Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-07-30 / 31. szám

*4t CJ4Jr>

Termőre vágott szőlővesszők

A nyári időszak jól ismert szava a „kikapcsolódás”. Hosz- szú munkás hónapok Után ezrek és ezrek töltik szabadságukat a Balaton partján, vagy a hegyek között Kell a pihenés, az izmoknak és gondoknak egy kis lazítása. Joggal igyekszünk „kikapcsolódni”.

Jézus pedig éppen nem kikapcsolódásról szól, hanem bekapcsolódásról. A nedvkeringésbe, a termő életbe való bekapcsolódásról beszél. A Krisztushoz tartozás összefüggéseit veti fel s a benne meggazdagodó életről tesz bizonyságot. Egy tapasztalt, öreg keresztyén számolt be így a kapcsolatáról Krisztussal: „Nem tette könnyűvé az életemet, de meggazdagította, s ez megéri.” Erről beszél ez a sajátosan nyári hasonlat.

1. A Krisztusban meggazdagodó élet áramlásban folyik. A szőlőtőke példájával: a nedvkeringés áramlásában. Krisztus a szőlötő, követői a szelővesszők. Abból az áramlásból élnek, ami Krisztuson táplálja őket, s feladatuk a gyümölcstermés. A test hasonlata szerint Krisztus a fő, mi vagyunk a tagok. Ki-ki a maga helyén, de egy vérkeringésben és egy idegrendszerben.

Ez a kép a teremtési rend nagy egészére is érvényes. Az emberiség és a társadalom nagy összefüggéseiben is megvan az egyháznak a maga szerepe a vérkeringés törvényei szerint. Ahol az egyház elszakítja magát az élet nagy kérdéseitől, ott elszakította a nedvkeringés szálait. Ahol elcsuklott a hangja korunk nagy kérdéseiben, s ahol elbizonytalanodott az előrevivő, segítő cselekedete, ott a kiöregedés törvényszerűsége lett úrrá rajta.

2. A Krisztusban meggazdagodó élet termőre fordult élet. A beoltással még nincs minden elintézve. Vannak keresztyén emberek, akik azt gondolják, hogy egykori megtérési élménynyel nem csak megindult, de el is intéződött valami, perfek- tuálódott a keresztyén életük. Az egyházról is sokan gondolkodnak úgy, mint valami merev, mozdíthatatlan testről, — s még károsabb, ha úgy gondolkodnak felőle, hogy abban nem lehetnek hibák, az egyház nem tévedhet.

Egyházban élni annyit jelent, mint kitenni magunkat Isten metszőollójának, s abban élni azért szép, mert Isten maga vágja az életünket termőre. Az egyház a történelemben sokszor hajtott vadhajtásokat és sokszor hitte, hogy terméketlen ágakban is pompázhat. A reformáció nem volt más, mint Isten metszőollója az egyház hajtásai között. Az egyéni életnek is vannak vallásosnak mondott vadhajtásán de maga az egyház is tévedhet vadhajtásokban, amikor olyan eszméknek és harcosoknak adja oda magát, ami nem vérkeringéséből eredő feladata. A háború után sok ilyen vadhajtást vágott le Isten az egyházról.

A lemetszés azonban nem csak negatívumokban fejezhető ki. Sőt a lemetszés célja nagyonis pozitív: a termőre fordulás. Eltékozolt energiák, rosszul megfogott ügyek helyett az igazi keresztyén szolgálat megtalálása. Ő maga képesít rá. Igéjével tisztit meg erre. Az egyház az igének való engedelmességből és addig égyház, amíg így él. Mi arra vagyunk, hogy a világ hasznára legyünk. Ha megfigyeljük a „Lélek gyümölcseit” Pál apostol felsorolásában, észrevehetjük, hogy mennyire korszerű szükségleteket jelölt meg velük: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Ezek negatívumaiból az akkori kor erkölcsi képét lehetne piegrajzolni. Épp úgy, mint amikor ma a világ népeinek békéjéről beszélünk Vietnamtól Izraelig és Afrikától Dél-Ameri- káig, vagy amikor hűségről beszélünk a házassági erkölcs s az ifjúság sexuális igényével kapcsolatban.

3. Jézus beszédeinek egy sajátos csoportját jeleli ez a kifejezés: én vagyok. Én vagyok — az ajtó, a jó Pásztor, az Élet, az Igazság, az Üt stb. Vitabeszéd ez azokkal szemben, akik az egyházban éppen őróla feledkeztek meg. Én vagyok. A keresztyén élet nagy dinamikus ereje, a reformáció nagy felismerése, a hit által való megigazulás, a bűnbocsánatból, kegyelemből való élet mind ezen a kijelentésen és tényen épül fel: én vagyok.

Ez a kijelentés bátorítja az egyház népét arra is, hogy nagy, sorsdöntő kérdésekben és világméretű ügyekben utat találjon. A Prágai Keresztyén Békekonferencia teológiai eszmélkedése és bátor szava a világ békéjének kérdéseiben ezen a bátorításon épül fel: én vagyok. Amikor hozzászól az egyház a világméretű kérdésekhez, azért hallatja hangját, mert Krisztusa szőlőtő, s ha népe belőle él, gyümölcstermés a természete. Nem érdeme, nem kiváltsága, hanem természete.

Kikapcsolódás? Nem. Bekapcsolódás: teremjetek jó gyümölcsöt. Sokat. Többet.

Részletek Koren Emil rádiós prédikációjából. János 15,1—5 alapján.

Lelkészek a Luther-városokban

bokrot, egy humoros öreg azt I válaszolta, hogy ez Meissen magasszinti kísérleti helye burgonyatermelésre.

A meisseni Dóm

Június utolsó hetében — amint arról már hírt adtunk —, magyar lelkészek 31 tagú csoportja körutat tett az NDK-ban. A reformáció 150. jubileumi évében a Luther- városokat látogatták meg. Az út szervezését, sokfelől jött igénynek engedve, az Országos Egyház nevében D. Káldy Zoltán püspök indította meg, Karner Ágoston országos főtitkár szervezte, s az IBUSZ és a németországi Verkehrsbüro bonyolította le. Néhány cikkben az út egyik résztvevője beszámol olvasóinknak a látottakról.

I.

Gyorsvonaturtk Pozsonyon, Prágán át az Elba folyó gyönyörű sziklahegysora mentén vitt Drezda felé. Vasárnap délelőtt érkeztünk meg a 450 000 lakosú városba. Első utunk a Kreuzkirchebe vezetett, ahol az igehirdető lelkész már a szószéken állt és az egyháznak a világban való szolgálatáról, az ökumenéről. a Krisztusban való megmaradásról és a másik emberben a testvér felismeréséről szólt.

Istentisztelet után a Frauenkirche romjai előtt megálltunk Luther szobrának tövében. Csodálattal szemléltük a választófejedelmek történelmi képsorozatát is, melyet 26 000 meisseni porceláncsempéből alkottak. — A világhírű Zwingert, a folyó és a városfal közé bezárt, beszorított területen, (innen a Zwinger név) Erős Ágost fejedelem francia mintára terveztette meg. A képtár műkincsei között láttuk a világhírű Sixtuszi Ma- donát, Tizian. Rembrandt és Corregio számtalan képét. A képtárat Walter Richter volt lelkész, majd egyházi műtörténész vezetésével és nagyszerű magyarázatával tekinthettük meg. A palota a II. világháború idején súlyosan megrongálódott, • rendbehozatalára az állam 14 millió márkát fordított, a világhírű képtár helyrehozatala 8 millió márkába került.

Drezda után Meissen került sorra. Érdekes fekvésű 45 000 lakosú város. A híres meisseni porcelánt 1710-től 150 éven át a városban gyártották. Európa legrégibb porcelángyárában ma ezer ember dolgozik, abból négyszáz porcelánfestő. A Frauenkirche tornyában elhelyezett porcelánharangok déli harangjátékét megvártuk. A templomnak csodálatosan szép fafaragású szárnyasoltára van

mesteri aranyozással. Amikor lassú léptekkel a vár és a dóm felé haladtunk, visszatekintve a Frauenkirche tornyának erkélyén nagy zölde- lő bokrot láttunk. Kérdésünkre, hogy miért tűrik meg a mindenképp csak kárt okozó

Lent a városban egykor a polgárok laktak, a hegyen a nemesek, a várban a fejedelmek és dómurak. A dóm ezeréves építmény, Németország legtisztább gótikus építménye. Hat generáció építette. Belépve a díszes kapun a templom előcsarnokába értünk, a szász választófejedelmek bronzlappal borított sírjai közé. Az egyik sír bronzlapját, melyben Mátyás királyunk sógornője pihen, Dürer terve szerint készítették. Az előcsarnok melletti kis kápolnában elhelyezett oltárkép id. Lucas Granach alkotása 1534-ből. Témája középütt Krisztus megsiratása, jobbról és balról Luther ellenfelének, Szakálas György fejedelemnek és feleségének portréja. — Maga a dóm csodálatosan szép oszlopain gótikus boltívek 18,5 m magasak. Az oltárkép id. Lucas Cranach alkotása 1526- ból, a mohácsi vész esztendejéből. Ez nem oltárkép, színes képeskönyv az ó- és újtesta- mentomból vett témáival az akkori írni és olvasni nem tudó emberek számára. — A keresztelőkő lábazata 1120-ból ember és lóláb egyesített formája. Ez utalás akart lenni a pogányokra, a magyarokra is, akik lóháton érkeztek nyugatra.

A templomot és szentélyt elválasztó fal a XIII. századból való. A templom 500 db oszlopfő-díszítéses, ismétlésnélküli, közülük egyik sem hasonlít a másikhoz. A magasított kórus oltárképe ismeretlen festőtől való. Rajta a gyermek Jézus igazi gyermek, aki ujját a szájában tartja és nagy szemekkel tekint az előtte állóra.

A dóm mellett az Evangésan beszélgetést folytatnak különböző hivatású csoportokkal. Legutóbb orvosok részére volt akadémiai előadás. Az Akadémia nemsokára a negyvenezredik hallgatóját köszöntheti.

Meissenből útunk a nagy autósztrádán Karl-Marx-Stadt mellett, a nagy ipari gyárváros mellett vezetett el.

Letérve a nagy autóútról, áthaladtunk Jénán, ahol egykor Schiller egyetemi tanár volt. Jénában találkozott Luther Karlstadttal. Híres a város Planetáriuma és gyógyszergyára, melyben a penici- lint gyártják.

Jena után Weimaron haladtunk át. Láttuk Göthe és Schiller szobrát, a színház közelében a régi, híres fehér Hattyú szállót. Újra kiérve a nagy autóútra a hegyvonulaton messziről láttuk a Buchen- waldi tornyot, mely a második világháborúban az embertelen kínzások, szenvedések és mártíriumok koncentrációs táborát jelezte.

(Folytatjuk)

)

Rusznyák Ferenc

AUSZTRIA

Weiler Henrik lelkészt beiktatták a Bécs X. kér. evangélikus gyülekezetének má- sodlelkészi állásába. Ez az ötödik bécsi evangélikus gyülekezet, ahol magyarul is beszélő szolgálattevő működik.' — Grazban és Kapfenberg- ben csökkentették a magyar- nyelvű evangélikus istentiszteletek számát.

nun

llU:liUL:UUilllULi:üiiüU:ílüiüiüIiUiUlllUiIüliIii

Miniül

A magyar evangélikus reformációról

a.

A lutheri reformáció a jobbágyparaszti tömegek vallásos igényeit korszerűen elégíti ki. De nem mellőzhető az a szempont sem, hogy a reformáció megcsillogtatta előttük a korábbi egyházi terhektől való szabadulás reményét. Az evangélikus prédikátor merőben más társadalmi jelenség a maga puritánságával, műveltségével, mint a volt plébános, vagy szerzetes, vagy a római hierarchia. És ha ehhez hozzávesszük, hogy Luther és magyar követői elsősorban a hierarchiát támadták meg alapjaiban (a szerzetesi intézménnyel együtt), akkor könnyen választ kapunk arra a kérdésre, hogy a magyar tömegek társadalmi okokból is miért csatlakoztak azonnal a hierarchiát megszüntető mozgalomhoz.

De nem szabad megfeledkeznünk egy harmadik tényezőről sem. A korábbi magyar paraszti ojrradalmak (az 1437-es erdélyi, vagy az 4 514-es Dózsa-féle) vallásos ideológiával indultak. Az előzőnél a huszitizmus, az utóbbinál az alsó papság képviselte a szociális igények követelését. „El sem lehet képzelni, hogy az a forradalom, amelynek vezérkara papokból és barátokból állott, a maga gazdasági és szociális követeléseit ne olyan érvekkel indokolta volna, amelyeket vallásos ideológiából merített”. (Molnár E.) De tegyük hozzá, a középkorban nincs is más ideológia, mint a vallásos. Kézenfekvő volt, hogy a magyar paraszttömegek a reformációban a fennálló feudális társadalmi rend kritikáját üdvözölték, még akkor is, ha a földesúrral azonos hitet vallottak. Szervezetlenségük következtében és a túl közel levő bukott forradalom emlékei miatt azonban nem sodródtak a reformációval együtt forradalomba. De csatlakozásuk a reformációhoz oppozíciót jelentett és a reformáció biztosította azt a szellemi-forradalmi tartalékot, amelyből a szabadságmozgalmak idején meríteni tudtak.

összegezve tehát az eddigieket: Merőben más társadalmi feltétel vezette a földesurakat és más a paraszti tömegeket a lutheri reformációhoz. A két osztály különböző társadalmi szükségszerűségtől vezéreltetve jutott el a reformációhoz. A reformációban való találkozásuk csak elősegítette a még rohamosabb terjedést.

A földesúr — a magyar joggyakorlatnak megfelelően — gondoskodott arról, hogy birtokán egységes vallás legyen. A „cuius regio, illius religio” elve a gyakorlatban éppen kétszáz évvel megelőzte a Németországban megszületett, kompromisszumnak számító törvényt. A magyar reformátorok két „fronton” vívták a hitújítás küzdelmét, a népi tömegek és a főurak frontján. Ez a reformáció jellegzetesen magyar taktikája. Nem is támadt nehézség ebben a módszerben, amíg azonos hitet vallott a két osztály. Súlyos konfliktusokhoz ez a gyakorlat akkor vezetett, amikor eltérő hitet vallottak.

A földesúr beavatkozása a lutheri reformáció oldalán azonban nemcsak pozitív eredményeket szült. A szervezkedés útjára lépő „új egyház” maga is korán érezte, hogy a földesúr jelenléte nemcsak védelmet, de kényszert is jelent és a szövetséget a kínálkozó eszközökkel megkísérelte felbontani. Egy-egy korabeli idézet rávilágít a küzdelem méreteire, noha lényeges eredményt nem sikerült elérni. („Mikor elhagyják az ő hivatalukat és abba ártják magukat, amire hivataluk nincsen ...” — írja Haltai még lutheránus korában a földesurakról.) Alapjaiban azonban ez a szövetség a protestantizmus meggyökere- zése szempontjából előnyös volt és mindany- nyiszor szorosabbá vált, valahányszor a restaurált római egyház, vagy a német Habsburg ház elnyomással fenyegette a magyar reformációt. A lutheri példa nyomán járt a kálvini reformációs ág (a debreceni kon- fesszió is hangsúlyozza: „az Isten szíve szerint rendelt fejedelmek” fontosságát), de az unitárius mozgalom sem tudott más utat választani (Dávid Ferenc János Zsigmond segítségével tudja elismertetni vallását Erdélyben), mivel mindhárom ága a reformációnak azonos társadalmi feltételek közepette találta magát.

Mindezek alapján érthető, hogy nemcsak a német polgárok által lakott városokban ért el sikereket a lutheri reformáció, hanem nagy tömbök a magyar-lakta területeken hódoltak az új hitnek. (Szekfü azt írja, hogy 2—3 évtized alatt szinte az egész ország!) Így maradtak meg a történelmi viharok ellenére is az ősi dunántúli (kemenesaljai, rábaközi stb.) vagy erdélyi magyar gyülekezeteink.

A kálvini tanok néhány évtizeddel később érkeztek. Csupán a század közepétől kezdve számolunk velük. Semmilyen érv nem támasztja azt alá, hogy „magyarabb vallás" a lutherinél. Nincs bizonyítékunk arra, hogy a magyar tömegek előtt vonzóbb lett volna akár a predestináció tana, akár a kálvini teokrácia, vagy az istentiszteleti életben megnyilvánuló puritanizmus. A tömegek teológiai műveltsége nem volt olyan magas, hogy ezeket a komplikált tételeket gyorsan elsajátították volna és miattuk sürgősen szakítottak volna eddigi hitükkel. Azt sem vallhatjuk, hogy a kálvini felismerések jobban levonták a reformáció konzekvenciáit, fejlettebb teológiával jelentkeztek. Ha ezen az állásponton lennénk, egész sereg hamis következtetésnek adnánk helyet. Erről pusztán annyit, hogy Luther, Zwingli és Kálvin ugyanannak a Szentírásnak a tartalmából merített, ugyanannak a Jézus Krisztusnak az egyedül üdvözítéséi ismerték fel és ha van is lényegbevágó teológiai különbség a reformáció fő ágai között, itt elégedjünk meg azzal, hogy hangsúly és látásbeli különbségek motiválták a reformátorokat.

Meggyőződésünk szerint történelmi tévedés — a fentebb elmondottak alapján is —, hogy a reformáció egyik ága a „földesurak vallása” volt, a másik ága pedig a „plebejusoké”. Ezzel szemben a tény az, hogy mindegyik rétegben volt a reformáció mindkét ágának hatása.

Az valóban elgondolkodtató kérdés, hogy a lutheri reformáció által előkészített talajon, a Tiszántúlon, a hódoltsági területen, vagy Erdélyben színevangélikus tömegek váltak reformátusokká. Nem akarom szimplifikálni a jelenséget, de a tapasztalat szerint egy-egy prédikátor műveltsége, egyénisége döntő módon esett latba. Ha csak Dávid Ferencre, vagy Heltai Gáspárra gondolunk, a kor kétségkívül legjellegzetesebb szabadgondolkodású egyéniségeire, akkor olyan jelenségnek lehetünk szemtanúi, hogy ezek az emberek mindhárom, tehát evangélikus, református és unitárius egyházban tevékenykedtek és amint sodródtak az unitárizmus felé, úgy vitték magukkal személyesen megnyert tömegeiket is. Egy-egy erős egyéniség hatalmas területeken élő és munkálkodó tömegekre, ill. prédikátorokra hatott. Ez a fluktuálás kölcsönös mindaddig, amíg hitvallásosan meg nem szervezik az egyházakat. Tulajdonképpen a 16. század zsinatai ebben a kérdésben, valamint a szervezetekben próbálnak rendet teremteni. Ennek következtében eme zsinatok heves teológiai viták színterei. A század elején még korai is lenne határozott állásfoglalásról beszélni, hiszen dogmák vagy hitvallások még nem készültek el. A legkoraibb, az Ágostai Hitvallás is csak 1530-ban, a Bullinger-féle második Helvét Hitvallás pedig csak 1562-ben látott napvilágot.

Az első nemzedék buzgó és naivul őszinte térítő munkája a század közepétől durva hitvitává fajult és a megszervezett egyházak már átléptek a földesúr birtokhatárait, sőt a közösen elfogadott hitcikkelyeket már a király- lyal vagy a fejedelemmel ismertették el, hogy ezáltal nagyobb érvényt szerezzenek nekik. A magyar lutheránizmus a frissebb és agili- sabb (kitűnő szervezőképességű püspökök, mint Szegedi Kis István vagy Méliusz Juhász Péter stb.) kálvinizmussal szemben alul maradt. Az egymás közti felekezeti viták és küzdelmek közepette kellett azután szembenéznie a magyar protestantizmusnak az ellenreformációval és a Habsburg elnyomással. De valamennyi protestáns felekezet becsületére válik, hogy a mögöttünk levő hosszú történeti szakaszban mindenkor egyformán hűséggel képviselték a magyar nemzeti érdekeket.

Dr. Rédey Pál

i

urezua, jód ura a ivreuzKirche

likus Akadémia előadótermébe léptünk. Az Akadémia igazgatója ismertette az Akadémia munkáját. Itt sorozato-