Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-01-15 / 3. szám

,4 x egyhástörténetből Az egyházi szervezet kialakulása Jézus Krisztus egyházának a magvát a tizenkét tanítvány alkotta. Okét készítette fel Jé­zus arra a hivatásra, hogy az egyház kicsi magva terebélyes fává növekedjék. Az egyház­nak a tagjai azok, akik az apos­tolok tanítása alapján állanak, tehát azok, akik hiszik és vall­ják, hosy Jézus Krisztus az Isten Fia, a ml Urunk és Meg­váltónk. Ennek a tanításnak volt az eredménye, hogy sokan hitte« úgy, mint az apostolok hittek. Sokan ismerték fel Jézus Krisztusban az Isten Fiát, aki azért jött, hogy őket is meg­váltsa a bűntől és annak kö­vetkezményeitől. Amikor meg­ismerték Krisztust, mint meg­váltójukat és megkeresztelked- tek az ő nevében, akkor ke­resztyénekké lettek. Kezdetben a gyülekezeti tisztségek karizmatikusak vol­tak, a legbuzgóbbak vezették a gyülekezeteket. A különböző egyházi hivatalokat a gyüleke­zetek szükséglete, valamint az a törekvés hozta létre, hogy mindenek ékesen és jó rend­ben történjenek az egyházban (1 Kor. 14,40). Így választottak püspököket (episcopos), pres­bitereket (presbyteros). Kez­detben a két nevet egymással felváltva is használták, ugyan­annak a hivatalnak a jelölésé­re. Egyes gyülekezetekben több episcopos-presbyter működött egyszerre. Az apostoli iratok szerint külön gyülekezeti hivataluk Volt a diakónusoknak. Míg az episcopos-presbyter inkább ve­zető, felügyelő, tanító jellegű volt, addig a diakónusnak a Szolgálati szerep jutott, amin elsősorban a gyülekezeti tagok Szükségleteinek kielégítését ér­tették. A férfiak mellé női diakonisszákat is választott fez egyház. Az apostolok és az apostoli tanítványok elhalta után fej­lődött ki a második században a püspöki hivatal. A gyüleke­zet idősebb és tekintélyesebb tagjai közül választott püspök eleinte csak „első volt az egyenlők között”, de mint ilyen is nagy tiszteletben részesült, később pedig mind több ki­váltsághoz jutott. A felügyelet lassanként kizárólag az ő tisz­te lett, a presbiteri tisztség most már nem mellé-, hanem alárendelt szerepet kapott. A püspök kizárólagos joga lett a presbiterek és diakónusok fel­avatása, a bűnbánók feloldozá­sa, az úrvacsora elemek meg­állása, valamint a zsinati sza­vazati jog. A monarchikus jellegű püs­pöki hivatalnak mint isteni eredetű intézménynek Ignatius antiochiai püspök (ti 16) volt a legrégibb és legbuzgóbb kép­viselője. Szerinte a püspök magát Krisztust helyettesíti a földön, a presbiterek pedig az apostolokat, ezért ezek a püs­pök alárendeltjei. Iraeneus a püspököket úgy tekinti, mint az eretnekséggel szemben az igazi tanítás bíráit, az igaz hit őreit, az apostolok utódait, akik successio útján adják át egymásnak a tisztséget. Nyugaton Cyprianus kartha- goi püspök (f258) azt vallotta, hogy a püspökök az apostolok utódai, s örökösei annak az egyházi hatalomnak, amelyet Jézus Krisztus Péternek és benne minden apostolnak megadott (Mt 16.18—19). Cyp­rianus radikális nézete szerint, aki nem ismeri el a püspökök hatalmát, az nem üdvözülhet. Dr. Ottlyk Ernő Énekeink Áldusséh jó Istenünk... A soproni templomban a ta­kony alatti főkapun távozók felpillantanak a kapu felső ab­lakára. A színes üvegablak Krisztust ábrázolja, aki áldás­ra emelt karral bocsátja el a gyülekezetét. A 299. énekünk szerzőjének Ugyan semmi kapcsolata nem volt Sopronnal, de az ének bel­ső tartalmának példázására mégis ezt a templomi ablak­képet említjük, mert amit az a kép kifejez, arról szól ez az ének a távozó hívő imádságom szavával. Elmondja, hogy az istentiszteleten nem az ember áll a középpontban, aki kérdé­seivel, kéréseivel, lelke szük­ségével fordul Urához, hanem Isten, aki rátekintett az em­berre, ..minket meghallgatott” s aki ..kegyelmét ránk árasz­totta”. Ö a fontos, aki az em­ber mellé lépett Jézus Krisz­tusban s kíséri élete útján templomban és templomon kí­vül. Vannak énekeskönyvek, amelyek csak a harmadik versszakot közlik, pedig az ének így teljes, s a magva, fő- gondolata az első versszak­ban van. Schenck Hartman, az ének szerzője, 1634-ben született az Eisenach melletti Ruhla-ban. Több helyen volt lelkész: Bib­ra, Ostaeim, Völkershausen voltak állomásai. 1631-ben halt meg. Ez az ének először 1674-ben jelent meg Hamburgban, a „Rebenleinsehen Gesang­buche” című énekeskönyvben. A szerző több építőiratot is megjelentetett, amelyeket elő­szeretettel gazdagított ének­szövegel veL K. E. Történelmi példa vagyunk Dr. Mihály fi Ernő országos felügyelő zsinati megnyitó beszéde Ez a zsinat igen nagy jelen­tőségű, bátran mondhatjuk, történelmi esemény az egyház életében. Teljesen új törvény- könyvet alkotunk, régi tradí­ciók megőrzésével olyan új törvényeket, amelyek megfe­lelnek korunk követelményei­nek és pontosan meghatároz­zák egyházunk helyét és szere­pét korunk társadalmában Ezek az új törvények tökélete­sen összhangban vannak a Magyar Népköztársaság alkot­mányával és más törvényeivel És teljes összhangban vannak azzal az egyezménnyel, ame­lyet államunk 1948-ban kötött az Evangélikus Egyházzal amelyet az egyház zsinata ép­pen ma 18 éve fogadott el. Az egyezmény szövege sze­rint a magyar kormány az egy­házi élet szabad működési kö­rébe tartozónak tekinti az egy­ház minden, a fennálló jogsza­bályoknak megfelelő hitbeli és önkormányzati tevékenységét azokban a keretekben és mó­don, ahogyan ezt a tevékeny­séget a mindenkori államfői jóváhagyással ellátott egyházi törvények szabályozzák. Az egyezményben a kor­mány vállalta, hogy külön se­Dr. Mihályíi Ernő országos egyházi felügyelő gélyösszeget biztosít egyházi épületek újjáépítésére és kar­bantartására. Meg kell állapí­tanunk azt is, hogy ezen a té­ren is sokkal-sokkal többet kaptunk, mint amennyit az egyezményben vállalt a kor­mány, egyházi műemléképüle­MIKSZÁTH KALMAN (1847—1910) Százhúsz éve, a szabadság- harc előtt egy évvel, január 16-án született és elég későn, a „kiegyezés” utáni években formálódott íróvá. Mind az el­bukott szabadságharc, mind pedig a szabadságharc eszméit eláruló kiegyezés drámai hát­teret festettek irodalmi éle­tünk úttörő realistája, Mik­száth élete mögé. Nem is ér­tenénk meg írói hivatását, el­beszéléseinek. regényeinek mondanivalóját, finom gúnyát és cinizmusát, ha nem számol­nánk mindannyiszor az árulás­sal, amely a nemzet életében bekövetkezett a 67-ben kezdő­dött hamis békekorszakkal. De Mikszáth, akit mellőzött a sze­rencse. akinek minden soráért közelharcot kellett vívniat e mérgezett levegőjű kort át­szűrte lelkén, iróniája mélyén a némzetféltő író szíve dobo­gott. A Nógrád megyei Szklabo- nyán (ma Mikszáthfalva) szü­letett 1910. január 16-án evan­gélikus családból, ősei között lelkészek is voltak s a kuruc érzelmű család tagjai már Rá­kóczi hadaiban is harcoltak. A gyermek Mikszáth legkedve­sebb tartózkodási helye a falu kovácsánál van, ahol a sza­badságharc csatáit és élmé­nyeit mesélgetik patkoltatás közben a parasztok, vagy ide­genek hozzák a Bach-korszak szörnyű önkényének híreit. (Ezek az élmények gazdagon buzognak az íróvá érett Mik- száthban.) A szülőföld, a szű- kebb haza, letör élhetetlen vo­násokat vésnek Mikszáth írói arculatára. Nógrád megye és a Felvidék mély hatása tükröző­dik regényeiben és elbeszélé­seiben. (Jó palócok. Tót atya­fiak.) Rimaszombaton és Sel­mecbányán végezte a gimná­ziumot, ahol akkor már „rebel­Nem lesz vallásszabadság Spanyolországban A december 14-i választási komédia olyan állami alkot­mányt léptetett hatályba, amely szabályos elködösítését jelenti a valóságos helyzetnek Spanyolországban, — közli a svájci egyházi sajtószolgálat decemberi száma. Franco no­vember 22-én tartott beszédé­ben egy szóval sem említette meg a vallásszabadság kérdé­sét. Csupán arra a tényre ha­gyatkozhatunk tehát, hogy mi­lyen értelemben változik meg az erről szóló VI. cikkely, ame­lyet 1945-ben így fogalmaztak meg: „A katolikus vallás ál­lamvallás és annak megvallása és gyakorlása nyilvános védel­met élvez. Vallásos meggyőző­dése és hitének a személyes megvallása miatt senkit sem szabad bántalmazni. Vallásos ceremóniákat vagy nyilvános megnyilatkozást csak a katoli­kus egyháznak szabad engedé­lyezni.” Ezt a cikkelyt most így vál­toztatták meg: „A spanyol ál­lam vallása a katolikus vallás, amelynek a megvallása és gyakorlása nyilvános védelmet élvez. Az állam vállalja a val­lásszabadság védelmét, amely­nek hatékony jogi gyámság alatt kell állnia, amelynek egy­úttal ügyelnie kell az erkölcs­re és a nyilvános rendre is.” Ez tehát azt jelenti, hogy a katolikus vallás továbbra is élvezni fogja a spanyol állam védelmét és a vallással kapcso­latos „türelmet” bizonyos' tör­vényeknek kell majd megálla- pítaniok, amelyeknek a szöve­ge azonban még Ismeretlen. Lényegében tehát nem jutot­tunk tovább 1931-nél. Igazi vallásszabadságról szó sincs Spanyolországban! Franco beszéde és a fenti szövegezés kínos hatást váltott ki azokban a spanyol körök­ben, amelyek keresik és ápol­ják az ökumenikus kapcsolato­kat. Kínosan fogja érinteni azokat a protestáns köröket is, amelyek az utóbbi időben olyan nagy reményeket fűztek az új spanyol alkotmányhoz. Viszont igazat kell adnunk a svájci sajtószolgálat kommen­tárjának, amely megállapítja, hogy a spanyol nép vágyódik a vallásszabadság után és a spanyol nép „támaszkődhatik arra az evangélikus mozgalom­ra (Spanyolországban!), ame­lyet sem a mai, sem a holnapi spanyol hatalmonlevők határo­zatai nem tudnak föltartóztat­ni.” a papa békefelhív as a VI. Pál pápa felhívást inté­zett a világhoz annak érdeké­ben, hogy a karácsonykor, új­évkor és a buddhista holdújév alkalmával meghirdetett tűz­szünetet minősítsék át tartós fegyverszünetté Dél-Vietnam- ban, hogy tárgyalások kezdőd­hessenek a béke megkötése ér­dekében. Ez az újabb pápri békejavaslat abban a beszéde ben hangzott el, amelyet r Második Vatikáni Zsinat befe­jezésének egyéves jubileuma alkalmával tartott VL Pál pá­pa. lis” hírében állt. Pesten a jog­ra iratkozott, de ekkor már megérett benne a gondolat, hogy íróvá lesz. 1870-ben Nóg­rád megyébe kerül estküdtnelc. Itt beleszeret főnöke leányába, Mautes Ilonába. A szülők el­lenzik a házasságot, hiszen Mikszáth a „toliforgatáson” kívül semmihez sem ért. Ti­tokban megkötik az esküvőt Budapesten, a Rákóczi úti szlovák templomban. A mély­pont életében csak ezután kö­vetkezik be. Már-már megnyí­lott előtte a Pestre kerülés le­hetősége, amikor kitört a ko­lera, szüleit elragadta a halál, és haza kell mennie dolgai ren­dezésére. Pesten teljes a sikertelenség. Már a bútorait is elárverezték és felesége a sok nélkülözéstől súlyos beteg lett. Ekkor felkí­nálja neki — akit annyira sze­ret —, hogy váljanak el. meri így visszafogadja a szülői ház. Ez történt 1878-ban, a nagy szegedi árvíz évében. A gondok alatt roskadozva elvállalja a Szegedi Napló ajánlatát, lemegy Szegedre új­ságírónak. Ügy látszik a sors megelégelte az üldözést, mert ez időtől kezdve felfelé ível pályája. írásait kedveli a kö­zönség és a harmincöt éves korában íróvá érett Mikszáth élete csupa siker. Igaz, nem is történik vele semmi rendkívüli a következőkben. Csupán any­agi, hogy országgyűlési képvi­selő lesz, Budapestet alig'hagy­ja el, a „Tisztelt Ház” folyo­sóin és kávéházakban adomáz- gatás közben szedegeti írói él­ményeit. Az irodalomtörténet első realistáink közé sorolja. Írá­saiban először tűnik fel egy osztály, a paraszti osztály a maga valóságában (ebben Mó ricz Zsigmond előfutára) és nikszáthi szeretettel körülölel­ve. A megértő Mikszáth tele van iróniával és hangja is el- 'télő a dzsentri osztállyal szemben. Érzi — még ha nem !s mondja ki, hogy ennek az osztálynak a lelkén szárad a nemzet meoosztása, a kiegye zés vétke. Szegénysége és do- logtalansága vedig egyszerűen hozományvadásszá süllyeszti. <A Noszty fiú esete Tóth Mari­val.) A parlament heves vitái a polgári házasságkötés törvé­nyével kavcsolatban insvirálja A különös házasság” című re­gényének megírására. Nem célunk e néhány sor­ban minden m.űvének felsoro­lása és értékelése. Mikszáth műveinek olvasását melegen ajánljuk, mert könnyed stílu­sa. meleg, vonzó emberszere- tete, humanizmusa, történetei­nek érdekessége és from hu­mora ma is tanítanak bennün- T-et. SHnte valamennyi művé­ből kibontakozik előttünk emi ‘rorod.ott, levegőjű kor, a XIX. ~zázad vegének kora. amely után nagy robeijal köszönt be a XX. század társadalmi prob lémáinak a tömegével. Dr. Rédey Pál teink rendbehozására az eltelt 18 év alatt rendkívül nagy összeget fordítottak. A kipróbált és jól bevált egyezmény szellemében készült ez a törvénytervezet, amely most javaslat formájában tár­gyalásra előttünk fekszik. Jó felelősséggel állapíthatjuk meg, hogy ennél demokratiku- sabban egyházunkban törvény még soha nem készült. Terve­zetébe mindenkit bevontunk, mindenkit tájékoztattunk, mindenkitől segítséget kértünk és kaptunk, minden javasolt módosítást megvitattunk és a megfelelőket beillesztettük. Mélyen tisztelt Zsinat! Zsi­natunk összeülése előtt néhány nappal ért véget a magyar po­litikai élet legfontosabb ta­nácskozása, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt IX. kong­resszusa. Ezen a kongresszuson elhangzott több olyan megál­lapítás, amely nemcsak közvet­lenül érinti egyházunkat, de egyenesen az egyházakkal fog­lalkozott. Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt első titkára többek között a következőket mondotta: — Az ideológiai kérdések közül érinteni szeretném még a vallásos világnézethez, a val­lásos emberekhez, az egyhá­zakhoz való viszonyunkat Pártunk álláspontja e kérdés­ben alapjában mindvégig he­lyes volt — Pártunk világnézete szemben áll minden idealista világnézettel, így a vallásos vi­lágnézettel is. Ez eszmei har­cot jelent. Hazánkban vallás- szabadság van, pártunk kerül mindent, ami a vallásos em­berek érzéseit sértené, de nem mond le arról, hogy küzdjön a felvilágosodottságért a tudo­mányos világnézet elterjeszté­séért. Az osztályharc frontja szerintünk nem a hívők és nem hívők között húzódott és nem ott húzódik ma sem. Bármely felekezethez tartozó hívők sza­badon gyakorolhatják vallásu­kat, hátrányos megkülönbözte­tésben nincs részük, egyenjogú állampolgárai a hazának. — A felszabadulást köve­tően voltak éles politikai har­caink különböző egyházak ve­zetőivel. de nem egyházi, ha­nem világi és hatalmi kérdé­sekben. Amikor egyes egyházi vezetők még a Habsburg ki­rályi házhoz való hűségért, a földbirtokos és kapitalista osz­tály érdekében léptek fel, és imperialista ellenségeinkkel szövetkeztek, akkor éles volt a harc, de ez ebben a formában már a múlté. — Jelenleg a Magyarorszá­gon működő egyházak és az ál­lam viszonyát mindkét fél szá­mára elfogadható egyezmé­nyek szabályozzák kielégítően. Amióta az egyházak vezetői a szocialista társadalmi rend megszületését és fennállását tudomásul vették, és e helyze­tet a reális valóság alapján ítélik meg, nem egy társadalmi kérdésben is közelíteni tudtuk álláspontunkat. Az állam, az egyház számára elfogadható és a nép érdekeinek, szocialista építőmunkájának megfelelő helyzet kialakításában a párt, az állam helyes politikája mel­lett szerepe van a hivő töme­gek demokratikus állásfoglalá­sának. Szerepük van az egyhá­zak vezető testületéiben reáli­san gondolkodó embereknek és a különböző egyházak gyara­podó számú haladó papjainak is. akikkel a Hazafias Népfront keretében a kölcsönös tisztelet alapján, egyetértésben dolgo­zunk népünk javára. Beszélt a pártkongresszuson ezekről a kérdésekről Kállai Gyula, a Minisztertanács elnö­ke is. Ö többek között a követ­kezőket jelentette ki: — A szocialista építésben el­ért eredmények és az erősödő szocialista nemzeti egység az alapja az állam és az egyházak között kialakult viszonynak is. Ez a most megnyitott zsinat az első olyan országos jellegű egyházi fórum, amelynek mód­jában áll ezekkel a kijelenté­sekkel foglalkozni. Ezért én az Evangélikus Egyház országos zsinata elnöki székéből kije­lentem. hogy Kádár János és Kállai Gyula idézett kijelenté­seivel tökéletesen egyetértünk és megguőzödésem, hogy ezek­kel az állásfoglalásokkal egy­házunk minden tagja egyetért. Egyházunk tagjai egyben a szocialista társadalom építő munkásai is. részesei a meg. valósult nemzeti egységnek és valamennyien együtt dolgo­zunk közös nagy céljaink, a béke és az igazságos társa­dalom megvalósításáért. A pártkongresszuson mind Kádár János, mind Kállai Gyula utalt az egyházak és a kommunisták között folyó pár­beszédre is. Kádár János ezt mondotta erről: „A tapasztala­tok alapján mi üdvözöljük a marocisták és keresztyének kö­zött megkezdődött párbeszédet amelynek célja, hogy a haladás és a béke érdekében a közös fellépés alapjait és módozatait megjelöljük.” A párbeszédnek, amely a marxisták és keresztyén egy­házi emberek között főleg a nyugat-európai országokban folyik, már könyvtári irodai-* ma van. Ezeknek a párbeszédeknek célja nem az ideológiai meg* győzés, hiszen mindkét fél vi- tázói kölcsönösen tiszteletbeli tartják egymás világnézeti ál­láspontját s a viták arról a gyakorlati, politikai magatar* tásról folynak, amellyel együtt* működhetnek közös nagy cél* juk eléréséért. Igaza van Kál­lai Gyulának, aki erről a kér* désről a pártkongresszuson i következőket mondotta: „A Központi Bizottság be* számolója üdvözli és helyesli azt a párbeszédet is, amely több nyugati országban most van kialakulóban keresztyének és kommunisták között közös politikai akciók érdekében. Ez a párbeszéd nálunk már lénye­gében befejeződött, s együttz működéssé, közös munkává ér­lelődött. A szocializmus építé* sének nagy munkájában a val­lásos meggyőződésű emberek is becsülettel részt vesznek, mert alapvető érdekeik őket is a szocialista társadalomhoz fű­zik, egyetértenek azokkal a cé­lokkal, amelyeknek eléréséért a szocialista állam küzd. Két évtized tapasztalatai az egy­házi vezetők többségét is elve­zették ahhoz a felismeréshezi hogy az állam és az enyházali közötti együttműködés az egyetlen reális út”. A magyarországi evangé* likus egyház soha nem volt á reakciós hatalommal összeszö* vődve, kivéve a XX. század második negyedét, amikor á mi egyházunk egyes vezetői is behódoltak az úgynevezett „keresztény kurzus” hazug po* litikai jelszavának és a szélső* séges reakcióhoz akarták köt* ni egyházunkat is. Elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy ezzel a szándékkal szemben volt el* lenállás ebben az egyházban. A magyar evangélikus egy* ház közel négy és fél évszáza* dós történelme végig kapcso* latban volt haladó nemzeti mozgalmainkkal, hanyomá* nyainkkel. És ma egyházunk harmónikvs élete a szocializ* must építő manyar társada* lomban világtörténelmi példá­nak is számít. A mi eredmé* nycink hatása nemzetközi, /e* lelösségünk is történelmi. Mi meggyőző vá’aszt tudunk adni arra a kérdésre, amely egy franciaországi „párbeszéd” során hangzott el: „Keresztény vitapartnereim számos párbeszéd alkalmával azt mondták nekem: önök ke­züket nyújtják, amikor nincse­nek hatalmon, hogy megsze­rezzék a hatalmat, de vissza­húzzák majd a kezüket, ami­kor hatalmon lesznek. Az ilyen érvelést nem dönthetjük meg egyszerűen. Hogyan válaszol­junk —? — ké-dezte a francia marxista vitatkozó. Nos, erre a kérdésre helyet­te mi élő választ tudunk adni. Nálunk uralmon van a kom­munista párt és nem húzta vissza a kezét, hanem megte­remtette az állam és az egy­ház között a harmonikus, bé­kés együttélést. Mi tehát dön­tő érveket szolgáltathatunk az egyre szélesebb mederben fo­lyó párbeszéd mindkét felé­nek. Ismétlem. Történelmi vél- da vagyunk arra, hogyan élhet az egyház szabadon a szocia- l,~mushg.n. Mindennapi éle­tünkkel bizonvitjuk, hogy evangélikus egyházunk a tör­ténelem folvmán még soha ilyen önálló. és egyenrangú életet nem élhe­tett, mint most. Ennek a rendkívüli történel­mi felelősségnek tudatában tanácskozzék és hozzon hatá« rozatokát a zsinat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents