Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-19 / 25. szám
KP. BÉRM. BP. It. Nyitott szívvel Budapesttől Gerendásig Kegyszer egy családban egész kosár lakatot láttam. Volt ott ■*-* kicsi, nagy. Valamennyi gondosan elkészítve, rákötve a hozzávaló kulcs és egy kis cédula, hogy hova szolgál. Megvolt ott a megfelelő lakatja lakásnak, pincének, szekrénynek, ládának stb. Az első pillanatra arra gondoltam, hogy milyen gondos és rendszerető ember lehet a ház gazdája. Később, évek múlva ennél sokkal többet mondott nekem ez a sok lakat erről az emberről. Kitűnt, hogy a lakatok szinte jelképezték az egész embert. Egész egyéniségére, jellemző volt a zárkózottság, a magánakélés, az önzés. Ez a régi emlék elevenedett most meg bennem. Jézus is egy ilyen emberrel találkozott: „Nehezen szóló süket” volt, tehát egy „lelakatolt” ember. Ez nem jelentette azt, hogy egyáltalában semmit sem hallott, vagy semmit sem tudott beszélni, csak éppen „nehezen szólt”. Bizonyára nem egy ilyen emberrel volt már találkozásunk, aki csak azt nem hallotta meg, amit nem akart. Nem hallotta meg kérésünket, hogy ne kelljen segítenie. Nem hallotta meg panaszunkat, hogy ne kelljen igazságunkért kiállnia. Az ilyen „süketség” mögött mindig ott volt az igazi felebaráti kapcsolatot elutasító önzés: „én nem ártom bele magam az ilyen dologba, ez nem az én dolgom”. Máskor ott volt valamiféle titkos számítás: „mit tudom én, merre dől el az ügy, én nem fogom exponálni magamat”. Ott csengett ezekben a mondatokban a kaini gondolkodás: „avagy őriző je vagyok-e én'^iz én atyámfiának?”. ff z a zárkózottság jellemez sok keresztyén embert akkor is, ha a legnagyobb felebaráti kör: az egész emberiség baja és gondja, vagy éppen jaja hangzik feléjük. Fajilag megkülönböztetett, gazdaságilag kizsákmányolt, éhező emberek panasza egyszerűen „meg-nem hallottá” lesz olyan emberek előtt is, akik magukat a „keresztyén világ”-hoz tartozónak mondják. A vietnami nép kiáltása is megszokottá lesz és nem indít cselekvésre olyan keresztyén embereket, akik különböző nyugati országokban bizonyára hatékonyan tudnának kiállani saját népük között és kormányuk előtt egy sokat szenvedett nép érdekében. Meg kell látnunk azt az összefüggést is, hogy aki ilyen zárkózott és elutasító az emberek felé, annak a füle az Isten felé is „rosszul hall”. Sőt, éppen azért ilyen zárt, részvétlen, önző az emberek felé, mert nem hallotta meg azt, amit Isten mondott neki a világról, az emberekről, a felebaráti szeretettől, a segítésről és az irgalmasságról. Hányszor hallottam egy-egy istentisztelet után az emberektől: „kár, hogy X nem volt ma itt, neki kellett volna ezt hallania”, Neki szólt az Isten, de ő másokra nézve és nem a maga számára hallotta az igét. Sok keresztyén ember szereti úgy hallgatni az igét, hogy azt a gyülekezeten „kívülvalók”-ra alkalmazza és közben a saját bűneiről elfeledkezik. Ez az a jellegzetes farizeusi magatartás, amely a farizeus imádságában így nyilatkozott meg: „Hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek” (Lk. 18, 11.). I/-an, akiben ez a süketség úgy nyilvánul meg, hogy nem " hallja meg Isten törvényét, hanem csak evangéliumát, i Nem akar hallani ítéletről, számonkérésről, csak kegyelemről. Így telik meg sokak élete felelőtlenséggel a másik ember iránt. Van, aki csak a törvényt hallja meg Isten igéjéből, melynek súlya alatt roskadozik, de nem hallja meg az evangéliumot, amely felszabadítaná az örvendező, másoknak szolgáló, boldog életre. Igénk arról is szól, hogy ajkunkon is lehet „lakat”, amely ugyancsak elzár az emberektől. Ennek oka lehet lelki gőg, részvétlenség, vagy egyszerűen szeretetlenség. A mi keresztyén nemzedékünknek talán egyik legsúlyosabb bűne éppen az, hogy mind a mai napig nem tudott félreérthetetlen és egyértelmű szólásra és állásfoglalásra jutni az emberiség nagy sorskérdéseiben. Vannak nagyszerű mozgalmak, mint pl. a Keresztyén Békekonferencia, amelyeknek keretében kialakult egységes állásfoglalás a békére, a nemzetek együtt élésére, a leszerelésre stb. vonatkozólag. Látunk jó állásfoglalásokat az Egyházak Világtanápsánál, sőt a II. Vatikáni Zsinaton is, de még messze vagyunk attól, hogy az egész keresztyénség valóban egységesen álljon oda a béke ügye mellé és ítélje el az atomháborút, a faji megkülönböztetést stb. Mostanában többször felfigyeltem, hogy íróink a legkülönfélébb formában, regényben, drámában, filmben hányféleképpen vetik fel az emberi felelősség kérdését. Felelősséget elkallódó emberekért, meghasonlott családokért, bíróság elé került fiatalokért. Igen, társadalomnak és egyháznak hangosabban kall szólni, nem vonhatjuk ki magunkat a felelősség alól. ' Igénk éppen arról szól, hogy Jézus ki akar vonni bennünket elzárkózottságunkból, némaságunkból, süketségünkből és felelőtlenségünkből. Azt munkálja, hogy ne elszigetelt, magunknak élő, befelé forduló életű keresztyének legyünk, hanem nyitottá legyünk minden ember felé, az egész emberiség valamennyi égető problémája felé. Jézus Krisztus azért áldozta magát oda a kereszten, hogy megszabadítson bennünket bűneinktől, hegy lehulljon életünkről minden „lakat” és az ö szeretetével tudjunk odafordulni az emberekhez. Sólyom Károly Meghalt HSlSiaus professzor Május 18-án 79 éves korában meghalt Erlangenben D. dr. P. Althaus nyugalmazott rendszeres teológiai professzor. Althaus négy évtizeden át tanítói ta és nevelte az Erlange- ni Teológiai Fakultás hallgatóit, köztük több magyar evangélikus teológust és segédlelkészt is. A GYÜLEKEZETEKRŐL SZŐLŐ beszámolókat általában névaláírás nélkül szoktuk írni. Most azonban szeretnék egyes szám első személyben írni, mert néhány gondolatomat csak , úgy tudom hangsúlyossá tenni. Június 5-ére a „messzi Békés”-be hívtak szolgálatra: Gerendásra. Azt írta a lelkész, hogy a gyülekezet megalakulásának 40 esztendős évfordulója lesz és nagyon kér a gyülekezet az ünnepi istentisztelet megtartására. Gerendás Budapesttől kerek számban 200 km. Egy ilyen úton — miközben az autó átsuhan városokon és falvakon sok minden eszébe jut az embernek. Látva a ringó gabonaföldeket, az óriási táblákat, a sok-sok pirosodó cseresznyefát, arra gondoltam, hogy három évvel ezelőtt egyik finn vendégünk Békéscsaba felé utaztunkban mindenképpen a „pusztát” kereste és sehogy sem értette: hova tűnt a „puszta”? Az emberi munka következtében szinte egészen eltűnt a puszta: szép gabonaföld és gyümölcsöskert lett az Alföld. Átszaladunk Kecskeméten. Egy pillanatra feltűnik az Ybl Miklós által épített evangélikus templom. Még nagyon kora reggel van. Nem illik bekopogtatni Görög Tibor lelkészhez. Bizonyára készül az igehirdetésre. Nem könnyű a szentháromságvasárnapi textus: „Oh, Isten, gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége!” Vajon ezen a vasárnapon lelkészeink csak úgy általában fognak beszélni arról, hogy milyen kifogyhatatlanul gazdag az Isten kegyelme vagy pedig beszélnek arról, hogy mit jelent ez magyar- országi evangélikus egyházunk szolgálatára nézve! De máris Orosházán keresztül fut a kocsink. Éppen beharangoznak az evangélikus templomba. Koszorús Oszkár esperes vagy Benkő István lelkész prédikál? Bemenjek az istentiszteletre és meghallgassam az igehirdetést? Mindkét lelkész tud konkréten, a mai élettel összefüggésben prédikálni, mégis jó'volna hallaríi: a nehéz textust hogyan alkalmazzák a mára. De azt is, hogy mennyien vannak a templomban? Mire észre veszem magamat, már túlhaladtunk Orosházán is. — Közben Nagymágócs is elmaradt. Kár — gondolom .magamban —, hogy olyan keveset hallunk Kálmán Lajos itteni lelkészről. Évfolyamtársam volt a Teológián. Rendes embernek ismertem meg. Igaz: 10 gyermeke van és ez nem kis gond. Legközelebb feltétlenül meglátogatom ... határozom el. Talán az eddiginél nagyobb segítségre szorul... DE ÍME ITT VAN: Gerendás. Alig vesz- szük észre a templomot, mert a nagy-lombú fák teljesen körülölelik. Csak a torony látszik. Mégis hamar megtudjuk, hol kell megállni az autónak, mert feketeruhás presbiterek és ünneplőbe öltözött asszonyok és lányok állanak a templom előtt. Nagybocskai Vilmos lelkész üdvözöl meleg szavakkal. Egy kedves kislány virágcsokrot nyújt felém. A parókián pedig családias hangulatban találom Mekis Ádám esperest, Dr. Péterfy Gábor egyházmegyei felügyelőt, Tátrai Károly csorvási, Benczúr Zoltán pusztaföldvári, Hegedűs Lajos csanádapácai lelkészt. Ök is eljöttek az ünnepre. Több papné is itt van az esperesnével együtt. A „fraternitás” levegője vesz bennünket körül. Jó is, ha a papcsaládok megkeresik egymást. AZTÁN MEGKEZDŐDIK az ünnepi isten- tisztelet. Az oltáron ifj. Batyánszky György emlékére adományozott új, fehér oltárterítő van. Nem az előírt textust választom, mert szeretnék kissé „alkalomszerűbb” lenni a jubileum alkalmával. Ef. 3, 14—17-et olvasom: „Meghajtom térdemet az Atya előtt... hogy adja meg néktek. .. megerősödjetek az ö Lelke által a belső emberben, hogy lakozzék a Krisztus a hit által szívetekben ...” Ebben a textusban is a Szentháromságról tesz bizonyságot Pál apostol — kezdem az igehirdetést. Az apostol Istent nem egyszerűen „Isteninek. hanem Atyának szólítja. Jézus Krisztus által Isten Atyánk lett. Nem vagyunk „gazdátlanok” a világban, úgy mehetünk Istenhez, mint „szerető gyermekek szerető Atyjukhoz”. Nagy ajándék az, ha minden helyzetben ki tudjuk mondani: „Atyám”, „Atyánk”. — A prédikált evangélium hitet ébreszt. A „hit által pedig Krisztus lakozik bennünk”. Ez azt jelenti, hogy Krisztus kormányozza életünket. De azt is jelenti, hogy nekünk Krisztus szeretetével kell szeretnünk az embereket. Gondoljunk arra, hogy Krisztus mennyire nem válogatott az emberek között és mennyire állandó volt a szeretete. Krisztus szeretetével kell szeretnünk a vietnami népet, amely már több mint 10 éve él háborúban, aztán az éhezőket szerte a világon, a fajilag megkülönböztetetteket és mindenki mást. Ez a szeretet mindig tettet is jelent. — A Lélek erősíti meg ezt a „belső ember”-t, aki képes áldozatosan szeretni. A gyülekezet 40. jubileumán a gerendásiak is „hajtsák meg térdeiket az Atya” előtt és könyörögjenek azért, hogy a Lélek erősítse meg „belső emberü”-ket. így lesz gyümölcsöző mai emlékezésük. AZ ISTENTISZTELETHEZ ünnepi közgyűlés kapcsolódik. Először Gábor István, a gyülekezet felügyelője köszönti a vendégeket és a közgyűlés tagjait. Aztán Nagybocskai Vilmos lelkész ismerteti a gyülekezet történetét. Egy félévszázaddal ezelőtt a gyülekezet Békéscsabához tartozott. 1926-ban — tehát 40 esztendővel ezelőtt — Kiss Benő lelkész kezdi el a gyülekezet önálló életének megszervezését. Ebben a munkában különösen is jó segítsége volt Bagyinka András és Kesjár János. Ez utóbbi tagja volt annak a gyülekezeti küldöttségnek, amely 40 esztendővel ezelőtt Raffay Sándor püspöknél járt a lelkészválasztás ügyében (ö ma is él és örvendezve beszél a 40 évvel ezelőtti eseményekről). 1926. október 24-én megválasztják első lelkészüket Kiss Kálmán személyében. Hamarosan, még ebben az évben megépül a parókia is. Istentiszteleteiket egyelőre az iskola épületében tartják. 1929-ben 320 kg-os ha- • rangot szereznek be. A templom építésére már 1927-ben kezdenek gyűjteni, de a kivitelezésre csak 1936-ban nyílott lehetőség. A templomépítés nagy munkája Solymár Pál lelkész nevéhez fűződik, aki a Felsőpeténybe távozó Kiss Kálmán helyére lépett. A templomszentelésre 1937. május 9-én került sor „Esto mihi” vasárnapján, mely nevével emlékeztet a 31. zsoltár 3. versére: „Légy erős kősziklám és váram, Istenem”. A háborút épségben vészelte át a templom, annál kevésbé a gyülekezet, melyből sokan estek el a harctereken. 1959-ben nagyobb renoválást végeztek a templomon. A múlt évben két érős vihar is megrongálta a templomot. A gyülekezet áldozatkészségéből azonban újra teljes szépségében áll a templom. „A 40 éves múlt eseményeiből Isten szeretete fénylik — mondja a lelkész. — Ma már mögöttünk van az az idő, amikor a gyülekezet tagjainak nyomorúságos helyzete miatt kellett panaszkodnunk, Gyülekezetünk munkás népe rendezett anyagi körülmények között él". A JELENLEVŐ ESPERES, egyházmegyei felügyelő és a vidéki lelkészek valamennyien köszöntötték az ünneplő gyülekezetét. A KÖZGYŰLÉS UTÁN szeretetvendégség volt, melyen mintegy 200 gyülekezeti tag ült a gazdagon megterített asztaloknál. Jórészt a tanyákról jöttek be. Mezöfiék biztosították a helyiséget ennyi ember befogadására. A gerendási asszonyok és lányok pedig napokon keresztül fáradoztak azért, hogy mindenki megelégedéssel üljön az asztalnál. Ezt el is érték. DÉLUTÁN MÉG Pusztaottlakán is tartottam istentiszteletet, mely Gerendás társgyülekezete. 20 km-t kell megtennie a lelkésznek hétközben és vasárnaponként, hogy szolgálatát elláthassa. A Volga kocsival ez nem volt nehéz,- de ősszel és télen, amikor „befújja az utat a hó __” nem lehet könnyű mo torkerékpáron ezt a szolgálatot végezni. (Vajon gondolnak-e erre a fővárosi és általában a városi lelkészek?) Pusztaottlakáról ellátogattam még a 30 km-re fekvő Gyulára Is, ahol Bodrogi Miklós lelkészt látogattam meg. AMIKOR ÉJFÉL KÖRÜL fáradtan kiszálltam Deák téren a Volgából és végiggondoltam az egész napot, Isten iránti hála mellett egy gondolatom volt: mikor mehetnék el megint a „messzi Békésbe .. D. Káldy Zoltán Athén magához tér Isten hívása Isten örömre hív bennünket az Ö országába, a vele való közösségre. Ezt az örömöt Isten előre elkészítette az ember számára, Jézus Krisztus által, azzal, hogy Krisztusban meg- békéltette magával a világot és bűnbocsánatot szerzett. Ennek a bűnbocsánatnak a megragadása és elfogadása Isten hívásának az elfogadását is .jelenti. Isten szeretetének és kegyelmének az elfogadása az egyetlen út, amellyel megközelíthetjük Istent és megbékélhetünk Vele. Erre a közösségre és békességre hív bennünket Atyánk. A felkínált kegyelemre csak egy válaszunk lehet: Igen Atyám Isten meghívása nincs feltételhez kötve sem előjogokhoz, sem hagyományhoz. Isten üdvözítő akaratának megvalósulása szempontjából nincs hajótörött és elveszett bárány. Isten éppen olyan szeretettel fordul az élet kitaszítottjai felé is, mint azok felé, akik az élet napos oldalán járnak. Mindazok, akik elfogadják hívását és követik a Mestert, azok egyenrangú polgárai lesznek az O országának. Isten senkit sem akar az örömből kizárni. Sőt! Mindenkit hív az örvendezésre. Meghívása pecsétjének tekintjük a keresztség szentségét, amelyben részesültünk. Azóta szüntelenül hangzik az emlékeztető hívás: „Jertek el, mert immár minden kész!” Nemcsak egyszer hangzik felénk, mint az evangéliumban, hanem mindannyiszor, amikor igehirdetés hangzik el életünkben. Hiszen nagy dolgokról van itt szó: Isten szeretetéről, örömről és az üdvösségünkről! Aki Isten hívását hallja, az új életben jár, az cselekszi a szeretet cselekedeteit. A keresztyénség igazi ereje mint mindig, ma is a szerctet- ben rejlik. Akiben viszont nincs meg az Istentől kapott szeretet, annál minden vallásosság csak külsőség, máz, amely lehull rólunk. A keresztyén élet szeretet nélkül csak zöldellő fa, értékessé csak a gyümölcs, a szeretetből fakadó cselekedetek teszik. Ahol nincs szeretet, ott az emberek szívében az önzés lesz úrrá. Az igazi szeretet mindig Istentől vesz erőt, abból táplálkozik. Krisztus keresztjéről kapjuk Isten szeretetét és visszük tovább az emberek közé. De ezt csak Isten hívására tudjuk megcselekedni. Keresztyén életfolytatásunknak olyannak kell lennie, ahogyan azt az apostol mondja: Ne szóval szeressünk s nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.” Varga Árpád Lelkcszkonferencia Berlinben Amerika is készül 1967-re Luther Márton reformátor! munkája elindulásának 450. évfordulóját méltóképpen akarják megünnepelni az amerikai evangélikusok is 1967. október 31-én. Dr. Malvin H. Lundeen New York-i lelkész elnökletével bizottságot hoztak létre az ünnepélyek előkészítésére. Athén és egész Görögország ortodox érseke, Chrysostomos. írja pásztorlevelében, hogy a római katolikus egyház magához akarja most ölelni az ortodox egyházat. Arra szólítja föl a görögországi ortodox egyI ház vezetője az összes papokat, hogy „ítéljék el a katolikus egyház új módszereit" és állítsák meg „a Vatikán felől fenyegető veszélyt, amely népünket, egyházunkat és országunkat fenyegeti”. Inti a papo- | kát, „hogy indítsanak szent háborút a római katolikus egyház taktikája ellen”. — A görög világi sajtó egyébként támogatja ezeket „a felforgató törekvéseket”, mert cikkeket és híreket közöl a Vatikánról. Június utolsó előtti hetében lelkészkonferencia lesz Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, amelyen egyházunkat dr. Pálfy Miklós teológiai professzor fogja képviselni. A lelkészkonferencia témája: Egyház—társadalom—béke. 4
