Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-06-19 / 25. szám

Ne aggodalmaskodjál! Máté 6, 25—34. Ez az időszak a szorgos munkák ideje. Felhívások soro­zata hív versenyre. Ipari és mezőgazdasági életünkben a munkaidő jó felhasználását követeli a becsület és a tisztes­ség. S mindezt azért, hogy szebb legyen az életünk. Válasz­tékosabb legyen ruházatunk és ízletesebb és nagyobb legyen kenyerünk. Csinosabb és korszerűbb lakásunkban szeretetben összeforrott családok legyünk. A boldog családok építik az új világot, amelyben nem kisemmizettek görnyednek a mun­ka robotja alatt, hanem megelégedett, megbecsült munkások közösen hordozzák a megszépült élet feladatait. Megelégedetten, örömmel végezzük mi a munkánkat? Hűséggel és példamutatóan teljesítjük kötelességeinket? Épít­jük a boldog családi életünkkel minden ember új világát? Válaszunk a kérdésre határozott igen, cselekedettel meg­pecsételve, vagy pedig tétovázó, bizonytalankodó?! Sajnos akadnak, alfik zúgolódnak Isten ellen és barátságtalanul jár­nak az emberek közt. Aggódnak az időjárás miatt, mivel az esőzés nem tetszésük szerint van, vagy mert hirtelen nagy a felmelegedés, a ragyogóan napsütéses időben. Vannak, akik­nek az emberek nem tetszenek. Vannak, akik hibákat ismer­nek fel és gyarlóságokat tapasztalnak a munkatársaikban is és aggódnak a jövő miatt. Igénk fényében ismerjük meg önmagunkat! Tudjuk meg, hogy nincs okunk zúgolódni Isten ellen és panaszaink elle­nére sem másokban van a hiba, hanem bennünk! Hall­juk meg Jézus tanítványait megnyugtató örömüzenetéből: „Ne aggodalmaskodjál!’’ Amint gyermekek énekében csendül: Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Jézus éppen a min­denkor gondokkal terhelt embereket akarja megmenteni at­tól, hogy ne merüljenek el a gondok tengerében. Az az em­ber, aki aggodalmaskodik, az nem él igaz keresztyén életet. A tanítvány tudja, hogy róla Isten gondoskodik atyai ke­gyelmének gazdagságával éppen úgy, mint ahogy gondot visel az ég madarairól, bár nem gyűjtenek csűrbe előrelátó gon­dossággal. Azt is látja, hogyan öltözteti a mezők vadon termő virágait, bár fáradságos munkával nem szőnek drága ruhák­nak fonalat. Mégis a pompájáról híres Salamon királynak sem volt olyan ékes öltözéke, mint a legegyszerűbb mezei virágnak, amely ma pompázik, holnap pedig a szegény em­ber tüzelőjéül szolgál. Ne aggodalmaskodjál! Miért? Mert az aggodalmaskodás oktalanság is, mivel az életet egy arasznyival sem tudja meg­hosszabbítani. Életünk, napjaink száma Isten erős kezében van, és boldogan élő tanítvány az, aki ebbe a drága kézbe belesimul (I. Péter 5, 6). Azért a tanítvány egész életét, ma­gatartását az Ür akarata szerint igyekszik formálni. Bizalom­mal fogadja: „Keressétek először Istennek országát!” Jézus ígérete szerint keresésük nem lesz hiábavaló, mivel Isten atyai gondoskodásából elnyerik mindazt, amiért hiába gyö­törték magukat gondokkal terhelten. A tanítvány hálás a mai napért, a munkás életért s a holnapot boldog gyermek­ként Istenre bízza. így énekeljük ezt a 370. énekünk 2. ver­sében: Az Ürra bízzad dolgod, s könnyebbül a teher, Ezer baj közt is boldog, aki nem csügged el, Minek a gond, a bánat, mit gyötrőd lelkedet? Az Istent kérd, imádjad, s megnyered ügyedet.­Szorgalmas munkálkodásunk közepette örüljünk annak, hogy ez az ige hangzik, és mi biztatását, ígéretét szívünkbe fogadhatjuk. Jézusunk ez igéjéből is Isten gondviselésének a hűsége árad felénk. Ragadjuk meg gyermeki hittel, bizo- dalmas hittel. Ez az ige elűzi életünkből az aggodalmaskodást. Meg­tanít bennünket a munkában kitartásra és hűségre, a gyü­mölcs-vár ásban pedig reménységre. így tudunk majd nemes versenyben részt venni megbecsült munkatársakkal, és szor­galmasan küzdeni az életért. Mások életének megjavításáért imádkozni és munkálkodni is tudunk majd. így kapcsolódunk be azok harcába, akik nem ember­telen háborúkkal igyekeznek megjavítani az '.elnyomottak életét. Szorgalmas munkás kezek építik az országot, művelik a földet, dolgoznak a gyárban. Városok és faluk szépülitek új házakkal, terekkel. A tegnap még vizöntötte terület ma már benépesedett új házakkal, boldogan élő családokkal. A később elvetett mag is csírából már szárba szökkent és ígé­retét hordja az új kenyérnek, az életnek. Ennyi ígéretes jel indítson arra, hogy énekeljük a gyülekezettel: Hogyne dicsérném az Istent, zengedezö énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent és jót tesz mindenekkel... Ezért hát nem aggódom és nem járok a kételkedők, bizal- matlankodók útján. Hanem boldog tanítványként keresem azok társaságit, akik hűséggel és odaadással munkálkod­nak minden ember jólétéért, boldogságáért. Tóth Sándor n>l!lllll!lllll!l!l!lllllll!lll{lil!nj|||!|llilll!ii|>l!i:i!|||!l!|i|!|llíl!|i|i|||||!li|||||||||!|i|||[|||!|[|||!|||[||||||i||||||ig||||||||||l|||;|||||{|||||;i||{|||!||| IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Igéd tanítása utat mutat nekünk ezen a vasárnapon is. Nem akarod, hogy életünk képmutató élet legyen, hanem világosságot és igazságot akarsz benne terem­teni. Nem akarod, hogy csak szavakkal szolgáljunk neked, hanem egész életünket akarod megújítani. Köszönjük Istenünk, hogy hívsz bennünket a Te orszá­godba és vendégeid lehetünk a nagy vacsorán. Kérünk bo­csásd meg, ha hívásodat nem halljuK vagy ridegen vissza­utasítjuk. Tudjuk és megvalljuk, hog/ hiába szól felénk na­gyon sokszor hívó szavad. Könyörülj rajtunk és adj halló fület, hogy meghalljuk szavadat és engedelmeskedni tudjunk akaratodnak. Szentlelkeddel vezess magadhoz, hogy vendé­geid lehessünk a Te országodban. De vezess magadhoz azért Is, hogy akaratod szerint igaz szeretetben tudjunk élni embertársaink között. Szabadíts meg bennünket minden gyűlölettől és adj helyébe igaz. sze- retetet, amely még életét is kész odaadni barátaiért. Tisz­títs meg minden önzéstől, hogy szívesen tudjunk földi va­gyonúnkkal is szolgálni egymásnak. Add Istenünk, hogy ne csak szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. A szeretetnek ezt a hatalmát tedd uralkodóvá a világ életében is. Győzd le Urunk a gyűlöletet ott, ahol most is háború pusztít. Mentsd meg embertársainkat a mérhetetlen sok szenvedéstől és add, hogy a szeretet legyen úrrá életük felett. Áldd meg hazánkat és annak vezetőit. Add, hogy né­pünk életében a szeretet formálja minden cselekedetünket és így építhessük jövőnket. Oltalmazd egyházunkat és annak népét. Védd meg családunkat és minden szerettiinket. Add Urunk, hogy itt csak a szeretet szava szóljon mindig. Légy velünk Urunk és tedd mindnyájunk életét nagyon gazdaggá a cselekvő szeretet gyakorlásában. A Krisztusért kérünk, hallgass meg minket Ámen. TALÁLKOZUNK Szerte a városokban, ahol csak iskolák működnek, tabló­képek sora előtt megy el a já­rókelő. Fiatal, ünnepélyes ar­cok tekintenek ránk a felnőtté érés komoly vonásaival, ame­lyek mögött gondolataink ön­kéntelenül kutatják a jövőt: merre visz az útjuk vajon, s milyen életet harcolnak ki ma­guknak, akik most a felkészü­lés első komoly próbatételén estek át. A jövőből csak egy biztos szó világol a tablókon: találkozunk... Évszámot is jelöl a szó: öt, tíz év múlva, de mi lépten nyomon találkozunk velük. Fiaink és leányaink ők, akik első nagyobb lélegzetvételük­kel most szívták magukba mindazt, amit az iskola, a szü­lői otthon, a társadalom adott nekik s ez az ózon most pezs- díti lépteiket a következő pró­bák, vagy már életünk közvet­len továbbépítése felé. Olyan lesz a jövőnk, amilyenné ők formálják friss erővel, tudás­sal, hittel és akarással. Tabló­ikon ránéznek a szóra: talál­kozunk, s az együttes tanuló­évek emlékeit gondolják majd akkor feleleveníteni, amikor évtizedes távlatban tekintenek vissza az iskolapadok világá­ra. Mi pedig ránézünk a tab­lók szavára s megképződik szemünk előtt épülő életünk sokezer feladata, szépsége, harca, és küzdelme s látjuk őket belépni közénk. Találko­zunk. Azután látiuk őket — ma­gunkat is — amint az egykori fiatalos tabló-arcok szikkadt­érett vonásaival gyűlnek össze s már visszanéznek. Ezekben a hetekben-napokban régi isko­lapadok és vendéglői asztalok telnek meg velük s mosolygós emlékezéssel, kedves pohár­koccintással idézik az elmúlt iskolaéveket. Ki tíz, ki húsz, ki, több évtizedes távlatból. Fasori templomunkból kilépve látom a kis csoportokat, amint az egykori gimnázium előtt szorongatják egymás kezét az évtizedes emlékek súlyával és derűjével szívükben s van va­lami könnyesen-bájos abban, amikor a meglett, őszülő, ke- ményvonású férfit vállon ve­regeti rogyadozó léptű öreg, egykori tanára: „na, te svihák, emlékszem, amikor”. . . — s ömlenek a derűs emlékek, s újra diákká válik, aki egykor az volt. Találkozunk. Ám ezekben az emlékezé­sekben nem csak az egykori diák elevenedik meg, hanem életre kelnek az iskolapadok világa óta eltelt esztendők is. Mivé lettél, merre vitt áz utad. mekkora a családod — és kik hiányoznak? A megharcolt életet idézi a „találkozunk”. Mit építettünk fel magunk kö­rül, s milyen annak a világ­nak az arca, amelynek formá­lásába beleadtuk erőnket, ve­rejtékünket, tudásunkat, hi­tünket és reménységünket. Mi tettük olyanná, amilyen, ha szép, ha zajló, ha küzdelmes, ha épülő. Találkozunk — ez számadás is, nemcsak emléke­zés. De előretekintés is. Nem csak azok részéről, akik most ígérik egymásnak a találko­zást, hanem akik már gyako­rolják. Igen: gyakorolják. Ele­inte öt évenként tették, aztán tízévenként s most már éven­ként. Apám több mint hatvan évre tekint vissza az egykori gimnáziumi padok felé s kezet fog öreg Vidovszky Bélával: már csak ketten vagyunk. Unokájának arca most tekint előre az egyik tablóról s ő már abban az arcban nézi a jövőt. Még öten vagyunk — mondta a napokban egy „találkozás” — s a következő mondatában elszámlálta, hogy ötünknek hány fia és unokája érettségi­zett már. Szép ez a szó: találkozunk. Szép, mert ha visszanéz is, mégis előre lép a jövő remény­ségével, az egyre épülő új élettel, szépülő világgal. Kö­szöntjük azokat, akik most ta­lálkoznak — s azokat, akik most indulnak, hogy majd ta­lálkozzanak. Koren Emil LENGYEL EGYHÁZAK A VIETNAMI HÁBORÚ ELLEN A lengyelországi nem kato­likus keresztyének ökume­nikus Tanácsa kemény szavak­kal ítélte el az amerikaiak vietnami politikáját. Határoza­tában szolidaritást vállalt „a vietnami népnek a kegyetlen imperializmus könyörtelen ag­ressziója ellen folytatott hősies harcával” és azokkal az ame­rikai keresztyénekkel, akik szembeszállnak kormányuk háborús politikájával. DI?. EICHELE PÜSPÖK A KATOLIKUS ÖKUMENIZMUSRÖL Az evangélikus egyház nem fogadhatja el a római kato­likus egyháznak a keresztyén egységről alkotott elképzelé­seit, jelentette ki D. dr. E. Eichele stuttgarti evangélikus püspök. Véleménye szerint a katolikusoknak a szeme előtt ma „az egyetemes világegy­ház” elképzelése lebeg, amit csak úgy lehetne megvalósí­tani, ha „az elszakadt testvé­reket visszaterelnék a római egyházba”. A püspök elutasít­ja a katolikus elképzeléseket és szembeállítja azokkal az evangélikus felfogást, amely szerint az evangélium belső egységét kell ápolnunk. C^eiujoiihöííi Soproni öregdiákoknak Károlymagaslat hűs tövében, sűrű sorokban, zölden, szépen, ami jó, semminek híjában, viruló fenyőiskolában nőnek a kis fenyők. Jó még ilyen közel egymáshoz! A holnap annyi változást hoz. Jó együtt nőni, hajladozni, holnapról együtt álmodozni . .. Jó nektek, kis fenyők! A szélben egyfelé hajolni, viharokkal együtt dacolni. Együtt fürödni napsugárban, együtt csillogni harmatárban, jó nektek, kis fenyők! Aztán ... rátok is vár az élet. Fenyöiskola szerteszéled. Némelyik még, maradna ... mégse' Várja helye, rendeltetése, s búcsúztok, kis fenyők. Mi is igy nőttünk, nem is régen, fenyöiskola sűrűjében, Sopron hegyei gyűrűjében, közösség csendes erejében, ahogy ti, kis fenyők. fis összenőtt a szívünk-lelkünk. Aztán búcsúztunk, útrakeltünk. Mi se maradiunk, mi se késtünk, várt ránk helyünk, rendeltetésünk, mint rátok, kis fenyők. De lehet, bár távol a térben, megmaradni egy közösségben, egy Urat és egy célt találni, egy Lélekben együtt szolgálni mindenütt, kis fenyők. Most elárultam. Ez a titkunk. Találkozunk, kezetszorítunk. De már a távolság se éget, ha legyőztük a messzeséget Krisztusban, kis fenyők. Turmezei Erzsébet A nagytarcsai gyülekezet egy éve testvérgyülekezetévé fogadta a kis lélekszámú gyöm- rői gyülekezetét. — A két gyülekezet tagjai május 15-én találkoztak Gyomron egymás­sal. Képünk a közös szeretetvendégségen részt vevők egy csoportját ábrázolja. (Foto: Somodi Imre) Testvér gyülekezetek találkozója Öregjeink A lelkünk mélyén egy pa­rancsoló és legyőzhetetlen hang mindig így beszél: Állj mindig a gyengék, öregek és betegek mellé! Ezekben a na­pokban ez a hang különösen is hangosan beszél. Azért, mert a szószékeinkről offertó- riumot hirdetnek a nyugdíjas lelkészek, lelkészözvegyek és árvák javára. Hazánk, egyházunk mindent megtesz az öregekért. Ma már minden városunkban van szo­ciális otthon, aggok otthona, elfekvő betegek terme. Szeret­nénk mi is többet tenni nyug­díjasainkért. Szeretettel és tisztelettel gondolunk nyugdí­jas lelkészeinkre, akiktől a munka stafétabotját átvettük. Gondolunk azokra, akik nyug­díjas lelkészi otthonainkban laknak, vagy gyermekeik bol­dog családi körében élnek és élvezik az öregkor derűs, szép napjait. De gondolunk azokra is, akik teljesen egyedül él­nek. Gondolunk a lelkészözve­gyekre, lelkészárvákra. Köszöntjük öregjeinket, hogy templomokat, parókiákat építettek, gyülekezeteket szer­veztek. Utánuk sok fiatal a beérett vetés gyümölcsét él­vezhette. Minden öreg lelkész­társunknak és lelkészözve­gyeinknek üzenjük, hogy gon­dolunk rájuk, szeretjük őket és kérjük Istent, hogy adjon nékik egészséget és még szá­mos békés, boldog esztendőt. Fülöp Dezső ROMÁNIAI VENDÉGEK TÜRINGIÄBAN A Türingiai Tartományi Egyház vendégeiként a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban tartózkodott D. Fr. Müller romániai evangélikus püspök és dr. Binder nagy­szebeni teológiai professzor. A romániai vendégek D. Mitzen- heim püspök tavalyi romániai látogatását adják vissza. Istentiszteletek a Balaton pariján Ba.Iatonakaliban minden hónap utolsó vasárnapján fél 12 órai kezdettel az evangélikus temp­lomban Balatonbogláron a református templomban a hónap harmadik vasárnapján délelőtt fél 11 óra­kor, a hónap első vasárnapján délután fél 3 órakor Balatonfenyvesen a protestáns templomkertben a hónap első vasárnapján délelőtt 11 órakor, a hónap harmadik vasárnapján délután fél 4 órakor Balatonfüreden minden hónap utolsó vasárnapján a reformá­tus templomban 9 órakor Balatonkenesén a református templomban a hónap utolsó va­sárnapján. július és augusztus hónapokban a hónap második és utolsó vasárnapján délután 3 órakor Balatonmáriafürdőn (Rákóczi úlí* 24) minden hónap harmadik va­sárnapján 17 órakor Balatonlellén a református temp­lomban a hónap első vasárnap­ján délelőtt 9 órakor, a hónap harmadik vasárnapján délután 6 " órakor. Balatonszárszón a református templomban a hónap második vasárnapján délelőtt fél 10 óra­kor, a hónap negyedik vasár­napján délelőtt fél 10 órakor Balatonszemesen a protestáns fa­templomban a hónap második vasárnapján délelőtt fél 9 órakor a hónap negyedik vasárnapján délelőtt fél 9 órakor Balatonszepezden délután 3 óra­kor, június 26-án, július 10-én, 24-én, augusztus 7-én és 21-én Balatonvilágoson (Alsó újtelep 31) július és augusztus hónapokban a reformátusokkal közösen min­den vasárnap 5 órakor Balatonzamárdi (Aradi u. imaház) a hónap második vasárnapján délelőtt 11 órakor, a hónap ne­gyedik vasárnapján délután 'fél 5 órakor Badacsonytomajon az imaházban (Hősök tere) július 3-án és augusztus 7-én délelőtt 9 órakor Fonyódon a protestáns templom­ban a hónap első vasárnapján délelőtt fél 10 órakor, a hónap harmadik vasárnapján délután 2 órakor Gyenesdiáson (Kapernaum) min­den ünnepen délelőtt 10 órakor Keszthelyen (Deák Ferenc u. 20) minden ünnepen délelőtt 10 óra­kor Kővágóőrsön minden vasárnap 11 órakor Révfülöpön június 26-án, július • 10-én, 24-én, 31-én, augusztus 14-én, 28-án délelőtt 9 órakor Siófokon (Fő u. 93.) minden va­sárnap délelőtt háromnegyed 11 órakor Sümegen (a protestáns templom­ban) minden hónap második és negyedik vasárnapján 15.40 óra­kor Tapolcán (Protestáns templom, Darányi u. 1.) minden hónap második és negyedik vasárnap­ján délelőtt 10 órakor f I

Next

/
Thumbnails
Contents