a szoros kapcsolatnak a célja az, hogy gyümölcsöt teremjünk.

De mit értsünk gyümölcsön? A gyümölcs a Jézushoz tartozás eredménye és következménye. Gyümölcsnek nevezhetjük mindazt, ami életünkben Jézusból megjelenik.

Ezért, amikor egyesek az egyéni érdeket hajszolják, olyan szerzési vágy fűti őket, amely kész tisztességtelen eszközöket is igénybe venni — akkor az az ember, aki Krisztussal jár az életben, közösségi magatartást tanúsít, a közjót segíti. Azt, ami az emberi együttélés érdeke, az ország érdeke. A közösségi magatartás nem szűkül le egyéni érdekek és célok kergetésére, hanem azt vallja, hogy az egyéni érdeket is a közjónak,

nyok szoros kapcsolatban él- a közösség javának az előtek a Mesterrel s a vele való együttélésben átvették azt a Ielkületet, amely Benne lakozott. Minél inkább éltek együtt vele, annál inkább válmozdítása táplálja.

Amikor egyesek viszályt szítanak, s az emberi együttélést nehezítik, bomlasztják — akkor az az ember, aki Jézu_A mindennapi életből „gyakorlatból” tudjuk, hogy csak abban bízhatunk, arra hagyatkozhatunk, aki hűséges hozzánk. Akiben nem csalódtunk, akinek szavában hinni lehet.

A hűség újszövetségi szava (pisztosz) ugyanabból a tőből származik, mint a hit (pisz- tisz) szó. Tehát ez is bizonyítja, hogy e két fogalom: hit és hűség mennyire összekapcsolódik, mennyire következik egyik a másikból. Hű az, akiben bízni lehet. Akire rábízhatom magam é,s tudom (ismerem), hogy minden körülmény közt hű marad hozzám. Tehát egyedül Ö lehet az én Uram! Mert egyedül ű képes arra, hogy gyengeségeimet elhordozza, bűneimet megbocsássa, ragaszkodásom pislogó mécsesét és megrepedezett nádszálát megerősítse és végső győzelemre segítse.

Már az Ószövetségben találkozunk Isten hűségével. Ez megmutatkozott az Izraellel kötött szövetségben, amelyet Isten sohasem szüntetett meg, még akkor sem, amikor a nép fellázadt ez ellen a szövetség- béklyó” ellen s elfordult Urától, Isten hűsége nem változott népe iránt. Ezt az isteni „ragaszkodást” nem befolyásolta a nép cselekedete és magatartása. Mert a hűség nem volt kölcsönös. A választott nép bizalma kiválasztója iránt olyan volt, mint a változó hold. Általánosságban: „Hitemjpedig, mint a változó hold, Hamar elfogy, tölte alig hogy volt...” (Dt. 414,3).

Istennek hűsége végigvonul a választott nép egész történetén. A nép minden vétke, elpártolása és elhidegülése ellenére Ö hű marad választot- taihoz jóságával és irgalmasságával. „Az Ür, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget és irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, akik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják” (5 Móz 7,9).

Az Újszövetség átvette a hűség fogalmát az Ószövetségből, de azt Jézus Krisztus áldozati halálával, az abban megnyilvánuló isteni szeretet áldásaival gazdagította. Jézus isteni kijelentései is aláhúzták a hűségnek azt az értelmezését, amely az Ószövetségben már eleve adva volt. De ez a hűség az Újszövetség világában már kilépett szűk, csak egy népre való vonatkozásából. Isten Jézus Krisztusban az egész teremtett világ Atyja. így hűsége is kiárad minden emberre.

Isten hűségéről különösképpen is Pál apostol tesz vallást leveleiben. Ezek a vallomások mindig magukon viselik a biztató, vigasztaló jelleget. Nem úgy állítja fel a tételt, hogy mi is hűségesek vagyunk Istenhez és Ö is hozzánk. Hanem így: „...ha hű- telenek vagyunk is, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja” (2 Tim 2,13). Isten hűsége tart meg,bennünket. Ez a hűség fedezi el ma is bűneinket és ezért a hűségért van nekünk (lehet nekünk!) élő reménységünk az üdvösséget tekintve. Isten hűsége még akkor is megmarad, ha mi a hitetlenség bűnébe esünk.

Az Újszövetség azonban nemcsak Isten hűségéről beszél, hanem Jézus Krisztus hűségéről is. Erről különösképpen a Zsidókhoz írt levél és a Jelenések könyve tesz bizonyságot. (Zsid. 2,17; 3,2;

10,23. Jel 1,5: 3,14; 19,11).

Az Atyának és a Fiúnak hozzánk való hűsége arra kötelez és biztat bennünket,, hogy mi is hűek legyünk. „Légy hű mindhalálig, és néked adom az élet koronáját” (Jel 2,10). Feltétel nélkül bízzunk Urunkban. Tudjunk ráhagyatkozni, hozzá könyörögni. De az Isten hűsége ösztönöz bennünket a szolgálat területén is a még nagyobb hűségre (Mt 24,45).

— r — n

bálya: a te szavad legyen világos igen és világos nem.

Amikor egyesek a könnyű erkölcsöt élik, s lazítanak a családi élet szent kötelékén, vagy a boldogságra törekvés útját nemcsak tisztességesen, hanem tisztességtelenül is képesek járni — akkor a Jézussal járó ember úgy él és cselekszik, hogy Urának mindenről számot adhasson.

Amikor egyesek könnyen veszik a munkaerkölcsöt s nem látják meg, hogy a lazítás bármilyen formájával kárt okoznak mindnyájunknak, az egész

népnek — akkor az az ember, aki Krisztussal jár, tudja, hogy a hivatásba Isten állít be, Isten küld minket, hogy a munkán keresztül valósuljon meg emberszeretetünk szervezett és tervszerű formája.

A mai tanítvány tehát akkor termi a Jézushoz tartozás gyümölcseit, ha modem emberként építő tagja mai világunknak, aki nem különbözik más embertársától, csak abban, hogy Krisztusé az élete, Jézusból, a szőlőtőből táplálkozik s belőle azt az életerőt meríti, amely megtenni a Krisztusban való hit gyümölcseit, hogy mai életén is tükröződjék a Jézushoz tartozás erkölcsi ereje.

Igénknek végső csengése Jézusnak az a biztatása: Maradjatok énbennem és én tiben- netek. ö mindenképpen azt akarja, hogy együtt maradhasson tanítványaival s a tanítványok is maradjanak őnála, őbenne, együtt — Vele.

A püspöki látogatás eseményéhez tartozik az is, hogy az istentiszteleten a baptista és a református gyülekezet közös énekkara szerepelt és — nem utolsósorban — az, hogy az Űr szent vacsoráját, az interkommunió jegyében, együtt vették magukhoz a jelenlevő evangélikus és protestáns hívek. Az istentiszteletet követő közgyűlésen pedig Lu- káts József református lelki- pásztor a testvéri egyházak gyülekezetei nevében is köszöntötte a püspököt. . v.

Gyülekezeti nap Egyliázaskozáron

A Mecsektől északra fekszik nagyon szép környezetben az egyik legszebb pannon-települési községünk: EgyházasKazár. A község evangélikus gyülekezete 195G-ban ünnepelte 200 éves fennállását. Most gyülekezeti napot tartott abból az alkalomból, hogy műemlék templomát — mely a Déli Evangélikus Egyházkerület dunántúli részének egyik legnagyobb temploma — felújította.

Ebből az alkalomból a gyülekezetét meglátogatta D. Kál- dy Zoltán püspök, akit a gyülekezet presbitériuma fogadott Tihanyi János lelkésszel az élén.

10 órakor ünnepi harangzúgás közepette vonult be a teljesen megtelt templomba Krdhling Dániel esperes, Tihanyi János lelkész, ifj. Kendek György segédlelkész és Széchey Béla felügyelő kíséretében a püspök, aki igehirdetésében kiemelte a valódi em- berszeretetet, amely a templom falán túl is a közösség szolgálatában megtalálja embertársát és ezzel szolgálja

mindnyájunk reményét, a békét.

A hálaadó istentisztelet után ünnepi közgyűlést tartott a gyülekezet, amelyet Széchey Béla felügyelő nyitott meg. Köszöntötte a vendégeket, majd meleg szavakkal méltatta a gyülekezet lelkészének buzgó tevékenységét a templom felújításához szükséges anyagi feltételek és eszközök előteremtésében. Tihanyi János lelkész részletesen ismertette a több évre kiterjedő munkát, amelynek során különösen rámutatott a püspök megértő támogatására, valamint a bokro- sított kis gyülekezet páratlan áldozatkészségére. A renoválásra közel 70 ezer forint gyűlt össze. Végül Krähling Dániel esperes szólt a gyülekezethez, méltatva a nap jelentőségét.

Az ünnepi istentiszteletet és közgyűlést családias jellegű közebéd követte a lelkészlakon, ahol a püspök a presbiterekkel meleg hangulatú eszmecserét folytatott a gyülekezet és az egész egyház szolgálatának kérdéseiről.

Sz. B.

Jóleső gondjainkról

Az esztendő hónapjainak előbbrehaladtával egyre többel hallunk, olvasunk és mindenekelőtt egyre többet beszélünk egy mindnyájunkat egyformán érintő témáról. Ez a téma: az 1968. január 1-vel életbelépő új gazdasági irányítási rendszer.

Tehet egy jó ügyről úgy beszélni, vele foglalkozni, hogy gondjainkba vesszük abban az értelemben, hogy nemcsak érdekel az, amiről szó van, hanem a magam ügyének tekintem s mindent megteszek azért, hogy minden a legnagyobb rendben, mindnyájunk hasznára, boldogulására történjék.

Mivel pedig a mi népünk őszintén kívánja hazájának anyagi, szellemi előrehaladását, boldogulását, nincs mién csodálkoznunk azon, hogy milyen nagy érdeklődés kísérte az országgyűlés legutóbbi ülésszakának eseményeit. Nincs, mert ez az ülésszak azokról a tervekről, intézkedésekről tárgyalt, amelyek az elkövetkezendő években meghatározzák országunk gazdasági életét, s benne mindennapi munkánkat, elvégzendő feladatainkat. S az őszinte érdeklődésre őszinte volt a válasz is. Az a válasz, amit felelős állami vezetőink, választott képviselőink adtak meg problémáinkkal, gondjainkkal és — nem utolsósorban — az eddig elvégzett jó munkánkkal kapcsolat ban.

Így és ezért egy egész sor kimondatlan vagy kimondott kérdésre válaszolt Fock Jenő, a kormány elnöke, amikor beszámolójában ezeket mondotta: „Az új mechanizmus bevezetésének célja, hogy új eszközökkel és módszerekkel erősítsük társadalmunk szocialista jellegét, tegyük hatékonyabbá tervgazdálkodási rendszerünket, hasznosítsuk jobban a szocialista gazdálkodás lehetőségeit, gazdálkodjunk minden szinten jövedelmezőbben, gondos gazda módjára, őrizzük a nép vagyonát, szolgáljuk szorgalmas munkával a közösség és egyén alapvetően azonos érdekeit és így gyorsítsuk meg a szocializmus teljes felépítését, mozdítsuk elő népünk életkörülményeinek folyamatos javítását’’.

A szándék és az elérendő cél világos, egyértelmű: a gazdasági élet reformja nem önmagáért, hanem az emberért, mindnyájunkért való. Azért, hogy a tervezettnél is több lakás, épüljön, hogy a jobb munkaszervezés révén csökkenteni lehessen a heti munkaidőt, hogy parasztságunk is megkaphassc azokat a szociális juttatásokat, amelyek által a más foglalkozásvakkal együtt, egyformán részesülhet szocialista országunk fokozottabb anyagi támogatásában.

Mindez természetesen az eddigieknél is jobb, hűségesebb munkát kíván tőlünk, állampolgároktól és azt, hogy a m gondjaink is legyenek ezek a valóban jóleső, mert mindnyájunk javát szolgáló gondok. A kormány elnöke is. ezt kérte erre biztatott: „Életünket, gondjainkat értékeljék reálisan, é — ami a legfontosabb — összpontosítsuk erőinket, fogjuni össze, hogy a nehézségeket áthidaljuk és megoldjuk. Ha c kölcsönös bizalom szellemében dolgozunk, a gazdasági mecha nizmus reformja biztosan meghozza a várt, kívánt nagy ered menyeket”.

A kért bizalomra — így látjuk — csak bizalom lehet r válasz. Az a magatartás, amit az egyház közvéleményévé egyetértésben dr. Ottlyk Ernő püspök így foglalt össze szék foglaló beszédében: „Mi az együttmunkálkodás aktív viszo nyával akarjuk segíteni azt a társadalmi fejlődést és haladási amely a népet tette az ország gazdájává . . .” „A szabadon hirdetett evangélium és a Jézus Krisztustól tanult szeretet egy ségbe fűz azokkal, akik legfőbb törvénynek az ország javá tekintik, akiknek jövőt építő tervét az emberről való gondos kodás, a nemzet felemelésének szelleme hatja át. Hazánk fel virágoztatása csak az egész nép műveként születik meg. Ezer nagy nemzeti céljaink megvalósításából mi evangélikus ma gyarok is kivesszük részünket”.

Az egyháatBrténetből

Keresztség, úrvacsora

Bach-hangverseny Tihanyban

Nagyszerű zenei élménnyel ajándékozta meg az Országos Filharmónia a Balaton vendégeit. Július 19-én este a tihanyi apátsági templomban nagyszámú bel- és külföldi nyaraló gyűlt össze, hogy meghallgassa. Peskó György orgonahangversenyét. A hallgatóság körében ott volt zenei életünk több neves képviselője. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy minden jegy elővételben kelt el.

A jól válogatott műsor alkalmat adott Peskó Györgynek, hogy megmutassa Bach orgonamuzsikájának és saját művészetének sokféle szépségét. Az e-moll preludium és fuga, a „Jöjj népek megváltója ...” koráira írt három variáció és a G-dúr preludium és fuga szerepelt a miiSzemüveg

Bizony előfordul, hogy egy- egy idősebb hittestvérünk odahaza felejti szemüvegét, amikor istentiszteletre jön s ezért nem látja az énekeskönyv betűit. Egyik fővárosi gyülekezetünk kápolnájában, a Váci úton, közellátó szemüveget helyeztek el a harmóniumon. Bárki igénybe veheti, ha szüksége van rá. Elég gyakran fordul elő. Ne múljon az otthon hagyott szemüvegen, hogy valaki ne tudjon bekapcsolódni a közös éneklés örömébe.

sor első részében. Szünet után a c-moll fantázia és fugát, a Pastoral-t és végül a c-moll passacaglia és fugát hallottuk.

Az orgonaművek között Szirmay Márta énekművésznő mélytónusú, finoman árnyalt, nagyszerű hangjában gyönyörködhettünk. Négy áriát énekelt Bach műveiből: A h- moll miséből, a János-passiú- ból, a Magnificat-ból és a Weinen Klagen kantátából.

Egy ilyen kitűnő hangverseny élményét aligha lehet szavakban kifejezni. Mégis el kell mondanunk az öröm szavát afölött, hogy az a zenei igehirdetés, amely Bach mélyen hivő lelkének kohójában ilyen csodálatos szépséggel született meg, ma is „érvényes szó”, amelyre áhítatos lélekkel figyel fel sok-sok mai ember is a világ minden táján.

Peskó György külföldön is jól ismeri művészete, nagyszerű technikája és mindenek előtt egyéniségéből adódó mély művészi átélése és lenyűgöző interpretációja mindenkit magával ragadott. Minket is, akik a balaton- szárszói evangélikus egyházi üdülőből átrándultunk s ott szorongtunk orgonapadja körül.

A hangverseny után egy megható mondatával friss sírhantot juttatott eszünkbe: „Minden tudásomat Istennek és apámnak köszönöm.”

D. Z.

A megkeresztelendőket rendszeres hitoktatással készítették elő, s az új tagok felvételénél az egyház szigorú eljárást követett.

A keresztelést megelőzte a hitvállás elmondása és az ördögnek való ellentmondás. Ehhez járul! még a harmadik századtól az a szertartás, amelyet imádsággal és ördögűzési formulával a keresztelő pap végzett. A szertartás három részből állott, mégpedig vízbemerítésből vagy leöntésből, olajjal való megkenésből, és kézrátételből, mint a Szentlélek közlésének jelképéből. Később nyugaton a megkenést és a kézrátételt a püspök kizárólagos jogai közé sorolták, s a vízbe merítéstől különválasztották. A megkeresztelt gyülekezeti tagok úrvacsorát vettek. A szokott keresztelési időpontok a következők voltak: húsvét, nagyszombat, pünkösd, és a keleti egyházban vízkereszt.

A gyermekkeresztséget természetszerűleg nem gyakorolhatták mindenütt, hiszen az már keresztyén családokat tételez fel, ilyenek pedig a ke- resztyénség terjedése elején nem voltak. Tertullianus ellenezte, de Cyprianus és Orige nes megkövetelték, s az ere dendő bűn miatt szükségesne' tartották a gyermekkeresztsc get.

Az úrvacsora az aposto"

korban az esti istentiszteletne volt a fő része. Kenyértörésse a kehely kézről kézre adási val, a szerzési igék elmondási val, az Ür haláláról való mef emlékezéssel, hálaadó imát Sággal (eucharistia), éneklét sei, és a testvéri (pax) csókkt folyt le. Az úrvacsorát a köze étkezéstől, az agapétól elküle nítették, mert ezek miatt gyr núsították a keresztyéneket á! lítólagos emberevéssel. A agapét egy időre meg is szűr tették, csak később elevenítet ték fel ismét.

Az eredetileg egyszerű ú: vacsorái szertartás a másodi és harmadik században mint jobban bővült, liturgikus ele mekkel és intő beszéddel. Ki sőbb az egyház egyre inkát kiemelte az úrvacsora áldoza' jellegét. Az úrvacsorái eleme megáldásánál használták a kr reszt jelét és alkalmazták . felmutatást (elevatio) is.

Dr. Ottlyk Ernő.

ptfyev -DMrton mortbía

Szentháromság után a 11. vasárnap

Lk 18, 13

Sok olyan emberrel találkozunk, akik nagyon szép sza vakkal tudják mondani: Ür Jézus, Te vagy az én Királyon- neked adok mindent, legyen meg a te akaratod! De figyel jé tek csak meg, ha meghal a felesége, a fia vagy anyagba- tönkremegy, azonnal nem tartja már Krisztust a Királyának.

Az ilyen emberek csak szájjal vallják Krisztust a Kirá lyuknak, de a szívükkel és életükkel nem. Holott a legtöbbe használt szónak így kellene a szívből fakadnia: „Isten, lég; irgalmas nékem bűnösnek!”

ptn

*