Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-19 / 25. szám
Ne aggodalmaskodjál! Máté 6, 25—34. Ez az időszak a szorgos munkák ideje. Felhívások sorozata hív versenyre. Ipari és mezőgazdasági életünkben a munkaidő jó felhasználását követeli a becsület és a tisztesség. S mindezt azért, hogy szebb legyen az életünk. Választékosabb legyen ruházatunk és ízletesebb és nagyobb legyen kenyerünk. Csinosabb és korszerűbb lakásunkban szeretetben összeforrott családok legyünk. A boldog családok építik az új világot, amelyben nem kisemmizettek görnyednek a munka robotja alatt, hanem megelégedett, megbecsült munkások közösen hordozzák a megszépült élet feladatait. Megelégedetten, örömmel végezzük mi a munkánkat? Hűséggel és példamutatóan teljesítjük kötelességeinket? Építjük a boldog családi életünkkel minden ember új világát? Válaszunk a kérdésre határozott igen, cselekedettel megpecsételve, vagy pedig tétovázó, bizonytalankodó?! Sajnos akadnak, alfik zúgolódnak Isten ellen és barátságtalanul járnak az emberek közt. Aggódnak az időjárás miatt, mivel az esőzés nem tetszésük szerint van, vagy mert hirtelen nagy a felmelegedés, a ragyogóan napsütéses időben. Vannak, akiknek az emberek nem tetszenek. Vannak, akik hibákat ismernek fel és gyarlóságokat tapasztalnak a munkatársaikban is és aggódnak a jövő miatt. Igénk fényében ismerjük meg önmagunkat! Tudjuk meg, hogy nincs okunk zúgolódni Isten ellen és panaszaink ellenére sem másokban van a hiba, hanem bennünk! Halljuk meg Jézus tanítványait megnyugtató örömüzenetéből: „Ne aggodalmaskodjál!’’ Amint gyermekek énekében csendül: Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Jézus éppen a mindenkor gondokkal terhelt embereket akarja megmenteni attól, hogy ne merüljenek el a gondok tengerében. Az az ember, aki aggodalmaskodik, az nem él igaz keresztyén életet. A tanítvány tudja, hogy róla Isten gondoskodik atyai kegyelmének gazdagságával éppen úgy, mint ahogy gondot visel az ég madarairól, bár nem gyűjtenek csűrbe előrelátó gondossággal. Azt is látja, hogyan öltözteti a mezők vadon termő virágait, bár fáradságos munkával nem szőnek drága ruháknak fonalat. Mégis a pompájáról híres Salamon királynak sem volt olyan ékes öltözéke, mint a legegyszerűbb mezei virágnak, amely ma pompázik, holnap pedig a szegény ember tüzelőjéül szolgál. Ne aggodalmaskodjál! Miért? Mert az aggodalmaskodás oktalanság is, mivel az életet egy arasznyival sem tudja meghosszabbítani. Életünk, napjaink száma Isten erős kezében van, és boldogan élő tanítvány az, aki ebbe a drága kézbe belesimul (I. Péter 5, 6). Azért a tanítvány egész életét, magatartását az Ür akarata szerint igyekszik formálni. Bizalommal fogadja: „Keressétek először Istennek országát!” Jézus ígérete szerint keresésük nem lesz hiábavaló, mivel Isten atyai gondoskodásából elnyerik mindazt, amiért hiába gyötörték magukat gondokkal terhelten. A tanítvány hálás a mai napért, a munkás életért s a holnapot boldog gyermekként Istenre bízza. így énekeljük ezt a 370. énekünk 2. versében: Az Ürra bízzad dolgod, s könnyebbül a teher, Ezer baj közt is boldog, aki nem csügged el, Minek a gond, a bánat, mit gyötrőd lelkedet? Az Istent kérd, imádjad, s megnyered ügyedet.Szorgalmas munkálkodásunk közepette örüljünk annak, hogy ez az ige hangzik, és mi biztatását, ígéretét szívünkbe fogadhatjuk. Jézusunk ez igéjéből is Isten gondviselésének a hűsége árad felénk. Ragadjuk meg gyermeki hittel, bizo- dalmas hittel. Ez az ige elűzi életünkből az aggodalmaskodást. Megtanít bennünket a munkában kitartásra és hűségre, a gyümölcs-vár ásban pedig reménységre. így tudunk majd nemes versenyben részt venni megbecsült munkatársakkal, és szorgalmasan küzdeni az életért. Mások életének megjavításáért imádkozni és munkálkodni is tudunk majd. így kapcsolódunk be azok harcába, akik nem embertelen háborúkkal igyekeznek megjavítani az '.elnyomottak életét. Szorgalmas munkás kezek építik az országot, művelik a földet, dolgoznak a gyárban. Városok és faluk szépülitek új házakkal, terekkel. A tegnap még vizöntötte terület ma már benépesedett új házakkal, boldogan élő családokkal. A később elvetett mag is csírából már szárba szökkent és ígéretét hordja az új kenyérnek, az életnek. Ennyi ígéretes jel indítson arra, hogy énekeljük a gyülekezettel: Hogyne dicsérném az Istent, zengedezö énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent és jót tesz mindenekkel... Ezért hát nem aggódom és nem járok a kételkedők, bizal- matlankodók útján. Hanem boldog tanítványként keresem azok társaságit, akik hűséggel és odaadással munkálkodnak minden ember jólétéért, boldogságáért. Tóth Sándor n>l!lllll!lllll!l!l!lllllll!lll{lil!nj|||!|llilll!ii|>l!i:i!|||!l!|i|!|llíl!|i|i|||||!li|||||||||!|i|||[|||!|[|||!|||[||||||i||||||ig||||||||||l|||;|||||{|||||;i||{|||!||| IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Igéd tanítása utat mutat nekünk ezen a vasárnapon is. Nem akarod, hogy életünk képmutató élet legyen, hanem világosságot és igazságot akarsz benne teremteni. Nem akarod, hogy csak szavakkal szolgáljunk neked, hanem egész életünket akarod megújítani. Köszönjük Istenünk, hogy hívsz bennünket a Te országodba és vendégeid lehetünk a nagy vacsorán. Kérünk bocsásd meg, ha hívásodat nem halljuK vagy ridegen visszautasítjuk. Tudjuk és megvalljuk, hog/ hiába szól felénk nagyon sokszor hívó szavad. Könyörülj rajtunk és adj halló fület, hogy meghalljuk szavadat és engedelmeskedni tudjunk akaratodnak. Szentlelkeddel vezess magadhoz, hogy vendégeid lehessünk a Te országodban. De vezess magadhoz azért Is, hogy akaratod szerint igaz szeretetben tudjunk élni embertársaink között. Szabadíts meg bennünket minden gyűlölettől és adj helyébe igaz. sze- retetet, amely még életét is kész odaadni barátaiért. Tisztíts meg minden önzéstől, hogy szívesen tudjunk földi vagyonúnkkal is szolgálni egymásnak. Add Istenünk, hogy ne csak szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. A szeretetnek ezt a hatalmát tedd uralkodóvá a világ életében is. Győzd le Urunk a gyűlöletet ott, ahol most is háború pusztít. Mentsd meg embertársainkat a mérhetetlen sok szenvedéstől és add, hogy a szeretet legyen úrrá életük felett. Áldd meg hazánkat és annak vezetőit. Add, hogy népünk életében a szeretet formálja minden cselekedetünket és így építhessük jövőnket. Oltalmazd egyházunkat és annak népét. Védd meg családunkat és minden szerettiinket. Add Urunk, hogy itt csak a szeretet szava szóljon mindig. Légy velünk Urunk és tedd mindnyájunk életét nagyon gazdaggá a cselekvő szeretet gyakorlásában. A Krisztusért kérünk, hallgass meg minket Ámen. TALÁLKOZUNK Szerte a városokban, ahol csak iskolák működnek, tablóképek sora előtt megy el a járókelő. Fiatal, ünnepélyes arcok tekintenek ránk a felnőtté érés komoly vonásaival, amelyek mögött gondolataink önkéntelenül kutatják a jövőt: merre visz az útjuk vajon, s milyen életet harcolnak ki maguknak, akik most a felkészülés első komoly próbatételén estek át. A jövőből csak egy biztos szó világol a tablókon: találkozunk... Évszámot is jelöl a szó: öt, tíz év múlva, de mi lépten nyomon találkozunk velük. Fiaink és leányaink ők, akik első nagyobb lélegzetvételükkel most szívták magukba mindazt, amit az iskola, a szülői otthon, a társadalom adott nekik s ez az ózon most pezs- díti lépteiket a következő próbák, vagy már életünk közvetlen továbbépítése felé. Olyan lesz a jövőnk, amilyenné ők formálják friss erővel, tudással, hittel és akarással. Tablóikon ránéznek a szóra: találkozunk, s az együttes tanulóévek emlékeit gondolják majd akkor feleleveníteni, amikor évtizedes távlatban tekintenek vissza az iskolapadok világára. Mi pedig ránézünk a tablók szavára s megképződik szemünk előtt épülő életünk sokezer feladata, szépsége, harca, és küzdelme s látjuk őket belépni közénk. Találkozunk. Azután látiuk őket — magunkat is — amint az egykori fiatalos tabló-arcok szikkadtérett vonásaival gyűlnek össze s már visszanéznek. Ezekben a hetekben-napokban régi iskolapadok és vendéglői asztalok telnek meg velük s mosolygós emlékezéssel, kedves pohárkoccintással idézik az elmúlt iskolaéveket. Ki tíz, ki húsz, ki, több évtizedes távlatból. Fasori templomunkból kilépve látom a kis csoportokat, amint az egykori gimnázium előtt szorongatják egymás kezét az évtizedes emlékek súlyával és derűjével szívükben s van valami könnyesen-bájos abban, amikor a meglett, őszülő, ke- ményvonású férfit vállon veregeti rogyadozó léptű öreg, egykori tanára: „na, te svihák, emlékszem, amikor”. . . — s ömlenek a derűs emlékek, s újra diákká válik, aki egykor az volt. Találkozunk. Ám ezekben az emlékezésekben nem csak az egykori diák elevenedik meg, hanem életre kelnek az iskolapadok világa óta eltelt esztendők is. Mivé lettél, merre vitt áz utad. mekkora a családod — és kik hiányoznak? A megharcolt életet idézi a „találkozunk”. Mit építettünk fel magunk körül, s milyen annak a világnak az arca, amelynek formálásába beleadtuk erőnket, verejtékünket, tudásunkat, hitünket és reménységünket. Mi tettük olyanná, amilyen, ha szép, ha zajló, ha küzdelmes, ha épülő. Találkozunk — ez számadás is, nemcsak emlékezés. De előretekintés is. Nem csak azok részéről, akik most ígérik egymásnak a találkozást, hanem akik már gyakorolják. Igen: gyakorolják. Eleinte öt évenként tették, aztán tízévenként s most már évenként. Apám több mint hatvan évre tekint vissza az egykori gimnáziumi padok felé s kezet fog öreg Vidovszky Bélával: már csak ketten vagyunk. Unokájának arca most tekint előre az egyik tablóról s ő már abban az arcban nézi a jövőt. Még öten vagyunk — mondta a napokban egy „találkozás” — s a következő mondatában elszámlálta, hogy ötünknek hány fia és unokája érettségizett már. Szép ez a szó: találkozunk. Szép, mert ha visszanéz is, mégis előre lép a jövő reménységével, az egyre épülő új élettel, szépülő világgal. Köszöntjük azokat, akik most találkoznak — s azokat, akik most indulnak, hogy majd találkozzanak. Koren Emil LENGYEL EGYHÁZAK A VIETNAMI HÁBORÚ ELLEN A lengyelországi nem katolikus keresztyének ökumenikus Tanácsa kemény szavakkal ítélte el az amerikaiak vietnami politikáját. Határozatában szolidaritást vállalt „a vietnami népnek a kegyetlen imperializmus könyörtelen agressziója ellen folytatott hősies harcával” és azokkal az amerikai keresztyénekkel, akik szembeszállnak kormányuk háborús politikájával. DI?. EICHELE PÜSPÖK A KATOLIKUS ÖKUMENIZMUSRÖL Az evangélikus egyház nem fogadhatja el a római katolikus egyháznak a keresztyén egységről alkotott elképzeléseit, jelentette ki D. dr. E. Eichele stuttgarti evangélikus püspök. Véleménye szerint a katolikusoknak a szeme előtt ma „az egyetemes világegyház” elképzelése lebeg, amit csak úgy lehetne megvalósítani, ha „az elszakadt testvéreket visszaterelnék a római egyházba”. A püspök elutasítja a katolikus elképzeléseket és szembeállítja azokkal az evangélikus felfogást, amely szerint az evangélium belső egységét kell ápolnunk. C^eiujoiihöííi Soproni öregdiákoknak Károlymagaslat hűs tövében, sűrű sorokban, zölden, szépen, ami jó, semminek híjában, viruló fenyőiskolában nőnek a kis fenyők. Jó még ilyen közel egymáshoz! A holnap annyi változást hoz. Jó együtt nőni, hajladozni, holnapról együtt álmodozni . .. Jó nektek, kis fenyők! A szélben egyfelé hajolni, viharokkal együtt dacolni. Együtt fürödni napsugárban, együtt csillogni harmatárban, jó nektek, kis fenyők! Aztán ... rátok is vár az élet. Fenyöiskola szerteszéled. Némelyik még, maradna ... mégse' Várja helye, rendeltetése, s búcsúztok, kis fenyők. Mi is igy nőttünk, nem is régen, fenyöiskola sűrűjében, Sopron hegyei gyűrűjében, közösség csendes erejében, ahogy ti, kis fenyők. fis összenőtt a szívünk-lelkünk. Aztán búcsúztunk, útrakeltünk. Mi se maradiunk, mi se késtünk, várt ránk helyünk, rendeltetésünk, mint rátok, kis fenyők. De lehet, bár távol a térben, megmaradni egy közösségben, egy Urat és egy célt találni, egy Lélekben együtt szolgálni mindenütt, kis fenyők. Most elárultam. Ez a titkunk. Találkozunk, kezetszorítunk. De már a távolság se éget, ha legyőztük a messzeséget Krisztusban, kis fenyők. Turmezei Erzsébet A nagytarcsai gyülekezet egy éve testvérgyülekezetévé fogadta a kis lélekszámú gyöm- rői gyülekezetét. — A két gyülekezet tagjai május 15-én találkoztak Gyomron egymással. Képünk a közös szeretetvendégségen részt vevők egy csoportját ábrázolja. (Foto: Somodi Imre) Testvér gyülekezetek találkozója Öregjeink A lelkünk mélyén egy parancsoló és legyőzhetetlen hang mindig így beszél: Állj mindig a gyengék, öregek és betegek mellé! Ezekben a napokban ez a hang különösen is hangosan beszél. Azért, mert a szószékeinkről offertó- riumot hirdetnek a nyugdíjas lelkészek, lelkészözvegyek és árvák javára. Hazánk, egyházunk mindent megtesz az öregekért. Ma már minden városunkban van szociális otthon, aggok otthona, elfekvő betegek terme. Szeretnénk mi is többet tenni nyugdíjasainkért. Szeretettel és tisztelettel gondolunk nyugdíjas lelkészeinkre, akiktől a munka stafétabotját átvettük. Gondolunk azokra, akik nyugdíjas lelkészi otthonainkban laknak, vagy gyermekeik boldog családi körében élnek és élvezik az öregkor derűs, szép napjait. De gondolunk azokra is, akik teljesen egyedül élnek. Gondolunk a lelkészözvegyekre, lelkészárvákra. Köszöntjük öregjeinket, hogy templomokat, parókiákat építettek, gyülekezeteket szerveztek. Utánuk sok fiatal a beérett vetés gyümölcsét élvezhette. Minden öreg lelkésztársunknak és lelkészözvegyeinknek üzenjük, hogy gondolunk rájuk, szeretjük őket és kérjük Istent, hogy adjon nékik egészséget és még számos békés, boldog esztendőt. Fülöp Dezső ROMÁNIAI VENDÉGEK TÜRINGIÄBAN A Türingiai Tartományi Egyház vendégeiként a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodott D. Fr. Müller romániai evangélikus püspök és dr. Binder nagyszebeni teológiai professzor. A romániai vendégek D. Mitzen- heim püspök tavalyi romániai látogatását adják vissza. Istentiszteletek a Balaton pariján Ba.Iatonakaliban minden hónap utolsó vasárnapján fél 12 órai kezdettel az evangélikus templomban Balatonbogláron a református templomban a hónap harmadik vasárnapján délelőtt fél 11 órakor, a hónap első vasárnapján délután fél 3 órakor Balatonfenyvesen a protestáns templomkertben a hónap első vasárnapján délelőtt 11 órakor, a hónap harmadik vasárnapján délután fél 4 órakor Balatonfüreden minden hónap utolsó vasárnapján a református templomban 9 órakor Balatonkenesén a református templomban a hónap utolsó vasárnapján. július és augusztus hónapokban a hónap második és utolsó vasárnapján délután 3 órakor Balatonmáriafürdőn (Rákóczi úlí* 24) minden hónap harmadik vasárnapján 17 órakor Balatonlellén a református templomban a hónap első vasárnapján délelőtt 9 órakor, a hónap harmadik vasárnapján délután 6 " órakor. Balatonszárszón a református templomban a hónap második vasárnapján délelőtt fél 10 órakor, a hónap negyedik vasárnapján délelőtt fél 10 órakor Balatonszemesen a protestáns fatemplomban a hónap második vasárnapján délelőtt fél 9 órakor a hónap negyedik vasárnapján délelőtt fél 9 órakor Balatonszepezden délután 3 órakor, június 26-án, július 10-én, 24-én, augusztus 7-én és 21-én Balatonvilágoson (Alsó újtelep 31) július és augusztus hónapokban a reformátusokkal közösen minden vasárnap 5 órakor Balatonzamárdi (Aradi u. imaház) a hónap második vasárnapján délelőtt 11 órakor, a hónap negyedik vasárnapján délután 'fél 5 órakor Badacsonytomajon az imaházban (Hősök tere) július 3-án és augusztus 7-én délelőtt 9 órakor Fonyódon a protestáns templomban a hónap első vasárnapján délelőtt fél 10 órakor, a hónap harmadik vasárnapján délután 2 órakor Gyenesdiáson (Kapernaum) minden ünnepen délelőtt 10 órakor Keszthelyen (Deák Ferenc u. 20) minden ünnepen délelőtt 10 órakor Kővágóőrsön minden vasárnap 11 órakor Révfülöpön június 26-án, július • 10-én, 24-én, 31-én, augusztus 14-én, 28-án délelőtt 9 órakor Siófokon (Fő u. 93.) minden vasárnap délelőtt háromnegyed 11 órakor Sümegen (a protestáns templomban) minden hónap második és negyedik vasárnapján 15.40 órakor Tapolcán (Protestáns templom, Darányi u. 1.) minden hónap második és negyedik vasárnapján délelőtt 10 órakor f I
