Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-07-30 / 31. szám

Szomorúságból örömre Csöglén A szomorúságot is, az örö­möt is a mindössze 100 lelket számláló csöglei anyagyüleke­zet élte át. Az új templomajtó A nagy szomorúság azzal kezdődött, hogy a 25 évvel ezelőtt, háborús időben, ne­héz körülmények között meg­épült templom mennyezete a múlt év telén nagy darabon leszakadt, és ezáltal az egész templom életveszélyessé és használhatatlanná vált. Ettől kezdve csak a lelkészlakás egyik helyiségében gyűlhetett össze a gyülekezet. földes templompadlót maga­sították. szigetelték és ce­mentlappal burkolták. Szúet­te. korhadt oltáruk helyett téglából újat építettek. A ma­gas szószék helyett alacso­nyabb készült. Űj a keresz­telőkő is. A huzatos régi ab­lakok helyére jól záró vas­ablakok kerültek. A templom bejárata pedig vasból és üvegből készült ajtó lett. A felsorolt munkákkal je­lentősen megváltozott a temp­lom képe. Főként belsőleg lett mássá. Ha valaki azt kí­vánná, hogy egészen röviden mondjuk el, milyen a csöglei evangélikusok megújult temp­loma, ezt kellene mondani: őszinte. Őszinte, vagyis nem akar többet mutatni, mint amj valóságban. Falaira nin­csenek oszlopok festve, egy­szerűen fehérre meszelték: minden belépő láthatja ró­luk, hogy kicsiny, falusi gyü­lekezet temploma ez. Nem ti­tok. hogy a mennyezet farost­lemez, az összeillesztéseken fenyőfalécekkel. Az oltár, a szószék, és a keresztelőkő nem márványból, hanem kö­zönséges kisméretű téglából készült. A szószék alacsony, ezzel is figyelmezteti az ige­hirdetőt, hogy ne az égben Az új keresztelőkő fent, hanem két lábbal a föl­dön álljon és úgy prédikál­jon. Az igét meghallgatni is könnyebb, ha nem olyan ma­gasról hangzik az igehirdetés. Az oltár fölött látható az új oltárkép, Tichy Kálmán mű­ve és ajándéka. Lázár feltá­masztásának jelenetét ábrá­zolja. Krisztus győzelmét hirdeti az új templomajtó rajza is. Máltán mondta Halász Bé­la esperes a gyülekezethez in­tézett szavaiban, hogy a temp­lom varázslatosan megújult. Befejeződött egy építési munka, de megmaradt egy másik, amely nehezebb is, fontosabb is. Az, hogy ebben a templomban — és mind­egyikben — igazán hirdessük, szorgalmasan hallgassuk és egész életünkben példásan megtartsuk Isten igéjét, amely egyedül képes építeni és megtartani az egyházat, kis és nagy gyülekezeteket egy­aránt. Reuss András ISTEN KÖZELÉBEN Legközelebb hozzám akkor volt az Isten, S nehéz terhem békén mindig akkor vittem, Mikor gyermeki mód leghívebben hittem. Nyilvánvaló volt, hogy a bajt nem lehet foltozgatással helyreállítani: a teljes födém­csere csak az első és legszük­ségesebb lépés a templom re­noválása felé. Megmozdult a gyülekezet: áldozatosan adakozott, és szinte minden tagja erejét megfeszítve dolgozott. Jött a segítség innen is, onnan is. Annyi, hogy joggal kérdezte az egyik presbiter: hogyan fogjuk mindezt meghálálni? Az öröm betetőzése azon­ban mégis az volt, amikor május 21-én, másfél évi ag­gódás és egy évi kemény munka után hálát adott a gyülekezet Istennek, aki gyü­lekezeteken és egyházi szer­veken keresztül megsegítette. Nemcsak kijavíthatták a bajt hanem volt erő ahhoz, hogy mindenhová a lehető legjobb anyagot szerezzék be. Így ké­szült el a leszakadó mennye­zet helyére az új farostlemez­födém. Az udvarnál mélyebb, i. i &<Lhűs SO.hO.k, Harmadéves teológus ko­romban odahaza, Barlahidán prédikáltam jó emlékű levita­tanítónk kérésére. Ebédre Se­bők János bátyám hívott meg. Ebéd után egyszer csak azt a kérdést szegezte nekem: Mondd csak öcsém, Sopron­ban a Teológián hányadik prédikációnál tartotok? Az ötszázadiknál, vagy talán már az ezrediknél? Elmondottam neki, hogy eddig még csak három prédi­kációt készítettem és prédi­káltam el összesen. Egészen csalódott volt, mert János bá­tyám úgy gondolta, hogy mi Sopronban mást sem teszünk, minthogy diktálások után le­írunk vagy 1500 prédikációt, keresztelési, temetési beszédet és azokból ott kint az életben mindig azt választjuk ki, amelyik az adott alkalomból a legalkalmasabbnak mutat­kozik. N. E. Bibliai ábécé: „hívás” Az újszövetségi „hívás” Szóval megvilágosodhat előt­tünk ' egy „műhelytitok”. Ho­gyan lett és hogy lesz ma is gyülekezet, egyház. Ezzel tisztában lennünk nem lé­nyegtelen azért, mert sok té­ves elgondolás él a gyüleke­zet tagjaiban éppen a gyüle­kezet, az egyház fogalmával kapcsolatban. Legtöbben ugyanis azt gondolják, hogy mi emberek „csináljuk”, „szer­vezzük”, „alapítjuk” a gyüle­kezeteket. E látásból végzetes hibák származnak. Fölényes­ség, gőg, mert „lám milyen nagyszerűt csináltunk mi”. Egyházat alkottunk. Az Üjszövetségben nagyon gyakran olvashatjuk, hogy Isten vagy Jézus Krisztus hív, elhív, kiválaszt, magához hív egyeseket. így, az Ö hí­vására, megszólítására alakul a tanítványok kis közössége. Ettől kezdve e kis csoport együtt van Jézussal. Egymás­sal is közösséget vállalnak éppen azért, mert Jézussal vannak együtt. Jézus szavá­val, elhívásával lefoglalja őket Isten és maga számára. Így lesz a „szentek közössé­ge”, az Isten számára lefog­laltak közössége, gyülekezete, más szóval egyház. A legfon­tosabb itt Jézus „hívása”, „kiválasztása”. Azzal azonban, hogy Jézus elhív valakit a vele való kö­zösségre, még csak elkezdő­dött valami, aminek célja, be­fejezése az üdvösségre, örök életre jutás. A „hívással” el­indul valami Istentől a Jézus Krisztus által. Örök életre, vele való tökéletes közösség­re hív el. Ez azonban csak akkor valósul meg, ha benne is maradunk ebben a közös­ségben, a „szentek közösségé­ben”, a gyülekezetben, az egy­házban, Krisztus titokzatos testében. Ebben a jézusi szóval te­remtett és összetartott közös­ségben, gyülekezetben, egy­házban Krisztus hívó szavá­val, elhívásával egyesek kü­lönleges feladatot, szolgálatot kaphatnak Tőle. Ezért olvas­suk az Újszövetségben pél­dául azt, hogy „elhívott apos­tol”. Ugyanígy mondhatjuk ma is pl. „elhívott presbiter”, „elhívott gondnok”, stb. Az „elhívottak” szó helyett vagy ennek értelmében ol­vashatunk még az Üjszövet­ségben „kiválasztottakról”, akiket Isten kiválasztott a Jézus Krisztus által arra, hogy vele közösségben legye­nek. örök életre jussanak. Isten azonban nem úgy vá­laszt ki egyeseket, ahogyan mi a sok áruból kiválasztjuk a legjobbat. Jézus nem az igazakat, de a bűnösöket hí­vogatja. Azokat, akik felis­merik bűneiket, de keresik is a szabadulást bűnös állapo­tukból. Vagyis azokat hívja, választja ki Isten a Jézus Krisztus által, akiknek kell az Ő kegyelme, amely rende­zi bűneinket. Istennel való viszonyunkat és így örök életre nyit kaput hívásával. Mindez ajándék, másszóval: kegyelem. A ma is hangzó hívásra kell igennel felelni, vele ma­radni, akarata szerint szol­gálni földi életünkben. Így jutunk a célba, amelyre el­hivattunk: bűntől. haláltól való szabadságra, örök életre. Boros Károly Akkor volt legtisztább minden vágy szívemben, Akkor fénylett föl, hogy porból eredhettem. Mégis templom vagyok s Isten lakik bennem. Akkor töltöttem be tisztemet legjobban: öröm volt a munka, akármibe fogtam, Mert kedvvel végeztem, nem igy-úgy, robotban. Akkor tudtam más vért testvérré fogadni, Még Káint, Judást is szívből megsiratni, S rajtam Isten képét ködlőn megmutatni. Akkor érezhette eggyé-forrt családom: Meleg szívvel Istent értük is hogy áldom, S hogy lehet menny köztünk már itt, e világon. Nyolcvanhét év alatt sok mindent megértem, De boldog élményképp sokszor át-átéltem: Mily jó hinni s élni Isten közelében. Szalay Mihály Luther és az ige Lelkészi munkaközösségi ülés Sopronban A soproni ünnepi hetek al­kalmával a Győr-Sopron me­gyei lelkészek munkaközössé­gi ülésüket Sopronban tartot­ták július hó 12-én. A munkaközösségi ülésen részt vett dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspö­ke, Fülöp Dezső püspöki tit­kár kíséretében. A munkaközösségi ülésen a püspök előadást tartott. Lu­ther és az ige viszonyáról. Hangsúlyozta, hogy Luther mindig szükségesnek tartotta a szorgalmas meditációt. Az ige minden szavának jelenté­sét figyelemmel kísérte. Azt állította, hogy a szentírás olyan, mint egy erdő, tele gyümölcsfákkal és ő minden fáról rázott gyümölcsöt. Luther minden igehirdetése krisztocentrikus volt. A nagy reformátor fontosnak tartotta, hogy a lelkészek tanuljanak meg egészen egyszerűen szól­ni és prédikálni. Minden pré­dikáló lelkész tanítása legyen egyszerű és világos, amelynek nincs semmiféle titkos mon­danivalója. Hogyan kell a Krisztust egyszerűen hirdetni? Jézust mindig úgy kell hirdetni, hogy az igehirdetésből hit fakadjon. Tehát, akkor beszé­lünk Jézusról egyszerűen, amikor az élő, fnindenható igéről teszünk bizonyságot. Luther az igehirdetéssel so­hasem vonult kolostorba. Hirdette: „Ha elvégzed napi munkádat, ez többet jelent, mint az összes barátok szent- ségeskedése.” A hűségesen végzett munkával felebarátok leszünk, a Jézus Krisztus ál­tal. Felebarátunk javát szol­gálni, ez a keresztyén élet. Luther kora szinte minden kérdését feldolgozta. Igehir­detésében kora minden társa­dalmi aktualitásával foglal­kozott. Igehirdetéseiből pon­tosan vissza lehet következ­tetni annak a korinak min­den problémájára, amelyben Luther élt. Vajon a ma élő lelkészek igehirdetéseiből későbbi ko­rok historikusai vissza tud­nak-e következtetni a mai élet kérdéseire és problémáira? A püspök előadását élénk vita követte. A vitában fel­szólaltak: Weltler Rezső es­peres, Szalay Sándor, Mitykó Zoltán, Bőjtös Sándor, Novák Elek lelkészek. A hozzászólá­sok hangsúlyozták hogy a nagy reformátor mindig élet­szerűen prédikált, számára milyen nagy erőt jelentett Is­ten igéje, s a konkrét kérdé­sekkel foglalkozott. A munkaközösségi ülés után a püspök meglátogatta a helyi lelkészeket. Hazafelé jövet megszakította útját a nagymúltú farádi gyülekezet­ben és köszöntötte Szalay Sándor helyi lelkészt és csa­ládját. Fülöp Dezső NIEMÖLLER ÁTVETTE A LENIN-BÉKEDÍJAT Carapkin szovjet nagykövet jelenlétében vette át D. Niemöller Márton nyugalma­zott evangélikus püspök a Le- nin-békedíjat Düsseldorfban a Lenin-Békedíj Bizottság elnö­kének, dr. Skobelcyn moszk­vai professzornak a kezéből. Dr. Skobelcyn professzor meleg szavakkal méltatta azt a nagy munkát, amelyet Niemöller bátran és erős elszántsággal végzett Németország újrafel- fegyverzése ellem és a népek békés egymás mellett éléséért. HANNOVERI EGYHÁZI NAPOK Június utolsó hetében tar­tották meg Hannoverben a 13. Evangélikus Egyházi Napokat. Az Egyházi Napok témája — „A béke köztünk van” — ar­ra kényszerítette a részvevő­ket, hogy lényegesen többet foglalkozzanak a politikai kér­désekkel, mint az eddigi Egy­házi Napokon. Érthető tehát, hogy a Bibliával és a gyüle­kezeti kérdésekei foglalkozó munkacsoporton kívül a poli­tikával foglalkozó csoport volt a leglátogatottabb. Békét Közel-Kelet népeinek! Az elmúlt hetekben új háborús válság rázta meg a vilá­got. A kegyetlen és embertelen vietnami háború szenvedései­ből nem volt elég. Üj lángok csaptak magasra Ázsia és Afrika határán. A kis Izrael állam militarista hadserege — a hát­térben meghúzódó nyugati nagyhatalmak, elsősorban az Egye­sült Államok, katonai támogatásával és bátorításával — vá­ratlan támadást intézett a környező arab országok ellen. Rövid, véres hadjáratban jelentős területeket szállt meg Egyiptom, Jordánia és Szíria arab-lakta határvidékeiből. Sokat olvashattunk és hallhattunk az elmúlt hetek során ennek a „közelkeleti háborúnak" kegyetlen következményeiről. Mér­hetetlen sok szenvedést hozott emberek százezreire, akiknek el kellett hagyniuk otthonaikat, családokra, akiknek férfitag­jait teherautókra rakva áttették a határon. Vér, könny és nyomorúság a rövid közelkeleti háború keserű gyümölcse. De nem szabad megfeledkeznünk a még nagyobb veszélyről; a jelenlegi igazságtalan helyzet fenntartása, a feszültség to­vábbi kiélezése a világbéke súlyos veszedeleme százmilliók békéjét fenyegeti. Számunkra a „közelkeleti krízis" külön is fájdalmas. Hi­szen azon a területen jelentkezik, amely nekünk a Szentföldet jelenti, amely egykor Izrael népének adott otthont, majd az arabok települtek oda; és ma zsidók és arabok egyformán lakják; mindegyik a maga hazájának tartja. Korántsem „val­lási" háborúról van itt szó, hanem egyszerűen és nyersen: imperialista manőverezésről. Ezt a vitát csak békés úton lehet megoldani, erőszakkal és fegyverekkel semmiképpen sem! Mi a kivezető út a mai válságból? Néhány egyszerű, erkölcsi igazságot kell itt kinyilvánítanunk és elfogadnunk. Az első az, hogy semmilyen támadás és erőszak nem iga­zol egy új helyzetet. Senki sem vitathatja el Izrael állama és a benne élő nép létjogát. De az arab államoknak is ugyan­ilyen joguk van a saját, arab-lakta területeikre. Az igazságos béke előfeltétele ezen a területen annak elismerése, hogy amint Izrael állam nem fogadná el zsidó-lakta területek arab megszállását, ugyanúgy nincs erkölcsi joga arab-lakta terüle­tek elfoglalására. Első lépés a támadó izraeli katonai erők visszavonása, és csak ezután a tárgyalás az igazságos, mindkét részt kielégítő rendezésről. A második, nyilvánvalóan jogos követelmény: szűnjön meg a feszültség fenntartása és kiélezése, a háttérben meg­húzódó imperialista erők „játéka a tűzzel" a világnak ebben a részében. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén, sajnos, egyelőre még nem sikerült a támadás elítéltetése és az igazságos béke helyreállítása. A béke híveinek azonban nem szabad abbahagyniuk az erőfeszítést azért, hogy a háborús szenvedély és a háborús szenvedés tüzeit eloltsák a Közel- Keleten. Végül, szeretetünk és lelkiismeretünk parancsa az emberi szenvedés enyhítése. Szűnjön meg a hazájukból elűzött embe­rek szörnyű áradata, amelyért az izraeli agresszió a felelős. Adják vissza otthonukat és békéjüket! Nem nézhetjük tét­lenül és részvétlenül, hogy férfiakat szakítanak el ezerszámra családjuktól, tízezrek gyötrődnek otthontalanul. Kívánjuk: legyen végre béke, igazságos és emberséges béke Közel- Keleten is! Egyetértünk azzal, amit kormányunk s az ország- gyűlés e kérdésben kimondott. ■ A világ keresztyénéi is valóban tegyenek meg mindent a világunkat most onnan fenyegető veszély elhárítására! •• ......................—......................................................... Kánt orok vizsgája Foton Ünnepélyes keretek között, Dr. Ottlyk Ernő püspök jelen­létében zárult július 7-én az első nyári kéthetes kántori tanfolyam Foton. A tanfo­lyam hét előadója összesen 408 órát foglalkozott a hall­gatókkal. Reggel 6 órától es­te fél 10-ig állandóan szól­tak a harmóniumok. Vala­mennyi résztvevő nemcsak ének, karvezetés, zeneelmélet, hanem hangszeres kiképzés­ben is részesült. A 36 részt­vevő közül 13 eddig még nem ült harmonium mellett. Velük három csoportra oszt­va, Kiss János, Bélák Er­zsébet és Balla Zsuzsa foglal­kozott. Az alapfokon haladók harmónium-játékát Valtinyi Gábor és M. Gönczy Irén ve­zette. Az orgonatanításban Trajtler Gábor és Vönöczky Endre működött közre. A reg­geli áhítatokat Kiss János, az esti igetanulmányt egy-egy bib­liai fogalom alapján Bohus Im­re fóti lelkész tartotta. Ének­ismeretből versenyt rendeztek. Lestük Jolánnak, a verseny győztesének már csak 50 ének dallamát kell megtanulnia ahhoz, hogy az országosan használatos kereken 200 dal­lamot mind ismerje. A ver­seny további helyezettel sor­rendben: Mátrai Mariann, Sztruhár Ildikó, Király Jo­lán, Vankai Márta. Egy érde­kes statisztikai adat: a részt­vevők 1500 gombócot fogyasz­tottak el két hét alatt, vi­szont együttesen és összesen 1600 zenedarabbal foglalkoz­tak. Dr. Ottlyk Ernő püspök, aki családjával együtt vett részt a záróünnepségen, Ézsaiás 6. alapján tartott be­vezető igetanulmányt. „Enge­delmességre, szolgálatra kész, nem a maga dicsőségét kere­ső, áldozatra elszánt embere­ket vár Isten, mikor ezt a kér­dést teszi fel: Kit küldjék el? Boldog, aki a hit csillogó sze­mével, Ézsaiással együtt tud­ja mondani: Itt vagyok én, küldj el engem.” — mondot­ta a püspök. Az ünnepélyes vizsga végén, amely ízelítőt adott a végzett munkából, meleg szavakkal számolt be tapasztalatairól és átadta a résztvevők emlék-bizonyítvá­nyát. Az ünnepség záró áhita- tát Benczúr László lelkész, a kántorképesítő bizottság elő­adója tartotta. Kiss János gondnok, a tan­folyam vezetője, amikor az ünnepség kezdetén üdvözölte Dr. Ottlyk Ernő püspököt, utalt arra, hogy a püspök egyháztörténész. Elmondta, hogy a kántorképzésnek az a formája, amely a felszabadu­lás után kialakult, már bele­tartozik az egyháztörténetbe. Húsz évvel ezelőtt három­száz üresen maradt orgonapad mellé kellett új kántort ül­tetni. Az akkor megindult tanfolyamokon azóta 574-en vettek részt. A második nyári kéthetes kántori tanfolyam augusztus hónapban kerül megrende­zésre 14—25. között. B. L. Derűs sorok Áldozatvállalás Nagyharang beszerzését ha­tározta el az egyháztanács. A vasárnapi ebéd közben Gyuszi váratlan kérdést tesz fel apjának: — Te is adsz a harangra, I édesapa? — Persze, hogy adok; — És mennyit? — Még nem tudom. — Ügy körülbelül sem? — Nem. De miért kérded ? — Azért, mert nekem van tizenegy forintom, Pistinek meg héthatvanja ... Ezt mi mind odaadjuk a harangra ... — Na és? — Nem szeretnénk, ha mi többet adnánk, mint te ..; Z. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents