Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-07-30 / 31. szám
KP. BÉRM. BP. 72. Finn-magyar barátsági hét Budapest kétmillió lakosa között néhány száz arc nyomot nem hagyóan tűnhet el. Arra a közel négyszáz arcra azonban felfigyeltek a .budapestiek, akik mosolygósán, láthatón élvezve az erős napfényt, jártak-keltek az utcákon, fényképeztek, kirakatok előtt álldogáltak s ha szót tudtak váltani, közvetlen bizalommal beszélgettek. Finnek voltak, akik a Hazafias Népfront szervezésében töltöttek itt egy hetet, jártak Budapesten s vidéken, ismerkedtek a magyar élettel s ha valaki azt mondaná, hogy kevés egy hét az ismerkedésre, igaza volna, mégis úgy érezzük, több volt ez a hét, mint benyomásgyűjtés, turistaút, vagy kedélyes szabadságtöltés. Vannak rövid időszakok, amikbe sokkal több tud sűrűsödni, mint gondolni lehetne. Ilyen volt ez a hét is. Kissé jelképes gyümölcse annak a régóta érlelődő kapcsolatkeresésnek, ami a két testvérnép között formálódik. Bizonysága annak, hogy lehet nagyon komoly és mély összhang, egyetértés, megértés és bizalom két különböző társadalmi körülmények között élő nép között is, ha a közös törekvésekben felelősen érzik azt a küldetést, ami egy-egy kis népre vár a népek nagy családjában és jelenthet nagyon sokat, ha a feszülő nagy világkérdések között szoros kézfogással és egyetakarással két nép megtalálja a béke keresésének és munkálásának lehetőségeit és nem csak valami ellen küzd, de valamiért is: a békés, termő, kölcsönösen gyümölcsöző egymásmellett-élésért. Ennek a hétnek nem volt egyházi összefüggése, bár abban a csere-csoportban, amely Helsinkiben vendégeskedett, két lelkészünk is részt vett, de az ügy mögött, a két nép testvéri barátsága mögött örömmel érezzük a magunk egyházi kapcsolatainak is a barátságot és megértést munkáló folyamatát és eredményeit s teszünk arról bizonyságot, hogy a magunk sajátos egyházi szolgálatával népünk és társadalmunk javára igyekszünk előrelépni. Ebben az ügyben is érezzük, hogy milyen jó, eredményes és hasznos együtt örülni olyan célok elérésében, amelyeket egyformán látunk és értékelünk. IMÁDKOZZUNK Urunk, Jézus Krisztus! Bizony mi sem látunk sokkal többet, mint a vakok'. Csak tapogatódzunk és amit érzékszerveinkkel felfogunk az hat ránk a legerőteljesebben. Még a Veled való kapcsolatunkban, közösségünkben sem a hitre hagyatkozunk. Bocsásd meg ezt nekünk. Könyörgünk hozzád, nyisd meg szemünket nap mind nap annak meglátására, hogy hitből kell élnünk. Az irántad való bizalomból. Ebben nagyon-nagyon szegények vagyunk. Olyan nehezen tudunk bízni benned. Olyan vonakodva nyitjuk meg előtted szívünket. Olyan óvatosan, próbálkozva hagyjuk csak reád magunkat és dolgainkat, mintha te sohasem segítettél volna senkit sem. Hol vagyunk mi attól a hittől, amely a vakon születettet hozzád vitte! Hol vagyunk mi Ábrahám hitétől, aki mindenekfölött álló valóságnak tudta Atyánk minden szavát, ígéretét. Ezért vagyunk olyan szegények beszéded teljesítésében, Téged dicsőítő cselekedetekben. Könyörgünk, győzz meg bennünket Szentlelkeddel a te szeretetedről. Mutasd meg újra meg újra a Golgota keresztjét, amelyet csak azért vállaltál, mert szeretsz bennünket, ígéreted szerint juttasd eszünkbe Lelkeddel mindazt, amit értünk tettél egykor és ma. Hadd ébredjen így szívünkben igaz hit, bizalom irántad. így akarunk mi veled közösségben maradni, hogy megtartsuk beszédedet, tovább éljük szeretete- det mindenki iránt s egykor örök életre jussunk, ahol veled élhetünk örökké. Ámen. fert« 9Mrton monbía Szentháromság után a 10. vasárnap 5 Móz 4, 24 Ha helyes értelemben fogjuk fel Istent, akkor meg kell rettennünk testben és lélekben. Istenre gondolva komolyakká válnak az arcok. Persze csak azoké, akiket már szíven talált az Isten igéje, akik érzik bűnös emberségük terheit, amikről mi annyit prédikálunk. Mert igenis van lelkiismeret és az érzi és tudja, hogy Isten nem barátja a bűnösöknek és haragja elől nincs menekvés. Ezért kellett jönnie Krisztusnak, ezért kellett vigasztaló igéket csöpögtetnie a szívekbe, ezért kellett az Atyát irántunk kiengesztelnie. . pm Lehel Ferenc kitüntető megbízatása A Szövetkezetek Országos Szövetségének kongresszusa az Országos Méhészeti Szak- bizottság elnökévé négy esztendő időtartamra Lehel Ferenc szombathelyi lelkészt választotta meg. Lehel Ferenc évtizedek óta gyakorlatilag és tudományosan foglalkozik a méhészettel s ebben a legjelentősebb szaktekintélyek sorába tartozik. Kitüntető megbízatásának szívből örül lapunk olvasótábora is. „Tartsanak világkonferenciát a keresztyén egyházak Vietnam ügyében” A Stockholmban tartott Vi- etnam-világkonferencia nyolc munkabizottsága között volt a vallásos csoportoké is. A vallásos csoportok munkabizottságában mintegy 60 lelkész, illetőleg gyülekezeti tag vett részt. Ebben a munkacsoportban volt Niemöller egyházelnök és Kloppenburg egyházfőtanácsos a Német Szövetségei Köztársaságból, Juvenalis ortodox püspök a Szovjetunióból, Boulier abbé Franciaországból, Homer Jack kvéker egyházvezető az Egyesült Államokból. Ugyancsak ebben a csoportban dolgozott D. Káldy Zoltán egyházunk püspöke és dr. Tóth Károly református lelkész, a református Zsinati Iroda külügyi osztályának vezetője. A vallásos csoportok munkagyűlése azt a problémát vizsgálta meg, hogy miképpen tudnának hozzájárulni a keresztyén egyházak és vallásos csoportok a vietnami háború mielőbbi befejezéséhez, a vietnami. nép békéjének és szabadságának biztosításához. Nagyon eleven eszmecsere után a Munkacsoport jelentést fogadott el, amelyet a Világkonferencia plénuma elé terjesztettek. A plénum nagy örömmel hallgatta meg a vallásos szervezetek munkacsoportjának jelentését és azt egyhangúan tudomásul vette. Az alábbiakban szó szerint közöljük a vallásos szervezetek munkacsoportjának határozatát. illetőleg jelentését: „A vallásos közösségek képviselőmé« munkacsoportja a stockholmi konferencián keresztyén egyházak és mozgalmak tagjaiból állt. A következő deklarációt úgy kell tekinteni, mint a keresztyén résztvevők hozzájárulását a konferencia munkájához. 1. A keresztyén bizonyság- tétel igazi alapja Isten szere- tete, amint azt Krisztus megmutatta az egész emberiség felé. Ennek az üzenetnek a predikálása csak úgy válik meggyőzővé részünkről, ha o cselekedetek bátor bizonyság- tétele kíséri azt. Arra hívattunk el, hogy megéljük Isten irgalmasságát. Amint Isten szereti az embert, úgy kell nekünk is szeretnünk egymást. Ezért nem maradhatunk némák és tétlenek azzal a szörnyű szenvedéssel szemben. amelyet a vietnami népnek okoznak. Keresztyén felelősségünk, hogy segítsünk ennek a borzalmas háborúnak véget vetni Vietnamban. A keresztyén feladat az, hogy megmondjuk az igazat és keressük a megbékélést Isten nevében. De nem lesz megbékélés vagy béke szociális igazság, politikai és leltei szabadság nélkül és önkormányzat nélkül. 2. Hogy ezeket a célokat elérjük, kutatnunk kell és ki kell mondanunk az igazságot a vietnami háborúval kapcsolatban. Ennek a konferenciának az elemzése szerint a háború az amerikai agresszió miatt folytatódik és terjed ki lépcsőzetesen. Végét lehetne vetni, ha megszűnnék észak Vietnam bombázása, ha visz- szavonnák az amerikai csapatokat és megengednék, hogy a vietnami nép maga intézze ügyeit a Nemzeti Felszabadítást Front programja szerint. 3. Különböző keresztyén fe- lekezetekből jövő nagy számú keresztyén részvétele, sok keresztyén mozgalom és békeszervezet képviseletében itt a stockholmi konferencián jele annak a fokozott felelősségnek, amelyet a keresztyénség érez a háborút illetően. Amikor hazatérünk országunkba e konferencia után, elszántan fogunk mozgósítani mind több és több keresztyén testvérünket, hogy teljesítsék keresztyén kötelességüket a háború elleni akcióban és támoqassák egyházi vezetőinket ebben a szolgálatukban. Egy világméretű tiltakozást nem lehet elnémítani. Keresztyén felekezetűnkben támogatjuk XXIII. János pápa és VI. Pál pápa békefelhívását csakúgy, mint az Egyházak Világtanácsa Keresztyén Béke Konferencia és más keresztyén csoportok ilyen deklarációit. — Ennek a háborúnak vé- get kell vetni. — Sürgetünk minden keresztyént, aki az Üjtestamen- tum szavait a békéről és szerétéiről komolyan veszi, hogy tegyen meg mindent a békéért a jóakaraté emberekkel közösségben, függetlenül azok más vallásától vagy politikai véleményétől. — Minden keresztyénhez fordulunk, hogy használjanak fel minden lehető eszközt, amely a vietnami háború gyors befejezését elősegíti és vegyék ki részüket a szolidaritás kifejezésében (beleértve az orvosi és gyógyszer segítséget is). — Megkérjük azokat, akik jelen vannak itt a stockholmi konferencián, hogy informálják a közvéleményt e konferencia eredményeiről; különösen megkérjük valamennyi felekezet keresztyénéit, hogy vitassák meg e konferencia eredményeit saját területükön. — Azt is ajánljuk, hogy tartsanak világkonferenciát a keresztyén egyházak és vallásos szervezetek azért, hogy minél gyorsabban véget lehessen vetni a háborúnak Vietnamban és helyre lehessen állítani a békét és a függetlenséget’’. Küldötteink Péter-Pál hetében tartunk, de itt még most is havas hegycsúcsok szegik be a látóhatárt. Alattunk a Genfi-tó tükre, rajta vidám kis hajók úszkálnak nagy svájci zászlókkal. Egy árnyas parkban a híres írónő, Madame de Stael egykori kastélya áll. Körülötte jijabb épületek, egy modern, ötszögletű, üvegfalú előadóterem, és a nagyszerűen felszerelt könyvtár. Ez BOSSEY, az Egyházak Világtanácsának tanulmányi központja. Eszményi környezet nemzetközi konferenciák számára. Most is hetvenöt meghívott résztvevő konferenciázik itt, Férfiak és nők, hirtelenszőke északiak, kreolbőrű latinamerikaiak, fekete afrikaiak, japán és indus arcok hajolnak jegyzeteik fölé. Fejükön fülhallgató, mert minden előadást vagy felszólalást egyidejű fordításban lehet hallgatni a három hivatalos nyelven, angolul, németül és franciául. A konferencia témája: Megbékélés és nemzetközi igazságosság. A különböző ideológiájú nemzetek közötti békés együttélésre biztató jelek mutatkoznak. Ezzel egyidejűleg viszont új, világméretű feszültség körvonalai bontakoznak ki: az iparilag fejlett „gazdag” országok és a gazdaságilag fejletlen „szegény” népek közötti szakadék. Miközben a rohamos technikai fejlődés a „gazdag” országok jólétét tovább növeli, a „szegény” népek helyzetét még súlyosbítja, hogy a világ népességének évezredünk végére számított megduplázódása elsősorban a szegény országok népességét duzzasztja fel. A múlt esztendei genfi EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM világkonferencia már ráhelyezte ezt a gondot a keresztyén világ lelkiismeretére. Most a résztvevők, egyházi vezetők, teológiai professzorok, lelkészek, gazdasági szakértők és szociológusok konkrét kérdésekről hallgattak előadásokat, és e témakörben folytattak megbeszéléseket. Milyen hitbeli alapról, milyen forrásból, és milyen formában lehet a fejletlen országokat segélyezni, termelésre nevelni, a világ gazdasági életének pozitív tényezőjévé tenni, s ezzel egyúttal a nemzetközi igazságosság és megbékélés alapjait művelni. A konferenciát az Egyházak Világtanácsa hívta össze 1967. június 26—30 között, és dr. L. S. Parmar indiai professzor, a Bossey-i ökumenikus Intézet helyettes igazgatója, vezette. Előadói: Paul Verghese (India), Tibor Men- de (Franciaország), Max Kohnstamm (Hollandia), Lu- dek Urban marxista profesz- szor (Csehszlovákia). A tanulmányi csoportok vezetői: de Lange közgazdász (Hollandia), Lochmann teológiai professzor (Csehszlovákia), Ka- refa Smart asszony (Sierra Leone) és Nottingham (USA). Magyarországról a két meghívott résztvevő: dr. Nagy Gyula az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja, és Virágh Gyula budapesti lelkész, tevékenyen résztvettek a konferencia munkájában és a munkacsoportok megbeszélésein. Különösen figyelmet keltettek dr. Nagy Gyula felszólalásai a kelet-európai országok teológiai gondolkodásáról, valamint a szociáleti- kai problémáknak az egyházi élet minden szintjén való megtárgyalásáról (teológusképzésben, lelkészi munkaközösségekben, gyülekezeti presbitériumokban). A konferencia határozatokat nem hozott, de igen szükséges és nagyjövőjű tanulmányi munkát folytatott. Ezen túlmenően széleskörű baráti kapcsolatok kiépítésére nyújtott lehetőséget. E beszélgetések során többen kifejezték érdeklődésüket hazánk és népünk új élete, protestáns egyházaink nemzetközi szolgálata iránt. Reméljük, hogy többen lesznek majd közülük szívesen látott vendégek hazánkban. A konferencia után Géniben Vladimir püspök, a Moszkvai Patriarchátusnak az EVT-hez kiküldött állandó képviselője, fogadást adott a szocialista országok egyházi képviselőinek tiszteletére. A baráti hangulatú együttléten pohárköszöntőt mondott Nicolas bánáti metropolita és dr. Nagy Gyula dékán, valamint a vendéglátó házigazdái Vladimir püspök. Amikor a konferencia eredményeit summázom, Paul Verghese szavait kell idéznem: „Ha a keresztyén szere- tetről nemcsak beszélni akarunk, akkor tudnunk kell a módját is, hogyan lehetünk egymás javára!” Ezen a téren léptünk előbbre ezen a konferencián. Virágh Gyula SVÉDORSZÁG A stockholmi Oscar «gyházközség előadó termében a magyarnyelvű gyülekezet jubileumi estet rendezett, amelyen a megnyitó beszédet Ljunberg Helge stockholmi püspök tartotta. A magyar- nyelvű gyülekezet s a svédországi magyar evangélikus- ság életéről vetített képekkel Koltai Rezső lelkész számolt be. Az Egyházak Világtanácsa tanulmányi központja Bossey ban \
