Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-07-30 / 31. szám
ÉNEKEINK Dicsőség mennyben istennek VASÄRNAP. — „Térietek vissza szófogadatlan fiák és meggyógyítom elpártolásotokat.” (Jer 3,22.) Isten és az ember között mély szakadék van. Ennek oka az ember bűne, Istentől elpártolása. A magunk erejéből nem tudnánk Urunkhoz visszatérni. Jézus Krisztus megmentő sze- retete teszi lehetővé megtérésünket. Az ige felhívását a Szentlélek teszi életté szívünkben. A Krisztusban kapott bűnbocsánat gyógyítja meg hitetlen szívünket és tesz Isten akaratát cselekvő engedelmes fiákká. HÉTFŐ. — „Ki hát az, aki velem szállna szembe?” (Jób 41 10.) Isten hatalmát, erejét és akaratát, melyet Jézus Krisztusban közölt velünk, megvalósítja. Isten szeretettel fordul a bűnös világ felé, hogy megtörje az emberi életünket fenyegető hatalmak erejét. Jézus legyőzte a bűn, halál, és gonosz hatalmát. Ö a mi reménységünk életünkben és halálunkban. KEDD. — „Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Űr pedig körülveszi az ő népét mostantól fogva mindörökké”. (Zsolt 125,2) Isten hűsége oltalom népe számára. Szemléletes képpel fejezi ki a zsoltáríró Isten megtartó és megőrző hűségét. Választott népét oltalmazta a történelem viharaiban. Az újszövetség népét Jézus oltalmazó szeretete karolja át. A golgotái kereszt Isten oltalmának döntő bizonyítéka. Krisztus megváltásának ereje népe számára minden időben oltalom. SZERDA. — .Emelkedjél fel Uram a te erőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat.” (Zsolt 21,14.) Isten megváltó erejének megtapasztalása hálaénekre serkenti népét. Az emberi szív, amikor csordulásig megtelik Isten Szentlelke erejével, énekben fejezi ki magasztalását. Egyházunk, az evangélium egyháza éneklő egyház. Hálás és örvendező szívvel és szájjal zengedezzük Isten bűntörlő és új életet teremtő hatalmát. CSÜTÖRTÖK. — „Te vagy az én menedékem, erős tcr» ____ AZ ORTODOX EGYHÁZ IZRAELBEN Izrael államában jelenleg három ortodox kolostor és egy bazilika tartozik a Moszkvai Patriarkátus fennhatósága alá több kisebb egyházi intézményen kívül. — az óbudai evangélikus EGYHÁZKÖZSÉG egyházfit keres. Lakás, villany, gáz, tüzelő, 300.— Ft készpénz. Cserelakás szükséges, költségtérítés lehetséges. Jelentkezés az Óbudai Evang. Egyházközség Lelkészi Hivatalánál, Bp. III., De^ai Biró Mátyás tér közép. Csak levélben. — 30 családból álló méhészet teljes felszereléssel, jutányos áron eladó. Érdeklődni lehet a helyszínen: Urbán István ny. tanító, Tabdi, Bács m., vagy Budapest: XVI. Mátyásföld, Kossuth Lajos u. 5. sz. alatt, 17 óra után. — TEOLÓGIAI KÖNYVEK, bibliai konkordancia, hitmélyítő füzetek és életrajzok egy lelkész hagyatékából olcsón eladók. Érdeklődni lehet Budapest, XIV., Lőcsei üt 32. sz. alatt. (Evangélikus Sze- retetház). Telefon: 830—990. — SZOBÁT KERESEK. Csendeset, békéset. „Nőnek-’ jeligére a kiadóhivatalba. nyom az ellenség ellen.” (Zsolt 61 4.) Dávidot fia Absalon szorongatta. A király imádságának egy sora ez a vers. Istenhez kiált, mert számára Isten az egyetlen menedék. A mi ellenségeink a bűn, halál és a sátán. Imádságunkban forduljunk teljes bizalommal mi is egyetlen menedékünkhöz, Jézushoz, mert legyőzte az életünket megrontó ellenségeink hatalmát. PÉNTEK. — „Igazságban nézem a te orcádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.” (Zsolt 17,15.) A mindennapi imádkozás és Isten előtti elcsendesedés reggeli órája és annak áldása csillan fel e sorokból a rendszeresen imádkozó és bibliaolvasó ember előtt. Az Isten színe előtt elcsendesedő ember megfeledkezik önmagáról és Isten igazságának fényét látja ragyogni Krisztus arcán. Urunk elveszi nap mint nap bűneinket és kegyelmével megelégíti szívünket. SZOMBAT. — ,Az elveszettet megkeresem s az elűzöftet visszahozom, a megtöröttet kö- tözgetem, a beteget erősítem.” (Ez 34,16.) E sorok mögött lehetetlen fel nem ismerni Jézus Krisztusnak az embert minden bajából és nyomorúságából megmentő szeretetét. Jézus Krisztus a mi Jópásztorunk, aki életét adta értünk, összegyűjti nyáját. Megkeres minket, meggyógyít igéjével és a szentségekkel táplálja gyülekezetét. A gyengéket és eltévedetteket különösen szivén viseli, mert nem akarja, hogy elvesszenek. Nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. — Szentháromság utáni 10. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Róma 4, 2—8; az igehirdetés alapigéje: Jn 9, 24—38. A délutáni istentisztelet alapigéje: Hab 2, 1—4. — KISAPOSTAG. Görög Tibor, a Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye esperese július 16-án meglátogatta a gyülekezetét, s az istentiszteleten igehirdetéssel szolgált. Az istentisztelet utáni közgyűlésen az esperes megemlékezett a gyülekezet lelkészének 40 éves lelkészi szolgálatáról, valamint a gyülekezet áldozatos egyházszere- tetéről, s elbeszélgetett a hívekkel a gyülekezet további életéről. Görög Tibor esperest elkísérte a gyülekezet látogatására felesége is, akit özv. Varga Andrásáé gondnok köszöntött. — NYÍREGYHÁZA. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, július 30-án meglátogatja a gyülekezetét. Július 29-én megbeszélést folytat a helyi lelkészekkel, július 30- án a főistentiszteleten igét hirdet, délután 3 órakor Kál- mánházán szolgál. — AZ ÉSZAKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET ELNÖKSÉGE a II. törvény 99. §-a alapján dr. Vámos József teol.akad. intézeti tanárt tudományos munkatársként másodállásban akalmazta. — AZ ÉSZAKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET ELNÖKSÉGE Köszeghy Tamás eddigi helyettes kerületi lelkészt a II. törvény 99. §-a alapján kerületi lelkészként alkalmazta. — SEGÉDLELKÉSZ ÁTHELYEZÉSEK AZ ÉSZAKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLETBEN. — Káposzta Lajos segédlelkész, aki ösztöndíjasként az NDK-ban folytatott tanulmányokat, hazaérkezett. Dr. Ottlyk Ernő püspök augusztus hó 1-i hatállyal a budavári egyházközségekbe osztotta be szolgálattételre. — Rőzse István rudabányai segédlelkészt Dr. Ottlyk Ernő püspök augusztus hó 1-i hatállyal Miskolcra helyezte. — Bozorády Zoltán segédlelkészt Dr. Ottlyk Ernő püspök felmentette diósgyőr-vas- gyári és délborsodi szolgálata alól és augusztus 1-i hatállyal a rudabányai gyülekezetbe osztotta be szolgálattételre. — Bozorády Zoltánná sz. Lőrincsik Judit segédlelkészt Dr. Ottlyk Ernő püspök felmentette miskolci segédlelké- szi szolgálata alól és augusztus 1-i hatállyal a Borsod- Hevesi Egyházmegye esperese mellé a diósgyőr-vasgyári gyülekezetbe osztotta be szolgálattételre és megbízta a délborsodi szórvány gondozásával is. Énekeskönyvünk első énekének ihlető eredetét kutatva a keresztyénség bölcsőjéhez jutunk. Az őskeresztyének életének egy-egy eseményéről-szo- kásáról keresztyén közléseken kívüli forrásokból is értesülünk. Egyike ezeknek az ifjabb Plinius bithyniai helytartó, politikus és író, aki az első évszázad forduló éveiben Traia- nus császárhoz írott egyik levelében megemlíti, hogy a keresztyének egy bizonyos napon napfelkelte előtt összejönnek, és Krisztusról, mint Istenről váltakozó éneket mondanak. Az Ür felkelő napját így köszöntik. Ez lehetett az első formája annak a Lukács 2:14-ből formált „Glória in excelsis Deo”- nak, amit eredetileg görögül az egyház keleti gyülekezeteiben reggeli himnuszként énekeltek. Nyugaton Hilarius poitiers-i püspök, a latin himnuszköltészet atyja fordította le 360 körül. A misébe a VI. században épült be görög nyelven, latinul a XI. században. Először a karácsonyi szertartásban használták, utóbb húsvétkor is, majd állandó jelleggel épült be a liturgiába. Ezt az ősi éneket költötte át németre Decius Miklós. A bajorországi Hof-ban született, valószínűleg 1485-ben. Fiatal éveiben a steterburgi kolostor — SZÜLETÉS. Asbóth László malomsoki lelkészéknek június 25-én negyedik gyermekük született. Neve: Györgyi. — Hegedűs Lajos tengelici lelkészéknek május 28-án első gyermekük született. Neve: Lajos. Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. n (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Hafenscher Károly. Fasor de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de, 10. (szlovák), de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. de. 11. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. de. fél 10. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAv telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés-József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. 11 (úrv.) Rutt- kay Levente, du. 7 Madocsai Miklós. Torockő tér de. fél 9 Ruttkay Levente. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. ll Ruttkay Elemér, du. szerzetese volt. Hamarosan csatlakozott a reformációhoz s 1524-ben Stettinben találjuk, mint evangélikus prédikátort. Valószínűleg 1546-ban halt meg. Ennél többet életéről alig tudunk. Az átköltés 1522-ben szüle- tett s a német énekeskönyvekben a szentháromsági énekek közé került, később liturgikus énekké lett. Dallama némileg szintén átköltött. Deciustól származik ez is, aki költői tehetsége mellett jó muzsikus is volt. A gregorián mise ma is használatos Glória-dallamának 34 sorából ötöt választott ki s fromálta népszerű német dallammá. Méltó, hogy ezt az ősi gyökerű éneket a híres magyar Zengedező Mennyei Kar is átvette már 1692-ben, s hogy mai énekeskönyvünk élén áll. Szö- vegébe-dallamába ősi idők keresztyénéinek bizonyságtevése vegyül. Luther is szerette. Ezt írta róla: „Ez a zsoltár el volt terjedve kelet minden egyházánál, mint a keresztyének szokásos reggeli éneke. Ezért amikor vasárnap reggel ezt a szép éneket énekeled, gondolj arra, hogy a vértanúk ezreinél, akik már az Űrnál vannak és a Bárányt követik, Isten erejévé lett az üdvösségre.” — HALÄLOZÄS. Kosnár Lajos ny. ig. tanító, a mezőtúri gyülekezet harminc éven át hűséges kántora július 7-én 81 éves korában elhunyt. Temetése július 9-én volt Mezőtúron a gyülekezet részvéte mellett. „És éneklik Mózesnek, az Isten szolgájának énekét és a Báránynak énekét”. fél 7 Harmati Béla. Pesthidegkút de. fél ll Harkányi László. Kelenföld de. 8 Harmati Béla, de. II (úrv.) Harmati Béla, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelen- völgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. ll Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. ll. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VTII, Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 67.02911/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre Garami Lajos Makacs ember János 9, 24—38. Hallatlanul nagy dolog történt vele. Vakon született. Sötétségben töltötte gyermekéveit, ifjú korát. Büntetésként viselte magán testi fogyatékosságát. Legalább is ezt tanították neki, ezt suttogták körülötte megilletődve az emberek, amikor ott ült az utcákon, az épületek kapuiban és koldult. Szánalom és iszony volt az emberek hangjában. De egyszer valaki más jött hozzá, más mint a többiek. Jézus volt a neve. Más szavakat hallott tőle, más volt a csengésük, más volt a tartalmuk. Csupa biztatás, csupa jó ígéret, csupa segítség, irgalom hangzott el. Ö vakon követte az utasításokat, s mire végükre jutott: látott. Ki tudná felmérni azt a nagy különbséget, ami vakság és látás között, a fekete semmi és a színpompás mező között van? Ki tudná leírni az élmény sodrában, hogy mit jelent, mikor a vak látni kezd? Nem is kísérletezett vele. Még csak azt sem tudta pontosan, ki volt az, aki vele így cselekedett, akinek mindent, mindent köszönhetett. Csak egyet tudott: vak volt és most már lát. Körülötte ismét emberek. Látta most már az arcukat. Szavuk nélkül is értette őket. Beszédük azonban mindent világossá tett. A vallás nevében szóltak és felelősségre vonták öt azért, ami vele történt. Gyanúsítással kezdték: az eretnekség bélyegét akarták rásütni. Kérdezték, faggatták, forgatták, vallatták. El akarták venni örömét, meg akarták ingatni bizalmát abban, Akitől a világosságot, a színeket, a formákat kapta. A „teológia” nevében és a„tudomány” nevében el akarták silányítani benne az élményt, meg akarták törni ragaszkodását Jézushoz, Akinek mindent köszönhetett. Az ember azonban makacs volt, nem engedett. Primitív harci eszközei voltak: gúnyra gúnnyal válaszolt, finoman csiszolt érveket szinte puszta ököllel zúzott szét. Ha most olvassuk a lezajlott vitát, még mindig érezzük, hogy nem győzte elmeéllel, műveltséggel, eréllyel. És mégsem ő lett a vesztes. Állhatatos makacssággal ragaszkodott a megmásíthatatlan tényhez, ahhoz ami történt vele: vak volt és most már lát. Egyre közelebb került ahhoz is, akitől ez, a számára legnagyobb jó származott: Jézus Krisztushoz. De most már nemcsak test-közelségbe, hanem lélekszerinti közösségbe is kerül Vele. Hisz Jézus Krisztusban. A vakonszületett történetének egyes vonásai jól magyarázzák korunk arculatát is. Maradi teológiai tanítások omlottak össze szemünk láttán, örökösnek vélt társadalmi formák törtek széjjel. Omlanak az elválasztó falak a világon mindenütt társadalmi és faji csoportok között. A felekezetek közti válaszfalakat is bontogatják. Es mégis vannak, akik a réginek a nevében síkra szállnak, s mint régen a farizeusok, most ők nem veszik számításba azt az újat, amit Jézus hozott ebbe a világba, s amit maga is így idézett az Ötestámentumból: „Irgalmasságot akarok ...” Az irgalmasság nem kutatja, ki miért szenved. Hanem segít a szenvedőn. Az irgalmasság nem nézi, ki milyen oltár előtt imádkozik. Hanem meghallgatásra ajánl minden Istenhez szálló szót. Az irgalmasság figyelmen kívül hagyja, ki mire képes: de mindenkinek széppé akarja tenni életét. Az irgalmasság testvért lát az emberben, bárki legyen is az. Az irgalmasság a biztos jel, ha gyakorlom, hogy magam is gyógyulást és irgalmasságot leltem Jézus Krisztusnál. Ezért ragaszkodom Hozzá. Muncz Frigyes Koren Emil Budapesten, 1967. július 30-án PEDIG VALLÁ..." Kínos percek voltak. Gyülekezeti tag beszélt gyülekezeti tagról, akit azonban nemcsak templomból ismert, hanem úgy is, mint munkatársa. — És, tetszik tudni, amikor legutóbb sírva ment panaszkodni a művezetőhöz fűre-jára, bár komoly oka nem volt rá, és visszajött, olyan szavakkal hordta le az egyik kislányt, hogy az egész műhely meg volt botránkozva, mert tudják róla, hogy vallásos. Hát most tessék megmondani nekem, minek jár az ilyen templomba?! Ha hisz az Istenben, azt gondolja talán, hogy Isten csak a templomban látja öt, vagy csak bibliaolvasás közben, és hogy Istenre rá lehet zárni a tempolmajtót, vagy az imakönyv fedelét? De úgy tessék meghinni: az egész műhely odavan, hogy milyen a Manyi, pedig vallásos! Nyeltem egy nagyot és kerestem a szót. Hol is kezdjem? Ott semmiképpen sem, hogy csatlakozom Manyi szapülásához, bár lett volna hozzá „anyagom” — éspedig főként azért nem, mert felháborodott testvérünk úgy is túl biztosan ült a bírói székben, s ebben nem kellett őt megerősíteni. Még kevésbé lehetett volna azonban a „panaszlottnak” kritikátlanul és eleve védelmére kelni, mert az viszont a. tárgyi igazságnak nem felelt volna meg, amely felől nemcsak a „panaszostól” voltak értesüléseim. Ilyenkor persze a semleges hümmögés sem tisztítja a légkört, melyet kétségkívül megfertőzött az álkegyesség. — Tudja-e, hogy Manyi lelenc-gyerekként nőtt fel, és húsz éven át jóformán semmi sze- retetet nem kapott? Hogy első gyermeke meghalt, a második pedig... — Már megbocsásson, tisztelendő úr, de ez csak nem jogosítja fel őt arra, hogy így viselkedjék?! — Természetesen nem. De ha megengedi, folytatom. A második gyermekét szinte ingajáratban hurcolja orvoshoz, mert asztmás. Sőt, ideges rohamai is vannak a gyereknek. Hetenként kétszer-háromszor éjszaka lármázza fel a házat, s akkor egy-két óra, amíg lecsillapítják. Egy-egy ilyen „felvonás” után Manyi az már el sem tud aludni, csak forgolódik. sír, s reggel kipihentség helyett feszültséget visz magával a munkahelyére. Különben ő maga háromszor volt már idegkezelésen. A férje elvált tőle... — Nem is csodálom. — ... és Manyi egyedül küszködik öt éve. — Elég rendesen keres. — Nem erről van szó. ön normális családi légkörben nőtt fel, és kiegyensúlyozott a házassága is. Az ön gyerekei is voltak betegek, de meggyógyultak, van néha baj velük is, meg fáradság, de ezek a nehézségek nem rendkívüliek, s alapjában véve megvan a családi összhang, ön nem tudja, mi az egyedüllét, mi a folyton kiújuló betegség, hogy milyen iszonyú rombolást visz végbe egy életre szólóan s jóvátehetetlenül, ha az ember gyermekkorában nem kapott szer etetet, és mi az: roncsolt idegzettel élni. — Nézze, lelkész úr, én elhiszem, hogy neki nehezebb, mint másnak. De ismerek én olyat, aki még különb kálváriát járt meg, és mégsem rendez jeleneteket. — Elhiszem. De ha ön, vagy én pontosan ugyanazt éltük volna végig, mint Manyi, vajon mi türelmesebbek és teherbíróbbak lennénk? — Ezt senki sem állíthatja, ha nem élte át ugyanazokat a dolgokat. De akkor mentsük fel Manyit? — Nem feladatunk, hogy Manyit felmentsük, vagy elítéljük. Segítenünk kellene neki, hogy mássá lehessen. Ítélkezni fölötte minden esetre könnyebb, mint megpróbálni segíteni, testvéri szóval és tettel. — Ne haragudjék< lelkész úr, de nem tudom, miért pártolja ezt a képmutatót? — Dehogy pártolom. Hiszen Isten ítélete van mindazokon, akik az igét csak hallgatják, de nem cselekszik. Csupán ítélkező fölényében szeretném megingatni önt, s megkérdezni: mit tett azért, hogy Manyi mássá lehessen? Csend ülte meg a kis szobát Jó az olykor. Aztán megszólaltam. Azért kérdezhetett volna tőlem nehezebbet is. Hogy például hogyan vélekedjünk azokról a „mányikról”, akiknek feleannyi emberi mentségük sincs, mint a mi Manyinknak. Mert akadnak ilyenek is. De hogy most már én kérdezzek: ezek vajon a templomtól és az igehirdetéstől lettek ilyenné? — Aligha. De minek járnak akkor mégis, miért szenteskednek? — Nehéz azt úgy „egyből” megmondani. Van, aki puszta szokásból, más bevallatlan félelemből, vagy számításból: jóban akar lenni a Mindenhatóval. Jeremiás mondott valami olyasmit, hogy „csalárdabb a szív mindennél”. — Az ilyeneket érdemes lenne kicikkezni az egyházi újságban. — Meg is fogom tenni, de itt-ott átalakítom a történetet. — De azért csak rá kell, hogy ismerjenekt — Ha egy-két emberre ujjal mutogathatnak, hogy „lám, ezek fl képmutatók”, akkor a többiek páholyban érezhetik magukat. S ez lenne csak képmutatás a javából! De ha mintegy Isten színe előtt kell megkérdeznem önmagamat: én vajon nem vagyok-e legalább néha ilyen Manyi-féle, akin nem fog az Ige — akkor már volt értelme az eset megírásának. Valóban rá kell ismerni az illetőre —* önmagámban! Hogy a bennem lapuló „mányit” szorítsa ki belőlem a Jézus Krisztus sze■» retete! Bodrog Miklós t 4 (
