Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-07-23 / 30. szám

KP. BERM. BP. 72 Létbiztonság, európai biztonság Egységben es agresszió ellen Az uj országgyűlés első munkaülésszaka nagy lendülettel fogott neki népünk új feladatainak megoldásához. Korábban is i-Ík * esett rn“r arról, hogy gazdasági életünket új, megfele- l0“? formák közt kell továbbfejlesztenünk. A múlt heti ország- gyűlésen azonban már teljes világossággal rajzolódtak ki a gazdasági újítások körvonalai. FOCK JENŐ a minisztertanács jelentését egyszerű s nagyon érthető szavakkal terjesztette elő. Olyan gazdasági újításokra kerül sor, amelyek voltaképpen a legtermészetesebbek és legésszerűbbek. Például hogy olyat gyártsunk és termeljünk, amire szükség van, s annyiért adjuk termelvényeinket, amennyibe azok előállítása s a vevőkhöz juttatása kerül. Azok kapjanak nyereséget, akik jól dolgoznak. Ne kapjanak nyereséget azok, akik nem dolgoznak jól. És így tovább. Lapunk minden olvasója nyilván öjömmel olvasta, hallotta mindazt, ami az országgyűlésen elhangzott. Bizonyára jólesően hallottuk mindnyájan, hogy a gazdasági újítások cél­ja jólétünk emelése, vagyis az ember, a népünk érdekében tör­ténik. A minisztertanács elnökének azokat a szavait, amelyek e tekintetben máris tényekre mutattak rá, az országgyűlés nagy tapssal jutalmazta. Például, hogy a természetes szaporodás az elmúlt évek mélypontjáról, ha lassan is, de most már egyenle­tesen fölfelé emelkedik. Vagy hogy a munkanélküliség rettene­tes gondjától nekünk nem kell félnünk, mert mindenkinek, aki dolgozni akar, lesz munkája, kenyere ebben az országban. Azt is örömmel hallottuk, amit a fiatalságról hallottunk, s hogy a falun az öregek már hatvanéves korukban nyugalomba vonul­hatnak, s helyüket egyre inkább a fiatalok váltják fel. A rendkívül sok és alapos hozzászólás minden oldalról megvilágította az új gazdálkodási rendszer feladatait és kér­déseit. Amit NYERS REZSŐ, SZURDI ISTVÁN belkereskedel­mi miniszter és dr. KOROM MIHÁLY igazságügyminiszter mondott, nagyon világosan oszlatta el azokat a félreértéseket, amelyek az új gazdálkodási módszerrel kapcsolatban imitt- amott lábra kaptak. Különösen tetszett az országgyűlésnek, de a hazai közvéleménynek is az, amit több hozzászólás hangoz­tatott: a jó elgondolás megvalósításához jó munkára, tisztesség­re, becsületre, röviden erkölcsi erőkre van szükség. Már a mi­nisztertanács jelentésében is szó volt a vallásos hívőkről jó ér­telemben. BERESZTŐCZY MIKLÓS dr. képviselő, r. kát. lel­kész nagy tetszéssel fogadott felszólalása világossá tette, hogy az új gazdálkodási rendszerben a vallásos emberek nem lehet­nek közömbös nézők, hanem minden becsületes dolgozó ember­rel együtt kell nekik is fáradozniuk jobb életünk továbbépíté­sének a felelős munkájában. A Hazafias Népfrontnak a válasz­tások alkalmával gyakran hangzott igazságai szólaltak meg új formában konkrét feladatokkal kapcsolatban. Érdemes Beresz- tóczy Miklós beszédének néhány legfőbb mondatát újra, itt is elolvasnunk. Azt mondotta ez a kiváló, haladó papképviselő: ,.Bármilyen emberi tevékenység, tehát gazdasági terveink meg­valósítása is csak akkor lesz valóban eredményes, ha két té­nyező együttesen érvényesül: a szakértelem és a szakértelem megnyilvánulásait egyenesben tartó erkölcsi öntudat. Lehet valaki bármely szakma bármilyen kiváló művelője, nem ér tudása a közösség szempontjából semmit, nem lesz a társada­lom hasznos tagja sohasem, ha tudása nem párosul a legkomo­lyabb erkölcsi öntudattal, becsületérzéssel, emberséggel, közös­ségi szellemmel, embertársainak szeretetével, önfeláldozással, áldozatkészséggel. Miniszter vagy bolti eladó, gazdasági vezető vagy téesz brigádtag egyaránt rendelkezzék a munkájához szükséges legnagyobb szakmai tudással. Ez elengedhetetlen. De csapnivaló ember lesz bármelyik, ha szakmai tudása mellett csaló, sikkasztó, közösséget károsító, embertársain uralkodó és azokat kihasználó, jellemtelen és antihumánus. Haszontalan lenne éppúgy, mintha az eset fordítva adódnék: a jámbor, be­csületes, akár templomos ember is, mit sem érne, ha kellő tu­dás és szakértelem nélkül végezné munkáját, azokat a felada­tokat, amelyek — ilyen vagy olyan formában, de végső soron — mindnyájunkat érintenek, mert a közösség dolgai.” Az országgyűlés minden tagja helyesléssel fogadta ezeket a szavakat. Mi evangélikus keresztyén hívő emberek is a magun­kévá tesszük őket, s buzgón imádkozunk azért, hogy ez az er- kölcsiség töltsön el egyre inkább mindnyájunkat, minden hívőt s a nem vallásos embereket is népünk java és jövője érdeké­ben. így lesz alapja és ereje földi létbiztonságunknak, aminek a hiánya olyan gyötrelmes még a vallásos hívő ember számára is. És így fogunk tudni tenni még többet népünk s az emberi­ség békéjének védelme és biztosítása érdekében is. EZ A KETTŐ, a biztos mindennapi kenyér és a földi béke összetartoznak. Közelebbről fontos tartozékuk az európai béke, amelyet most ismét több veszély fenyeget. Fenyegeti az is, ami Vietnamban történik. Az is, amit ‘Közel-keleten váltott ki az izraeli agresszió. Az is, ahogyan Nyugat-Németország vezető politikusai gondolkodnak. Országgyűlésünk nem foglalkozha­tott úgy gazdasági életünk békés építésének a tervezgetésével, hogy ne vette volna szemügyre békénknek ezeket a veszélyeit, s ne szállt volna síkra ellenük. Adja Isten, hogy országgyűlé­sünknek ez a határozott állásfoglalása a békeszerető népek és egyes emberek nagy családjának a béketörekvéseit erősítse s mielőbbi teljes győzelemre segítse. Dr. Vető Lajos Finn —magyar barátsági hét A Hazafias Népfront szervezésében 360-an indultak el hazánkból Finnországba, hogy ott egy hetet töltsenek a test­vérnép megismerésének jegyében. A csoportban, amely e hó 17-én indult útnak, két evangélikus lelkész is van: Kökény Elek rákospalotai és Virágh Gyula pesterzsébeti lelkész. Négy napon keresztül — jú­lius 6—9 között — nagy nem.- zetközi találkozó színhelye volt a stockholmi Folkethus („nép­ház”) kongresszusi terme. Itt tartotta ülését a VIETNAM- VILÁGKONFERENCIA. Közel 500 résztvevő volt jelen több mint 50 országból. Azért jöttek el, hogy tiltakozzanak az ame­rikaiak vietnami agressziója ellen és megvizsgálják, mikép­pen tudnának közreműködni a vietnami háború befejezéséért, továbbá Vietnam békéjének, függetlenségének és szabadsá­gának biztosításáért. Alig van napjainkban még egy olyan nemzetközi konfe­rencia, ahol olyan imponáló egység alakult volna ki, mint Stockholmban ezen a konfe­rencián. Amikor a záróülésen szavazásra került a sor a kon­ferencia „felhívásá”-nak elfo­gadására, a majdnem félezer részvevőből mindössze négy személy szavazott „nem”-mel és csupán hárman tartózkod­tak a szavazástól. Az agresszió elítélésében egység nyilatkozott meg a kü­lönböző békeszervezetek kö­zött. Ez volt az első eset, hogy nem pusztán a Béke-Világta- nács, hanem számos más béke­mozgalom egységesen lépett fel a világ békéjét is veszé­lyeztető vietnami háború el­len. Eddig nem egyszer történt meg, hogy a különféle béke­szervezetek a világon nem tud­tak egységes állásfoglalásra el­jutni a nemzetközi élet kér­dései között. Most 22 nemzet­közi szervezet képviseltette magát és fogott össze Vietnam békéjéért. A Béke-Világtanács képviselői mellett ott voltak többek között a „Leszerelésért és Békéért küzdő Nemzetközi Szövetség”, a Nemzetközi Ba­rátság és Megbékélés”, a „Ke­resztyén Békekonferencia”, a „Nemzetközi Békeiroda”, a „Pax Christi”, az „Európai Ka­tolikus Keresztyének Berlini Konferenciája” stb. kiküldöt­tei. Egység jött létre a keleti és nyugati, északi és déli orszá­gokból érkezett delegátusok között. Mind az öt világrész képviseltette magát ezen a konferencián. A Szovjetunió­ból éppen úgy eljöttek, mint az Észak-amerikai Egyesült Államokból, Brazíliából csak­úgy, mint a Német Szövetségi Köztársaságból, Nigériából ép­pen úgy, mint Izraelből stb. A különböző világrészekből jött delegátusok más-más oldalról közelítették meg a súlyos viet­nami problémát és gyakran szenvedélyes viták is alakul­tak kj, de végül megszületett az agresszió ellen az az egy­ség, amely annyira szükséges. Ez az egység kifejezésre ju­tott a keresztyének és nem-ke­resztyének között is. Számosán voltak jelen, akik különböző keresztyén felekezetekhez tar­toznak, mások viszont nem tartanak kapcsolatot az egyhá­zakkal. A kétségtelenül fenn­álló világnézeti különbözőség nem akadályozta őket, hogy egymásra találjanak és egysé- I gesen lépjenek fel a vietnami háború azonnali befejezéséért és egy sokat szenvedett nép függetlenségének biztosítá­sáért. Nyilvánvalóvá lett Stock­holmban a különböző feleke­zetekhez tartozó keresztyén de­legátusok egysége is. Az evan­gélikus Niemöller és Kloppen- burg, az ortodox Juvenali püs­pök, a róm. katolikus Boulier abbé és a kvéker Homer Jack egyetértettek az amerikai ag­resszió elítélésében és a viet­nami háború azonnali befeje­zésének szükségességében. Egységesen foglalt állást a stockholmi konferencia abban, hogy Észak-Vietnam bombázá­sát azonnal meg kell szüntet­ni, az amerikai csapatokat vissza kell vonni, a katonai támaszpontokat meg kell szün­tetni és biztosítani kell a viet­nami népnek, hogy rendezze saját ügyeit a függetlenség, a demokrácia, a béke alapján vagyis a genfi egyezmények és Dél-Vietnam népeinek alapve­tő érdekeit képviselő Nemzeti Felszabadítási Front program­ja szerint. Ehhez az egységes állásfog­laláshoz a stockholmi Vietnam Világkonferencia nem felületes „szólamok” és nem is „indu­latok” alapján jutott el, ha­nem nagyon körültekintő, ala­pos és lelkiismeretes elemző munka nyomán. Nyolc bizott­ságban más-más oldalról vizs­gálták meg a vietnami háború problémáját. Az egyik bizott­ság a nemzetközi jog, a másik tömegpusztító fegyverek és i népirtás, a harmadik a „hamis és reális békekezdeményezé­sek” stb. szempontjából. Egy­más után szólaltak meg a bi­zottságokban azok, akik két- szer-háromszor voltak Viet­namban a most folyó háború alatt és mint szemtanúk mon­dották el borzalmas tapaszta­lataikat. Tömegével kerültek a bizottsági asztalokra eredeti fényképek szétroncsolt gyer­mekekről, asszonyokról és fér­fiakról, agyonbombázott kór­házakról, iskolákról és családi otthonokról. Voltak, akik a fel­robbantott bombák szilánkjait tették a konferencia részvevői elé és magyarázták el, hogy a különböző fajtájú bombák mi­lyen iszonyatos pusztítást vé­geznek a vietnami nép között. E közben mondotta dr. Benja­min Spoek neves amerikai gyermekorvos: „Szégyelljük, hogy az Egyesült Államok ilyen igazságtalan, törvényte­len háborút indított a vietna­mi nép ellen.” És éppen a lá­tottak és hallottak alapján fo-> gadta el a konferencia a világ népeihez intézett felhívásnak ezt a súlyos mondatát is: „Az amerikai eszkaláció Vietnam­ban ma már nem egyéb, mint népirtás.” Az egységesen elfogadott „felhívás” ezt is mondja: „Vál­laljuk mi, különböző országok­ból érkezett, különböző meg­győződésű és hitű férfiak és nők, hogy közösen munkálko­dunk, fokozzuk erőfeszítésein­ket minden országban és nem­zetközi méretekben egyaránt, egyre nagyobb méretű, egyre több akciót szervezve a Viet­nam elleni amerikai háborúval szemben, a vietnami nép bé­kéjéért, szabadságáért és füg­getlenségéért, a világ béké­jéért, az emberiség jövőjéért”. Ugyancsak az egység jegyé­ben született az a döntés, hogy a konferencia elhatározta az értekezlet munkáját folytató stockholmi bizottság felállítá­sát. Tagjai egyelőre a szervező bizottságban részt vevő szemé­lyiségek, de a bizottság nyitva áll minden olyan szervezet előtt, amely a konferencia ál­tal kinyilvánított célokért küzd. Azt is egységesen határozta el a konferencia, hogy a genfi egyezmény aláírásának év­fordulóján, július 20-án világ­napot rendez a vietnami ag­resszió elleni tüntetésekkel. A konferencia abban a re­ményben zárult, hogy munká­ja nem volt hiábavaló és an­nak eredményei meg fognak mutatkozni a nemzetközi élet­ben, D. Káldy Zoltán a Szovjetunióba utazott D. Káldy Zoltán utljet* SŐiárten monbía SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 9. VASÁRNAP 1 Kor 10,13 Isten azért kísérti meg híveit, mert jó és irgalmas hozzájuk és nem akarja, hogy a nyugodt és zavartalan élet lustává, a bajok és nehézségek pedig kétségbeesettekké tegyék őket. A kereszt neveli a testet és nem engedi uralkodni a leiken. Az örökös gond és aggodalom pedig kétségekbe taszítaná az em­bert. Ezért egyenlíti ki Isten az ember életét, amelyben tehát váltakozik az aggodalom és vigasztalás, ahogyan Pál mondja 1 Kor 1013-ban: „...hű az Isten, aki nem hagy titeket fel­jebb kísértetni, mint elszenvedhetitek. Sőt a kísértéssel együtt a menekvést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” pm Nikodim moszkvai metro- polita meghívására D. Káldy Zoltán püspök feleségével együtt nyári szabadságát a Szovjetunióban tölti. A pi pökházaspár július 13-án a ferihegyi repülőtérről útnak indult. Ilii 11111111 i 111! 111! I! I! 11 IlililllJ 11:1 i i! I i I i 1111 i I i I! 1111111 i i III III! 1111111111111,11111 IMÁDKOZZUNK Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk! Hálát adunk kegyelmedért, amelyet naponként megújítasz rajtunk. Hálát adunk Jézus Krisztusért, Akit értünk küldtél erre a világra, hogy megváltónk és üdvözítőnk legyen. Künyörgünk, add nékünk Szentlelkedet, hogy soha el ne szakadjunk az igazi Szőlőtőtől, a mi Urunktól, hanem olyan szőlővesszők legyünk, amelyek jó gyümölcsöt terem­nek. Te tisztogass minket igéddel, simogató és dorgáló sza­vaddal, hogy megszabaduljunk bűneink, mulasztásaink ter­hétől. Te őrizz meg minket a hitetlenségtől és a szeretctlen- ségtől, hogy hitben és szeretetben munkálkodva dicsérhes­sünk Téged. Jól tudjuk Atyánk, hogy csak Te adsz nekünk életet és erőt arra, hogy tetszésedre éljünk. Könyörgünl:, őrizz meg minket ebben a földi életben az örök élet számára. Add, hogy minden lépésünket, gondola­tunkat és cselekedetünket kedved szerint tegyük. Add, hogy tudjuk szeretni a másik embert, a testvért, a felebarátot. Egyszülött Fiad szüntelen való szolgálata tanít minket erre. Könyörgünk, áldd meg egyházadat, gyülekezeteidet, né­pünket, ezt az egész világot megelégedéssel, békével. Amen. NÖVEKSZIK AZ EVANGÉLIKUSOK SZÁMA AUSZTRIÁBAN A svájci evangélikus sajtó- szolgálat jelentése szerint 20 százalékkal emelkedett az osztrák evangélikusok száma 1945 óta, a gyülekezetek száma pedig ugyanebben az időszak­ban 37 százalékkal lett több. 1945-ben az Evangélikus Egy­ház lélekszáma 342 000 volt 126 gyülekezetben. Ez a szám 410 000-re emelkedett, a gyü­lekezetek száma pedig 173-ra, ami megfelel az összlakosság 6 százalékának. A 47 új gyülekezetben új gyülekezeti épületekre szükség és 1953-tól 1966-ig 95 új egyházi épületet emeltek. A templomok mind ún. kis- templomok, befogadóképessé­gük 100 és 400 ülőhely között váltakozik. Ez az elgondolás rendkívül hasznosnak bizo­nyult, mert a kisebb templo­mokban sokkal könnyebben jön létre a személyes kapcso­lat a lelkész és a gyülekezet között, mint a nagy székesegy­házakban. Nem is szólva arról, hogy mennyivel könnyebb ezéknek a kis templomoknak a karbantartása! volt DR. BLAKE FŐTITKÁR AZ NDK-BAN Június 6. és 11. között hi- | vatalos látogatást tett Kelet- és Nyugat-Berlinben dr. Blake ökumenikus főtitkár. A láto­gatás jelentőségét fokozta, hogy dr. Blake főtitkár meg­beszélést folytatott az egy­házi ügyek államtitkárával, H. Seigewasserral és a Német Demokratikus Köztársaság külügyi parlamenti felelősé­vel, G. Göttinggel. A megbe­szélésen részt vett W. Pabst egyházfőtanácsos is.

Next

/
Thumbnails
Contents