Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-07-02 / 27. szám

i Néhány csepp víz... Egyik autótulajdonos barátom mondta el a következőket: „Kocsivezetés közben elkerülhetetlen, hogy a vezető ne csináljon olyan hibákat, amelyből baj is lehet. Néha pár mé­teren múlik az egész, de nyugalommal, jó reflexmozdulatok­kal egy pillanat alatt segíteni lehet. Amikor én csinálok hibát, a másik kocsi vezetője elmond engem mindennek, díszítő jelzők áradatát zúdítva rám. Legtöbbször nem is hallom mit mond, de az arcáról leolvasom, no és a mozdulatairól. Nem válaszolok, megyek tovább. .. Persze van úgy, hogy a másik csinál hibát és akkor én lennék a soron,, de vagy nem szólok semmit, vagy barátságosan rámosolygok, mintha azt akarnám ezzel jelezni: nincs baj, barátom, megúsztak mind a ketten, gyerünk tovább... Ez az én alap-magatartásom és úgy látom, hogy eddig bevált a belső ember, a szellemi ember viselke­dése, amely kizárja a veszekedést és gyűlölködést ismeretlen emberek között...” Szóval az én barátomnak, aki ezt elmondta, alapmagatar­tása van. Olyan a magatartása, amelynek van alapja, szilárd, biztos, nyugodt fundámentuma. Láthatatlan alapja van, mint egy épületnek a fundámentuma. Minél magasabb egy épület, annál mélyebbre engedik az alapot és annál láthatatlanabb. Minél mélyebb és minél eltakartabb, annál több terhet képes elhordozni és voltaképpen csak az épület nagysága az, amely sejteti annak az alapnak a létezését és a lényegét. Ez az alap a keresztyén ember életében a — keresztség! A magatartás pedig, amely ezen az alapon nyugszik és amely sejteti az alapot, az a keresztyén életgyakorlat, a jónak a cselekvése. A keresztség eltakart alap, mert senki nem hordja a homlokán a keresztség jelét és nincs a gomblyuká­ban egy keresztlevél, amely előre figyelmezteti az ismeretle­neket, hogy aki itt jár, él közöttük, az megkeresztelt ember. Az alapot Isten teremtette meg. A konfirmandusok is azt szokták mondani a vizsgán, amit tőlünk tanulnak: „egyhá­zunknak két szentsége van”, de valóban ezt nem kell szóról szóra venni, mert a keresztség <és az úrvacsora is) Istentől való szentség a keresztyén ember javára. A keresztség az Isten jelenléte, önkéntes jelenléte a keresztyén ember életé­ben és nem az ember cselekedete, amellyel Istent a maga erejéből birtokolja. A keresztség olyan kiindulási lehetőség, amelyet Isten ad az embernek, de az ember nem azt csinálja vele, amit akar, hanem amire Isten biztat, amire elhív, amire elküld. Kiindulási lehetőség, amelynek cselekvési tartalma, célja, formája egész lényege, minden részlete biblikusán meg­határozott a Jézus tanításaiban, példázataiban és saját maga életében. A keresztség — lehetőség, széles körű, nagy távlatú, vi­lágraszóló, de ugyanakkor — kötöttség is. Kötöttség Istenhez, Isten szeretetéhez és a szeretethez egyáltalán. A keresztelés mindig közösségben történik, még akkor is, ha csak néhányan vannak jelen és ezért mindig kötöttség a közösséghez, a gyü­lekezethez. A kereszteléskor kérdések hangzanak el és azokra szülők és keresztszülők válaszolnak, de — jaj! — maguk sem tudják, hogy milyen könnyelműen válaszolnak, hiszen éppen azok alapján vállalják az isteni kötöttséget és a keresztyén nevelés nagyon nehéz szolgálatát, amelyre Istentől kapták az alapot. Legyünk őszinték: sokszor maga a gyülekezet is köny- nyelműen hallgatja a feleleteket és nem hordozza az Ígérgetés terhét, amelyet magára vállal. Néhány csepp víz az, amely a keresztségkor a gyermek fejét érinti, de tudjuk és hisszük, hogy annál sokkal több, nem egyszerűen jelkép, hanem vállalkozás, alap, teherhordo- zás, szolgálat, jónak a cselekvése, de nem egyedül, hanem Istennel és a gyülekezettel való közösségben. Drága, csodála­tos vízcseppekl Várady Lajos fUllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllIliailllllllllllllllllllllllllllllltltllllllflllllllllll!|ll|1l|]llli|ll|ll|!!|l flz Országos Egyház Presbitériumának ülése Az Országos Egyház Pres­bitériuma június 21-én ülést tartott, amelyen Mihályfi Er­nő országos felügyelő búcsúz­tatta a nyugalomba vonult D. Dr. Vető Lajos püspököt és köszöntötte D. Káldy Zol­tán püspököt, aki átvette az Országos Egyház lelkész-elnö­ki tisztét. Ezt a tisztséget hi­vatali rend szerint a szolgá­latában idősebb püspök látja el. (Régi egyházi szóhasználat szerint egyetemes püspöknek nevezték.) D. Káldy Zoltán meleg sza­vakkal méltatta D. Dr. Vető Lajos püspöki szolgálatának jelentőségét s rámutatott az egyház szolgálatának mai sza­kaszaira. A presbitérium vé­gül folyó ügyeket tárgyalt. ALEXIUS PÁTRIÁKKÁ TILTAKOZIK Alexius moszkvai pátriárka, az Orosz Ortodox Egyház feje, levelet intézett Konstantin gö­rög királyhoz, amelyben tilta­kozik az ellen, hogy kormány- határozattal nyugdíjazták Chrysostomos érseket, a görög egyház prímását. „Mélyen nyugtalanít bennünket, hogy a hatalom új birtokosai beavat­koztak a görög testvéregyház ügyeibe”, írja levelében Alexius pátriárka. A szolgálat útján Amerikában ív. A clevelandi magyar evangélikusok között Ha élni akarsz, szeretned kell. Szeretni: élet. Nem éred fel ifjú fejjel s nevetsz ma rajta, ki szívét a tenyerén tartja, s mondja, szeresd szülődet jobban, de az öregeket még egy kicsit jobban. Szeretned kell, ha akarsz élni. Segíteni kell, nemcsak nézni, nemcsak várni, hogy kérjen attól, kitől oly nehéz. Adj magadtól. S míg hiszed, nincs igaza sokban: mégiscsak szeresd az öregeket jobban. Mert él az mind, ki szeretni tud. Jóakarattal annak is jut, ki neked adott egy élten át, de ma öreg, fátyolosán lát. Élted csöpp láng, s máris ellobban: szeresd hát kissé az öregeket jobban. Szeress szülőt, hitvest, barátot, Ellenséget, azt, aki bántott, tán azt is, aki arcul vágott, s szeretheted a nagy világot. Csak szeress, míg a szíved dobban: de az öregeket mindig kicsit jobban. Gyarmathy Irén velandi szolgálatát a jövő év­ben ünnepli majd az ameri­kai magyar evangélikussá.? és saját gyülekezete. De a ma­gyarországi evangélikus egy­ház sem feledkezhetik meg arról, hogy Brachna Gábor 30 éven keresztül igen sokat dolgozott azért, hogy az Ame­rikába került magyar evan­gélikusok ne hulljanak szét, hanem „egy kévébe kötődje­nek” és ne veszítsék el sem evangélikus hitüket, sem ma­gyarságukat. 1938-ban olyan magyarokat kellett összeölel- nie, akiket az első világhá­ború alatt és a két világhá­ború között ha jtott el hazánk­ból a nélkülözés. Juhász Imre lelkész 22 év­vel ezelőtt, a második világ­háború végén került ki Ame­rikába. Előbb Buffalóban szol­gált, majd Brachna Gábor távozásával megüresedett Nyu­gat-Clevelandi Magyar Evan­gélikus Egyház lelkészévé hív­ták meg. Az elmúlt évben ünnepelte a gyülekezet itteni szolgálatának 10 éves jubileu­mát. Sokat fáradozott egy évtized alatt gyülekezetének fennmaradásáért, ö a szer­kesztője az „Erős vár” c. ma­gyar evangélikus lapnak, amely havonta jelenik meg. A clevelandi rádió magyar evangélikus istentiszteletén gyakran szolgál. Bernhardt Béla lelkész, mi­után teológiai tanulmányait külföldi egyetemeken elvé­gezte, az ausztráliai magyar evangélikusok között végzett igen nagy munkát. Óriási te­rületen szétszóródott evangé­likusokat gozdozta. Közben olyan sajtómunkát végzett, amire lehetetlen fel nem fi­gyelni: kicsi és nagy alakban sokszorosította a hazai isten- tiszteleti rendeket a gyüleke­zeti tagok számára. Ugyan­csak sokszorosította a Kiská­té magyar szövegét, majd Fe- renczy Zoltán Konfirmációi Kátéját. Ezt követően lefor­dította angolra Ferenczy Kon­firmációi Kátéját és ugyan­csak sokszorosítva adta ki. Végül az 1963-ban Magyaror­szágon megjelent új Evangé­likus Agenda ún. „énekes” és „liturgikus” istentiszteleti rendjét sokszorosította a gyü­lekezet számára. Meg kell je­gyeznem, hogy ez az utóbbi még a mi hazai evangélikus egyházunkban sem történt meg! Ús most térjünk vissza clevelandi napjainkhoz. Megérkezésünket követő nap vasárnap volt. Brachna Gá­bor főesperes felkért, hogy az ő gyülekezetében — tehát az Első Magyar Evangélikus Egy­házban — végezzek két szol­gálatot. Az első in testi sztélé­ién — amely inkább angolul beszélő második és harmadik nemzedéknek szól —, angolul köszöntsem a gyülekezetei és adjak tájékoztatást a magyar- országi evangélikus egyház életéről, a második istentisz­teleten pedig magyarul pré­dikáljak. Érzelmileg bizony nehezemre esett, hogy ma­gyarokhoz angolul kellett szólnom, mert mégiscsak azt éreztem, hogy az idő folyásá­val a kivándorolt magyarok gyermekei és unokái már egy­re nehezebben beszélik a ma­gyar nyelvet. A második is­tentiszteleten viszcrht annál boldogabban hirdettem 1 Pét 2,5 alapján, az igét: „Ti ma­gatok is mint élő kövek épül­jetek fel lelki házzá ...” Is­tenről úgy szóltam mint nagy Építőmesterről, aki nem kö­vekből, hanem szívekből épí­ti templomát. Ebbe a temp­lomba Isten beleépíti a ma­gyarországi és amerikai ma­gyar evangélikus híveket is és így alkotnak ezek a szívek egyetlen „lelki házat”. Ezek a szívek azért vannak, hogy egymást tartsák, melegítsék és szeressék! — A prédiká­cióm bevezetésében megem­lékeztem özv. Brachna Gá­tlóméról, a gyülekezet lelké­szének édesanyjáról, akivel közvetlenül amerikai utunk előtt beszélgettem még Szar­vason, de aki nem sokkal ké­sőbb meghalt. Mind Brachna Gábor lelkésznek, mind a gyülekezetnek megrázó él­ményt jelentett, amikor a szószékről elmondottam, hogy milyen beszélgetés folyt le az akkor halálosan beteg özv. Brachna Gáborné és köztem a szarvasi találkozás alkal­mával. A záró oltári szolgálat ke- rétében Brachna Gábor lelkész meleg szavakkal kö­szöntött bennünket a gyüle­kezet nevében. Az istentiszte­leten szétosztott gyülekezeti lapban is nagy szeretettel em­lékeztek meg rólunk. Hadd idézzem ebből az utolsó mon­datot: „A közös anyam/elv és közös hitünk ma is lelki egy­ségben tart hazai hittestvé­reinkkel”. D. Káldy Zoltán „Tartsd meg bennem a hitet, Kit kegyelmed készített!” Július 2-án telik 290. esztendeje, hogy meg­született a magyarországi reformáció egyik legérdekesebb, sokoldalú alakja, Ráday Pál. RÁDAY PÁL 1677—1733 II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának lel­kes híve, a .,Nagyságos Fejedelem” jobbke­ze, bizamasa és kitűnő diplomatája. Nagy­műveltségű ember, anyanyelvén kívül lati­nul, németül, franciául folyékonyan beszélt. Kényes diplomáciai ügyekben Rákóczi több­ször küldte keleti és északi királyi udvarok­ba. Nagy Péter orosz cárral is Ráday köti meg a szövetséget. A nevezetes szécsényi or­szággyűlés híres szónoka. „A keresztyén világ minden fejedelmének és köztársaságának” szóló nevezetes Rákóczi- kiáltványt is Ráday fogalmazta a Habsbur­gok ellen: „Recrudescunt vulnera Hungá­riáé ...” „Megújulnak a magyar nemzet se­bei ...” Nagyszerűen fejti ki benne, hogy mi keseríti a nemzetet. Kitűnő tollú író és szenvedélyes könyvba­rát. Az irodalomtörténetben és egyházi iro­dalomban egyaránt „Lelki hódolás” című imádságos és énekeskönyvével vált ismere­tessé. 1715-ben jelent meg először és utána még hétszer. Szép magyarsággal írt imádsá­gai ma is jók. „... Uram Istenem! Hódoltasd szívemet szent félelmed alá. Az légyen lel­kem tanítómestere, szívem kormánya, elmém oskolája, gondolatim kalauzza, indulatim mértéke, kívánságim zabolája, szemem lám­pása, minden dolgaim hoppmestere .. Énekeit kitűnő teológiával írta. Legtöbbje szentháromsági-ének. Ujjongva tudja dicsér­ni Jézus nevét. Lefordítja Szent Bernát 52 versszakos Jézus-neve énekét. Benne ilyen sorok: Jézus, immár botod alá, Hódolok szép zászlód alá, Minden búmban szárnyad alá, Sietek oltalmad alá. Kár, hogy énekeskönyvünkben csak egy éneke van, a 33. Ez is Szentháromság-ének, de legforróbban Jézusnak vall „szerelmet”. ölelgess szent szerelmeddel... Újíts drága véreddel, Mert csak az lelkem bére, Más érdem álljon félre. A reformátusok 7 énekét éneklik ma is. Izig-vérig, de józanul keresztyén ember. Teológiát is tanult. Ö volt a hazai református egyház első főgondnoka. A híres Kiáltványban — amellett, hogy széles politikai programot ad — ilyeneket ír: „... Tudva vannak a hitvallás körüli fogások és ürügyek... Csúfot űzni a vallásszabadság­ból: régi, már a csehekkel szemben is gyako­rolt szokása az osztrákoknak .. Lelki hódolás című könyvecskéje mottójául — ez jellemző rá — Máté 22,21-et választ­ja: „Adjátok meg ami a császáré, a császár­nak és ami az Istené, az Istennek.” A címlapon pedig „a magyar korona és ama hervadhatatlan korona egyik méltatlan tagjának” nevezi magát. Ezért írhatta róla jellemzésül Bőd Péter a Magyar Athenas-ban: „.... Istenfélő, kegyes ember, aki igen jól tudta mind a mennyei koronára tartozó dolgokat, mind a magyar koronára tartozó dolgokat, sokat is forgott mind a két koronának dolgaiban. Híres, ta­nult hazafi, nagy kegyességű ember . ..” A szatmári békekötés után egészen az iro­dalomnak és az egyházi ügyeknek élt. Könyvgyüjtésével ő vetette meg alapját an­nak a ma is híres könyvtárnak, amelyet fitt, Gedeon, növelt naggyá és ma a magyar re­formátus egyház híres Ráday-könyvtára. Ez a világjáró ember mindennél jobban szerette szűkebb hazáját, Nógrádot. Fényes palotákban forgolódott, de magának a nóg­rádi kis faluban, Ludányban épített otthont. Nógrád is megbecsülte: követnek választot­ta. 1733-ban halt meg. Porai a losonci református temetőben vár­ják a feltámadást. Szabó József ] I t i ző madisoni és springfield: napok után „magyar fe- rület”-en folytatódott utáni és szolgálatunk: Clevelandbc mentünk. Bármennyire is jó! éreztük magunkat két héter át „angol nyelvű környezet­ben”, mégis gyorsabban do­bogott a szívünk, amikor e clevelandi repülőtéren ma­gyarul köszöntött ránk Ju­hász Imre lelkész és felesége Mindjárt átadhattam nekik valóságosan is Juhász Imre édesanyjának csókjait, ak: Budapesten a Modori útor lakik. Autójukba szállva el­indultunk Brachna Gábor fő- esperesékhez a Buckeye-Road felé. Én magam már 1903- ban jártam Clevelandban, így most elsősorban annak örül­tem, hogy feleségem is lát­hatja mindazt, ami számomra négy évvel ezelőtt nagy él­ményt jelentett. Brachna Gá­bor ék testvéri szívvel és ma­gyar vendégszeretettel fogad­tak. Pillanatok alatt úgy volt együtt a három család — Brachnáék, Juhászék és mi — mintha egyébként nem is vá­lasztanának el bennünket idők és óceánok. Nemcsak a magyar kézimunkák és He­rendi-porcelánok varázsolták oda a „Duna-Tisza táját”, ha­nem ennek a családi otthon­nak „magyar levegő”-je és a házigazdáék magyar szíve is. Megtudtuk, hogy Bernhardt Béla lelkészéknél fogunk lak­ni, akik akkor este éppen Kanadában voltak. Bernhard- ték Ausztráliában szolgáltak éveken keresztül a magyar evangélikusok között, de Bernhardt Béla elnyert egy egyetemi ösztöndíjat és ennek kapcsán költöztek az Egye­sült Államokba. Távollétük­ben miénk volt az egész la­ii kás. Bár előzőleg soha nem e- találkoztak velünk, felajánlot- ik ták otthonukat számunkra. ia TV/íielőtt tovább folytatnám ól 1'-L a beszámolót, hadd szól- m jak néhány szót az említett t- lelkésztestvérekről. Brachna Gábor főesperest 1938-ban rencia —, amely magába öleli az amerikai magyar evangélikus gyülekezeteket és lelkészeket —, megalakult, Brachna Gábort választották a Konferencia elnökévé, mely tisztséget ma is betölti Brachna Gábor 3C éves ele­Találkozás Clevelandban. Hátsó sorban (balról jobbra) Brachna Gábor, D. Káldy Zoltán és Juhász Imre, első sorban (balról jobbra) Brachna Gáborné, Bernhardt Béláné, D. Káldy Zoltánná és Juhász Imréné i hívta meg szabályos lelkész • választás után Makóról l Nyugatclevelandi Magya . Evangélikus Egyház lelkészé , ül. Ö volt ennek a gyüleke . zetnek első beiktatott leiké sze. Ez a gyülekezet 1936-bai . alakult meg. Ebből a gyüle kezeiből 1955 végén átválasz ' tották Barchna Gábort ; másik clevelandi magya ■ evangélikus gyülekezetbe, a ■ Első Magyar Evangélikus Egy ■ házba. Amikor az Amerika • Magyar Evangélikus Konfe

Next

/
Thumbnails
Contents