Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-08-06 / 32. szám
KP PtfPM pp 72. XXXII. ÉVFOLYAM* 32. SZÉM 1967. augusztus 6. Ära: 1,40 forint Hirosimát mm szabad elfelejteni Vannak dolgok, események, amelyeket lassan befed a feledés szürke porrétege. Régmúlt idők történelmi drámái, viharai már alig váltanak ki rezonanciát bennünk, hiszen szereplői, hősök, vagy áldozatok némán porladnak az anyaföldben. Az özvegyek elsírták könnyeiket, a gyászolók elvetették a nyomasztó eseményekre emlékeztető fekete fátylat, az árvák beletörődtek megváltozhatalan sorsukba s újra kezdték az életet, amelv számukra sokszor csonkán kínálkozott. T*|e a hirosimai drámát nem lehet elfelejteni. Nem azért, mintha szenvedő alanyai — akiket nem lehetett el- hantolni, mert felodódtak a szörnyű sodomai tűzben — számon kérnének bennünket és azért sem, mivel talán a gyászolókon ütött sebek már régen nem heggedtek volna be, hanem inkább azért, mivel ez a dráma mindannyiunk meggyőződése szerint prológusa akart lenni egy sokkal nagyobb, mindeneket katasztrófába zúdító szörnyű színjátéknak. Hirosimát, az első atombomba alakalmazását közel két és fél évtizede idézzük újra, meg újra. Mert Hirosima, amelyet úgy tart nyilván az elfogult történetírás, hogy végét jelentette a második világháborúnak. a tárgyilagos szemlélő előtt egy „új háborúnak”, egy bonyolult világméretű küzdelemnek a kezdetét jelentette. Fel kell figyelnünk arra, hogy tulajdonképpen Hirosimánál azt az atombombát alkalmazták, amelyet a Szovjetuniónak szántak és ezzel már 1945-ben kettészakították azt a világot, amely a fasizmus elleni küzdelemben szövetséges rendszert képezett. Érdemes ezt a históriai tényt jól szemügyre venni, mert a második világháború óta végbement történeti fejlődésünk csakis ezáltal válik érthetővé. ■y agyis Hirosima két ellen” tétes táborra osztotta a Világot. Az egyik, amely Hirosimát a nemzetközi politika irányító eszközéül, külpolitikai diktátumok félelmetes fegyveréül kívánja alkalmazni, a másik, amely Hirosima nyomasztó rémétől akarja egyszer s mindenkorra megszabadítani a világot. Mit jelent ez a gyakorlatban? Az Egyesült Államok, az atombomba első alkalmazói, e tömegpusztító fegyver birtokában világuralmi helyzetét végleg biztosítani akarta. Csak hajszálon múlott és a terv idejében való felismerése akadályozta meg célja megvalósításában. Ezért kell megértenünk, hogy a Szovjetunió az egyensúly érdekében igen gyorsan az atomhatalmak sorába lépett. Ebben az összefüggésben már ezerszer meggondolandó volt a termonukleáris fegyverek alkalmazása. A katonai erőnek ez az egyensúlya változtatott az Egyesült Államok stratégiáján. Ekkor született meg a szocialista tábort körülvevő támaszpont-, és katonai szövetségi rendszer. Vajon ez a támaszpont-gyűrű alkalmas volt-e megdönteni és térdre- kényszeríteni a fő ellenfelet? Talán ötven évvel ezelőtt igen. De ma, amikor a lőtá- volságok 10—20 ezer km-re terjednek ki, aligha. A fő elv, ill. cél újabb manőverezésekre késztették az Egyesült Államokat. Ekkor született meg a gazdasági blokád elmélete, I amely a legkörmönfontabb embargók beiktatásához vezetett. Sikerült-e eredményt elérni? Felületes, látszat-eredmébának, vagy nevezhetjük erő fitogtatásnak, vagy egyszerűen a sokoldalú bonyolult harc, küzdelem egyik válfajának. És noha a támadással sújtott Hirosima 1945. augusztus 6-án fél 9-kor nyékét igen, de lényegeset nem. A legnagyobb „eredmény” abban a „bumerángban” mutatkozott, hogy a tőkés államokat egyre inkább fenyegette a túltermelési válság. Ezért ismételten újabb módszerek alkalmazását kellett beiktatni az imperializmusnak. A világ legkülönbözőbb helyein „támadtak” helyi háborúk. A második világháború óta mintegy negyven helyi háborúval számolunk. Csak kissé kell félrehúznunk e helyi háborúkról a leplet és azonnal szembetűnik, hogy honnan fújt a szél. E helyi háborúk lényegében folytatásai Hirosimának. Korea, Vietnam, Közép-Kelet, stb. csupán egy-egy nagyobb állomás ezen az úton. Aligha kell külön magyaráznunk, hogy mindenütt ugyanazzal a szándékkal, vagy tényezővel állunk szemben. Viszont a Szovjetunió katonai ereje mégis csak gondolkodóba ejti az Egyesült Államokat. Először is döntő tétel, hogy ez az erő nem támadó jelleggel született, s ezen felül imponálóan következetes abban, hogy ezzel az erővel a világ békéjét áll szándékában őrizni. Ebben az összefüggésben valóban a béke garanciája. A fentebb említett támaszpont-rendszert fejlett haditechnikája egyszerűen elavulttá tette. Gazdasági rendszere pedig az embargó megpróbáltatását is könnyen kiállta. Maradtak tehát a helyi háborúk. Ezek a legsúlyosabb megpróbáltatásai annak a békének, amelyet a szocialista világ hirdet és vall. Ezeknek megértéséhez kell a legtisztább látás. Ha az előbbi okfejtés sorába illesztjük őket, akkor világos következtetésre jutunk. Nevezhetjük erőprónépeket szörnyű szenvedés éri, mégsem lehet vitás előttünk az eredmény. Sokszor hosz- szantartó, néha rendkívül nehéz helyzetekből is végső fokon a béke kerül ki győztesen. A z imperializmus sokoldalú támadása, bonyolult módszerek alkalmazása rendkívül nehézzé teszik helyzetünket. A fő kérdés azonban mindig az marad, hogy nem borítja-e egyszer atomlángokba a világot, úgy mint Hirosimánál. Mert minden egyes támadás, minden egyes agresszió önmagában rejti ennek veszélyét. A népek aggodalma és félelme tehát nem alaptalan. De az is valószínű, sőt a fentiekből következik, hogy újabb, meg újabb kísérletei lehetnek az imperializmusnak. Ezért Hirosimát nem szabad elfelejteni! Erre kötelez bennünket a világ féltése a pusztulástól és erre kötelez az a sok szenvedés, amelyet Hirosimától napjainkig az imperializmus okoz a népeknek. L' vről-évre megemlékezünk augusztus 6-án az első atombomba alkalmazásáról. Azóta korlátlan méretűvé növekedett ez a harci eszköz. Az atomhatalmak arzenáljaiban sokszorosa hever annak a pusztító energia mennyiségnek, amely Földünket megsemmisíteni lenne képes. Nem a legideálisabb állapot ez. De minden megbecsülés azoké, akik ezt a kérdést felelősoég- gel kezelik. Akik fáradhatatlanok abban, hogy rábírják a világ összes hatalmát arra, hogy egyszer s mindenkorra betiltsák ennek alkalmazását. Két évtizede fárad ezen a szocialista tábor. És nem minden eredmény nélkül.* Hogy világunk eddig nem változott So- domává, hogy városaink vagy országaink nem lettek Hirosimává, . azt nagymértékben köszönhetjük a szovjet politikának. De mert a fenyegetettség állapota fennáll és mert a poklok erői könnyen elszabadulhatnak, ezért emlékezünk meg újra meg újra Hirosimáról. Dr. Rédey Pál aiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiini A Finn—Magyar barátság hete alkalmával hazánkban járt 360 tagú finn csoport részére elutazása előtt a Hazafias Népfront búcsúfogadást adott, amelyen KÁLLAI GYULA, az országgyűlés elnöke és HEIKKI HOSIA közoktatásügyi államtitkár, a finn csoport vezetője mondottak pohárköszöntőt. A fogadáson egyházunkat DR. OTTLYK ERNŐ püspök képviselte. A csoport vezetőit Raustila finn nagykövet látta vendégül. Ezen a fogadáson pedig KOREN EMIL esperes volt jelen egyházunk részéről. IMÁDKOZZUNK Mindenható Isten! Jó Atyánk! A mai napon különösen érezzük, hogy bűnösök vagyunk s ezért büntetésedet érdemeljük. Arcpirulással, mélységes szégyenkezéssel gondolunk arra, amit 22 évvel ezelőtt embertársaink, megkeresztelt gyermekeid tettek, amikor ledobták az első atombombát. Ezt nem felejtjük el. Újra meg újra emlékeznünk kell erre a szörnyűséges tettre. Hiába mentegetjük magunkat azzal, hogy nem mi voltunk a tettesek. Embercsaládunk tagjai voltak azok a katonák is. Ahogy szent Fiad keresztje vádol bennnüket ugyanúgy vádol ez a tömeggyilkosság is. Mi szégyeljük magunkat ezért, s bűnbánattal fordulunk feléd, mint ahogy Jeremiás is bűnbánatot tartott népe bűneiért. Hiába mondjuk, parancsra cselekedtek azok a repülők. A Te parancsod minde- nekfölött áll. Ez ellen vétünk mindég ha másokat bántunk, megkárosítunk, nem szeretünk. Köszönjük, hogy Te mindezek ellenére sem feledkezel meg rólunk s a velünk kötött szövetségedről. Kegyelmedet, szeretetedet még mindig érvényben tartod és erősítesz bennünket a Jézus Krisztus által. Add, hogy ez ne könnyelmű, felelőtlen életre, de bűnbánatra szabadítson fel bennünket. Ezért láttasd meg velünk parancsolataidat, azok értelmét s adj erőt cselekvésére az Ür Jézus Krisztus által. Ámen. A barátság útján Finnországban Nyolc nap sok szép emlékével tért haza a MALÉV pépeivel a magyar delegáció 360 tagja. Véget ért az az arányaiban eddig legnagyobb kölcsönös látogatás, melynek célja a két nép életének kölcsönös megismerése volt. Ergazdasági és politikai életükbe. Lehetőséget kapott a magyar delegáció minden tagja ahhoz, hogy saját tapasztalatai alapján alkosson képet magának a finn életről és ezt itthon Magyarországon elmondhassa. A „Három kovács” szobra Helsinkiben re az ismerkedésre valóban szükség volt, mert a finn— magyar rokonság és barátság állandó hangoztatása mellett valóságos -barátság és kapcsolat a két nép tagjai között nem igen volt. Ennek a ténynek hangsúlyozását hallottuk állandóan azokban a megnyilatkozásokban, melyeket felelős finn államférfiak fogadások és ünnepségek alkalmával elmondottak. Mi evangélikusok abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy lényegesen többet ismerhettünk a finn életről, különösen a finn egyházi életről, hiszen már régen kifejlődött egy eleven és gyümölcsöző kapcsolat a két egyház között. Egyházi vezetőink és lelkészi karunk tagjai évről- évre kilátogathattak Finnországba hivatalos és magán látogatásokra és útjaikról adott beszámolóik állandóan gyarapították ismereteinket. Országosan azonban aránylag távol élt egymástól a két nép. Akik ezen a látogatáson részt- vettek, azok érezhették, hogy most megkezdődött a kölcsönös ismerkedésnek egy olyan útja, melyen valóban közelebb kerülhetnek egymáshoz népeink. Amit Finnországban érezhettünk, az elsősorban az az őszinte szeretet és barátság volt, mely vendéglátóink magatartásából felénk sugárzott. Finn részről a Centrum párt, az SKDL és az SZDP szervezték a látogatást. Találkozásunk volt Helsinki polgármesterével, megyei főispánjával. Találkozott a delegáció R. H. Oittinen funkcionáló miniszterelnökkel és ezenkívül a finn emberek sokaságával falun, vidéki városokban és mindenütt, ahová ellátogattak. Közvetlen és kölcsönös ismerkedés lehetőségét biztosították mindenütt a küldöttség tagjainak. Megismerkedhettünk a finn fővárossal és közvetlen környékével. A főváros gyors növekedésével és gyönyörű épületeivel. Megcsodálhattuk építkezési stílusukat és gyönyörködhettünk a finn tájak változatos szépségeiben. Bepillanthattunk a kulturális, Ez a látogatás nem egyházi látogatás volt. Mégis nekünk, akik mint egyházi emberek vehettünk részt benne, alkalmunk volt valamelyest a finn egyházi élettel is kapcsolatba jutni. Megnehezítette ezt az, hogy Finnországban, ahol aránylag rövid a nyár, ilyenkor igyekszik mindenki a nyár örömeit kihasználni és szabadságra menni. Helsinki lakosságának igen nagy része nem-volt otthon, a hét végén pedig szabályszerűen kiürült a város. Ennek ellenére lehetőséget kaptunk arra, hogy dr. Aarre Lauha püspökkel találkozhassunk, valamint D. Ahti Aura- nen esperessel, a magyar Evangélikus Teológiai Akadémia díszdoktorával elbeszélgessünk. Szavaikból mi is csak a magyar népet és evangélikus egyházunkat szerető barátok melegségét érezhettük meg. Jártunk egyik Helsinki melletti faluban Orimat- tila-ban is, ahol az egyik helybeli lelkész testvéri szeretettel mutatta meg a hatalmas templomukat és különös örömmel azt az Otthont, ahol a gyülekezet öregjei számára biztosítanak csendes szép életet. A falutól eléggé távol a csendes erdő mélyén egy tó partján áll az épület. Érkezésünk hírére percek alatt ösz- szegyülekeztek az Otthon lakói. Felcsendült az ének. Közös énekeinket két nyelven, de egy szívvel zengtük. Megszólalt az ige is Virág Gyula lelkész tolmácsolásában. Isten eggyé forrasztotta azokat, akik egy úton keresik őt. Így tudtunk a számunkra idegen finn istentiszteleteken is részt venni úgy, hogy mégsem voltunk idegenek. Sokat láttunk és sokat tapasztaltunk. A legfontosabb az volt, hogy sokkal jobban megismerhettük finn barátainkat és remélhetőleg ők is bennünket. Ez a kölcsönös ismerkedés lehetőséget adhat arra, hogy a jövőben ez tovább bővüljön és a két nép valóban rokonként élje boldog, békés életét egymás mellett. Kökény Elek *
