Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-01-15 / 3. szám

VASÄRNAP. „Jézus vette az öt kenyeret meg a két halat és feltekintett az égre, hálát adott; megtörte a kenyereket és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaság­nak. (Máté 14,19). Jézus előtt nem érdektelen a kenyér-kér­dés. Megérti az ember gondját, könyörül rajta, s könyörög az Atyához. Jézustól mi munkánk nyomán kapjuk a földi kenye­ret, de tudunk-e belőle tovább­adni, mint az első tanítvá­nyok? — hogy ne legyenek éhezők, szegények, szenvedők sehol a világon. Jézus nemcsak kenyeret, de önmagát is ad­ta értünk, mint az Élet kenye­re. Ma az úrvacsorában lép ve­lünk közösségre. Boldog, aki abból eszik és iszik, mert örö­me belső békesség. HÉTFŐ. „Ez az én vérem, az újszövetség vére, mely soka­kért kiontatik bűnök bocsána­tára.” (Máté 26,28). Az „utolsó” vacsorán hangzanak el ezek a szavak Jézus ajkáról. A tanít­ványok előtt most már egészen világos, hogy Mesterük készen ÓU életét odaadni „sokakért’’^ — az egész világért. Halála tehát nem a vesztes tragikus végzete hanem bennünket megtartó — életre és üdvös­ségre szóló — megváltó halál, amely felett végül diadalmas­kodik az élet. KEDD. „Ne úgy legyen, amint én akartam, hanem amint te!” (Máté 26,39).. Az ember saját akaratának érvé­nyesítése sok esetben azonos a boldogságával. Ha saját akara­tát, számításait keresztülhúz­zák emberek, vagy egyenesen Isten, akkor szerencsétlennek, „sorsüldözött'nek” érzi magát. Jézus nem akart Atyjától füg­getlen, az ő akaratát figyel­men kívül hagyva élni és meg­halni. Haláltusájában könyö­rög, de engedelmes marad ha­láláig. Merjük mi is hinni és vallani az énekköltővel: „Mind jó, amit Isten tészen, tudja ő mi szükséges. Oltalmával kö- rülvészen, midőn sorsom két­séges.” SZERDA. „Fenyíts rr.eg en­gem, Uram, de mértékkel, ne haragodban, hogy szét ne mor­zsolj engem” (Jeremiás 10,24)! Kevés keresztyén mer így imádkozni, mint Jeremiás. In­kább a fenyítés, a büntetés el­engedéséért könyörög. A maga „hitvilágát” és Isten irgalmas­ságát ismerő próféta azért imádkozik így, mert tudja, hogy Urának közelségében ak­kor tud csak megmaradni, ha szinte naponta átéli jószándé­kú, fenyítő jelenlétét életében, aki azonban nem pusztítja el, sőt inkább segíti az igazabb életre. Istenünk kezéből fogad­juk mi is így a fenyítést, keres­ve annak célját életünkben. CSÜTÖRTÖK. „Ha a ti igaz­ságtok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, sem­miképpen nem mehettek be a mennyek országába.” (Máté 5,20). Mi emberek mindig iga­zolni akarjuk magunkat Isten és a másik ember előtt. A magunk vétkét: tévedéseinket, hibáinkat jóindulatúan kis- sebbíteni igyekszünk, sokszor mások hibáinak a jogtalan fel­nagyítása árán. Isten nem vár­ja tőlüiik, hogy magunkat iga­zoljuk — reménytelen erőfe­szítés is lenne — csak azt vár­ja, hogy az Ő igazságát: Jézus Krisztust elfogadjuk, aki „iga­zol” majd bennünket az utolsó napon. PÉNTEK. „Igazságot szóljon ki-ki az ő felebarátjával, igaz­ságos és békességes ítélettel A megdicsőülés küszöbén Jn 12, 20—26 A Jeruzsálemi bevonuláshoz kapcsolódva, közvetlenül a szenvedéstörténet kezdete előtt szólaltatja meg Jézust János evangélista a Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnapra elő­írt igében. Szavai elkövetkezendő szenvedésének és halálának mélységes értelmét hozzák elénk. Jézus halála megvetés. A búzaszem példáján mutatja meg Jézus, hogy halála a gyümölcstermés érdekében szükséges. A gyümölcs sok-sok ember örök élete. Az ő érdekükben, örökéle­tük elnyeréséért nem őrizheti meg életét, hanem oda kell ad­nia áldozatul. Halálának gyümölcse már ott érlelődik ezeknek az embereknek az életében, amikor néki szolgálnak, öt köve­tik. Jézus az őt követőktől azt várja és bennük azt munkálja Lelke által, hogy ugyanúgy járják a szolgálat és szeretet, a boldogítás és áldozat útját másokért, mint ahogyan Ő. Tegyék ezt abban a boldog tudatban, hogy a mennyei Atya magvetés­sé teszi életük szolgálatát, hogy egyre több legyen az olyan ember, aki nem önmagának él csupán, hanem fontos számára embertársai élete, öröme, megelégedése, boldogsága, békéje és üdvössége is. Jézus, amikor az önfeláldozás útjára lépett, elindult a megdicsőülés felé. Isten elfogadta szolgálatát és megkoronázta feltámadásával, mennybemenetelével és az örök dicsőségben részeltetéssel. De Jézus megdicsöül az őt követő emberek éle­tében is. Minden szavuk és cselekedetük, amit Jézus szolgála­tában másokért tesznek és mondanak, azt dicsőíti, akinek kö­vetésére elindultak. Ezért van olyan nagy súlya minden szó­nak és tettnek, amit akár mint egyes keresztyének, akár mint gyülekezet, egyház a Jézus nevében mondunk ki az egyes em­berért, népekért, a világért. Jézus azt ígéri, hogy ahol Ő van, ott lesz a szolgája is. Is­ten a vele örökké tartó boldog közösséget ígéri azoknak az embereknek is, akik Jézus szolgálatába lépnek az önfeláldozás útján. De Jézus szerint az Atya már most is megbecsüli őket. Megáldja őket szolgálatuk gyümölcsének, eredményének meg­tapasztalásával és embertársaik megbecsülésével. A másokért, az emberiségért élésben rejtette el Isten Jé­zus egyházának becsületét és dicsőségét is. Mezősi György Budapesten, 1967. január 15-én Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler .Gábor de. 11. (úrv.) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. (úrv) Koren Emil de. 11. (úrv) Koren Emil du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 21. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákó­czi út 57fb. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Tiialy Kálmán u. de. 10. Bánd! Sándor de. 11. dr. Rédey Pál dú. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Veörös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Boros Ká­roly Rákosfalva de. 8. (úrv) Ba­ranyai Tamás Gyarmat ú. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Benczúr László Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Vlrágh Gyula Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Erzsébet telep de. 8. Pestúj­hely de. 3 0, Kürtösi Kálmán Rá­kospalota MÁV-telep de. 8. Rá­kospalota Kistemplom de. 10. dú. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom, de. 9, Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosligct de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3, Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Vára- dy Lajos de. 10. (német, úrv) Vá- rady Lajos de. 11. (úrv) Ruttkay Levente du. 6. Egyházzenei áhítat Várady Lajos Torocltó tár de. fél 9. Ruttkay Levente Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csen- gődy László este fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidsgkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. dr. RezesSy Zoltán de. 11. dr. Re- zessy Zoltán du. 6. Bencze Imre Németvölgyi út de. 9. Beneze Im­re Kelenvolgy de. 9. Visontai Ró­bert Albertfalva de. 7. Nagytétény de. fél 9. Budafok de. 11. Visontai Róbe-t Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 1L ítéljetek a ti kapuitokban” (Zakariás 8,16). Isten véd min­ket is, másokat is, ami­kor igaz beszédre tanít mert a hamis beszéd gá­lád megrontója életünknek a családban éppúgy mint a mun­kahelyen. A meg nem gondolt beszéd, a felületes ítélet-alko­tás, sok belső nyugtalanságunk oka, mert az igazság előbb- utóbb napvilágra jön, minket pedig beárnyékol hamis sza­vunk, hazug beszédünk. A ma­gunk és mások érdekében ér­demes igazat szólni. SZOMBAT. „Hova menjek a te lelked elől, és a te orcád elől hova fussak? (Zsolt 139,7). Isten elől nem lehet tartós ideig elrejtőzni, sem elfutni. Ahogy saját énünktől sem tu­dunk megszabadulni, éppúgy lelkiismeretünket sem tudjuk levetni, mint tavasszal téli öl­tözetünket. A lelkiismeretet nehéz elnémítani, egészen so­hasem sikerül. Mint „csaholó kutya” — ahogy József Attila nevezi — akkor szólal meg, amikor neki tetszik. Ezért nincs más megoldás, mint oda­állni Isten elé csendben, Tőle kérve békességet, erőt és taná­csot életünk mindennapjaira. Így mondja ezt Agusztinusz: „Nem nyugszik meg a mi lelkünk, egyedül tebenned, Atyánk”. Szebik Imre — Vízkereszt ünnepe után az utolsó vasárnapon az ol­tárterítő színe: fehcr. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Csel 26, 9—20; az igehir­detés alapigéje: Jn 12, 20—26. A délutáni istentisztelet alap­igéje: Ezs 40, 3—11. EVANGÉLIKUS VALLÁSOS FÉLÓRA A RÁDIÓBAN Január 29-én reggel fél 8 órakor a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán evangé­likus vallásos félóra lesz, amelyen az igehirdetés szol­gálatát dr. Ottlyk Ernő teoló­giai professzor végzi. — FRIEDRICH LAJOS, evangélikus lelkész, tördelő­szerkesztő temetése január 14- én, szombaton délután 3 órakor lesz a Farkasréti te­metőben. — BUDAVÄR. Január 15- én vasárnap este 6 óra­kor a templomban egyházze­nei áhítat lesz a gyülekezet ének- és zenekarának, továb­bá Peskó György orgonamű­vésznek a közreműködésével. Az egyetemes imahéten na­ponként este 6 órakon isten- tisztelet lesz a kápolnában. Január 16. és 17-én Várady Lajos esperes, január 18. és 19-én dr. Joó Sándor refor­mátus lelkész, január 20. és 21-én dr. Kékén András evan­gélikus lelkész tartják az ige­hirdetést. — GYÖRSÄG — Karácsony estéjén és ó-év estéjén a templomban vallásos est volt, amelyen Gede Gyuláné, Jan- csó János és Káldy Lajosné szolgált. A gyülekezet lelké­sze mindkét alkalommal Is­ten igéjét hirdette. — BUDAPEST. — Kocsis József né, szül. Palcsó Borbála, szomorú szívvel tudatja, hogy drága férje, Kocsis József, 1966. december 9-én, életének 64., boldog házasságának 20. évében, hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése december 17-én volt az óbudai temető­ben. Igét hirdetett Várady La­jos esperes. — TÄPIÖSZELE. — Özv. Duzzk Istvánná életének 96. évében elhunyt. Temetése de­cember 15-én volt Tápiósze- lén. Igét hirdetett Detre Lajos lelkész. — TÁRNOKRÉTI. — A tárnokréti egyházközség ad­minisztrálásával dr. Vető La­jos püspök Biczó Ferenc ráb- cckapi-i lelkészt bízta meg. — SÍRKŐAVATAS. Dr. Bé­rey Ferenc Frigyes jogtaná­csos, presbiter, az egykori bu­dapesti fasori evangélikus fő­gimnázium növendékének a Farkasréti temetőben levő sírjára özvegye és gyermekei 1966. október 31-én sírkövet állítottak. ‘ v EGYETEMES IMAHÉT /967. január 16 — 22 (Folytatás) Negyedik nap Január 19. csütörtök „REMÉNYSÉGÜNK ERŐS FELŐLETEK” (2. Kor 1,6) Bibliai rész: Jer 32,6—15, 26—30, 36—44; 2. Kor 1:3—7 Isten népének tagjai nemcsak önmagukra tekintenek reménységgel, hanem egymásra és az embervilágra is. Akkor is, ha az egyes egyházak nem mindig járnak az engedelmes­ség útján, s ezért Isten ítélete sújtja őket, amint erről Jeremiás könyve tanít (Jer 32). Isten ítélete e világkorszakban kegyelme esz­köze, amellyel az engedelmesség útjára ve­zet. A testvéri reménység azonban felelős­ségérzetet is jelent, aminek arra kell ösztö­nözni bennünket, hogy tanítsunk és az enge­delmessé válásban eszközök legyünk Isten kezében. Reménységünk nem lehet szűkkeb­lű és önző, mindabból, amire Isten megtaní­tott bennünket, nem rekeszthetünk ki máso­kat Imádságos reménységgel kell fordulnunk azokhoz, akik próbák között élnek, a testvér­egyházak felé, amelyek olyan körülmények között élnek, ahol protestáns hitük megval- lása és társadalmi felelősségük gyakorlása miatt bántalmazást szenvednek. De erős re­ménységgel kell tekintenünk az emberiség gyötrődéseire és szenvedéseire is, mert tud­juk, hogy ezeken keresztül Isten előbbre vi­szi a világot, s szolgálatunkkal elő is kell mozdítani Isten tervének és akaratának megvalósulását. ADJUNK HÁLÁT, hogy Isten kegyelméből reménységgel tekint­hetünk egymásra, hogy Isten kegyelmes íté­lete az engedelmességet munkálja népe éle­tében; egyházunknak más egyházak életében végzett szolgálatáért. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL, hogy reménységünk gyakran önző és szűk­keblű, kirekesztjük belőle testvéreinket és embertársainkat, nem fordulunk felelősség­gel és imádsággal mások felé, akik ínségben szenvednek. KÖNYÖRÖGJÜNK protestáns testvéreinkért, egyházunk és vezetői szolgálataiért és tanításaiért más egyházak életé­ben és nemzetközi egyházi kapcsolatainkban el- hangzó bizonyságtételeinkért, minden egyház en­gedelmességéért és szolgálatáért a küldetésben, hogy reménységünk erős legyen minden ember fe­lől, ne legyen szűkkeblű és önző; azokért, akik faji megkülönböztetés, elnyomás és szociális igaz­ságtalanság miatt szenvednek; az éhezőkért a vi­lágon; szolgálatunkért ezek életében. ötödik nap Január 20. péntek „VARJAK... AZ ATYANAK ÍGÉRETÉT” (Csel. 1,4) Bibliai rész: Ézs 61,1—II; Csel 1,4—14 Mikor Jézus mennybemenetele előtt kikül­di tanítványait, az Atya ígéretére nézve teszi ezt, s az ígéret beteljesedésének várására in­ti őket. Ez a várás azonban nem tétlenség: a tanítványoknak is menni kell s tenni vala­mit: feladatuk van. A keresztyén várakozás mindig cselekvés. Krisztus a kiküldéssel a maga küldetésébe kapcsolja be tanítványait. Az egyház részesül Krisztus küldetésében. Az elhívás és küldetés célja és tartalma: áldás­sá válni az emberek között. Szóval és tettel hirdetni Isten szeretetét, megváltó akaratát és ígéreteit. Így lehet az egyház és a keresztyén ember Isten munkájának jele a világban, az emberek életében. Nem elég beszélni Isten szeretetéről: a keresztyén gyülekezet életéből áradnia kell a szeretetnek. Sok hűtlenség és szeretetlen uralkodási vágy- után most a mi egyházi nemzedékünk feladata, hogy elvállal­ja a krisztusi küldetést, ami szolgálatot je­lent: az ember ügyének és életének szolgála­tát. ADJUNK HALAT, hogy Istentől ígéretet nyertünk Jézus Krisz­tusban a Szentlélek által, hogy részesedhe­tünk Krisztus küldetésében: Isten szereteté­ről szóval és cselekedetekkel bizonyságot te­hetünk és áldássá válhatunk az emberek kö­zött. VALLJUK MEG BŰNBÁN ATT AL hogy sokszor tétlenül vártuk és várjuk az Atya ígéreteinek beteljesedését, hűtlenek vol­tunk és vagyunk a küldetésben, mert szolgá­lat helyett uralkodni akartunk, s adósok ma­radunk Isten szeretetével az emberek között, és így nem válhatunk áldássá a világ életé­ben. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy az egyházak a világon mindenütt, és mi is tevékenyen várjuk az Atya ígéreteinek beteljese­dését; szabaduljunk meg az uralkodás vágyának lelkületétől, engedelmesen részesüljünk Krisztus küldetésében, szolgáló szerctetünkkel áldássá vál­junk az emberiség életében és problémáinak meg­oldásában. Hatodik nap Január 21. szombat „A HIT PEDIG A REMÉNYLETT DOLGOK VALÖSÄGA ÉS A NEM LÁTOTT DOLGOK­RÓL VALŐ MEGGYŐZŐDÉS” (Zsid 11. 1) Bibliai rész: Mai 3, 13—18; Zsid 11, 1—2, 6—10, 13—16 A hit hőseinek példáiban közös vonás, hogy a reménylett dolgokat valóságnak tekintik, s szilárd a meggyőződésük a még be nem következett, meg nem látott dolgokról. E kockázatot vállaló hittel és reménységgel kell mernünk a látszat ellenére is remény­kedni akkor, amikor az ígéretekből még sem­mi vagy csak nagyon kevés látszik. Így kell tekintenünk az egész embervilág sorsára, mint ami a teljes megváltás felé halad az egyhá­zéval, a miénkkel együtt. Sokszor nem lát­szik ez a világ jelenlegi állapotán, de Isten ígéretei felhatalmaznak, hogy a látszat elle­nére reménykedjünk. Így szabad és kell az egyháznak olyan jó ügyek mellé hittel és re­ménységgel odaállnia, amelyekből még nem sok látszik, vagy amelyek látszatra nem ke­csegtetnek eredménnyel. Feladatunk párto1- és felkarolni mindazt, ami előre, a megold felé mutat az emberiség életében. ADJUNK HALÁT, hogy hit által a reménylett dolgok és a mi- nem látott ígéretek valósága miénk lehet, nem a látszat, hanem a látszat ellenére való merész reménység adhat tartalmat életünk­nek. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL, hogy gyakran nem merünk a látszat ellenije reménykedni s a világ és emberiség sorsát tekintve nem Isten ígéretei határozzák meg véleményünket; nem merünk látszatok miatt jó ügyek és kezdetek mellé állani. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten Szentlelke által adjon erőt a cselekvés merész kockázatára akkor Is, amikor még látszat ellenére kell reménykedni és közösséget vállalni tettekben is az emberiség és a társadalom jő tö­rekvéseivel és kezdeményezéseivel. Hetedik nap Január 22. vasárnap „A TEREMTETT VILÄG SÖVÄROGVA VARJA AZ ISTEN FIAINAK MEGJELENÉ­SÉT” (Róm 8, 10) Bibliai rész: Ez 47, 1—12; Róm 8,18—30. Pál apostol arra tanítja a gyülekezetét, hogy a váltság végső beteljesedéséig az egész teremtett mindenség, benne az egyház is ma­gán viseli a bűn okozta rontás: a szenvedés és halál jegyeit. De ennek az állapotnak el­lenére a megváltás jegyében él és a megvál­tás beteljesedése felé halad az egész terem­tett világ. Vajúdó állapot ez, amely alól az egyház sem kivétel. De e közös sors teszi szo­lidárissá mind ebben az állapotban, mind á vajúdás sóvárgásában, mind a reménységben a világgal. EZ ad mindannak értelmet, ami már most túl mutat a jelen állapoton, amikor még nem következett be a teljes megváltás. A végső megváltásra vár a vajúdó ember­világ minden csődjével, s életében az előre mutató jelekkel együtt. Az egyház tud mind­erről, ezért bizonyságtételével, életével, tet­teivel vállalnia kell a szolidaritást az embe­riség nagy gondjaiban, problémáiban és va­júdásában. Nem lehet közöny szívünkben em­bertársaink sorsát illetően. ADJUNK HALÁT, hogy a végső megváltás felé vezeti Isten a teremtett mindenséget, s ennek hirdetésére és munkálására hívta el egyháza tagjait. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL, hogy sokszor nem vállaljuk a szolidaritást embertársainkkal a jelenlegi világkorszak va­júdásában, az emberiség gyötrő kérdéseinek megoldására törekvésben; a reménységből is ki akarjuk zárni a világot és cselekvés he­lyett csüggedés vesz rajtunk erőt. KÖNYÖRÖGJÜNK az egész vajúdó világért, az emberiség kínzó kér­désemé!:, nehézségeinek és problémáinak megoldá­sáért, hogy ebben Isten akarata szerint szolgálhas­sunk; a nemzetek kormányaiért, népünkért és ve­zetőiért, a nemzetközi bizalmatlanság megszűné­séért, a békéért, a társadalmi haladásért, a jobb emberi életért, a kizsákmányolás. --o-nás. leigá­zás, faji megkülönböztetés megszűnéséért, a szabad­ságért és egyenlőségért a népek és fajok J ;; r az egyházak szolgálatáért a vúághan, gyülekeze­teink szolgálatáért népünk éleiében. KÖSZÖNET KÜLFÖLDI OLVASÓINKNAK A karácsonyi ünnepek és az új esztendő alkalmából igen sok külföldi olvasónk heretic fel áldásluvánással és jókívánságaival a szerkesztőt, szerkesztőbizottságot és la­punk hazai olvasótáborát. Külföldi olvasóinknak itt mondok köszönetét soraikért és viszonzom tiszta szívből újévi jókívánságaikat. A SZERKESZTŐ — TEMPLOMOK és egyházi épü- letek tatarozását vállalom. Építési ügyben díjmentesen adok szak­tanácsot. Pusztavári Attila épí­tész, Budapest, VIII. Lujza út 35. Telefon: 3S8—255. — BUNDÁK — kucsmák — szőr­megallérok — átszabások Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. — RÓZSÁSSY oözSEF templom és toronyszakiparos Debrecen, Gó­lya u. 15. — MODERN, simavonalú műbű- tor diplomata íróasztal háromré­szes szekrénnyel együtt igényes­nek eladó. Cím a kiadóhivatal­ban, vagy telefon: 138—504. Négy óráig. — DISZNOPERZSFLÖGÉP hur­ka-kolbásztöltőgép Kulcsár kisipa­rosnál Budapest, Rákóczi út 6. Középkorú férfi különb e^ratú albérletet keres, cím a kiadóba. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12, Telefon: 142—074 Csekkszámlrszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 67.00088/2 — Zrínyi Nyomda F. V.í Bolgár L * f 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents