Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-06-18 / 25. szám

. VASÄRNAP. — i,Legyetek irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.” (Lk 6, 36.) Áldo­zathozatal, teherhordás nélkül nem lehet komoly segítséget nyújtani a másik embernek. A samaritánus is terhet vál­lalt magára, amikor segített az útjába került balesetes em­beren. Szolidáris volt vele. Így lett irgalmas samaritánus- sá. Az emberséges magatartás, az irgalmasság gyakorlása egy különös körforgásba kapcsol­ja bele életemet. Gyakran nem szolgálhatom vissza a jót annak, aki velem tette. Más­nak adom tovább, sokszor olyannak, aki az egyszerű „kö- szönöm”-mel fizet csak érte, de valakinek majd ő is to­vábbadja. Ilyen körforgásba kapcsolja bele életemet Isten irgalmassága. Meg is tud tar­tani benne. (Lk 2, 29—30.) Egy öreg em­bernek, Simeonnak a szavai ezek. Kezébe vette és magasra tartotta a gyermek Jézust, amikor szülei Jeruzsálembe vitték és bemutatták a temp­lomban. Mintha nem is ő tar­totta volna a gyermeket, ha­nem az tartotta volna benne a reménységet és a derűt. Hányszor tart meg engem is, akiről azt hiszem, hogy én tartom őt. SZOMBAT. — „Es szólt Heródes: Jánost én fejeztet­tem le. Kicsoda tehát ez, aki­ről ilyen dolgokat hallok?” (Lk 9, 9.) Jézus elgondolkoz­tatja az embereket. Még a rosszlelkiismeretű és rémké­peket látó Heródes is elgon­dolkozott rajta: kicsoda ez? Az apostolok és a próféták, az egész Szentírás segítségemre jön, hogy válaszolni tudjak. Felkészültem rá? Benczúr László Hűség Lk 16,10 —12 Négy példázat előzi meg Lukács evangéliumában a mai vasárnapra kijelölt igehirdetési alapigét. Mind a négy példá­zat „főszereplőjének” az anyagiakhoz való viszonyát használja fel Jézus arra, hogy mennyei, lelki vonatkozású dolgokat ért­hetőbbé tegyen. Az első kettő ismeri és megbecsüli a kevésnek az értékét is (elveszett juh és elveszett drahma), a másik kettő nem becsüli meg a kezére jutott sokat és elherdálja azt (té­kozló fiú és hamis sáfár). Már ez az összefüggés is kizárja, hogy Jézus szavait félreértsük. A hamis mammon, amin nyil­ván a földi életben kezünkön megforduló anyagi javakat kell érteni (akár jószágot, akár pénzt; akár magántulajdont, akár másokét), nem értéktelen vagy haszontalan. Kevés, hamis, ide­gen volta az örökkévalókkal összevetett értékét jelzi. A jelen világban azonban, amíg birtokoljuk, amíg gazdálkodunk vele, amíg használjuk érték, mert használatának célja, értelme van. Az anyagiak értékét „származásuk” adja. Az a tény, hogy Isten adta, az ő ajándéka. Jó az. A gondoskodó szeretet esz­köze, hogy a földi élet vándora ne szűkölködjék mindennapi kenyér nélkül, enyhítse szomját, fedél védje az élet viszon­tagságaitól, oltalma legen a veszedelemmel szemben. Ezért van komoly értéke minden egyes juhnak és a legkisebb pénz­darabnak is. A hűség azt jelenti, hogy az adományozó iránti hálával veszem, használom fel, kezelem ezeket a javakat. Megköszö­nöm és megbecsülöm, ami az enyém: a kenyeret, a pénzt, az otthont, a békét. S ha nincs, elsősorban tőle kérem. — Tudom, hogy evangélikus hitünktől távolálló forrásból származott va­lamikor a földre esett kenyérdarab megcsókolása. De napról napra meg kell tanulnunk és mindenkinek tanítanunk a ka­lászból kiperdülő búzaszem, a falat kenyér, a sokemeletes há­zakba beépülő tégla értékét. A hűség azt jelenti, hogy az adományozó akaratának meg­felelően használjuk az anyagi javakat. Amit a szorgalmas mun­ka nyomán eső nevel, napsugár érlel gyömülccsé, amit a föld mélyéből csillék sora napvilágra hoz, a parányban rejlő erő, új világok új titkai, mind egyért adattak. Embermilliók megelé­gített életéért. Érthető, hogy Jézus összefüggésbe hozza az anyagi java­kon való helyes gazdálkodást és az örökkévalók elnyerését. A gazda egy. S a hűség, amely a gazda iránti hálával és bizalom­mal néki engedelmeskedve, gondoskodó szeretetének eszköze­ként használja az egy fillért vagy a milliárdokat, érleli fel­nőtté az embert. Felnőtté, aki nemcsak a múló javak elnyeré­sére és használatára alkalmas, hanem az örök kincsekére is. Mezősi György Beiratkozás vallásoktatásra A hittanbeiratások az 1967/68. iskolai tanévre az általános iskolákban és az általános gimnáziumokban, június 21-én, szerdán, délután 14—18 óráig, és június 22-én, csütörtökön délelőtt 8—13 óráig lesznek. A tanulókat a vallásoktatásra abban az iskolában kell beíratni, amelyben a rendes beiratást végezték. A beiratást az egyik szülő, illetve gyám az iskola igazgatója, vagy a beiratást végző pedagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés ese­tén — írásban kérheti. HÉTFŐ. — „Ti vagytok a föld sója.” (Mt 5, 13.) Merev­ségemből, zárkózottságomból, bűneim megkötöző hatalmából akar Isten kiszabadítani, ami­kor Jézus szavával megszólít. Ízetlen, szüntelen panaszkodó és ítélkező viselkedésem ter­hes, nyomasztó másokra. Ál­dássá akarja tenni életemet. Talán éppen azért töri ítéle­teivel szívem keménységét, hogy jobban oldódjam és ma­gam is nagyobb hálával íz­leljem jóságát.' KEDD. — „Üj parancsola­tot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint és szerette­lek titeket.” (Jn 13, 34.) Egy­mást! Jézus észrevéteti velem a másikat. Kinyílok. Nem fé­lek a másik embertől. Sőt ma­gamtól se félek. Ö sem fél tő­lem. Barátjának, testvérének nevez. Nem szégyell. A benne hivők közösségét azért kell különösképp keresnem és sze­retnem, mert itt gyógyít ki igéjéből az önszere tétből s itt tanít meg arra, hogy tovább adjam, amit tőle vettem — a szeretetek SZERDA. — 5,Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert megelégít- tetnek.” (Mt 5, 6.) Boldogta­lannak tart Jézus, ha önma­gámmal eltelt, jóllakott ember vagyok. Rá kell jönnöm, hogy nem én testesítem meg az igaz emberséget. Mint a szarvas a folyóvízre, úgy vá­gyakozom az igazság után az ő közelében. Boldog vágyako­zás, üdvös nyugtalanság, mert Jézus ébresztette fel. Megelé­gít. CSÜTÖRTÖK. — „Ahol ket­ten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18, 20.) Van feszélyező és terhes jelenlét. Jézus köztiinkléte nem ilyen. Azért jön közénk, hogy elvi­gye azt a sok szemetet: szere- tetlenséget, bizalmatlanságot, gyanút, rosszindulatot, amely eltorlaszolja a másik ember­hez vezető utat. Azért jön, hogy nyitott ajtónkká legyen, hogy rajta keresztül testvér­ként léphessünk a másik em­berhez és gyermekként az Atya színe elé. PÉNTEK. — „Mostan bo­csátód el, Uram, a te szolgá­dat a te ígéreted szerint, bé­kességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet” — jö Állapotban levő, dí­szes kivitelben készült gyülekezeti halottaskocsi jutányosán eladó. Érdeklődni Evangélikus Lelkész! Hivatal, Somogydöröcske címen. — KIS VIKEVDHAZAT v.-telket kp-ért keresek sürgősen. Telelőn : csak este: 220—171. — HIVŐ házasulandó pár eltar­tást vállal lakásért, vagy kényel­mes albérletet keres, Budapesten „Emberség” jeligére a kiadóba. —- MAGÁNYOS idős nő kis szo­bát keres „Csend’: jeligére, a ki­adóba. — Szentháromság utáni 4. vasárnapon az oltárteritő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Gál *5, 13—14; az igehirdetés alap­igéje :Lk 16, 10—12. A délutáni istentisztelet alapigéje: Ézs 48, 12—17. — EVANGÉLIKUS VALLÁ­SOS FÉLÓRA A RÁDIÓBAN. Június 25-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus val­lásos félóra lesz a Petőfi Rá­dió és az URH hullámhosszán. Igét hirdet: DR. PÁLFY MIK­LÓS professzor. — SZÜLETÉS. Virágh Gyula pesterzsébeti lelkészéknek le­ánygyermekük született. Neve: Annamária. — PÉCS. Várady Lajos bu­dai esperes június 4-én dél­előtt igét hirdetett, délután egyházzenei áhítaton előadást tartott a templomban. — HALÁLOZÁS. özv. La- záry Sándorné sz. Karácsony Ida lelkészözvegy 69 éves ko­rában csendesen elhunyt. Te­metése június 5-én volt a pé­csi temetőben. Négy fián, nyolc unokáján kívül gyászolja a ki­terjedt baráti kör és a pécsi evangélikus gyülekezet. „Ne félj, halott voltam és íme élek.” — özv. Geyer Zoltánná, Grósz Irén, május 28-án a pé­csi Baldauf Szeretetotthonban csendesen elhunyt. Temetése május 31-én volt nagy rész­vét mellett. „Csak egy szót szólj és meggyógyul a te szol­gád!” — HÁZASSÁGKÖTÉS. Racskó Gyula és Hriagyel Irén május 21-én tartották eskü­vőjüket a Bp—Angyalföldi evangélikus templomban. A menyasszony Sümegi Jánosné- nak, a gyülekezet pénzbeszedő­jének unokája. — NAGYBÖRZSÖNY. A gyülekezet rendkívüli áldozat- készséggel rendbehozatta szép műemlék templomát. A má­jus 28-án tartott hálaadó is­tentiszteleten Várady Lajos es­peres hirdetett igét, D. dr. Vető Lajos püspök az Országos Egy­ház és az Északi Evangélikus Egyházkerület, Zimmermann Aladár egyházmegyei felügye­lő pedig a Budai Egyházmegye nevében köszöntötte a gyüle­kezetét. A délutáni istentiszte­leten Ponicsán Imre kiskőrösi lelkész szolgált, majd Dr. Sze- lényi Gusztáv budavári fel­ügyelő és id. Dedinszky Gyu­la békéscsabai lelkész gyüle­kezeteik üdvözletét tolmácsol­ták. NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁS AZ EURÓPAI BIZTONSÁGRÓL A Keresztyén Békekonferen­cia nemzetközi tanácskozást hívott egybe Eisenachba no­vember 20—22. napjaira, ame­lyen az európai biztonságról fognak tanácskozni a konfe­rencia résztvevői. A reformáció jubileumi plakátja A Német Demokratikus Köz­társaságban 18 000 példányban jelenik meg a reformáció 450 éves jubileumára az itt közölt egyházi plakát. A plakát Tho­mas Schleussing és Hans-Wol- gang Schauss berlini művészek alkotása. A koncentrikus körökből egy kereszt tűnik elő a fehér kö­rök megvastagítása révén. Azt akarja ez a plakát jelképezni, hogy Krisztus keresztje az élet egész körét átfogja és Isten kegyelmének a jeleként az egész világ jelképe. Másrészt az is rajta van a plakáton, hogy a bűnös embernek in­gyen kegyelemből történt meg- igazulása, mint a reformáció központi üzenete, a mai mo­dern világban is érvényes. lililllIIIIIIIIilillllllllllllllllllllíM Istentiszteleti rend Budapesten, 1967. június 18-án Deák tér de. 9. (úrv) Hafenscher károly de. 11. (úrv.) dr. Kékén András du. 6. Trajtler Gábor Fa­sor de. 11. (úrv) Koren Emil du. 6. Koren Emil Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. Dr. Rédey Pál du. 5. Sze- retetvendégség Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Bara­nyai Tamás Rákosfalva de. 8. (úrv) Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás Fóti út de. 11. Solymár Péter Váci út de. 8. Benczúr László Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár-Üj- telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagy­templom de. 10. du. 3. Rákosszent­mihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Budavár de. 9. (úrv) Várady La­jos de. 10. (német, úrv) Várady Lajos de. 11. (úrv) Ruttkay Leven­te este 7. Madocsai Miklós Toroc­kó tér de. fél 9. Ruttkay Levente Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10- (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7- Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Bencze Imre Kelenföld de- 8. Bencze Imre de. 11. dr. Rezessy Zoltán, du 6. Bencze Imre Német­völgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VHT. Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 67.02257/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre :-:3 A rádió elmondta az esti mesét. Amíg anyu megágyaz, van egy kis időnk. S ilyenkor gya­kori a kérés: Apu! Mesélj valami „emberi” érdekeset! Témáink roppant változatosak. Az „ősöktől” kezdve a „szökkenő rakétáig” min­denről beszélgettünk, ami az emberrel kap­csolatos. A kifejezések Robi bökszavai, de ö még csak öt éves. Ma estére megvan a té­mánk. Már délelőtt lehetett látni, hogy rendkívüli nap van. Kilenc órakor megjöttek az úttörök. Egyen­ruhában, pirosnyakkendősen vonultak a ta­nácsháza felé. Tízkor kezdődött az autós fel­vonulás. Egymás után suhantak előttünk a já­rási tanács, a pártbizottság, a rendőrség és a többi szervek gépkocsijai. A nagyünnepi fel­vonulást most is a „szovjetek” zárták be. — Nálunk így emlegetik őket. A temető felől katonazenekar hangját hoz­ta a langyos tavaszi szél, s a kürtök halk brummogásába bele-beleroppant az ismétlődő díszsortűz. A faluban sokan kérdezték: Milyen ünnep van ma, Tisztelendő Ür? — Május kilencediké. Huszonkét 'éve feje­ződött be a háború. S ez a téma, amelyet este, elalvás előtt mégegyszer megbeszélünk. — Apu! Te hány éves voltál, mikor befeje­ződött a háború? — Tizenhat. — Hol voltál akkor? — Tudják, hogy sok­felé jártam. — Németországban. — Kelet-, vagy Nyugat-Németországban — firtatja másodikos Rudink. — Akkor egy Németország volt. — Látom az arcán, hogy nem elégítette ki a válaszom. — Most hol van az a város? — Nyugat-Nemetorszagban. Fenn északon, közel a tengerparthoz. — Miről tudtátok meg, hogy vége van a há­borúnak? — Szóltak a harangok. Egyszerre, minden faluban és városban és minden templomban. Hosszan, mint a nagyünnepi beharangszó. — És hogyan lett vége a háborúnak? Mesélem a közelgő frontot, az országúti menekültáradatot, az elhajigált fegyvereket, s a szanaszéjjel szórt lőszert. Robi szeme felcsillan. — Ugye hoztál patront? — Azt nem hoztam. De hoztam más emlé­ket. Rögtön megmutatom. S amikor a kopott, gyűrött, valamikor bor­dó fedelű noteszt behozom, folytatjuk a be­szélgetést. — Az meg milyen füzet? — Ebbe felírtam, hogy hol jártunk és mi történt velünk. — Sok helyen jártatok? — Elég sok helyen; Csehországban, Len­gyelországban, de főleg a németországi nagy­városokban. — Apu! Titeket is megbombáztak? — Meg ám. Nem is egyszer. — Szőnyegbombázást is láttál? — Láttam. — Milyen az? — Borzasztó. Berlin egyik külvárosában kaptunk egy szőnyegbombázást. Utána olyan volt a pályaudvar és a mellette levő sport­pálya, mintha egy óriás járt volna ott, és óriási pogácsaszaggatóval kiszaggatta volna a földet. A tartálykocsik úgy belapultak, aho­gyan Robi kalapáccsal összelapította a kon­zervdobozt. — Féltél, apu? — Féltem. Rémülten rohantunk barátom­mal az erdő felé, de közben többször is le kellett hasalnunk, mert több hullámban — így mondták ezt — jöttek a gépek. — Hány repülőgép jött? — Sok száz. De néha ezernél többet is meg­számoltunk. Berlint nagyon sokszor bombáz­ták. — Sokan meghalnak bombázáskor? — Nagyon sokan. Amikor Magdeburgban jártunk, a magdeburgiak elmondták, hogy az első szőnyegbombázáskor több mint harminc­ezren meghaltak városukban. Húszszor any- nyian, mint Bábonyban és Megyeren lakunk. — Akkor rengeteg ember meghalhatott a háborúban. — Bizony rengeteg, ötven millió, ötször annyi, amennyien Magyarországon élnek. — Mert nemcsak bombáztak, hanem tan­kokkal, ágyúval meg gépágyúval is lőttek — fitogtatja Robi haditudományát. Rudó már többet tud. Komolyan mondja: — Még gázzal is öltek. — Bizony. S egy pillanat alatt felelevenedik újra a sok borzalom, amit másfél év alatt láttam és átéltem. S amiről azt hittük, hogy azzal a harangszóval örökre eltemetjük. Mintha gondolataimat fűznék tovább. — Szegény vietnamiak. Azokat most is bom­bázzák. ' — Bizony, bombázzák. Minden nap. — Ott háború van? — Háború. — De nem világháború — fogalmaz szaba­tosan Rudó. — Ugye apu, az oroszok segítik őket, meg mi is, mert mi barátaik vagyunk? — Igen. Ezért küldtünk nekik gyógyszert, kórházi felszerelést és sok minden mást, ami­re szükségük van. — Az amerikaiak meg csak bombáznak, folyton csak bombáznak — állapítja meg Ro­bi, s hangjából érezhető a megvetés. De bátyja eltűnődik. — Érdekes. Ügy mesélted, hogy az orosz katonák, meg az amerikaiak barátok voltak. Együtt harcoltak a németek ellen. Most már nem barátok? — Egyszer majd erről is mesélek. Most menjetek aludni, késő van. Robi praktikus emberke. Gondolatai vissza- visszatérnek a mai eseményhez. — Ugye apu, azért van a katonáknak gép­pisztolya, hogy sortüzet lőjenek vele? Kár, hogy nem mentünk ki a temetőbe. Szedhet­tünk volna patront. — Hiszen, szedtünk a múltkor eleget. De most már gyorsan feküdjetek le. Amíg az imádságot mondják, az én gondo­lataim is elkalandoznak. Milyen sokszor nehéz meglátni és meg­tenni Isten akaratát a földön! Milyen nehéz megérteni és kisgyerekeknek is megmagya­rázni, hogy a Liberatorok és a B—29-esek utódai nem a szabadságot viszik. S milyen sokat kell még küzdenünk, ha azt akarjuk, hogy a géppisztolyokkal csak díszsortüzet lő­jenek. Vertesy Rudolf 4 t IGAZ MESE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents