Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-01-22 / 4. szám
KP. BERM. BP. 12, Egyházunk élet'e és az új törvénykönyv n teológia és az egyház szolgálata EGYHÁZUNK MAI ÉLETÉT a teológia és a gyakorlat dinamikus egysége jellemzi. Nem mindig volt ez így. Az idősebb nemzedék jól emlékszik azokra az időkre, amikor a fiatal lelkészeket nem egyszer azzal fogadták a gyülekezeti lelkészek, hogy ha jó gyakorlati munkát akarnak végezni a gyülekezetekben, akkor felejtsék el minél előbb mindazt, amit a teológián tanultak. Ez a feszültség a teológia és az egyházi gyakorlat között kétoldalú volt. Nemcsak arra vezethető vissza, hogy a lelkészek között sokan idegenkedtek mindennemű teológiától, hanem arra is, hogy a teológia sokszor távol állt az egyházi élet realitásaitól. A lelkészek pedig nem akarták gyakorlatukat az ilyen teológia elvi irányítása alá rendelni. HAZÁNK FELSZABADULÁSA UTÁN az utolsó húsz évben lényegesen megváltozott a helyzet. Egyházunknak új utat kellett keresnie, és kipróbálatlan úton kellett járnia. Elvileg magától értetődőnek látszott, hogy egyháznak kell lennünk a szocializmusban, de hogy az mit jelent a gyakorlatban, annak eldöntésére kevés volt a gyakorlati tapasztalat, a lelkipásztori bölcsesség, az egyházvezetési rutin, és a múltból áthozott egyházjogi formákban való jártasság. Az új és mindig tovább alakuló helyzet reális felmérése mellett nélkülözhetetlen volt az Isten igéjén alapuló mélyreható teológiai eszmélkedés. Még a teológiai formulákat sem lehetett ismételni. Előre és visszafelé nézve is minden döntésünket és lépésünket gondos teológiai elemzéssel kellett Isten igéjének a mértéke alá helyeznünk. Ebből következett, hogy teológiánk középponti kérdésévé lett egyházunk helye, feladata és szolgálata népünk és az emberiség mai életében, és viszont elképzelhetetlennek tartjuk az egyház szolgálatát alapos teológiai munka nélkül, így nőtt össze mai egyházi életünkben a teológia és a gyakorlat. HÍVEN TÜKRÖZI EGYHAZUNK mai életének ezt a jellemző vonását az a tény, hogy új törvénykönyvünkben első helyen áll egy törvény, amely teológiai alapon fogalmazza meg egyházi törvényeink irányító elveit. Ma már nem érzünk ellentétet a teológia és az egyházjog között. Sőt, az igazi teológia egyik próbakövének tekintjük azt, hogy alkalmazható-e az egyház valóságos életére, amely nem lehet meg egyházjog nélkül. Az egyházjog próbaköve pedig az, hogy tudja-e magába foglalni és realizálni a helyes teológiai felismeréseket. Már az állammal 1948-ban kötött egyezményben, de még inkább az 1952—1953-as zsinati törvényeinkben megnyilvánul a törekvés a teológiai megalapozásra. Most egyházjogunk teológiai alapvetését összegyűjtve és teljes egésszé kiépítve állítottuk valamennyi törvényünk elé az első törvényben. Ez tartalmilag egyezik azzal, amit zsinatunk megnyitó ülésén az Ünnepélyes Nyilatkozatban jelentettünk ki. De az alapelvek tételes megfogalmazását és törvénybefoglalását is szükségesnek tartottuk, hogy az egyes törvények használata és alkalmazása közben világos útmutatásul szolgáljon. AZ EGYHÁZ GYAKORLATÁT mindig döntő módon határozza meg az, hogy az egyház hogyan vélekedik önmagáról. Ezért évtizedek óta a teológiai munka középpontjában áll az egyház önértelmezésének kérdése. Régebben főként arra igyekeztek feleletet adni, hogy mi az egyház helyes meghatározása, mi különbözteti meg az egyházat a világtól, mi az egyház ismertető jele, kik az egyház tagjai stb. Viszont ma alapvető felismerésünk az, hogy az egyház csak mint szolgáló egyház élhet a szocializmusban és a mai világban. Nem az a fő kérdésünk tehát, hogy mi az egyház, hanem az, hegy mi az egyház feladata és szolgálata ma. Ezért az első törvény a lehető legrövidebben és egyszerűbben határozza meg egyházunk lényegét: „A magyarországi evangélikus egyház a Magyarországon élő evangélikusok közössége.” Ezután a hangsúlyt egészen az egyház szolgálatának a leírására tesszük. Az első törvény lényegileg nem is más, mint a szolgáló egyház teológiájának alkalmazása egyházunk jogi struktúrájára. Mert az egyház lényege a szolgálat: az egyház a szolgálatban él, és csak addig él, ameddig szolgál. Ezt így alkalmazza a második paragrafus egyházunkra: „A Magyarországi Evangélikus Egyház Jézus Krisztustól kapott szolgálatának tekinti, hogy Isten igéjét tisztán és igazán hirdesse, a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltassa ki és a szeretetet Krisztus tanítása és példája szerint gyakorolja, ezért minden munkáját, egész szervezetét és teljes anyagi erejét erre a szolgálatra szánja.” VILÁGOSAN BONTAKOZIK KI EBBŐL egyházunk mai szolgálatának dinamikus kettőssége. Egyfelől elsőrendű szolgálatunknak tekintjük, hogy Isten igéjét tisztán és igazán hirdessük és a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltassuk ki. Ebből a szolgálatból él, és ezért a szolgálatért van az egyházunk a világban. Másfelől az ige szolgálatához szorosan hozzátartozónak tekintjük a szeretet gyakorlását is a személyes szeretetszolgálattól az intézményes diakónián át népünk és az emberiség nagytávlatú szolgálatáig: úgy, ahogyan ezt Jézus Krisztus tanítása és példája megköveteli tőlünk. Törvény- könyvünk következetesen érvényesíti az egyház szolgálatának ezt a kettősségét és ezzel a Szentirás vonalában áll, amelyben egyetlen szó, a „diakónia” jelöli az evangélium békéltető szolgálatát és a szeretet szolgálatát. Egyházunk legfőbb mai feladatának érezzük, hogy ezt a kettős szolgálatát, amelyet teológiánk megfogalmazott és törvénykönyvünk rendszerbe foglalt: az evangélium és a szeretet szolgálatát teljesen betöltse. Dr. Prőhle Károly Az egyház Ura előtt állva D. dr. Vető Lajos püspök zsinati elnöki zárószava Mielőtt zsinatunk befejeződnék, engedjék meg, hogy legalább röviden visszapillantást tegyek mostani valóban törvényalkotó zsinatunk munkájára. Ehhez történeti idői perspektívával még nem rendelkezünk ugyan, de mégis lehet, szükséges és érdemes is átgondolni tegnapi és mai zsinati munkánk lefolyását, annak kiemelkedő mozzanatait és eredményeit. Az első mozzanat, mely nyilván mindnyájunk számára nagyon emlékezetes marad, zsinatunk ünnepélyes alakuló ülése. Erről két részben lehet szólni. Első helyre tenném azokat a nagyon tartalmas és értékes beszédeket, melyeket országos felügyelőnk zsinati elnöki minőségében, Prantner József miniszter, és dr. Bartha Tibor püspök pedig üdvözletképpen mondottak el. Mindegyik beszéd megérdemli, hogy külön-külön részletesen foglalkozzon velük egyházi sajtónk és közvéleményünk. Mindhárom beszédből nagyon szívesen tudnék sokat idézni, annyira tanulságosak és jelentősek. Hálásak vagyunk Mihályfi Ernő felügyelő úrnak azért, hogy olyan behatóan méltatta a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusán az egyházakkal kapcsolatban elhangzott nagyon fontos nyilatkozatokat, s mindnyájunk nevében és egyetértésével kijelentette, hogy Kádár János és Kállai Gyula állásfoglalásaival nemcsak egyetértünk, hanem a nemzeti egység részeiként valamennyien együtt dolgozunk közös nagy céljaink megvalósításán. Prófétai látásra emelkedő megállapításnak tekinthetjük beszédének azt a mondatát, hogy egyházunk harmonikus élete, a szocializmust építő magyar társadalomban világtörténelmi példának is számít melynek nemzetközi jelentősége és hatása is van, mivel történelmi példa vagyunk arra, hogy hogyan élhet az egyház szabaIMÁDKOZZUNK Urunk, Istenünk! Imádunk Téged, mert szereteted hosszútűrő. Elhalmoztál bennünket szereteted jeleivel, mielőtt mi bármit is tehettünk volna érted. Szeretetedbe fogadtál minket, pedig nem sok szeretetre méltó van bennünk. Szerete- tedet most sem vonod meg tőlünk, pedig mi azt hálátlansággal viszonoztuk. Sok képességgel indítottál minket az életbe, s ezekkel mégsem a Te céljaidat szolgáltuk. Emberek közösségébe, oltalmába helyeztél bennünket, s mi mégis a magunk hasznát kerestük. Egyházadba iktattál minket, s mi mégis béna tagok vagyunk a gyülekezet testében. Világosságot derítettél életünkre igéddel, s mi mégsem éltünk aszerint. Kegyelmed eszközeivel bűnbocsánatot adtál, s mi mégis a mány egyes kritikai megjegyzése ellenére sem volt mellőzött munkánk során, hanem nagyon is nagy és nélkülözhetetlen segítségünk, s nagyon hálásaknak kell lennünk dr. Ottlyk Ernő professzornak, aki a zsinati előkészítő munka jogi részét állandóan a kezében tartotta s mindenekelőtt dr. Bothár Vilmossal és dr. Mihály Dezsővel együtt nagyon lelkesen s valódi szakértelemmel törekedett arra, hogy törvényeink jogászilag is korszerűek és jók legyenek. — Az előadói előterjesztések s a felszólalások is igen magas- színvonalúak voltak, egyházunk szeretete, mély felelősségtudat hatotta ' át őket, s megérdemlik, hogy jegyzőkönyvünkben részletesen meg- örökíttessenek s később is ta- nulmányoztassanak. A zsinati atyáknak hálásak vagyunk azért, hogy hűségesen és odaadással vettek részt a zsinat munkájában. De gondolnunk kell mindazokra is, akik nincsenek köztünk, s mégis jó munkát végeztek zsinatunk munkájának, törvényalkotásunknak az előkészítésében. Köszönjük a leiké- szi munkaközösségeknek, a munkaközösségeket vezető espereseknek, s egyáltalán a lelkészeknek, de a felügyelőknek is a sokszor aprólékos, de mindig egyházunk s népünk szeretetéről tanúskodó észrevételeit és javaslatait. Gondolom, a mai egyházi nemzedéknek mindig örömet fog szerezni, ha legalább egy-két olyan szót is talál törvényünkben, mely az ő javaslata alapján került oda. Köszönjük mindazok munkáját is, akik zsinatunk külső, adminisztratív lebonyolítását végezték és végzik, a zsinati gazdának, a jegyzőknek, a gyorsíróknak és magnósoknak, valamint a karszalagos teológus diákoknak rendezői jó és ügyes szolgálatukat. Ez tette lehetővé zsinatunk épületes és zavartalan lefolyását és menetét. Zsinatunk legvégén az egyház Ura előtt állunk meg csönd, ben s hálás szeretettel. Köszönjük, hogy felbuzdított s alkalmasakká tett minket erre a fontos szolgálatra is, s hogy megáldotta zsinatunkat jó eredményekkel, testvéri és baráti lel- külettel, munkakészséggel, s főleg MAGÁVAL AZ ÜJ TÖRVÉNYKÖNYVVEL! Testvéreim, egyházunk népe, lelkészek, presbiterek, felügyelők: az Ö nevében s iránta érzett mélységes hálával vegyük kezünkbe majd az új törvénykönyvet, s folytassuk szolgálatunkat még nagyobb odaadással, szeretettel és bizalommal, a ránk bízottak és egész népünk s minden nép javára-békéjére s a béke Istenének dicsőségére. fl pápa nem vállal közösséget SpellmaiHtal Mielőtt zsinatunk befejeződnék, engedjék meg, hogy leg- hogy „kormányunk a kong- alább röviden visszapillantást tegyek mostani valóban tör- resszus határozata szerint tovább folytatja kipróbált egyházpolitikáját s továbbra is biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadságot és az egyházak szabad működését, ami lehetőséget ad a még szilárdabb nemzeti egység építésére, ahol nem hívők és hívők alkotó hazaszeretettel együtt munkálkodhatnak népünk javára, az emberiség nagy családjának hasznára.” Ha eddig így és ilyen szellemben munkálkodtunk, ígérjük, hogy ez új törvényeink birtokában még inkább így lesz, s ezzel az ígérettel köszönjük meg államunknak, hogy lehetővé tették zsinatunk megtartását és első új és egységes törvény- könyvünk megalkotását. Dr. Bartha Tibor püspöknek a testvér református egyház és a többi ökumenikus tagegyház nevében elmondott köszöntő szavait méltán jutalmazta lelkes tapssal zsinatunk. Nemcsak tanulságos volt mindaz, amit közös erőfeszítéseinkről s azok jó eredményéről mondott, hanem egyben hatásos kifejezése volt annak is, hogy lényeges egy- házakközi kérdésekről, így a rosszhírű reverzálisokról testvéri módon egyformán gondolkodunk. Magát szoros értelemben vett zsinati munkánkat méltatva, meg kell köszönnünk D. Káldy Zoltán püspök isten- tiszteleti igehirdetését, mely ragyogó világossággal mutatott rá arra a bibliai alapra, melyen egész törvénykönyvünk teológiailag nyugszik. Nem is csoda, ha mind az ünnepélyes nyilatkozatban, mind a vietnami béke érdekében hozott határozatunkban, s szintúgy az egyes törvényekben kristálytiszta teológia érvényesül, hiszen Káldy Zoltán különösen is őrködött zsinatelőkészítő munkánk teológiai kifogástalanságán, amiben nagy segítségünkre voltak teológiai akadémiánk profesz- szorai is, mindenek előtt dr. Prőhle Károly. — A jogtudoD. Dr. Vető Lajos püspök dón a szocializmusban. — Prantner József elnök úrnak nagyon köszönjük bölcs elismerő szavait mindazért, amit egyházi vezető emberek és egyszerű hívek nemzetközi fórumokon és idehaza: nem hivő emberekkel együtt tesznek a békés egymás mellett élésért, a világ békéjéért s az agresszív imperializmus ellen. Jól esett hallanunk Prantner elnök úrnak a IX. Pártkongresszusnak az egyházzal és a vallásos hívekkel kapcsolatos kijelentéseit is, nevezetesen, régiek maradtunk. Időt és lehetőséget adtál az újrakezdéshez, s mi mégis eljátszottuk ezeket. Te közeledtél hozzánk, s mi eltávolodunk Tőled. Megérdemeltük haragodat, s Te mégis Krisztusra hárítottad ítéletünket, mert nem akarod, hogy egy is elvesszen közülünk. Bocsásd meg, hogy olyan kevés van bennünk a hosszútűrő szeretetből. Bocsásd meg, hogy sérelmeinken keresztül nézünk a világra és embertársainkra. Bocsásd meg, hogy felháborodásunkban elfeledkezünk Terólad és embertársunk emberül. Pál pápa nem vallja Spellman amerikai bíborosnak azt az álláspontját, hogy fokozni kell Vietnamban az amerikai agressziót. A Vatikán egyik magasrangú képviselője kijelentette december 27-én, hogy Spellman „nem a pápa és nem az egyház (katolikus) nevében beszélt.” Pál pápa — szerinte — azon a véleményen van, hogy „a béketárgyalás és nem a katonai győzelem ... vezet el a háború befejezéséhez.” voltáról. Bocsásd meg, hogy ha valakit is ellenségünknek tartunk, s kára és halála árán akarunk élni. Bocsásd meg, hogy a rossz tapasztalatok megbénítják segítőkészségünket, s elveszik békeakaratunk őszinteségét. Bocsásd meg, hogy nem tudunk reménységgel tekinteni egymásra. Urunk! Teremts újjá bennünket, hogy a magunk természete helyett a Te természeted, a hosszútűrő szeretet uralkodjék szavainkon és tetteinken. Add, hogy ennek a szeretetnek eszközeivé lehessünk, hogy így rajtunk keresztül is több lehetősége lehessen a sokat szenvedő emberiségnek a megoldásra, kibontakozásra és békére. Add, hogy a halált szolgáló gyűlölet helyett a mindenen keresztül kitartó szeretet által az élet szolgáivá lehessünk. Ámen. Hammurabbi kódexénél régebbit találtak Eddig Hammurabbi törvény- könyvét tartották a legrégebbinek a tudósok. A Krisztus születése előtt 1728—1688-ig élt Hammurabbi az óbabilo- niai birodalomnak volt első nagy uralkodója és az ő nevéhez fűződik annak a törvénykönyvnek a megalkotása, amely egészen Krisztus születéséig meghatározta a Közel- kelet polgári (és állami törvényeit. Miután 1947-ben már fölfedezték a Lipit—Istár-Kó- dexet, amely 150 évvel korábbi, mint a Hammurabbi-Kó- dex, 1952-ben a sumér király, Ur-Nammu törvénykönyvének a töredékét találták meg, aki viszont 300 éVvel élt Hammurabbi előtt. Jellemzője ennek a kódexnek, hogy a szemat- szemért elve nem szerepel benne, mint a későbi Ham- murabbi-féle törvényekben és a hatása alatt keletkezett többi közelkeleti törvényekben. » f 4
