Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-07-02 / 27. szám

VASÁRNAP. S3 ;Ä pokol

kapui sem vesznek diadalt rajta.” (Mt 16,18). Isten az egyházat azért választotta ki, hogy az egyház népén keresztül szolgálja az emberiség javát, előbbre haladását, üdvösségét. Amíg az egyház ezt a feladatát hűségesen teljesíti, nem kell félnie, mert Isten minden viharon,, nehézségen keresztül megtartja, élteti. Ha azonban hűtlen lesz feladatához, akkor, mint ízét vesztett só, elveszti értelmét, s az emberek kidobják és eltapossák. (Mt 5,13).

HÉTFŐ. — „Boldogok a békességre igyekvők, mert őket Isten fiainak hívják.” (Mt 5,9). Isten fiait arról lehet megismerni, hogy keresik a békességet, és mindent megtesznek annak érdekében. S itt nemcsak a lélek békességéről van szó, hanem arról is, hogy a keresztyén ember mindent elkövet azért, hogy béke legyen a földön a népek és nemzetek között. Ezért vannak ott a keresztyének is a jóakaratú emberek sorában, akik mindent megtesznek azért, hogy ne legyen háború, hanem békesség uralkodjék a földön.

KEDD. — „Vigyázzatok arra, hogy Isten kegyelmétől senki el ne essék.” (Zsid 12,15). Isten kegyelméből ki lehet esni, amikor megkeseredik a szívünk, elveszítjük hitünket, bizodalmunkat és a közömbösség állapotába süllyedünk. Ezt a szomorú és keserű állapotot úgy kerülhetjük el, ha vigyázunk, azaz szüntelenül imádkozunk, keressük a hivő emberek közösségét és kitesz- szük szívünket és életünket az ige megújító hatalmának. Ha pedig már elestünk, akkor is van mód a szabadulásra: a töredelem és a bűnbánat, valamint Isten bűnbacsátó sze- retetének elfogadása.

SZERDA. — „A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra terítette, mások meg a fákról gallyakat vagdaltak és az útra hintették.” (Mt 21,8). Az emberek sokféleképpen fejezhetik ki hódolatukat és tiszteletüket. A jeruzsálemi sokaság úgy hódolt a Jézusban felismert Megváltónak, hogy útjára ruhákat terített és zöld pálmaágakat hintett. Királynak kijáró fogadtatás volt ez. Mi úgy hódolhatunk igazán Jézusnak, ha hiszünk Benne, s életünket minden gondjával problémájával az Ö kezébe helyezzük le, s egész életünkkel valljuk, hogy Ö a mi Királyunk és Megváltónk.

CSÜTÖRTÖK. — „Mikor ezt Simon Eéter látta, Jézus lábai elé borult és ezt mondta: Menj el tőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok.” (Lk 5,8). Jézus hatalmának, nagyságának és szeretetének látása a hivő embert mindig alázatra, bűnbánatra indítja. Jézus nagysága mellett látszik meg, hogy milyen porszemek vagyunk és az ö szentsége

mutat rá igazán sok bűnünkre és nyomorúságunkra. Jézus azonban az alázatosakat mindig felemeli és a bűnbánó telkeknek hirdetteti új életet teremtő bűnbocsátó kegyelmét.

PÉNTEK. — „Ne így legyen közietek; hanem aki köztetek nagy akar lenni, szolgáljon nektek.” (Mt 20,26). A természetes ember mindig a másik fölé akar kerülni, uralkodni akar a másikon. Az Isten Leikétől újjászült ember ezzel szemben alázatosan, önfeláldozó szeretettel szolgálja a körülötte élő emberek örömét, békességét és boldogságát. így lesz igazán naggyá, Jézus tanítványává. Magunk erejéből minderre

persze képtelenek vagyunk, de Jézustól, aki annyira szeretett minket, hogy életét áldozta üdvösségünkért, mi is kaphatunk erőt az önfeláldozó szolgálatra.

SZOMBAT. — „Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket.” (Mt 20,34). Az ember egyik legnagyobb nyomorúsága a vakság, amikor nem látja a virágos rétet, a napsugaras mezőket, a körülötte élő embereket. De talán még ennél is nagyobb nyomorúság a lelki vakság, amikor nem vesszük észre Isten hozzánk lehajló szeretetét, soksok áldását és kegyelmét. Amint Jézus meggyógyította a két jerikói vak koldús szemét, úgy tudja megnyitni a mi lelki szemünket is, hogy higgyünk benne, hogy meglássuk áldó kezét, hogy boldogan tudjunk örülni az életnek.

Selmeczi János

Imádság — közgyűlés előtt

Az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökiktató közgyűlése előtt Várady Lajos esperes felolvasta a Példabeszédek könyve 3. fejezete 3. versét: „Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged.”, majd így imádkozott:

Mennyei Atyánk! Ügy hallgatjuk igédet, mint személyes biztatást püspöktestvérünk számára, aki mától fogva egyház- kerületünk élére áll és ezzel magára veszi tisztségének terhét, tudván, hogy a legnagyobb teher elsőnek lenni. Magára veszi a felelősséget pásztorokért és gyülekezetekért, egyesekért és közösségekért, tudván, hogy a legnagyobb felelősség megfelelni, mindennap számot adni Neked.

Kérünk Téged, Atyánk, legyen az új főpásztor kísérője irgalmasságod és igazságod, hogy mindenkivel szemben tudjon irgalmas lenni és igazságos.

Ügy hallgatjuk igédet, mint biztatást néped, egyházad számára, amely bűnei miatt küzd önmaga kísértéseivel, a kishitűséggel és a büszkeséggel, a dicsőséggel és a nyomorúsággal. Töltsd el Szentlelked által népedet irgalmasságoddal és igazságoddal tedd erőssé, bizonyságtevővé a szolgálatban a népekért és az életért.

Hallgasd meg imádságunkat és áldd meg egyházkerületünk közgyűlését a Jézus Krisztus érdeméért. Amen.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1967. július 2-án

Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 6. Trajtler Gábor Fasor, de. fél 10. de. 11. du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12 (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél ll2. Zugló de. 11. (úrv) Baranyai Tamás Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás Fóti út de. 11. Solymár Péter Váci út de. 8. Benczúr László Frange- pán u. de. fél 10. Benczúr László Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula So- roksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3.

Budavár de. 9. (úrv) Schreiner Vilmos de. 11. (úrv) Madocsai Miklós du. 7. (úrv) Madocsai Miklós Torockó tér de. fél 9. Ruttkay Levente Óbuda de. 10. Dr. Ottlyk Ernő XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József de. 11. Takács József du. fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. Bencze Imre de. 11. (úrv) Bencze Imre du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv.)

A SAJTÓOSZTÁLY

értesíti a lelkészi hivatalokat, hogy július 15—augusztus Iáig

iratterjesztési szünetet tart.

nn

w/m/Ámmá

— Szentháromság utáni 6. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Kol. 2, 12—15; az igehirdetés alapigéje: Lk 3, 7—14. A délutáni istentisztelet alapigéje: Zsolt 51, 9—11.

— AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA tanári kara június 16-án tartott kari ülésén az 1867/68. tanévre egyhangúan dr. Prőhle Károly professzort választotta dékánná. Ugyanakkor kari jegyzővé újból megválasztotta dr. Vámos József intézeti tánárt. Az új dékán augusztus végén veszi át hivatalát.

ÓBUDA. Július 2-án, a délelőtt 10 órai istentiszteleten dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyház- kerület püspöke igehirdetéssel szolgál a gyülekezetben.

— PESTLŐRINC. Június

11-én zenés áhítatott tartottak a gyülekezetben, amelyen az újonnan alakult énekkar Bach korálfeldolgozásokat énekelt, s Bach műveiből orgona, hegedű és énekszámokat adtak elő. A zenés áhítaton Bach életét méltató előadás hangzott el.

— VADOSFA. Június 11-én ünnepi istentiszteleten iktatta be tisztébe Weltlet Rezső a Győr—Soproni Evangélikus Egyházmegye esperese a va- dosfai anyagyülekezet és hat leánygyülekezete) Mihályi, Magyarkeresztúr, Kisfalud, Zsebeháza, Potyond és Gyóró újonnan választott 85 presbiterét. Isten áldása legyen a nagymúltú gyülekezet új presbitereinek életén és munkáján.

Hivő házasulandó pár eltartást vállal lakásért, vagy kényelmes albérletet keres Budapesten. „Emberség” jeligére.

4,5 m1 új tetőfa, vegyes méret és használt 2 colos 4 méteres pallók eladók. XX. Gábor u. 16.

EGYSZOBÁS, központi fűtéses lakásomat megosztanám szeptember közepétől szolid főiskolás leánnyal. Cím a kiadóban.

Kis vikendházat v, vikendtelket kp-ért vennék. Telefon csak este: kettőszázhúsz—egyszázhetvenegy.

—

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóoszlályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó:

Dr. pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII,

Előfizetési ár: egy évre 60

__Ft

Ár

usítja a Magyar Posta Index 25 211

67.02408/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre

Méltó gyümölcsök Lk 3, 7—14

Hallatlanul merész az az igehirdetés, amelynek magvát Lujtács evangélista a mai vasárnap igéjében feljegyezte. A kor, melyet a nagy társadalmi különbségek és az egyéni önzés szinte korlátlan lehetőségei jellemeztek, alig látszott alkalmasnak Keresztelő János térítő igéjének meghallására és befogadására. Kétezer esztendő távlatában ma az a keresz- tyénség küldetése, hogy pironkodás és zavartság nélkül szóljon az emberek közötti egyenlőségről, az egymás iránti felelősségről, hogy felemelje szavát a kizsákmányolás, vagy a fékevesztett militarizmus ellen.

Mindez Isten által rég megmutatott egyenes útra való ráállást és azon való járást jelent. Hiszen Keresztelő János is azt a fonalat veszi fel igehirdetésében, amely ott volt a próféták kezében, amikor népüket megtérésre szólító igéjükkel Isten útjára hívták vissza. S ők is Isten konkrét, időszerű parancsait azokból a törvényekből értelmezték, amiket Isten kezdettől fogva az emberi élet alaptörvényeiként megszabott.

Amit tehát ma Isten szavának engedve társadalmi igazságosságról, egyének, népek és fajok egyenlőségéről vallunk és hirdetünk, a küzdelem éhség, mezítlenség, betegség és háború ellen, amire minden ma élő keresztényt hívunk, a béke, amit korunk minden ember fáradozását igénylő elérendő céljának tartunk, nem idegen gondolat az egyházban. Igénk szavaival élve a megtérés méltó gyümölcsei. Ezek a gyümölcsök mindig ott érlelődtek a keresztyén hit és élet fáján, valahányszor Isten népe megértette és befogadta a prófétai szót és útmutatást. S ha valamiért mégis pironkodni kell, hát azért, hogy mindennek hirdetésében többször megelőztek bennünket.

A prófétai üzenet megszólaltatása és a megvalósítására való felszólítás változatlan bátorságot és el nem lankadást követel azoktól, akik megértették és befogadták. Hiszen még ma is sokan vannak a keresztyének között, akik megtérés alatt csupán a belső lelki szoba intimitását értik, vagy a mindennapi élet kérdéseitől elfordulásként értelmezik, vagy éppen a földi élet ellenpólusában fogalmazzák meg annak célját. Pedig a megtérés útja a mindennapok földi útjára visz, ahol adunk és veszünk, kenyérnek magot vetünk és aratunk, ruhát szövünk és otthonokat építünk, ahol meghatározzuk és megvalósítjuk a minden ember számára nyugodt életet biztosító közösségi élet rendjét, ahol visszaszorítjuk az önzést és önkényt, és ahol minden ember számára az élet biztonságának biztosítékát keressük.

Meg kell találnunk, minden ma élő keresztyénnek, a megtérésnek ezt az útját és járnunk kell rajta, hogy „Ábrahám fiai” maradhassunk. Isten csodálatos jövőt bejelentő ígéreteinek örököseivé lehessünk, akik elkerülik bekövetkező haragját, mert idejében észrevették gyümölcstelen kegyeskedésük fájának gyökerére vetett fejszét. Csak úgy maradhatunk Isten elhívására méltó fiák, ha nemcsak megkérdezzük, hogy ma mit kell cselekednie az ő gyermekeinek, hanem el is indulunk mindannak megvalósítására, amire küld bennünket irgalmas szeretete.

Mert végül is irgalom az, hogy haragját megelőzi a prófétai szó, hogy eltévedésünkből viszsatérít útjára, hogy gyümölcstelen életünk elé feladatokat ad, hogy korunkban felhasznál bennünket emberszerető tevékenységének eszközeiként éhség csillapítására, elnyomottak terheinek elvételére, zaklatottak megnyugtatására, félelmetes erők és hatalmak árnyékában rettegők békés életének és biztonságának elérésében.

Mezősi György

HALÁLOZÁS, id. Simonfay

C

erenc, Simonfay Ferenc bo- odi lelkész édesapja, 76 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése június 17-én volt a piliscsabai temetőben. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én nyugalmat adok nektek”.

— dr. Vangyel Endre volt egyházmegyei és egyházközségi felügyelő június 13-án, életének 85.' évében Gyulán elhunyt. Temetése — hamvasz- tás után — később meghatározandó időben lesz.

— Carms Frida, az Evangélikus Élet hűséges olvasója május 7-én elhunyt. Temetése június 9-én volt az óbudai temetőben.

— Késmárszky Gyula nyugalmazott kántor-tanító június 10-én, 84 éves korában elhunyt. A rákoskeresztúri egyházközségnek 30 esztendőn keresztül volt kántor-tanítója. Június 16-án temették el a rákoskereszúri temetőben a gyülekezet és tisztelői részvéte mellett. Ravatalánál Ferenczy Zoltán lelkész hirdette a vigaszalás evangéliumát.

:-3

Város a Tisza pariján — Szeged

Bemutatom a szegedi evangélikusok templomát: elkészült 1882-ben Schulek Frigyes hittestvérünk tervei szerint, aki a szegedi Kálvin téri református templomot is tervezte. Az evangélikusoké román stílusban épült, ugyanígy a papiak is ugyanakkor. A templomnak harangja nincsen, mert nem bírná el a torony fal.

Bemutatom a szegedi evangélikusok lelki- pásztorát: id. Benkóczy Dánielt, azaz legjobb, ha ő vall önmagáról ilyenképpen: „Felsőpc- tényben születtem. Nagyapám csizmadia volt (— s az íróasztalon tényleg ott fekszik még a

súlyos musta), aki először használt a faluban cilinderes petróleumlámpát, amelyet az ablakon át megbámultak az akkoriak. Apám kőműves volt, ő és nagybátyám jártak először biciklin s amikor legelőször este hazaérkeztek, azt mondta egy öreg paraszt: „Hány ördög repül a falun keresztül?”, amikor felvillantak a kis lámpafények... Én már nem vittem a faluba semmit, szégyenemben elvándoroltam onnan ..." Ez a vándorlás Budapesten, Pitvaroson, Battonyán (12 év) és Makón (3 év) át vezetett Szegedre s a lelkészi hivatal falán ott a bekeretezett meghívólevél, amely szerint id. Benkóczy Dániel éppen 25 éve szolgál a gyülekezetben. Most 69 éves, fáradhatatlan a szórványokban is, lassú, szelíd, öncsípő humora felvillan, ujjal idegesen dobolnak, korán kel mindennap, ha valamit kérdezek, págerantalos hirtelenséggel ugrik és hozza a statisztikát, mert mindenről írás van, nagyon precíz és alapos. Érettségi után két évig volt az olasz fronton, két évig a műegyetemen, mint vegyésztanhallgató, mégis a Luther-kabát és az Ige szolgálatába került 43 évvel (!) ezelőtt... Közben két cikluson át volt a régi Csanád- Csongrádi egyházmegyében esperes. Azt hiszem ennyi elég róla.

Bemutatom a szegedi evangélikusok gyülekezetét, de abból is csak azt, ami jellegzetesen feltűnő.

Először azt, hogy hetenként háromszor van úrvacsoraosztás! Vasárnap délelőtt, istentisztelet után, a kedd esti imaközösségi összejövetel után és a csütörtök esti isten- tisztelet után ... Azon kívül minden csendes héten és akkor is mindennap, szóval egyetemes imahéten, böjt első hetében, a nagyhéten, pünkösd előtti héten, reformáció hetében és az egyik ádventi héten. Beszéljenek erről a számok is. 1966-ban 231-szer volt gyülekezeti jellegű úrvacsoraosztás s ehhez jöttek még az egyéni úrvacsoravételek. Múlt évben összesen 3358 úrvacsorázó volt (közöttök 581 férfi) az alig több, mint 2000 lelkes gyülekezetben. 1963-ban 3912; 1962-ben 3971 s a csúcsot 1961-ben érték el 4377 úrvacsorázóval. (Jelentkezzék az a lelkipásztor, akinek hasonló adatai vannak...) Egyszóval sajátos lelki igény mutatkozik a gyülekezetben a bűnbocsánat békessége tekintetében s ez nyilván összefügg az igehirdetéssel is.

M ás o d s z o r, örvendetes az imaközösség létezése, amely természetesen teljesen nyílt gyülekezet s a lélekszáma 30 és 40 között mozog. Története még hosszú-hosszú időre nyúlik vissza s nyilván mély gyökeret eresztett. Eredete összefügg a város ökumenikus jellegű mozgalmaival, de azzal is, hogy Szegedet talán méltán nevezik az ország legkatoliku- sabb városának.

Harmadszor, a gyülekezet megelőzte az egyháztörténeti fejleményeket, a legújabb zsinati törvényeket, mert már régóta vannak női presbiterei, azok a nőtestvérek, akik kitűntek a közösségi szolgálatban. Fennakadni már csak azon lehet, hogy a mai 21 presbiter között 15 a nő s ami érdekes, előfordul benne — igaz, csak egy esetben — férj és feleség is... A múltra is érdemes azonban visszatekinteni. A gyülekezet legnagyobb papja Thomay József volt, aki 29 éves korában kezdte el a nyáj összegyűjtését 1876- ban s befejezte 51 (!) évi szolgálat után 81 éves korában. Életében nem ment szabadságra, tagja volt a Dugonics Társaságnak, németül és franciául is prédikált. Amikor 1919- ben francia megszálló csapatok laktak a városban, minden vasárnap délután 1 és fél 4 óra között nyitva állt a templom, mind az evangélikus, mind a pogány madagaszkári,

maláj és néger katonák előtt s a prédikátoruk is katona volt, aki malájt nyelven hirdette az igét. Nyolc hónap alatt Thomay József 25 pogányt keresztelt meg francia nyelven. Az anyakönyvből írtam ki, hogy Simita- Pit — Dániel névre, Rafiandrát — Zsozef névre (így fonetikusan írva ...), Reinmangot — Misei névre, Berembit — Poli névre és Famakit — Pierre névre keresztelték, de ezt lehetne persze folytatni is. Thomay emberi nagyságára csak egy esetet mondok. Egyik gyermekét Szilveszter napján temették el s a friss sírtól ment a gyülekezetbe megtartani az óév esti istentiszteletet...

A többi előd is letette a maga építőköveit és ma egy 15 szórványt felölelő egyházközségről van szó, amelyekben 1966-ban 52 istentiszteletet tartott a lelkész.

Valamikor a kezdet kezdetén Ab á di Benedek prédikátor törte fel az ugart, akit 1545- ben Wittenbergben szenteltek pappá, no és a nevezetes Szegedi Kis István. 1538 és 1596 között tizenhat szegedi diák tanult Wittenbergben.

A közelmúltra, közvetlenül a háború előtti időre visszatérve, a gyülekezet meg akarta építeni a „Kegyelem Templom”-át, de a tervrajzokra ráfújt a viharos, nagy szél. Különben az egyházközség történetét szépen megíra dr. Rapcsányi J. Jenő s a lelkész által írt előszóban ragyog az igazság: „A szegedi evangélikus egyházközség egyetlen hívő tagja sem merészeli azt állítani, hogy önmagának, saját erejének köszönheti létét.”

Hosszú az út az 1879-es nagy árvíztől a mai szabadtéri játékokig, a csodálatos új megyei tanácsházáig, a számtalan szoborig, amely a múlt, az elődök megbecsüléséről beszél s ezalatt a gyülekezetnek sokszor kellett kérnie másoktól. Mos már adhat, még többet is annál, amit eddig adott, de csak úgy, ha tanulmányozzák együttesen a múlt történetét és azt a mai kort, amelyben élni kell és élni, szolgálni lehet.

Várady Lajos

1

!

i

\