Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-06-25 / 26. szám

KP. BERM. BP. 13 AZ ISTEN SZERETET Beiktatták tisztségébe dr. Ottlyk Ernő püspököt A püspökiktató istentisztelet és közgyűlés Nem mindennapi eseményre kondult meg a Bécsikapu téri templom harangja kedden, június 20-án délelőtt 10 órakor. Dr. Ottlyk Ernő püspöki beiktatására gyűltek össze az Északi Evangélikus Egyházkerület tisztségviselői, esperesei, lelkészek és hívek. A harang és orgona hangjai mellett több mint 90 luther- kabátos lelkész élén vonult be a beiktatást végző D. Káldy Zoltán püspök két fungens-társával, Weltler Rezső püspök­helyettessel és Halász Béla rangidős esperessel. A beiktató közgyűlést dr. Fekete Zoltán egyházkerületi felügyelő nyitotta meg s köszöntötte az ünnepség résztvevőit, elsősorban dr. Mihályfi Ernő országos egyházi felügyelőt és D. Káldy Zoltán püspököt, az országos egyház elnökeit. Jelen voltak az ünnepélyes alkalmon az Állami Egyházügyi Hivatal részéről Prantner József elnök és Straub István csoportvezető. Helyet foglaltak a vendégek sorában még: D. dr. Vető Lajos ■nyugalmazott püspök, dr. Nagy Gyula dékán vezetésével a (Teológiai Akadémia tanári kara, Koren Emil püspökhelyettes. ;A református egyház küldöttségének élén Szamosközi István, túr. Bakos Lajos és Ráski Sándor püspökök, valamint dr. Ká- iáár Imre főgondnok, dr. Esze Tamás főgondnok, Dusicza Fe­renc zsinati tanácsos, dr. Tóth Károly zsinati osztályvezető, dr. (Huszti Kálmán és dr. Módis László református teológiai aka­démiai dékánok, Finta István szerkesztő. Továbbá dr. Berki \Feriz ortodox esperes, Laczkovszky János baptista elnök, Hä­cker Ádám methodista szuperintendens, dr. Mátéfy Géza .unitárius egyházi főgondnok és Bencze Márton unitárius fő­ijegyző, dr. Palotay Sándor, a Szabadegyházak Szövetségének elnöke. A külföldi vendégek sorában köszönthettük D. Ján Chabada püspököt Szlovákiából, D. Juro Struharik püspököt Jugoszláviából és dr. Renate Riemeck teológiai professzornőt ' Nyugat-N émetországból. Weltler Rezső püspökhelyettes meleg méltató szavakkal {jelentette a közgyűlésnek D. dr. Vető Lajos püspök nyugalom- bavonulását, majd Péter Lajos, a szavazatbontó bizottság tagja ismertette a megüresedett püspöki tiszt betöltésének lefolyt eljárását, rámutatva arra az egyértelmű döntésre, hogy az egyházkerület gyülekezeteinek presbitériumai 172 érvényes .szavazattal, teljes egyhangúsággal dr. Ottlyk Ernő teológiai professzort, az egyháztörténeti tanszék vezető tanárát, a Ma­Dr. Pálfy Miklós professzor az Ökumenikus Tanács új főtitkára A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának el­nöksége 1967. június 15-én ülést tartott az ökumenikus Tanács Szabadság téri helyiségében. Az elnöki tisztet D. Káldy Zoltán püspök látta el, mint az Ökumenikus Tanács alelnöke, Dr. Bartha Tibor püspök az Ökumenikus Tanács elnöke ugyanis külföldön tartózkodik. Az ülésen részt vettek a tagegyházak képviselői. D. Káldy Zoltán püspök bejelentette, hogy az Ökumenikus Tanács eddigi főtitkárát, dr. Ottlyk Ernő teológiai professzort az Északi Evangélikus Egyházkerület egyhangúlag püspökké választotta. Ennek nyomán dr. Ottlyk Ernő főtitkár kérte az ökumenikus Tanácsnál viselt tisztségéből való felmentését. Az elnökség nagy elismeréssel emlékezett meg dr. Ottlyk Ernő fő­titkári szolgálatáról, amely jó gyümölcsöt termett nemcsak a hazai egyházak együttműködésének a területén, hanem a kül­földi testvéregyházak viszonylatában is. Az elnökség a főtit­kár kérelmét elfogadta és a tisztsége alól való felmentést meg­adta. D. Káldy Zoltán püspök javasolta, hogy az elnökség a fő­titkári szolgálatot a közgyűlés összehívásáig bízza dr. Pálfy Miklós teológiai professzorra. Az elnökség a javaslat alapján egyhangúlag elhatározta, hogy megbízza dr. Pálfy Miklós pro­fesszort a főtitkári tiszt betöltésével. Az elnökség tagjai biza­lommal és szeretettel köszöntötték az új főtitkárt. IMÁDKOZZUNK Krisztusunk, élő Megváltónk! Köszönjük, hogy az egy­házban hangzik az ige és élni lehet a szentségekkel. Köszön­jük, hogy tagjai lehetünk egyházadnak és azon keresztül ré­szesülhetünk áldásaidban. Kérünk azonban, ne engedd hitün­ket magunkba zárni, keresztyénségünket önző módon csak befelé élni. Legyen a hitünk fény, amely másoknak is vilá­gít és utat mutat. Legyen a keresztyénségünk szolgálat a kö­rülöttünk élő emberek számára is. Legyen az életünk Hozzád vonzó erő. Akik megismernek minket és felismerik, hogy kap­csolatban vagyunk Veled, vágyakozva keressék ezt a kapcso­latot. Bocsásd meg, amiért sokszor hiányzott életünkből a sza­vak és az élet bizonyságtételének összhangja. Bocsáss meg nekünk, hogy bár ismertük akaratodat, nem cselekedtiik azt. így képmutató életünkkel taszítottuk embertársainkat nem­csak magunktól, hanem az egyháztól, sőt Tőled is. Kérünk, tisztítsd meg életünket Szentlelkeddel, elevenítsd meg hitünket igéddel, és használj fel bennünket tanúidnak. Legyünk boldog tanúid, hogy Te élő Isten vagy, aki a mi mennyei Atyánk szeretetéből Megváltójává lettél az egész vi­lágnak. Legyünk a szeretet hírnökei, a béke követei, ember­társaink készséges irányítói a földi vándorúton át az üdvös­ség felé. így tedd életünket szolgálattá, hogy amíg másoknak Rólad tanúskodunk, végig a tieid maradjunk és kegyelmed­ből Téged dicsőíthessünk már most és egykor örökké. Ámen. gyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkárát vá­lasztották meg az Északi Evangélikus Egyházkerület püspö­kévé. Ennek ünnepélyes bejelentése után felfüggesztették a köz­gyűlést s kezdetét vette a püspökiktató istentisztelet. A szol­gálatot D. Káldy Zoltán püspök végezte Weltler Rezső püs­pökhelyettessel és Halász Béla rangidős esperessel. Az oltár előtt dr. Ottlyk Ernő az egyházkerület espereseinek gyűrűjé­Ünnepélyes pillanat a püspökiktatáson ben állott. D. Káldy Zoltán püspök püspökavató beszédét la­punk következő számában közöljük. Dr. Ottlyk Ernő a beiktató istentiszteleten a püspöki ke­resztet, majd a folytatódó közgyűlésen az egyházkerület pe­csétjét átvéve, tisztébe lépett. Weltler Rezső püspökhelyettes meghatott szavakkal búcsú­zott D. dr. Vető Lajos püspöktől s elsőként az esperesek, a lel­készek és az egyházkerület népe nevében melegen köszöntötte az új püspököt. Dr. Ottlyk Ernő püspök székfoglaló beszéde után — ame­lyet teljes terjedelmében az alábbiakban közlünk — az üdvöz­lések következtek. Dr. Mihályfi Ernő országos egyházi felügye­lő az Országos Egyház nevében, Prantner József miniszter az Állami Egyházügyi Hivatal nevében, D. Káldy Zoltán püspök a Déli Evangélikus Egyházkerület nevében, majd D. dr. Vető Lajos nyugalmazott püspök köszöntötte az új püspököt. A Ma­gyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa tagegyházai nevé­ben Szamosközi István református püspök, a református egy­ház nevében dr. Bakos Lajos református püspök, a Teológiai Akadémia nevében dr. Nagy Gyula dékán köszöntötte a püs­pököt. A külföldi vendégek sorában D. Ján Chabada szlovákiai püspök a szlovák evangélikus egyház, D. Juro Struharik ju­goszláviai püspök a jugoszláv evangélikus egyház és dr. Renate Riemeck professzornő a Keresztyén Békekonferencia Nemzet­közi Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága nevében mondták el kö­szöntésüket. A köszöntésekre lapunk későbbi számaiban vissza­térünk. Van valami megkapó, jelképes jelentősége annak, hogy a püspökiktatás hétköznapon folyt le, hétköznapok lüktető üte­mébe sorolva. A beiktatás előtti napon az új püspök még pro­fesszorként vizsgáztatott a Teológiai Akadémián. A püspökik­tatást követő napon teológiai záróünnepély, az országos egyhá­zi presbitérium ülése s országos esperesi értekezlet követke­zett. A hétköznapok szolgáló életének összefüggéseiben élő egyház képe ez. A Magyarországi Evangélikus Egyház új püs­pökét ezen az úton mi is szeretettel köszöntjük. Püspöki beköszöntő beszéd Főtisztelendő Egyházkerü­leti Közgyűlés! A mikor az imént rám ru- házott püspöki szolgálat felelősségétől mélyen megin­dulva állok a beiktató Egy­házkerületi Közgyűlés előtt. első szavam a köszöneté, D. Káldy Zoltán püspök felé, aki volt szíves elvégezni a püspökavatás szolgálatát. Há­lásan köszönöm a gyülekezeti presbitériumok szavazataiban megnyilvánuló bizalmat, s wi 1 ^ o firrr».! ríni o tót- olrllr n püspökválasztás egyházhoz il­lő lebonyolítását segítették. A magam részéről is köszö­nöm nagynevű elődömnek, dr. Vető Lajos püspöknek 19 évi püspöki szolgálatában meg­nyilvánuló értékes munkáját, hogy vezetésével egyházunk útjának kijelölése főbb vo­nalakban megtörtént. Ezeknek az előrebocsátásá­val térek rá beköszöntő be­szédemre, amelynek címe az első János levél 4. fejezete 8. verséből vett idézet: terétől, Jézus Krisztustól, hogy ha az Istent egy szóval akarja kifejezni és jellemez­ni, akkor erre a legalkalma­sabb a szeretet szó, mert „AZ ISTEN: SZERETET". Ez az ö legfőbb tulajdonsága. Ez tük­röződik minden művében. Ab­ban is, hogy az embert a sa­játmaga képére és hasonla­tosságára teremtette és abban is, hogy „úgy szerette a vilá­got, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte.” Ezen a ponton je­lent meg az Isten szereteté- nek legmagasabb foka. Mert Jézus által lehet a bűnből váltságunk, hitben járó új éle­tünk és szabadulásunk a ha­lálból. /’’sakhogy az a meglepő, hogy János nem azt hangsúlyozza, hogy az Isten szeretetéért adjunk néki járó szeretetet, hanem így szól: „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1 Jn 4, 12). Lehetséges volna az, hogy Jézus Krisztus sze­retett tanítványa, aki Jézus halála után Máriát a maga anyjának tekinthette, félre­érthette volna Mesterét és Megváltóját és rosszul adta volna vissza mindazt, amit hallott Jézustól? Nem, ez nem lehetséges, János itt is hűsé­ges tanítványnak bizonyult. Jézus Krisztus tanítását, váltsághalálát és feltámadását mi nem hálálhatjuk meg, nem adhatunk néki vissza semmit sem, mert mindent tőle kap­tunk, „aki által és akire néz­ve vannak mindenek”. Akkor vagyunk Jézus Krisztus iránt hálás tanítványok ha az em­berek között szolgálunk. Hi­szen mit is adhatna az Isten­nek az, aki mindent tőle ka­pott? Isten a felé irányuló szeretetet az embertársak felé fordítja, és rájuk mutat; itt az a terület, ahol bőven van tennivaló, ahol jó gyümölcsöt teremhet a hit a konkrét cse­lekedetekben. Az emberviláq az a hely, ahol láthatóvá vál­hat hitünk és keresztyén éle­tünk. így érthetjük meg, hogy a szeretet apostola miért használ olyan váratlanul ke­mény kifejezést, amikor arról ír, hogy hazug az, aki azt mondja, hogy szeretem az Is­tent és ugyanakkor gyűlöli a maga atyjafiát. Aki a hit me­legségével vallja, hogy sze­retem az Istent, az nem csú­folhatja meg sem Istent, sem a maga keresztyén mivoltát azzal, hogy embertelen a fe­lebarátaival, vagy nem törő­dik velük, mert aki így él, annak nincs joga a hívők so­rába beállni az Isten szere- tetének vallomásával. Istent szeretni — és emberek közt gonoszul viselkedni olyan el­lentmondás, amely ellen jog­gal háborodik fel a szeretet apostolának hangja. B A e különösen is János ein- lékezetében volt, hogyan tanított Jézus Krisztus az ő jelenlétében is. Hogyan tá­madta a farizeusi magatar­tást, amely kínos gonddal igyekszik betartani minden vallási szokást és törvényt. De Istennek nem szabályvallás kell, ő nem a külsőségekben gyönyörködik, hanem a sze­retet lelkületét kívánja. János apostol ott volt Jézus Krisztussal, amikor egy írás­tudó megkérdezte, ki az a fe­lebarát, akit szeretni kelL Hallotta János és egy életre- szólóan megjegyezte Jézus tanítását. Berriutatott a Mes­ter egy papot, aki sietett a templomi szolgálatba, a fé­nyes szertartásokra. Látta ugyan, hogy az út szélén fek­szik egy rablók által kifosz­tott és félholtra vert ember, de nem segített rajta, hanem nagy ívben elkerülte, hogy ne kelljen lehajolnia hozzá és segítenie rajta. Jézus ezzel a példázattal kipellengérezte azt a vallásos embert, aki elmu­lasztja emberi kötelességét, aki úgy akar templomba jár­ni, hogy megfeledkezik a leg­elemibb felebaráti szeretetről. Ugyanakkor bemutat Jézus egy másik embert is, aki le­hajolt a nyomorulthoz, szere- tetével és gondoskodásával vette körül, ez az az irgalmas samaritánus, akit Jézus pél­dázata követésre méltóként állított a tanítványok szeme elé. lyfindebből Jézus szeretett tanítványa, János, vilá­gosan látta, hogy a főpásztar maga jár elöl a szeretet út­ján, akiket pedig elhívott „kövess engem” szavával, azoknak ezen az úton kell utána lépdelniük. Ha elma­radnak az emberszeretet út- (Folytatása a 2. oldalon) iiniMiMiuiiiiiiiiiiiiiuiMiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiniiiiiiiniiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiMiiiaiiiiiaiil ,utí>er 3Mrton monbía Szentháromság után az 5. vasárnap Lk 5,8 Minél mélységesebben érzed, hogy bűnös ember vagy és mennél jobban akarsz elmenekülni Isten elől, annál inkább kényszerülsz hozzá ragaszkodni. Mert jól jegyezd meg, hogy a bűnei miatt megrettent lelkiismeret futni szeretne Isten elől és valamilyen másik istenhez menekülni. Ilyenkor ne add fel a harcot, hanem csak annál éberebben ragaszkodjál Istenhez! Mert ha el akar valaki futni előle, és egy másik istennél koldul segítségért, utána pedig visszabátorodik az egyedül igaz Istenhez, akkor úgy jár, mint a balga szüzek, akik előtt becsukódik az ajtó, amikor olajat akarnak vásá­rolni (Mt 35,10). És mit tett Krisztus, amikor Péter megalázta magát és arra kérte Urát, hogy távozzék el tőle? Magára hagyta talán a kétségbeesett Pétert? Nem! Hanem odamegy hozzá, meg­vigasztalja és azt mondja neki, hogy ne féljen, hiszen mos­tantól fogva emberekre fog halászni. I „Az Isten: szeretet” Isten szeretete János apostol, aki az evan- ; géliumokban sokszor szerepel ■ így: „az a tanítvány, akit Jé- . zus szeret”, azt tanulta Mes-

Next

/
Thumbnails
Contents