Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-07-09 / 28. szám

A REFORMÁCIÓ MA Dt*. Offh/k Eruo püspök Munkássága Dr. Ottlyk Ernőnek, az Északi Evangélikus Egyház- kerület most megválasztott püspökének életútja egyházi szolgálata, tudományos mun­kássága, egyéb tevékenysége olyan szerteágazó, hogy az alábbiakban csak a leglénye­gesebbeket tudjuk megemlí­teni. 1918-ban született, Miskol­con. Teológiai tanulmányait az Evangélikus Hittudományi Karon, Sopronban, 1940-ben fejezte be kitűnő eredmény­nyel. 1940 júniusában avatták lelkésszé. 1940—41-ben a hallei egye­tem teológiai fakultásán ta­nult. 1942-ben a debreceni egyetem bölcsészkarán a filo­zófia doktorává avatták. 1943- ban az egri gyülekezet hívta meg egyhangúan lelkészévé. A háborús eseményeket egri lelkészi szolgálati helyén vé­szelte át és itt is érte ha­zánk felszabadulása. 1946-ban a debreceni egyetem jogi ka­ra a jogtudományok doktorá­vá avatta. 1947-ben az amcti, majd 1948-ban a sajókazai gyülekezet választotta meg lelkészéül. 1949-ben az Evan­gélikus Hittudományi Kar avatta a teológia doktorává és így — egyházunkban egyedülálló módon — három doktori címet mondhat ma­gáénak. Ugyancsak 1949-ben, a hegyaljai egyházmegye al- esperesévé választotta. 1950-ben az Evangélikus Teológiai Akadémián, előbb előadó (docens) lett, majd az Öli egyháztörténet-egyházjog pro­fesszora. 17 évet töltött a te­ológiai tudomány és az evan­gélikus lelkészképzés szolgá­latában. Egyházi cikkírói tevékeny­sége is számottevő: 1939 óta több mint ezer, különböző té­májú cikke, nagyobb tanul­mánya jelent meg. 1958-tól a Lelkipásztor című teológiai szál folyóirat felelős szerkesz­tője, az Evangélikus Élet és a Theológiai Szemle szerkesz­tőbizottsági tagja, és rendsze­res cikkírója. 1959-től 1963-ig, megszakí­tás nélkül, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja volt. 1965 óta a Magyarországi Egyházak ökumenikus Taná­csának főtitkára. Munkásságának külön feje­zetébe tartoznak külföldi út­jai. Ezekkel ápolta, tovább­fejlesztette evangélikus egy­házunk és, a hazai protestan­tizmus nemzetközi kapcsola­tait. Az 1964—66-os években je­lentős szerepe volt, mint egy­házjogi professzornak, a ma­gyarországi evangélikus egy­ház új törvénykönyvének a kidolgozásában és a különbö­ző egyházmegyékben tartott, ún. területi teológiai konfe­renciák munkájában. Érdemes feljegyeznünk könyveit is. A pedagógus Luther, Kassa, 1942. Az egyház története, Buda­pest, 1959, majd 1964. Istenszeretet — embersze­retet, Budapest, 1962. Hűség Istenhez és népünk­höz egyházunk történetében (magyar egyháztörténet), Bu­dapest, 1965. Előkészületben: A keresz- tyénség története, (egyetemes egyháztörténet), amely előre­láthatóan ebben az évben je­lenik meg. Dr. Ottlyk Ernő nüspök szolgálatának, tudományos munkásságának sokrétűsége, minden bizonnyá! tovább gaz­dagítja majd egész evangé­likus egyházunk életét, szol­gálatát. V. J. A SPANYOL PROTESTÁNSOK CSALÓDÁSA Nagyot csalódtak Spanyol- országban a nemkatolikus ke­resztyének. Május közepén el­fogadta a madridi parlament az ún. „Protestáns Statútumot”, amely azonban alaposan meg­csonkítja Spanyolországban a vallásszabadságot és megfoszt­ja a protestánsokat olyan jo­goktól, amelyek csak a római katolikus államegyházat ille­tik meg. A parlament által elfoga­dott szöveg döntő pontokon tér el az eredeti tervezettől. A mintegy 30 000 protestáns, 5000 zsidó és 1000 mohame­dán attól fél most Spanyolor­szágban, hogy még az eddigi­hez képest is kevesebb jogo­kat fognak élvezni. A nem­katolikus felekezeteket nem ismeri el a törvény „egyház­ként”, hanem csak „egyesülé­seknek” nevezi. Ennek követ­keztében azokat a rendelke­zéseket tudják majd velük szemben alkalmazni, amikkel a világi egyesületeket irányít­ják Spanyolországban. Ide tartozik többek között a pénz­kezelés kérdése, a tagok név­jegyzékének a bemutatása, nem utolsósorban az a kikö­tés, hogy hatósági elismerte­téssel kell rendelkezniük. Ál­lamilag jegyzékbe kell foglal­ni a protestáns lelkészeket is, akiknek a működése elé kü­lönben is súlyos feltételeket szabtak. Az utóbbi időben hallgatólagosan elfogadott gyakorlattal ellentétben ez­után megint kötelezhetik a protestáns katonákat a kato­likus misék látogatására. * V Bennünket nem lepett meg a spanyol parlament döntése. Kezdettől fogva skeptikusak voltunk ebben a kérdésben, amint ez lapunk hasábjain az elmúlt másfél esztendőben ismételten hangot is kapott. A nyugati világ protestánsai igen optimisták voltak, mert a maguk sokszor többségi helyzetében nem tudják meg­felelően értékelni azt, ami a katolikus egyházban az elmúlt 5 esztendőben ténylegesen végbement és azt, ami válto­zatlanul érvényesül annak megfelelően, hogy a katoliciz­mus többségben van-e vala­mely országban, vagy kisebb­ségben. RADIKÁLIS TÁRSADALMI VÄLTOZÄSRA VAN SZÜKSÉG A Berlini Teológiai Fakultás professzorainak és hallgatói­nak indiai útjáról számolt be nemrégen D. H. Vogel profesz- szor. Az egyetemeken előadá­sokat tartott, gyülekezeteket látogatott meg a városokban és a dzsungelben, kulturális intézményeket és a legmoder­nebb ipari létesítményeket lá­tott Indiában. Több ezer éves vallások és a legmodernebb technika, ara­nyozott templomok és a leg­borzalmasabb nyomor találko­zik ebben az országban és ilyen körülmények között kell a keresztyéneknek választ ad- niok arra a kérdésre, hogy mit adott Jézus az embernek és mit vár tőle. I Az evangélium életközei hirdetése mellett azonban a társadalmi viszonyok radiká­lis megváltoztatására is sor kell kerülnie ebben a hatalmas országban — állapította meg Vogél professzor és ebben a törekvésben a keresztyének­nek elöl kell járpiok. Nem ala­mizsnákra van szükség pia a keresztyének részéről, hanem az elavult társadalmi rendszer olyan jellegű megváltoztatá­sára, amelyben a gazdasági és kulturális kérdések az egész nép javára oldhatók még. Indiának békére van szük­sége, hogy ez a fejlődés, illet­ve átalakulás végbemehessen és ezt is hátráltatja többek között az amerikaiak vietnami I agressziós háborúja. Egyedül Krisztus? Egyedül Krisztus, tanította a reformáció, vallotta Luther. Hogy ezzel mit akart mon­dani, azt próbáljuk meg ma­gának Jézusnak egy mondásá­ból megérteni. „Én vagyok az út, senki sem mehet az Atyához, ha­nem csak énáltalam” (János 14, 6). 1. Ennek a mondatnak az első mondanivalója az, ami szó szerint ugyan nincsen benne, de ami nélkül a má­sodik mondanivalója nem áll­hat meg Jézus az út, ez elő­ször is azt jelenti: Isten útja hozzánk. Az az Isten, akiről a Szentírás tanúskodik, többfé­leképpen szólt és közelített az emberhez. Minden szólása azonban végül is egy személy­ben lelt foglalatot, abban, aki­ről János evangélista azt mon­dotta: benne Isten igéje testet öltött. Minden útja és ösvé­nye Istennek, amelyeken az emberhez érkezett, abban ért célhoz, aki magáról vallotta: Én vágyóik az út! S ez azt jelenti: Isten éppen így jött el hozzánk: testben, emberként az emberekhez, történelemben, az időben és térben élőkhöz. Bethlehem- ben, Jeruzsálemben, az Olaj­fák hegyén, a Genezáret tó partján, a Názáreti Jézus tör­téneti személyében, aki Izrael Messiása és az egész világ Üdvözítője- Tetszett Istennek, hogy éppen így jöjjön hozzánk. Az egész Szentírás egyet­len roppant útleírás: Isten utazásának könyve. Arról szól, hogy hányszor, hányfélekép­pen kelt útra Isten s köze­ledett az emberhez. Az egész Ötestamentom évezredes ád- vent, mely egyetlen kará­csonyba torkollik. Ezért a megérkezésért van minden. Betelt az idő és elközelített Isten országa; így ad hírt az Űjtestamentum arról, hogy Isten útja célhoz ért. Azért ért célhoz, mert megjelent Jézus Krisztusban. Nincs más út, Isten így jön hozzánk: Jé­zus, Krisztusban. S ez azt is jelenti: emberi módon az emberekhez. Így is mondhatnék, amikor a Szent- írás oly gyakran említi Isten emberszéretetét, ezzel azt is akarja mondani, hogy Isten az embert megértő Isten. Jézus ezt így mondja: Atya. Atya, Lelkész! munkaközösségi ülés Szomüalhelyen A Vasi Evangélikus Egy­házmegye lelkészei Szabó La­jos esperes vezetésével június hó 28-án tartották lelkészi munkaközösségi ülésüket Szombathelyen. A munkakö­zösségi ülést meglátogatta dr. Ottlyk Ernő, az Északi Evan­gélikus Egyházkerület püspö­ke. Szabó Lajos esperes az egy­házmegye lelkészeinek nevé­ben köszöntötte a püspököt, akit útjára elkísért felesége és Fülöp Dezső püspöki tit­kár. A püspök a munkakö­zösségi ülésen előadást tar­tott „Luther az igehirdetés­ről” címmel. Előadásában kiemelte, hogy Luther egész reformátori mű­ködésének legfontosabb vo­nása: Isten igéjének magasra emelése volt. Luther a gyüle­kezeti istentisztelet rendjéről szólva hangoztatta, hogy sem­mit sem kell szorgalmazni annyira, mint az igét, annak kell uralkodnia a keresztyé­nek között, amint azt az egész Írás és Krisztus tanítja. Az előadás külön fejezet­ben szólt a „viva vox evan- geli”-ről, az evangélium élő szaváról. Az ige befogadását a szentlélek munkálja az ige­hirdetésen keresztül. A te­remtés és a megváltás Isten lezárt műve. Krisztus már mindent elvégzett helyettünk és érettünk. Az evangélium élő szava mindezt elmondja és tudomására hozza a hívőnek. A Szentírás Isten szavának az emberhez alkalmazott for­mája, betűkbe van öntve és könyv alakban kellett megje­lennie. Luther kifejezetten támadta az allegorikus írás- magyarázatot és név szerint Origenest megrótta azért, mert önkényesen bánt az írással és eltért annak egyszerű, világos értelmezésétől. Messze vezetne — hangoz­tatta a püspök —, ha mind­azt a szeies területet át akar­nánk tekinteni, amire Luther az ige világosságával rámuta­tott. Kiemelkedő helyet fog­lal el a munkáról és a ke­resztyén ember cselekedetei­ről szóló tanítása. A „Viiági felsőbbségről” szóló munkája emberek millióinak szívében gyújtott világosságot az ál­lampolgári kötelességteljesi- tés, de ugyanakkor a felsőbb- ség tisztének megjelölését il­letően. Szabó Lajos esperes kö­szönte meg az előadást, amelyhez hozzászólt: Nacsa Sándor, a Vas megyei Tanács egyházügyi tanácsosa, aki ki­emelte, hogy a hizalom lég­köre az, amelyben állam és egyház közösen segíthetik mindannak a jónak a meg­valósulását, amely előrehala­dást és felemelkedést jelent. Dr. Ottlyk Ernő püspök az összejött lelkészek számára úrvacsorát osztqtt. Majd Bük­re utazott, ahol megtekin­tette a lebontásra kerülő lel­készlakást Fülöp Dezső aki megértő, irgalmas gondos­kodással tekint gyermekeire. Jézus testvéreinek nevez ben­nünket. Ezzel egymás testvé­reivé tesz. Az emberiség Isten családja. A lélegzetelállító zá­rókép, amivel a Szentírás be­fejeződik, Isten útjának teljes és végleges célhoz érésé: Isten az emberekkel lakik a béke, az öröm és a boldogság töké­letes birodalmában. 2. „Senki sem mehet az Atyá­hoz, hanem csak én általam”. A mondatnak ez a másik fele azt jelenti: Istenhez sem ve­zet más út, csak Jézus Krisz­tus. Istent nem lehet másképpen megismerni, csak Jézus Krisz­tusban. Ez a kérdés mindig foglalkoztatta az embereket, de ma talán méginkább, mint azelőtt: Milyen az Isten? So­kan úgy vélik, hogy az a kép, amelyet a Szentírás rajzol róla, túlságosan is gyermeteg, emberi vonásokkal teljes. Ho­gyan fér bele ez *az istenkép abba a képbe, amit a mo­dern ember a ' világról, a mindenségről magának alko­tott? — Ez a kérdés és a hozá hasonlók félreértéséből származnak. A Szentírás ép­pen arra figyelmeztet bennün­ket: Istent Jézus Krisztusban kell keresnünk, és benne le­het megtalálnunk. „Ha ismer­tetek volna engem, megismer­tétek volna az én Atyámat is. Aki engem látott, látta az Atyát” (János 14, 7—9). mon­dotta Jézus tanítványainak. S ezt vallotta Luther is: Is­tent csak Jézus Krisztusban lehet megkeresni és megta­lálni. Sehol máshol. Rajta kí­vül legfeljebb magunk alkotta elképzelésekkel találkozunk. S ezeket a Bibia bálványképek­nek nevezi. Hogy Isten mit akar, mi a szándéka velünk, mit tervez s mit kíván tő-1 lünk, azt Jézus Krisztus sze-' mélyéről, életéről, és munká­járól lehet leolvasni. Így tud­hatjuk meg, hogy Isten Atya s ez azt jelenti: szeretet, aki gyermekeinek békességet akar már e földön s örökké. Istent csak Jézus nevével lehet megszólítani. Erre a névre hallgat. „Ha valamit kértek az és nevemben, én megcselekszem azt” — ígéri Jézus tanítványainak (János 14, 14). Ezért lehet imád­kozni. Jézus nevével mindig, minden dolgunkban bekopog­tathatunk Istenhez és az Atya szíve nyitva áll előttünk. Pál apostol ezt így fogalmazta: Krisztusért megigazítunk. Vagyis Krisztusért Isten elfo­gad s befogad minket. Nin­csen más név, amely az övét pótolhatná. Senki emberfia nem léphet oda Isten színe elé, hogy szót emeljen értünk. Sem Jézus édesanyja Mária, sem az apostolok, sem az úgy­nevezett szentek, hithősök, vagy akármiféle érdemes em­berek nem járhatnak közben érettünk. Jézus az egyetlen út az Atyához. Az ö neve az egyetlen név, amelyre min­den bezárt ajtó megnyílik előttünk. Jézus az út, ez azt is jelen­ti: Öt kell követnünk. Ügy kell járnunk amint ö. „Ügy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket”. Ezen az úton járva lehet célhoz érni. Egyedül Krisztus: ez a re­formáció tanításának közepe. A keresztyénség: Krisztus-hit. Ha nem ez, akkor csak em­beri vallásoskodás. Isten Jé­zus Krisztusban a miénk és mi Jézus Krisztusban va­gyunk az övé. Így igaz az apostoli vallomás: Senki sem szakíthat el minket Isten sze- retetétől, 1 amely Jézus Krisz­tusban van. Dr. Groó Gyula Hálaadás Lucíalván Június 9-én Gartai István esperes meglátogatta a nóg­rádi egyházmegye 540 lelkes gyülekezetét abból az alka­lomból, hogy a március 6-án lebontott régi paróchia helyén épülő modem, új épület jú­nius 3-án tető alá került. • Az istentisztelet utáni köz­gyűlésen Dedinszky Tamás, a gyülekezet lelkésze köszöntötte az esperest, majd beszámolt az építkezésről. A gyülekezet tagjai megható szeretettel ál­doztak társadalmi munkával és pénzadománnyal egyaránt. Az esperes arról szólt, hogy a lucfalvai gyülekezet hite is megnyilvánul ebben a nagy munkában és áldozatban. Kö­szönetét és dicséretét fejezte ki Ottmár Gyula paróchia­építő gondnoknak és Bacsa János szögleti presbiter, épí­tésvezető mesternek a munká­latok szervezéséért, irányítá­sáért és levezetéséért is. — Kérte a gyülekezet vezetőit és minden tagját, hogy a továb­biakban is ugyanilyen áldozat- készséggel és szeretettel igye­kezzenek munkálkodni, hogy mindaz, amit elterveztek, el­határoztak és félig már valóra is váltottak, teljesülhessen. Az egyházmegye esperese és a gyülekezet tagjai boldogan tértek haza a hálaadó isten- tiszteletről, mert tudják, hiszik és remélik, hogy Isten, aki­nek ezen a napon hálát ad­tak megsegítő kegyelméért, a további munkában is velük lesz. Dedinszky Tamás A reformáció nyomában Dunántúlon Az artikuláris idők egészen közel csak akkor jönnek hoz­zánk. ha annak a korszáknak emberei megszólalnak szá­munkra írásaikban, a IS. szá­zad jellegzetes magyar nyel­vén. Az értékesebb és jelleg­zetesebb írásokból, levelekből és búcsúztatókból közlünk most egypárat. Ide kívánkozik elsőnek is Wittniédy János patrónus-fel- ügyelőnek, sőt — mondhatjuk — kerületi felügyelőnek leve­léből való alábbi kis részle­tet, amelyet a prédikátorok­nak. hozzá eljutott panaszai nyomán írt leveléből idézünk: „Mitsoda az Ember! Egy gonosz; nyavalyás állat (élő­lény.) Gén. 6, 5. Jer. 17, 9. Zsolt. 104. 3.4. Jób 14,2. Nya­valyája I. Kor. 4, 31. Préd. 7, 16. 23. item 8,5 6. 7. Orvos­sága Gál. 6, 3. 4. Luk. 6. 41. 42. Márk 9, 50. Egy hajszál fejünkről nem eshetik le Is­ten akaratja nélkül, mondjuk tehát igazán: Lényen a te akaratod. Isten lelkét meg ne oltsuk. I. Thess. 5, 19., hogy a szeretetnek és békességnek Istene légyen vélünk. II. Kor. 13,11. Ezek után maradok Bizodalmas és Jó Uramnak Jó akarója Wittniedi János 8. Érdekességek az Egerszegh 9. Oct. 1776’’. Mi pedig csodálkozva állapíthat­juk meg, hogy ilyen világi emberek mellett, kik benne éltek az Írásban, nem vesz­hetett el evangélikus egyhá­zunk a legnehezebb időkben sem. Tekintsünk bele most Klu- tsovszky rektor és orgonista Naplójába: „1763 okt. 2-án vettem fele­ségül Mittendorff Esztert. Eb­ből a házasságunkból szüle­tett elsőnek 1765 okt. 13-án este 9 órakor a Mérleg je­gyében fiúnk: András. Érte apai szívvel az égi Atya ke­gyelmét és mindkét áldását elimádkoztam Jákob szájával (Gén. 27, 28.): Adjon neked az Űr az Ég harmatjából és a föld kövérségéből. Ez az András hét éves korában belé esett a 'tóba, s már-már csak­nem beléfúlladt volna, ha rá nem bukkannak anyám, meg más asszonyszemélyek a Lu- kassy mezején és őt ki nem húzzák a gödörből”. A felvilágosodás asztroló­giája (csillagászat) mellett is hivő lélek. Még négy fiuk született s mindenik felett igei áldást mondott el. Köz­kedveltségére jellemző, hogy artikuláris időkből „egyszer s máskor 67 család­hoz hívták meg „komának", keresztszülőnek, kiknek ne­veit szép sorjában fel is je­gyezte Naplójában. „Az atya fiaihoz” cím alatt Naplója vé­gén három intelmet intézett gyermekeihez: 1. Tiszta, er­kölcsös életet folytassatok. 2. „Mivel az ifjúkorban a Bor és Vénus, ez a két egymással szomszédos nyavalya mérsék­letre nem intenek, sőt az if­jakat és férfiakat a jóhirnév- töl, szerencsétől és egészsé­güktől is megfosztja, őrizked­jetek mindkettőtől”. 3. Adós- ságcsinálástól minden alka­lommal megtartóztassátok ma­gatokat, mert aki más pénzét uzsorára kölcsön veszi, aztán pedig nincs miből visszafizet­nie, annak kevesebbje van annál, mint kinek semmije sincs. így élt, gondolkodott s bi­zonyára erre tanította az al­gimnáziumban az ifjúságot is. A Dabronyi Szent-Háznak (egyház) Hív-Inspektorának. Doktorits Istvánnak búcsúzta­tójából (az egész 53 versből állt) idézem a végéből a kö­vetkező verseket: „Ti templom falai gyászban maradjatok Hasznos oszlopunkat többé ne várjátok, Boldog feltámadást nékie mondjatok. Magatokért hívek így imád­kozzatok: Légy velem Jézusom halál árnyékában — Mikor bajt kell vívnom utolsó karizomban —• Te vessződ és botod nehéz bánátimban —• Vigasztaljanak még jutok Sz: Házamban. — Tedd a mennyet nékem édesség Keserűvé e viláqot. Lelkem, elméjéből ki ne vesse Az örökkévalóságot. Isten Krisztusért énnekem Engedd hogy légyen jó végem. Ámen.” 1771-ben íródott és monda­tott el ez az „El-Butsuztató”. „Kötött nyelven” (vers) írta Tompos Balázs esperes ne­hézkes rímekkel. Végig ment egész életének eseményein, de a végén az igazi keresztyén reménység hangját szólaltatta meg, s befejezte a ZengedezŐ Mennyei Kar egyik énekver- sével. i Novak Elek j í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents