Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-06-18 / 25. szám

Harc a Biblia körűi V.

Már az eddigiekből is kitűnik, hogy végeredményben a Biblia használatának kérdésében térnek el alapvető módon a vitázó felek. A „dortmundi mozgalom” tagjaihoz hasonló gondolkodású keresztyének a világnak szinte minden részén találhatók. Részletekben való eltérések mellett éppen a Biblia használatára nézve van közöttük messzemenő megegyezés. E szerint a Szentírás úgy ahogyan van, mindenestül, betű szerint Isten saját szava. Így is kell érteni s így kell benne hinni: gondolkodás nélkül elfogadva azt, „ami írva van”.

Ennek a Biblia betűiben való vakhitnek igen súlyos következményei vannak minden téren. Mint arra már cikksorozatunknak a legelején rámutattunk, a bibliai világkép összeegyeztethetetlen a legegyszerűbb, ma már köztudatba átment tapasztalati tényekkel. Pl. azzal, hogy a föld forog a nap körül és nem megfordítva, stb. Mondottuk, hogy aki a bibliai természettudományi, élettani, történeti, stb. nézeteket, vagyis az ókori világképet el akarja fogadni, az modem világunkban állandó tudathasadásban kénytelen élni. Vannak azonban még egészen más következmények is.

A Biblia nemcsak az ókori világképet tükrözi, hanem az ókori társadalmi, családi, politikai, gazdasági, stb. viszonyokat is. Aki tehát úgy gondolja, hogy azt „ami írva van” szószerint kell alkalmazni az élet — a mai élet! — minden területén, az lehetetlen helyzetbe kerül. Annak évezredekkel, de legalább is évszázadokkal vissza kellene forgatnia az idő kerekét. Néha úgy tűnik, hogy az ilyen felfogású vallásos emberektől nem is áll olyan nagyon távol a gondolat. Nem véletlen, hogy ezek szokták a „régi jó idők”-et emlegetni, amin hol az apostoli kor eszményített gyülekezeti életét, hol a „mélyen vallásos középkort”, a reformáció századát, vagy esetleg csak nagyszüleik idejét értik. Hogy persze mindezekben a korszakokban mi volt a valóságos

helyzet, azt a legelemibb történelmi ismeretekből meg lehetne tudni — s az apostoli kor valóságos képét magából az Újszövetségből.

Még ennél a múltba sóvárgásnál is nagyobb baj, hogy az ilyen gondolkodású emberek megfeledkeznek arról: a Biblia mai életünk sok minden vonatkozásában nem ad, — mert nem is adhat — közvetlen feleletet. A modern élet rengeteg olyan jelenséget hozott létre, kérdéseket vetett fel, amikről a bibliai szerzők még csak nem is álmodtak. Korunk ún. technikai forradalma, a gazdasági, társadalmi élet alapvető változásai szinte naponta új kérdések elé állítanak bennünket. Az atomkorszakban pl. a háború és béke kérdése lét—nemlét kérdésévé vált az emberiségnek.

Isten igéjének persze mindezekben a kérdésekben van eligazító üzenete számunkra. Ezt azonban nem találhatjuk meg úgy, hogy „megfelelő” bibliai idézeteket keresünk az egyes kérdésekre vagy helyzetekre. Hanem csak úgy, hogy keressük Isten igéjét, nekünk szóló mai üzenetét a Bibliából, annak szorgalmas, gondos tanulmányozásával. S ezt az üzenetet nem kész receptként, hanem hitben kell megtalálnunk. Ez a feladat komoly munkát, nagy felelősséget jelent. A reformáció éppen a hivő embernek erre a szabadságára és felelősségére akar eljuttatni. Akarunk-e mint a reformáció egyházának tagjai,, a hitnek ebben a gyönyörű, de félelmetes szabadságában élni? Kezünkben a Bibliával, de mindkét lábunkkal a földön. Nyitott szemmel és szívvel az emberi élet minden szorongató kérdése iránt.

A dortmundi mozgalom s a hasonló jellegű keresztyének úgy látszik nem akarnak. Legalábbis erre mutat egyik kép viselőjüknek (Hauschildt prépost) nyilatkozata, melyben élesen bírálja a nemsokára megnyíló hannoveri „Kirchentag” programját. Ennek főtémája így hangzik: „A tíéKé

közöttünk van”. A prépost szerint e témakitűzés „a béke kérdésének politikai megfogalmazásával félretolja az Istennel való békesség kérdését s ezzel meghamisítja a Biblia üzenetét”. Isten békességének és az emberek közötti békének ez a szembeállítása jellegzetes példája a Biblia helytelen használatának.

A reformáció megindulásának jubileumi esztendejében evangélikus népünk többek között azzal ünnepelhet, hogy

megtanulja és egyre inkább tovább tanulja a Biblia helyes használatát. Szívleljük meg Luther intését, aki ezt mondotta az Ótestamentumról — de nyugodtan érthetjük az egész Szentírásra is: „Itt találod a jászolt és a pólyát, melybe Krisztus van betakarva, amire az angyal is figyelmeztette a pásztorokat. Egyszerű és szegényes köntös, de drága kincset rejt magában: Krisztust”.

Dr. Groó Gyula

Ä dolgok szorosan összefüggnek

Bibliai ábécé: „halál

»>

Barát vagy ellenség? — Költők és filozófusok gyakran játszanak a halál gondolatával. Próbálnak barátkozni vele. A Szentírás nem barátkozik. „Utolsó ellenségnek” nevezi a halált (1 Kor 15, 26) megsemmisítésével jut célhoz az üdvösség története (Jel 20, 14).

Nem áll ezzel ellentétben közismert énekünk verssora, amely" szerint „a halál csak álom”? Nincs ellentét. Az ének így kezdődik: „Krisztus te vagy életem...” Jézus Krisztus nem tehetetlen megadással néz az emberi élet utolsó ellenségére, a „mors imperator”-ra, hanem a hatalmasabb fölényével. Szeretete erősebb a halálnál. Számára a halál csak álom. „Ifjú, mondom néked, kelj föl” — szólítja a naini ifjút (Lk 7, 11— 17), „a leányka nem halt meg, hanem aluszik”, jelenti ki Jairus házában (Mt 9, 24),

„Lázár jöjj ki!” kiáltja a be- tániai sírboltnál (Jn 11, 43), és „kijőve a megholt”.

Jézus azonban nemcsak “azt tette nyilvánvalóvá, hogy számára nem reménytelen eset a halál elleni küzdelem, hanem azt is, hogy mi a halál számunkra: Istentől és az általa teremtett világtól való elidegenedésünk következménye, „a bűn zsoldja”, ahogy Jézus apostola nevezi (Rm 6, 23), Isten ítélete rajtunk.

A meghalás és elmúlás folyamatát a modern technika kórházi elkülönítés, injekciók, egészségügyi szabályok, temetkezési intézmények segítségével nagy mértékben megköny- nyítette. A halál azonban több az elmúlásnál, több, mint amikor elhervad egy virág. Ezzel a „több”-el szemben ma épp oly tehetetlenek vagyunk, mint sok ezer évvel ezelőtt. Csak aki nem szereti és nem becsüli eléggé az életet, az tud könnyű magyarázatokat találni a halálra. Ezek a bölcselkedések legyenek vallásos

Luther 95 tétele

79. Azt állítani, hogy a pápa címerével feldíszített búcsú-kereszt, melyet a templomokban szoktak felállítani, egyértékű a Krisztus keresztjével — istenkáromlás.

86. Miért nem építi a pápa a Szent-Péter székesegyházat inkább a maga pénzéből, mint a szegény keresztyének pénzéből, mert hiszen az ő vagyona nagyobb a leggazdagabb pénzfejedelem vagyonánál is.

Utószó a 95 tételhez

Aki figyelmesen olvasta a 95 tétel lapunkban közölt téziseit, az előtt világossá vált, hogy e tézisek a bűnbocsánat (búcsú, indulgentia) kérdése köré szövődtek, fonódtak, Luther fellépésére, a tételek kiszögezésére kétségtelenül az egyház akkori elferdült bűnbánati gyakorlata adott okot. Ezt ma már a katolikus teológusok is elismerik. Medvigy Mihály katolikus teológus erről „Az egyház új törvényei a búcsúról és a böjtről” című cikkében így ír: „ ... egyre jobban feledésbe merült a keresztyén tömgek lelkiségében a személyes bűnbánattartás gondolata. Olcsón, az elvenbevágó vezeklés igénye nélkül igyekeztek megszerezni maguknak a lelki békét. Erre a veszedelemre mutatott rá Luther 1517. évi wittenbergi tételeinek az elején és végén... A veszedelmet amelyre Luther rá akarta ébreszteni a keresztyén világot, ma tisztán látja a hivatalos egyház is és szem előtt tartja legfrissebb lelkipásztori intézkedéseiben. Akkor azonban sajnos nem azok értették meg a riasztó szót, akiktől elsősorban függött a reform végrehajtása. így emberileg könnyebben érthető, hogy a későbbi nagy írásaiban már kívül helyezte magát a reformátor a római egyházon.” (Vigilia 1967. 3. szám.) Mi evangélikusok örülünk ennek a Luther fellépését igazoló, szenvedélymentes, tárgyilagosságra törekvő hangnak és arra gondolunk, mennyire más lett volna a helyzet, ha az egyháztörténelem folyamán ez az egymás tárgyilagos megértésére törekvő, békésebb szellem uralkodott volna.

A tárgyilagosság kedvéért azonban most is meg kell mondanunk, amit minden evangélikus hivő vall, hogy a középkori egyház elferdült bűnbocsánat-hírdetése Luther fellépésének csak külső oka volt. A reformáció valódi és igazi okának a gyökerei sokkal mélyebben voltak. Luther arra a kérdésre kereste és kapta meg a választ a Bibliában: hogyan üdvözölhetek? A végső bibliai választ a kegyelemből való meg- igazulásban találta meg Luther. Ez a reformáció legmélyebb és legigazibb gyökere.

Hogy a 95 tételt a 450 éves jubileum alkalmából leközöltük, annak a jubileumon kívül az is oka, hogy halványan, kontúrjaiban már a 95 tétel téziseiben is érzékelhető a kegyelemből való megigazulás nagy fölfedezése, amit azonban teljességgel Luther későbbi nagy irataiban fejrt ki intenzívebben.

Nagybudapest protestáns és ortodox lelkészei, a Teológiai Akadémiák professzorai és hallgatói, a budapesti Rabbiképző Intézet tanárai és hallgatói nagy számban gyűltek össze június 6-án a budapesti Újvárosháza nagytermében, hogy meghallgassák a jelenlegi rendkívül feszült és háborús feszültséggel telt világban azt a külpolitikai tájékoztatót, amelyet Gárdos Miklós, a Magyarország hetilap helyettes felelősszerkesztője tartott.

Az előadó azért nyerte meg a hallgatóság rokonszenvét mindjárt első mondataival és azért váltak fejtegetései hitelessé és érdekfeszítővé a hallgatóság fülében és szívében, mert nem elégedett meg a napilapok, a rádió és TV tudósításainak a recitálásával, hanem mindazon túllépve tudott újat, hasznosat, eligazítót mondani. Nem hangsúlyozta ugyan kimondottan de a figyelmes hallgató azt hallotta ki tájékoztatásából, hogy ,a dolgok szorosan összefüggnek” egymással!

Mert ha a közelkeleti izraeli agressziót vizsgáljuk, az izraeli jobboldali uralkodó körök harcias szelleme mögött nem nehéz fölfedezni azt az amerikai imperializmust és nagytőkét, amely nem riad vissza a világon sehol sem attól, hogy — ha kell — háborút robbantson ki profit-érdekeinek a védelmében. A másik motívum, amely igen nagy szerepet játszik a jelenlegi közel- keleti háborúban, az a tény, hogy az Izraelt körülvevő arab államok, elsősorban Szíria, egyre inkább igyekezett lépésről-lépésre felszámolni a

jellegűek (plátói halhatatlanság, spiritizmus), vagy nemvallásos jellegűek (örök körforgás, természeti törvény, újabban egzisztencializmus), távol állnak a Szentírás szellemétől. Jézus Krisztus, amikor ártatlanul magára vette a mi halálunkat, nyilvánvalóvá tette, miről van szó.

Hogy a halál több az egyszerű elmúlásnál, azt Jézus — különösen János evangélistának feljegyzései szerint — nyilvánvalóvá tette a halál fogalmának egy sajátos használatával is. „Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad” (1 Jn 3, 14). Halottnak nevezi Jézus az embert, ha csak saját kívánságára hallgat, süket Isten iránt, ha béna és nem mozdítja tagjait cselekvésre a szeretet. Az ilyenre mondja: „Az a neved, hogy élsz” (Jel 3, 1). Viszont ő azért jött, hogy a halottak is hallják szavát „és akik hallják, élnek” (Jn 5, 25). Akit Jézus hitre juttat, „átment a halálból az életre” (Jn 5, 21). Szerinte az örök élet nem síron túli lét. Aki hisz őbenne, örök élete van. Nem: lesz majd egyszer, hanem már most van.

A halál és feltámadás közötti állapotra nem ad tanítást az Újszövetség. A „második halál” kifejezésével (Jel 2, 11; 21, 8) arra mutat rá a Jelentések könyve, hogy a halál nem kiút az élet megoldatlanul hagyott kérdéseiből. A halál hatalmáról mégsem beszél öncélúan a Szentírás. Mindig azért említi, hogy a szívünkbe vésse: milyen hatalmas válasz Isten részéről a bűnbocsánat és ennek végső következménye, a feltámadás. Az összefüggést legerőteljesebben a tékozló fiúról szóló példázat mutatja: „Az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott” (Lk 15, 24).

Benczúr László

AM

Matuz László

A KERESZTYÉN EGYSÉG AKADÄLYA

„A pápa — ezt nagyon jól tudjuk — kétségtelenül a legkomolyabb akadály az ökumenikus úton.” VI. Pál pápa jelentette ki ezt az egységtitkárság tagjainak tartott beszédében. Azt a sokszor hangoztatott ellenvetést érintette ezzel, hogy a pápa abszolút helyzete a római katolikus egyházban és a pápai csalhatatlanságról szóló tan elfogadhatatlan a protestánsok, anglikánok és ortodoxok számára.

múlt gazdasági és politikai rendszerét. És amikor május 2-án megújították titokban az izraeli—amerikai egyezményt, amelynek értelmében Amerika megsokszorozta fegyverszállításának a mértékét Izraelbe, világossá vált, hogy az egyensúly az arab államok és Izrael állama között megszűnt, Izrael a katonai felszerelések szempontjából előnyhöz jutott és ezért robbant ki véres háború formájában az izraeli— arab ellentét. Nekünk keresztyéneknek különösen is fájdalmas, hogy éppen a Szent Földön, ahol először hangzott el a sálóm = béke szava (mondta Káldy püspök zárószavában), most a modern fegyverek harcizaja veri föl a csendet és békességet.

Gárdos Miklós nagyon világosan, az adatok halmazával mutatta meg előadásában, hogy milyen szerves összefüggés van a Közel-Keleten kirobbantott háború, a görögországi fasiszta puccs és a vietnami agresszió között.

Káldy Zoltán püspök záró- szavaiban rámutatott arra, hogy a világot itt is ott is lángba borító háborús erőkön kívül van egy „türelmes erő” is a világon, a Szovjetunió és a szocialista tábor „türelmes ereje”, amely a múltban is nem egyszer megóvta a világot a világháború pusztításától. Most is reménykedhetünk ebben a „türelmes erőben”, de oda is kell állnunk szívvel- lélekkel melléje, hogy mi keresztyének is aktív munkálói legyünk az emberiség boldog holnapjának.

Dr. Pálfy Miklós

Az őszinte szó jogán

Június 8-án a Déli Evangélikus Egyházkerület Tanácstermében gyűlt össze a Teológiai Akadémia egész tanári kara és hallgatósága, hogy meghallgassa D. Káldy Zoltán püspöknek az Akadémia egészéhez intézett beszédét mindarról, amit mint az Akadémiának ebben a tanulmányi évben soros püspöke, a hallgatók és professzorok munkájában tapasztalt.

Több mint egy órás beszédének a bevezetőjében utalt a püspök arra az igehirdetésre, amelyet az Akadémia tanévnyitó istentiszteletén Isten igéjének a megvilágításában tartott, s amelyben elmondta, hogy Magyarországi Evangélikus Egyházunk milyen teológiai, egyházkormányzati és diakóniai felismerésekre jutott el és mi az a norma, ami ma megkívántatik egy teológiai hallgatótól ezen a téren, hogy evangélikus egyházunknak a lelkészévé lehessen.

Most nemcsak az Akadémia soros püspökeként, hanem az Országos Egyház lelkészi elnökeként fejtette ki, hogy az egész tanévben többször is hangoztatott álláspontja ellenére sok negatívum mutatkozik a teológiai hallgatók magatartásában, aminek sok eredője lehetséges. Ezeket felsorolva Káldy püspök világosan és egyértelműen kijelentette, hogy egyházunknak olyan lelkészekre van szüksége, akik jól tudják hasogatni a gyülekezetekben Isten igéjét, de ezt a mai embert értve és eliga- zítóan tudják megtenni. Sohasem az egyház avul el, hanem a lelkészek lesznek elavulttá és érthetetlenné. Ennek a helyzetnek meg kell változnia és az Akadémia tanári kara a püspökökkel karöltve a jövőben is' mindent meg fognak tenni azért, hogy ezen a téren sokkal jobb legyen az eredmény.

A reformáció nyomában Dunántúlon

7. Az artikuláris gyülekezet élete

1

Sopron vármegye felének evangélikussága csak úgy tudott egy gyülekezetben élni, hogy minden falu képviseltette magát a vezetőségben. Az akkor még ismeretlen presbitérium elődjének lehet tekintenünk ezt a vezetőséget. Ez alkotta meg a gyülekezet életének a rendjét: az Ordo ad- ministrationis ecclesiae-t. Tizenkét pontban szövegezték meg az életrendet.

Itt találkozunk először a felügyelői tiszttel, a curator hivatalánál és az egyes falvakban az exactorok megválasztásával. Az úrvacsorához szükséges ostyát a lelkész családja sütötte a ma is meglevő ostya-sütővel. Az ostyákon a zászlós bárány képét találjuk.

Az úrvacsorái borra nézve a szakonyiak és a locsmándiak borbéli adakozását remélik, de ha annak elégséges foganatja nem lenne, úgy az ekklézsia készíttessen 6 akóig való hordócskákat, melyekben o bor a maga töltelékjével asszervál- tassék és megürülés esetén újra töltessenek tele. 336 liter borra tehát évente szükség volt az úrvacsorázók számára. 7000 lélek mellett ez évi többszöri, gyakori úrvacsorázást jelentett akkor. Érthető, hogy itt minden istentisztelet alkalmával úrvacsorát is osztottak. i

A Fábry—Bozzay Napló tanúsága szerint a Zengedező Mennyei Kar-ból énekeltek a templomban és temetésekkor. Fennmaradt búcsúztatók végén onnét vették az utolsó verseket. Pap-menesztést szenvedett Bozzay említi búcsúzó verseiben, hogy minden reggel katechizációs istentiszteleteket tartott az iskolás gyermekeknek.

A templom sepregetésének gondja a tanuló ifjúság kötelessége volt, minek fejében konyhájukra sok adományt kaptak a hívektől.

Intézkednek a temető rend- ' jéről is, valamint a kripta használatáról. Esetenként az ekklézsia elöljárói döntenek vitás kérdésekben. Esketések és keresztelések esetében a külső hallgatóságból való hívek kötelesek voltak igazolni, hogy a helybeli plébánosnál a stólát lefizették.

Perlaky József püspök könyvtárát 100 forintokért 1 megvette a gyülekezet. Belőle a hívek kölcsönvehették a könyveket és az egyházfi köteles volt évente egyszer, ki- porolni az egész könyvtárt 180 kötetével.

A belső és a külső fárabe- liek egyházfenntartási adományai az ún. nagykasszába kerültek, míg a perselypénzek és egyéb adományok a kiskasszába folytak be. Egyes anyakönyvekben vasárnapról vasárnapra szóló perselypénz bejegyzéseket találunk hátul beírva. Minden bevételről és kiadásról évente számadást készítettek a gyülekezet számára, hogy miként sáfárkodtak a pénzekkel. A nagykasszában évi 2—3000 forint is találtatott. Nagy összeg volt ez, mert pl. a lelkész készpénz fizetése évi 100 Ft volt csak és a természetbeliek, valamint a részére a közösben bevetett földek hozama. (Ugarolás miatt mindig másutt kapta ki a földjét a lakosság.) A 100 Ft megfelelt 3 tehén árának. A rektor és a tanítómesterek fizetése 32 és 20 Ft készpénz és természetbeliek voltak. Bozzay lelkész beiktatása 5 Ft-ból kikerült. Balog Ádám püspök temetési költségeire, a kerületi emberek és kocsisaik, lovaik eltartására, díszes koporsóra stb. 70 Ft-ot adtak ki. A ritka édességeket a soproni „olasztól” hozták. Ök voltak sokáig Európa édesség-mesterei, cukrászai. Neme skér ett a vármegyeháza miatt pék is volt mindig. Mayer Mátyás

péknek 9 gyermeke volt és tt

nemeskéri evangélikus legények lányait mind oltárhoz vezették. Halotti bejegyzés szerint 1779-ben „a lova agyonrúgta” Mátyás bácsit. Egyik leányának „egy hassal három férfi gyereke” született. Leszármazottai a péknek leányágon ma is itt élnek Nemeskérett.

Anyakönyveink 1689-ben kezdődnek magyarul. Évente 160—180 gyermeket kereszteltek és 50—60 házasságkötés történt. A halottak anyakönyvezése csak 1771-ben kezdődött el királyi rendeletre. A gyülekezet nagyjainak halott anyakönyvezése már előzöer is megtörtént az anyakönyvek borító lapjain.

A gyülekezet pénztárládájában Gárdonyi Géza nagyapjának lakatos számlái ma is megvannak egyéb iratok mellett. Ziegler Mátyás lakatos egyik fia Somogy megyébe került és az első gőzgépekkel csépelt az ottani uradalmakban, A plébános csak úgy adta ösz- sze feleségével, ha gyermekei katolikusok lesznek. Gárdonyt Géza tiltott könyvei (Lámpás) tanúskodnak arról, hogy az ősi evangélikus lelkűiét ki-kitört belőle tanítósága idején.

Novák Elek